Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-23 / 173. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 196?. július 83« LEGENDÁK VÖLGYE Zselickisfa- ludról nagy foghíjas búzatáblák kö. _____________zött indulunk e l, már javában áll az aratás. Messziről dongóként döngenek az aratómasinák. S bár aprónak látszanak a szemnek kellemes ringatózó táblában, a gépnek tüdőt nyaggatók a dombok. Visszafelé tekintve a dombon egy fehér pince tárul elénk. — Patkó Pista is meghúzódott benne — mondja ostort csattogtatva a kocsis. Micsoda táj! Cirógató, és megborzong tőle az ember. Zselicség. Üresedő, öregedő falvakkal. — Itt csak születni lehet. Ide jönni s gyökeret verni nem. Ez a föld nem olyan. Tegnap kisegítőbe jött egy kombájnos, ma reggelre füst szállt utána. Félt a domboktól. Persze nem is könnyű. Erdőben megyünk tovább, most már egyenesen Pali temetője felé. Idegen szem nem lát utat, s csak a sűrűhöz szokott szem talál rá egy- egy alakra, gombázóra a rengetegben. Az úton ágakat tördelve zörög a kocsi. A lovak jól húznak fölfelé is, és jól tartják lefelé a terhet, be is vannak fékezve a kerekek. — A tanácselnök két éve került ebbe a faluba. Amikor először ment ilyen úton, leszállt a kocsiról, nem bízott se kocsisban, se lóban, csak a saját lábában. Később ő is megszokta a föl-lefutó útta- lan utakat. A pirsút cser- készutat jelent. Eszter- házy-birtok _______________. volt régen ez a z összefüggő, Pécsig terjedő erdő. A pirsút a vadászathoz kellett. Mielőtt elindultak nagyvadra, a nyílegyenesre vágott, keskeny cserkészutat lesöpörték, hogy se ág, se levél ne üssön zajt a vadászok nyomában. Ahogy Pali temetője felé megyünk, rá terelődik a szó. — Mit tudnak a környékbeliek erről a somogyi betyárról, és hogyan él a sírja köré fonódott legenda? — érdeklődtem. A kocsis annyit tud, hogy pipaszárral lőtték agyon, mivel a pandúroknál nem volt sörét a lefojtott puskához, az egyik pipaszárat tették bele a csőbe, s azzal lőtték le Palit. De azt is hozzáteszi, hogy van még egy elképzelés, amely szerint nem fogott rajta vas — tehát golyó, sörét —, csak »-csörnyefa-“ pipaszárral sebesíthették meg. Az elnök inkább a legendák túlzásairól beszél, szerinte Pali egyszerű -gyalogbetyár- volt, de az itteni népnek kellett egy -hős«, s a legendákat úgy fűzték róla, ahogy nekik tetszett. Egy volt kőbánya mellett hajtunk el. Ehhez is fűződik valami. Olyan anyagot találtak itt még régebben, hogy felküldték Pestre, érdekesnek találták a leletet, de ... -Ez a legenda« — noha volt bánya, azt senki se vitatja — nem végződik semmivel. A vármegye katonája lábam nyomát sokat járta Nagy Pál. akit megölt a pipaszár.« Nehezen olvasható a fakereszten a rovátkáit régi írás Pali sírján. Az uraság kerítéséből való a betyár sírját körülvevő drótsövény. A közelben két ház áll, az egyiket üresen találtuk, a másikból a hangos kutyavonításra kijön a gazda. Petes István, az ifjú gazda apja, idős, nagy bajuszos, zömök ember, ő ad bővebb felvilágosítást Fali betyárról. — A pálinkaházból jött ki, amikor meglátták a pandúrok. Az erdőn akart átvágni, ha eléri, nincs is baj. Hát hogy pipaszárral? ... Ott esett el, ahol a sírja van. 1880 körül lehetett. A fia megmosolyogja a történetet. — ördöngős emberek voltak a régi időben, azért mondták, hogy pipaszárral terítették la — Azt is mondták, hogy mindenszentekre, nem tudni kik, felújítják a sírját. Nagy Pali megbízottja — súgdo- lózták az emberek. Ebből se igaz semmi. Vagy mi tettük rendbe, vagy a szomszéd. Csak ő se mondta senkinek, meg mi se. Petes Istvánék itt élnek