Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-23 / 147. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. június As ENSZ-kösgyülés csütörtöki ulese Ma ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése csütörtökön folytatta a közel-keleti kérdés vitáját, A délelőtti ülésen Mauritania, Belgium, Franciaország és Mongólia képviselője szólalt fel. Délutánra Törökország és az Ukrán SZSZK delegációja kért szót. Couve de Murville francia külügyminiszter nagy érdek­lődéssel várt beszédében ki­jelentette: a háború nem hoz­hat megoldást a Közel-Kelet problémáira. Megállapította, hogy nem lehet fait aqcompli- ként elfogadni a jelenlegi helyzetet, s tárgyalásokon kell megoldani a problémákat. A francia külügyminiszter De Gaulle szerdai nyílt ál­lásfoglalása után szemmel láthatóan nem tartotta szük­ségesnek, hogy részletesen be­széljen a felelősségről, s az agresszor csapatai kivonásá­nak szükségességéről. Ehelyett megállapította, olyan nemzet­közi légkör kialakítására van szükség a komplex problé­mák megoldásával, amelyben lehetőség nyílik a közel-kele­ti kérdések rendezésére. Mind­addig nincsenek meg a Kö­zel-Keleten a béke feltételei, ameddig Vietnamban folyta­tódik a háború — mondatta. — Ha viszont a vietnami há­ború végét ér, mégpedig olyan módon, amelyet Fran­ciaország már sokszor java­solt, s amelyhez »egy bizo­nyos nagyhatalom bátor és gyümölcsöző elhatározására lenne szükség«, akkor teljesen új perspektívák nyílnának meg minden más kérdés ren­dezésére. Couve de Murville kijelen­tette, hogy a döntéseket a Biztonsági Tanácsnak kell meghoznia. A délelőtti ülés utolsó fel­szólalója Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke volt. Az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli ülésszakának csütörtök délelőtti ülése magyar idő _J(. szerint 18.06 órakor fejező­dött be. A csütörtök délelőtti ülésen részt vett a magyar küldött­ség Fock Jenőnek, a Minisz­tertanács elnökének vezetésé­vel. Fock Jenő délben részt vett azon az ebéden, melyet Ion Gheorghe Maurer, a Ro­mán Szocialista Köztársaság miniszterelnöke adott a köz­gyűlésen jelen lévő államfér­fiak egy csoportjának tiszte­letére. A közgyűlésen nagyjából kirajzolódott már az egyes csoportok politikája. A Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok, az arab államok és szá­mos más ázsiai és afrikai or­szág támogatásával haladék­talanul el akarja érni az ag- resszor csapatainak kivonásai az arab országok megszállt területeiről, s ezzel együtt kö­veteli, hogy a közgyűlés ítélje el az agresszort. Az Izraelt támogató országok, fő­ként a korábbi és a jelenlegi gyarmatosító hatalmak, mint ez a felszólalásokból kide­rült, nem mernek nyíltan szembeszállni azzal a követe­léssel, hogy a támadó csapa­tait ki kell vonni. Brow an­gol külügyminiszter,: Krag dán és Moro olasz miniszterelnök pélcíául felszólalásában kény­telen volt felvetni ezt a kér­dést és megállapítani, hogy a területhódítás elvben megen­gedhetetlen. A nyugati országok azonban mindenáron meg akarják aka­dályozni, hogy a közgyűlés megbélyegezze az izraeli ag­ressziót, a csapatok kivonásá­ra irányuló követelést pedig — más, egyébként szintén fontos kérdések, mint például az arab menekültek problé­májának közbeiktatásával — »fel akarják vizezni«, a vég­rehajtást más feltételek telje­sítésétől akarják függővé ten­ni. Az Egyesült Államok által előterjesztett határozati javas­lat szemmel láthatóan