Somogyi Néplap, 1967. május (24. évfolyam, 103-127. szám)

1967-05-05 / 105. szám

Péntek, 1967. májas 5. 3 SOMOGY! NÉPLAP HÁRMAN EGYÜTT A BALATON ALIG AI PÁRTÜDÜLŐBEN rendezett továbbképzésen megyénkből több mint hatszáz községi ve­zető vett részt. Az utóbbi években kialakult rendszer szerint egyazon csoportba ke­rült egy-egy falu párttitkára, termelőszövetkezeti elnöke és tanácselnöke. Ez a szervezés azt a fontos célt szolgálja, hogy ők hárman egyformán értelmezzenek alapvető poli­tikai, gazdasági és társadal­mi kérdéseket, és egységesen, egymást segítve dolgozzanak a közös feladatok végrehajtá­sáért A tanfolyamnak erre a rendeltetésére a megyei párt- bizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága az idén újólag nagy gondot fordított. Az ősszel választották újjá a párt valamennyi szervében — elsőként az alapszerveze­tekben — a vezető testülete­ket Március 19-én tanácsta­gi választás zajlott le, s a zárszámadó meg a tervtár­gyaló közgyűlések időszaka a termelőszövetkezetek egy ré­szének vezetésében is hozott Nem tudom, új vonásnak nevezhetem-e, mindenesetre említést érdemel a barátko- zásnak a jó értelemben vett közérdeket szolgáló üzleti kapcsolattá való alakulása. Úgy adódott, hogy' két új ta­nácselnök beszélgetését meg­hallgathattam. A lábodi el­nök községfejlesztési tervek­ről beszélt, barcsi kollégája pedig a járási székhely tele- nüléspolitikaJ elképzeléseit fejtegette. Végül oda jutot­tak, hogy Barcs tud adni Lábodnak járdaépítéshez ka­vicsot. A tanfolyam egyik előadása ezt a címet kapta: A tanácsok gazdasági tevé­kenysége az új mechanizmus­ban. S a barcsi—lábodi együttműködés már ebben a szellemben fogant, s az ön- evékenyságet, a megteremt­hető lehetőségek kiaknázásá­nak egyik módját példázza. De ilyen gazdasági megálla­podást számos tsz-elnök is kötött társával az együtt töltött idő alatt. ügy Állítottak ösz­SZE a tanfolyam előadásso­személycserét. Községi szin- roza*®-t, hogy egyrészt mérle- ten tehát számos új vezető került választással funkcióba Őket megismertetni a tema­tikában foglalt kérdések lé­nyeges összefüggéseivel, út­baigazítani őket vezetői pá­lyafutásuk első szakaszában — ezt kimondottan fontos céljának tekintette a mostani bentlakásos tanfolyam. MÁSRÉSZT hadd emlé­keztessünk e továbbkép­zési rendszernek egy állandó jellegű sajátosságára. Lénye­gét tekintve mindegyik cso­port tanfolyama a kétoldalú eszmecsere, az élő párbeszéd jegyeit viseli magán. A me­gyevezetés mindig is nagy érdeklődést tanúsított a párt- titkárok, a tsz-elnökök és a tanácselnökök tevékenysége iránt A kialakult községi vezetés munkatapasztalatai értékesek a felsőbb . szervek számára, tevékenységükben alkalmazhatják, hasznosíthat­ják azokat. Kivált a konzul­tációk, a csoportos viták nyújtottak lehetőséget az em­lített tapasztalatok megisme­résére, sőt közkinccsé tételé­re is. Párttitkár a más fa­luból való társával, tsz-elnök a saját kollégájával, tanácsi vezető szintén tanácsi funk­cionáriussal annyi mindent megbeszélhetett, hogy ezeket a kötetlen és közvetlen ta­pasztalatcseréket együttesen egy újabb, gyakorlatias tan­folyamnak tekinthetjük. geihessék a végzett munkát, másrészt ismertethessék a megye további