Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)
1967-04-30 / 102. szám
Yasarttiíp, 1967. április TO. SOMOGYI KÍPEAP Üj ív- és lánghegesztőműhelyt helyeztek Szembe a Kaposvári Gépipari Technikumban. Régi lakásból alakították át a műhelyt. A tanárok irányításával 45—50 000 forint értékű munkát végeztek a tanulók a beszerelésnél. A gazdasággal együtt I — »SMitnanM ünnepséget tartottak tegnap délután a Balatomijhelyt Állami Gazdaságban. A gazdaság másodszor nyerte el a megtisztelő elmet-- — (Hír.) A munkáról, a munkahelyről sokféleképpen lehet beszélni. ík az egyszerű szavak mögött gyakran nagyon mély érziések, szinte elszakíthatatlan kapcsolatok rejtőznek. — Mi nem azért jöttünk el hazúréi, hogy ne legyünk otthon. Hanem azért, hogy valóban szépüljön a gazdaság. A mi gazdaságunk. Mert együtt nevelkedtünk vele, parasztosan szólva, minden szeget, minden lyukat ismerünk. A nri életünk ide tartozik... Mi ez, ha nem vallomás?’.. (A B»JatoBúj»etyf Állami Gazdaságot sokan Ismerik. Hamarjában nem is lehetne megmondani, hogy nemcsak a* országban, hanem a világ hány »sarkán« tudják, hogy van ez a gazdaság, létezik ez a kollektíva, amely úgy dolgozik, olyan eredményeket ér el, hogy méltó arra, hogy számon tartsák őket. 1S64- ben — egyetlen esztendő alatt — *5 külföldi delegáció és két és fél ezer termelőszövetkezeti küldött járt itt. S ezek az emberek magukkal vitték a hírt a személyes tapasztalat élményét.. • Biztos vagyok abban, hogy most, amikor értesülhettek arról, hogy az újhelyiek a múlt évi munkájuk alapján ismét elnyerték az élüzem elmet, valahogy így nyugtázták ezt az örömet jelentő tényt: »Ök valóban rászolgáltak a tiszteletre. Hiszen amit ott láttunk, már annak alapján is várható volt. ■ Pedig nem volt ez olyan könnyű, nem volt annyira kézenfekvő, természetes.) — Különösen nehéz év volt a tavalyi — jegyzi meg Kádár Miklós föagronómus. Nem kellenek szavak. Tudom, mire céloz. Üj igazgató, Ferenczi Vendel került a gazdaság élére Alig néhány hónap múlva megbetegedett ő, a föagronómus, s egy fél évig kénytelen volt távol maradni. Aztán megbetegedett a gyümölcsös vezetője, Lellovic.s István és a főkertész, Marczi Ferenc is. Nemcsak azt szokták ilyenkor mondani, hogy a baj nem jár egyedül, hanem azt is, hogy bizony »nagyon összejöttek a dolgok«. De a változás, a nehéz idők, semmi kellemetlen nyomot, emléket nem hagytak maguk után. említem. Több mint huszonöt mázsa volt a holdsaikén ti búzatermésünk átlagban, ezzel országosan másodikak lettünk. Huszonnyolc mázsa kukorica- termés^ 63 mázsa lucernát takarítottunk be holdanként, és tehenenként 3560 liter tejet fejtünk... — Természetesen a gazdaság fő profilja a zöldség- és a gyümölcs termesztés. A négyhatéves őszibarackos átlag 64 mázsát adott, a tízholdnyi hétéves pedig 120—130 mázsát Ezen magunk is meglepődtünk. Nagyobb dolognak tartjuk ezt, mint a huszonöt mázsás búzát Aztán a zöldségfélék közül mint fő tételt megemlítem a 150 mázsás papri- Ioaátlagot és a 170 mázsás paradicsomtermést A termékek 72 százaléka exportra ment — Mindez azt jelenti, hogy terven felül kétmillió-nyolcszázezer forint értéket termeltünk. A múltat iíhézTk. A hat évvel ezelőtti helyzetet, amikor még 12 mázsa volt a búza, és 18 a kukorica holdanként! átlagtermése Ezeket az eredményeket az emberek érték el — veti közbe az igazgató. — A vezetők szakmai szeretete végtelen. Említhetem itt Lellovios Pistát, Kovács Imre gyümölcsös brigádvezetőt, Marczi Feri főkertészt vagy Harmath Gyula kertészeti brigádvezetőt. Es mindazokat a szakmunkásokat, akik együtt nőttek fel a gazdasággal, akikre