Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-04 / 131. szám

SOMOGYI NÉPLAP

8

Vasárnap, 1967. június L

(Folytatás a 7. oldalról) gyei tanács végrehajtó bizottsága az év második felében napirendre tűzi a vízellátási és víztelenítési problémák helyzetét, és meghatározza az ezzel kapcsolatos további feladatokat.

— Megyénk talaj- és egyéb adottságainál fogva alkalmas a burgonyatermesztésre. Éghajlati adottságaink is olyanok, hogy megvannak az egészséges burgonya vetőgumó termesztésének feltételei. Éppen ezért a burgonya termelőszövetkezeteinknek a jövőben is fontos bevételi forrása lesz. Arra kell törekednünk, hogy gazdaságosan és biztonságosan termeszthessék. Ennek műszaki, technikai és személyi föltételeit fokozatosan, de a lehetőség szerint rövid időn belül meg kell teremteni. Mindenekelőtt hajtatóházak építéséről és a betakarítás föltételeit jelentő kombájnok beállításáról, illetve beszerzéséről van szó.

— A zöldségtermesztés összes feltételei szintén adottak megyénkben. A zöldségnek

— A gyenge termelőszövetkezetek megerősítése a párt- és állami szerveknek és az adott szövetkezetek vezetőségének, tagságának változatlanul egyik legfontosabb felada- ta. A gyengék megerősítését elősegítik a IX. kongresszus határozatai alapján és az új gazdasági mechanizmus bevezetése során ezután megjelenő kormányhatározatok és egyéb intézkedések. Emellett azonban sajátos helyi feladataink vannak, amelyeknek eredményesebb végrehajtása nem tűr halasztást. Melyek ezek a feladataink?

— Szükség szerint felül kell vizsgálnunk és figyelemmel kell kísérnünk a gyenge termelőszövetkezetek vetésszerkezetének és rnunkadíjazásának alakulását Ezek a szövetkezetek annyi és olyan növényt termesszenek, amennyi és amely náluk biztos és kielégítő hozamot ad és gazdaságosan termeszthető. A munkadíjazási formák bátrabb alkalmazásával olyan növények termesztését is elő kell segíteni, amelyek nagyobb jövedelmet biztosítanak. Meg kell vizsgálni, hogy melyik • pari növények alkalmasak erre.

— A biztonságosabb növénytermesztés anyagi, műszaki, technikai bázisát fokozottan, a termelőszövetkezetek teherbírásának megfelelően kell megteremteni. A jelenleginél nagyobb mértékben, fokozottabban elő kell segíteni e termelőszövetkezetek állóeszközeinek fejlesztését és a meglevők jobb kihasználását.

— A IX. kongresszus határozatai és az új gazdasági mechanizmus bevezetésével összefüggő agrárpolitikai intézkedések eredményeként javul a termelőszövetkezeti tagok szociális helyzete, kedvezőbbé válnak életkörülményeik. A termelőszövetkezetek egészséges fejlődésével a termelőszövetkezeti mozgalom valóra váltja az átszervezés idején parasztságunknak tett azt az ígéretünket, hogy élete szebbé, jobbá válik, és a korábbinál emberhez méltóbb életet élhet — mondotta, majd rátért annak elemzésére, hogy hogyan alakult a térin elfexövetkezeti parasztság jövedelme, egészhosszú ideig piacot jelent a Balaton-part és a Nagyatádi Konzervgyár növekvő igénye, a Kaposváron és a járási székhelyeken tapasztalható nagyobb kereslet. A zöldségárak kevés kivétellel megfelelő hozam esetén a gazdaságosságot is biztosítják. A zöldségtermesztés föltételeinek megteremtését fokozni és ütemét növelni kell. A zöldségtermeszés — a burgonyához hasonlóan — nagyobb mérvű exportkereslet miatt is növekvő mértékben megnyilvánuló igényt elégít ki, emellett termelőszövetkezeteinkben a foglalkoztatottság növelésének egyik elsőrendű bázisa.

