Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-02 / 155. szám
Vasárnap, 1967. Július 2. 7 SOMOGYI NÉPLAP Henry Moore királyai Hivatalosan Két ülő alak címen szerepelnek a katalógusban, de mindig, minden katalógusban - ott van zárójelbe tett igazi nevük is: Király és királyné néven ismerik és csodálják Henry Moore- nak, a Budapesten kiállított hatalmas tehetségű brit szobrásznak ezt a főművét. Vitathatatlanul királyok, uralkodók. Olyan fenséges nyugalommal, finom fejedelmi előkelőséggel ülnek keskeny trónjukon, ahogyan csak régi, igazi királyok ülhettek valamikor. n?®r.ev Két ölő alak (Király és királyné) elokelőskodes ez, nem karótnyelt fennhéjá- kotások egy-egy jellemző vo- vissza a táj domborzatának zás; még csak nem is gőgös nását, megszűrt, átalakítva — hegyeinek, laposainak — arc, büszke tekintet hatása, megőrzött értékét. Súlyos formája is — tanítja a mű- hiszen nincs is igazi arcuk, hullámú, erős drapériájukon vészettörténet. S nem tér-e csak testtartásuk van. Har- ott érződik a korai művek vissza valóban a már emlí- monikus, szobrász mintázta kemény ereje, amelyet a ne- tett mélyföld-hátakban, süly- testtartás: csupa megnyugta- héz ritmusú indián művé- lyedt ölekben ez a megoldás? tó párhuzam, sima egyenes- szettől tanult az alkotó, s S nem vetíti-e előre az ség. Párhuzamosan barátsá- amely hatalmas erővel érvé- 1952—53-ban készült szobor gos, laza lejtéssel esik le a nyesül az 1927-ből való «-Fék- a következő évek főműve, a férfi és a nő karja, párhuza- vő alak«-on. Tiszta párhuza- »Harcos pajzzsal" megdöb- mosan tartják egyenes de- maikban, a lágy karok és a bentő és fölemelő tartalmát, rekukat, párhuzamos nyuga- pad derékszögeiben ott a ku- a csonkult kezével-lábával, lommal hajlik lábuk, s hull bizmus megszerkesztett mű- de erős tomporával, szilárd le ruhájuk; egyfelé fordul- vészeiének geometriai tanul- izmaival és nagy pajzsával nak és egyfelé néznek, s az sága. Ijesztő-barátságos fe- háborúról, emberi szenve- egyenes testtartáson kívül jük, egyáltalán nem termé- désről beszélő figura szorító ez az egyetértés adja fensé- szetes arcuk és majdnem lélektani mondanivalóját? güket naturálisán természetes tes- Törékeny testük védtelenséNegyvennyolc világhírű tűk furcsa ellentétében nem get kiált, de tartásuk fensé- plasztikát és nyolcvankilenc nehéz fölismerni az ellent- ges emberi tartást, furcsa, nagyszerű rajzot láthattak a mondó motívumokat össze- gépszeru fejű ki- -álmát is Műcsarnok látogatói ezen a kapcsoló szürrealizmus meg- kelt, de a nőnél finom orrkiállításon, csupa olyan al- hökkentő hatását, amely ki- vonalával ^gyöngédséget « élezve hat a korábbi termé- férfinél erőszakos allkapcsa- szetes-gépies, nyugtató és val határozottságot sejtet. A Vallató Géza: A NÁSZAJÁNDÉK kotást, amely maradandó érvilágháború után, az ötvenes évek feszült, nyugtalan téke a modem Európa mű- riasztő „sisak~-on; s az 1933- vészetének. S minthogy mind ból datált vörösbeton »Kom- maaán viseli az alkotó egyé- pozíció« visszafojtott erotiká- békéjében születtek ezek a “Ti „ “ JZ? ja is felsejlik az asszony figurák. Királyok, akik szenmséget, egy-egy főmű egye- satnya keble} láttán Henry védték, de élni akarnak, siti magában összes vona- Moore állandóan figyeli, Királyok, akik nem felejtik sukat. A Király és királyné gyűjti a természeti forrná- az elesettséget, de fölegye- főműve Moore alkotói pálya- kát, szobrain vissza-visszatér nesednek: Henry Moore kijártak. S nem is nehéz föl- egy vízcsiszolta kavics, hűl- rályai mi vagyunk. ismerni benne a korábbi al- lámtépte szikla alákja, s —a—a. sadányi néni kicsire Z szikkadt öregasz- szony. A legtöbb ránc színtelen szája felé fut fakó arcán. Ujjai végén csonk a köröm. A város szélén, az Érbereki utcában lakik. Aprócska házához kert is tartozik, amely a piócás patakkal határos. A patak minden évben megárad, és