Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-04 / 131. szám

^sániftp, 1967. Jfinhis 4.

7

SOIWOGTI JftPEAf

A termelőszövetkezetek gazdálkodásának, a termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetének alakulása

a IX. kongresszus határozatai alapján

BÖHM JÓZSEF ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSÉN

Mint hírül adtuk, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága május 31-i ülése megtárgyalta A termelőszövetkezetek gazdálkodásának, a termelőszövetkezeti tagok szociális helyzetének alakulása a IX. kongresszus határozatai alapján című témát, amelyről Böhm József elvtárs, a megyei tanács vb- elnöke tartott beszámolót. Előadói beszédének rövidített szövegét az alábbiakban ismertetjük:

— Pártunk a mezőgazdaság fejlesztésére, a parasztság élet- és szociális körülményedre mindig nagy gondot fordított. Különösen az utóbbi egy-két évben jelentek meg olyan határozatok és rendeletek, melyek a termelő- szövetkezetek gazdálkodásának föltételeit és a tsz-tagok szociális helyzetét a korábbinál nagyobb mértékbken javítják. A megyei pártbizottság és végrehajtó bizottsága a mezőgazdaság szocialista átszervezése után rendszeresen és visszatérően foglalkozott a tsz-ek problémáival, hogy elősegítse a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdulását, a tagság szociális és kulturális helyzetének javítását — mondotta bevezetőben, majd a párthatározatok végrehajtásának tapasztalatairól szólva megállapította, hogy mindezek eredményeképpen javult megyénkben a tsz-ek vezetése, erősöd telt a szövetkezeti gazdaságok, erősödött a termelőszövetkezeti demokrácia, és javult a termelőszövetkezeti vezetők, valamint tsz-tagok szemlélete az agrárpolitika valamennyi alapvető kérdése megítélésének tekintetében.

A IX. kongresszus határozatainak és a mezőgazdaság fejlesztésére a kongresszust megelőzően tett gazdasági intézkedéseknek politikai, társadalmi és gazdasági vonatkozásban

Javuló politikai és

Gazdasági vonatkozásban a kongresszus határozatainak éi az új gazdasági mechanizmust megelőző intézkedéseiknek közvetlen és közvetett hatásaival kell számolni. Közvetlen hatásuk abban fejeződik ki, hogy nagyobb mértékben fejlődik a mezőgazdaság állóeszköz-állománya; a korábbinál kedvezőbb árszínvonal alakul ki; az állóeszközök újraértékelése, a hitelrendezés, valamint az amortizációs alapképzés lehetőségének megteremtése szintén ide tartozó, nagy jelentőségű eredmény. A közvetett hatás pedig az alábbiakban jelentkezik: a mezőgazdasági termelés hozamainak növekedése, a költségek csökkenése, a gazdálkodás biztonságának erősödése és mindezek eredményeként a tagok jövedelmének kedvező alakulása. Az említett intézkedések összességükben a termelőszövetkeztek további politikai és gazdasági megerősödéséhez vezetnek.

A továbbiakban az előadó számba vette a megye eddigi gazdasági helyzetének főbb vonásait A jelenre vonatkoztatva megállapította, hogy megyénk gazdasága: a mező- gazdaság részaránya és az itt foglalkoztat- tottak száma miatt mezőgazdasági jellegű. Ezután így folytatta: — Az 1966-os év a megye termelőszövetkezeti gazdaságai és a termelőszövetkezeti tagság szempontjából nagy jelentőségű volt Termelőszövetkezeteink a mezőgazdaság átszervezése óta eltelt évek közül 1966-ban erősödtek gazdasági és politikai szempontból legjobban, és a tagság jövedelme is a korábbi évekhez képest nagyobb mértékben növekedett — állapította meg, majd elmondta: — A tsz-ek a növénytermesztés főbb ágazataiban javuló eredményeket értek el, növekedtek a terméshozamok ; a szövetkezeti bruttó jövedelem az előző évihez viszonyítva 17,3 százalékkal nőtt; az árbevétel 17 százalékkal haladta meg az előző évit; javult az anyagi, műszaki ellátottság; a tiszta vagyon egy év alatt 17,9 százalékkal, 276 millió forinttal növekedett. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának 1966. évi eredményei a tsz-moz- galom alapvetően egészséges és töretlen fejlődéséről tanúskodnak.

— A szövetkezeti gazdaságok közötti differenciálódás azonban továbbra is fennáll. Nagyobb részük gazdálkodása megszilárdult, egy részük viszont alapvető gazdálkodási és pénzügyi problémákkal küzd.

— Az 1966. évi zárszámadás adatai alapján a termelőszövetkezetek 25,6 százaléka — 59 szövetkezet — tartozik jelenleg is a gyenge kategóriába. Közülük mintegy 35 tsz-ben főként a mostoha természeti és köz- gazdasági viszonyok okozzák a gyengeséget, a többi pedig a nem megfelelő vezetés miatt tartozik a gyenge kategóriába — mondta, majd a termelőszövetkezeti mozgalom egészét érintő közgazdasági problémák elemzésére rátérve így folytatta:

— A mezőgazdasági ár- & hitelrendszer problémái ismertek. A mezőgazdasági árakban realizált tiszta jövedelem összege 1965-ig elégtelen volt az alapberuházásokra és a termelés bővítésének finanszírozására, nem fedezte a kisüzemről a nagyüzemre való áttérés beruházásainak szükséges költségeit. Az árarányok rendezése a tsz-ek vállalategyaránt nagyon jelentős hatásuk van. A határozatoknak és intézkedéseknek az ösz- szessége növeli a mezőgazdaságnak a népgazdaságban betöltött szerepét, a mezőgazdasági dolgozóknak — mindenekelőtt ia tsz- parasztságnak — társadalmi megbecsülését, s a tsz-tagokmak mint dolgozóknak a többi társadalmi réteggel megközelítően egyenértékű szociális juttatásokat biztosít. Ezeknek az intézkedéseknek a hatására növekedett a parasztságnak a pártba és a termelőszövetkezetekbe vetett bizalma. Az említett számos fontos rendelkezés, köztük a termelőszövetkezeti parasztság új nyugdíjrendszerének bevezetése együttesen azt a máris lemérhető és tapasztalható kedvező eredményt hozta, hogy a tsz-tagok szívesebben dolgoznak, nagyobb a teremlési és a munkakedvük.

Nőtt a parasztság politikai aktivitása is. Erre mutat a legutóbbi országgyűlési képviselői és tanácstagi választások eredménye, továbbá, hogy napjainkban a különféle rendezvényeken, pártnapokon a parasztság sokkal nagyobb számban jelenik meg, mint három-négy évvel ezelőtt. Tapasztalataink szerint javul a parasztságnak a föld és a mezőgazdasági munka iránti szeretete. 1966- ban és 1967 első négy hónapjában többen léptek be tagként a megye termelőszövetkezeteibe, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta 1965 végéig eltelt egész idő alatt. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a termelőszövetkezetekben a fiatalok munkacsapatokat, brigádokat alakítanak, s e kollektívák többsége tartósan együtt marad. Az utóbbi négy évben a termelőszövetkezetekben nyolcvanhárom szocialista brigád alakult.

gazdasági feltételek

Szerű gazdálkodásának, fejlődésének előfeltétele. Erre történt már részintézkedés néhány mezőgazdasági termel vény felvásárlási árának 1966. évi emelésével. Az áremelés eredményeként 1966-ban 86 millió forinttal nőtt a megye termelőszövetkezeteinek bevétele. Ebből képezték a 61 milliós gépamortizációs alapot, többletként mintegy 10 millió forintot a megemelt áru takarmánytáp beszerzésére fordítottak, a fennmaradó 15 millió forint pedjg a tsz-ek felhalmozását, a tagság részesedését növelt®.

— A termelőszövetkezetek gazdálkodásában pénzügyi problémát okozott a hitelase- dékesség mértékének évről évre való növekedése. Egyes járásokban — a csurgód, a fonyódi és a nagyatádi járásban — az éves hitelesedékesség összege elérte a tagság részesedésének 40—50 százalékát, az éves bruttó jövedelemnek 20—22 százalékát. A IX. pártkongresszus agrárpolitikai intézkedései közül az egyik legjelentősebb az azóta mór végrehajtott hitelrendezés, amely a termelőszövetkezeteknek ezt a problémáját lényegében megoldotta. Ennek eredményeként bővülnek a termelőszövetkezetek saját pénzügyi alapjai, növekszik a saját eszközökkel megvalósuló beruházások, forgóalapok aránya, megjavult pénzügyi helyzetük, s megteremtődik a beruházások pótlásának és később ezek bővítésének önfinanszírozása.

