Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)
1967-04-03 / 80. szám
Hétfő, 1961. április 3. 7 SOMOGYI NCrtAP TÖRTÉNELMI PILLANATOK Révész Tibor krónikája CburciÜ írta 1945. március 21-én Sztálinnak: Véleményem szerint, ha majd Németország egész északi részét elfoglaljuk, s az orosz seregek egyesülnek a mieinkkel, Hitler meg fogja kísérelni, hogy életre-halálra tovább folytassa a háborút Dél- Németországban és Ausztriában, lehetőleg fenntartva az összeköttetést az Alpokon keresztül északolaszországi hadseregével. A budapesti, most pedig a Balaton melletti könyörtelen és szívós ütközet, más előkészületekkel együtt, alátámasztja ezt a föltevést. Addig is döntő hadműveleteket várok nyugaton és északon, s kétségtelenül önök is mihamarabb megkezdik az előnyomulást keleten. . .« Mikor Churchill az idézett sorokat papírra veti, már öt napja teljes átütő sikerrel folyik a Vörös Hadsereg nyugat-magyarországi előnyomulása. Március 27-én felszabadul Kisbér, Celldömölk, Tapolca; két nappal később Szombathely, Kapuvár, Kőszeg; március 31-én Vasvár, Körmend. Szentgotthárd lakossága lélegzik föl a fasiszta elnyomás jármából. Április 4-én a Vörös Hadsereg csapatai hazánk egész területéről kiűzik a németeket és nyilas csatlósaikat. VIDÉKÉN 1945. március 15-én az Ideiglenes Kormány történelmi rendeletet adott ki: »a nagybirtokrendszer megszüntetésével vallóra váltja a magyar nép évszázados álmát, és birtokába veszi ősi jussát, a földet.« Kiosztásra került 5 599 645 kát. hold földterület 139 875 gazdasági cseléd, 261 008 mezőgazdasági munkás, 213 930 törpebirtokos és 32 865 kisbirtokos között A földhöz- juttatottak száma csaknem 700 000 volt, NYILATKOZAT az élet és a termelés újjáépítése. Budán még karszalaggal jártak a szakállas férfiak, s ha átmsrészkedtek Pestre, hátizsákot öltöttek a napi húsz kilométernyi túrához. A zsebekben ott lapultak az igazolványok, melyek szerint: »X. Y. itt és itt dolgozik ... Kérjük a hatóságokat, hogy nevezettet működésében támogassák ... Közmunka kötelezettségének eleget tett...« A fodrászok már kinyitották műhelyüket, csak éppen a vizet kellett az udvarból behordani. A Nagykörúton virágkorát élte a pesti perzsavásár. A hídfőknél perecet és bucit, fánkot és buktát, zsömlét és rétest árultak mozgókufárok. Romházak üres kirakataiban fantáziadús kalmárok vertek tanyát. Bunkerpecsétes, sokszor másoktól »átszármaztatott« könMÜFORDÍTAS Az áprilisi napfényben sütkérező pesti ember végignézte óvóhelyet megjárt, kopott ruhatárát, azután fölment a szabójához. Egyetlen megmaradt, ép ruháját szerette volna kifordítatni. A derék mester megvizsgálta az öltönyt, aztán kimondta a diagnózist: — Nagyon beteg, de talán még lehet vele valamit kezdeni. — Nyolc dollár. — Kicsit drága műfordítás. Talán még Hemingway vagy Lewis Sinclair is olcsóbban megcsinálná. — Ezeket a cégeket nem ismerem, de tessék hozzájuk vinni. Nekem akkor mindössze tíz centtel tartozik. — Miért tartozom? — A ruha vizsgálatért. — A vizsgálatért is fizetni kell? — Hát mit képzel, uram, zaért, amikor a szomszéd ház kapuja előtt megjelent két rossz arcú alak, és tetőtől talpig levetkőztették. Amikor a házfelügyelő kaput nyitott neki, szégyenkezve osont be: — Házmester úr, amint látja, levetkőztettek, nem tudok kapupénzt fizetni ... Miire a házmester megvetően mérte végig a szerencsétlen lakót: — Jó, jó, maga már a harmadik ma este, aki ezzel a régi trükkel akarja elbliccelni a kapupénzt! TAVASZI TALÁLKOZÁSOK A Városligetben és a Margitszigeten újból kisarjadt a fű. A természet örök ritmusában tavaszt hozott 1945 áprilisa. Rügyet bontottak az akmatépte fák, friss hajtásokkal pótolták azokat az ágaikat, melyeket a fázós pestiek fűtés céljából fűrétösökben színesítették az utcaképet, és ősi keleti szokás szerint hangosan kiáltozva kínálták eladó holmijaikat: borotvapengét, mosószappant, abált szalonnát, stoppolópamutot, biztosítótűt és rengeteg cigarettafélét. Mindezt természetesen egyetlen kirakatban, egyszerre. öt pengő volt a Memphis és kettő a Symphonia. Ezeket az árakat megfizetni nem lehet! De ennek ellenére, boldogan füstöltek az emberek, s örömmel látták füstölögni a város közepén zakatoló mozdonyt, a nevezetes »Mukit«, mert burgonyát vontatott be méltóságteljesen a város szívébe, mely mesz- sze vidékről érkezett az éhező pestieknek; mi e? itt, ambulancia? sEta a házfelügyelő KÖRÜL A belvárosi házmester tudomására jutott, hogy eltörölték a címeket. Nemsokára egy levelet adtak át neki, hogy kézbesítse az első emeleten lakó méltóságos úrnak. A nagy bajuszú házfelügyelő becsöngetett, és illem- tudóan mondta az ajtót nyitó méltóságos asszonynak: — A néhai méltóságos úrnak hozták ezt a levelet. * * * • Akkoriban rosszul álltunk még az éjszakai közbiztonsággal. Egy fiatal újságíró késő este ment haza az újonnan megnyílt körúti kávéházból. Már majdnem haszeltek el, vagy törtek le az ostrom alatt két légitámadás közötti szünetben. Villamos alig járt még, telefonnak nyoma is alig volt Felejthetetlen emlékkép: emberek találkoztak az utcán, gyanakodva végigmérték egymást, azután örvendezve a felismerésen, egymás nyakár ba borultak. Az Elektromos Művek, a gázosok és a BESZKÁRT- osok rohammunkát hirdettek. Ezrek törmeléket talicskáz- tak. Egy-egy iskola megnyílt Sorba lehetett állni a Körúton krumpliért és petróleumért. Azután egyenként füstölögni kezdtek a gyárkémények, újonnan tapasztottak az Angyalföldön egy tűzhelyet Családi tűzhelyet. Az élet lassan rendeződött ... ORSZÁGHÁZ (Kotroczó István felvétele.) Számtalan nyilatkozat hangzott el akkoriban az országszerte felállított igazoló bizottságok előtt Például der. Tori László fogorvos, aki a nyilaskaresztes párt egyik vidéki vezetője volt, az alábbi nyilatkozatot adta az igazoló bizottságnak arra a kérdésére, hogy milyen egyesületnek volt tagja: — Tagja voltam a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének, a Nemzett Munkaközpontnak, a Nyilaskeresztes Pártnak és a Sporthorgászok Egyesületének — ahol a legdemokratikusabb szellemben működtem. budapesti körkép Április 4-én este megérkezett az ország teljes felszabadításának híre a fővárosba, ahol már lázas iramban folyt Bertold Brecht: Baráti s A megfelelő magatartás példájaként és barátságának bizonyítására mesélte el K. úr nekem a követlcező történetet. Egy napon az öreg arabhoz beköszöntött három ifjú, hogy elmondják bánatukat: — Atyánk meghalt. Tizenhét tevét hagyott reánk, és végrendeletében oly módon intézkedett, hogy legidősebb bátyánk a tevék felét, a középső a harmadát és a legfiatalabb a kilenced részét kapja. Mi pedig sajnos, nem tudunk megegyezni az osztáson. Kérjük, vizsgáld felül atyánk döntését. Az öreg arab elgondolkozva felelte: — Amint látom, ahhoz, hogy jól el tudjátok osztani az örökséget, egy teve hiányzik. Nekem csak egy tevém zolgálat van. Ez a rendelkezésetekre áll. Vigyétek, osztozzatok így, és csak azt hozzátok el nekem, ami megmarad. A fiúk megköszönték a baráti szolgálatot. Elvezették az ajándék tevét, és így most már tizennyolcat osztottak el egymás között. Az idősebbnek az örökség fele, kilenc teve, a másodiknak a harmada, hat teve, a legkisebbnek a kilencede, azaz két teve jutott. Legnagyobb csodálkozásukra, mikor az öröklőit tevéket maguk mellé állították, ma- madt egy — az öreg arab tevéje. Hálásan vitték vissza, köszönve a bölcs tanácsot... K. úr igaznak tartotta ezt a baráti szolgálatot, mert semmiféle áldozatot nem kívánt. (Révész Mária fordítása) Kassai Ferenc: SZABADSÁG Mindennapi kenyeremmé lettél, aki áradó könnyű vetés voltál, hajadban harmat húsé lengett. Mindennapi italommá lettél, aki a mámor maga voltál, áttetsző kristálymozdulataidból szomjasan kortyoltam nevedet. Reám derültél friss fehér kenyérként, háromszázhatvanöt karéjra szeli az év pengéje mosolyod. Reám derültél forrásenyheségként, ki vízesésként hulltál rám zuhogva arcod az éj fekete csermelyében állandó csillagképre változott. Ki megváltásként felragyogtál, és új időnek voltál kezdete, felfoghatóvá lettél, mint a tér. Távoli kéklő csúcsokat mutattál, hol együtt lakik felhő, hegy, zene s hozzám lettél nagyon hasonlatos, kihez magamtól menekültem én. A sejtjeimben lettél otthonos, anyag ölében csillag és csoda, ha megszoknálak, legyél idegen! A csillagok közt ilyen otthonos, • akinek te lettél az otthona. Ha elvágyódnék, légy maga a'vágy, atomjaim közt vérző végtelen! Nyikoláj Rilenkov verseiből: SÚGÁS NÉLKÜL... £n idejében szántottam, vetettem, fát döntöttem és hidat építettem, a kerítés mellett, s a falun végig daloltam én is, olykor rekedésig. Pergőtűzben, sisakban meneteltem, hogy mi a közel, s távol — elfeledtem, de súgás nélkül tudom az egészet, amit tanított mesterem, az élet. ÉRTEM, TUDOM... Most már értem, most már tudom, hogy messzelűnt gyermekkorom folyója nem volt nagy, se mély, de partján ottmaradt a nyom. Evek múltak. Nem is kevés utamon a keresztezés, a gyermekkorom folyója ma tengeren át is ide néz. Hallom a tenger moraját, hidat verek folyómon át, és jó, hogy közben a szemem felhőkre, csillagokra lát. Fordította: Atstaliy István. EMLÉKEZÉS Huszonkét éve történt... C SAPATAINK a székesfehérvári csata után akadálytalanul nyomultak előre Magyarország nyugati határa és a végcél: Berlin felé. Miért mondom, hogy akadálytalanul? A sztálingrádi, a kurszki és a többi nagy csata után már egyszerűnek tetszettek a harcok. Megszoktuk a célkereső golyók füttykoncertjét, és szinte természetesnek vettük barátommal, hogy a halált vivő lövedékek kitérnek előlünk. Március végén mór a Rába mentén jártunk. Langyos tavaszi napsugár kísért bennünket, s ha nem szóltak a fegyverek, szinte hallottuk a folyóparti fűzfák rügyeinek pattogósát. Pihenő időnkben Vologyával egyre többet tervezgettünk. Egyre türelmetlenebbül vártuk, hogy bélke legyen, hogy ismét elfoglaljuk helyünket az egyetem előadótermében. Mindketten matematika-fizika szakos tanárjelöltek voltunk, amikor kitört a háború. önként jelentkeztünk a hadseregbe, és • azonnal a frontra akartunk menni. Vitt bennünket fiatalságunk heve, és vitt — ami ennél sokkal nagyobb — hazánk iránt érzett szeretetünk. Nem kerültünk azonnal az első vonalba. Tiszti tanfolyamra küldtek bennünket a hátországba. A tűzkeresztségen csak egy év múlva, mint fiatal hadnagyok estünk át. Három év alatt sohasem szakadtunk el egymástól. Együtt küzdöttük végig a véres csatákat szülőföldünk, majd Románia és Magyarország hadszínterein. És a harctereken — ahol nagy rendet vágott a halál kaszája — mindennap erősödött barátságunk. A halálra egyikünk sem gondolt. Csak az alkotó holnapra, a fiatalokra, akiket mi tanítunk majd a számtan és a fizika alapvető ismeretein», Fjodorov alezredes néhány pillanatra elhallgatott Múltat idéző, nagy barna szeme különös fényben csillogott... Könnypára volt? Nem tudom. K IS SZÜNET UTÁN a Rába-parti pihenőnél folytatta a történetet Délután két óra lehetett, amikor a pihenőt elrendelték. Katonáink közül többen .megmártották magukat a vízben, mások elszenderedtek, hogy erőt gyűjtsenek az utolsó rohamra. Vologyával a közeli tanya felé indultunk, hogy tájékozódjunk: nincsenek-e a közelben németek. Riadt arcú emberek, harminc-negyven év körüli férfi és nő, meg két kisgyerek nézett ránk bizonytalanul. Vovka igyekezett enyhíteni a feszültséget. Kezet nyújtott a házigazdának, cukorral kínálta a gyerekeket. Azok mohón kaptak az édesség után, ám anyjuk tiltólag szólhatott nekik valamit, mert a kinyújtott kis kezek lehanyatlottak.;. Vologya megcsóválta a fejét, és a cukroszacskót visszacsúsztatta a nadrágzsebébe. Éppen indulni akartunk, amikor három ellenséges vadászrepülő — fölfedezve pihenő csapatainkat — lőni kezdte a folyópartot. A hirtelen jött géppuskatűzben észre sem vettük, hogy az egyik kislány kiszaladt a ház elé, és kíváncsian tekintett az égre, ahonnan a bugást hallotta. Először Vologya kapott észhez. Hatalmas ugrásokkal közeledett a veszélyről mit sem sejtő gyerek felé. Mikor elérte, kezébe kapta, és indult vissza vele. Egyszer csak hirtelen megingott. — Szása! Eltaláltak! Gyere, vidd a kislányt — kiáltotta. Hozzá rohantam. Már nem tudta, mi történik körülötte. Halott volt. Percekig bámultam értelmetlenül. Nem lehet igaz! Nem halhatott meg; Várják a több ismeretlenes egyenletek! I GAZ VOLT. As egyenleteket pedig Vovka helyett majd megoldja az az ijedt szőke kislány, aki nem fogadhatta el a felkínált cukorkát ... A Rába partján temettük el a barátomat. Százada lőtt a sírja fölött dísztüzet. Utoljára Magyar- országon talán ekkor tüzelt egyszerre ennyi fegyver — mondta elgondolkozva. Nem kérdeztem semmit Fjodorov alezredestől, mert a szeme sarkában ismét ott ült a különösen csillogó fény. Emlékezett, és az emlékezést nem szabad zavarni. Bracsok István Irodalmi est Kaposváron A Szépirodalmi Könyvkiadó is részt vesz a költészet napjának megünneplésében. Április 14-én Kaposváron irodalmi estet rendez; bevezetőt tart Illés Lajos. Az esten részt vesz Jobbágy Károly, Sipos Gyula és Váci Mihály. A közeljövőben megjelenő verseikből, illetve klasszikus költők hamarosan megjelenő köteteiből fővárosi és kaposvári elé* adóművészek szavalnak. » j