nem számíthat sikerre a közgyűlé­sen, s a nyugati hatalmak taktikája most az, hogy meg­akadályozzák a szovjet javas­lat eredeti formában történő elfogadását is. Ennek érdeké­ben az amerikai sajtó most váratlanul melegen pártfogol­ja az egyelőre még formába sem öntött kompromisszumos terveket. Ezek a tervek Végső fokon előirányozzák az agresz- szar csapatainak kivonását, mert ezt a nyugati hatalmak sem tudják megakadályozni, de kitérnek az agresszor el­ítélése, a felelősség megálla­pítása elől. Az afrikai és ázsiai államok jelentős része azonban nem hajlik ilyen megoldás felé. Hajsza Saigonban A saigoni biztonsági szer­vek hajszát indítottak egy magányos dél-vietnami nő után, aki a csütörtökre vir­radó éjjel immár az ötödik merényletet követte el az amerikai megszálló erők ka­tonái ellen. Az immár legen­dás hírű asszonytól valóság­gal rettegnek az amerikai tengerészgyalogosok. A nő hol itt, hol ott bukkan fel szél­sebesen száguldó motorkerék­párján, s géppisztolyából gyilkos tüzet zúdít az ame­rikaiakra. Szerdán este a lé­gierő egyik őrmesterét sebe- sítette meg Saigon külváro­sában, Gia Cinhben, s ami­lyen gyorsan jött, oly gyor­san eltűnt a sikátorokban. NA T O-repülőgépek jugoszláviai határsértése Jugoszláviában nyilvános­ságra hozták, hogy a NATO- haderők legutóbbi adriai-ten­geri hadgyakorlata során két ízben megsértették Jugoszlá­via légiterét. Az incidens áp­rilisban történt, amikor a NATO-haderők tengeri, légi és szárazföldi alakulatai Észak-Adria térségében Ju­goszlávia közvetlen közelében partraszállási gyakorlatokat hajottak végre. Az esetről a Medjunarodna Politika jugoszláv folyóirat számol be. A folyóirat hang­súlyozza a hadgyakorlatok támadó jellegét és rámutat: Jugoszlávia légi terének ket­tős megsértése összefügg az olasz—jugoszláv kapcsolatok »bizonyos új, nem kívánatos fejleményeivel«, a görögor­szági eseményekkel és a NATO vezető tényezőinek közel-keleti és földközi-tenge­ri terveivel. (MTI) Nixon Tel Avivban Nixon, az Egyesült Államok volt alelnöke szerdán Athén­ből kétnapos látogatásra Tel Avivba érkezett, és nyomban megérkezésekor Izrael mellett szállt síkra. Újságírók előtt hangoztatta: nem szabad azt várni, hogy izrael kivonja csa­patait az »általa elfoglalt arab területekről, amíg rendezés nem jön létre«. Nixon elítélte De Gaulle tá­bornokot, amiért a háború el­indításával vádolta Izraelt. A volt alelnök ezzel a meghök­kentő kitétellel fejezte be nyilatkozatát: »Nem tudom, ki lőtt először, de az biztos, hogy az agresszor Egyiptom«. (MTI) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ma, június 23-án ülést tart. Az ülés napirendjén külpoli­tikai kérdések és a gazdasá­gi mechanizmus reformjának időszerű kérdései szerepel­nek. (MTI) Fock Jenő látogatása U Than lilái Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke New Yorkban csütörtökön délután látoga­tást tett U T hantnál, az ENSZ főtitkáránál. A ma­gyar küldöttség vezetőjét a látogatásra elkísérte Péter János külügyminiszter és a magyar delegáció több tagja. Fock Jenő és U Thant esz­mecserét folytattak az ENSZ rendkívüli közgyűlésén sze­replő kérdésekről. U Thant korábban részt vett azon az ebéden, ame­lyet Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke adott a főtit­kár tiszteletére. * » » Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, a magyar kül­döttség vezetője csütrötökön, a közgyűlés délutáni ülése előtt látogatást tett Abdul