— A termelőszövetkezetekben az alapvető termelési eszköz a föld. A IX. kongresszusnak a földtulajdon rendezésére vonatkozó határozata abból indul ki:, hogy »alapvető politikai és gazdasági érdekek fűződnek a földtulajdon olyan rendezéséhez, amely megvalósítja a nagyüzemi földhasználat és föld- tulajdon egységét, a szövetkezeti földtulajdont,.« E határozat megvalósulásával bővül és erősödik a szövetkezeti tulajdon, megszűnik a földhasználat és a földtulajdon elkülönülési tendenciája, helyébe a tulajdon és a használat összhangja lép. A szövetkezeti íöldtulajdom kialakítása hazánkban elméleti szempontból is új utat jelent. Fontos gyakorlati jelentőségét pedig az alábbi adatok szemléltetik: megyénkben a termelőszövetkezetek közös művelésében levő föld 60,3 százaléka tsz-tagok, 16,8 Százaléka pedig kívülállók tulajdona, a maradék hányad pedig az államé. Ez azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek használatában levő föld 77 százaléka magántulajdon. Használatukért évente 2 300 000 forintot fizetnek a termelő- szövetkezetek.

— A közös használatban levő föld a tagság elöregedése, öröklés és a faluról való elvándorlás folytán fokozódó ütemben kerül olyan emberek tulajdonába, akii-k nem termelőszövetkezeti tagok, és nem mezőgazda- sági munkával foglalkoznak. Közülük és a kívülálló többi földtulajdonos közül számosán igen gyakran támasztanak a tsz-ekkel szemben földkiadási igényt, vagy arra törekszenek, hogy nagyobb haszonbért kapjanak, s mindez sok 'esetbein pörösködéshez vezet. A kongresszus határozata szerint a jövőben lehetővé válik a termelőszövetkezetek használatában levő föld termelőszövetkezeti tulajdonba vétele. Hazánk és megyénk történelmi és társadalmi viszonyait figyelembe véve, a magántulajdonú földek szövetkezeti tulajdonba vétele nem egyszeri aktusként, hanem fokozatosan, a földtulajdonosokat differenciálva, az anyagi érdekeltség és az önkéntesség elvének alkalmazásúval valósul meg a szövetkezetek saját gazdasági erejéből. Valószínű, hogy a IX. kongresszuson elfogadott agrárpolitikai határozatok sokakban azt a gondolatot ébresztik és azt az elhatározást érlelik meg, hogy a jövőben a termelőszövetkezetben dolgoznak. A jelenleg nem szövetkezeti tag tulajdonosok jelentős része Somogybán sem válik

meg földjétől, hanem inkább a tsz-ben fog munkát vállalni. Ez elsősorban az építőiparban és más helyeken segédmunkásként dolgozóktól, különösen az ingázóktól várható.

— A kongresszusnak a földtulajdonra és a földhasználatra vonatkozó határozatát parasztságunk jelentős része megismerte. Mind. a majd megjelenő törvény már ismert irányelvei, mind pedig általános agrárpolitikai tapasztalataink ama intenek bennünket, hogy a végrehajtás során igen nagy körültekintést és türelmet kell tanúsítanunk.

Az intézkedések pénzügyi hatásairól

— A szövetkezetek gazdasági, pénzügyi önállósága, a vállalati gazdálkodás kialakítása szükségessé teszi a szövetkezetek pénzügyi, alapképzési rendszerének megváltoztatását, továbbfejleszítésót. Eddig a szövetkezetek föl nem osztható szövetkezeti alapot, vetőmagialapat, takarmányaJapat (forgóalapot) és szociális-kulturális alapot képeztek. Ezenkívül lehetőség volt egyéb alapok — például biztonsági alap — képzésére is. A kongresszus határozata alapján szövetkezeteink a jövőben amortizációs, felhalmozási, részesedési, szociális-kulturális és jövedelembiztonsági alapot képeznek. Ez megteremti a termelőszövetkezetek munkabéralapjának, a garantált munkadíjazás bevezetésének anyagi lehetőségét.

— A IX. kongresszus határozatainak megfelelően az 1968. január 1-én hatályba lépő új szövetkezeti törvény további intézkedésekkel növeli a tsz-parasztság szociális ellátását és az ilyen jellegű juttatásokat. A garantált munkadíjazásra, a tagokról való gondoskodásra, a munkavédelemre és balesetelhárításra, a csökkent munkabírásúak, a fiatalkorúak és a nők védelmére, a szülési szabadságra és a szülési segélyre vonatkozó törvényi rendelkezések mellett nagy jelentőségű lesz az új szövetkezeti törvénynek a munkaidőire, a fizetett szabadságra, a pihenő napra és a munkaszüneti napra vonatkozó intézkedése. A már érvényben levő szociális jellegű rendelkezések, valamint az új szövetkezeti törvénnyel bevezetendő szociális intézkedések a termelőszövetkezeti parasztság társadalmi megbecsülésének beteljesedését és más rétegekkel való egyenragúsá- gát fejezik ki. Mindezek natására várhatóan

hövekedmd fog a termelőszövetkeze ti tagság létszáma, s különösen javul a korösszetétel, és nagyobb lesz a nők számaránya.

— A termelőszövetkezeti tagokat megillető betegségi, terhességi, gyermekágyi segély összege az idevágó rendelkezések szerint a tagrószesedés 2,5 százaléka. Ennek évi összege a harmadik ötéves tervben előirányzott paraszti jövedelem figyelembevételével mintegy 16—17 millió forintra tehető. A múlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az említett célokra a 2,5 százalék nem elegendő. Némelyik szövetkezetben — kivált a gyengékben, ahol alacsony a tagrészesedés hányada — elérte a 3—5 százalékot. Az idei évre tervezett szociális és kulturális alap 16 984 000 forint, az előirányzott részesedésnek 2,9 százaléka. A rendelkezésben előírt

2,5 százalékon felüli tartalékolást indokolja a betegségi, anyasági segélyen és juttatásokon felül jelentkező egyéb segélyre vonatkozó és a kulturális igény. Az 1968. január 1-től alkalmazandó 7,5 százalékos járulékfizetési kötelezettség a megye termelőszövetkezeteiben a dolgozó tagokra vetítve évi 45—50 millió forint összeget jelent. Ez megyei átlagban a jelenlegi rendelkezések szerint évi 25 millió forint. A központi elvonás növekedésére 1968-tól kezdve a tsz-ek új — differenciált — jövedelemszabályozási rendszere, a további árintézkedések életbe lépése, valamint 1970-től a már végrehajtott hitelrendezés' következtében a hitelesedékesség csők-’ kenése biztosíthat csak fedezetet. Az ezután kiadósra kerülő új pénzügyi és hiteliníéz- kedéseknek, a további árrendezésnek hatását még nem lehet felmérni, hiszen kidolgozásuk most van folyamatban.

A fejlesztés

kialakított és megerősített irányvonala

— A termelőszövetkezetek megerősítésének és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének alapja megyénkben a Politikai Bizottság 1965. január 12-i határozata. A IX. kongresszus gazdaságpolitikai jellegű határozatai és az új gazdasági mechanizmus bevezetésének elvei, leendő gyakorlata teljes mértékben egybeesnek a Politikai Bizottság határozatával és a benne foglaltakat erősítik. A Politikai Bizottságnak ezt a határozatát ezután is a párt- és állami munka alapjának kell tekinteni Somogy megyében.