mást nem mondhatok, mint azt, hogy szinte »megszállottjai-« a munkának... (Minden munkahelynek megvan a maga jellegzetes légköre, ami az első pilla* natok után megfogja az embert, Ha megkérdeznék tő- Sem, mi volt az érzésem, mikor itt jártam és találkoztam az újhelyi emberekkel, azt mondanám: végtelen kiegyensúlyozott, békés és nagyon emberi ott a hangulat. A 320 dolgozó közöl 200 tíz évnél hosszabb idő óta dolgozik itt. És többségűk azóta szakmunkás. Ezeket az embereket eltéplieíetlen szálak fűzik ide, és nemcsak szó, hogy valóban a sajátjukénak tekintik ezt a gazdaságot.) A legelső szakmunkások egyike Király Imre zöldséges — Nemrég, most 1954 ben kerültem ide — mondja egészséges humorral. — Tizenhat éves gyerek voltam akkor. — Én ennyi évvel nem dicsekedhetek — szól közbe Juhász István gyümölcsös ízakmunkás — az én életemet öt évvel később kapcsoltaidé a sors. Egymásnak adogatva a szót mondják, mi minden történt itt azóta. Király Imre kétszeres kiváló dolgozó, Juhász István elvégezte a szakmunkásképzőt, most érettségizett a technikumban, és szeretne továbbtanulni. — Együtt nevelődtem a gyümölcsössel — mondja. — Ki esd korától nevelni a fát, látni, hogyan bontakozik ki, fordul termőre... Nehéz elmondani, milyen jó érzés ez. — És úgy ismerjük egymást! — szól közbe társa. — Ha csak kijön a kertészetbe a főnök, és ránézünk, már tudjuk, mit akar mondani. Nekünk mindegy az, hogy este későn vagy korán reggel. Nemcsak a fizetésért tesszük, amit teszünk, hanem ... hát a mienk ez a gazdaság. Nem is tudnék elmenni innen! Hogy is lehetne eldobni ilyen 13 évet! — És amikor az ember látja, nem fárad hiába, mert mindig szebb, mindig jobb!... CD« nemcsak a gazdasági eredmények változnak. Kész a terv a modern új ebédlő környékének parkosítására. Hosszú idő óta először tavaly a központban egy lakást építettek, Siójuton négy lakást korszerűsítettek. Az idén további két ikerlakás és két munkásszállás készül. Hogy emberibb körülmények között éljenek az emberek. Akik tele vannak törekvéssel, további tervekkel, ten- niakarással, kezdeményezéssel. Tavaly négy. az idén kilenc brigád indított mozgalmat a szocialista brigád címért, és céljaikban ott szerepelnek a jubileumi év tiszteletére tett vállalások is.) Igen, az élüzem cím méltó helyre került Egy kis történelme van a gazdaságnak, az itt élő embereknek. Üjra eszembe jutnak a szavak: »A mi életünk ide tartozik...« dolgozó. Vörös Márta Rendkívüli iparitanuló-felvétel a textilművekben — Most utólag azt mondom, nagy és jó iskola volt nekem ez a voltaképpen szomorú körülmény — mondja Ferenczi Vendel. — Látogattam a betegeket, konzultáltam velük. Csak egyet akartam. Ami jó, hasznos, szép, kialakult, azon nehogy valamiképpen rontsak... És a törekvés ezt eredményezte : 1962 után most másodszor lett az övék a cím. — Milyen eredmények vannak emögött? — gondolatnyi szünet. — Csak a legfőbbeket A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára új előfonó gépet kap. Ezek az NDK-gyártmányú gépek nagyobb teljesítményűek, mint a régiek, s így kevesebb is kell belőlük. A felszabaduló helyre az üzem vezetői gyű- rűsfonó gépeket fognak állítani. Ez lehetővé teszi, hogy új dolgozókat foglalkoztassanak. Éppen ezért rendkívüli iparitanuló-feivételt hirdettek. Az újonnan szerződtetett tanulókból egy osztályt akarnak létrehozni. Az üzem vezetői azt szeretnék, ha a most fölvett tanulókat a jövő év februárjában levizsgáztathatnák. FALUSI ARCOK Kovács Máté brigád vezető Kovács Máté negyvennyolc éves kapospu- íai parasztember ez év március 24-én fölvételét kérte a Magyar Szocialista Munkáspártba. Kovács Máté a szövetkezet megalakulása előtt a falu egyik legjobb gazdája volt. Példásan munkálkodott tizennyolc holdas saját birtokán. 