Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)
1967-04-16 / 90. szám
Vasárnap, 1967. április 16. 7 SOMOGVl NÉPLAP Művelődésünk középpontjában az ember Interjú Kocsis László elvtárssal, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetőjével — A megye gazdasági és társadalmi életében végbement minőségi változások hatására számottevő eredményeket értünk el a művelődési életben is. Mégis azt kell mondanunk: a népművelés egésze kissé elmaradt politikai, gazdasági, társadalmi eredményetnk mögött. Ml a. vélemenye erről? — A megyei párt- és tanács- vezetés elmélyült előkészítő munka után nagy erőfeszítéseket tesz Somogy viszonylagos elmaradottságának megszüntetéséért. Az elképzelések az élet minden területére kiterjednek. A művelődési életre azonban eddig kevesebb figyelmet fordítottunk. Igaz tehát, hogy a népművelés kissé elmaradt politikai, gazdasági, társadalmi eredményeink mögött. Ideje kimondani: sokoldalúan művelt munkások, parasztok, értelmiségiek nélkül, a kultúrát lebecsülő nézetek visszaszorítása nélkül, a művelődési élet nagyarányú föllendítése nélkül nem valósíthatjuk meg céljainkat. Ezért meggondolt és átfogó intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy következetesebben és minden szinten törekedjünk a párt művelődéspolitikai irányelveinek végrehajtására, hisz mindannyiunk érdekéről, Somogy népének általános föl- emelkedéséről van szó. — Milyen tényezők határozzák meg művelődési élet fejlesztésének fő irányát, milyen főbb feladatokat kell megoldani? — Figyelembe kell venni mindenekelőtt, hogy Somogy megye a nagyarányú ipari fejlődés ellenére is mezőgazdasági jellegű, a belterjesség irányába halad, tehát növekszik a szakemberigény. Mezőgazda- sági üzemeink kulturális ellátottsága mégis a megyei átlag alatt van. Az ipari munkásság szervezett művelődése még nem elég színes és változatos, a munkások tömegei maradnak ki a művelődés lehetőségeiből. Többet kell tennünk az általános műveltség további fokozásáért is: a szellemi kultúra színvonala ugyanis elmaradt a dolgozók anyagi kultúrája mögött, s ezen mielőbb változtatnunk kell. Gazdag hagyományaink vannak a népi kultúra különböző ágaiban; a munkásmozgalom értékes örökséget hagyott ránk, s még nem tettük eléggé közkinccsé ezeket, nem tettünk megfelelő erőfeszítéseket azért, hogy megőrizzük és továbbfejlesz- szük kincset érő hagyományainkat. Pedig ezekre büszkék lehetünk, társadalmi létünk alapjaiból kiindulva e hagyományok méltó örököseinek vallhatjuk magunkat. — Igaz, sok még a fehér folt megyénkben, népművelési intézményeink fejlesztésére, korszerűsítésére is nagy gondot kell fordítanunk. Mégis mindenekelőtt egy általános és fejlődésünket gátló szemléletről kell szólni, egy begyökeresedett szemléletről, amelynek képviselői túlságosan sokat hangoztatták az ideológiai, kulturális munka másodlagos- ságát, hogy megtalálják a helyes arányokat. Azokról a gazdasági vezetőkről, üzemek, gyárak, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetőiről van szó, akik általánosságban megértették a párt művelődéspolitikáját, egyet is értenek vele, de a gyakorlati életben nem tudják, nem akarják alkalmazni. Nem értik eléggé az összefüggést a termelés és a kultúra között, jogosan emlegetik a termelés elsődlegességét., de gyakorlati tevékenységükben lebecsülik a művelődést, és nem számolnak visszahatásával. Pedig a párt művelődéspolitikai irányelvei világosan kimondják: csak művelt emberfők sokaságával válthatjuk valóra a nagy célt, a szocializmus teljes fölépítését Sok helyen mégis így nyilatkoznak gazdasági vezetőink: mi majd termelünk, a ti dolgotok — mármint a hivatásos népművelőké —, hogy biztosítsátok a kulturális fejlődést. E tarthatatlan szemléletet nem lehet egy csapásra megváltoztatni. A vitára, az érvek felsorakoztatására szükség van, de ez nem elegendő. Gazdasági vezetőinktől éppúgy meg kell követelnünk a művelődési feladatok végrehajtását, mint a termelési tervekét. Csak ezen az úton