— A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése föltételeinek megteremtése elsősorban a közös állatférőhelyek növelésétől függ. Minden más adottság megvan, csak ezek fokozottabb kihasználását kell biztosítani. Keresni kell a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás gazdaságosabb lehetőségeit, ezért már a közeljövőben meg kell teremteni a kellő mennyiségű és megfelelő minőségű szálastakarmáriy-alapot.

— Megfelelő Intézkedésekkel biztosítani kell a föld termőképességének növelését, a talajerő visszapótlását. Az istállótrágyából kellő arányban kell a közös területekre biztosítani, és fontos a zöldtrágya főnövényikónt való termelésének elősegítése is.

— A termelőszövetkezeti vezetőségeknek és az összes érdekelt szerveknek a tagság segítségével rendet és fegyelmet kell teremteniük a vezetők és a tagok körében. Ez vonatkozik a közös eszközeink igénybevételére, a tagok részéről történő térítésre és a bizonylatolásra is.

— A vezetést most már rövid i3ő alatt meg kell erősíteni vagy helyi erőkből vagy más termelőszövetkezetekből vagy az apparátusból oda küldött emberekkel. Talán a legfontosabbnak kell tekintenünk azt a feladatot, hogy a gyenge termelőszövetkezetek megerősítése szempontjából szüntessük meg az általános intézkedéseket. Minden gyenge szövetkezetben sajátos körülmények és problémák vannak. Egyenként, külön-külön kell tanulmányozni a bajok gazdasági, politikai okait, és fokozatosan meg kell szüntetni azokat. Az összes számba jöhető, a szövetkezeti gazdálkodáshoz értő, gazdasági szakember igénybevételével el kell készíteni a gyenge termelőszövetkezetek megerősítésére is alkalmas, legalább középtávú fejlesztési terveket, s elő kell írni a politikai és szervezeti megerősítésre vonatkozó feladatokat is.

ségügyi, szociális, kommunális és kulturális ellátottsága.

— A termelőszövetkezeti tagok közösből származó részesedése, személyi jövedelme az 1966-os gazdasági évben a megalakulás óta a legmagasabb: 12 143 forint egy dolgozó tagra számítva. Ez mintegy kétezer forintos növekedést jelent egy év alatt, de még így sem éri el az országos átlagot. Változatlanul alacsony a részesedés, a jövedelem a gyenge szövetkezetekben. Egy részükben még a rendszeres havi előlegezésre sincs mód. Ezért náluk nagy problémát jelent a belső jövedelemelosztási

arányok megteremtése. Az állattartásban és a segédüzemekben leginkább emiatt nőtt az alkalmazottak száma, s ez több helyen bér- feszültséget okozott.

Az előadó ezután a termelőszövetkezeti parasztság életszínvonala alakulásának néhány jellemző vonását ismertetve elmondta: — Az élelmiszerek, élvezeti cikkek fogyasztásának értéke g paraszti háztartásokban egy főre számítva 1958—1962 között mintegy 25 százalékkal, 1962—1965-ig további 15—20 százalékkal nőtt. A ruházkodási, tisztálkodási, egészségvédelmi, művelődési, szórakozási kiadások az élelmezési költségekhez hasonlóan nőttek, de még mindig jóval alacsonyabbak, mint a munkásoknál és az alkalmazotti rétegnél. A kiadásokon belül legnagyobb mértékben a berendezési és egyéb tartós fogyasztási cikkekre és az építkezésekre fordított kiadások nőttek. Ennek következtében 1965-ben már iobbanjímegközelítették a munkások és alkalmazottak ilyen célra fordított kiadásait.