1959. március 9-én minden agitálás nélkül lépettbe a szövetkezetbe. Az alakuló közgyűlésen állattenyésztési brigádvezetőnek választották. Egyik ajánlója szavait idézem: »-Kovács Máié az első naptól kezdve úgy dolgozik, mint egy igazi kommunista ...« Kovács Máté mint állattenyésztési brigádvezető' elvégezte az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát, azután negyvenhat éves fejjel sikeres érettségi vizsgát tett. a Kaposvári Mezőgazdasági Technikumban. A szaktárgyakból négy éven át jeles osztályzatot kapott A parasztember világát, a változó, formái] ódió falut kutatom évek óta. Az okozat mögött mindig az okot keresem, mert az igazság egésze ebből adódik. A hétköznapok krónikásaként már sok szép dolognak voltaim tanúja. Ez a hir az örömön túl mégis meglepett Miért akar Kovács Máté valóban kommunista lenni? Miért? Először azt az embert keresem, aki nyolc évvel ezelőtt agitátorként járt a faluban. Megfontolt szavú, komoly ember. Töpreng egy kicsit, aztán földerül az arca. — Megvan! Most már tudom. Olyan középtermetű, pirospozsgás arcú ember. A háza ott van a templom közelében. . Két perc alatt végeztünk. A bemutatkozás után mindjárt a papírt kérte. Art mondta, először kitölti, beszélgetni azután is ráérünk. Akkor már hetek óta jártam a Kapos völgye falvadt, és ez volt az első olyan ház, ahol nem kellett »megdolgoznom« az aláírásért. Ilyen meglepetést még senki sem szerzett. Ezért is emlékszem vissza mindenre. Odaadtam a töltőtollamat, kitöltötte a belépési nyilatkozatot, majd koccintásra invitált. Nagyon kellemes zama- tú, saját termésű borral kínált. Beszélgetni kezdtünk. Sok minden szóba jött A család, a gyerekei. Ha jól emlékszem, a lányából tanítónő, a fiából meg valamilyen technikus lett. Megmutatta g háztáji gazdaságát is. Szép lovai voltak és hét vagy nyolc tenene. Józan esizű, egyenes gondolkodású embernek láttam. Olyan szív- vel-lélekkel parasztnak. Poharazás közben megkérdeztem tőle, hogy miért lépett be az elsők között Ivott először, s csak azután válaszolt. Art hiszem, így mondta: »Ez a szekér már csak előre mehet És a rossz féket mindig félrelöki a kerék.;.« Én ennyire emlékszem. Azóta nem hallott erről az emberről? — Nem. Azóta nem találkoztam vele. Miért, mi lett a sorsa? Brigád vezetőnek választották. Kezdettől ő irányítja a szövetkezet állattenyésztését Csönd. Aztán a válasz: — Biztos voltam abban, hogy tekintélye lesz a közösben is.. a Folytatom: — Befejezte az általános iskolát. — Nagyszerű! — Elvégezte a mezőgazda- sági technikumot A szaktárgyakból szín jeles ... Az agitátorból azóta jogász lett. Színkitűnően doktorált Most kérdez a hír után. — Küldték, vagy önszántából? — önszántából; s a A válasz ennyi: — Nagyszerű..: Az agitátor arcút nézem, és elmondom a mostani hírt: — Fölvételét kérte a pártivá. És Mvették.., Mosolyogni kezd Kovács Máté egykori agitátora, és kinéz az ablakon. Sokáig nézi a felhőtlen eget, már-már art hiszem, hogy nem is válaszol. Alikor megszólal: — Én mindig hittem az emberekben. Abban, hogy változnak..; De ... Nekem ma nehéz napom volt... Ez a hír valahogy most jólesett. Kovács Máté egyik ajánlója, a pártvezető- ség tagja: Ezeres Béla agro- nómus: — Mit mondjak róla? Ha fölsorolom, hogy szorgalmas, lelkiismeretes, fáradhatatlan, akkor még semmit se mondtam. Kovács Mátéban jobban megbízhat az ember, mint saját magában. Máté a munkában nem ismer barátságot. Ha az isten mulasztana