járhatunk, ha gyorsítani akarjuk előrehaladásunkat. — Gondot okoz a vezetés kulturáltságának viszonylagos el mar-adottsága is. Egyre több helyen talál kozhatunk már követésre méltó törekvésekkel, ahol a hozzáértés, az elmélyült elemzőkészség kialakítása mellett arra is gondot fordítanak különböző szintű vezetőink, hogy megismerkedjenek a vezetés lélektanával. Módszereket kutatnak, s a számok mögött meglátják az embert, a munkást; közelednek hozzá, s megtanulnak bánni az üzem, a termelőszövetkezet közösségeivel. Ez a törekvés azonban még nem általános. — A vezetés művészet, a vezetés tudomány, amelyhez önmagában sem a világnézeti szilárdság, sem a szakértelem, sem a szervezőkészség nem elegendő. Számos példát tudnék felsorolni, amely azt bizonyítja; hogy az olyan ember, aki képességei, hozzáértése alapján vezetővé nő, de később elszakad a dolgozó tömegektől, lebecsüli, felülről kezeli az embereket, az előbb- utóbb elveszíti a lába alól a talajt, elveszíti a közösség bizalmát, s így képtelen eleget tenni feladatának. Érdemes elgondolkozni ezen, érdemes mindenütt megszervezni a vezetés iskoláját, amely nemcsak az élet önmagában, hanem tudomány és emberközelig is egyben. — Kulturális munkánknak egyetlen célja van: szolgálni a párt legfőbb politikai célkitűzését, a szocializmus teljes fölépítését. A művelődési életben ezért vezető szerepet kell biztosítani a marxizmus—leni- nizmus eszméin alapuló tudományos világnézetnek. Ennek szellemében kell az eddigieknél sokkal nagyobb intenzitással törekedni a szocialista erkölcs, az internacionalista hazaszeretet kialakítására, elterjesztésére, az emberek közösségi tevékenységének fokozására, a gazdasági építést segítő szocialista kultúra további kibontakoztatására. — Kulturális célkitűzéseink középpontjában is az ember áll. A munkásosztály, a parasztság műveltségi szintjének további emelése a legfőbb feladat. A felszabadulás óta igen nagy eredményeket értünk el az olvasottság, a felnőttoktatás, az általános műveltség fokozásában. De nem lehetünk elégedettek ezekkel az eredményekkel. El kell érnünk, hogy a munlzások egyre nagyobb számban részesüljenek a szocialista kultúra adományaiban, hogy a munkásosztály legjobbjai beleszólhassa- >iak a kultúra fejlesztésének alakulásába is. Munkásolvasóink száma és aránya még mindig alacsony. Rendezvényeinkről, művészeti és ismeretterjesztő előadásainkról gyakran hiányoznak a munkásosztály képviselői, s nem azért, mert nincs igényük, vagy ez az igény a könnyebb műfaj felé orientálja őket. Azért van ez, mert nem közeledünk megfelelő intenzitással hozzájuk, mert nem törekszünk eléggé arra, hogy egyre nagyobb tömegeket vonjunk be a művelődési életbe. Ezért sürgősen felül kell vizsgálnunk többek között közönség- szervező rendszerünket és módszereinket. Tarthatatlan állapot, hogy a szakszervezetek — az üzemi vezetéssel egyetértésben — rendszerint azokat bízzák meg e nagyon fontos feladattal, akiknek — úgymond — még nincs funk; ciójuk. Művelődési intézményeink — különösen Kaposváron, de másutt is — inkább csak terveinkben, mint gyakorlati tevékenységükben jutnak el a munkásokhoz? Ezen gyökeresen változtatni kell. — Szocialista arculatú parasztságunk is igényli, szomjazza a kultúrát. Történelmi jelentőségű átalakuláson ment át, a magántulajdonosi szemlélet azonban még nem mindenütt váltotta fel a közösségi tulajdon előnyének belső, tudati megértése. Ezért kell a művelődés eszközeivel is fokozottabban segíteni a szocialista erkölcsi jellemvonások fejlesztését, a munkás—paraszt szövetség erősítésének gondolatát, a szocialista demokrácia fejlődését és a szocialista nemzeti egység megteremtését. — A művelődés munkásainak, a szellemi erők közösségének egyik legfontosabb feladata napjainkban a szocialista erkölcs kialakítása és továbbfejlesztése. Elméleti fejtegetések és magas szintű akadémikus viták helyett — a népművelés legkülönbözőbb eszközéivel — azt kell megértetnünk mindenkivel, hogy szocializmust építő hazánkban a társadalom javára végzett munka a legfőbb erkölcsi követelmény. A művelődés munkásai segítsék elérni, hogy mindenütt érvényesüljön a szocialista közösségi szellem, a szocialista humanizmus, a becsületesség, az igazságosság, az egymás iránti megbecsülés, a munkaszeretet és a fegyelmezettség. Jó példát adnak erre a szocialista brigádok, amelyek a közösségi szellem kialakításának izzó kohói, s amelyeknek tagjai egyre inkább szocialista módon élnek és dolgoznak, s az együvé tartozás nagyszerű példáit valósítják meg. — Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítanunk a hazafias nevelésre. Ismertessük meg falvainkat, megyénket, egész hazánk történelmi múltját lakosságunkkal, tegyük közkinccsé elődeinknek a történelmi fejlődésért vívott harcát. Igenis merjük elmondani, hogy a magyar nép kiemelkedő történelmi hagyományainak a proletár utókor a legméltóbb örököse, a leghűbb, legigazabb ápolója és továbbfejlesztője. Erre büszkék vagyunk és büszkék lehetünk. Méltó utódokká kell válnunk tehát a hazaszeretet ápolásában, s következeteseknek, elszántaknak a hagyományok továbbfejlesztésében, szocialista hazánk építésében. Es a haza fiság fogalmának történeti elemzése mellett merjük kimondani: az a hazafi, aki becsülettel helyt áll a munkahelyén, az szereti igazán a hazáját, aki erejéhez, tudásához, felkészültségéhez mérten, oda- adóan vállal részt a szocializmus építéséből. — A népművelésnek — közvetve és közvetlenül — rendkívül nagy szerepe van a termelés segítésében. A szocializmus teljes fölépítéséhez egyre több jól képzett, magas szaktudású és általános műveltségű dolgozóra van szükség. A harmadik ötéves terv célkitűzései megkövetelik, hogy állandóan emelkedjék a munkások szakmai, műszaki tudása, a parasztság agro- és zootechnikai műveltsége. Ezért gondos fölmérés alapján tovább kell fejleszteni a szakmunkásképzés rendszerét az iparban és különösen a mező- gazdaságban. A népművelésnek hozzá kell járulnia előkészítő tanfolyamok, munkás- és tsz-akadémiák, ismeretterjesztő előadások szervezésével ahhoz, hogy egészséges közvéleményt alakítsunk ki megyénkben, amely szinte kötelezőnek tartja és társadalmi megbecsülésben részesíti a rendszeres szakmai önképzést. — A korszerű szakképzés azonban nem valósítható meg az általános műveltség fokozása nélkül. Az elmúlt években a dolgozók ezrei szerezték meg az általános iskolának megfelelő végzettséget. A felnőttoktatásban azonban bizonyos visszaesés mutatkozik. Bábéra inkon máir csak azért sem pihenhetünk, hisz Somogybán még csaknem negyvenezer azoknak a 40 éven aluliaknak a száma, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. — Nyomatékosan föl kell hívnunk a figyelmet egy el- burjánzó helytelen szemléletre, amely a tanulás valódi célját hamisítja meg. Sokan nem azért tanulnak, hogy az új ismeretek birtokában jobban, magasabb szinten láthassák el feladatukat, hanem azért, hogy az érettségi megszerzése után más pályára, más munkahelyre orientálódjanak. Erőteljesen föl kell lépnünk minden ilyen törekvés ellen, s meg kell értetnünk a felnőtt tanulókkal, tudásukra ott van szükség, ahonnan iskolába küldték őket, ahol a munkatársak többet vállalnak magukra azért, hogy ők tanulhassanak. A népművelés munkásainak fontos feladata, hogy felvilágosító szóval segítsék a pálya- választást. Segítsék fölkelteni az érdeklődést az ipari és mezőgazdasági pályák iránt, hogy a szülők ne azzal küldjék felsőbb iskolákba gyermekeiket; »Menjetek tanulni, hogy ne kelljen dolgoznotok«, hanem azzal, hogy: »Tanuljatok minél többet, mert így lesz eredményesebb a munkátok az üzemben, a tsz-ben, igy lesz könnyebb és szebb az életetek.« — Hol tartunk az anyagi és szellemi erők koncentrálásával? — A művelődési élet kibontakoztatásának föltételei között gyakran hivatkozunk a tárgyi föltételek hiányára, és gyakran elhallgatjuk, hogy mi függ tőlünk, mi az, amit jobban, ésszerűbben, meggondol- tabban kellene csinálnunk. Megyénk művelődési intézményekben nem szegény, bár megállapíthatjuk azt is, hogy a korábbi helytelen szemléletből fakadóan jobbára csak nagytermeket, színháztermeket építettünk megyesze'rte. Ezeket nem tudjuk jól kihasználni, fűt hete Uenek, a kis formák bevezetésére alkalmatlanok. Folytatni kell tehát a művelődési otthonok és klubok bővítését, korszerűsítését. A vezetők szemléletének kedvező változásától azt is várjuk, hogy egyre több ötlettel, elképzeléssel állnak majd a falu népe, a termelőszövetkezeti tagság elé, hogy a község saját erejéből, a járdák, kutak, törpe vízművek után most már művelődési célokra is többet szavazzanak meg a községfejlesztésből. Bővítsék, csinosítsák és rendezzék be kulturáltan művelődési intézményeiket. — Miniszteri rendelet született az anyagi erők koncentrálásáról, az intézmények közös fenntartásba vételéről. A megvalósítás azonban igen vontatottan halad. Sok helyüti a termelőszövetkezeti demokráciára hivatkozva utasítják vissza a közös fönntartás gondolatát mondván: nem lehet a tsz-tagságot rákényszeríteni arra, hogy támogassa a művelődési házat. Nem is-erről vám szó. A falu művelődési intézménye á falué, a tsz-paraszt- ság második otthona. Nem sérti a szövetkezeti demokráciát, ha felvilágosító szóval, meggyőző érvekkel bizonyítjuk a tsz-tagoknak, hogy önmaguk előrejutását, kulturális föl- emelkedését biztosítják, ha támogatást szavaznak meg a művelődési háznak. E területen sokkal gyorsabban kell előrehaladni. — Hasonló gondokat vet föl az állami és szakszervezeti csatornából adható támogatás koncentrálása. A szakszervezetek általában speciális szak- szervezeti feladatokra hivatkoznak. Pedig ebben az országban és ebben a megyében nincs külön szakszervezeti és külön állami kulturális feladat. Egy út van csak, a párt művelődéspolitikája, amely az egész nép műveltségi színvonalának emelését tűzte ki célul. Nem fogadhatjuk el tehát azt a gyakorlatot, amely személyi okokból, nem megfelelő kapcsolatokból adódóan gátolja az anyagi erők összefogását és ésszerű gyümölcsöz- tetését — Az anyagi erők összefogása mellett még nagyobb szükség van a szellemi erők koncentrálására. Ki kell mondanunk még egyszer és hangsúlyozottan: az ideológiai munka, a művelődéspolitika végrehajtása, a népművelés nemcsak a pedagógusok, nemcsak a hivatásos népművelők feladata. Elvárjuk az értelmiség minden rétegétől, a szellemi élet minden irányítójától, hogy a párt mutatta úton haladva egységesen, ki-ki képessége, felkészültsége és energiája szerint segítse kulturális céljaink elérését. Ellentmond törekvéseinknek, hogy sok helyütt rendre elmaradnak a mezőgazdasági előadások, mert alig találni mezőgazdászt, aki Vállalkozna az ismeretterjesztésre. Tehát az eddigieknél jobban össze kell fogni az értelmiség minden rétegét a népművelési feladatok megoldása végett. Azokon a helyeken — például Nagyatádon —, ahol a párt, az állam, a tö- megszeirvezetek helyű képviselői és a művelődési szakemberek egyet akarnak és összefognak a feladatok végrehajtásában, ott számottevő eredményeket értünk el. — Beszélnünk kell a népművelés káderhelyzetéröl is. Az utóbbi időben már körültekintőbben választjuk ki kádereinket, több elméletileg képzett embert foglalkoztatunk. A képesítési rendelet azonban bizonyos egyoldalúságra késztette népművelési vezetőinket. Egyes helyeken diplomaszemlélet ütötte föl a fejét. Ez nem vezet jóra. Jó néhány főiskolát, egyetemet végzett fiatalt hoztunk a megyébe, akik gyakorlati tapasztalat nélkül megyei intézményekbe vagy mindjárt igazgatói »székbe*, tehát mindenképpen az irányításba kerültek. Néhányat már le kellett váltani közülük, pedig nem ők a hibásak ebben. Meggyőződésem, hogy a népműveléshez nem elég és nem elsődleges az elméleti képzettség. Előrelátóan úgy kell terveznünk a jövőben, hogy azokat a fiatalokat küldjük — és minél többet ösztöndíjjal — népművelési szakra, akik érettségi után egy-kétéves gyakorlati idő alatt bebizonyították rátermettségüket, adottságukat, és azt is, hogy