Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-25 / 149. szám

TtLAG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK> Ara i 80 níLta- OA'^ív. .' .',a — AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam 149. szám. /-Yi,^;' 1967. június 25., vasárnap Növekvő feladatok 1967 — 68. évi pártoktatásban (3. o.) Szovjet újságírók Somogybán (5. o.) Szemöldökfa <7. o.) A MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Podgornij hazafelé is tárgyalt Titóval Podgornij szovjet és Nasz- szer egyiptomi államelnök pénteken este megtartotta utolsó, öt óra hosszat tartó megbeszélését. Az A1 Ahram című kairói lap úgy értesült, hogy Pod­gornij üzenetet kapott Ko­szigin miniszterelnöktől New Yorkból, és ennek az üzenet­nek az alapján folytatott esz­mecserét Nasszer elnökkel. A lap az üzenet tartalmát nem részletezte. A szovjet államfő szomba­ton reggel repülőgépén haza­indult Moszkvába. Nyikolaj Podgornijt a kai­rói repülőtéren Nasszer el­nök, a miniszterelnök-helyet­tesek, a kormány tagjai, a hadsereg és az Arab Szocia­lista Unió képviselői búcsúz­tatták. A repülőtéren hatal­mas tömeg éltette a két el­nököt, a szovjet—egyiptomi barátságot A Kubbeh-palo- tától a nemzetközi repülőté­rig vezető úton is százezrek éljenezték a Szovjetunió és az EAK államfőit és a két nép szolidaritását A szovjet államfő a repü­lőgépről az alábbi táviratot küldte Nasszernak: »Elhagyva az önök gyö­nyörű országát, kérem, fo­gadja szívélyes köszönete- met a meleg, vendégszerető fogadtatásért. Mély meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság barátsága és sokoldalú együttműködése tovább fej­lődik majd országaink és népeink javára, a Közel-Ke­let és a világ békéjének megszilárdítása érdekében-«. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke Kairóból, útban a Szovjetunióba, szombaton Pulába érkezett. A pulai repülőtéren Joszip Broz Tito jugoszláv elnök és más hivatalos személyiségek fogadták Podgornijt. Podgornij és Tito a pulai repülőtérről Brioniba utazott. gr W r J £» rr •• w •• r • ileljön ul össze újra az ENSZ közgyűlése Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakának pénteken délutáni ülésén Focic Jenő magyar miniszterelnök fel­szólalása után Beavoffui gui- neai külügyminiszter felhív­ta az ENSZ-közgyűlést, hogy haladéktalanul számolja fel az izraeli agresszió következ­ményeit. Józef Cyrankiewicz, a len­gyel minisztertanács elnöke erélyesen visszautasította Iz­raelnek azt a cinikus nyilat­kozatát, hogy még akkor sem rendeli magát alá az ENSZ határozatainak, ha azt min­den ENSZ-tagállam — kivé­ve Izraelt — elfogadja. A lengyel kormány támogatja a szovjet kormánynak a köz­gyűlés elé terjesztett hatá­rozati javaslatait. Végezetül Cyrankiewicz rá­mutatott, hogy a közel-keleti konfliktus vitathatalanul egy láncszem a más államok belügyeibe való beavatkozás, a nyomás, az agresszió tá­mogatása, az államcsínyek megszervezése, az egyes or­szágokban és térségekben mu­tatkozó imperialista-ellenes irányzatok elfojtása hosszú láncolatában. Sldeon Rafael Izraeli kül­dött felszólalásában tagadta a hazája ellen emelt váda­kat és rosszindulatúnak mi­nősítette az arab államok ál­lításait. A közgyűlés ezzel befejezte pénteki tanácskozását. A leg­közelebbi ülést hétfőre (ma­gyar idő szerint 16.30) tűzték ki. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, az ENSZ rend­kívüli sürgős közgyűlésén részt vevő magyar küldöttség vezetője és a küldöttség tag­jai szombaton a New York-i ENSZ-misszió épületében ba­ráti összejövetelen találkoztak a New' York-i magyar koló­nia tagjaival. Fock Jenő és Péter János szombaton délelőtt a Niagara vízeséshez látogatott el. A két magyar államférfi több más ország vezetőivel együtt ugyanazzal a repülőgéppel utazott New Yorkból a Niagarához, amelyen Koszi­gin szovjet miniszterelnök és a szovjet delegáció tagjai voltak. (MTI) Magyar tiltakozás a svájci kormánynál 1967. június 23-ra virradó éjjel ismeretlen tettesek erő­szakkal behatoltak a berni magyar nagykövetség keres­kedelmi osztályának irodájá­ba, azt feldúlták, az ott ta­lálható készpénzt elvitték, és a hivatalos iratokat is el­rabolták. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma június 23-án utasította a berni nagykövetet, hogy fenti eset miatt tiltakozzék, majd jú­nius 24-én a Svájci Állam- szövetség budapesti nagykö­vetének is erélyes tiltakozá­sát jelenteje be a történtek miatt. Határozottan felhívta a svájci szövetségi kormány figyelmét arra, hogy elvárja a bűncselekmény elkövetői­nek felkutatását és felelős­ségre vonását, valamint a szükséges intézkedések meg­tételét hasonló cselekmények megakadályozására. (MTI) Diplomáciai viszony létesült a VDK és Kambodzsa között A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és Kambodzsa kormánya között megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy nagykö­vetségi szinten a két ország diplomáciai viszonyra lép egymással. *A vietnami és a khmer nép — hangzik Ho Si Minh- nek Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfőhöz intézett június 23-i távirata — bará­tok és testvérek a közös el­lenség, az amerikai imperia­lista agresszorok elleni harc­ban, nemzeti szent jogaik vé­delmében«. (MTI) Koszigin és Johnson ma ismét találkozik Az ötórás megbeszélés után a csúcsértekezlet rész­vevői és kíséretük felkészül­nek a tárgyalások újabb, va­sárnapi fordulójára. Koszigin miniszterelnök és munkatársai gépkocsin hagy­ták el Glassborót és magyar idő szerint öt perccel éjfél előtt érkeztek vissza a szov­jet ENSZ-képvislet manhat­tani székházába. Johnson és kísérete helikopteren uta­zott el. Az elnök Los Ange­lesbe repült, hogy beszédet mondjon a demokrata párt vezetőinek vacsoráján. Űtjára elkísérte McNamara hadügyminiszter és McGeor- ge Bundy, a közel-keleti kérdések szakértője. Tüntetés Los Angelesben Johnson ellen Los Angelesben már egy­két órával az elnök megér­kezése előtt tüntetők jelen­tek meg az utcákon, köve­telték a vietnami háború be­fejezését. Johnson tartózkodási he­lyének közelében egy park­ban tízezer tüntető gyűlt egybe. A gyűlés jelentőségét növelte, hogy jelen volt Cassius Clay nehézsúlyú ökölvívó világbajnok, akit nemrégen Ítéltek el ötévi börtönbüntetésre, mert elvi okokból megtagadta a kato­nai szolgálatot, nem tett ele­get a behívónak. A világbaj­nok beszédet intézett a fel­vonulókhoz. Szavait a tömeg lelkes tetszéssel fogadta. A vacsorán Johnson elnök ezer közéleti személyiség előtt mondott pohárköszön­tőt. Röviden méltatta Koszi­gin miniszterelnökkel foly­tatott megbeszéléseit. Meg­állapította, hogy tanácskozá­sai előmozdították a »jobb egyetértést«, de nem küszö­bölik ki szükségszerűen a szovjet—amerikai nézetelté­réseket. A két államférfi eszmecseréje a munkaebéden, Elmondotta, örömére szol­gált, hogy találkozhatott a szovjet kormányfővel és »nyugodtan, világosan« érte­kezhetett vele. »Megállapodás nem szüle­tett, ez egyetlen megbeszé­léstől nem is várható. Ügy gondolom azonban, hogyjob- ban megértjük egymást. Egy találkozó nem teremt békét, korábban is .voltak már ta­lálkozók és ezek sem szün­tették meg a bajokat vagy a veszélyeket. Az egymás szempontjainak megértése vi­szont rendkívül súlyosan esik a latba, hiszen a vilácbéke a két nagyhatalom, az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió bölcsességétől, mérlege­lő készségétől és egyetértésé­től függ. Mindkét hatalomra nagy felelősség hárul« — mondotta. Johnson a Los Angeles-i