a rengeteg szélén, a szomszédos község határán, de birtokuk sehova se tartozik. Maguk gazdálkodnak. Az idős gazda meg a felesége, a fiú és a fiatalasszony és az ő házasságukból való kisfiú. El vannak zárva a világtól, se rádió, se újság. Hia a fiatal gazda bemegy a városba, akkor megvesz egy újságot, de ez ritkán törénik meg. Üres az istálló is. — Nem marad meg az állat, valamilyen vész mindig elviszi, szomorkodik a fiatal gazda. — A Pali sírját, a keresztet azért csináltuk, mert adtak érte fát. De nem volt benne köszönet. A fűrészelő elkárhozott, mivel tele volt belül vasszegekkel a fa. Édesanyja kapálni indul ki a kukoricásba. így vág bele a beszélgetésünkbe: — Biztosan azokra a szögekre akasztották a betyárok a tarisznyájukat . . . Mi is elbúcsúzunk az öreg ház lakóitól. az öreg mamával elindulunk a rengetegbe, de mi most már hazafelé. Kihúzott testemből nyakam kinyúlik, messze kémlelek, merre van Kaposvár. — Arra — mutatja a kocsis. — Tizenkét kilométerre. Poroszkálnak a lovak, más úton megyünk, mint amin jöttünk. Rövidebb és még úttalanabb ez. — A Mátyás-kutat isme- ri-e? — teszi föl a kérdést az elnök. — Itt van nem messze. — Mátyás-kút? ... — Meg is van jelölve, ezzel a beírással: Mátyás kút. Álruhában erre is járt a király. Betért a környék egyetlen kis házikójába, ott állt a kút mellett, s az öregembertől enni kért, mivel naevon megéhezett a hosszú úton. Nem volt mása a gazdának, mint a frissen sült tök, azt tette a szegénynek öltözött, fiatal király elé azzal, hogy egyen csak. Vett is belőle, de furcsálta, hogy az öregember nem eszik, hát megkínálta Mátyás: — Egyen maga is, bátyám. — Az öreg ezután se nyúlt az ételhez. Megint megszólalt Mátyás: — Miért nem eszik, bátyám? Válasz nem hangzik, az öreg csak nem eszik, Harmadszor is megkérdi a király: — Ugyan, miért nem eszik már, bátyám? Erre az öreg . egy pofont kent le Mátyásnak. — Miért volt ez, bátyám? — kérdi csodálkozva Mátyás. — Tanuld meg, fiam — mondta az öreg —, hogy csak a magadéból kínálj! | Zselicség, Zselicség, j rejtett vadon, rejtett I ahol úgv szüvadon | letnek a legendák, mint VIRÁGOK KÖZÖTT a buja fák között a cserjék. Zselicség, rejtett vadon, benned csak születni lehet, csak a te embereid bírják itt a munkát, még a lovak is. csak itt születhetnek. Zselic- ség, rejtett vadon, öregszenek falvaid, házaid, és de sokan elhagytak. A búzatáblák között egy ember rohan felénk. Megállunk, bevárjuk. — Elromlott az egyik kombájn, hívjanak ki egy szerelőt. Több mag megy ki a földre, mint a zsákba. Addig leállunk, mondják, hogy siessen. Zselicség, vadonok között búzát érlelő, embert, gépet vaismarokban fogó Zselicség, szorításod feloldja a munka. Horányi Barna (Fotó: Cservenka Ferenc) NAPFÉNY AZ ÜZEMBEN A nyitott ablakon át beragyog a napsugár, a csem- pézett fal még fehérebbnek, a tisztaság még sziporkázóbb- nak tűnik. Kinn az udvaron ezüstösen csillogó tartál yok, és valahol, talán épp itt a lábam alatt a földben vezeték viszi a főzőbői egyenesen a pincébe a kész pálinkát. Az embernek akaratlanul is eszébe jutnak a régi rozzant épületek, a pálinkafőzők. Körülöttük farakás és hordók, s a bennük erjedő gyümölcs illatát kilométerekre elviszi a szél. Benn szűkös hely, hőség ... Igen, akaratlanul is felidéződnek a képzeletben ezek az épületek, és az ember összehasonlít. Mert pálinkafőző az is és ez is itt, Zákánytelepen, ez a fehér, tágas, napfényes csupaüveg üzem is. Csak amaz egy kicsit a múltat, emez pedig egy kicsit a jövőt képviseli. Egészen korszerű ipari központ lesz lassan a MEK zákánytelepi üzeme — ilyen megjegyzést hallottam a csurgói járás irányítóitól. Előbb a szárító épült meg, aztán közvetlen mellette az ország egyik legkorszerűbb pálinkafőzője. — Lényegében még a próbaüzemelés heteit éljük — Kiss Mihály, a siófoki szeszfőzde vezetője ideiglenesen látja el itt az irányítást. — Hiszen még csak másfél hónapja, június 8-án kezdtük meg a főzést. Említésre méltó hjba még nem volt. Azóta, hogy a pagy kazánt először befűtötték, három műszakban, éjjel-nappal füstöl a kémény, s a föld alatti vezetéken csordogál a pálinka. Naponta egy vagon nyersanyagot dolgoznak föl, s ebből 350—400 hektoliterfok pálinkát nyernek. Először vegyes gyümölccsel indulnak, most kék szilvát párolnak. Több mint húsz vagon nyersanyagot dolgoztak fel eddig. A cél az, hogy szünet nélkül, egész éven át üzemeljen ez a korszerű főző. — Háromszáz vagon nyersanyag kell ehhez — jegyzi meg a vezető, és nyomban hozzáteszi: — Jó, hogy itt a szomszédságban van a szárító, a kieső gyümölcsöt, a hulladékot fel tudjuk dolgozni. Aztán biztosítékot jelent az is, hogy a környék közismer ten gyümölcstermelő tájegység, s ha nem fedezné még ez sem a szükségletet, lehetőség van arra, hogy más megyéből is szállítsanak ide alapanyagot. Egy új üzemmel gazdagabb lett a megye. A tartályokon a dátum: 1867. T- Higgye el, öröm ilyen helyen dolgozni • - A nyitott ablakon át beomlik, 3 hófehér csempéken csillog a napfény. V. MPLUSZ HUSZONÖT MILLIÓ Építők a megye fejlesztéséért A szándék és az elhatározás a megye további fejlesztését szolgálja. Ezt jegyeztem le elsősorban a Tanácsi Építőipari Vállalat műszaki konferenciáján. Egyforma lelkesedéssel beszélt erről igazgató és főmérnök, osztályvezető és főépítésvezető, munkavezető és szakszervezeti titkár. Az eddig végzett munkát, a hátralevő hónapok feladatait annak a tükrében huszonöt millió forinttal a vizsgálták ezen a tanácskozáson, hogyan építhet többet vállalat Somogynak, öt hónappal ezelőtt pontosan megjelölték az idei feladatokat, most nagyon sok szó esett róla, mennyit teljesített ebből a kollektíva. Meggyorsul a műszaki fejlesztés Csupán néhány jellemző adatot ragadok ki Németh József főmérnök beszámolójából. Csaknem tízmillió forinttal többet termelt a vállalat az év első felében, mint tavaly. összesen 60 380 000 forint volt az első féléves termelés. Egy dolgozó három- ezer-kilencszáz forinttal többet termelt az előirányzott hatvanhétezer-kilencszáz forintnál. Jobban kihasználták a gépeket is. Serkentően hatott a március közepén bevezetett területi pótlék a munkásfölvételre. A megyeszékhelyen megnövekedett feladatok teljesítése végett ezután is alkalmazza a vállalat a kiemelt bérezést. S hogy milyen gondjaik vannak az építőknek? A beszámoló elismerően szólt a kaposvári és a pécsi tervező irodával kiépített jó kapcsolatról. Elmarasztalta viszont a Beruházási Irodát, mert feltűnően rossz a kapcsolata a Tanácsi Építőipari Vállalattal. Olyan hangnemű leveleket ír, amely nem méltó szocialista vállalathoz. A szállítás átszervezését is napirendre tűzte a vállalat, ez azonban meghiúsult a 13. sz. ‘AKÖV miatt. Az építtők azt szerették volna, ha az AKÖV váltja ki a vagonokat, szállítja az anyagot a munkahelyekre. A szállítás megjavítása most azt követeli meg, hogy más megye autó- közlekedési vállalatával fuvaroztassanak. Meggyorsul a műszaki fejlesztés az év második felében. Balatonlellén panel-előregyártó üzemet létesít a vállalat, hogy jól felkészülhessen a társasüdülők építésére. Űj betontelepet építenek a megyeszékhelyen. A város más-más részén levő telepeket ideköltöztetik át