Rahman Parsvaknál, a köz­gyűlés elnökénél. Fock Jenőt Péter János külügyminiszter és Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője kísérte el a látogatásra. A Minisztertanács elnöke szí­vélyes hangú eszmecserét folytatott a közgyűlés afga­nisztáni elnökével az ENSZ lelőtt álló feladatokról. (MTI) Kivonták az angol csapatokat Aden arab negyedéből A brit hadügyminisztérium szóvivője közölte: Aden arab városrészéből szerdán este sú­lyos utcai harcok után kivon­ták a brit katonai erőket, s a városrész azóta az adeni nemzeti felszabadító erők ellenőrzése alatt áll. Kedden és szerdán 22 angol katona A CIA szervezte életét veszítette, 30 pedig meg­sebesült. A protektorátus brit ható­ságai most arról tanácskoznak, hogy kísérletet tegyenek-e az arab városrész visszafoglalá­sára, vagy elégedjenek meg a fegyveres felkelés központjá­nak körülzárásával. (MTI) összeesküvést szőttek Bumedien ellen i Az Akher Saa című egyip­tomi hetilap megdöbbentő ér­tesülést kö.-öl: a múlt héten meghiúsítottak egy amerikai összeesküvést, amely Bume­dien algériai elnök élete el-. len irányult Az adatok szerint a CIA szőtte azt az összeesküvést, amely Bumedien elnök re­pülőgépének lelövését tűzte ki célul. A tervet június 14- én kellett volna végrehajta­ni, amikor Bumedien elnök a Szovjetunióban és Jugoszlá­viában folytatott megbeszélé­sei után visszatérőben volt Algériába. Az összeesküvést akkor leplezték le, amikor Bume­dien még Jugoszláviában tartózkodott. Az elnök gé­nét a Földközi-tenger fölött akarták lelőni. Az algériai államfő előbb nem akart hozzájárulni ha­zatérési terveinek módosítá­sához, majd beleegyezett, hogy 24 órával elhalasztja az indulást. Este repülőgépe le- i géhységének társaságában va­csorázott, majd mindenki nyugovóra tért. Másnap reg­gel a legénység arról érte­sült, hogy az elnök egy má­sik jugoszláv repülőtérről másik géppel érkezett Algír­ba. (MTI) Szovjet —japán gazdasági megállapodás A Szovjetunióban járt ja­pán üzletemberek hivatalos küldöttségével megállapodás jött létre négy állandó bi­zottság felállításáról. E bizott­ságok, figyelembe véve a Ja­pánnal való kereskedelem szükségleteit, tanulmányozzák majd a szovjet faipar kifej­lesztését, új rézbánya feltárá­sát, csővezeték építését a tyumenyi oiajmező és Nahod- ka kikötője között, valamint a Szovjetunió távol-keleti ki­kötőinek kibővítését és kor- i szerűsítósét. A következő tárgyalásokat 1968-ban tartják meg Tokió­ban. (MTI) A Novoje V rém ja a kínai-amerikai kapcsolatokról A Novoje Vremja című szovjet hetilap, elemezve az Egyesült Államok és Kína kapcsolatát, megállapítja: Pe­king »a harcoló Vietnam há­ta mögött, a szovjetellenesség és a szocialista közösséggel szembeni hitszegés talaján« igyekszik rendezni a kínai— amerikai kapcsolatokat. Andronov, a cikk szerzője így ír: Feking és Washing­ton között nemcsak Varsó­ban folyik párbeszéd, ahol az amerikai és a kínai nagykö­vet rendszeresen folytat meg­beszéléseket, jellemző e té­ren Mao Ce-tung találkozója Edgar Snow amerikai újság­íróval. 1965 elején Mao Ce-tung kijelentette , Snow-nak: »A kínaiak csak abban az eset­ben harcolnak, ha az Egye­sült Államok megtámadja Kínát. . .« Közvetlen ezután a felvilágosítás után megkezdő­dött a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság nagy arányú bombázása. A Peking és Washington között közvetítő szerepet be­töltő »harmadik személyek« között egyre gyakrabban em­legetik a Német Szövetségi Köztársaság kénviselőit — ír­ja a Novoje Vremja cikke. — Köztük szerepel Joachim Seidenschnur nyugatnémet kereskedő és volt hitlerista tiszt, aki amerikai fegyvert vásárol illegálisan és ad el Pekingnek; Siebert Stuhle nyugatnémet vállalkozó, va­lamint az NSZK-ban letele- oedett Anna Vang, Vang Ping-nan kínai diplomata fe­lesége. Envtdeiűleg Kína szé­lesre tárja kapuit a nvugat- német üzletemberek, külön­böző rendű és rangú »szak­értők« és »turisták« előtt. (MTI) A Közel-Kelet és a magyar közvélemény Az elmúlt években ritkán ívelt olyan magasra a nem­zetközi problémák iránti ér­deklődés görbéje, mint a legutóbbi hetekben. így volt ez világszerte — s nálunk is. Mindenki megértette, hogy a közel-keleti konfliktus je­lentősége messze túlnő e tér­ség határain. Egyrészt arról van szó, hogy minden helyi összetűzés a világ még oly távoli térségein is —egyéb­ként a Földközi-tenger kele­ti medencéje nincs is mesz- sze tőlünk — rontja az amúgy is feszült nemzetközi atmoszférát, és csökkenti a megérett problémák békés rendezésének lehetőségét. Ami pedig a helyi háborúkat illeti, ezek mindig magukban hordják a kiterjedés veszé- 'yét. A magyar közvélemény reagálása — nyugodtan mondhatjuk — csaknem tel­jesen egyöntetű. Népünk — amelyet negyed századdal ez­előtt felelőtlen, népellenes kormánya pusztító háborúba, a nemzeti lét és nemlét ha- tármesgyéjére sodort — mélységesen elítéli a háborús gyújtogatás minden formáját. A lapok szerkesztőségéhez in­tézett levelek százai, meg­számlálhatatlan spontán meg­nyilvánulás tanúsítja, hogy közvéleményünk támogatja kormányunk állásfoglalását, amely a közel-keleti kérdés­ben első pillanattól kezdve egyértelmű és világos volt. A testvérországokkal — a kö­zel-keleti helyzetről szóló moszkvai nyilatkozat aláírói­val együtt — elítéljük az agresszort, Izraelt és a mö­götte álló imperialista ha­talmakat, elsősorban az Egyesült Államokat és Ang­liát Elvi álláspontunk logi­kus következménye volt a diplomáciai kapcsolatok meg­szakítása Izrael állammal: a Tel Aviv-i ultrák, akik az ország kormánykerekénél áll­nak, teljesen semmibe vették a józanságra intő felhívást. Őket most már szemmel lát­hatóan semmi más nem ér­dekli, mint az elfoglalt te­rületek hagyománvos és tipi­kusan gyarmatosító módsze­rekkel történő »pacifikálása«. Álláspontunkból követke­zik: tűrhetetlennek tartjuk, hogy az agresszor élvezhesse támadásának gyümölcseit, és megtarthassa az elfoglalt te­rületeket. A világnak volt alkalma megtanulni, hova vezet, ha elismerik a fegy­veres erőszakot, mint a vitás nemzetközi kérdések eldönté­sének alapját. A Szovjet­unióval és a többi szocialis­ta testvérországgal egvütt teljes szolidaritásunkról biz­tosítottuk a füeeetlenségüket, nemzeti integritásukat védel­mező arab népeket. Ugyan­akkor az első pillanattól kezdve félreérthetetlenül le­szögeztük, hogy a konfliktus békés megoldását kívánjuk. A diplomáciai eszközök el­sődleges jelentőségéről tanús­kodik az ENSZ közgyűlésé­nek összehívására irányult szovjet indítvány és az a tény, hogy a szocialista test­vérországok vezetői — repre­zentatív delegációk élén — maguk vesznek részt a New York-i világnarlament mun­kájában. A békés megoldás szükségességét húzta alá be­szédében Alekszej Koszigin. a Szovjetunió miniszterelnö­ke, erről beszélt elutazása előtti nyilatkozatában Fock Jenő, hazánk miniszterelnöke is. A magyar közvélemény tel­jesen érthető aggodalommal, de általában rendkívül éret­ten és felelősségtől áthatva reagált a közel-keleti kon­fliktus eseményeire. Persze, az volna a csodálatos, ha nem hallatszottak volna he­lyenként olyan hangok, ame­lyek tájékozatlanságból vagy más okokból, nem létező mo­tívumokat tulajdonítanak ülpolitikai jelentőségű dön­téseknek. Teljesen nyilván­való, hogy Izrael állam ma­gatartását nem azért ítéljük al, mert az zsidó állam, ha­nem azért, mert az imperia­lista nagyhatalmak engedel­mes eszközeként orvtámadást hajtott végre, agressziót kö­vetett el. Az izraeli burzsoá­zia, eltelve attól a vágytól, hogy saját határait kitágítsa, vállalta az imperialisták csatlósának szerepét. Telje­sen világos, hogy elveinknek megfelelően minden nemzet­közi fórumon el kell ítélni, meg kell bélvegezni minden államot, legyen az kis vagy nagy ország, amelvnek had­serege az imperializmus ki­szolgálójaként agressziót kö­vet el, területet rabol, amely békés lakosok tízezreit üldö­zi el lakóhelyéről. Ilyenek, s nem mások kül­politikai elhatározásaink mo­tívumai. Az antiszemitizmus­hoz mindennek az égvilágon semmi köze nincsen. Az an­tiszemitizmus kispolgári ideo­lógiája ellenséges ideológia, mélységesen idegen tőlünk, ez ellen harcoltunk és harco­lunk a jövőben is: erre mu­tatott rá a közel-keleti ese­ményekről szóló rádió- és tv- nyilatkozatában Komócsin Zoltán, a párt Politikai Bi­zottságának tagja. Egyszer­smind aláhúzta azt is, hogy éppoly megengedhetetlen a másik oldalú, úgynevezett fi­loszemita elfogultság is. Azok a megpróbáltatások, ame­lyektől Európa zsidó lakos­sága a barbár fasiszta fajir­tás következtében a második világháború alatt szenvedett, sem mentségül, sem magya­rázatul nem szolgálhatnak Izrael állam számára. Sőt: az a mód. ahogv Izrael ál­lam vezetői az elfoglalt te­rületek arab lakosaival bán­nak, önkéntelenül is olvan tragikus események emlékét idézi fel, amelyeket Izrael mai lakói közül is sokan át­éltek. Nyilvánvaló egyébként, hogy a szocialista országok, köztük hazánk javaslata az igazságosságon alapuló béke megteremtésére s ennek elő­feltételeként az agresszorok erőinek haladéktalan vissza­vonására a közel-keleti tér­ség valamennyi népének ér­dekét szolgálják — az arab népekét és Izrael állam dol­gozó népének érdekeit is. Az, hogy sikerül-e diplo­máciai eszközökkel megte­remteni az igazságon alapuló közel-keleti rendezés előfel­tételeit, nem csekély mérték­ben a most folyó New York-i közgyűléstől függ. Egy bizo­nyos : az a tény, hogy a közgyűlés összeült, jó előjel, és komoly eredménye a hét szocialista ország egybehan­golt diplomáciájának. V. P. Jemen vádolja N agy-Britanniát Abdulaziz Al-Futain, Je­men ENSZ-küldöttségének ve­zetője levélben fordult az ENSZ főtitkárához, hogy fel­hívja figyelmét a Jemeni Köztársaság ellen irányuló brit agressziós előkészületek­re. A küldöttség azzal vádolja Nagy-Britanniát, hogy gépei gén gyakran megsértik légi­terét, a brit tüzérség lövi a határterületeket, és számos esetben páncélos oszlopok ha­tolnak be jemeni területre. Jemen nagykövete jegyzéket mellékelt az incidensekről. A jemeni ENSZ-küldött le­fele kitér Adenra és a Dél- arébiai Államszövetségre is. A brit kormány a béke ügyét szolgálná, ha megszüntetné íelenlétét a világnak e térsé­gében. Ehelyett a őrit ható­ságok kiépítik katonai állá­saikat a Jemeni Arab Köz­társaság körül — hangsúlyoz­za a levél. (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents