Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-14 / 113. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1961. május 14. OSTROM a betegek ellen Űszó áradat a Bajcsy-Zsi- linszky utca. A kórház , előtt már órák óta ülnek és ácso- rognak a várakozók. A vidé­kiek többnyire összekötik más ügyeikkel a látogatást, így a dolgukat végezve már­is ide jönnek a kapuhoz, órákkal korábban. Próbálkoz­nak aztán így-úgy bejutni, a kerítésmászástól sem riadnak vissza a legbátrabbak, ül- dögélés közben is az a hát­só gondolatuk, hogy hátha előbb bejutnak. A kapu még zárva. A városiak most jön­nek, egyenesen a munkahe­lyekről. A közlekedés szinte életveszélyes ilyenkor az ut­ca e szakaszán. ÖT ÓRA. Megindul a ro­ham a betegek ellen. Legelői egy fiatalember futással vág­SZULÉSZET. A legtöbb lá­togató itt található. A mai napon pedig, mondják, csak egyharmad forgalmat bonyo­lítanak le a vasárnapihoz vi­szonyítva. Nincsennek össze­sen háromszáznál többen a látogatók ... Vasárnap ezer ember ostromolja meg a kór­házat és a betegeket. A be­tegekért köntösben a betegek ellen. A szülészeti osztály néha jobban hasonlít virág: »kert­hez, mint betegszobához. Cse­repes virágok tífuszfertőzés miatt nem kerülhetnének be a szobákba, mégis, amikor bemegyünk az egyikbe, vi­rágoskertre találunk. — Csak egy percre, hadd lássa a beteg..: — kérik a ja M magát a zárt sorokból, szinte mindenkit elsodor kö­zelében. Az utóhad nyomába szegődünk, s célunk szerint az osztályokon, a betegszo­bákban követjük őket. BELGYÓGYÁSZÁT. Az új látogatási rendszer alapján egy beteghez egyszerre csak két látogató mehet be. Kis kártyákkal bonyolítják le a forgalmat. Egyes osztályokon, ahol a bevitt ételek és hol­mik a legveszélyesebb hatást idézhetik elő, ellenőrzik a táskákat, csomagokat. De hogy került ilyen for­mán az egyik szívbeteg szek­rényére az újságpapírba cso­magolt füstölt kolbász, a két rúd »-méreg?«... Ügy lát­szik az említett ellenőrzési rendszer még nem egységes a kijelölt osztályokon sem. Megtudtuk, hogy van, ahol látogatás előtt ellenőriznek az ápolónők, máshol pedig a látogatás után. hozzátartozók — mondják az ápolók. UROLÓGIA. Itt az okozza a legtöbb összeütközést, hogy kiesd a váróhelyiség. Tíz em­bernél több nem is fér el. És egy beteghez van úgy, hogy négy-öt látogató is ér­kezik egy alkalommal. Néha pedig az egész hivatal. Itt csak a türelem segíthet, s az okos beteglátogatási beosz­tás. A körséta a baleseti sebé­szeten ér véget. — Minden beteg betegebb másnap. E kijelentő mondatba foglalja össze az ilyen mértékű láto­gatások tapasztalatait dr. Mecseki László osztályorvos. — Nem lenne célszerű egész­ségügyi felvilágosító előadá­sok keretében a beteglátoga­tással is foglalkozni? HAT ÓRA. Lassan oszlik a tömeg, az ostrom két nap múlva háromszoros túlerővel ismétlődik meg. A szeretet jegyében, a betegek ártalmá­ra.:. Horányl Barna Ahol bátran kezdeményeznek Tavaszi híradás a Dél-somogyi Állami Erdőgazdaságból Szép eredményeket ért el a gazdasági év eddigi ré­szében a Dél-somogyi Ál­lami Erdőgazdaság. Időará­nyos tervét is teljesítette, illetve túlteljesítette. Ápri­lis végéig 130 735 köbméter fát termeltek ki, 509 hek­tárnyi területet erdősítet­tek és 118 hektár új erdőt telepítettek. Mintegy 15 millió csemetét ültettek ki. A gazdaság dolgozói bri­gádgyűléseken csatlakoztak a jubileumi munkayer- senyhez. Ebben a gazdasá­gi évben negyvennyolc bri­gád szeretné kiérdemelni a szocialista címet. Ennyit bevezetőül. Van néhány dolog, amiről bő­vebben is érdemes szólni. Kísérletként ötnapos munkahét Az ötlet a gazdaság veze­tőitől származik. A MEDOSZ megyei bizottsága és a bi­zottság mellett működő erdé­szeti szakcsoport szíves öröm­mel támogatta, hogy a gya­korlatban vizsgálják meg az ötnapos munkahét előnyeit, le­hetőségeit Hosszú évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a szombati napokon nem éppen a legtö­kéletesebb a munkaidő-kihasz­nálás. A kitermelésnél és a töl terhelésnél dolgozók na­gyon nehéz, fáradságos mun­kát végeznek. De — és ezt a tapasztalatok bizonyítják — sok az indokolatlanul kiesett munkaidő. Az erdőben nem szól a sziréna' meg a csengő. Így aztán a legtöbb esetben az ebédidő sem félóra, hanem egy vagy néha kettő. A brigá- dik, munkacsapatok lényege­sen magasabb óraszám fel- használással teljesítik a kitű­zött feladatokat. így elsősor­ban a dolgozó károsodott. A valóban szükségesnél több időt töltött a munkahelyén, kevesebb idő jutott pihenésre, szórakozásra. Az ötnapos munkahét gya­korlati megvalósítását a szent- balázsi erdészet egyik kerüle­tében próbálták ki. összehív­ták az érintett negyven dol­gozót, és ismertették velük az elképzeléseket. Kezdetben úgy­szólván mindenki idegenke­dett. Attól tartottak az embe­rek, hogy az ötnapos munka­hét bevezetése lényeges fize­téscsökkenéssel jár. Az erdé­szet illetékes szakemberei megpróbálták bebizonyítani, hogy napi 7—8 órai intenzív munka esetén ez kizárt dolog. Senki sem hitt nekik. Pedig a gyakorlat a szakembereket .gazolta. A háromhónapos föl­mérés bizonysága szerint ke­vesebb idő alatt is kiváló mi­nőséggel lehet teljesíteni az előírt követelményeket. És a' másik lényeges tény: minden­ki ugyanannyit keresett, mint korábban. Az év hátralevő részében még több erdészetnél tesznek próbát az ötnapos munkahét­tel. S ha másutt is — és ez valószínű — a szentbalázsl- hoz hasonló eredményt hoz a kísérlet, a jövő év január 1- től hivatalosan is áttérnek az ötnapos munkahétre. Uj fagyártmányok A gazdaság fagyártmányte- lepein is keresik, kutatják az ésszerűbb, az eddiginél gazda­ságosabb gyártási és értékesí­tési lehetőségeket. Ma még a hagyományoknak megfelelően bányafát, rövid fűrészárut, szőlőkarót és nyers parketta­lécet készítenek. A termelés így is gazdaságos. A fagyárt- mánytelepek tiszta nyeresége minden évben meghaladta a négymillió forintot Az önállóan végzett piacku­tatások azt igazolják, hogy az évente feldolgozásra kerülő negyvenezer köbméter gömb­fából nagyobb bevételre lehet szert tenni. Érdemes és kifi­zetődő készárut gyártani. Az eddigi tárgyalások eredmé­nyeként a jövő évben több millió ruhafát készítenek a Kaposvári Ruhagyárnak. A fagyártmánytelepek látják ed .gyümölcsrekeszekkel a megye állami gazdaságait. Az ARTEX megrendelése alapján ruha­szárítókat és kerti bútort ké­szítenek exportra. Korai lenne még becslések­be bocsátkozni, de arra már­is bizton számíthatnak, hogy a sok bátor kezdeményezés jó eredményeket, nyereséget hoz. Németh Sándor TALÁLKOZÁS Harminc meghívót kül­dött szét a Kaposvári Ruha­gyár szakszervezeti bizottsá­ga. Mindegyikkel egy-egy nyugdíjashoz kopogtatott be a postás. A gyár gyönyörű klubjá­ban délután öt óra előtt vár­juk a meghívottakat. Frányó Mária, a szakszervezeti bi­zottság titkára egy kicsit szorongva néz az utcára, va­jon eljönnek-e az üzem volt dolgozói a találkozóra. Csakhamar fölenged. Ugyanis a roló résein át egyre több öreg ismerős arc bukkan fel. — Nini, ott jön Menyhárt — mondja ujjongva —, még fut is. Menyhárt nénit csakúgy, mint a többieket, az szb-lit- kár öleléssel, csókkal fogad­ja, és a tükörfényes terített asztalhoz ülteti. Az öregek nagy ovációval üdvözlik egy­mást. •— Erzsi, szia! — kiált az egyik ősz hajú. — Mosoly­gok a köszöntés módján. Va­lóban holtig tanul az ember — gondolom. A fiatalokról is ragad valami az öregekre. — Hol van az én munka­társam? Nem jött még? — kérdi egy kedves arcú öreg néni. — Azt nagyon szeret­tem. Mindegyiket nagyon szerettem — teszi hozzá kis­sé elmélázva. De őt különö­sen. Nagyon sokat dolgoz­tunk együtt... Lehet, hogy a szalagra gondol, amelyen naponta megvívták a harcot — si­kerrel. Hogy sikerrel, azt mutatja a gyár fejlődése. A mellettem ülő Mezei Sándor- né éppen arról beszél, mi­lyen rossz körülmények kö­zött teljesítették ők a ter­vet. — De azért sose csügged­tünk el, erős volt az aka­ratunk — mondta. A párttitkár, Farkas Imre is erről beszélt, amikor kö­szöntötte a kedves vendége­ket. — Kádár János elvtárs legutóbbi látogatása alkal­mával nagy elismeréssel stzúlt a gyár fejlődéséről — mond­ta a párttitkár. — A fejlő­dést önök jelentősen előmoz­dították. A párt első titkára köszönetét nyilvánította a gyár dolgozóinak. Ezt ezút­tal szeretném tolmácsolni önöknek is szólt. Csinos asszony ül mellém. Vecsési Sándornénak hívjál:, az 1-es szalag dolgozója, szakszervezeti aktívaként tartózkodik itt. Figyelme a szemben ülő ősz hajú asz- szony felé fordul. — Eszes, jókedvű munkás volt. Jaj de sokat nevettünk neki — jegyi meg moso­lyogva. Aztán kisvártatva így szól: — Nézze, hogy remeg a keze annak a férfi­nak. Valamikor pedig hogy vasalt, de hogy — Szabó Jani bácsi. — Ki az a kissé magába mélyedő férfi ott a közelé­ben? — kérdem. — Ja, a kis »öregapám*. Máté bácsi. Sokat viccelőd­tünk vele. Sose sértődött meg. Aranyos ember. Az meg ott Rosta Lajos bácsi. Portás volt. Szigorú portás. »Kartársnő, hol az igazolvá­nya«7 — szokta kérdezni. »Otthon maradt«. »Nem en­gedem be.« »Engedjen be, hát nem ismer?* Három éve ide járok. — »Nem ám — mondta még erélyesebben Lajos bácsi — nekem senkit sem szabad ismerni.* Vecsésiné szeme újból meg újból végigsiklik az öregeken. Annus néni — mondja, amikor egy fekete kendő3 elmélyülten beszélgető asz- szonyon akad meg a sze­me. Toponárról járt be, ta­karított. Korán jött dolgoz­ni. Munka közben sokat énekelt. Amikor éjszakások voltunk, s elálmosodtunk, szoktuk neki mondani: — Énekeljen, Annus néni! És fölcsendült a dal. Szé­pen, érzéssel. Gyorsabban kezdtek verni a szívek, és tovatűnt az álmosság. A dal elhangzott. Az idő eljárt. Mint ahogy ezen a találkozón se állt meg egy pillanatra se az óra mutató­ja. Azt veszem észre, hogy a nyugdíjasok, mint egy nagy család tagjai elmélyül­ten beszélgetnek a múltról, a jelenről és a jövőről. Az elsőről többet, az utol­sóról már kevesebbet. Szegedi Nándor Készülődés a könyvhétre Az országban mindenütt helyi előkészítő bizottságok alakultak a könyvhéti prog­ramok kidolgozására, lebo­nyolítására. Már hagyomány, hogy az országos megnyitó ünnepséget a fővárosban az Ady-szobomál rendezik —ez­úttal május 27-én — a Lisgt Ferenc téren. Ezenkívül me­gyei megnyitó is lesz az or­szág minden vidékén. Rövidesen várható az akácvirágzás 72 vagon mézre kötöttek szerződést Csak vándoroltatással lehet teljesíteni a tervet (Tudósítónktól.) A somogyi földművesszövet­kezeteknek ebben az évben 60 vagon mézet kell a terv szerint felvásárolni. A méhész szakcsoportok vezetői és tag­jai már a tél végén megálla­pították, hogy a méhcsaládok jól teleltek, számuk kb ötezer­rel szaporodott. Ez arra ösz­tönözte a méhészeket, hogy a tervnél többet vállaljanak: ed­dig 72 vagon méz szállítására írták alá a szerződéseket. Saj­nos a hűvös tavasz a kedvező indulást elrontotta, az aláírt szerződések azonban kötelez­nek. Somogybáin aránylag korán virágzik az akác. Ebben az év­ben május 20-a körül körül várják ezt a szakemberek. N emrégen vizsgázott el­ismerésre méltó ered­ménnyel egy országos szakmai verseny szigorú zsű­rije előtt számolásból, szak­mai ismeretekből, és most za­varban van. — Még az újság is? —kér­dezi a pult mögül, és ha le­het, még jobban kipirosodik. Aztán sorra elmondja, mi is történt vele az utóbbi időben. Alig múlt egy hónapja, hogy a Szakma ifjú mestere címért folytatott verseny országos döntőjében a harmadik he­lyen végzett. Emléklapot, dísz­oklevelet, két hét jutalomüdü­lést kapott és — a legfonto­sabb maradt utoljára, —meg­kapta a szakmunkás-bizonyít­ványt. Fél évvel korábban, mint azt évekkel ezelőtt ter­vezte. Itthon fizetésemelés és félhavi keresetet kitevő pénz­jutalom várta. Most még az ijság is ... Ezért pirul. MARIKA aki harmadik helyezett lett, de a második helyen végzet. Ha az idáig vezető út ere­detét kutatnánk, nem tudom, meddig kellene visszamenni. Talán a kereskedelmi tanuló­iskoláig, ahol végig kitűnő bizonyítványa volt, vagy ta­lán a Tóth Lajos utcai álta­lános iskolához. Marika már nagyon régen elhatározta, hogy kereskedő lesz. — Mindenképpen csak olyan szakma jöhetett szóba, ahol mindennap emberekkel kell foglalkozni. A nyolcadik osz­tály elvégzése előtt döntöttem: kereskedő leszek. A versenyben való részvé­telhez jó bizonyítvány kellett, meg a többiek biztatása is. A válogató versenyekre kü­lön felkészült. Tanulósarkot rendezett be otthon magának, és szigorúan »gyakorolt«. A kéthetes jutalomüdülést, amit az országos verseny után ka­pott, megköszönte és vissza­adta, mert az éves szabadsága nagy részét a döntőre való felkészüléssel töltötte el. Éj­jel-nappal tanult. — Gondoltam, ha már idá­ig eljutottam, ne kelljen szé­gyenkeznem a többiek előtt. Tizennyolcán ültek le, a zsűri elé, és az írásbeli, a gyakorlati tárgyak után Mari­ka teljesítményét kiválónak értékelték. Mivel az első he­lyet nem adták ki, így ő lett a harmadik. Az osztálytársai, akik örömmel vették tudomá­sul sikeres pesti szereplését, jogosan tarják másodiknak. — A verseny döntőjén azok kaphatták meg előbb szak­munkás-bizonyítványukat, akik legalább 100 pontot összegyűj­töttek — mondja. — Neki 134-et sikerült. Ha fél év múlva tesz szakmun­kásvizsgát, csak szeptember­ben emelik a fizetését — Mire költi a váratlanul jött forintokat? — Ketten élünk az édes­anyámmal. Ö megelőlegezte nekem szeptemberig ezt a kü- lönibözetet. Régóta gyűjtöttem a fizetésem, és most sikerült megvásárolni a vágyam bútor- garni túráját Az alacsony, csállagszemű kislány a Május 1. utcai fér­fi divatáru boltban dolgozik. Előző munkahelyén, az állo­mással szemben levő 117-es számú vegyesruházai boltban Kiss János volt a »tanulófe­lelőse«. Neki és a kereskedel­mi iskola tanárainak köszöni, hogy így megszerettették vele ezt a szakmát. A pár nap szabadságot, ami még meg­maradt, az édesanyjával tölti majd a Balaton-parton. A le­mondott jutalomüdülés helyett értékes tollkészletet kapott. Búcsúzóul felhívja a fi­gyelmemet valamire: — Szép, rövidújjú ingek ér­keztek a nyárra. Sokszínűek és divatosak — mondja és ■mosolyog hozzá. 19 éves, kedves, barátságos s boldog. . Nagy József Vas, Zala és Veszprém me­gyékben viszont vannak olyan területek, ahol az akác virág­zása több mint egy héttel később, május végén kezdő­dik. A szakbizottság vezetői megállapították, hogy még kedvező időjárás esetén sem lehetséges Somogybán a 72 va­gon mézet felvásárolni, ezért javasolták a vándoroltatást. Vas, Zala és Veszprém megyé­ben az illetékes erdőgazdasá­gok a legmesszebbmenő segít­séget biztosítják a méhészek­nek. Hozzájárultak, hogy terü­letükön a somogyiak letele­pedjenek. így várja a somogyi vándorló méhészeket Bögöte, Hosszúpereszleg, Oszkó, Pa- csony, Győrvár, Vasvár, Pa- íod1, Nagykapornok és Bakó­háza. A MÉSZÖV méhész szakbi­zottsága felhívással fordult a szakcsoportokhoz a vándorol­tatás érdekében. A 49 szakcso­portból és szakszövetkezetből eddig 13 jelentette be, hogy tagjai élnek a vándorlás lehe­tőségével. Az fmsz-ek felvá­sárlói részére megtartott má­jus 10-i tanácskozáson el­mondták, hogy a mézfelvásár­lás folyamatossága érdekében a vándortanyákon veszik me* a kipergetett mézet

Next

/
Thumbnails
Contents