gazdasági, termeléspolitikai céljait. En­nek a követelménynek tettek eleget azzal, hogv megvitat­ták Somogy megyének a má­sodik ötéves terv időszaká­ban elért fejlődését és a harmadik ötéves terv főbb irányelveit... A gazdasági építés átfogó programja ezen a ponton vált a mindennapi munka közvetlenül érzékel­hető meghatározójává. Éppen ez volt a tovább­képzés sikeresen megvalósí­tott fő célja. Az. MSZMP IX. kongresszusa anyagainak ta­nulmányozása, a tanultak egybekapcsolása a somogyi valósággal, tettre készség a megismert ós elfogadott célok megvalósításában — ez adta meg valamennyi elhangzott előadásnak, szemléletet iga- -'Jó eszjTi; -serír.ek, vezetők és vezetettek jó egyetértése megerősítésének az aligai tanfolyamokon jót szolgált értelmét. Kutas József SALÁTASZÜRET Üt ép az OreßerdöM... Még a századforduló elején is hatalmas erdőség boríto.ta Lulla környékét. Erre ma mir :sak az Öregerdő név, kevés fa és rengeteg, emberderék vas­tagságú tuskó emlékeztet.. . Ha az erdő eltűnt is, még megmaradt a Tabról Lalidra vezető egyetlen földes kocsi­út ... Aki esős idebent a Lábéhoz ariozó, hatvan ember lakta Kisecsenyig eljut, az vagy megriad s visszafordul, vagy pedig fohászkodva nekivág a mintegy 3—t kilométernyi, át- hatolhatatlannsk tét ző aka­dály leküzdésének. Vízmosá­sokkal sűrűn keresztezett, tér­dig érő horhó és omladozó rgyagos domboldal váltogatja ■ott egymást. — Ősztől késő tavaszig el va- yur.k vágva a külvi ágtól — panaszkodik a tanácselnök. Szabó József, ő is itt gyrre- keskede'.t, Út nőtt fel, s így nagyon is jól ismeri mindazt a rengeteg gyötrelmet, amit a ullaiak elszenvedtek. — Orvos még szekérrel sem tudott a faluba jönni télen, legföljebb gvalog, vagy nagy kevervesetn lóhá'on, de beetu- letére legyen mondva — di­cséri dr. Schulcz Gyula tahi körorvost — soha. nem maradt el. Hiába épült meg Tobon a mentőállomás, a betegek csak hosszú kocsikázás után juthat­ták kórházba. — S ez az isten- i verte út az oka annak is, hogy villanyt csak 1961-ben kap­tunk, mert már az is ember­fölötti munkát jelentett, amíg ide szállították az oszlopokat — mondja. A fiatalok és idősek mene­kültek a faluból. Nem ’ láttuk célt, jövőt maguk előtt. Az el­nök nem is hibáztatja őket: — Emberibb életre vágytak, amit itt nem látlak biztosít­va... Megunták azt, hogy ősztől tavaszig a faluhoz le­gyenek kötve .., Sorolja a nevét azoknak, akik e'költöztek a faluból. Tíz esztendő alatt több mint száz család. Siófokra, Bzla- tonkilitibe, Székesfehérvárra, Budapestre m&ntek. 1956-tól 1966-ig egyetlen luHai sem kért házépítési en­gedélyt. A házasságot kötött fiatalok többsége is másutt alapozta meg jövőjét, új éle­tét... Ha ez a folyamat folytató­dik elöbb-utóbb a falu kiha­lásához, elnéptelenedéséhez ve­zetett volna. Tavaly azonban valami megváltozott. Megkezd­ték a Sérsekszöllőst, Torvaji és Lullát a járási székhellyel összekötő út építését. Tizen­négy kilométer hosszú lesz ez az út, államunk több mint 20 millió forintot költ rá. A há­rom falunak — közösen — csak a tervzési költséget kel’ fizetni, meg amit lehet, társa­dalmi munkában elvégezni. Vállalt is minden felnőtt lul- lai — összesen 670 lakója van a falunak — húsznapi társa­dalmi munkát... Alig egy hete hatalmas gé­pek: útgyalulc, lánctalpas föld- rakodóik stb. jelenték meg a Kisecseny és Lulla közötti őrenerdőben, s megkezdték a-’ új út utolsó szakaszának föld­műnké't ... Az útépítőkkel együtt mint­ha a faluba is új élet költözött volna. Bizalcodással, várako­zással nézegetik a napról nap­ra változó, alakuló utat, és 'már új életűkről tervezgetnelc. Erről sokkal nagyobb öröm­mel beszél a tanácselnök: — Ha egy kis vita után is, de sikerült megegyezni a laói frász vezetőivel: nekik adjuk a jelenlegi tanácsházat, azt át­alakítják vegyesboltnak, s építenek vendéglőit is, mert az s.ncs... A szövetkezet a régi. megüresedett iskolát viszont átalakítja tanácsházának, or­vosi rendelőnek... És most már nem menekülnek az em­berek, megtört a jég...! Egy­szerre öten kértek építési en­gedélyt Hiszek és bízom ab­ban, hogy Bárány István, Klejber Ferenc és a többiek példáját mások is követik majd... A lullaiak már tervezgetnek: egyikük kocsit akar venni, hogy szabad idejében bejár­hassa az országot. Mások mér a téli programjukat készítik: közel van Tab, művelődési há­zát rendszeresen fölkeresik a kaposvári és budapesti színhá­zak művészei. Aztán, ha vásá­rolni akarnak, nem kell gya­logolni, mert lesz állandó busz­járat ... Az útépítők pedig tudva, hogy mennyire várják az em­berek az új utat, éjjel-nappal dolgoznak- Agregátort szerel­tek föl, hatalmas lámpák árasztják a fényt, szünet nél­kül zúgnak az útgyaluk és a többi gépek. Üt épül az öregerdőn .", Nyomában mrgváVozik a lul­laiak élete. Emberibb, kultu­ráltabb lesz, ami után eddig évtizedeken át hiába sóvárog­tak. .. S zalai László ÉPÜL AZ ŰJ VÍZMŰTELEP Mindenki egyet akar Dicsérik a társadalmi munkásokat — Összekötik a kutakat Mindenki a határidő megtartására törekszik Már nyolcezer fej salátát értékesített mostanáig az iharost termelőszövetkezet 300 négyszögölnyi területről. A bevételük pedig tízezer forintra rúg. Nincs mihez mérni a mun­kát. A szorgalomhoz sem le­het viszonyítási alapot talál­ni. A fáradtságot az egyre hosszabban kígyózó fekete A DRÁVA-PART ARANYA (2) Fejlődés — Egy szólás járja Barcson: ^Chicagónak indult, s Barcs lett belőle.-« Kétféleképpen is lehet ezt érteni. Az emberek ma ezt a Dráva szabályozása után megindult és a háborúk közben megállt fejlődésre ér­tik. . A szólás az aranykorát élő Barcsban gyökeredzik. A hárommillió magyar ki­vándorló köz-ül sokan indultak erre a tenger felé. Az útikölt­séghez szükséges pénz egy ré­szét itt akarták megszerezni. Az élénk kereskedelmi — s akkor fejlődő — ipari Dráva- parti település azonban nem­csak ideiglenesen, hanem vég­képp itt fogta őket. Munkát vállaltak és letele­pedtek, mert aranybányának hitték ezt a helyet. Az aranyért egyébként már sokszor és sokan utaztak Barcsra. Szorgalmas emberek Egy Barcsról készült tanul­mányban ezt olvastam: »A Dráva menti lakosság az arany-mosást a legrégibb idők óta űzi. A Pénz ntéreti Köz­pont és a Nemzeti Bank által végzett kutatások nem hoz­tak olyan eredményt, amelyet c Dráea arany hordalékához fűztek.