— Jellemző példaként vehetjük a lakásépítkezést. Somogy megye községeiben 1961—1965 között összesen 8088 megánépitkezés történt. Ebből a termelőszövetkezeti dolgozók által épített családi házak száma összesen 1489. Ezeknek körülbelül fele-fele kizárólag saját erőből, illetve OTP-kölcsön felhasználásával valósult meg. Az újonnan felépített lakásoknak csaknem fele kétszobás, elenyésző töredéke háromszobás; a házaknak 30—40 százalékában építettek fürdőszobát is.

— A parasztság életszínvonala azonban nem mindenütt alakult azonos módon. Ha jelentős is a lakásépítkezés, a rádió, a televízió és más tartós fogyasztási cikkek beszerzése, ez nem mondható megyénkre általánosan jellemzőnek. Megállapításunk szerint a csurgói, a nagyatádi, de más járásokban is a régi parasztházakban a lakáskultúra ma is eléggé elmaradott, nagy a zsúfoltság. A megye sok községében rossz az Ivóvíz, s a régi házakban nincs fürdőszoba. Nehéz helyzetben vannak különösen a gyenge tsz-ekben a háztáji állat- állománnyal nem rendelkező családok.

—■ A párt- és kormányhatározatok alapján — folytatta az előadó — a megyei szervek is tettek intézkedéseket a tsz-tagok és a falusi lakosság szociális, egészségügyi, kulturális és

A IX. pártkongresszus határozatainak, az új gazdasági mechanizmus bevezetése érdekében hozott kormányintézkedéseknek a végrehajtása pártbizottságainktól, pártszervezeteinktől, állami és tömegszervezeteink- től nagy erőfeszítést követel. Az e határozatokban foglaltak érvényesítése csak állandó, tervszerű és szervezett munka eredménye lehet. E határozatok végrehajtásához párt- és állami szerveink és tömegszervezeteink már hozzákezdtek. Pártbizottságainknak, párt- . szervezeteinknek, az állami szervekben és a tömegszervezetekben dolgozó kommu lustáknak olyan politikai hangulatot kell teremteni, amely lehetővé teszi és biztosítja, hogy e nagy horderejű határozatokat az érdekeltek jól megértsék és helyesen hajtsák végre.

A kongresszus határozatai alapján az állam által biztosított nagy szociális támogatás csak akkor lehet teljes értékű, ha a helyi lehetőségeket is jobban, ésszerűbben, az állam által nyújtott támogatással együtt a célok érdekében alkalmazzuk. Ezért a párt- és á’lami szervekben dolgozóknak az a feladatúk, hogy jobban hangolják össze a központi és helyi erőforrásokat és használják fel a szociális, egészségügyi és kommunális problémák megoldására. Az új gazdasági mechanizmus feloldja azokat a kötöttségeket, amelyek akadályai a termelőszövetkezetekkel közös fedezeti források megteremtésének. A tanácsok és a termelőszövetkezetek jobban élkommunális helyzetének javítására. Különösen számottevő a körzeti orvosok és a bölcsődei, óvodai, iskolai napközi otthonokban a férőhelyek számának jelentős növekedése. Somogy megyében a vidék egészségügyi ellátása körzeti orvosi szinten felülmúlta a városét azzal, hogy az egy orvosi körzetre jutó lélekszám a falvakban alacsonyabb a városinál. Csaknem minden járási központban megvannak a szakrendelések, így a járóbetegek szakorvosi ellátása lényegében megközelíti ebben a vonatkozásban a városit. Az úgynevezett kisebb szakmákban viszont még ma is a megyeszékhelyre kell utazniuk az arra rászorulóknak. Messze elmaradott a fekvőbeteg-ellátás a városéhoz képest, ahol egy jó színvonalú megyei kórház működik.

— A központi erőforrások felhasználásának eredményeként a szociális otthonok befogadó- képessége az 1961. évi 625-ről 870-re emelkedett. A második ötéves terv ideje alatt a bölcsődék fenntartására az 1960. évi alig több mint négymillió forinttal szemben több mint huszonhatmillió forintot fordítottunk. Az óvodák, óvodai napközik fenntartási költsége tizenegymillióról nyolcvannégy és fél millió forintra növekedett.

— 1965-ben már Somogy minden községében volt villanyhálózat, huszonhárom község kivételével mindeívík rendelkezik bekötő úttal, hét község kivételével mindegyiket összeköti a külvilággal autóbusz vagy vasút. A falvakban levő szilárd burkolatú járdák hossza a második ötéves tervben több mint 50 százalékkal emelkedett. Törpe vízmüvet tizennégy községben létesítettek, s tizennyolc községben 360 személy számára van öregek napközi otthona, százhatvanhét községben találunk önálló orvosi rendelőt és hatvan községben gyógyszertárat.

— A szociális, egészségügyi, kulturális és kommunális helyzet javítására tett konkrét intézkedések jelentőségének elismerése mellett elsődleges feladatnak a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítását tekintettük és tekintjük. Megítélésünk szerint a narasztsáq szociális helyzetének és életkörülményei javításának alapvető és elsődleges föltétele az eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezet.

jenek azokkal a lehetőségeikkel, amelyeket a közös gondok, feladatok megoldása érdekében a közös fedezeti források megteremtése és az igénybe vehető hitelek nyújtanak.

— A kongresszus határozataiból adódó gazdasági, politikai és szervezeti feladatok hozzáértőbb, a párt politikáját és a gazda,- sági lehetőségeket értő és alkalmazni tudó politikai és gazdasági vezetőket követelnek. Ezért az ösztöndíj és minden lehetőség megragadásával biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezeteket szakemberekkel tovább erősítsék. A jelenleginél jobban meg kell teremteni a fiatalok falun maradásának gazdasági és társadalmi föltételeit. Ennek végrehajtása a szövetkezetek vezetőitől elhatározást, figyelmet, a közösségtől pedig anyagi áldozatokat követek

— A párt határozatai és a termelőszövetkezeti kongresszus állásfoglalása alapján a termelőszövetkezetek ebben az évben létrehozzák területi szövetségeiket. A szövetségek feladatait a termelőszövetkezeti küldöttek véleményének ismeretében a termelőszövetkezeti kongresszus tisztázta. Ezek a szövetségek akkor szolgálhatják a termelőszövetkezetek és ezzel együtt a népgazdaság érdekeit, ha olyan dolgozókat alkalmaznak, akik erre minden tekintetben alkalmasak — mondotta, majd befejezésül a megye három tsz-szövetsége megszervezésének eddigi előkészületeiről és további feladatairól szólt.

A tagság és az új belépők foglalkoztatásának

lehetőségei

— Az agrárpolitikai intézkedéseknek és a kongresszus határozatainak várható gazdasági hatása eredményeként néhány éven belül előreláthatólag helyreáll a termelőszövetkezetekben a munkaerő-mérleg egyensúlya. Számításaink szerint az elkövetkező öt évben mintegy tízezer új tag lép be a termelőszövetkezetekbe. Ezzel szemben nyugdíjba mennek körülbelül huszonnógy-huszonöt- ezren. A munkaerő minősége azonban alapvetően más lesz, hiszen a tízezer fiatal és középkorú új dolgozó legalább tizenöt-tizen- nyolcezer kiöregedett tag munkáját képes elvégezni, ha a technikai színvonal a jelenleginél nagyobb mértékben növekszik. Az eddigi tapasztalatok szerint az új tsz-tagok belépése nagyobb mértékben kényszeríti a szövetkezeteket a belterjes gazdálkodásra, a nagyobb fokú gépesítésre, az állattenyésztés fejlesztésére, • a kertészeti gazdálkodásra, valamint a gyümölcstermesztésre. A visszaáramló tagok többsége már eddig is ilyen jellegű munkaterületen helyezkedett el a legszívesebben. Másrészt a fiatal és a középkorú tsz-tagok, különösen a nők a különböző kedvezmények elnyerése érdekében folyamatos munkát igényelnek. A rendszeres foglalkoztatottság biztosításának az a föltétele, hogy a melléküzemági tevékenység az eddiginél nagyobb mértékben fejlődjék.

— 1966-ban 964 visszatérő vállalt munkát a tsz-ekben. Az idei év első két és fél hónapjában pedig 1427 új tag lépett be a tsz-ekbe. A munkaképes korú fiatalok közül legtöbben azoknál a termelőszövetkezeteknél jelentkeznek, ahol készpénzbérezés, illetőleg rendszeres előlegfizetés van. A termelőszövetkezetek egy része elzárkózik az új jelentkezők fölvételétől, vagy közülük csak néhányat vesz föL Ennek elsősoriban az az oka, hogy termelőszövetkezeti gazdaságaink termelési szerkezete jelenleg nem alkalmas arra — annak ellenére hogy a munkacsúcsok idején munkaerőhiány jelentkezik —, hogy a jelenleginél több tagot foglalkoztasson egész éven át Termelőszövetkezeteinknek föl kell venni a jelentkező új tagolcat, és egy-két éven belül föl kell készülniük a termelőszövetkezeti tagság teljesebb foglalkoztatására. Megszűntek a termelési kötöttségek. Lehetőség van olyan vetésszerkezet kialakítására, amely nagyobb jövedelmet biztosít, és a tagok foglalkoztatottságát is nagyobb mértékben lehetővé teszi. A munkaigényesebb növények termesztése és a termesztett növények gondosabb megművelése lehet részben a kivezető út.

— Azoknak a termelőszövetkezeteknek, ahol a foglalkoztatási gondok jelentkeznek — a gazdaságosság szem előtt tartásával — fokozniuk kell melléküzemági tevékenységüket. Szükséges termelőszövetkezeteinkben egyenként kutatni a lehetőségeket a melléküzemági tevékenység folytatására és a legszélesebb kooperációt kialakítani egymás között, más állami vagy szövetkezeti szervezetekkel, szükség szerint ipari vállalatokkal. Valószínű, hogy további intézkedések jelennek meg a meglevő kötöttségek felszámolására.

— Az új agrárpolitikai intézkedések a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos még meglevő helytelen szemlélet és feszültség fokozott megszüntetését is bizonyosan elősegítik. Az új szövetkezeti törvény a termelőszövetkezeti tagsághoz és a közösben teljesített munkához köti a háztáji terület nagyságát. A központi intézkedések olyan irányban hatnak, hogy kisebb mértékű legyen a háztáji állatlétszóm ingadozása, és a háztáji gazdaság legyen képes kielégíteni a termelőszövetkezeti családok növekvő önellátási igényeit, másrészt, hogy kisebb legyen a háztáji árutermelés csökkenésének mértéke.

— A központi intézkedések végrehajtása mellett a tsz-vezetőknek és a szövetkezetekkel kapcsolatban álló párt- és állami szerveknek fontoß feladata, hogy megszüntessék a helytelen szemléletből és gyakorlatiból adódó még meglevő visszásságokat, és elősegítsék a közös és a háztáji gazdaságok szükséges mértékű koopérácáójáit például a sertés- és baromfihizlalásban. Fontos politikai feladatunk annak megértetése és elfogadtatása, hogy a háztáji gazdaságok helyzetéért a termelőszövetkezeti vezetők is felelősek, és tekintsék a háztájit az adott terület mezőgazdasága szerves részének.

