Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-20 / 144. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd. 1967. június 2*. » (Folytatás az 1. oldalról) Koszigin kifejezésre juttat­ta a szovjet kormány meg­győződését, hogy a közgyűlés biztosítja az arab országok területi épségét, hozzájárul a Közel-Kelet békéjének és biztonságának megszilárdítá­sához. Koszigin szovjet miniszter- elnök felszólalása után Eban izraeli külügyminiszter kért szót. Beszéde alatt Koszigin és Gromiko szovjet külügy­miniszter elhagyta az üléster­met. Az izraeli külügyminiszter éles hangú kirohanásokat in­tézett a Szovjetunió ellen, a lényegében elutasította azt, hogy az ENSZ közreműködé­sével oldják meg a közel-ke­leti válságot. Mint mondotta, a közgyűlésnek »nem szabad olyan formulát elfogadnia, amely az ellenségeskedések felújításához vezet«. A kül­ügyminiszter nem szólt ugyan Izrael területi követe­léseiről, de kijelentette, hogy »a korábban megosztott Jeru­zsálem most egyesült«. Goldberg amerikai küldött csupán néhány mondatban válaszolt a szovjet miniszter- elnök beszédére, s hozzátet­te, hogy a keddi ülésen bő­vebben is kifejti az amerikai álláspontot. Felszólalt még Szaúd-Ará­bia küldötte. A szónoki lista első he­lyén eredetileg Goldberg amerikai küldött neve szere­pelt, ő azonban »udvariassá­gi gesztusként« átengedte a szónoki tribünt Kosziginnék. Goldberg csak kedden szólal fel. Elhatározásában nyilván szerepet játszott az is, hogy Johnson elnök egy órával Koszigin felszólalásának meg­kezdése előtt a külügymi­nisztériumban pedagógusok egy csoportjához intézett be­szédet, amelyet a televízió is közvetített. Az ENSZ közgyűlésének hétfői ülését magyar idő szerint 18 óra 14 perckor elnapolták. A tanácskozást kedden 15.30 órakor folytat­ják. A magyar küldöttség New Yorkban Az ülésszakon részt vesz a Magyar Népköztársaság kül­döttsége Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének vezetésé­vel. A küldöttség tagjai Pé­ter János külügyminiszter, Sazrka Károly külügyminisz­ter-helyettes és Csatorday Károly, hazánk állandó . ENSZ-képviselő je. A magyar küldöttség, amely szombaton, magyar idő sze­rint éjfél körül érkezett New Yorkba, a vasárnapot városnézéssel töltötte. Fock Jenő, Péter János, Szarka Károly, Csatorday Károlv kí­séretében fölkereste New York Manhattan negyedének számos érdekes részét: jár­tak az üzleti negyedben, a Wall Street környékén, ahol a legnagyobb amerikai ban­kok vannak, s fölkeresték a Harlemet, New York néger negyedeinek legnagyobbikát, a George Washington hídon átmenve a magyar delegátu­sok a Hudson-folyó New Jersey államban levő part­járól nézték meg New York látképét. Vasárnap este New Yorkba érkezett a Todor Zsírkor mi­niszterelnök vezette bolgár, és a Maurer miniszterelnök vezette román küldöttség is. A TASZSZ jelentése sze­rint Koszigin miniszterelnök vasárnap találkozott Cyran- kiewicz lengyel, majd ké­sőbb Lénárt csehszlovák mi­niszterelnökkel. Koszigin vasárnap talál­kozott Atasszi szíriai állam­fővel is, aki szombaton ér­kezett New Yorkba. Az arab külügyminiszterek ankarai incidense A kuwaiti találkozóról el­indult New Yorkba az arab külügyminisztereket szállító különrepülőgép. A török ha­tóságok a repüléssel kapcso­latos bizonyos formalitások­ra hivatkozva a gépet An­karában leszállásra kénysze- rítették, és csupán 90 perces várakozás után engedték to­vább. A hét arab külügymi- miniszteren kívül a gép fe­délzetén tartózkodott a ku­waiti miniszterelnök is. Amíg a nvugati hírügynök­ségek azt állítják, hogy az I arab külügyminiszteri érte­kezlet eredménytelenül ért véget, .a MEN A hírügynökség szerint a külügyminiszterek elvi megállapodásra jutottak az alábbi kérdésekben: to­vábbra is fenntartják az olaj- embargót az Egvesült Álla­mokkal és Nagv-Britanniával szemben, kivonják betéteiket az angol és az amerikai bankokból, és sürgetik az amerikai és brit katonai tá­maszpontok felszámolását az arab világban. Patolicsev t Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter nyilatkozatot adott a Novosz- tyi (APN) hírügynökség mun­katársának. Kijelentette, hogy puszta kitalálás a nyugati sajtónak az a közlése, amely szerint a Szovjetunió el akar­ja foglalni az arab országok helyét a kőolajpiacokon, ugyanez vonatkozik arra a híresztelésre is, hogy a Szov­jetunió kőolajat és kőolajter­mékek szállítását ajánlotta y ilatkozata fel Angliának. E koholmány célja kételyeket támasztani az arab népekben a Szovjetunió barátságát, őszinteségét illető­en. Patolicsev azt is kijelentet­te, hogy egy amerikai a lap­jelentés, amely szerint egy izraeli kőolaj-tartályhajó rendszeres szállításokat bo­nyolít le a Szovjetunió és Izrael kikötői között, elejétől végéig durva, nyíltan provoká­ciós jellegű kitalálás. (MTI) Egy órával a közgyűlés megnyitása előtt Johnson elnök rádió- és tv-beszéde Johnson elnök öt feltétel teljesítéséhez köti a közel-ke­leti rendezést és az izraeli csapatok visszavonását. Az elnök televíziós beszédében, amely közvetlenül az ENSZ- közgyűlés érdemi tanácsko­zásának megnyitása előtt hangzott el, a többi között kijelentette, hogy a Közel- Keleten »tiszteletben kell tartani minden nép jogát az élethez«, »véget ’"ell vetni a fegyverkezési versenynek«, »biztosítani kell a szabad ha­józás jogát«. A rendezés fel­tételeként említette meg az arab menekültek problémá­jának megoldását is. Johnson Washingtonban mondta el beszédét egy tájé­koztatón, amelyet a külügy­minisztérium rendezett pe­dagógusok számára. Az el­nök beszédével felétlenül elébe akart vágni Koszigin szovjet miniszterelnök beszé­dének, amely az ENSZ rendkívüli sürgős közgyűlé­sén elsőnek hangzott el. Johnson nem volt hallandó részt venni a közgyűlésen, amelynek összehívását az Egyesült Államok ellenezte, s ezért országos méretekben közvetített rádió- és tv-be- szédet mondott. Az amerikai elnök a kprel- keleti válsággal kapcsolatban utalt arra, hogy véleménve szerint a megoldáshoz az ér­dekeltek közvetlen tárgyalá­saira van szükség, bár hasz­nosnak és szükségesnek mon­dotta az ENSZ, illetve har­madik fél közvetítését is. Johnson több ízben is hang­súlyozta, hogy »a térségben minden népnek joga van az önálló életre«. Mint ismere­tes, izraeli részről azt akar­ják elérni, hogy az arab ál­lamok ismerjék el végérvé­nyesnek Izarel létezését, és ennek jeleként üljenek le közvetlen tárgyalásokra a Tel Aviv-i kormánnyal. Bár Johnson kijelentette, hogy nem szabad erőszakhoz fo­lyamodni, nem ítélte el az izraeli magatartást, sőt a há­ború kirobbanásáért az arab államok »fenyegetését«, köz­vetlenül pedig az Akahai- öböl lezárását tette felelőssé. Egyéb kérdésekről szólva az elnök kijelentette, hogy Vietnamban az USA »kész a hadműveletek fokozatos csökkentésére«, de »a másik fél nem mutatott hajlandósá­got erre«. A szovjet—ame­rikai kapcsolatokról azt mon­dotta, hogy a kapcsolatok megjavítása az egyetlen ész­szerű politika, de nem utalt arra, hogy a kérdéseket eset­leg közvetlenül beszélné meg Koszigin szovjet miniszterel­nökkel. Az elnök beszédében rö­vid áttekintést adott Latin- Amerika, Ázsia és Afrika kérdéseiről is, a NATO-ról szólva azt hangoztatta, hogy a tagállamok komoly előre­haladást értek el. (MTI) A közel-keleti válság beárnyékolja De Gaulle és Wilson tanácskozásait Harold Wilson angol mi­niszterelnök hétfőn reggel a versailles-i Nagy Trianon-pa- lotába érkezett, ahol De Gaulle elnök fogadta. A két államférfiú két órán át tanácskozott. Brit források .szerint áttekintették az egész nemzetközi helyzetet. Az AFP úgy tudja, hogy el­ső kérdésként a közel-keleti problémát vitatták meg. De Gaulle tábornok tájékoztatta Wilson miniszterelnököt arról a megbeszélésről, amelyet pénteken este Koszigin szov­jet miniszterelnökkel folyta­tott. Wilson brit miniszterel­nök pedig azokról a tárgyalá­sokról adott felvilágosítást, amelyeket Johnsonnal, az Egyesült Államok elnökével a hét végén telefonon folytatott. Brit forrás szerint valószínű, hogy a délelőtti tanácskozá­son a távol-keleti helyzetet is érintették már. A délelőtti tanácskozást a tízszemélyes szűkkörű ebéd zárta le, amelyet De Gaulle elnök és felesége adott Wil­son és felesége tiszteletére. Londonban borúlátóan íté­lik meg a Wilson—De Gaulle találkozó kilátásait Nagy-Bri­tannia közös piaci esélyei szempontjából. Rámutatnak, hogy a közel-keleti válság be­árnyékolja a két államférfi tárgyalásait, és a válságban játszott brit szerep még in­kább megerősítette a francia államfő ellenzését a brit csat­lakozással szemben. A Times párizsi tudósítója rámutat, hogy Wilson komo­lyan javíthatná a brit tagfel­vételi kérelem esélyeit, ha összhangba hjozná közel-keleti Politikáját Párizs álláspontjá­val és ezzel bizonyítaná, hogy valóban folyamatban van Nagy-Britannia »történelmi át­alakulása« európai hatalom­má. Londoni megfigyelők rámu­tatnak: Brown külügyminisz­ter Wilson párizsi látogatásá­nak előestéjén bizonyos fokig elhatárolta a brit kormányt Izrael területi követeléseitől. Ennyiben a brit kormány kö­zeledett a francia álláspont­hoz. Ugyanakkor Brown kül­ügyminiszter nem volt hajlan­dó elkötelezni kormányét az izraeli csapatok visszavonásá­nak követelésére. (MTI) Part szánt ám adás egy amerikai páncélosexred tábora ellen McNamara elhalasztotta dél-vietnami látogatását Szeged a fiataloké! Július 29—30-án e két napra az ország külön­böző megyéiből külön- vonatokat és autóbuszo­kat indít az Expressz az /. SZEGEDI IFJÚSÁGI NAPOKRA Program: Ifjúsági kar­nevál, Hamlet előadás, városnézés szakmai ve­zetővel stb. Szolgáltatás: ebéd, va­csora, ebéd, szállás tu­rista elhelyezés, 2 napon at díjtalan városi köz­lekedés. Jelentkezés: Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Bp. V., Szabad­ság tér 16., valamint a „ megyei KlSZ-bizottsá- gok mellett működő Express kirendeltsé­geknél. (5031) Dél-vietnami szabadság- harcosok a hétfőre virradó éjjel megtámadták a II. amerikai páncélos ezred harcálláspontját. A táma­dás heves aknavető- és géppuska-tüzeléssel kezdő­dött, majd a partizánok megostromolták a tábort. Heves ütközet alakult ki, amelyben ax amerikai ost­romlott erők nehézíüzérsé- gi és légi támogatást is igénybe vettek. Mint egy amerikai katonai szóvivő közölte, a Saigontól 65 kilométernyire keletre fekvő páncélostábor védői közül tizenegyen elestek és harmincegyen megsebesültek, mielőtt a túlerő megtörte volna a támadás lendületét. A partizánok a tábort övező őserdőbe vonultak vissza. Sai­gonban közölték, hogy hét­főn a 9. amerikai lövész­hadosztály egyik őrjárata a Mekong folyó deltájának mo­csaras terepén jelentős par­tizánerő csapdájába esett. A partizánok sakkban tartották az amerikai alakulatot, és lelőttek négyet a helikopterek kö zül, amelyeket kimenté­sükre küldtek. Az amerikaiak végül is két századnyi erőt vetettek be az alakulat fölmentésére, amely azután visszavetette a partizánokat. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvivője va­sárnap bejelentette, hogy a légierő és a haditengerészeti légierő vadászbombázói szom­baton 166 bevetésben tá­madták a VDK területét. Idén ez volt a legnagyobb- szabású támadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len. A Pravda tokiói tudósító­jának jelentése szerint a ja­pán fővárosban bejelentették, hogy Szato miniszterelnök ez évi délkelet-ázsiai körútja során Saigonba is ellátogat. McNamara amerikai had­ügyminiszter Johnson elnök kérésére »néhány nappal« elhalasztotta tervezett dél­vietnami látogatását. A ha­lasztás hivatalos okául az ENSZ-közgvűlésnek a Közel- Kelettel foglalkozó rendkí­vüli ülésszakát jelölték meg. (MTI) Dimitrov emlékezete Ha élne, ma lenne 85 éves a férfi, akinek nevét egészen rend­kívüli körül­ménvek kö­zepette ta­nulta me? a világ. Akkor 1933-at ír­tunk és Ge­orgi Dimit­rov a i német fasiszták lip­csei vérbíró­sága előtt állt. A vád: bűnrészesség a Reichstag felgyújtásá­ban. A gyúj­togatás — ez történelmi tény — kö­zönséges pro­vokáció, ma­guknak a ná­ciknak a mű­»Ön nyilván fél a kérdéseimtől, minisz­terelnök úr!...« — A kérdés ma is ak­tuális. — Dimitrov a lipcsei tárgyaláson. ve volt, akik a Reichstag felgyújtásának ürügyén csaptak le a kom­munistákra, a haladó em­berekre. A lipcsei per azon­ban visszájára fordult: Di­mitrov logikus okfejtése nyomán a vád összeomlott, s a bíróság Dimitrovot kénytelen volt felmenteni. A nagy nemzetközi vissz­hangot keltett per egyik legdrámaibb mozzanata az volt, amikor Dimitrov, a vádlott, szópárbajt vívott Göringgel, a hatalma teljé­ben pompázó náci hatal­massággal, s amikor az ki­vezettette a teremből, oda­vágta Görignnek: »Ön nyil­ván fél a kérdéseimtől, mi­niszterelnök úr!...« Ez a kérdés, évekkel Di­mitrov halála után, némi­leg módosulva — ma is ott rezeg a levegőben. Csak a címzett más. Nyugat-Német- országban ugyanis az esse- ni televízió idén februárban dokumenumműsort sugár­zott a Reichstag égéséről és a lipcsi perről. A világsaj­tó Bonnba akkreditált tu­dósítói felháborodással szá­moltak be arról, hogy a nyugatnémet televíziófilm az események ismertetésének ürügyén meghamisította a történelmet, és a nácik ál­tal kiagyalt lipcsei pert ho­vatovább egy jogállam tel­jesen szabályos eljárásának tüntette fel. Jellegzetes mó­don, Nyugat-Németország- ban — amelynek mai veze­tői általában zokon veszik, ha államukkal kapcsolat­ban revansizmusról és új­fasizmusról beszélünk — a televízió-, úgvnevezett do­kumentumfilmben a lipcsei per náci tisztviselői igen széles nyilvánosságot kap­tak, Dimitrov válaszait azonban javarészt elhagy­ták ... Pedig — vagy talán épp azért, mert — nem akár­milyen válaszok voltak azok! S itt nem csupán a Göringgel folytatott szó­csatára gondolunk, hanem e rendkívüli emberi tett mel­lett arra, hogy Dimitrov, aki letartóztatása pillanatá­ban a Komintern egvik ve­zetőiéként illegalitásban dol- goztt, a vádlottak padjáról, a nemzetközi helvzet való­ban mélven szántó elemzé­se alapján kifeitette az an­tifasiszta harc és összefogás alapelveit. Ezekből pedig nem csupán a Kommunista Internacionálé emlékezetes 1935-ös kongresszusa merí­tett, amikor kidolgozta a fasisztaellenes népfront po­litikáját. A dimitrovi elvek hatnak napjainkban is, ami­kor szerte a világon a mun­kásmozgalom egysegéről, az összes antiimperiailista erők összefogásáról van szó. Azokban a drámai hetek­ben, amikor fasisztá bírái előtt állt, Dimitrov már túl járt az emberélet útjának felén. Helytállása, hősiessé­ge nem a pillanat véletle­ne volt: szerves folytatása addigi életútjának. Georgi Dimitrov a bolgár forradal­mi marxista párt egyik ala­pítója volt. 1923-ban részt vett Bulgáriában a történe­lem első antifasiszta felke­lésében, amelynek leverése után emigrációba kénysze­rült. (Távollétében két íz­ben is halálra ítélték.) Csak­nem egy évtizedig dólgozott illegálisan Ausztriában, Né­metországban és más euró­pai országokban — egészen berlini letartóztatásáig, a lipcsei perig. A per után, a nemzetközi közvélemény, elsősorban a Szovjetunió közbenjárására, a nácik kénytelenek voltak kienged­ni börtönéből. Ezt követően 1943-ig a Komintern főtit­káraként működött. Közben — mint hazájának igaz fia — 1942-ben részt vett a bolgár hazafias front meg­szervezésében, majd egyik irányítója volt az 1944. évi győztes felkelésnek. Bulgá­ria felszabadulása után a Bolgár Kommunista Párt főtitkáraként és a minisz­tertanács elnökeként mun­kálkodott az új, szocialista Bulgária felépítésén, egé­szen 1949-ben bekövetkezett haláláig. Dimitrov a kommunista forradalmár példaképe volt. A tömegekért és a tö­megekkel — a történelem formálóival — együtt har­colt a fasizmus ellen, az új társadalomért. Öröksé­gét a szocialista Bulgária népével együtt híven őrzi az egész haladó emberiség, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom. Emlé­ke példa és útmutatás a je­len küzdelmeiben is. S. P. Indiai jegyzék Kínához A Kínai Népköztársaság delhi nagykövetségének ügy­vivőjét vasárnap bekérették az indiai külügyminiszté­riumba. és átnyújtották neki az indiai kormány jegyzékét. A jegyzék követeli: a Kí­nai Népköztársaság hatóságai intézkedjenek, hogy 24 órán belül megszűnjék a pekingi indiai nagykövetség körüli ostromzár. és ugyanennvi időn belül hatálytalanítsák laz indiai diplomaták ellen foganatosított korlátozó in­tézkedéseket. A jegyzék ki­jelenti, hogv ha a kínai kor­mány nem tesz eleget a ké­résnek. akkor az indiai kor­mány kénytelen lesz megfe­lelő ellenintézkedéseket foga­natosítani. Egv indiai kormányszóvivő közölte, hogy a kínai ügy­vivő elolvasta a jegyzéket, majd kijelentette, hogy visz- szautasítja azt. (MTI) *

Next

/
Thumbnails
Contents