« Pedig a Dráva kavicsa tar­talmaz csekélyke mennyiségű aranyai. A kincs azonban mégsem ez, hanem a Dráva-paíti em­ber szorgalma, munkaszerete­te. Hogy országos hírű terme­lőszövetkezet működik Bar­cson, az nem csupán a föld­nek köszönhető. A szorgalmas ember keze munkájának inkább. Ezt a szorgalmat nemcsak a mezőgazdaságban fedezi föl a látogató. Az üzemekben is megtalálja. A község és a já­rás vezetői építenek erre. Egy brigádvezető, aki a drávai ka- vi— 'Voitrást irányítja, azt mond­ta nekem: — Még nem tudtam olyat kérni az emberektől, amit meg ne tettek volna. Úgy szeretik a munkát, mint a sa­ját életüket Ez a szorgalom pedig töb­bet ér az aranynál. Egy sta­tisztikát mutattak nekem a Dél-magyarországi Fűrészek­ben. Eszerint 1949-ben egy munkás évi átlagkeresete 5500 forint volt. A múlt évben 13100 forint volt az üzem fizetési átlaga. A két szám önmagéért be­szél. Növekvő termelés Nemcsak az átlagkereset nőtt, hanem a termelés is. Több mint hatszáz ember dol­gozik az üzemben, s évente a korábbi hetvenezer négyzet- méter parketta helyett 413 0C0 négyzetmétert gyártanak egy év alatt. Terméked csaknem egész Európába eljutnák. Igaz, hogy a fa most nem a Dráván érkezik, hanem vagonok szá­zaiban küldi a dél-zalai-, a dél-somogyi és a mecseki ál­lami erdőgazdaság. A fejlődés szembetűnő. Haj­dan emberek rakták ki a rön­köket a hajókról, most autó­daruk ós vagonrakó transzpor- tőrök dolgoznak a gyárban. Kétségkívül gond is akad. Az üzem további fejlődése körül még néhány kérdőjel van. S a munkások sokat pa­naszkodnak a porra is. Ez a finom fűrészpor úgy ül a ház­tetőkön, mintha aranysárga festéket permeteztek volna a gyárra. Amikor ezt említik a mun­kások mindjárt azt is elmond­ják, hogy tavaly megindult a szalagszerű nyersparketta-. gyártás. Ezt az új módszert az Erdészeti Tudományos Kutató­intézet útmutatásai alapján ebben, az üzemben kísérletez­ték ki. Fejlődik tehát ez az üzem is. A fejlődés azonban, úgy fest. nincs teljesen összhangban a járási székhely foglalkoztatási gondjaival Együttes erővel Évekkel ezelőtt szó esett ar­ról, hogy telepet, létesít Bar­cson a Pécsi Ke&zíyűgyár. A terv azonban mindmáig terv maradi Az ok egyszerű: a járási székhely nem tudott he­lyeit adni az üzemnek. Gyakran az embereknek sem tud megfelelő lakást biztosíta­ni. Kétszáz jogos lákásigénylői tartanak nyilván Barcson. S hogy mennyire súlyos ez, sem­mi sem bizonyítja jobban, mint a most szervezett KISŐ- lakások esete. Szihalmi Már­tom, a járási KISZ-bizot.tság titkára mondta nekem, sok esetben sértődés lett abból, hogy nem tudták elfogadni a jelentkezést. — Mi a rászoru ltságot és azt vettük figyelembe, hogy a je­lentkezők milyen munkát vé­geztek az ifjúsági szervezet­ben. A lakásgondok enyhítésére egyéb intézkedéseket is tet­tek Barcson. Krisztián Ferenc, a járási tanács vb-elnökhelyet- tesótől tudom, hogy gyakor­lattá vált Barcson: minden üzemnek adnak annyi lakást, amennyit az üzem épít. így közösen, a vállalatok és a népgazdaság segítségével sokat enyhíthet e gondokon. Hiszen állami lakás is épül Barcson. Valaki egyszer azt mondta hogy annyi emeletes ház, mint itt, egyetlen járási székhelyen sincs. Ha ezt a he’yes gyakor­latot folytatják, talán megőr­zi eddigi első helyét Barcs. Kercza Imre {Folytatjuk) földliányás jelzi a zöld me­zőben. Napról napra hosz- szabb ez a csík, és egyre hosszabb a földbe fektetett szürke vezeték is. Kúttól kú- tig futnak a csövek, hogy összegyűjtve a kincset, a vá­rosba szállítsák majd innen a Kapos völgyéből a vizet. A kútfúrók pedig egyre mé­lyebbre hatolnak, hogy utat engedjenek a víznek. Három fúróberendezés dolgozott teg­nap is a város határában. A fúrófejek százharminc—száz­ötven méter mélyre hatoltak. Itt, Taszár alatt azt mond­ják a kútfúrók, hogy a hét végére megérkezik a negye­dik berendezés is. A hónap második felében pedig máraz ötödik is dolgozik majd. — Itt lesz víz, mert min­denki akaria, hogy legyen — mondja kézmosás közben egy csupa olaj, csupa sár ember. — Nem nehéz a fúrás, mert apró szerkezetű a talaj. Erre az apró szerkezetű földre meg az esőre panasz­kodnak is az emberok nem messze a kutaktól a sántosi tározó alapozásánál, Olyan ragacsos a föld, hogy alig jön le a lapátról. De a Du­nántúli Vízműépítő Vállalat munkásai éppen úgy bírókra kelnek a sárral, mint azok a katonák, akik lapátot fogtak, hogy minél előbb készen le­gyen a két ötszáz köbméte­res tározó. Ezt az akaratot említi legelsőnek Győrfi Endre, a Beruházási Iroda vezetője meg Jankó Ferenc, az építkezés koordinálója is, amikor a határidőkről kérde­zem őket. Azt mondják, ami lemaradás volt, sikerült pó­tolni, s ha a csővezetékek ké­szen lennének, három kút már akár küldhetné is a vi­zet a városnak. ■ A lefektetett csövek Sárn- tosról már a kaposvári ma­lomig kísérik az utat. Nagy- őszt elvégezték a nyomás­próbákat: az új vezeték mindenütt kiállta a terhe­lést Az építők — a vasúti az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat a baromfifeldolgo­zó, a Húsipari Vállalat a Finommechanikai Vállalat a cukorgyár és a Patyolat — dolgozói jó munkát végezlek. Nemcsak minőségben, meny- nyiségben is. Bálint Albert, a vízmű hálózati művezetője tegnap délelőtt ilyen adato­kat mondott: a 2432 méter hosszú vezeték lefektetésénél 648 ember 6462 óra társadal­mi munkát végzett, és 2450 köbméter földet mozgatott meg. Aztán még hozzáteszi: — Ezzel csak elégedett le­het az ember. Olyan tempó­ban dolgozott itt mindenki, hogy azt hinni se mertük volna. Akik ide jöttek, nem csupán azt tartották " szem előtt, hogy teljesítsék a vál­lalt társadalmi munkát, ha­nem arra törekedtek, hogy az alatt az idő alatt, amit itt töltenek, minél többet dol­gozzanak. — Ezek az árkok jóval rö- videbb idő alatt elkészültek, minit számítottuk — teszi hozzá Jankó Ferenc. — Az embernek néha az volt az érzése, hogy nem is társadal­mi munkások dolgoznak itt, hanem szakembereik. A társadalmi munkások mellett dolgoztak itt a víz­műépítők is. A közös össze­fogás eredménye, hogy 1500 méter hosszan már betemet­ték a csöveket, s összesen 2300 méter hosszan kész a vezeték. Sokrétű munka fo­lyik itt. Bárkit kérnek, bár­miért szólnak, mindenki a legsürgősebben intézkedik. Az Áramszolgáltató Vállalat pél­dául már megépítette a sáii- tosi telep egyik kútjához a transzformátorházat. Amerre megy az ember, mindenütt a munka nyomai­val találkozik. Az emberek és a vállalatok erőfeszítései láncszemként kapcsolódnak. Mindenki egyet akar, mett szükség van a vízre. Azoknak van rá szükségük, akik csi­nálják. Kaposvár lakóinak E. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents