Somogyi Néplap, 1967. június (24. évfolyam, 128-153. szám)

1967-06-18 / 143. szám

Tasártias, 1967. június 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP A JÓ GAZDA Bejártuk néhány héttel ezelőtt a barcsi Vörös Csil­lag határát. Mindenen a gondosság és szorgalom je­gyeit láthattuk. Szépen fej­lődésnek indultak a tavaszi kapások; a kalászosok pe­dig rekordtermést ígérnek. Bár a gazdaember ilyenkor még nem szívesein nyilatko­zik a kilátásokról, de a Isz- vezetők itt egyszerűen nem tehették meg, hogy az érdek­lődő kérdésekre ne válaszol­janak. Kiváló a búza. Az őszi árpa meg húsz-huszon­öt mázsát mutat egyik-má­sik táblán: »Benne van eb­ben a harminc is•« — szólt az egyik látogató. Helyben hagyták a szavait. De maradjunk csak az őszi árpa egyik táblájának huszonnégy-huszonöt mázsás terméskilátásánál. Ezt a ha­tárrészt a barcsi egyéni pa­rasztok Zsíros-mezőnek ne­vezték. Akkoriban sehogy sem tudtak itt hat-nyolc má­zsa búzánál többet termelni. Most meg — rendben van, számoljunk óvatosabban — mondjuk húsz mázsa árpát ad ugyanannak a földnek egy-egy holdja. Jó gazdája van ennek a mezőnek. Álta­lánosítva mondhatjuk: a Vö­rös Csillagnál jobb gazdája a barcsi határnak még so­hasem volt. Gazda. Jó gazda. Tekin­télyes gazda. Régi fogalmak ezek. Kialakulásuk hosszú ideig tartó folyamat eredmé­nye. Vizsgálatuknál hagy­juk most figyelmen kívül mindazt, ami ehhez a pa­raszti ranghoz az akkori vi­lág vagyoni előjogaiból ta­padt; emlékezzünk arra, hogy az igazi tekintélyt az egyéni gazdálkodás idején sem az »akinek több a földje, an­nak több az esze is« tartha­tatlan és hamis formula ad­ta, hanem a valóságos ér­dem. Minden faluban — sőt mondhatni: valamennyi ut­cában — megvolt az az em­ber, aki atoarva-aíkaratlanul példát adott a többinek. Pon­tosabban szólva: példát vet­tek róla mások. Mert figyel­ték, és igazodtak hozzá. Ha egyik nap belekezdett vala­mibe, ezt tették másnap az utcabeliek is. Mit tartottak róla? Jó gazda, mert soha semmivel el nem késik, min­dig mindent megiesz a ma­ga idejében. Földje a mezőn kiválik a többi közül — olyan rendezett állapotok uralkodnak kis birtokán, hogy gazdaságára ráillik a minta­szerű jelző. A példaképnek az is jellemzője, hogy józan mérlegeléssel, gondos beosz­tással gazdálkodik — mai jövedelemből tartalékol hol­napi váratlan kiadásokra is. Éppen a legtapasztaltabhak azok, akik a leginkább szük­ségét érzik annak, hogy szüntelenül gyarapítsák hoz­záértésüket, gazdagítsák is­mereteiket. A tanfolyamot végzett ezüstkalászos gazdák is többnyire éppen ezek kö­zül az érdeklődők közül ke­rültek ki. A legjobb gazdákra, a falusi tekintélyekre figyelt egy-egy község parasztsága akkor is, amikor megkezdő­dött a szövetkezetek szerve­zése. S amikor a tagság az alakulás után érdemeket mérlegelve vezetőit válasz­totta ki saját soraiból, akkor rendszerint a jó gazdák kö­zül a legjobbakra szavazott. Az egyéni gazdálkodás ide­jén munkával szerzett tekin­tély ezzel a jogfolytonosság­gal jött át a múltból a je­lenbe. Ha a legjobbakról, a oéldaadókról beszélünk, ak­kor kevesekről, íalvanként egy-két emberről beszélünk Ám nem tévesztettük szem elől, hogy a jó gazdák kö­zé sokkal, de sokkal többen tartoztak. S o szövetkezetbe lépve a parasztság objektíve magával hozta a gondos gár­dái mivoltának szellemi ér­tékeit. Más kérdés, hogy ezek a hasznos tulajdonságok a kezdet kezdetén még nem érvényesülhettek a maguk teljességében. Szintén igaz, hogy ennek biztosításáért, a szövetkezeti paraszt gazda öntudatának és felelősségé­nek általános kibontakozta­tásáért még sokat kell ten­ni. De a jelenlegi helyzet jelzi, sőt bizonyítja: nagy utat tett meg a parasztság már ebben az irányban. Hiába mond akárki akármit, a közös gazdálkodásra való áttéréssel járó kezdeti ne­hézségek már akkor is ösz­tönözték erőfeszítésre a tag­ság döntő többségét. Gazban maradt eleinte a közös ku­korica egy része? Nincs egyetlenegy földszerető gaz- daetnber sem, akiben a kárörvendő cinizmus helvett ne a megoldás keresésének érzése támadt volna föl már akkor is. Nem sok idő telt el az átszervezés óta, és a tsz-ta- got csakhamar szövetkezeti gazdává fogadhatta a köz­vélemény. Ami valamikor a parasztembert jó gazdává tehette, mindaz javarészt to­vábbra is megmaradt, és hozzá számos új vonás já­rult. A régi és új tartalom kialakuló egységéből csupán egyet, megítélésem szerint a legfontosabbat emelem ki: ez a parasztember földszere- tete. Nem elvont fogalom ez csupán, hanem olyan tulaj­donság, amelynek érvénye­sülése és hatása kézzel íog- hatóan érzékelhető. Nem kell más, csak utazás közben néz­zen szét az ember, ami lát­vány elé tárul, abból véle­ményt alkothat. Mit jelent a földet igazán szeretni? Azt jelenti, hogy bevetjük, gondozzuk, hasznosítjuk minden talpa- latni részét. A patalamiak például ezen a tavaszon hét- százötvennégy hold közös szántójukhoz átvettek a büs- siektől százhuszonöt holdat. Ha ez megnövelte is felada­taikat, idejében elmunkál­ták mindet. Balatonszabadi határában a November 7. Tsz úgy nyert háromszáz hold termőföldet, hogy le- csapolással visszahódította azt a területet a belvíztől. A földszeretet mást is ma­gában foglal. Nincs rossz föld, csak rossz gazda — mondták régen. Ügy yan időszerű intelem ebben a mondásban, hogy ki-ki meg­értheti belőle: növelni kell a föld termőerejét, nehogy a szövetkezet rossz gazdának bizon~,iuljon. Továbbá: a ta­lajművelés korszerűsége, ala­possága ugyancsak a föld­szeretet bizonyítéka. Ebben a tekintetben a mezőgazda­ság szocialista nagyüzemi rendszere korszakos vátlo- zást hozott. Ma is akkor tarthat igényt a jó gazda megtisztelő rangra a pa­rasztembereknek bármelyik szövetkezeti közössége, ha valamennyi teendőjét idejé­ben és gondosan elvégzi. Kapospula határában a cukorrépa levele már május közepén ellepte, eltakarta a földet. Megcsodálta azt még külföldi professzor is. A mikeiek dohányültetvényét, az eddig gyengén gazdálkodó somogyszobi Béke Tsz tava­szi vetését bárki megnézheti. Kaposfő szövetkezeti gazdái sem szégyenkeznek immár néhány év óta munkájuk megkésése miatt — új veze­tőik úgy gazdálkodnak, hogy mindenre jusson elegendő erő is, idő is. Most virágozhat ki a paraszti szorgalom, most érlelheti meg igazi gyümöl­csét. A kisüzemi gazdaság parcellája korlátot jelentett a termelés fejlesztésének útj ján, nem adott arra további lehetőséget. A nagyüzem lét­rejötte döntötte le ezeket a korlátokat. Megnyitotta, sza­baddá tette a tudomány és a technika bevezetésének, hathatós érvényesülésének útját. Gondoljunk csak a gé­pesítésre, a vegyszerek ki­terjedt alkalmazására, a nagyhozamú növényfajták termesztésére, helyenként az öntözés megvalósítására, a tudományosan megalapozott gazdálkodásra. Mivel mind­ezt az egyéni paraszt soha­sem tudta volna megadni földjének, ezért tehát — át­fogó értelemben — a szövet­kezeti parasztság a föld leg­jobb gazdája. Azzal válik valóban jó gazdává minden­ki, ha derekasan teljesíti a közösség iránti kötelezettsé­geit. A szövetkezeti paraszt- emberek helső átlakulásának ezekben a nagy iskolaévei­ben erre tanítja őket korunk követelménye. Anyagi érde­keikre épül a jó szövetkezeti gazdává válás elvének elfo­gadása, annak gyakorlati tet­tekre váltása. Ez a folyamat sorra-rend­re intézményesen hatásos ösztönzést kap újabb és újabb kedvező agrárpolitikai intézkedések formájában. A párt úgy rendezi társadal­munk dolgait, hogy fokoza­tosan megteremtődjenek a szövetkezeti parasztok élet- körülményei további javítá­sának feltételei. Az lehet és csakis az a parasztság vála­sza minderre, amit zárszám- rdó közgyűlésükön a bala- tonendrédi párttitkár így fo­galmazott meg: »Ne féljen a munkásosztály, ne féljen a városi nép, ha ezután is így javul a parasztság élete, ak­kor nem marad gazban a mező.-« Szemléletes, kifejező állásfoglalás. Népi-nemzeti kincsünk a termőföld. Kötelessége is meg hivatása is a paraszt­ságnak, hogy vigyázzon rá. Művelje, gondozza, szeresse a földet, népünk vagyonát úgy, mint aki a többi dol­gozóval együtt gazdája nem­csak a földnek, hanem az egész országnak. Ügy vé­lem, ebben az átfogó köve­telményben nagyrészt be is teljesedik annak a társadal­mi elismerésnek az új tar­talma, amit a jó gazda rang­ja jelent most is és a jö­vőben is. Kutas József Növelték a szociális-kulturá támogatást Szívesebben veszik ki ré­szüket a közös munkából a szövetkezeti gazdák és csa­vel lehet kedvet adni a munkához. Belföldi országjá­ró kirándulásra vitték tavaly ládtagjaik, ha érzik, hogy is a fiatalokat, ellátogattak nemcsak a megszolgált mun­kadíj uikat kapják meg igye­kezetükért, hanem — ha szükség van rá —, szociális segítségben is részesülnek, kulturális igényeiket is hazánk fővárosába és Vi- segrádra meg .Veszprémbe. Ezen az úton csaknem hat- vanan vettek részt. Meg le­het érteni Fáró László tsz- elnök örömét: »Az egyik ét­igyekszik kielégíteni a gazda- teremben megkérdezték, mi­ság vezetősége. Ezért hatá­roztak úgy a kéthelyi Arany­kalász Tsz-ben még 1964-ben, hogy a szokástól eltérnek, és többet tartalékolnak szo­lyen iskolának a növendé­keivel érkezett a buszunk, mert hogy olyan rendesen viselkedtek a gyerekeink. Mondtam, nem járnak ezek ciális-kulturális kiadásokra a mind egy iskolába, szövet- felosztható részesedésből. Az kezeti dolgozó valameny­alapszabály szerint két szá­zalékot tették félre évente, de az említett közgyűlésen három százalékot szavaztak meg a tagok. Ettől kezdve gyakorlattá vált, hogy pél­dául betegségi segélyt nem a betegség harmincadik, hanem ötödik napjától fizetnek. Megnézrtük, mire megy a tartalékolt pénz, s milyen in­dokok alapján juthanak hoz­zá a tagok. Megtudtuk, hogy a legnagyobb összeget be- tegisegélyezésre, tanulmányi hozzájárulásra, különböző szaklapok és könyvek vásár­lására és a fiatalok tanulmá­nyi kirándulásaira költötték. Az Aranykalász Tsz szo­ros kapcsolatot tart fenn egy NDK-belj szövetkezeti gaz­dasággal, rendszeresen láto­nyi...« Az idén Szegedre mennek a szabadtéri játékokra vagy Egerbe. Az idősebbeket meg Harkányba viszik ugyancsak szövetkezeti költségen. Az új kormányrendelet életbe lépése után nem ad­nak temetkezési segélyt. Ha viszont a szövetkezeti gazdát bármilyen elemi csapás éri, betegség veszi le a lábáról őt vagy a közösben dolgozó hozzátartozóját, akkor segít­ségükre sietnek. A fiatal há­zasokat ezer forint készpénz­zel támogatják. (Tavaly 7000 forintot fizettek ki házas­sági hozzájárulás címén az új családot alapító tsz-ta- goknak). A család rászorult- ságáitól függően, szociális körülményeinek megfelelően gatják egymást. Jutalom ez rendkívüli segélyt folyósíta­a tapasztalatcsere-látogatás annak, aki részt vehet ben­ne. Augusztusban példul né­gyen mennek a testvérszö­vetkezethez naik. A múlt évben a beteg­ségi segély mintegy 70 000 forint volt. Harmincnégy forintos mun­azok, akiknek a munkájával különösen elégedettek: Sza­bó József növénytermesztési brigádvezető, Harangozó Ist­ván tehenész, Nagy Dezső takarmányos és Varga Sán­dor szerelő, a tsz pártszerve­zetének titkára. Hogy mennyire törekszenek az igények kielégítésére, ar­ra talán a legjobb példa a fiatalok támogatása. Az idén mintegy nyolcvan fiatal dol­gozik a közösben, s úgy szá­molnak, hogy jövőre még többen, legalább százhúszan lesznek. A vezetőség és a tagság is jól látja, hogy mi­Kóthelyről, kaegység-érteket tervezett az Aranykalász Tsz erre az év­re. A szociális-kulturális alapot a felosztható részese­déstől függően képezi a tsz, mégis az alapszabály sze­rinti minimális két száza­léknál többet tartalékolnak erre a célra. De még ez is kevés. Tavaly a 120 000 fo­rintot még megtoldottak 17 000 forinttal az egyszám­lájukról. Az idén -is a tava­lyi összeget tették félre, s ha a szükség úgy hozza, is­mét kiegészítik. Az emberek nagyon értékelik az ilyen gondoskodást... Hermész Ferenc Negyven brigád a szocialista címért Az új feladatokhoz igazodik a gépjavító állomások munkaversenye ÜZLETBÖVÍTÉS « ■s Hatvan négyzetméter alapterülettel bővítette a Somogy megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat a 301-es önkiszolgáló boltot. Az átalakítás 250 000 forintba került. Eddig havónta egymillió forint forgalmat bonyolítottak le, az üzlet bővítése után a két­millió forint forgalmat is elérhetik. A csúcsforgalom idején három pénztárat állíta­lak be. A gépállomások átszervezé­sével kialakult új helyzet kö­vetelményeihez igazodik- a dolgozók versenye is, s moz­galmuk az előtérbe került új tennivalók jobb, szakszerűbb és gazdaságosabb elvégzésére irányul. A gépjavító tevé­kenység kibontakozása az, ami most ebben a tekintetben is hatással van a versenycé­lok megválasztására. Tavaly a szocialista címért küzdő brigádok többségét a traktorosok alakították. A helyzet azóta megváltozott, az arány megfordult. Ebben az évben a megyében a trakto­rosok 18 és a szerelők 22 brigádja nevezett be a ver­senybe. A gépi munka ter­mészetesen csak nagyság­rendjéből veszített, de jó mi­nőségének jelentősége válto­zatlanul megmaradt. Jobbára az a gép- és gépjavító állo­mások teendője, hogy első­sorban a gyenge termelőszö­vetkezeteket szolgálják ki traktoraikkal. Ez munkaköri feladat is, erkölcsi-politikai kötelesség is. A vezetők a ju­talmazás lehetőségeivel élve is igyekeznek ennek az elv­nek érvényt szerezni. Ami pedig a szerelőket il­leti: ők a gépjavító állomá­sok jövőbeli központi alakjai. A szakmunkások fiatal gár­dájának kialakítására ezért szervezetten is igen nagy gon­dot fordítanak. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervei és szervezetei a szakszervezettel és a gazda­sági vezetéssel együttműköd­ve tavaly megrendezték a Szakma ifjú mestere mozga­lom próbáit. A Mernyén tar­tott vizsgán néhány állomás hatvankét fiatalja felelt meg a követelményeknek. Az idén az egész megyére kiterjesztik ezt a mozgalmat. Megindítják a Kiváló ifjú mérnök- és a Kiváló ifjú technikus-mozgal­mat is. A gyakorlott idősebb műhelymunkásokat külön is megkérik, hogy nagy gonddal segítsék a kezdőket, adjanak át nekik minél többet gazdag szakmai tapasztalataikból. HASZNOS TARTALÉK Célprémium a legszorgalmasabbaknak Az öreglaki Kertészeti Tsz az idei pénzügyi terv elkészí­tésekor célprémiumra nem tett félre pénzt, pontosabban erre nem irányzott elő össze­get költségvetésében. Mégis hzozányúlhatnak egy nagyon hasznos tartalékhoz, ha kell: a reprezentációs alaphoz. Közgyűlési határozat alapján tartalékolják ezt a 15 000 fo­rintot. A reprezentáció fogal­ma itt nem azonos azzal, amit általában értenek rajta. Ugyanis ebből fedeznek sok olyan, a termelés sikerét elő­mozdító kiadást, ami tartal­mát illetően a célprémiummal azonos. Felhasználásáról min­dig a termelőszövetkezet ve­zetősége dönt. Az idei tavaszon ebből a pénzből kaptak a vetési mun­kákban legjobb eredményt el­ért traktorosok: Horváth Ven­del és Horváth Lajos 100—IC forintot. Ugyanenyit fizette ki a gabonák, a kukorica és burgonya vegyszerezéséne befejeztével Duduka Imt gépkezelőnek és Gaál Lász'l növényvédő szakmunkásnál Munkadíjon, prémiumon k vüli ösztönző ez az összeg, b kevésnek látszik is. Megél demlik az emberek, mert te jesítményük több az átlagos nál. Így indokolták a pénz k fizetését Nagy József, Ho1 váth László és Tóth János t£ karmányoksoknál, Vincze J( zsef, Tomity Józsefné, Ki szás Zoltán és Fábián Józsi állatgondozónál is. A műnk: ért munkadíj jár, a rendk: vüli feladatok teljesítéséért, kiemelkedő eredményekéi viszont célprémiummal j.. talmaznak.

Next

/
Thumbnails
Contents