elpusztítja a fele termést. A megmaradt babot, mákot, zöldséget — mikor már jó ára van — elviszi a piacra egy nagy füleskosárban. Kell a kiegészítés a kétszázhetven forint özvegyi nyugdíjhoz. Mióta Jani, a fia diplomás és nős, Zsadányi néni jobban is élhetne. De nagyon szé- gyelli, hogy nem tudott nászajándékot venni. — Ami késik, nem múlik — szokta mondogatni Fülöpnének, a szomszédasszonynak. Eleinte sajnálta, hogy nem nála laknak Janiék. Gondolta, kiteszik az ágyát a konyhába, legalább nem megy kárba a meleg, amit a spór nd főzés közben. Aztán meglátta a menyét — Jani csak az esküvő után hozta megmutatni —, és Zsadányi néni már nem bánta a dolgot. A fiatalasszonynak igen hosszú veres haja és körme van; a szoknya meg tán jobban feszül rajta, mint a pulóver. Ez még nem is lett volna baj, de már akkor kiderült, hogy nem tud főzni. Az öregasz- szony petrezselyemért ment a kertbe, és megkérte, főzné be addig a tésztát a levesbe. Sokáig szöszmötölt, nehogy csókolózásra érkezzen, aztán kö- hécselve csoszogott vissza. Még nem- forrt a leves, a tészta már benne; s a menye nagy szipkából fújja a füstöt, combját mutogatva a széken. A drága tojásos tészta mind elázott addig. Hát, ha ez kell a Janinak, isten éltesse, ő nem szól bele. Mit is vegyen nászajándékba? — Legjobb lesz, ha hizlal egy disznót nekik. Az ól megvan, vályú is akad. Paréjért meg nem kell a szomszédba menni, azon megnő a malac. Az ám! a malac, ötszáz forintot is elkérnek egy kis koszosért. Honnan vegyen annyi pénzt? Őszig összegyűlne az ötszáz, de akkor mindig megdrágul a jószág. A fagyok beálltával taKtilönféle kérdésekkel, ügyekkel, gondokkal fordultak 02 emberek Leninhez. Egyszer az ügyes-bajos dolgaik után járók között volt egy kicsiny fiú, báránybor subában, nagy, bolyhos kucsmában. Moszkvába az apjával jött, akit Leninhez küldtek a parasztok. A megjelölt órában Lenin irodája küszöbén fogadta a küldötteket. — Jó napot, elvtársak! — köszöntötte őket szívélyesen. — Jöjjenek be, foglaljanak helyet. A küldöttek egymás után indultak az irodába. A fiú apja gyermekéhez hajolt és súgta neki: — Te, Zahárka, várjál meg engem itt kint. Csak arra vigyázz, egy helyben maradj, el ne mozdulj. Ezzel az apa már indulni is akart a többiek után az irodába, de Lenin megállította őt: — Az ön fia? — Az enyém — felelte a paraszt, és mintha bocsánatot kérne, hozzátette: — Nem volt kire hagynom, a feleségem a tavasszal tífuszban meghalt. El kellett Ilo nom magammal. Jurij Misatkin: — Minek maradna itt egyedül? — csodálkozott Vlagyimir Iljics. Megfogta Zahárka kezét, bevezette az irodába, leültette a díványra. — Bocsássanak meg, elvtársak — mondotta a küldötteknek — amíg mi önökkel tárgyalunk, ki kell találni valami foglalatosságot ennek a kis elvtársnak. Jót, érdekeset, hogy ne unatkozzon. Lenin elgondolkozott, megtörölte ujjúval a homlokát, aztán valamit kigondolhatott, mert mosolyogva ment az íróasztalhoz, az azon levő jegyzet- füzetből kitépett egy lapot, és a pohárból kivett egy ceruzát: — Íme — mondta Vlagyimir Iljics, miközben a papírt és a ceruzát a fiú felé nyújtotta. — Rajzolj, mi pedig ez idő alatt beszélgetünk édesapáddal. Rendben van? A fiú fejével intett, elvette a lapot és a ceruzát. Amikor Vlagyimir Iljics visszatért az asztalhoz, a fiú megforgatta a ceruzát a kezében, és figyelmesen nézte, mert ilyent korábban csak a falusi írnoknál látott. Miután befejezték a beszélgetést a parasztküldöttekkel, Lenin kezeit fogott velük, és Zahárkához ment. — No, mutasd csak, mit sikerült rajzolnod? — kérdezte, miközben a fiú vállán át a papírra nézett és meglepetten felhúzta szemöldökét. — Semmit sem rajzoltál? No akkor vidd magaddal a ceruzát, majd otthon rajzolsz valamit — mondotta Vlagyimir Iljics, és barátságosan meghúzta a fiú haját. Hazafelé Zahárká- nak és apjának sokáig tartott az út. Jó néhány napon és éjjelen át kellett várakozniuk állomásokon, mert abban az időben ritkán és nem menetrend szerint jártak a vonatok. Az is előfordult, hogy a mozdonyon elfogyott a tüzelő; akkor az utasok kimentek a közeli havas erdőbe, hogy ott fát vágjanak. Egy hónapig voltak úton a küldöttek. Csak a tél végefelé, mikor már olvadni kezdett a hó, értek haza falujukba. Az egész környéken elterjedt a híre, hogy Leninnél jártak. Nem is volt olyan nap, hogy ne jöttek volna emberek arról érdeklődni, mit mondott Lenin és hogy milyen is a ceruzája. — Te, ezt a ceruzát őrizd meg! — javasolta Zahárkának egy vadász, aki a messzi tajgáról jött a faluba. — A legfontosabb ember írt ezzel a ceruzával, lehet, hogy a ceruza is a legfontosabb. —1 Tudom —■ felelte Zahárka, és a ceruzát egy dobozba helyezte, a dobozt pedig egy régi szúette ládába tette. Húsz év telt el. A honvédő háború első napján Zahar SzeUvesztrov önkéntesként ment a frontra, hogy megvédje az ellenségtől hazáját. Egyszer egy csata után Zahar Szeli- vesztrov a komiszár- hoz lépett, és átnyújtotta neki a fehér lapot, melyen felvételét kérte a kommunista pártba. — De miért írtad a felvételi kérelmet ceruzával? — kérdezte szigorúan a komiszár. — A pártfelvételi kérelmet tintával kell írni! — Lenini ceruzával írtam — felelte a katona, és elmondta, hogyan találkozott Leninnel, aki neki, a szibériai kis falu gyermekének ceruzát ajándékozott. A komiszár elfogadta Zahar felvételi kérelmét. Az ezredben rövidesen híre járt a lenini ceruzának, és Za- hart egymás után keresték föl a katonák, a tisztek. Azt kérték tőle, hogy a Lenintől kapott ceruzával írhassák alá ők is tag- felvételi kérelmüket. Zahar odaadta a ceruzát elvtársainak, és egyáltalán nem sajnálta, hogy az a használattól mindig kisebb lett. (Fordította: Bányász Béla) karmányt kell venni, s az megint sokba kerül. Nem tudott semmi okosat kitalálni. Amit tett, megbánta. Szólt Janinak, adnának kölcsön. Jani azt mondta, megbeszéli az asszonnyal. — És ha megdöglik a malac? — kérdezte a fiatalasz- szony. Zsadányi néni mást gondolt ki. A fiatalok a nyugati városrészben, az új lakótelepen kaptak lakást. Modern, világos bútort vettek, OTP-re. Zsadányi néni apróra megvizsgált minden darabot. — Ki látott ilyet — ször- nyülködött —, el fog törni a szekrény lába. — Ugyan — mondta a meny —, nem ért maga ehhez, mamika. A nappali sem tetszett az öregasszonynak. — A hosz- szából kettő is kitelne — morogta. Nézte a csillogó parkettát. S akkor nagyot dobbant a szíve. — Szőnyeg ... A szőnyeg hiányzik innen. Tudom, milyen kell ezeknek. Jó tarka, az most a divat mindenben. zámolgatta, mikor S telne a fiataloknak szőnyegre. Jani kezdő mérnök, keres ezerhármat. A menye ezerkettőért firkál a bankban, Az összesen kétezerötszáz ... Elvacsorázzák ezek, hajaj! Meg a sok ringy-rongy pulóver, ilyen sarkú cipő, olyan sarkú cipő! Nem lesz ezeknek soha semmijük. A patak abban az évben is rakoncátlankodott. Kidagadt nádas, gezemicés medréből, s ahová nem jutott el, ott is ásónyomig fölhúzódott a talajvíz. Zsadányi néni elment az adóhivatalba, hátha adnak valami kedvezményt. Azt mondták, menjen el a földmérési hivatalba, hozzon írást, hány négyszögöl a használhatatlan terület. Kendőjét igazgatva lépett a barnára pácolt hatalmas ajtó elé. Kopogására nem érkezett válasz. Félénken lenyomta az öntöttvas kilincset Egy koravén, pápaszemes emberkét látott, aki izgága gyík módjára szaladgált az okmánykazlak között, s időről időre hosz- szasan telefonált. Később megállt sütkérezni a sarkig tárt ablaknál. Akkor felfedezte Zsadányi nénit. " — Házas néhai Zsadányi Benedekkel, ez az? — nézett fel a névmutatóból. Zsadányi néni nem felelt rögtön. Aztán azt mondta csendesen: — Az uram tizenöt éve meghalt. Azért néhai. — Szóval maga az — bökött egy elpacázott rubrikára a hivatalnok. — Jól van néni- kém, rendben van. Adja be írásban