villámlátogatás után a szom­bati napot texasi farmján tölti, majd vasárnap délelőtt utazik vissza Glassboróba. ahol délután, magyar idő szerint 18.30 órakor folytató­dik az 1961 óta első szov­jet—amerikai állam-, illetve kormányfői találkozó. A protokoll által meghatá­rozott «semleges« színhelyről pénteken az amerikaiak mil­liói a televíziótársaságok jó­voltából láthatták a lelkes üdvözlést, amelyben — az AP hírügynökség tudósítója sze­rint meglepő módon — a glassboróiak részesítették a szovjet kormányfőt. A Fehér Ház sajtótitkárának nyilatkozata A glassborói megbeszélek után Christian, a Fehér Ház sajtótltkára újságírók előtt elmondotta, hogy Rusk ame­rikai és Gromiko szovjet külügyminiszter eszmecserét folytatott a közel-keleti hely­zetről, amelynek során meg­vizsgálták a Johnson által felvetett ötpontos javaslatot. Számos kérdésben továbbra is nézeteltérés áll fenn a két kormány között, Johnson és Rusk reméli azonban, hogy a leglényegesebb pontokban va­lamilyen egyetértésre lehet jutni. A tárgyaló 'felek min« denesetre egyetértettek egy kérdésben, nevezetesen, hogy Izrael állam, mint közel- keleti nemzet, létezik. Chris­tian szerint Rusk derülátó az atomsorompó-egvezmény jö­vőjével kapcsolatban, és re­méli, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között jelenleg is tárgyalás alatt le­vő közös egyezménytervezet mielőbb a genfi értekezlet elé kerül. Mind a Johnson— Koszigin, mind a külügymi­niszterek megbeszéléseit Christian »lényegre törőnek és komolynak« minősítette. Sajtóvélemények a tárgyalásokról A glassborói csúcstalálkozó általános vélemény szerint eddig már meghaladta az előzetes várakozást. A lapok .eszögezik, hogy érdemi tár­gyalásra került sor számos fontos kérdésről, és a vasár­napi folytatás azt bizonyítja, hogy mindkét részről elége­dettek voltak a megbeszélé­sek menetével. A New York Times arra a következtetésre jut, hogy a megbeszélések konstruktívak voltak, a légkör javult. »Vasárnap estére a világ feltehetően már jobban meg­ismeri a glassborói konkrét eredményeket, ha egyáltalán lesznek ilyenek. De mialatt a világ várakozik, a légkör drámai megváltozása ténnyé vált, s a béke kilátásai job­bak annál, mint amilyenek 24 órával ezelőtt voltak« — írja a New York Times. A Humanité vezércikke re­ménykeltőnek tartja a tár­gyalások folytatásának hírét. Bizonyos értelemben véve azonban — írja a lap — a realitások ma sokkal drá- maiabbak, mint a nyolc évvel ezelőtt, a Camp Davidben tartott szovjet—amerikai ta­lálkozó alkalmával voltak. Valamennyi angol lap első oldalas főcímek alatt, olda­lakat betöltő tudósításokban és képriportokban száméi be a Koszdgin—Johnson csúcsta­lálkozó első menetéről. »Repedés a jégen« című ve­zércikkében a Sun hangoz­tatja: Annak a két férfiúnak, akiknek együttesen hatal­mukban áll, hogy józanságot hozzanak a világra, végre al­kalmuk van, hogy »megmér­jék« egymást. A jég megtö­résére már évek óta szük­ség volt. »A Johnson-Koszigin csúcs­találkozó« című Vezércikké­ben a Times hangoztatja, »nagyon jó dolog, hogy Johnson és Koszigin le tud­ta küzdeni a protokolláris akadályokat és találkozott egymással. Senki sem várja tőlük, hogy a találkozó ered­ményeként megoldják a világ valamennyi problémáját«. A Chicago American töb­bek között kiemeli, hogy le­hetséges: a glassborói tárgya­lások eredményeit hosszú ide­ig talán még maguk a rész­vevők sem tudják felmérni. »De akár jó, akár rossz lesz a tárgyalások kimenetele, s még akkor is, ha eredmény egyáltalán nem mutatkozik, a kísérlet megtörtént« — írja a lap, majd rámutat: kétség­beesésre az adott volna okot, ha a világ két leghatalma­sabb nemzetének vezetője nem vállalkozott volna a ta­lálkozásra.

Next

/
Thumbnails
Contents