Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)
1967-05-28 / 125. szám
SOMOGYI NfiPLAf 2 Yasämap, 1967. májú Lelőtték a 101. gépet Hanoi és Haiphong felett Katonai küldöttségünk nagygyűlésen találkozott Phenjan dolgozóival Haiphong kikötőváros hős védői pénteken lelőtték a 100. amerikai repülőgépet Mint a haiphongi rádió jelentette, az amerikai légierő pénteken újabb légitámadásokat hajtott végre Haiphong és környéke ellen. Az ellenséges repülőgépeket a város légelhárítóinak tüze fogadta. A 100. amerikai repülőgépet »föld- levegő« rakétával lőtték le. A repülőgép darabjai a várostól nem messze a rizsföldekre hullottak. Ugyancsak pénteken, valamivel később, Haiphong ra- kéta-légelhárító egységei letse- rí tették a 101. légikalózt. Alig három nappal ezelőtt Hanoi fölött semmisítették meg a 101. ellenséges repülőgépet. Dél-Vietnamiban B—52-es típusú lökhajtásos gépek sző- nyegSbombázással támadták a szabadságharcosok feltételezett állásait és egy föld alatti alagút hálózatát Saigontól 27 kilométernyire nyugatra. Pénteken Párizsban a 27. repülési és űrhajózási szalon megnyitása alkalmából két szovjet és két amerikai űrhajós érdekes találkozójára került sor. Beljajev ezredes, a Vosz- hod—2 pilótája és Feoktyisz- tov szovjet tudós, aki Koma- rovval együtt a Voszhod—1 űrrepülésében vett részt, David Scott és Michael Collins amerikai űrhajósokkal folytatott másfél órás eszmecserét. Az AFP jelentése szerint pénteken este röplapokat osztogattak Athénban, amelyek »csendes« tüntetésre hívták fel Görögország lakosságát. Az illegálisan terjesztett röplapokban »a demokratikus ellenállók bizottsága« emlékeztet arra, hogy vasárnap, május 28-án kellett volna megA szárazföldi haircok fő színhelye a demilitarizált övezet déli habárán volt. Az amerikai tengerészgyalogosok folytatták a csatát a 117-es magaslat megszerzéséért. Az amerikaiak adatokat közöltek a legutóbbi napokban elszenvedett veszteségekről. Eszerint 45 halottat vesztettek és 152 katonájuk sebesült meg. A szabadságharcosok által lelőtt két amerikai helikopter egyikében hat amerikai katona szenvedett sérülést. Az amerikaiak egyik harckocsijából leadott lövés véletlenül egy másik saját harckocsit ért, három tengerészgyalogos meghalt,' négy megsebesült. Ez az incidens a Da Nang környékén folvó harcok során történt. Chu Lai amerikai támaszpont közelében három amerikai ejtőernyős szenvedett sérülést amiatt, hogy tévedésből az ő állásaikra esett egy 155 mm-es amerikai lövedék. A találkozó a szalon szovjet pavilonjában kaviár és vodka mellett igen fesztelen légkörben folyt le Kölcsönös kérdések hangzottak el az űrrepülést megelőző kiképzés módozatairól. összehasonlították az edzésről készített jegyzeteiket, elmondták egymásnak a világűrben szerzett élményeiket, tapasztatalatalkat. A találkozón a még szorosabb együttműködésre ürítettek poharat. (MTI) sokat, de a puccsista katonai kormány hatalomra jutása ezt megakadályozta. A röplap arra szólítja fel a lakosságot, hogy ezen a napon senki se hagyja el lakását és az üres utcák emlékeztessenek arra, hogy a görög nép szemben áll a katonai elnyomással. (MTI) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságoan tartózkodó Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP PB póttagja, honvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség a phenjani nagyszínházban forró hangulatú nagygyűlésen találkozott a KNDK fővárosa dolgozóinak és katonáinak képviselőivel. A nagygyűlésen részt vett Kim Csang Bon hadseregtábornok, a Koreai Munkapárt PB tagja, miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter és sokan mások. Ott volt Kádas István, hazánk phenjani nagykövete is. Amikor katonai küldöttségünk belépett a kétezer főt befogadó zsúfolásig telt terem színpadára, felhanzgott a taps, és vörös nyakkendős úttörőlányok virágcsokrot nyújtottak át a magyar katonai küldöttségnek. A nemzeti himnuszok elhangzása után Kim Csang Bon hadseregtábornok mondott beszédet, majd Kang Hi Von, a fővárosi népi bizottság elnöke népeink barátságának éltetésével átadta küldöttségünk vezetőjének a ohenjand dolgozók vörös zászlóját. Ezután Czinege Lajos lépett a szónoki emelvényre és Az ötödik közös japán— amerikai tengeralattjáró-elhá- rító hadgyakorlatnál történt a szovjet és amerikai torpedó- rombolók összeütközése Vlagyivosztok előtt és a Japántengeren. Ez derül ki a Tokióban megjelenő Mainiehi Daily News című japán polgári lap cikkéből, amelyet a Za Rubezsom legutóbbi számában átvett. A tokiói újság felhívja a figyelmet arra, hogy Vlagyivosztok a hagyományos és atommeghajtású szovjet tengeralattjárók egyik tájékoztatta a nagygyűlés részvevőit eredményeinkről, néphadseregünk életéről és a gőzös ellenség eileni harc megkövetelte tennivalókról. Tolmácsolta pártunk Központi 3izottsága és kormányunk üd- /özletét, majd a fővárosi népi bizottság elnökének átadta a budfpesri felszabadylási emlékmű főalakjainak kicsinyí- att mását, Kim Csang Bonnak pedig a magyar néphadsereg csapatzászlóját * * * Co Jen Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése elnökségének elnöke szombat délben átnyújtotta a Koreai Néni DemeVrattkus Köztársaság magas állami kitüntetéseit Czinege Lajos vezérezredesnek, a Megvár Népköztársaság honvédelmi miniszterének, a magyar katonai küldöttség vezetőiének, valamint a küldöttség tagjainak és kí- "éretének. Czinege Lajos a Koreai Néni Demokratikus Köztársaság Állami Zászló- rendje első fokozatát kapta. A kitüntetések átadását kővetően Co Jen Gén szívélyes baráti beszélgetést folytatott a Czinege Lajos vezette magyar katonai küldöttséggel. 'MTT) legnagyobb támaszpontja. Elmondja, hogy a tengeralattjárók a csatahajó óriásoktól is a repülőgép-anyahajóktól átvették a tenger urainak szerepét. »Ha nem került volna sor ezekre az Incidensekre «- írja a japán lap —, akkor talán soha nem szereztünk volna tudomást arról, hogy közös japán—amerikai tenger- aiattjéiró-elhárító hadgyakorlatok folynak partjaink közvetlen közelében.« (MTI) Szovjet és amerikai űrhajósok találkozója „Csendes“ tüntetés Athénban tartani a parlamenti választáMiért éppen Vlagyivosztok? Méhészek, figyelem! Még érdemes a méheket vándoroltatni! Vas és Zala megye akácosaiban tart a virágzás. Mézelésre június 2-ig az alábbi térségekben lehet számítani: Nagykapornak, Egervár, (ly őrvár. Pácsong, Ossk«., Vasvár, Tűrje, Bftgöte, Hosszápereszteg. A letelepedési engedélyt az illetékes erdészetek utólag is kiadják. A MÉSZÖV mezőgazda- sági osztálya. (6077) Szovjetellenes kampány az Egyesült Államokban A Pravda a „magas szín tű“ amerikai provokációkról A Pravda szombati szerkesztőségi cikkében megállapítja, hogy amint közeledik az Októberi Forradalom 50. évfordulója, úgy fokozódik az Egyesült Államok propagandakampánya a Szovjetunió ellen és diverziói a szovjet állampolgárok ellen. A szerkesztőségi cikk rámutat, hogy ezt a kampányt az állampolitika szintjére emelték és magas rangú hivatalos személyek irányítják. A Pravda ugyanakkor rámutat: ezzel a kampánnyal egyidejűleg nyilvánosan azt hangoztatják, hogy az Egyesült Államok kormánykörei állítólag normalizálni kívánják a két ország kapcsolatait. »A Szovjetunióban az Egyesült Államok kor8IZT0SITÁSI ÉS ÖNSEGÉLYZŐ CSOPORTNAK i t ♦ ♦ : !-dLÉPJEN BE ÜN ISj mányköreinek politikáját nem a szavak, hanem a tettek alapján ítélik meg.« Az Egyesült Államokban folytatott szovjetellenes provokációk pedig arról tanúskodnak, hogy az amerikai reakció kitartóan törekszik a szovjet—amerikai kapcsolatok további megrontására. A szovjetellenes kampány irányítása lényegében az úgynevezett koordináló bizottság (OCB) kezében van, és ehhez a szervhez tartoznak az amerikai elnöki hivatal, a külügyminisztérium és a központi hírszerző hivatal képviselői. Az amerikai tájékoztatási hivatal (USIA) külföldi képviselőinek megküldte a szovjetellenes cikkek és más rágalmazó anyaeolc egész gyűjteményét. Kísérő levélben pedig közölte, hogy ezeket az anyagokat »»ne- ciáüsan a szovjet állam közeledő évfordulója alkalmából készítették arra a célra, hogy átfogó szovjefellenes propagandát folytassanak más országok területén« — közli a Pravda. Az Egyesült Államokban szovietellenes irodalom, különböző fantasztikus »tanulmányok« készülnek a Szov- mtunióról. »A Szovjetunió ellensé» • uek nolitikai becstelen*-' határtalan. A naftalinhól előszedett K arenxzldf kiadásra készíti elő az áruló elmebeteg Tarszisz műveinek teljes gyűjteményét. Ugyanerre a nemtelen célra -használják fel Allilujevát, akit a CIA ügynökei Indiából először Svájcba, majd nemrégiben az Egyesült Államokba juttattak el« — mutat rá a Pravda, majd megállanítia: »A kapitalista Amerika fél a mi jubileumunktól«. A kapitalisták és a gyarmatosító!* »félnek a kommunizmus nagy eszméjétől«. John Kennedy 1960-ban beismerte, hogy az Egyesült. Államoknak szüksége van az »eszmék erejére«. A Pravda megállanítia. hogy hét esztendő telt el. de a* Egyesült Államokban nem jelentek meg olyan »eszmék«, amelyek kivívhatták volna a népek rokonszenvét. A szocialista világ elleni rágalmak mérgezett fegyvereinek arzenálja viszont kiegészült. A Szovjetunió elleni támadások másik cAüa: elvonni az amerikaiak és más nánok figyelmét az Egvesüit Államok Vietnam elleni háborújáról — állanftia mea a Pravda. Végezetül hangsúlyozza: A hivatalos Washingtonnak az a kísérlete, hogy elhatárolja magát a szovjetül lenes ’-emnánvtól: naiv oorhintés. á legfelsőbb szinten folv+a- '*■ 'zovjetellenes kamu-»« ""'ak mögötti irányításának mechanizmusa már régóta nyOt titok. A kiegyezés századik évfordulóján A z 1867-es osztrák— magyar kiegyezés értékelése hosszú évtizedekig a magyar politikai élet legvitatottabb közjogi kérdése volt. S a vita körülötte akkor sem szűnt meg, mikor az első világháború végén az osztrák- magyar monarchia, a dualista állam korhadt épülete összeomlott. A küzdelem to- váb folyt, most már inkább elméleti síkon, mint a politikában, tovább vitatkoztak történettudósok és publicisták: helyes volt-e a kiegyezés, igaza volt-e Deáknak és társainak, nem kellett volna-e inkább Kossuthra hallgatni, aki messzehangzó szóval tiltakozott a kiegyezés megkötése, »a jogfel- ad»s« ellen. A magvar marxista történettudomány kíméli a kérdést a 48-asok és 67-esek egyoldalú nézőpontjai közül, és nem szubjektív indítékokból, hanem a társadalmi és gazdasági fejlődés objektív tényezőiből magyarázza a kiegyezés megkötését. De — s ez jellemző a régi nézetek szívósságára — még mai történetfelfogásunkba is beszüremkedik egy-egy maradványa a régi szempontoknak, s egyes részletkérdések tekintetében még ma sem teljes az összhang, noha a fő problémák már tisztán állnak előttünk. A kiegyezés történetében tehát ma már nem Deák, Kossuth, vagy éppen Ferenc József személyes törekvéseit vizsgáljuk, hanem társadalmi osztályok megegyezését látjuk, közelebbről a magyar nagybirtokos arisztokrácia, a közép- birtokos nemesség és a kialakuló magyarországi burzsoázia megegyezését az osztrák nagybirtokos és nagytőkés osztállyal. A száz éve, 1867. május 29-én az országgyűlésen elfogadott kiegyezési törvényhez azonban hosszú út vezetett; nagy változások mentek végbe magyar és osztrák politikai vezető rétegek körében, amelyek nem egészen két évtizeddel korábban még oly élesen szembe álltak egymással, az 1848—49. évi forradalom és szabadságharc idején. E változások fő oka a kapitalizmus fejlődésében és a nemzetközi helyzet alakulásában keresendő. A magyar nemességet, polgárságot — e tőkeszegény országban — a kapitalista fejlődés meggyorsulásának, jobb kihasználásának lehetőségei és a nemzetiségek fölötti korlátlan uralom fenntartásának vágya hajtotta a megegyezés felé, míg az osztrák vezető körök, melyeknek nemzetközi helyzetét az olasj— osztrák, majd porosz—osztrák háborúban elszenvedett veszteségek ingataggá tették, szintén hajlottak affe- lé, hogy lemond janak a korlátlan abszolutizmusról, és megosztva hatalmukat, eey szilárd, erős államra támaszkodva vegyék fel a küzdelmet a nemzeti és szociális mozgalmakkal és a szomszédokkal szemben. Ez a kétiránvú fejődés vezette el a magvar uralkodó osztályokat 1849-től, a passzív rezisztencia politikáján át, a »viszonyokkal való megalkuvásig«, az osztrák kormányzatot pedig az önkényuralmon, a Bach-kor- szakon, a különböző centralizációs kísérleteken át 1867 májusáig. Az 1867. évi XII. törvénycikk — a kiegyezés — tehát a Habsburg-államot dualista formában szervezte újjá: leszögezte Magyarország oelpolitikai önállóságát, elismerte az uralkodóház többi tartományaival fennálló, felbonthatatlan közösségét. Ausztria és Magyarország tehát önállóak lettek, de voltak »közös ügyeik«: yennek minősítették a kül- , gyet, a hadügyet és a2 zekkel kapcsolatos pénzgyet. A »közös miniszte- • ;!*«, a két országgyűlés által kiküldött 60—60 tagú delegációnak tartoztak felelősséggel. A törvény szerint Magyarország részt vállalt az államadósságból és kötelezettséget vállalt a közös terhek 30 százalékának viselésére. K ülön szabályozták a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat: Magyarország 10 évenként megújítandó vámszövetségre lépett Ausztriával, hozzájárult az egységes bankjegy kibocsátásához, az áru- és pénzforgalomhoz. Az így kialakult dualista szerkezet tehát megegyezés, kompromisszum útján jött létre: a magyar uralkodó osztályok lemondtak az 1848-as törvényekben leszögezett függetlenségről, az állami szuverenitás lényeges kellékeiről, hogy a polgári korszakba átmentsék gazdasági és politikai vezető szerepüket, a nép és nemzetiségek fölötti uralmukat; az osztrákok lemondtak az egységes birodalomról, hogy megőrizzék ausztriai uralmukat és a monarchiában elfoglalt helyüket; a dinasztia pedig lemondott az abszolutisztikus kormányzási formáról, how megőrizze birodalmát és hatalmát. Marxista történetírásunk végső soron nem annyira a kiegyezés tényét bírálja, hanem inkább annak osztálytartalmát és célját. Azt, hogy — megosztva ugyan az osztrákok és magyarok között — de fenntartotta a nemzeti elnyomást; azt, hogy fenntartotta a nagybirtok-rendszert. átmentette a feudalizmus sok maradványát; azt, hogy a kompromisszumot nem kiindulópontnak tekintették egy demokratikus társadalmi fejlődés irányába, hanem éppen ellenkezőleg: az 1848-as polgári forradalom végleges lezárásának. A kiegyezést, a nemzeti függetlenségen esett csorbát a legélesebben Kossuth Lajos bírálta száműzetéséből: híres Kasszandra-levelében »törvényesített jogfosztás«- nak nevezte, benne a nemzet halálát sejtette, és valóban látnoki módon megérezte azt a veszedelmet, amelyet a pusztulásra ítélt Habsburg-birodalomhoz való kapcsolódásunk jelentett. Hiába, a történelmi körülmények nem tették lehetővé a sikeres forradalmi küzdelmet, s a vezető osztály zöme nem elszakadni akart Ausztriától, hanem minél előbb részesülni a gyorsan növekvő kapitalista gazdaság előnyeiből. A nnak azonban, ?ki a száz év előtti kiegyezés mérlegét arja felállítani, e súlyos hátrányok mellett nem szabad megfeledkeznie viszonylagos pozitívumairól sem: ha korlátozott mértékben is, visszaadta az ország függetlenségét, jobb feltételeket teremtett az akkor a haladást jelentő kapitalizmus szélesebb kibontakozása számára. és ezzel kapcsolatban tágabb teret, jobb lehetőséget nyitott a munkásosztály — az elkövetkező évszázad legnagyobb társadalmi ereje kibontakozásá’hoz — törté- nelemformáló v-,r«-*»nk meg“ vívásához. Pamlcnyí Ervin