a kérelmét, talán még az idén sor kerül magára. Az öregasszony úgy érezte, sóhajtásával elszáll az ereje. A hosszú folyosón kétszer is megállt, mert »nem ment végig a lélegzete«. Színes, karikák táncoltak előtte, s a karikák között meseszép szőnyeg lebegett. Rámosolygott, s mire hazaért, a szőnyeg hangtalan suhanással úszott egyre távolabb, ponttá zsugorodva. De a ház előtt, a kiskapuig margaréták nyújtóztak a fényben. — Minek ide eny- nyi? — gondolta Zsadányi néni. Már látta magát a kórház előtt, vasárnap délután, virágos kosárral. S a kert magasabban fekvő részein lila szirmokat bontott a máit. Az öregasszony reménykedve simogatta pillantásával a sárga porzós kelyheket, melyekben okos táncra perdültek a méhek. fiatalok ritkán látogatják meg. Pedig a menyéhez kedves volt, mert tiszta ingben, vasalt nadrágban járatta Janit; látszott, nagyon ragaszkodik hozzá. — Az a fontos, hogy szeretik egymást — mondta Fülöpné, A s ez igen jólesett Zsadányi néninek. November végére együtt volt a pénz; hatszáznegyven forint. Ment a bútorüzletbe egyenesen. —; Azt a mintásat kérem — mutatott a sokkarú szőnyegállványra. — Tessék parancsolni, négyszázhúsz forintot tetszik fizetni. Főnyeremény kérem szépen, leértékelt áru, a néni jól választott. — Leértékelt? Hátha nem is olyan szép az a szőnyeg? — vert éket a gyanú közéjük. — Tessék mondani, megnézhetem világoson is? Az ajtó előtt még szebbnek találta. Bordópiros alapon nagy fehér tulipánok, meg mindenféle kacskaringók. És rojt mind a két végén. »Tévedés lehet, ilven gyönyörű szőnyeget nem értékelnek le.« — Tessék mondani, ez volt a hatszáznegyven forintos? — Ez kérem, ez volt a hatszáznegyven forintos, négyszázhúszért viheti. Ez kérem szépen a legújabb párizsi divat. A legszebb ajándék, művészek rendelik. Van ennél nagyobb is, ugyanezzel a mintával. Tessék kérem hathusz, parancsoljon. A boltból még csak kijutott, hanem alig tett meg tíz kurta lépést, érezte, hogy »hem megy végig a lélegzete«. A szőnyeget a falhoz támasztotta. Megállt mellette egy taxi. Nahiszen! Ilyet se láttak még az Érbereki utcában. A Zsadányi néni taxiban! A szőnyeget az ágy alá rejtette. Egy éjjel angyalarcú szőke unokával álmodott, másnap meg beverte a könyökét a polcba. — Látogatója lesz a héten — mondta meggyőződéssel Fülöpné. Zsadányi néni bejglit sütött jó sok töltelékkel. Fülöpné ura valahonnan vidékről hozott egy demizson »tükebort«. Abból vett két litert, s hogy jól csússzon, tyúkot vágott, szalonnát kövesztett. Várta Janiékat. De Janiék nem jöttek egész héten. Szombaton sem, vasáman délelőtt sem. Zsadányi néni kihúzta a szőnyeget az ágy alól. Jó két kilométer az új lakótelep az Érbereki utcától. Felet pihenő nélkül hagyott maga mögött. Reménykedett, de az emberek vagy szembe jöttek, vagy befordultak a sarkon. Senki sem segített rajta. Hajlott vállán a pózna nagy tekerccsel aprókat lépett a latyakos utcán. Mindig lassabban ment, fulladt az erős szívdobogástól. Gyakran pihent, de nem sokáig, nehogy ráhűljön a ruha. A ház, amelyben JaniéK laknak, úgy magasodott előtte, hogy attól félt, rádől. Imbolyogtak a falai. Az üvegkapuban meglátta magát. Egy kicsit megijedt. Bevonszolta a íépcsőházba a szőnyeget — Jani majd lejön érte. menye a második csengetésre nyitott ajtót. Jani felhozta a szőnyeget. Kigurították a fényes parketten. — Hát ez gyönyörű — mondta a fiatalasszony. Jani hallgatott. — A nászajándékom — mondta Zsadányi néni. — Igazán csodálatos — mondta a meny —, de tessék már leülni. Teával, keksszel kínálta az anyósát. Kint rhár sötétedett. Szomorú, puha köd ereszkedett a városra. Jani összegöngyölte a szőnyeget: — Itt nem mutat eléggé. — Talán a hálóban — mondta a meny. — Talán — mondta Jani. Az öregasszony nézte a homályba tűnő arcokat, és azt hitte, két gyereke van. Csak később, az Érbereki utcában nehezedett rá valami Sírás környékezte. A
