Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-20 / 170. szám

CsfltSrtÖK, 1967. július 20. 3 SOMOGYINÉPLAP „SZÜRET“ A TABI TSZ-BEN NINCS AJTÓ ÉS ABLAK FIGYEL A RADAR Jól jövedelmeznek a primőr áruk a tabi Egyetértés Tsz kertészetében. Hét hollandi ágyban salátát termesztettek, s 50 000 forint volt a bevételük belőle. A saláta után paradicsomot és kétféle paprikát ültettek, s még 50 000 forint bevételre számítanak. A tsz 500 négyszögöl területen termel málnát. A termést« a MÉK utján értékesítik. Az elutasító levelet nem lehet beépíteni! IDÉZET az ÉM Tolna me­gyei Állami Építőipari Válla­lat leveléből: Megrendelésükre válaszol­ja közöljük, hogy a munkák elvégzésére vonatkozóan je­lenleg nyilatkozni nem tu­dunk, kérjük, megrendelésü­ket körülbelül egy hónap múlva szíveskedjenek megis­mételni ...« Egy részlet az ÉM Épület­asztalos-ipari és Faipari Vál­lalat leveléből: »... vállalatunk kapacitás­leterheltsége miatt a megren­delésüket nem Padjuk vállal­ni. Megjegyezzük még, hogy jölöttes hatóságunk utasítása szerint az ÉM tárcafelada­taink mellett a tanácsi építő­ipari vállalatok megrendelé­sére csak tinusszerkezetek szállítását vállaljuk.« Mind a két megrendelőt a Somogy me"-rei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat küldte. Az elsőben a napvatádi turista- szálló, a másodikban a föld­vári Liliom Üdülő ajtó- és ablaktokait rendelte meg. Azt hiszem, hogy a nem szakember is megérti: nem lehet átadni határidőre pél­dául az új tervezőirodát, ha a befejezés kérrt T.a*án ér­kezik meg a vSasszerkezet. Erről a közérdekű témáról beszélgettem Inke Sándor igazgatóval, dr. Szalag Ist­vánnal és ifj Györfi Gyulá­val, a műszaki osztály elő- adóivaL — A levegőben lóg a jö­vő évi asztalos- és lakatos- ipari szerkezet gyártása. Pe­dig ennek az értéke kétmil­lióval több az ideinél, körül­belül tizenkétmillió. Még az I Zalaegerszegről és Kaposvár - idén el kellene készíteni ról. Természetes, hogy meg- több mint egymillió forint drágítja a költségeket, ami­értékű asztalosárut a jövő kor gépkocsival mennek a évi építkezésekhez. Nem té- szerkezetekért. Pedig erre liesíthetjük az áthúzódó épít­kezéseket sem ajtó és ablak nélkül. S ez csak a távolabbi gondunk, a közelebbi, hogy a dombóvári asztalosüzem több mint háromszázezer fo­rint értékű ajtó- és ablakto­kot a harmadik negyedévben szállít az első félév helyett — mondja az igazgató. S hogy milyen gondokat okoz, hogy nem vállalják vagy később szállítják az ablakokat és az ajtókat? Ha­táridő előtt átadhatta volna a vállalat a göllei sertéshiz­lalót, az attalai istállót, a vízvári istállót. Az asztalos- ipari munka azonban késik. A nagyatádi kollégiumot ta­lán szeptember végén átad­hatják, de hiányzik kétszáz ajtó és ablaktok. A marcali szálloda asztalosárujára már most szükség volna, de még se híre, se hamva. — A legsürgősebb munká­kat a saját asztalosműhe­lyünkben végezzük el. Hogy kellő időben átadhassuk az Április 4. utcai napközi új épületét, elkészítettük az aj­tó- és ablaktokokat a szak­embereinkkel. Az igazat megvallva a helyszíni szere­lés és az illesztés volna a dolguk — jegyezte meg Sza- lay István. S hogy honnan kapja a la­katosszerkezeteket a vállalat? Budapestről, Mágocsról Kom­lóról, Tolnatamásiból, Bala- tonboglárról, Lelléről, Fo­nyódról, Székesfehérvárról, ÚJRA AZ OSZTÁLYBA SO ROLÁSRÓL Hét balatoni kisvendéglőt és éttermet visszaminősítettek Lapunk július 2-i számá­ban Magasabb osztály, ma­gasabb