a közeljövőben, s ugyanitt lakás- panel-gyártó üzemet alakítanak ki. Jobban törődjenek a munkásokkal Sok szó esett a konferencián a rejtett tartalékokról. A főmérnök szenvedélyesen beszélt arról, hogy sokkal több gondot fordítsanak a munkásokra minden szinten. Nem fordulhat elő többet olyan, hogy hónapokat késik a prémium kifizetése. A bádogosok mosdókat készítettek társadalmi munkában az építpknek, s még mindig nem vitték ki a munkahelyekre. Amit kiszállítottak, olyan gondatlanul rakták föl és le, hogy tönkrement. Otolecz János főépítésvezetö szerint sokkal renedesebben kell beszélni a munkásokkal. Törődéssel megnyerhetik a dolgozókat, s akkor sokkal kevesebben mennek el a vállalattól. Ugvanerről beszélt dr. Fonal János, az építők szakszervezetének megyei titkára is. Áz elképzeléseket csak a munkásokkal eevütt valósíthatja meg a vállalat. Éppen ezért minden építkezésen gondoskodjon a megfelelő munkakörülményekről. Böröcz Ferenc szb-titkár is szóvá tette, hogy a barcsi részen nem kapják meg az építők a munkaruhát, pedig a központból már elszállították. Meretei Lajos főépítésvezető hangoztatta, hogy megelégedett emberekkel sokkal könnyebb dolgozni. Az utóbbi időben több bérreklamáció volt, ezeket a tévedéseket el kellene kerülni, örömmel számolt be a konferencia részvevőinek. hogy negyven építőnek biztosítanak mindennap főtt ételt, s a távol lakókat hetenként egyszer hazaszállítják gépkocsival. Inke Sándor igazgató az összefoglalóban megelégedésének adott hangot, hogy ilyen sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Leszögezte, hogy a kis dolgok (étkeztetés, szállás) a munkások életében nagy jelentőségűek, meghatározzák a hangulatú kát. A konferencián a jó munkáért több mint 130 000 forint prémiumot és jutalmat adtak a műszakiaknak és a munkásoknak. Jubileumi felajánlások A konferencia érdeklődésének középpontjába került a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny. Az igazgató á legnagyobb hajtóerőként említette ezt, s arra irányította a műszakiak figyelmét, hogy csak ennek a révén valósítható meg a vállalt plusz huszonötmillió . forint. Szinte minden hozzászóló foglalkozott a munkaversennyel, s vagy kiegészítette a vállalását, vagy újabb felajánlást tett. Kajtán Béla munkavezető pl. bejelentette, hogy augusztus 25-ig befejezik a buszállomás peronjának betonozását. Otolecz János fő- építósvezető arról számolt be. hogy mintaépítkezés lesz a fénycsőüzem, a Finommechanikai Vállalat beruházásának második üteme, a Kefeanyag kikészítő Vállalat bővítése. Az ipari tanulók négyhónappal előbb, az év végére elkészítik a bútorraktárt.^ Horváth József siófoki építésvezető társai nevében vállalta, hogy még az idén elvégeznek egymillió forint értékű munkát az új szikvízüzemnél, s határidő előtt átadják a tervezettnél. Györfy Gyula főépítésvezető arra intette a műszakiakat, hogy csak megalapozott felajánlásokat fogadjanak el. Figyelemre méltó adatokkal szolgált Böröcz Ferenc szb-titkár. Májusban huszonkét brigád nem teljesítette jubileumi felajánlását. Jelenleg tíz brisád van lemaradva. Inke Sándor igazgató az összefoglalójában leszögezte, hogy a konferencián bejelentett felajánlások reális alapot adnak a vállalt többlet teljesítéséhez. Javasolta, hogy az üzemi híradó rendszeresen kísérje figyelemmel a fe'aiánlások sorsát. Külön kiemelte, hogy nagy gondot kell fordítania a Tanácsi Építőipari Vállalatnak az ipari beruházásokra. Ha az itteni lelkes hangulatban folynak le a termelési tanácskozások is, akkot meglesz a remény az elképzelések megvalósítására. Lajos Géz®