tudnak lelkesedéssel dolgozni. — Vannak-e olyan elfcépzelések, törekvések, amelyek a jövőben kiszélesítik népművelési tevékenységünket? — Igen, vannak elképzeléseink. Politikai, gazdasági és társadalmi életünk nagyarányú fejlődése fonradalnrti korszakban, a szocializmus teljes fölépítésének időszakában zajlik. . Hősi kor a miénk, nagy, táVffadalmat alakító változások mennek végbe. Megyénk e hősi korának történelmét népünk formálja a munkásosztály, a párt vezetésével. A mi lakosságunk alkot világraszóló dolgokat, nekünk kell megírni e hősi korszak történelmét. Adósságaink nagyok. Hosszú ideig elhanyagoltuk Somogy munkásmozgalmi hagyományainak feltárását és közrebocsátását, a történelmi múlt tudományos feldolgozását, szemléletes bemutatását. De már-már pótolhatatlan mulasztás terhel bennünket a népi kultúra különböző ágainak elemző feldolgozásában, doku- nentumszerű közreadásában. Gazdag hagyományaink vannak a népzenében és a néptáncban, a népi szokások, népmesék és népművészetek körében. Kultúrtörténeti szempontból értékes örökséggel büszkélkedhetünk a néprajzban és a régészetben, a nyelvjárások és az általános népművelés-történet területén. Éppen ideje kiadni a jelszót: mentsük meg értékeinket a jövő számára. — Buzsák és Karád népviselete, hímzései, a faragóművészet élő mesterei s a legnagyobbak hagyatékának, a népi szokások felgyűjtése mind ránk vár, s nem tűr haladékot. Hosszú évek eredménytelen próbálkozásai után meg kell teremteni végre a színvonalas és hozzáértő dokumentáció anyagi föltételeit. Művelődési intézményeink készítsenek filmeket népi hagyományainkról, föl kell használni a fénykép, a magnetofon, az írásos dokumentáció minden, lehetőségét, hogy még idejében megmentsük értékeinket. Szervezetten és nem kicsi ny- nyeskedve, a szellemi erők, a hivatásos népművelők és a műkedvelők alkotó kezdeményezésének felkarolásával el kell érnünk, hogy rövid időn belül színesen, változatosan tárhassuk lakosságunk és az ország elé Somogy haladó hagyományait. Fordítsunk nagyobb figyelmet a helytörténeti kutatás fejlesztésére, folytassuk a földrajzi nevek gyűjtését. Szélesítsük ki megye- szerte a honismereti szakkörök tevékenységét, s hozzunk létre egyre több falumúzeumot. — Ezen túl is nagy feladatok várnak ránk, napjaink történetének krónikásaira, össze kell gyűjteni és fel kell dolgozni « szocializmus építésének dokumentumait. Különösen nagy fontosságú a mező- gazdaság szocialista fejlődési útjának tanulmányozása és bemutatása tárgyi dokumentumok, kiállítások és írásos anyagok formájában. Pótolhatatlan mulasztás terhel bennünket, hogy például nem kísértük nyomon az első kapavágástól megyeszékhelyünk északnyugati városrészének fejlődését a dugadőlt házak bontásától az első beköltözők öröméig; nem örökítettük meg az építők hősi helytállását iparunk nagy fejlődés előtt áll, s ahogy üzemek nőnek ki a földből, ahogy munkát adunk asszonyaink, lányaink kezébe, ahogy változik, a városhoz közelít falvaink képe, ez mind kortörténeti dokumentum lehet egyszer, ha filmszalagra, magnóra rögzítjük, s emléket állítunk a lakosság erőfeszítéseinek. Tervszerű alkotó munkára, népművelőink jó hozzáállására van szükség ahhoz,, hogy napról napra, folyamatosan örökítsük meg a megye nagyszerű fejlődésének legszebb mozzanatait. — Jó alkalom kínálkozik most megyénk népművelésének további gazdagítására, s ez nemcsak alkalom, hanem követelmény is. Pártunk helyes politikája, a kedvező, alkotó légkör kialakulása következtében erőteljes pezsgés indult meg megyénk népművelésében. A rádiós vetélkedőn, a Somogyi napok első rendezvényein, a legkülönbözőbb kulturális, művészeti és tudományos megmozdulásainkon Somogy lakossága máris bebizonyította, hogy az összefogás, a szűkebb haza ismerete ás szeretető minden akadályt legyőz. Olyan időszakban élünk, amikor a népművelés munkásai is — gazdag lehetőségek birtokában — a »Tegyünk többet So.nogyért!« jegyében szerezhetnek hírnevet, dicsőséget megyénknek. j. a
