Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-23 / 173. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. július ZZ. AMIKOR MAGASAN JÁR A NAP A tábla szélén húzódik az akácos. Mindjárt az első fák alatt áll a földbe vájt, szalmatetős kunyhó. Magasan jár a nap, a fák törpe árnyékot rajzolnak a földre. A kunyhó előtt egy szalmabálán ül az öregember. Zsíros szélű csáléra álló kalapját mélyen a szemére húzta. — így van ez — mondja csöndesen és rá is bólint. — Hogyan? — Most is az elnöknek meg az agronómusnak lett igaza... —Fogadtak talán? — Még az a szerencse, hogy nem. Most fizethetne mindenki, mint a köles ... Vontatók dübörögnek a mezei úton, széles porfelhőket kavarnak. A vontatók az erdő alá mennek. — Fizethetnénk bizony, ezt én mondom, Gyarmati István. — De hát ki a fene vette volna készpénznek, hogy húsz mázsával fizet a búzánk holdja. Kérdezzen meg néhány ilyen öreg büs- sűi huszárt, mint amilyen én is vagyok. Ha nem vág egybe a szavunk, áldomást fizetek... Mert jó gazdának tartottam én is magamat. Mindig sokat vártam és kaptam is a földtől. De eny- nyit kapni?.. Hátramászik a kunyhó belsejébe, és egy pin- tes csatos üveggel tér vissza. A vendégnek nyújtja először: — Igaz, hogy víz. De hideg. Hosszan kortyol az üvegből. Néhány csepp kiszökött a lélegzetvételnél, és végigszaladt az arcán. — Na, ez jólesett! — mondja utóbb, és komóto- — i(t van a cáfolatunk... san megtörli a száját a keze fejével, tyám ezt az embert, mert ez __ Ott hagytuk félbe, hogy híresebb, mint sok színész. m indig sokat várt és kapott — A históriások iránt so- a földtől. se érdeklődtem, nem vök — Ügy van. Megadtam a földnek, ami járt, és kamatosán visszakaptam a befektetést. Ha tizenhárom mázsát megadott egy hold, akkor bizony híztam a boldogságtól... Most meg, kérem, húsz mázsát lead. Mondta, magyarázta ezt az elnök is meg az agronómus is, de bizony nemigen hitte ezt senki. És most tessék, itt van a cáfolatunk. Szikár és magas az öregember. A térdén nyugtatja a kezét. Bütykös, erős ujjai vannak, a kézfején fényes a bőr. Tisztán látni, hogyan lüktet az erekben a vér. Hetvenöt éves múllott, most nappaliőr. A határ rendjére ügyel, ahogy mondja: «harmatkeltétől, harmatnyugtáig.-« Egy ideig hallgat, maga elé néz. — Aztán itt van ez a kombájnos is. Megvallom tisztességgel, hogy ilyet se láttam még. Amikor bekanyarodott ezen a dűlőúton, ezt mondta nekem az egyik kocsisunk: — Jól nézze meg, Pista bánekem arra időm. De ezt a fiút megnéztem. Semmi különös nem volt rajta. Ha visszafelé jön, szavamra mondom, leállítom és kalapot emelik neki. Én most lefigyeltem innen néhány napig. Amíg ide nem jött, minden reggel én érkeztem első— Beszélgetni ráérünk majd aratás után. nek a határba. Amióta itt van, nem tudom megelőzni. És figyelje csak, folyton megy a gépe. Egy percre se áll le. Azt mondta tegnap a rádió, hogy már több mint száz vagon gabonát takarított be. Meg is kérdeztem a brigádvezetőnket, igaz lehet-e ez? Azt felelte, hogy igaz. ben remeg a levegő. A fák Márpedig a brigád vezetőnk arasznyi árnyékot rajzolnak a szavát készpénznek lehet földre. venni... Németh Sándor Aranyszirmú napraforgótábla mellett vezet az út az erdő alá. Az Irtási dűlőben dolgozik az az ember, aki előtt Gyarmati bácsi kalapot akar emelni. Neve: Srakta Sándor. A múlt év nyarán világrekordot állított fel. Hatvanegy nap alatt 1340 hold kenyér- gabona termését takarította be. Most a 125. vagonnál tart. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett felajánlásában vállalta, hogy száz vagon kenyér- gabonát arat le és csépel el. Vállalását máris túlteljesítette. A kombájnosok országos versenyében Srakta Sándor áll az első helyen. Megnyerő külsejű, egyszerű ember. Borostás az arca, csupán a szeme alatti árkok árulkodnak arról, hogy mostanában kevesebbet pihen. Szerényen válaszol a kérdésekre. Pár perc után elnézést kér és búcsúzik. Azt mondja, beszélgetni ráérünk majd aratás után. Magasan jár a nap, olyan meleg van, hogy itt a völgyBCi-ki érdeme szerint Az újságíró mindig örül, ha valahol tapasztalja, hogy az új gazdaságirányítási rendszer megkívánta új módszereket alkalmaznak. Nagyon sok szó esett az utóbbi időben arról, hogy mindenkit a végzett munka meny- nyisége és minősége szerint