ár, de alacsony a színvonal címmel beszámol­tunk arról, hogy a déli Ba- laton-part jó néhány étterme és kisvendéglője nem felel meg az osztályba sorolás kö­vetelményeinek. Cikkünkre válaszként levelet kaptunk a megyei tanács kereskedelmi osztályától. Ebből idézünk: »... Osztályom — írja Pápa János osztályvezető — teljes egészében egyetért az észre­vételekkel annál inkább is. mert már ez év március 2- án a 22 b86/1967. számú le­vélben felhívta minden ér­dekelt vállalat figyelmét, hogy az általuk üzemeltetett vendéglátóivari egységek szakmai színvonalát a beso­rolásnak megfelelő szinten biztosítsák ... Folyó hó 3-án és 7-én osztályom ellenőrzést tartott a Balaton-parti egy­ségekben, és a tapasztalatok alapján több egységet vissza­soroltunk, vagy záros határ­időt adtunk a hiányosságok felszámolására. A jövőben osztályom súlypontként ke­zeli a vendéglátóipari egysé­gek megfelelő színvonalának tartását, üzemeltető rendszer­től függetlenül.« A változás minimális... A kereskedelmi osztály in­tézkedése hét kisvendéglőt és éttermet érintett Balatonbe- rénytől egészen Siófokig. Egy osztállyal, illetve kategóriá­val visszaminősítették a Ha­tárcsárdát, a Két Jóbarát Kisvendéglőt, a Vigadó Kis­vendéglőt, a fonyódi Hullám Kisvendéglőt és a Rianás Éttermet, a Gyöngyhalász Bisztrót és a siófoki Matróz Éttermet. Az érintett vállala­tok és szövetkezetek eddig csupán a Határcsárda és a Hullám Kisvendéglő III. osz­tályba sorolásával értettek egyet, ez a két üzlet már nem II. osztályú, illetve B- kategóriájú, hanem C. A hét elején Tolnai Györgynével és Veress An­tallal, a megyei kereskedelmi osztály főelőadóival fölkeres­tük a többi érintett kisven­déglőt, hiszen a balatonmá- riai és a balatonboglári szö­vetkezet megfellebbezte a Két Jóbarát, illetve a Vigadó visszaminősítését. A felleb­bezésekben az olvasható, hogy a szövetkezetek meg­tették a szükséges intézkedé­seket, s nincs ok a besorolás megváltozta tására. Nos, a helyszíni tapaszta­latok egészen mást mutat­nak. A kötelező ef^vöntetűsé- get sehol sem valósították meg. A Két Jóbarátban négyféle terítő van az asz­talokon. A székek piros, kék, sárga és zöld színben »pom­páznak-«, a belső terem fehér abroszai gyűröttek. A Viga­dóban még rosszabb a hely­zet, s ez elsősorban abból fakad, hogy nem szakképzett személy a vezető. Ez meglát­szik az étlap összeállításán — a két kapható főzelékféle káposztából készült, más nincs —, vastag ún. »ko­csispohárban-« adják a mál­nát — pedig ez csak III. osztályú helyen engedélye­zett —, a terítés itt sem egyöntetű. Itt olvastuk az ellenőrző könyvben a követ­kezőket: »Az egység jellegé­nél fogva nem megfelelő a felszerelés-ellátás ...« A be­jegyzés kelte 1967. július 17. Akik beírták mindezt: a szövetkezet egyik igazgatósá­gi tagja és egyik felügyelő bizottsági tagja. Ehhez tehát kommentár sem kívánkozik. Ami jár, azt meg kell adni! A tavaly kiadott belkeres­kedelmi miniszteri és orszá­gos árhivatalí rendelkezés az éttermek, vendéglők osztályba sorolásáról egyértelműen in­Megkezdheto a balatonszentgyörgyi téglagyár építése A Tégla- és Cserépipari Tröszt szorgalmazza a falazó­anyagot előállító üzemek építését, hogy kellő mennyiségű építőanyag álljon rendelkezésre. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Válla­latnál megértésre talált a tröszt kezdeményezése. Ezt bi­zonyítja az épülő kőröshegyi—teskándi üzem is. Balaton- szentgyörgyön új téglagyárat, a Zala megyei Gutorföldjén pedig új cserépgyárat létesítenek. A két gyár programját jóváhagyták Budapesten. Július 10-én aláírták azt a jegy­zőkönyvet, amely szerint a Magyar Beruházási Bank bizto­sítja a szükséges hitelt a két gyár fölépítésére. A beruhá­zás azonnal megkezdhető. A kiviteli tervek egyik részét a tröszt, másik részét pedig a Tégla- és Cserépipari Vállalat készíti el. A vállalat a kivitelezést részben saját rezsién, részben idegen vállalkozóval, illetve alvállalkozóval végez­teti. A kivitelezést földmunkával, út- és térburkolat, szociá­lis létesítmények és az elektromoshálózat építésével kez­dik. Az új gyár 1969-ben már termelni fog. tézkedik. Ez a rendelkezés ma is érvényben van, senki­nek sincs joga önhatalmúlag változtatni rajta. Sajnos hiá­ba minden szó: nem sikerült elérni például azt, hogy' az I. osztályú Sirály Étteremben vagy a Présházban damaszt szalvétát adjanak papír he­lyett. Pedig mindkét helyen megvan a készlet... Első cikkünk megjelenése után hallottunk olyan han­gokat, hogy 100 C00 forintot vettünk ki a szövetkezetek zsebéből, mert megírtuk a tényeket. És ha megfordítjuk a tételt: 100 000 forintot ki lehet venni a dolgozók zse­béből úgy, hogy nem adjuk meg az osztályhoz járó szín­vonalat? Elhangzott olyan vélemény is, hogy »nem fog­juk a külföldieket ingyen etetni a Balaton-parton*. Legjobb tudomásunk szerint a magyar tenger partján el­sősorban munkások, parasz­tok, magyar dolgozók üdül­nek. Ilyen feje tetejére állí­tott érveléssel nem lehet egyetérteni. A megyei kereskedelmi osz­tály ez év márciusában — amikor a vendéglátásban ér­dekelt vállalatokat felszólí­totta, hogy teremtsék meg az osztályba sorolás föltéte­leit — ezeket írta: »Az el­múlt évet — vagyis 1966-ot (a szerk.) — arra kellett volna felhasználni, hogy az üzleteket a besorolásnak megfelelő szakmai színvonal­ra emeljék. Ezt a törekvést sajnos kevésbé lavasztaltuk a múlt évben... A türelmi idő lejárt annál is inkább, mert az elmúlt évben külön­böző vonalon sok kifogás merült fel a magas árakon nívótlanul üzemelő egységek ellen.. Ezek a tények. Ezért nem vitatkozni, hanem intézkedni kell! P. Gy. szükség van, amikor szorít a határidő. — S mennyire rúg a tele­fonköltség! — szól közbe In- ke Sándor. — Ezt a sok he­lyet mindig sürgetni... — A marcali, szállodát sze­retnék felavatni november 7-én, s közben eddig még senki sem vállalta a vasszer­kezetek gyártását. A Szántó Imre utcai társasház szer­kezeteit két hónappal a be­fejezés előtt küldik. S ha esetleg megkötbéreznénk a vállalatot, többet nem fogad­ná el a megrendelésünket — jegyzi meg ifj. Győrfi Gyula. — Nézze, kérem, a válla­latnak építenie kell. Aka­dályközlésből és kötbérből nem élünk meg — tárja szét a kezét Szalay István. — El­készül félig egy épület, s másikba kell kezdeni, mert nincs ablak és ajtó. NEMCSAK A VÁLLALAT GONDJA ez, hanem a me­gyéé is, hiszen hátráltatja a beruházások megvalósulását — Mi lenne a megoldás? — Somogybán megteremte­ni a lehetőségét az asztalos- és lakatosipari szerkezetek gyártására. S mi erről a véleménye Sugár Imrének, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettesének? ö így nyilatkozott: — Helyes lenne, ha a Ta­nácsi Építőipari Vállalat összehívná azoknak a válla­latoknak a képviselőit, akik esetleg vállalnák a fa és vas tokok, szerkezetek gyártását Tudomásunkra jutott hogy az Épület-szakipari Vállalat foglalkozik az ajtó- és ab­laktokok készítésének gondo­latával. Molnár Ferenc fő­könyvelő