Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-01 / 128. szám

Csütörtök, 1967. június 1, 3 SOMOGYI NÉPLAP Népgazdasági tervezés az áj mechanizmusban Ügy szól van nem telik e! olyan hét, hogy ne kerülné­nek nyilvánosságra az új gaz­dasági mechanizmus fonto­sabb részkérdéseit elrendező vagy szabályozó gazdasági bi­zottsági határozatok. Ezúttal olyan kérdésről van szó, A népgazdasági tartalma az új gazdasági vi­szonyoknak megfelelően je­lentősen megváltozik: — a népgazdasági tervezés közvetlenül a kormány és a gazdaságirányííó szerveik fel­adatainak meghatározására irányul és a népgazdasági terv döntéseket csak ebben a körben tartalmaz. A népgaz­dasági terv tehát a jövőben nem határozza meg részletei­ben a gazdasági szervezetek feladatait, és nem tartalmaz­za az erőforrások részletes szétosztását vagy felhasználá­sát; — a népgazdasági tervezés szerves részévé válik a gaz­dasági szabályozó eszközök tervezése és koordinációja. Ed­dig a népgazdasági tervezés a gazdaságpolitikai célok meg­valósításának eszközrendsze­rét nem. tartalmazta. Újszerű feladat, tehát a tervezés kö­rébe bevonni a közigazdasági szabályozó eszközök (árak, hitelek, kamatok, vámok. a jövedelmek sitb.) egymással összehangolt rendszerét, il­letve ezek szinkronizálását a tervben foglalt célokkal. A hosszú tá\ amelyet végleges határozat még nem szabályozott, ám az elgondolásokat az illetékes szakemberek már kidolgoz­ták. Ilyen fontos kérdés a népgazdasági tervezés rend­szere. tervezés jellege, A népgazdasági terveket a jövőben is a párt és az állam vezetőszervei hagyják jóvá. A népgazdasági tervek elsősor­ban a népgazdaság fejlődését általában jellemző főarányo­kat és a fejlődés főbb jel­lemvonásait tartalmazzák. A népgazdasági tervezés az új gazdasági mechanizmus­ban csak akkor tehet eleget a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek, ha megszű­nik a jelenlegi szakaszosság, vagyis az egyes tervperiódu­sok egymástól való merev el­választása. Az áthidalás mód­szere a népgazdasági tervek egységes rendszerének vagyis a különböző időtartamú ter­vek egymással összekapcsolt láncolaitángk a megteremtése. A különböző időtartamú ter­vek tartalmát a megtervezem dő gazdasági folyamiatok ob­jektív jellege határozza meg. Ennek megfelelően megkü- különböztetünk hosszú távú (általában 15 éves), középtávú (általában 5 éves) és rövid távú (általában éves) terve­ket. ú terv célja, fogo és elsősorban a jellemző tendenciák és szerkezeti vál­tozások feltárására, illetve meghatározására irányul. A tervek egységes rendsze­rében, az új gazdasági mecha­nizmusban meghatározó sze­repe lesz a középtávú tervek­nek. E tervek leírják és meg­határozzák a népgazdaság fejlődési tendenciáit, egyen­súlyi követelményeit, a gaz­daságpolitikai célok és a gaz­daságirányító szervek alapve­tő feladatait és cselekvésük fő irányát. Az ötéves tervezés részben a hosszú távú terv­ben meghatározott célokból, részben a mindenkori gazda­sági helyzet elemzéséből in­dul ki. A középtávú terv, jel­legénél fegva már részlete­sebb és tartalma két fő rész­ből áll. A terv első fő része tartalmazza a gazdaság fej­lesztési célokat, a fontosabb szerkezeti változásokat, a nép­gazdasági egyensúly föltételeit és követelményeit. A közép­távú terv tehát már számsze­rűen is előírja a termelés és a nemzeti jövedelem alaku­lását és felhasználását, a fo­gyasztás és a felhalmozás ará­nyát, a fő népgazdasági ágak fejlesztésének arányait, az ágazatokon belül legfontosabb szerkezeti változásokat, pél­dáid az energiafelhasználás változásait, a beruházások előirányzatát és ágazati szer­kezetét, a nemzetközi kap­csolatok fejlesztését és a kül­kereskedelmi struktúra kívá­natos változását, a foglalkoz­tatottság és az életszínvonal alakulását, az állami tartalé­kok növekedését és a terme­hogy felvázolja a legfontosabb társadalmi-gazdasági folyama­tok fő irányát, és kijelölje a népgazdaság fejlesztésének, a nemzetközi kapcsolatok bőví­tésének, az életszínvonal eme­terv nem terjed ki a népgaz­daság minden ágazatára és folyamatára; jellege tehát ét­lőerők területi elhelyezésének, valamint a telepítéspoüitíka irányelveit Az ötéves terv második fő része lésének hosszú távra érvé­nyes, alapvető célkitűzéseit A hosszú távú terv elsősorban a távlati gazdaságpolitika kiala­kítását szolgálja. Ez a terv bizonyos kiinduló alapot biz­tosít az öit éven belül esedé­kes feladatok meghatározásá­hoz. Ilyen jellegű feladatok például az energetika és az alapanyagipar néhány nagy beruházása, a szakemberkép­zés, a nem termelő kommu­nális és szociális nagyberu­házások, a lakásépítés prog­ramjai stb. E példákból is láthatjuk, hogy a hosszú távú a gazdaságpolitikai célok meg­valósítását szolgáló eszközö­ket „tartalmazza. Ez a tervfe- jezat meghatározza az egyedi nagy beruházásokat, a célcso­portos beruházásokat, az ár­politika és az árszabályozás irányelveit, a külkereskedel­mi szabályozás irányelveit (a devizaszorzók változásait, a szubvenciós politika irányel­veit stb.), a pénzügyi politika irányelveit, a vállalati alapok képzésének főbb szabályait, a vállalati nyereség-adóztatás föltételeit, a hitelpolitikai irányelveket és ezen belül az alapkamatláb mozgási sáv- jait, a törlesztési határidőket, a munkaügyi, bérpolitikai Cé­lokat és a területi, telepité-s- politikai célck megvalósítását előnyösen befolyásoló eszkö­zöket Az éves tervezés az ötéves tervben meghatározott gazda­ságpolitikai célokból indul ki, és e célkitűzések megvalósítá­sának, a gazdasági helyzet változásának folyamatos elem­zésére támaszkodik. Az éves terv tartalma hasonló az ötéves tervhez. Első fő részében a fejlesztési célok éves üteme­zése és az éves egyensúlyfól- tételek és követelmények sze­repelnek. Második fő részé­bál határozzák meg az adott évre vonatkozó gazdaságpoli­tikai intézkedéseket. Ebben a tekintetben azonban már je­lentős különbség van a két terv funkciójának jellegében. Messzemenő érdekek fűződnek ugyanis ahhoz, hogy a közép­távú tervben meghatározott közgazdasági viszonyok (ár­arányok, devizaszorzók, a nye- reségadóatatás föltételed stb.) legalábbis a középtávú terv időszakában azonosak marad­janak, mert ez a stabilitás a népgazdaság irányításában és a vállalatok vezetésében egy­aránt előnyös. Számos olyan közigazdasági eszköz van azonban, amelyeknek módosí­tása szorosan kapcsolódik a »napi« gazdasági élethez. Ilye­nek a mindenkori árformák és a hatósági árszabályozás köre, a hitelpolitika föltéte­leinek bizonyos kiigazítása, a hitelkibocsátás irányának kí­vánatos módosítása, a munka­ügyi, a bérpolitikai intézkedé­sek éves ütemének és konkrét tartalmának meghatározása, a kontingensek és egyéb admi­nisztratív szabályok megálla­pítása, és általában a termék­forgalmazás befolyásolása stb. Mivel a népgazdasági terv feladatait nem bontják le kö­telező mutatóként a vállala­tokra, és ezek teljesítéséhez nem is fűznek anyagi kon­zekvenciákat, a tervező szer­veknek az eddiginél megfele­lőbb partnered lehetnek a leg­nagyobb vállalatok, amelyek­nek nem áll érdekükben a tartalékok eltagadása, a fej­lődési tendenciák torzítása. Az általuk szolgáltatott informá­cióit tehát hűebben fogják tükrözni az objektív gazda­sági valóságot, mint jelenleg. A tervező szervek és a vál­lalatok közötti együttműködés előnye, hogy ezáltal nemcsak a tervező szervek jutnak hoz­zá értékes információikhoz, ha­nem a vállalatok is tájékozód­hatnak a reálisan számításba jöhető gazdaságpolitikai el­képzelésekről, gazdaságfej­lesztési célokról, a számukra fontos népgazdasági ágazatok várható növekedéséről. Az így kapott információk közgazda- sági »fixpontot« jelenthetnek a vállalatok terveinek elké­szítéséhez, fejlesztési és üzlet­politikájuk kialakításához. Dr. Varga György MÉRNÖKÖK A TÁBLA ELŐTT Azt hiszem, hogy ezt a tanári kart sehol sem tartják nyil­ván, talán példa is kevés van rá, hogy önszántából vállal­kozzon néhány áldozatkész fiatal mérnök rosszul tanuló harmadéves ipari tanulók korrepetálására. — Már tavaly is foglalkoz­tunk ketten ipari tanulókkal. Most azonban sokkal többen kapcsolódtunk be. Elosztot­tuk a tantárgyakat. Dr. Ko­vács Gyula jogász történel­met, Bubori József mérnök szakmai ismereteket. Szemen László géprajzot, én pedig matematikát tanítok. Egri Lajosné technológiai csoportvezető két éve dolgo­zik a Vas- és Fémipari Vál­lalatnál. ő tájékoztatott elő­ször a vállalat munkájáról Aztán Bubori József, aki társadalmi ösztöndíjat kapott a vállalattól, s szeptember óta technológus Kaposváron. — Az volt a célunk, hogy fölelevenítsük a régi anyagot. — Sikerült? — Hát nem vettem észre, hogy jobban foglalkoztak vol­na az anyaggal. Én belenéz­tem a könyveikbe, mondtam is nekik, elvárom, hogy ők is belenézzenek. A sötét szemüveges, kék köpenyes Egriné veszi át a szót: — Azt tapasztaltam, hogy az elevenebb magaviseletűek többet tudnak, mint azok, akik semmi vizet sem za­varnak, csendben meghúzzák magukat. Krumpach Ottó műszaki osztályvezető veszi át a szót: — Sok munkájuk van a kollégáknak, s mivel a tanu­lókat csak munkaidőben le­het oktatni, a szabad idejük rovására tanítottak... A kö­telezettségüknek eleget kel­lett tenniük, s még nem szá­mítottam a fölkészülést. A té­ma más irányba fordul, amikor Egri Lajosné meg­jegyzi, hogy nem az megy ipari tanulónak, aki szeret tanulni. — Pedig az épületlakatos szakma megkívánja a magas szintű szakmai intelligenciát. Enélkül nem rendezkedhet be sorozatgyártásra egy üzem sem — mondta Krumpach Ottó. Tizenhét har­madéves épü- letlakatós- tanuló jár a korrepetálás­ra. Kornos Tibor szakoktató büszkén mondja, hogy a ti­zennyolcadik három hónappal, előbb szabadult, mert részt vett a Szakma kiváló tanuló- ja-versenyben. — Azért ilyen is van kö­zöttük — szól közbe Gyenes Antal szakoktató. Megkérem a szakoktatót, hívjon ki néhány fiatalt. Ma­gas, sovány fiú jötj; ki első­nek a műhelyből. Hága Je­nőnek hívják, kaposvári. Kö­zepes volt félévkor, magyar­ból kettese volt. Megkérdez­zem a barna fiútól, érdemes volt-e az órákra eljárni. — Persze... fölelevenítet­tük a régi anyagot. A gige—nagypusztai Cser- nus Zoltán a következő. é zömök, szőke gyerek két egész nyolctizedes bizonyít­ványt hozott az általánosból, most mindenből kettese van. A második félévben három tantárgyból rontott. Legnehe­zebben a számtant és a szakrajzot tanulja. — Mindenki szívesen ment az órákra. Mindig felkészül­ten álltak a tábla elé a mér­nökök ... Csak történelemből tanultunk olyat, amiről az is­kolában nem is hallottunk. Megkérdem Zolitól, milyen szakmunkás lesz belőle. Ko­nokul hallgat, lesüti a sze­mét. — Hogy nézel a vizsgák elé? — terelem más irányba a szót. — Nagyon meg kell fogni a tanulást. Kornos Tibor szakoktató kíváncsian nézi az arcomat Vajon mit olvashat le róla Azt hiszem, szomorúságot. Berek János igazgató szavai jutottak eszembe: egy ipari tanuló oktatása huszonnyolc­ezer forintba kerül. S a fej­lődő üzemnek jó szakembe­rek kellenek. Magas fiú a harmadik, ö is kaposvári, Pajor Gáspár a neve, itt azonban csak Ga­zsinak szólítják. Két tan­tárgyból bukott, szakmai is­meretből és szakrajzból. Min­den kérdésre gyorsan és talpraesetten válaszol. Beval­lotta, hogy hanyag. — Milyen munkás lesz be­lőled? — Azt az idő dönti el — Akik tanítanak. Akiket i tanítanak. Aranykalászos gazdaként kezdte vágja rá. Amikor a szakoktató elkí­sér a kapuig, ezzel búcsúzik Szendrei Antal, a zselickis- laki Egyetértés Termelőszövet­kezet elnöke, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának tagja azok közé a gaz­dasági vezetők közé tartozik, akik sok mindent kockáztat­nak a közösségért, egyebek között az ilyen véleményt is: — Folyton jár-kel a szövet­kezet ügyében. Ha hozzánk bejön a járásra, nem megy el addig, amíg a problémát el nem intézte. És ha valami mellett eltervez, nem enged a negyvennyolcból. Ha a szövet­kezetükről van szó, annyira önző, mintha egyéni érdekei­ért hadakozna — mondta ró­la néhány évvel ezelőtt a já­rási tanács egyik munkatársa. Az ilyenfajta önzést persze senki se veheti/zokon, még akkor sem, Ka néha tényleg kényelmetlen az erőszakos kö- vetelődzés. A közösség érde­kében tanúsított kiállása csak elismerést válthatott ki a já­rási tanácsnád, és ezért be­csülik otthon is azok a szor­galmas szövetkezeti gazdák, akikért vitába száll a kerékkö­tőkkel — mert ilyenek is akadnak Zselickislakon. Milyen volt a középparaszt­ból lett tsz-elnök útja az egyéni gazdaságtól a közösig? Erről ő maga így beszél: — Az én örökségem nyolc hold föld volt, ugyanennyi a feleségemé. Ezen a területen gazdálkodtunk a sajátos zse- licségi körülmények között. Törzskönyvezett teheneket meg tenyészkanokat tartottam ás értékesítettem. Kiállításra is vittem jószágot. A beszol­gáltatás idején is úgy-ahogy föltaláltam magam, hiszen a tenyésztési szerződés alapján takarmány-juttatásban része­sültem. Aranykalászos gazda voltam, nem értem be a szü­leimtől átvett tapasztalatok­kal. Ezzel a tudással igyekez­tem boldogulni. Nem dicsek­vésképp mondom, de két te­henem mindegyike 6300 liter körüli évi tejhozammal fize­tett. És mindkettő saját te­nyésztésű volt... — Aztán megalakult a szö­vetkezet. Hogyan találta meg a helyét, a számítását a kö­zös gazd al kodásban ? — Hogy a közös gazdálko­dás előnyösebb, kifizetődőbb, mint az egyéni, ezt tudtam. Egyet mondtam akkor gya­korta: nem szabad csak az egyik lábbal belépni, kell ah­hoz mint a kettő, és hozza magával ki-ki a szorgalmát. Ez az alapja a jó eredmény­nek. 1962-ben 17 forintot ért a munkaegység. Talán azért volt ilyen mérsékelt az indu­lás, mert sokan bizonytalan­kodtak. A következő évben már a jó eredménnyel gazdál­kodó szövetkezetek sorába ke­rültünk, 33 forintot fizettünk egységenként. Ez a szám így emelkedett a tavalyi zárszám­adásig: 36, 37 és végül 40 fo­rint. — A számok egyenletes erő­södésről tanúskodnak, a Zse- licségben kevés szövetkezet büszkélkedhet ilyen ered­ménnyel. Hogyan rakták le az erősödés alapjait? — A beszélgetés elején em­lítette, mit mondtak rólam a járásiak. Ez igy igaz, sokszor voltam akaratos. De higgye el, szükség volt erre. Itt van például a kukorica, amit ná­lunk szinte szent növénynek tekintenek. Azt mondták, ne legyen több Hungazinnal vegyszerezve, csak a vetéste­rület negyven százaléka. Nem fogadtunk szót, s ezzel kerül­hettük el a gazosodás miatti kiesést, mert kézi erővel bi­zony nem győztük volna. Hu­szonnégy mázsa kukorica ter­mett tavaly holdanként, má­jusi morzsoltban számolva. Az idén egy táblán emelt adagú műtrágyakísérletet végzünk, és harmincmázsás termésre szá­mítunk. Amint látja, időközben új ■ ■ ■ majort építet­tünk a kövesét mentén. Nö­veljük a te­hénállományt meg a sertés- állományt, hi­szen a takar­mányterme­léssel máris biztosítottuk ennek az ága­zatnak a fej­lesztését, itt van hold erdő. kitermelésen túl saját fel­dolgozásra is berendezked­tünk, s ez köb­méterenként 2000—2500 fo­rint bevételt jelent. így pró­bálunk élni a sajátos tájegy­ség lehetőségeivel. — Az idén tavasszal meg­választottak a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa tagjának. Az országos fórum­nak sok dolga lesz, de ez a nunka valamennyi szövetke­zet érdekében történik. Sok­sok tapasztalat, vélemény sű­rűsödik ott majd össze, s ezek alapján a kormányszer­vek is hatékonyabb intézke­déseket tehetnek. Mert kelle­nek még intézkedések ahhoz hogy a szövetkezeti mozga­lom olyan eredményeket te­gyen a népgazdaság asztalára, amilyeneket joggal elvárnak tőle. Szendrei Antal a gondolko­dó parasztemberek típusához tartozott, s tartozik ma is. számolva irányít, előrelátóan szervez. Tapasztalatokra és új ismeretekre épít, szót ért a tagsággal — és ennek az öt­vözete érlelt eddig és érlel ezután is gyümölcsöt Zselic- sislakon, és minden bizony- lyal eredményre vezet ez a nőst már hozzá tartozó Zse- ioszentpálon is. Hernes« Ferenc tőlem: — Legalább csak tíz szá­zalékkal több értelmes fia­tal kerülne hozzánk. A 3,2 tizedes bizonyítvány már jó volna... Most értettem csak meg, milyen nagy dologra vállal­koztak a fiatal mérnökök. Lajos Géza Fűztelepítés a kaposvári járásban A mély fekvésű, vizenyős terü­letek hasznosításával már tavaly kísérletezett egy-két termelőszö­vetkezet a kaposvári járásban. A megmunkált, majd fűzzel betele­pített terület még mindössze né- nány holdat tett ki. Az idei évben egymás után több termelőszövetkezet is hozzá­fogott az eddig haszontalan ber­kek, sást, savapyú szénát terme­mé vizes rétek beültetéséhez. A magyaregresi Kossuth Tsz pl. 20 holdon telepít füzest az idén. A közös gazdaságok vezetői úgy tervezték, hogy a fűzvesszőböl el­sősorban kosarat köttetnek. A kosárfonás mindennapi munkát ad majd a téli időszakban is a ter­melőszövetkezeti tagok egy ré­szének. A nyers vessző értékesí­tése sem okoz majd gondot: ker­ti székek, lakásdíszek készítésé­re a háziipari ktsz-ek szívesen felvásárolják. A járási tanács illetékesei sze­rint az 50—60 holdnyi füzes né­hány éven belül már jelentős mennyiségű füzvesszöt ad a tsz- eknek. Előzetes számítások sze­rint egy hold kihasználatlanul ál­ló berek, évi 3000 forint nyere­séget hozhat a szövetkezeteknek-

Next

/
Thumbnails
Contents