valamit, azt is leteremtené... Az út széléin állunk, az állatorvost várja az agronó- mus. Nehéz eliés van Alsóhe- tényben. Oda igyekeznének. — Párton kívüli kommunista volt kezdettől fogva. Kovács Máté mindig a munkájával, a saját példájával agitált. Hogy mit jelentett itt ez az agitáció?! Bárkit meglehet kérdezni erről. Az agronómus természetesnek tartja, hogy Kovács Máté befejezte az általános Iskolát. Art is, hogy deres fejjel leérettségizett. — Ez így volt rendjén Kovács Mátéból szakmai vezetőt csinált a tagság. Kovács Máté nemcsak a szorgalmával, de az eszével is, a tudásával is meg akart felelni a bizalomnak. A háztájiban elég volt, amit akkor tudott, de itt már kevésnek tartotta art a tudományt. Aki ismeri, a természetesnek tartja, hogy így tett Mert ebben a faluban ma sok olyan dolog természetes, ami hat-nyolc évvel ezelőtt hihetetlen volt... — És ez is természetes? Ez. hogy Kovács Máté kommunista akart lenni? — Ma már igen. Mert nagyot változott ám ez a falusi világ. Az alakulás idején én is hihetetlennek tartottam volna.., A központi major hófehérre meszelt épületei között járunk. A szövetkezet állattenyésztése összesen ötvenhat embernek biztosít állandó munkát. Becslések szerint ötmillió forintot ér a mostani állatállomány. /" új épületek értéke is ennyire tehető. A tenyésztés hízottállat-értékesítés meg a félmillió liter tej ötmilliós bevételt jelent minden évben. Mindert Kovács Mátétól tudom meg. A séta után az ellető istálló végében levő brigádvezetői szobában beszélgetünk. Elmondom, hogy mennyi jót hallottam róla. Zavartan leint: — Higgye el, én is sokszor hibáztam.., Szóba hozom a belépés napját meg az agitátort. — Mondja meg neki, hogy tiszteltetem. Jól elbeszélgettünk mi altkor. Még márna is mosolygok, hogy meglepődött ... Traktor porotz az úton. A vontatón emberek ' ülnek, jobbára fiatalok. — Ha összejönnénk, most én tartanám szóval. Lenne mondandóm bőven! Hogy mit mondanék neki? Azt, amit Kádár János elvtársnak mondtam itt a mai or ban .. Hogy csak végig kell menni a falun, és meg kell nézni a házakat... Hogy tavaly már senki sem aratott, mindent a kombájnok ... Hogy autói vett az ötvenkét éves Tóth János állatgondozó. És hogv én is erre adtam a fejemet, most tanulom a közlekedés szabályait Hogy — és ezt érdemes megjegyezni — valóban ember lett a pulai paraszti Mert lehet, hogy hihetetlen, de ilyen jól még én sem éltem. Nem azért, mert nem volt miből! Azért, mert akkor másra kellett a pénz, és az ember önmagán spórolt, mert a jószágon nem lehetett... A vontató visszafelé jön az úton, és megáll az istálló előtti Barraképű fiatalember a vezető, cigarettára gyújtás várakozóan fújja a füstöt. Kovács Máté az ablakon át nézi a fiatal traktorost, és nagyon csöndesen ennyit mond még: — Mit gondol, mit szólna ez a fiú, ha most art mondanám neki, hogy holnaptól kezdve tehénfogatot kell hajtania? ... Németh Sándor Az ajánlók Mii Őzen? Régi laktanyából diákotthon Evekig állt Nagyatádon, a község központjában egy kihasználatlan, ódon laktanyaépület. Csapán néhány földszinti helyiséget használták tárolásra. Az egyemeletes laktanya falait most megerősítették, és még egy emeletet húznak rá. A nyolc és fél millió forintos átépítési munkát a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállár lat végzi. Most a második emelet betonozási munkáit készítik. épület udvari részét teljesen újjáépítették. A diákotthont a jövő év első felében adják át. 160 általános és középiskolás tanuló elhelyezését és étkeztetését oldják meg benne, ezenkívül itt kap helyet az általános Iskola napközije ia.