bérezzenek, jutalmazzanak, premizáljanak. Az egészségtelen egyenlősdi nem serkent és nem ösztönöz jobb munkára, elmossa az emberek tevékenysége közötti különbségeket. Ezért lepődtem meg a Tanácsi Építőipari Vállalat új szellemű prémium- és jutalomosztásán. Már közben megkérdeztem több ismerősömtől, volt-e már i'v»- a vállalatnál. Mindegyik nemmel felelt. A tanácskozáson részt vevő műszakiak ugyancsak meglepődtek, amikor az igazgató eg'y-egy név után bejelentette, hogy a prémiumból levonnak húsz vagy tíz százalékot, mert az építkezéseken nagy volt a rendetlenség, mert a határidőt nem teljesítették stb. A meghökkenést az váltotta ki, milyen forintokban mérhető különbség van az eredeti összeg és a csökkentett között. Egy-egy nagyobb tételnél szinte fölszisszentek a főépítésvezetők, építésvezetők. munkavezetők. S ugyanilyen csodálkozással vették tudomásul, hogy ennek vagy annak a munkatársuknak hány száz forinttal adtak több prémiumot a lelkiismeretes munkáért, a ’jó minőségű építésért. Az egyik hozzászóló önkritikus megjegyzése is bizonyította később, hogy gondolatokat ébresztett az új premizálás, elhatározásokra késztette azokat, akik hanyagságuk vagy mulasztásuk miatt jóval kevesebb összeget kaptak a vártnál. Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az országgyűlés múlt heti ülésszakán arról beszélt, hogy a dolgozók közötti jövedelemeltérések sokkal jobban közelítsék meg a képzettségbeli, a szorgalom- és lelkiismeretességi eltéréseket. »Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája, az egyenlősdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánzani, mert hamis gyakorlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat megfizetjük, s ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk a műszaki gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre.-« Ezt az elvet próbálta meg alkalmazni a Tanácsi Építőipari Vállalat a premizálásban. Az új módszer magában foglalta a nyilvános dicséretet és elmarasztalást. S az erkölcsi mércéhez igazodott a prémium összege is. Természetes, hogy ezt a kísérleti anyagi ösztönzést egy kicsit meglepetten fogadták a tanácskozás részvevői. A vállalaton a sor, hogy a jövőben mindenben ez az elv valósuljon meg. Mert az új mechanizmus ezt követeli meg ettől a vállalattól is. L. G. Milyenek a tengődi fiatalok? JHeqtámadták a tábort! Éjjel fél kettő. Az őrség egyik tagja, a hetedikes Fehér Laci — közismert csúfnevén Bunyó — az izgalomtol remegve esik be a nevelők sátrába. _ Tanár bácsi! — rángatja meg a szélső ágyon fekvő nevelője lábát. __ Tessék jönni, megtámadták a tábort! Be vagyunk k erítve! Közben a sátor minden lakója fölébred az izgatott hangra, de egyelőre csak álmosan hunyorognak a villany- lámpa fénykévéjében. Valamelyikük megkockáztatja: — Nem álmodtátok? — Nem, tisztán hallottuk a levelek zörgését két irányból is, aztán a konyha felől hallatszott zaj. — Igen — gondolta az egyik nevelő —, többször mondtam már, hogy a nyitott konyhasátorhoz is kell egy őrt állítani. Közben fölkeltették az ifivezetőket is, és most mar heten indultak kellő óvatossággal a zaj irányába. Amint meg-megállva füleltek, meggyőződhettek, hogy a gyerekek nem hallucináltak, halk edényzörgés most is hallatszott a jelzett irányból. Az egyik ifivezető még a tábori baltát is magához ragadta gyorsan a raktársátorból. Nesztelenül, fény nélkül közelítették meg a konyhasátort. A zörgés továbbra is hallatsztott. Már egészen hözel jártak, amikor egyikük megbotlott egy sátoreövekben. Dermedten álltak meg. Pillanatnyi csönd, a zörgés is megszűnik, aztán gyors futás zaja hal el az erdő irányába. — Elmenekültek — súgta az egyik ifivezető. Egyszerre kattannak a villanylámpák. — Valóban ittjárt valaki — mutat az egyik nevelő a moslékos tartályra, amelybő’ félig kiömlött az előző napi ételmaradék. — Véletlenül feldöntötték — véli Bunyó, aki a világítás láttán nagy bátran odamerészkedett. — Nem is véletlenül. Nagyon is célszerűen — jegyzi meg Imre bácsi, a biológia tanára. — Amint tanultátok, a kutyát kevésbé érdekli a konyhafelszerelés, bármilyen értékes is, sokkal inkább az ételmaradélc. Mert hogy egy négylábú háziállat támadta meg a konyhát, most már mindenki láthatja — mutat a moslékos vödörtől az erdő irányába vezető