Rendet a gyenge termelőszövetkezetekben

A szociális-kulturális alap felhasználása

A termelőszövetkezeti tagok szociális problémáinak enyhítésére rendelkezésre áll a szociális-kulturális alap. Ennek nagysága a gazdálkodás eredményétől függ: 1961-ben

3 961 000, 1965-ben 11676 000, 1966-ban pedig 16 978 000 forint volt. Azt tapasztaljuk, hogy a íó gazdálkodási eredményt felmutató termelőszövetkezetekben sem a lehetőség szerint képezték a szociális és kulturális alapot, hanem többségükben tartották magukat a kötelezően előírt 2 százalékhoz, vagy azt alig haladták túl. Ez alól kivétel a barcsi járás, ahol a szövetkezetek többsége már eddig is 3—4 százalékos alapot képezett. A barcsi Vörös Csillagban pedig 6—6,5 százalék a szociális és kulturális alap.

— Hiba, hogy a megye számos termelőszövetkezetében nem mindig a célnak megfelelően használják fel a rendelkezésre álló alapot. Jelentős helyet foglal el a bankettek rendezése, sőt az is előfordult, hogy a rászorulók segélyezésére és a tagság kulturális szükségleteinek kielégítésére szolgáló alapból irodabútorokat vettek, vagy reprezentációs költségeket fedeztek. Több szövetkezetben egven- lősdi szerint, egyforma segélyezésben részesítenek minden öreg termelőszövetkezeti tagot. Akad olyan szövetkezet, ahol a szociális célokra fordítható összeget a rászorultság figyelmen kívül hagyásával 300—300 forintos segélyként osztották szét. Másutt meg jól dolgozó fiatal tsz-tagokat azért jutalmaztak belőle, mert idős szüleiket tartják el, holott megélhetésük segélyezés nélkül is biztosított.

— A termelőszövetkezetek anyagi támogatást elsősorban az öregek napközi otthonainak adnak. Ezek létesítéséhez és berendezéséhez mintegy 450 000 forinttal járultak hozzá. Megszervezték tizenhárom községben az öregek területi gondozását is. A területi gondozónők havonta 300—500 forint összegű tiszteletdíjat kapnak a szociális alapból. Követendő az a kezdeményezés, hogy munkaegység jóváírása ellenében megbíznak egy-egy nő tsz-tagot azzal, hogy a magános öregeket és betegeket rendszeresen látogassa, gondoskodjék gyógyszerellátásukról.

— Több helyen a fiatal tsz-tagok részére különböző szociális kedvezményeket adnak. Szórványosan találkozhatunk továbbtanulók

I és a katonának bevonuló fiatalok segélyezésével, egyre több helyen nyújtanak támogatást házasuló tsz-tagoknak, segélyt adnak gyermek születésekor, elhalálozás esetén stb. Ritka kivételnek számít, hogy a munkahely szociális problémáival törődjenek. Így például üzemi étkeztetést a megyében csak a barcsi Vörös Csillag biztosít rendszeresen, és egykét tsz foglalkozik ezzel a gondolattal.

— Kevés az olyan szövetkezet, ahol a munkahelyeken tisztálkodási lehetőségeket teremtenek, s még új beruházások esetén sem igen törődnek ezzel. Kivételes példának számit a fizetett szabadság és az üdültetés is. Nem vált gyakorlattá, hogy a szövetkezetek a tanácsok anyagi eszközeinek kiegészítésével hozzájáruljanak a tsz-tagokat közvetlenül érintő szociális és kulturális létesítmények — bölcsőde, óvoda, könyvtár, művelődési ház stb. fenntartásához. A szociális és kulturális alap megfelelő képzését, illetőleg helyes fel- használásét hátráltatja, hogy a szociális bizottságok még sok helyen nem működnek. A tsz-ek és a különböző társadalmi szervek segítsége különösen a munkából kiöregedett tsz-tagok esetében nem elégséges. Ahol erre lehetőség van, ott az öreg falusi emberek

maguk is igyekeznek megoldani problémáikat. Ezt bizonyítja, hogy a nyilvárvtartott tartási és életjáradéki szerződések megyénk községeiben az 1961. évi 125-ről 278-ra emelkedtek.

A végrehajtás sikeréért

A falusi életkörülményekről