— Két év telt el a határozat megjelenése óta. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a Politikai Bizottság ebben a határozatában helyesen tisztázta a mezőgazdaság helyét, szerepét a megye gazdaságában. Ezt Kádár elvtárs is megerősítette az ez évi március 15 és 17-e közötti somogyi látogatása alkalmával tartott pártaktíván. Ezek szerint: a megye mezőgazdasága az átlagosnál jobb termelési föltételekkel rendelkezik. A fejlesztés föltételeit a központi erőforrások növelése és a megye szövetkezeti parasztsága, a párt- és állami szervek jobb munkájának eredményeképpen a jövőben fokozottabban kell biztosítani. A Politikai Bizottság határozata helyesen állapította meg a megye mezőgazdasága és a termelőszövetkezeti gazdaságok fejlesztésénél?' irányát és arányait Tájadottságaink, közgazdasági és talajviszonyaink, termelési hagyományaink a növénytermesztés köréből a burgonya és a zöldségfélék, továbbá a gabonafélék és a takarmánynövények termelésének fejlesztését teszik fokozottabb mértékben lehetővé. Feladatunk az állattenyésztésen belül a szarvasmarha- és juhtenyésztés fejlesztése, a sertés és a barmfiállományának és árutermelésének összhangba hozása a takarmánybázissal. A Politikai Bizottság határozatában foglaltak végrehajtására részletes terveket dolgoztunk ki. Ezek a megye harmadik ötéves tervét képezik.

— Megyénk mezőgazdasága a harmadik ötéves terv időszakára több beruházást kapott, mint korábban. Az épületberuházásoknál 24, a gépi beruházásoknál pedig 35 százalék az emelkedés a második ötéves tervhez viszonyítva. Örömmel jelenthetem a megyei pártbizottságnak, hogy a harmadik ötéves terv első évében a harmadik ötéves terv időarányos részét teljesítettük, az épületberuházások eredeti tervét 7,4 százalékkal, a géni beruházás tervét bizonyos mértékben ugyancsak túlteljesítettük. Az épületberuházások tekintetében már megteremtettük, a többi összes beruházás és állami támogatás célszerű felhasználásának pedig fokozatosan megteremtjük a föltételeit. Ügy értékeljük, hogy adva vannak a túlteljesítés lehetőségei. Ezért változatlanul indokoltnak tartjuk a Politikai Bizottság határozata alapján is megfogalmazott igényünket, hogy a főhatóságok által a harmadik ötéves tervre előirányzott összegen felül épületberuházásra további 130—140 millió, gépi beruházásra pedig 80 millió forinttal többet kapjon megyénk mezőgazdasága.

Ügy ítéljük meg, hogy a termelőszövetke- i zeti közös gazdaságok további erősítésének, a termelőszövetkezeti tagok jövedelme növekedésének alapvető feltétele a mezőgazdaság állóeszközeinek a korábbinál nagyobb mérvű fejlesztése és a meglevő állóeszközök jobb, célszerűbb kihasználása. A Folitikai Bizottság határozatában foglalt feladataink közül nagyon fontos a talajjavítás, a talajvédelem és a mezőgazdasági területek víztelenítése. A mezőgazdasági termelés fejlesztése szempontjából ezeket a feladatokat alapvetőnek kell tekintenünk. A legsürgősebben meg kell teremteni ezen a téren is a kívánt mértékű tervszerűséget, szervezettséget, és fokozni kell a Végrehajtás ellenőrzését. Ebben a tekintetben a járási párt- és tanácsi szervekre igen nagy feladatok hárulnak. Emellett a tanácsoknak a termelőszövetkezetek vezetőségével együttműködve a kivitelezéshez szükséges kapacitás megteremtésén kell szüntelenül dolgozniuk. Ennek az erőfeszítésnek több dologra, mindenekelőtt azonban a gépesítés fokozására és a szükséges fizikai munkaerő biztosítására kell irányulnia. Helyesnek tartjuk, hogy a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kérésünkre a tervezői kapacitás biztosítása és a munkák irányítása ellenőrzése szempontjából a közeljövőben fontos intézkedéseket tesz: szakemberekkel erősíti meg a kaposvári szakaszmérnökséget.

— A járási párt- és tanácsi szerveknek a vízügyi igazgatósággal együttműködve alkalmassá kell tenniük a vízügyi társulatokat feladataik ellátására. Ha a szükség megkívánja, a legjobbak közé számító szakemberekkel meg kell erősíteni ezeket a társulatokat. A megyei pártbizottsággal egyetértésben a me(Foly tatás a 8. oldalon)