elmondta, hogy most tanulmányozzák a gyártás lehetőségét, gazdasá­gi számításokat végeznek, fölmérik az igényeket — S mikorra várható az új profil? — Ebben az évben bizto­san nem. A KÉRDŐJELEK tehát még mindig maradnak. S a Tanácsi Éoítőipari Vállalat ablak és ajtó hiányában csúszik el a határidővel, több építkezésen. Talán a megyei tanács elnökhelyettesének ja­vaslata nyomán akad je­lentkező, aki a megye érde­kében megkezdi e fontos hiánycikkek gyártását Lajos Géza de hogyan? A Békés megyei jó ta­pasztalatok után nagy vá­rakozás előzte meg me­gyénkben is a Radar-iroda működését. Lelkes fiatalem­berek vállalták társadalmi munkában az iroda ügyin­tézését. Elkészítették a szí­nes, nyomtatott »jelző« la­pokat is, a megyei KISZ- bizottság pedig röplapon hívta föl a megye ifjúságá­nak a figyelmét az iroda működésére, $ kérte, hogy jelezzék a munkahelyen vagy a községben tapasztalt hibákat. Átlapozva a beérkezett jelzéseket, úgy látjuk, nem­igen értették meg a fiata­lok az iroda, a mozgalom célját. Legtöbben ugyanis egyéni panaszok orvoslását kérik, így pl. lakásproblé­májuk megoldását, garázs­építési, kedvezményes Tra- bant-vásárlási lehetőséget stb. Mindössze Nagyatádról és Siófokról érkezett be egész kollektívákat érintő jelzés. Az előbbi a Nagy­atádi Fonalgyárból jött, több mint ezer dolgozó ké­ri, hogy létesítsenek üzemi büfét. A másikban az AKÖV siófoki telepének fiataljai panaszolják, több mint háromhetes kiesést okozott már eddig, hogy a YA 20—65-ös rendszámú te­hergépkocsi differenciálmű­vét nem javítják meg. Jó dolog az, hogy egyéni gondokkal őszintén és biza­lommal fordulnak a KISZ- hez a fiatalok. A Radar­mozgalomnak azonban más a célja, mégpedig az, hogy a közösséget, az egész tár­sadalmat érintő gondokat jelezze érzékeny műszer­ként. Így például figyeljék s jelezzék a fiatalok, hol vannak elfekvő anyagok, munkaeszközök, műszaki, technológiai hiányossá­gok, milyen tényezők akadályozzák a munkát és az üzemszervezést. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok, ifjú szakemberek és szakmunkások ily módon is hívják fel a vezetők . fi­gyelmét a mezőgazdasági üzemen belüli tartalékok — a föld, a munka és az anyagi eszközök — kihasz­nálatlanságára, mindazokra a jelenségekre, amelyek kárt okoznak a közös va­gyonban, sértik a közösség érdekeit. Azaz, amire a KISZ harmadik jelmondata, a »Ne tűrd a közömbössé­get, szóval és tettel küzdj a közösség érdekeiért!« — mozgósít valamennyi fiatalt. Hisz egyetlen ifjúkommu­nistának sem lehet közöm­bös, ha a gyárban vagy a hivatalban rossz intéz­kedéssel vagy pazarlással találkozik. Ennek elhárítá­sában találkozik az egyéni és a közös érdek, s ez szép feladat valamennyi KISZ- tagnak, valamennyi fiatal­nak. S. M. ROSTÁLJÁK A GABONÁT A gépszín alatt most egyetlen cséplőgép és hatalmas búzaha­lom van. \ zákányi termelőszövetkezet az idén álrostálja összes búzáját, és a megt sztított gabonát szállítja el a Gabonafelvásár­ló és Feldolgoió Vállalat porrogi malmába. így jobb minőségű lesz a búza, a visszamaradt hulladékot meg hasznosíthatja a szö­vetkezet. Két műszakban, kora reggeltől késő estig jár a cséplő­gép, és naponta százhúsz mázsa gabonát rostálnak meg. Hogy könnyebb legyen a munka, ne kelljen az asszonyoknak a gép tetejére felhordani a sok terményt, egy kis ötletes módosítással a földről, a gép oldalán öntik a rostára a tisztításra váró gabonát»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents