Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
MÓRA ÉS KAPOSVÁR* M óra Ferenc kiterjedt levelezése ismert: barátok, ismerősök, tiszr tel ók, közelállók és idegenek valóságos levélözönnel árasztották el napról napra. Az író válaszai és közeli jó barátainak küldött levelei közül — magánkézből — az utóbbi tizenöt évben mintegy kétkét és fél száz kutatókhoz került, és különböző napilapok, folyóiratok hasábjain, illetve válogatásként már kötetben is megjelent. További százakra tehető viszont azoknak a ma is családi ereklyeként őrzött, még kiadatlan Móra-leveleknek a száma, amelyek felkutatásra várnak, vagy intimitásuknál fogva ma még nem közölhetők. Irodalomtörténetünk sokat merített az eddigi levélközlésekből is egy markánsabb, hitelesebb és emberibb Móra- portré marxista igényű felvázolásában. Üjabb és újabb dokumentumok, adatközlések — az író magánéletére, küzdelmeire, örömeire és gondjaira fényt vetítő vallomások-1 — forrása ez a jobbára feltáratlan és ismeretlen terület. Móra Ferenc »lenelei nyilvántartásához külön könyvet vezetett; ebbe minden levelet az érkezés napján beirt, de pontosan beírta a válaszadás napját is* — közli visz- szaeml ékezésében a makói orvos jó barát, Diósszilágyi Sámuel. »De nagyon kevés olyan ember akadt, akivel levelezése egy egész életen át tartott volna, még kevesebb, akinek szabad bepillantást engedett gyötrelmeivel, vívódásokkal teli ismeretlen önmagába*, — olvashatjuk Madácsy László megállapítását a kötetben. Az írónak a műveiben Is uralkodó szubjektivitása, közvetlensége társaságbeli magatartását, emberi kapcsolatait is jellemezte. Azonban a könnyed, vidám, én-központú csevegés valójában szemérmes tartózkodást is reitett: s nemritkán súlyos gondok palástja volt kedves humora, kesernyés iróniája. Ez a Móra-arc egy kissé a japán házigazdáét formázza, aki — nehogy lehangolja vendégét -T- mosolyog akkor is, ha gond vagy fájdalom éri. Közvetlensége tehát nem kitárulkozás; lelkének rejtett zugaiba valóban csak kevés közeli jó barát pillanthatott be. E kevesek egyike a kaposvári Goitein család: dr. Gcá- tedn Gábor ügyvéd, valamint fia, Goitein György és leánya. Éva. Milyen tényezők egyengetik és fűzik szorosra a népszerű szegedi író és a kaposvári ügyvéd kapcsolatát? Mindenekelőtt világnézeti rokonság és azonos politikai hitvallás melegíti össze kettőjüket. A kaposvári órás kisiparos hetedik gyermeke a félegyházi foltozó szűcs ötödik gyerekéhez hasonló küzdelmekben ismerkedett az élettel, a társadalommal. Elvégzi a jogot, ügyvéd Kaposváron, azonban közírói ambíciói a pálya lehetőségeivel szemben a közélet felé vonzzák. A város haladó értelmiségének egyik vezető alakja, a Demokrata Kör elnöke. Politikai állásfoglalásában a baloldal felé vonzódó polgári demokrata. Vezércikkírója és 1918 szeptemberétől 1919. március 23-ig felelős szerkesztője a Somogyvármegye című politikai nnoilapnak. Az őszirózsás forradalom kezdetén — Mórához hasonlóan — funkciót vállal a megalakuló nemzeti tanácsban. A városi bizottságnak a fehérterror alatt mártírhalált halt Tóth Lajos, valami rt dr. Bók Zalán la;os mellett egyik elnöke. A húszas-harmincas években tárca- és vez^rcikkíróia a városi polgárság Űj-Somogy című napilanjának. * » * A jobbára családi vonatkozású közlések mellett számos bizalmas vallomással találkozunk Móra kaposvári leveled között: Életéről, nézeteiről, készülő regényéről srtb. Gyötrődését, gondjait is megosztotta barátjával, s több helyütt élete hajszoltságáról, szétaprózottságáról panaszkodik, ha olykor felnyitja keserűsége zsilipjét Egy ilyen pillanatban vetette papírra egy másolatban fennmaradt hosszú levelét is »esztendők szombatján-«, valószínűleg 1927 szilvesztere előtt: »Bizony édes leikeim, szánni kell engem, nem haragudni rám, mert nincs az a gályarab, akinek több öröme lenne a maga nyomorult életében, mint nekem, ebben a ki- salangozott, fényesre mázolt életben, amelyben egyre jobban elvesztem magamat,..« E néhány sor egy kissé arra is rávilágít, hogy álmai közül miért csak négy jelentős regénye született meg; és miért csak a pálya utolsó harmadában, nem egészen nyolc év alatt? Azért, mert nappalait az »ólomszérűk«: a múzeum, a könyvtár, az ásatások, a hivatali ügyfelek morzsolják szét; estéit a közéletnek előadásokra, ülésekre; éjszakáit, maradék energiáját pedig íróasztalának áldozza. M ára több helyütt kedves szavakkal emlékezik meg a kaposváriakról. Ezek a sorok nem udvarias szólamok, hiszen ez Mórának sohasem volt kenyere. » Megakad a torkomon a szívből jövő őszinteség, ha attól fél, hogy hízelgés színe van.. — — írja egyik tárcájában. Számtalan híve, jó ismerőse akad ebben a városban, ahol több ízben előadást is tartott. Mórát szerették Kaposváron. Olyannyira, hogy még a képviselőházba is elküldték volna. — Nézd már — újságolta egyszer, mikor egy este kiszaladt hozzám —, csúffá akarnak tenni a kaposiak. — Hogy-hogy? — kérdeztem. — Követnek akarnak meg. választani mindenáron. Mintha nem lett volna már elég bajom a politikával — olvashatjuk Diósszilágyi Sámuel visszaemlékezésében. R okonszenvéről tanúskodnak visszatérő kaposvári látogatásai, előadásai és az ezekről szóló sajtótudósítások is. S hogy a kaposváriak ragaszkodása mennyire erős volt iránta, arra rávilágít egy érdekes dokumentum is, amely közvetlenül a háború után véletlenül került elő. Ez a dokumentum egy de- dikáció Móra Ferenc Georgi- kon című elbeszéléskö cetében. Egyetlen gondolat, kézírással mindössze három sor ez a néhány évvel korábban vásárolt Móra-kötet belső címlapján. amelynek látszólag nincs is semmi különösebb jelentőül * *7 tv 1 *** • *** * * *«-*». •*<«"£» y*, *«*r~ C% • _ . '< . V • * \ «h» oicq *• r *• n-l ff, S. *f 'T V'l-. •Saját kezű aláírásommal bizonyítom, hogy ez a kép nem engem ábrázol, mert ha én volnék, még itt is mosolyogva néznék az első babacsörgő ajándékozójára. Kaposvár, 1928. 11/12. Móra Ferenc* A szöveg utal a címoldal melletti (igen rosszul sikerült) portrérajzra, amely Mórát ábrázolja; s az is kiderül, hogy az, akinek dedikálta az író, korábban — valószínűleg Móra első kaposvári látogatása, előadása (1926. január 24.) alkalmával — csörgővel kedveskedett ez író unokájának, Vészits Ferikének, aki akkor lehetett néhány hónapos. Mi emeli mégis irodalomtörténeti rangra ezt a semmitmondó kis bejegyzést? A hatása. Helyesebben annak a műnek a hatása, amelyre a szerző bejegyezte. Dr. Bók Miklós kaposvári ügyvédnek írta e sorokat Móra szintén egyik kaposvári látogatása alkalmával. A dedi- káció tulajdonosa 1944-ben ezt a Georgikont — maroknyi holmija, emlékei között — magával vitte az emberi méltóság száműzetésébe enyhítő írként a barbárság ellen. Tovább azonban már nem vihette. A gyűjtőhelyen esd is elvették tőle... A dedikált Móra-kötetre a kaposvári izraelita hitközség épületében feldúlt ingóságok és felhalmozott tárgyak, értékek között — sajátját keresve — dr. Goitein Gábor bukkant rá 1945-ben véletlenül. A könyvet magához vette, megőrizte. Mementóül... Wallinger Endre KOVÁCS JÓZSEF: ÖNARCFEP Kátay Antal: NEM JÖN LEVÉL •Tudod, Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony.« Kassai Ferenc; Levél Vietnamból.-poste restante«, sem »post testa«, a szállítógépek ma bombát hordanak £3 szerpentint és konfettit — tonnaszám csak levél nem érkezett ma délután, sem »postán maradó«, sem »ünnepek után« jelzésű, mert álmaink is összeomlanak, s a gépek újra bombát hordanak. Pedig választ is írnék, kedves, ezerszer annyit, amennyit egy levél kibír, hisz alig múlt el nap, s tizenhatan csak tizenkét órát éltek belőle át, mert zuhant a gép, s későn bontottak ernyők Tudod, Ilyenkor eszét veszti az embfer! Írhatnék választ, lásd, kedves, ezerszer. El kéne mondani még, hogy szeretlek, soha nem ismert vágyak égnek ma bennem, azt hiszem, lázas vagyok ma, Betty! Vagy őrült? A gép törzsét öleltem tegnap is át, s agyam vadul dobolt, s káromkodtam, mint tébolyult eretnek. El kéne mondani még, hogy szeretlek! De nemsokára, kedves, újra látlak, hisz hét nap múlva már mindez lejár, s az elmulasztott nászút... »Asszonyom! Bocsásson meg, hogy már én folytatom, s titkát megosztom, de Bili, szegény... Nem fájt neki, tudom. A szenvedők kiáltnak, s 6 suttogott csak: Betty, Betty, látlak...!« •Részlet egy — a Somogyi Szemle következő számában megjelenő tanulmányból. — Ide figyeljen, Watson — szólt Scherlock Halmos, a területi egyeztető bizottság főelőadója munkatársához —, én már régi érdekvédelmi ember vagyok, de ilyen rejtélyes ügyem régen nem volt. Jöjjön velem, hallgassa meg, és legyen tanúm, hogyan beszél Kovács Jenő. IL Az üzem pincéjében zsákok. Kovács Jenő, volt diszpécser, a kitűnő közgazdász borsót és babot válogat. Scherlock Halmos: Jó napot, Kovács kartárs! Meg tudná nekünk mondani, hogyan került ide? Kovács Jenci: (Felpattan, ordít) Nem tudom, és nem is akarom tudni! Hagyják el a helyiséget! Scherlock Halmos: Látja, Watson, ez az ember két héttel ezelőtt még 2300 forintért munkát szervezett, most 960 forintért borsót válogat. (Kovácshoz) Kovács úr, ne izéljen, hogy jutott maga ide? Miért vállalja el ezt a melót? Hogy kerüli Kovács a pincébe? SCHERLOCK HALMOS KINYOMOZZA... Kovács: Miért? (magából kikelve, fennhangon) Mert féltem a családom, az én drága szép gyermekeimet, a hat mosolygós arcú kis Kovácsot! Scherlock Halmos: No, mit szól ehhez, Watson? (Elhallgat, fülel) Mi ez a sikoltozás az igazgató titkárságán? Jöjjön gyorsan, Watson. III. Titkárnő: (rikácsolva) Kikérem magamnak, nem vagyok butuska. Szakállas öreg ember: Nem azt mondom, hogy butusné, hanem hogy Brutus né. követni fogsz! Titkárnő: Ne tegezzen! És én magát nem követem sehová. (Zokogva az íróasztalra borul.) Scherlock Halmos: Ki ön, szakállas kartársam? Szakállas: Én ’ a Kovács Jend édesapja vagyok. Scherlock Halmos: (félre) Hála istennek, Watson, végre valami nyom. (A szakállashoz) Az ön fia válogatja a babot a pincében? Szakállas: Igen, az én drága kicsi Jenám. E miatt a nő miatt (A titkárnőhöz) Brutusné, követni fogsz. Titkárnő: (sikoltva) Megint tegez, és a becsületembe gázoÍ! Scherlock Halmos: ön kicsoda? Titkárnő: Brutus Lajosné vagyok, a főosztályvezető kar- társ titkárnője. Scherlock Halmos: Miért sír? / Titkárnő: Most fúrtak meg! Scherlock Halmos: Kicsoda? Titkárnő: Ez a szakállas. Scherlock Halmos: Watson, ne hagyja ..elmenni a szakállast! Watson: Isten ments! (A falhoz szorítja az öreget) Na, apai, most halljam, mi történt« Szakállas: Az én drága Jenám a büfében véletlenül ennek a Brutusnénak megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a főosztályvezető minden újításban benne van. Ezért tették ki. De Brutusné, követni fogsz! Titkárnő: Ne tegezzen, nyomorult! (felugrik.) Szakállas: Nem tegezem! De követni fogja a Jénámét, mert maga meg azt mondta, hogy a főosztályvezető is mehetne mellé zabot hegyezni. Titkárnő: Rágalom, nem mondtam! Főosztályvezető: (Benyit) Hiába tagadja, drágám, mert én is hallottam! Ugyanis az ajtó kicsit nyitva volt. Nem én, hanem maga megy zabot hegyezni a pincébe. Scherlock Halmos: (Közbevág) Nem egészen úgy van az. kartárskám! Főosztályvezető: Maguk kicsodák? Scherlock Halmos: Én Scherlock Halmos vagyok, ő meg_ a segédem, Watson. F őosztályvezető (leroskad). IV. Scherlock Halmos egy darabig kinéz az ablakon, aztán visszafordul, és leül az asztal mellé. — Na, öregfiú, — mondja —, ismét befejeződött egy ügy. Kovács visszakerül a helyére, Brutusnét, azt a pletykafészket áthelyezték a vidéki kirendeltséghez, a korrupt főosztály- vezető pedig mától kezdve babot és borsót válogat Békesség van és nyugalom, igaz, Watson? Watson: Igaz, főnök. De nézze csak ezt a levelet. Egy adminisztrátomő írja, hogy amiért felszólalt egy tanácskozáson, és megmondta, hogy a csoportvezetője munkaidőben többször részeg, mint józan. kiderítették, hogy nincs szükség a munkakörére. Scherlock Halmos: Ez érdekes, Watson, mi a véleménye? Watson: Attól tartok, nyesi ügyünk nem volt még soha* főnök Ordas Sándor
