Somogyi Néplap, 1967. április (24. évfolyam, 78-102. szám)
1967-04-30 / 102. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. április 3C 'J* Ví ,/^ ’ ■ Kaposvár zöldségei látásáért lí P VRFiV Épfii a szántódi rév váróterme, pénztára és büféje. Az ultramodern épületet ' áJl-ill május végéin adják át rendeltetésének. Két vélemény Egy héten bedül két olyan összejövetelen vettem részt, ahol többek között Kaposvár zöldségellátásának megjavításáról esett szó. Legutóbb a .taposván Járási Párt-végre- iaj tóbizottság és a járási tanács végrehajtó bizottságának együttes ülésén Csek József, a járási tanács vb-elnöke ezeket mondta: »Nagy figyelmet kell fordítani a termelőszövetkezeteknek a különböző kooperációknak, mint a zöldség- gyümölcsértékesítö társulásnak íz építőipari vállalkozásnak, i közös fafeldolgozásnak a nunkájára. A zöldségtermesz- és és a baromfitenyésztés föllendítése főként a város szempontjából szükséges ...A kaposvári Latinka Tsz kommunistáinak taggyűlésén hallottam: »Föl kell mérnünk, hogy milyen igények vannak a városban zöldségfélékre, és eszerint kell ellátnunk a boltjainkat. A társulásnak az Családi művelésre adták ki erre az évre az összes kapásnüvényt a göllei Béke Termelőszövetkezetben. Szakítottak a hagyományos bandázássai, s a személyes egyéni felelősséget jobban érvényesítő rendszertől a terméshozamok további növelését várják. Ahogyan a szövetkezetben összeegyeztetik a nagyüzemi termelést az egyéni gazdálkodásra jellemző parcellás műveléssel, ugyanúgy kielégíti ez a muaKa- szefvezési forma a családok és a közösség egybevágó érdekét. Egy részre az alábbi terület jut: a kapás kukoricából egy, a vegyszeresből ritkításra körülbelül másfél hold; cukorrépa nyoicszaz, tanai many répa száz, burgonya kétszáz négyszögöl; ezek mellett a mák meg a napraforgó területét is szétosztották. Mindenki köteles parcelláján az összes munkát a jó gazda gondosságával, kellő időben elvégezni. Senkinek sem kell igazodnia a másikiioz, akkor megy egy-egy család sara- boini, kapálni, amikor sort keríthet rá; ebben a formában hasznosulnak a nap töredékrészei, a munkára alkalmas órák is. Fontos ügyelni az időszerűség mellett a munka minőségére, a szakmai követelmények megtartására is. Cukorrépából például lehetőleg 65 Oöb-es toszámot alakítanak ki holdanként. Legiontosabb abraknövényünk, a kukorica ter- mesótcaouen ugyancsak legnagyobbrészt a töszám növeléséül, várják a hozam jelentős emelkedését. Tavaly eloioruult, mini mondják, hogy »az egyik kukorica két méterről kiabált a szomszédjának.«* Az idén májusi mor- zsoltra átszámítva huszonhat mázsa szemtermésre számítanak — illetve ennyit terveztek a tavalyi huszonegy mázsával szemben. Ezerkétszáz holdas vetésterületnél ez a többlet annyira megy, hogy a munkaegységenkénti terményrészesedés értékét legalább három forinttal növeli. Jól halad a tavaszi növényápolás. A cukorrépát már megsara- bolták, s készülnek egyelésére. Igyekeznek majd azzal is, nehogy össze torlódjon a munka. K* J. Negyedszázad — vízen A LIN KIKÖTŐBEN MANDO- SZÖL. A kapitány meg a barátai játszanak rajta. Kint a vízen csend van. Olykor felhal- 'atszik a hullámok csattogása a kormány-fülkébe. Ilyenkor mindig leteszi a mandolin/t a kapitány, s a vizet meg az utasokat figyeli. A Balatont már nagyon ismeri. A huszonhatodik évét kezdte meg január elsején, mert a Csobánc motorossal újév napján is kifutott a vízre. Akkor még nem volt jég. A jég már régen elvonulilt. Most harmadnaponként kerül rá a szolgálat. S az utasokat most éppen úgy figyeli, mint régen. Hiszen minden ember más, és I mindegyik másként , viselkedik ' a vízen. A sok hajót megjárt utasok — amilyenek most is ■/annak a fedélzeten — közönyösen viselkednek. Egyszer volt egy utasam. Fonyód — Badacsony között hajóztunk. Olyan erős északkeleti szelet kaptunk, hogy időnként felcsaptak hajóra a hullámok. Az utas nagyon félt. Leült a fedélzetre, a derekára kötötte a kötelet, és állandóan fohászkodott. Meigzzadt a félelemtől, mire partot értünk. — Maga még soha nem félt? — Itt a vízen? Akikor sem féltem, amikor a háborúban aknák robbantak a hátam mögött. Azt mondja a feleségem, különös természetű ember vagyok. Nagyon szeretteim az apámat. Amikor meghalt, mégsem jött ki egy csepp könny sem a szememen. Itt belül mart NYERHET! r VÁSÁROLJON! MÁJUSI VÁSÁR a tabi Napsugár Áruházban 1967. május 2-től 20-ig. Nagy választékban kapható női, férfi és gyermek nyári ruha, cipő, fehérnemű, divatáru, televízió, rádió porszívó, motorkerékpár. Mosógép 40 %-kal csökkentett áron kapható. Díjmentea húshoz szállító*. Az áruház műszaki osztályán minden 1000 Ft-as vásárláshoz árutombola-jegyet adunk. órakor lesz A sorsolás 1967. május 21-én 21 Csalogány Kisvendéglőben. I. díj 1 db 102 típusú mosógép, II. díj 400 Ft-os könyvvásárlási utalvány, III. díj 30u Ft-os könyvvásárlási utalvány, IV. díj 200 Ft-os könyvvásárlás! utalvány, V. díj 100 Ft-os könyvvásárlási utalvány. a tahi Tab és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. (6001) hajókiránduvalami, de sok- sbsjs kai nehezebb, :«S| fájdalmasabb volt, mintha Rif sími tudtam ' ff volna. Hetekig cipeli magával az ember az ilyen fájdalmat, és örökre bele fr vésődik. Azt az embert, aki annyira félt a vízen, én soha nem felejtem el. Akkor is áiéreztem a félelmét. A hajón mindössze tizennyolc utas ül. Hideg az idő, kicsi a forgalom. Pedig néhány üdülőben vanak már vendégek, s amikor süt a nap, elindulnak egy-egy lásra. A mandolin hallgat, a kapitány tovább fűzi a szót. — FAKASZTÓ EZ A SZOLGÁLAT. Itt amikor az ember hajóra száll, kell hogy legyen nála vagy koszt vagy pénz, mert soha sem tudja, mikor hagyhatja abba a szolgálatot. — Ezt nem mindenki fogadja szívesen. — Kérem, én nem panaszkodok. Én azért lettem hajós, mert ezt szeretem. Lakott a szomszédunkban egy öreg vasúti főtanácsos. Az szokta mondaná nekem: ►►Gyerek, nézd meg azokat a gyorsvonatokat, hogy száguldanak. Te vasutas leszel.« Én ilyenkor mindig azt válaszoltani neki: Nézze meg azokat a hajókat, milyen szépen sfklanak a vízen. Én hajós leszek.« — Mit tart szépnek a munkájában? —■ Aki a Balaton mellett nőtt fel, az nem tudja elhagyni a vizet. Én szeretem a hajókat és szeretem a nyarat A nyár, a nagyszezon a legszebb és a legforgalmasabb. Nincs annál szebb, amikor a hajó járja a kikötőket És látja, a fiaim már nem ilyenek. Hajózni nagyon szeretnek, de a hajósok életét nem viselnék el. Ha itthon vannak, gyakran egész nap itt ülnek a hajón, de az más. ők akkor pihennek. Én dolgozom. SZIKÁR ARCÚ, MINDIG KOMOLY, szinte gondterhelt ember Tóth Vilmos, a Csobánc íz előnye, hogy egyazon .Joliban bőséges zöldségválasztékot adhatunk... Ha nincs válaszék, a vevő továbbmegy, és itt vásárol, ahol minden szükséges zöldséget egy helyen megkap . ..« A Balatonon már jól csinálják A piacon uucuunK olyan -öidségboltot, amelyhez társu- .ás adja az árut vannak szö- /etkezeti — termelői — bol- .ok, standok a város különböző részein. De vajon elég-e annyi? És van-e megfelelő választék? Ha összevetjük a megyeszékhely és a Balatonpart zöldségellátását, és mindezt olyan megfontolásból tesz- szük, hogy mennyit értékesítenek ott és itt a termelöszövet- vezetek, akkor a Balaton-part oldalára billen a mérleg. Egyre több elárusítóhelyet létesítenek ott a termelőszövetkezetek önállóan vagy társulásos alapon, s ennek megfelelően határozzák meg kertészetük fejlesztésének irányát. Élnek azzal a lehetőséggel, amit a Balaton-part közelsége, a nyári idegenforgalom nyújt számukra. Kaposváron ugyancsak nagy lehetőség kínálkozik a környező községek tsz-ei előtt, mégis ha a piacra megy a vevő, úgyszólván csak a somogygesztiek — ez a bolt is társuláson alapszik — tábláján akad meg a tekintete. Ha több ilyen bolt lenne, esetleg versenyezhetnének, melyik kínál jobb, frissebb árut, a vevő is válogathatna — és ami a legfonto-aob — néhanapján nem kellene hazamennie üres szatyorral. Elgondolkoztató, hogy a aegyeszékhely körüli közös .azdaságok miért nem -szállnak be« jobban Kaposvár íöldségellátásába. Tudok olyan ;özel fekvő szövetkezetről, amelyiknek jól jövedelmező kertészete volt, teherautót is /ettek jobbára áruszállítás /óljára, s aztán visszaesett a kertészetük, ma már alig ta- áikozni a portékájukkal a kaposvári piacon. Ugyanakkor például a Drávamenti Egyetértés Tsz évről évre növeli a kertészetét, mert még akkor is kifizetődőnek tartja ezt az üzemágat, ha az árut Tótújfaluról Pécsre meg Komlóra kell szállítani. A megye északi részén előfordul, hegy 3gyik-másik szövetkezet a Balaton túlsó oldalára is küld zöldségszállítmónyt. Nekik még ez is kifizetődik, hogyne érné meg akkor a néhány ki-» lométerre levő községekből Kaposvárra hozni a zöldséget?! Valamit tenni kell Nehéz a kérdésre igazán elfogadható választ találni. Talán a megoldás sem egyszerű, lehetnek anyagi vagy egyéb akadályai. Mindenesetre valamit tenni kellene mielőbb. Bíztató előjelnek számít, hogy illetékes párt- és tanácsi szervek súlyának megfelelő gonddal kezelik ezt a témát Jó lenne, ha példájukat a termelő gazdaságok is követnék, hiszen anyagi hasznot hozna számukra, és a zöldségellátas javítása a város szempontjából is szükséges ... Hemesz Ferenc kapitánya. Az alatt a negyedszázad alatt, amit a vízen töltött, csaknem minden balatoni hajót kipróbált. A Beloiannisz kivételével valamennyien dolgozott már. S mindegyikre úgy emlékszik, mintha tegnap szállt volna le róla. Napnyi pontossággal megmondja, hogy tizenöt éve melyik hajón és meddig dolgozott. A hajón kívül két szenvedélye van. Az egyik a horgászás, a másik a mandolin. Szezon idején a horgászbot csak ritkán kerül elő. A hangszer majdnem minden kikötőben. A kapitány olyan fáradhatatlan, akár ezek a fürge testű hajók, s ha az életéről kérdezem, mindig a hajókról beszél. — A Helkán kezdtem fűtőként — 1941. május 5-én. Reggel jelentkeztem ott a kikötőben, s még azon a napon lapátoltam a szenet a hajón. Az volt ám a nehéz hajós élet. — S a mostani? — Ha újra kellene kezdeni az életet, újra hajóra jönnék még akkor is, ha a világ legnehezebb mestersége lenne. — De miért? — Mert nékem a hajó az életem. Itt emberekkel találkozom, és én nagyon szeretem az embereket. A KIKÖTŐBEN halk kop- panással áll meg a hajó. A? indulásig megint megszólal < mandolin. Nem a kapitány játszik, hanem a barátai. A kapitány hallgatni is sze réti a zenét. Kercza Imre Cserépkályha-építést és átrakást vállalunk. Kaposmérő-Kadarkút Építőipari Ktsz Kaposmérő. Telefon: 3 (4796) A „repülő" szerelő SVEJK. Így ismerik a vállalatnál, s nagyon sokan a városban is. Amikor fölkerestem a Gépipari Technikumot, ahol rendszeres gép- karbantartó munkát végez, Kormány Lajos igazgató csodálkozik. — Szabó Gyulát keresi? A Finommechamkdtól? Maga bizonyára a Svejkre gondol. Nagyon rendes fiú. Kértük a vállalatot, hogy ezentúl mindig öt adja. Nagyon elégedettek vagyunk a munkájával. Hamarosan előkerül Szabó Gyula a műhelyből. Magas fekete bajuszos fiatalember. Azonnal »kiszúrja« a jegyzetfüzetemben a Svejk nevet. — Ezt ki árulta el? — Hallottam... De miért hívják így? Külsejében semmi sem emlékezteti a »derék katonára « ... Mosolyogva meséli, hogy egyik kedvenc könyve ez a Hasek-regény. Amikor megvette, nagyon sokan elkérték tőle a barátai közül, szinte kézről kézre járt. A/nnyit emlegették a Svej- ket, hogy a végén rajta maradt a név. — Kialakult a műhelykollektívában, egyáltalán nem érzem sértőnek. Amolyan »művésznév« ez... Hozzáteszi, hogy a Her- mann-brigád — amelynek ö is tagja — nemcsak a »névadásban« ügyeskedik: havonta 110 százalékra teljesíti a tervét. J.1Ó6 ÓM SZABÓ GYULA | dolgozik a vállalatnál. Három évig mint elektroműszerész tanuló, majd a szak- munkás-bizonyítvány megszerzése után mint a villany- motorok, a háztartási gépek, és a generátorok »szakorvosa-. — Nem tudnám elképzelni, hogy mással foglalkozzam. Mindenkinek van valami, amit szeret csinálni. Én ezt élethivatásomnak tekintem. Bonyolult, állandóan fejlődő szakma a miénk. Megállás nincs, folyton tanulni kell, hisz egymás után jönnek ki a gyárakból az új gépek. Az is igaz, hogy nem veszélytelen foglalkozás, de nagyon sok érdekességet rejt magában. Tizenegy éve vagyok a szakmában, már a motor zörgéséből is megérzem, hol a hiba ... Jó munkára és munkaszeretetére fölfigyeltek a vállalat vezetői. Tavaly kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Nagy szó ez, hisz a hasonló korú fiatal dolgozók nemigen dicsekedhetnek ilyen elismeréssel. Huszonöt éves, s máris három elektroműszerészt nevelt ki. A tanulóidőben Acs Bélának, Tóth Péternek és Szűcs Józsefnek volt a mestere. Még mindig megkeresik, ha valami problémájuk van. — Az én mesterem annak idején Kereki Tibor — volt — mondja —, nagyon sokat tanultam tőle. Mint oktatót, öt választottam példaképemnek. Igyekeztem én is mindent úgy továbbadni a tanulóimnak, ahogy ő tanított engem. Szabó Gyula nemcsak a gazdasági vezetés elismerését vívta ki, hanem a fiatalokét is. 1962 óta KlSZ-tit- kár a vállalatnál, az idén ismét megválasztották. A szakiskola végeztével beiratkozott a Pécsi Gépipari Technikum levelező tagozatára. A második évet már nem tudta befejezni, elvitték katonának. — Valahányszor itt dolgozom a technikumban, mindig van egy kis nosztalgiám — jegyzi meg. — Szerződés alapján végzem itt a gépek '-arbantartását. különben »repülő- szerelő vagyok, mindig menni keV valamerre. Ha itt javítok, mindig van eay-két technikus jelölt körülöttem, némelyik egész komoly érdeklődést tudást árul el. Gondoltam rá többször, hogy folytatom a tanulást. De elő' b a fiatalok legnagyobb nehézségét, a lakáskérdést kell megoldanom, másfél év óta várunk lakásra életveszélyes házban lakunk. Ha ez elintéződik, akkor ismét ráadom a fejem ■■ tanulásra. Nem lehet megállni a fejlődésben . .. Strubl Márta
