Somogyi Néplap, 1967. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1967-03-31 / 77. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. március 31. Ismét „tévedtek*4 az amerikaiak Előkerülnek az elavult hajók — Goldwater nem lepődne meg Egy amerikai katonai he­likopter szerdán »tévedés­ből-“ rakétatüzet nyitott egy dél-vietnami falura, Quang Ngai várostól 56 kilométer­re délkeletre. A »baleset- következtében a falu há­rom lakója meghalt, hú­szán megsebesültek, és az elharapódzó lángnyelvek 21 parasztházat megsemmisí­tettek. Dél-vietnami partizánok szerda éjjel Saigontól mint­egy 570 kilométerre északra lelőttek egy Dakota típusú repülőgépet. A gép személy­zete — hét amerikai és egy dél-vietnami — életét vesz­tette. A Cuam-szigetről felszálló B—52-es stratégiai nehéz­bombázók a szerdáról csü­törtökre virradó éjszaka bomba támadást intéztek a partizánok állásai ellen Quang Ngai tói 40 kilométer­re délre és a kambodzsai ha­tár közelében, A VDK elleni szerdai bom­batámadások során Hanoitól 43 kilométerre északkeletre amerikai vadászbombázók megrongáltak egy nagy rak­tárépületet. Az amerikai ka­tonai szóvivő szerint Phan­tom típusú vadászgépek el­süllyesztették 12 észak-viet­nami bárkát Két amerikai romboló foly­tatja a VDK partvidékének ágyúzását. A VNA hírügynökség je­lentése szerint a dél-vietna­mi bábhadseregből havonta mintegy 15 ezren szöknek meg. A vietnami háború kiszéle­sítésének stratégiája érdeké­ben a Pentagon kénytelen még a második világhá­ború után konzervált ha­jókat is felhasználni. McNamara egy szenátusi al­bizottság! ülésen bejelentette, hogy 161 ilyen régi hajót használnak fel katonák és lőszerek Dél-Vietnamba tör­ténő átszállítására. Az Egye­sült Államok csendes-óceáni kikötőiben majdnem 200 000 tonna áru halmozódott fel, amelyet a szállítóeszközök hiánya miatt nem tudnak Dél-Vietnamba juttatni. Az amerikai kvéker szer­vezet évi kongresszusán szer­dán Philadelphiában elfoga­dott határozat »erkölcstelen­nek és alkotmányellenesnek« nevezni az Egyesült Államok fegyveres vietnami beavat­kozását. A kvéker akcióbizottság egy szóvivője bejelentette, hogy szerdán táviratot ka­pott Haiphongból, amelyben a Phoenix vitorláshajó pa­rancsnoka közli, hogy 10 000 dollár értékű gyógyszerszállítmányát átadia az észak-viel« ami Vöröskereszt képviselői­nek. Goldwater, volt köztársa­ság párti szenátor, aki a kö­zelmúltban tért vissza dél­vietnami utazásáról, a Vir­ginia egyetem mintegy ezer­főnyi hallgatósága előtt ki­jelentette: »Nem lepne, meg, ha egy szép reggel arról értesülnék, hogy Haiphongot bombázzák. A PAP New York-! tudó­sítója írja: U Thant keddi sajtókonferenciáján elhang­zott nyilatkozata arról tanús­kodik, hogy az ENSZ főtitká­ra a vietnami kérdésre vo­natkozó javaslatát kulcspont­jában változtatta meg, ami­kor már nem ragaszkodik a VDK elleni bombatámadások beszüntetéséhez, mint a tár­gyalások megkezdésének elő­feltételéhez. Igaz, sajtóérte­kezletén U, Than t hem ke­vesebbszer, mint hétszer is­mételte, hogy a bombázások beszüntetése szükséges, nyi­latkozatának szövege azonban ezt a feltételt nem tartal­mazza. Véget ért az FKP plénuma A Párizs melletti Auber- villiers-ben csütörtökön befe­jeződött a Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának ülése,, amely Georges Marchais-nak, a párt politi­kai bizottsága tagjának be­számolója alapján megvitatta a nemzetgyűlési választások eredményeit és a párt , ezzel kapcsolatos feladatait. A ple­num a megvitatott kérdések­ből határozatot hozott. Nyugati segély Indonéziának A Reuter-iroda értesülése szerint az amerikai kormány hatvanöt millió dolláros se­gélyt ajánlott fel Indonéziá­nak azzal a feltétellel, hogy más országok is helyt adnak a djakartai kormány segélyké­relmének. Nyugat-Németor- szág a közelmúltban ötven­millió márkát ígért. Februárban tizennégy nyu­gati ország pénzügyi szak­emberei Amszterdamban két­napos értekezleten vitatták meg az indonéz igényeket. A Reuter hágai tudósítója úgy értesült, hogy júniusban a Hága melletti Scheveningen- ben újabb konferencián veszik szemügyre: melyik nyugati ország mennyit ajánl fel. Befejeződött az „olaj-blitz Nem folyik több olaj a roncsokból ti Csütörtökön az angol légi­erő gépei ismét rakétákkal lőtték, robbanó- és napalm­bombákkal bombázták a »Hét sz'kla« zátonyain felnyársalt Torrey Canyon tankhajó ron­csait. A szigetország délnyu­gati csücskénél kedd óta zajlik a különös »villámháború-“ az olajat árasztó roncsok ellen, amelyek nagy részét már víz borítja, de mind ez ideig nem süllyedtek el. A cél az, hogy felszakítsák a még 15 — 20 000 tonnányi kőolajat tar­talmazó tartályokat, & a ron­csokból olyan tűzfészket ké­pezzenek, amely biztosítaná a körülötte úszó kőolaj tócsa fo­lyamatos égését. Az »olaj-blitz« két napja alatt ötvennégy katonai gép összesen 98 darab ötszáz ki­logrammos robbanóbombát, ti­zenhat rakétát, kétezer gallon (egy gallon kb. 4,5 liter) na­palmot, 9500 gallon petróleu­mot és hatvanezer gallon re­pülőbenzint zúdított a már többször felgyújtott, de újra és újra elalvó olajmáglyára. A legoptimistább becslések sze­rint eddig mindössze tízezer tonnányi kőolajat sikerült el­égetni. Összesen mintegy 90— 100 000 tonna kőolaj sodródik hatalmas foltokban az angol és a francia partok felé. A festői szépségű Cornwall-szí- getet a tengeren úszó olajtö­megnek még csak kis töredéke érte el, de máris kétszáz kilo­méteres hosszúságban be­szennyezte a szigetország leg­népszerűbb tengerparti üdülő- vidékét. Csütörtökön délután négy órakor befejezték a tankhajó roncsainak bombázását. A ledobott bombák már nem gyújtották fel a roncsokat, amelyek közelében 13 nap óta most először nem ész­leltek olajömlést. (MTI) Kiadják-e Stanglt? A brazil legfelső bíróság szerdán egyhangúlag úgy ha­tározott, hogy a több európai ország által kikért Franz Paul Stangl náci háborús bű­nös nem találkozhat a sajtó képviselőivel mindaddig, amíg a kiadatási kérelmek ügyében végleg nem döntenek. A bra­zil legfelső bíróság fogja el­dönteni egy előzetes tárgyalá­son, hogy Stanglt kiadják-e Ausztriának vagy sem. Humphrey Rómában Hubert Humphrey, az Egyesült Államok alelnöke nyugat-európai körútja sorún csütörtökön a nyugatnémet fővárosból Rómába érkezett. Humphrey római megérke­zése mintegy jeladás volt az amerikaiak Vietnam elleni agressziójával szembeni nagy népi megmozdulásra. A re­pülőtérre vezető főútvonalak házsorain feliratok jelentek meg, amelyek követelik a bombatámadások és általában az agresszió megszüntetését. Az MTI római tudósítójának jelentése szerint csütörtökön este a főváros összes negye­deiben megmozdulásokat tar­tottak a vietnami békéért. Nasszer fogadta Gromikót Nasszer, az EAK elnöke szerda este Kairóban magán­lakásán fogadta Gromiko szov­jet külügyminisztert. A meg­beszélésen — amelynek tar­talmáról semmi részletet nem közöltek — jelen volt Riad egyiptomi külügyminiszter és Pozsidajev, a Szovjetunió kai­rói nagykövete is. A kairói sajtó nagy fontos­ságot tulajdonít Gromiko szov­jet külügyminiszter látogatá­sának, és címoldalain közli a Nasszer elnök és Gromiko megbeszélései alkalmából ké­szült fényképeket. A lapok közlik Gromiko nyi­latkozatát, amelyet megérke­zésekor mondott el. A szovjet külügyminiszter közölte, hagy a két országot érintő kérdése­ket vitatja meg az EAK ve­zetőivel. Megfigyelők szerint szó van a Szovjetunió és az EAK gazdasági kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő prob­lémákról, a jemeni helyzet alakulásáról, a genfi leszere­lési értekezleten felmerült kérdésekről, a dél-arábiai fél­szigeten tapasztalható feszült­ségről. Fenyegetik Garrison New Orleans-i kerületi ügyész szerdán más­fél órán át hallgatta ki Lay- ton Martenst, David Ferrie egykori lakótársát. Garrison feltételezései szerint Ferrie New Orleans-i lakásán 1963 őszén az összeesküvők meg­beszélést folytattak Kennedy meggyilkolásáról. Egy másik tanú, aki meg­szökött New Orleansból, ma­gasabb fokú bírósághoz for­dult és kérte, hogy semmi­sítsék meg az ellene kibocsá­tott körözést. A tanú: Gor­don. Novel kocsmáros, isme­retlen helyről »levelez« a bí­rósági szervekkel. Nem akar megjelenni az ügyészi hiva­talban egy további tanú, a huszonkét éves Lillie Mae McMaines asszony sem, aki Garrison t Nebraska államba menekült. Garrison ellene is körözést rendelt el. Szerdán este Garrison egy újságíró kérdéseire válaszol­va kijelentette: amióta a Kenneidy-ügyben nyomoz, többször is megfenyegették, hogy megölik. Az utóbbi idő­ben az amerikai belbiztonsá­gi szervek is felhívták a fi­gyelmét rá, hogy élete ve­szélyben forog. Előzőleg is­meretessé vált, hogy a Szö­vetségi Nyomozó Iroda, az FBI kedden tudatta Garri- sonnal: egy georgiai illetősé­gű nő az életére tör. A hírügynökségek szerint a kerületi ügvész állandóan fegyvert visel, lakóházát éj­jel-nappal őrzik. (MTI) A nyúl tenyésztés jól jövedelmez! A földmüvesszövetkezetek 1967. évre előnyös föltételekkel kötnek szerződést. KÖSSÖN ÖN IS! Feltételek: kilogrammonként 17,80 Ft-os átvételi ár; minden nyúl után kilogrammomként 1,5 kg takarmány állami áron; szerződési előleg darabomként 10,— Ft; nagyüzemi felár címén tsz-ek 2,— Ft-ot, társulások, szakcsoportok 1,50 Ft-ot kapnak l kilogrammonként. (96) Szállodára zuhant egy repülőgép Csütörtökön reggel New Orleans egyik külvárosában gyakarlórepülés közben le­zuhant a Delta Air Lines egy DC—8 típusú repülőgé­pe. A legfrissebb jelentések szerint a négymotciros, sugár- hajtású óriásgép próbaútján alig kilenc percet repült és újra leszálláshoz készült, amikor lefelé ereszkedve el­sodorta négy háznak a tete­jét, majd belefúródott a Hilton szálloda falába.A köz­vetlenül érintett négv szállo­dai szobában nyolc iskolás­lány tartózkodott, s mind­egyik a fürdőszobában igye­kezett menedéket keresni. Jtt érte őket a szörnyű ha­lál. Az öttagú legénység — va­lamennyien pilóták — életét vesztette. Egyikük, George Piazza fegyúttal jogász, s ügyvédje volt egy James Le- wallen nevű férfinak, aki valamikor David Ferrie szo­batársa volt. Ismeretes, hogy Garrison ügyész állítása sze­rint Ferrie ahhoz a csoport­hoz tartozott, amely New Orleansban összeesküvést szőtt Kennedy elnök meg­gyilkolására. (MTI) Sikerült a próbarepülés A heluáni hadiüzemek re­pülőteréről szerdán első pró- baútjára felszállt az EAK és India együttműködési szer­ződése értelmében épített léglökéses vadászbombázó harci repülőgép. A hangsebességnél gyor­sabban repülő vadászbombá­zó prototípusa négy évig épült. Amikor a félórás légi­ót után a gép leszállt, Apa Pant, India kairói nagyköve­te virágfüzért akasztott a pi­lóta nyakába, s az egyiptomi és indiai mérnökök, munká­tok rögtönzött ünnepségen fe­jezték ki örömüket a sikeres próbaút felett. (MTI) A SZÍNTÉR AZ EGÉSZ VILÁG Az Egyesült Nemzetek New Yohk-i palotájában, ahol ott van a föld legtöbb országának küldötte — s ahol a szo­cialista országok következetesen küzdenek azért, hogy az ENSZ mielőbb valóban egyetemleges világszervezet legyen, a megbeszéléseken tényleg ott lehessen minden ország kép­viselője — hazánk képviselete szerény létszámú. De ez a viszonylag is kis képviselet csak a legutóbbi, a 21. üléssza­kon tizenhárom határozati javaslatnak volt szerzője vagy társszerzője. Ugyanezen az ülésszakon az egyik alelnök a magyar delegáció tagja volt; a legfontosabb ENSZ-intéz- mény, az UNESCO immár másodszor választ egyhangúlag magyar alelnököt. Hivalkodás, túlzás nélkül állítható; a magyar külpolitika szilárd és elvhű állásfoglalásai növek­vő tekintélyt, megbecsülést biztosítanak azoknak a magyar diplomatáknak és tisztviselőknek, akik száznál több ország­ban a magyar nagykövetségeken, követségeken vagy keres­kedelmi kirendeltségeken dolgoznak, és azoknak a hivatá­sos és nem hivatásos diplomatáknak, akik alkalmilag képvi­selik szocialista hazánkat abban a körülbelül ötszáz külön­böző nemzetközi szervezetben, amelynek Magyarország is tagja. Számokat is idéztünk, mert egy-egy vonással a számok is fontosabbá tehetik a magyar külpolitika mai arculatáról, elért eredményeiről megfogalmazható néhány gondolatot. Abban az ünnepi hangulatban, amely a felszabadulás évfor­dulói ín eltölti a szocialista haza hú fiait, el kell gondolkod­nunk azon is, hová jutottunk el az 1945-ös áprilisnak a ro­mok fölött szálló pori el legekből éppen kibontakozó magyar világából a nemzetközi kapcsolatok útjain. Ma az ENSZ-beli tevékenység tisztes mérlegével kezd­hetünk számvetést hazánk szerepéről a nemzetközi politika színterén — ám a felszabadulás tavaszán nem az első évét élő világszervezet felé tekintettünk még; a közvetlen szom­szédok kezét kerestük szőkébb hazánk, a Duna völgye, Kö- zép-Európa országainak népeivel kívántuk »rendezni közös dolgainkat«. Történelmileg is természetes, hogy a magyar külpolitika első kapcsolatai, megállapodásai és szerződései éppen a fel­szabadítóval, a Szovjetunióval kötöttek össze bennünket. A magyar belső fejlődés logikája szerint pedig természetes: az­óta is a magyar külpolitika leglényegesebb alapelve — és lesz is mindig! — a Szovjetunióhoz fűződő őszinte, bensősé­ges és testvéri viszonyunk, a szocialista országok egységé­nek és összeforrottságának erősítése. Ha külpolitikai összefüggésekben próbáljuk megfogal­mazni április negyediké jelentőségét, ott kell keresnünk a magyarázatot, hogy a felszabadulás tényével valósággá lett függetlenség és nemzeti szuverenitás védelme az azt fenye­gető imperialista törekvésekkel szemben a legjelentősebben a szocialista közösség országaival együtt folytatott békepoli­tikában testesül meg. A magyar külpolitika alapja a szo­cialista testvérországokkal bennünket összekötő milliónyi szál állandó erősítése: a világ leghaladóbb erőinek, a békét legkövetkezetesebben védelmező közösségnek lett része — és egyenjogú megbecsült tevékeny részese — az egykor ma­gát oly társtalannak tekintő Magyarország. Hasonlóképpen ott van a magyar külpolitika alapelvei között a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének gondolata. Elvi engedmények nél­kül, továbbra is harcolva az imperialista agressziók ellen, úgy valljuk ezt a gondolatot, hogy tudjuk: korunkban a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen. S tovább folytat­va e gondolatot valljuk azt, hogy mi nem egyszerűen hábo­rú nélküli állapotot kívánunk, hanem a két társadalmi rend békés gazdasági versenyét, és meggyőződésünk, hogy ebben a versenyben a szocialista rendé lesz a győzelem. A magyar külpolitika az elmúlt évtizedekben szüntele­nül erősítette kapcsolatait a harmadik világ országaival; ab­ban a természetes és termékeny érdekközösségben és kap­csolathálózatban, amely a szocialista közösség országait a gyarmati sorból felszabadult, függetlenségüket^ védő és a nemzeti szuverenitás levegőjében első éveit élő országokkal összeköti, jelentős és értékes a magyar hozzájárulás is. Huszonkét esztendeje, amióta a felszabadult Magyaror­szág diplomatái az első bejegyzést tehették volna egy elkép­zelt és minden magyar vonatkozású külpolitikai eseményt összegyűjtő naplóba, változatos kötetek sora telhetett volna meg Ezekben az elképzelt évkönyvekben csak ezres szá­mokkal összegezhetnénk a legmagasabb szintű megbeszélése­ket, párt- és kormányvezetők, kormánytagok tárgyalásait, tízezres nagyságrendű szám lenne a megállapodásoké, egyez­ményeké, jegyzőkönyveké. Lenne néhány olyan lap, amely a szocialista Magyarország elleni imperialista akciókat ösz- szegezné, néhány oldalon megtalálnánk például a Magyar Népköztársaság ellen tíz—tizenegy évvel ezelőtt még nem ritka, dühödt rágalmakat is. Az esztendők naplóit lapozgat­va regisztrálhatnánk, hogy a nemzetközi közvélemény mi­lyen érzékenyen reagált a magyar élet minden jelenségére, külpolitikai tekintélyünk növekedése egyenes arányban állt a belpolitikai fejlődéssel, egész pontosan fogalmazva: a szo­cialista rend erősödésével és szilárdulásával. S mint legfon­tosabb vonást figyelhetnénk meg ebben az elképzelt napló­sorozatban azt a tényt, hogy a magyar külpolitika követke­zetessége, elvhűsége végül még azokat is tiszteletre és elis­merésre készteti, akiket nehéz lenne barátainknak nevezni. Az ENSZ New Yonk-i üvegpalotájának képét idéztük fel bevezetőben — ez az egyik • színtere a magyar külpolitika tevékenységének. A teljes színtér azonban az egész világ. Ha ma a magyar külpolitika egyik legfontosabb célkitűzése, hogy hazánk szavával, tevékenységével is elősegítsük az európai biztonsági rendszer kidolgozását szolgáló európai biztonsági konferencia összeillését, a legközvetlenebb színtér­re utaltunk. A közvetlen, mai külpolitikai célkitűzés idézé­sével is politikánk egészének nagy céljaira mutathatunk rá: a magyar külpolitika dolgozó népünk legfontosabb érdekei­nek szolgálatában, együtt a szocialista közösség országaival a béke biztosítását kívánja élősegíteni. Gárdos Miklós Fokozódik a kínaiak üldözése Indonéziában A Reuter hírügynökség leg­újabb jelentése szerint Indo­néziában folytatódik, sőt fo­kozódik a kínai nemzetiségű állampolgárok üldözése. A fő­város helyőrsége csütörtökön bejelentette, hogy több kínai személyt tartóztattak le, mert állítólag kormányellenes ille­gális röpcédulákat terjesztet­tek. A röpcédulák aFenállást'-'’ fegyveres harcra szólították fel a kínaiakat. A hadsereg ezenkívül több kínai tulajdonban lévő nagy vállalatot foglalt le. Egy ka­tonai szóvivő állítása szerint e vállalatok tulajdonosai »kom­munista tevékenységet« pán­téi tek. A Reuter hírt ad Suharto tábornok bejelentéséről, amely szerint vr« -a ötven száza- lékkai n vi h az indonéz had sereg létszámát.

Next

/
Thumbnails
Contents