nyomokra. — Na, takarodó! Csak nehogy vaddisznócsordává változzék ez a szerencsétlen kutya az otthoni élménybeszámolóban — üt tréfásan Bunyó vállára. — pl — — A fiatalok mindenütt egyformái«:. Érdeklődnek a világ dolgai iránt, szeretnek szépein öltözködni, szórakozni, de nem ijednek meg a munkától sem. Ilyenek a tengődi "iatalok is — válaszol kérdésemre a községi tanács titkára. — Elégedettek vagyunk a szorgalmukkal és a munkájukkal is. Akik eddig nálunk munkát kértek, még nem bánták meg, hogy visszajöttek — így a tsz-elnök. Három évvel ezelőtt jártam legutóbb Tengődön, úgy gondolom, az akkori vélemények közül elég csupán egyet idézni: »Nincs, aki összefogja a faluban maradt fiúkat, lányokat. Egy részük eljár hazulról dolgozni, a többiekkel pedig nehéz szót érteni. Betörik a számukra biztosított helyiség ablakait, kártyáznak, duhajkodnak, féktelenek, szertelenek. A lányok többsége pedig otthon ülő, nem jár sehova sem.« Sokan visszatérlek Mi történt az elmúlt két- három év alatt Tengődön? Látszatra semmi különös, ha csak azt meg nem említem, amit a tanácstitkár mondott, hogy felszabadulás után húsz évig nem épült annyi családi ház, nem rendeztek a faluban annyi portát, mint a legutóbbi két—két és fél évben. Pedig milyen sok helyen hallattam akkoriban idősebb parasztemberektől: »Kinek építsek, kinek tegyem rendbe a házat? A fiam biztos nem jön haza, a tsz-be. Nekünk, Öregeknek meg már úgyis mindegy.« Maguk miatt nem is tatarozták volna a házakat. Tartották a szavukat, az új házak a fiatalok kedvéért épültek, azoknak, akik hazatértek. Amikor az okokat keresem, a faluban csak ennyit mondanak: — 1964-ben nagyot »lépett« a tsz. Akiket ez nem győzött meg, még egy évet vártak, s csak azután jelentkeztek munkára. \ Közös klubban — Volt közben egy költözés is — mondja Princz Irén KISZ-titkár. Amikor elkészült a tsz és a pártszervezet közös klubja az utca másik oldalán, szemben a régi KISZ- helyiséggel, minket, fiatalokat is oda hívtak. Szerencsére a régi szellem nem költözött át a fiatalokkal együtt az új klubba. Itt jobban szem előtt voltak a Princz Irén rendbontók is. *ek becsület Princz Irén akkor érettségizett. Hazajött, s összehívta a fiatalokat, mert nem tudta elnézni a tétlenséget, a közönyt, amit látott. Azt mond- natnám, újra megalakító aa a KISZ-szervezetet Tengődön. A fiatalok pedig megválasztották titkáruknak. — Azt akartam, hogy legyen végre egy egészséges ifjúsági szervezet a faluban, mert a régi vezetők nevét már papíron is alig találtuk meg. Úgy gondolom, kimoz dúltunk a semmitte ősből, magunk köré gyűjtöttük a fiatalokat. Munka van bőven. Az otthon ülő lányok meggyőzése is miránk várt. Néhánynak a szemléletével van baj: rangon alulinak tartja a tér melőszövetkezeti munkát. ír- kább otthon ülnek az anyj köténye mellett. nének szakmunkásképző iskolába, de őket meg Princz Margit példája tartja vissza, akit baromfitenyésztő szakiskoláira küldött a tsz, és most alkalmi munkából él. Amíg tanult, megszűnt a baromfi- tenyésztés a tsz-bem. Ez a rossz példa sokakat visszatart. Pedig fiatal szakmunkásokra talán mindegyik mező- gazdasági üzemben szükség van az országban. Fiatalokkal találkozik az ember mindenütt a faluban. A gépeken, az állattenyésztésben, a növénytermelésben, minden üzemágban megtalálhatók. Kiveszik részüket a társadalmi munkákból, kultu- - ralis rendezvények szervezéséből egyaránt. Alig több mint két éve, hogy kimozdultak a tétlenségből. Idáig jutottak. Tanulni, dolgozni szeretnének. A szövetkezeti falu szakemberei, szorgalmas dolgozói akar- KlSZ-titkár: Munkával szerez- nak lenni. Egyre többen, t maguknak a tengődi fiatalok. Nagy József KIÁRUSÍTÁS 30 -40 °lj0-os árcsökkentéssel! AMÍG A KÉSZLET TART! A rossz példa Vannak olyanok is, akik szívesein tanulnának, elmemNői kartonruha 52—80 Ft-ig Női munkaköpeny 91,— Ft Női vállas ing 13,— Ft Női csipkeing 40,— Ft Gyermek garbó ing 10.— Ft Női félcipő 90,— Ft Neva inganyag 16,-— Ft/m Gyermek félcipő 65,— Ft Emprimé selyem 18,— Ft/m Ffi. velúr félcipő 127,— Ft A felsoroltakon kívül még sok egyéb ruházati áruból 'agy választék. Most vásároljon a Kaposvár és Vidéke általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Leértékelt Áruk Boltjában, Kaposváron, (vasútállomással szemben). 16230) i
