Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-12 / 37. szám
SOMOGYI NÉPI, AP 8 Vasárnap, 1967. február H, SOLYMÁR JÓZSEF: LOMO négyen ültek. Elöl, a volán mellett a sógor, mellette a sógor- asszony. Hátul Nóri és Dezső, a másik házaspár. A kocsi a Mátra kanyargós útjait járta, Dezső falujába igyekeztek. 1967. január huszonkileneedike volt, Adél napja és vasárnap. Az évszakhoz képest szokatlanul enyhe, igazi kirándulóidő. Az út száraz, csak két oldalán olvadoztak a hóekével korábban félretúrt és megjegesedett kupacok. A kirándulás célja zsákmányszerzés volt. A sógort ugyanis elkapta a divathóbort. Gyűjtötte a régi órákat, mozsarakat. falitányérokat, lámpákat, mángorlókat, öreg bútorókat s mindazokat a használatból kiment tárgyakat, amelyektől az egyforma gyenge lábon áldó, modem bútorok között élő városiak otthonuk meghittségének, varázsának Éölidézését remélik. A sógor, a sógorasszony és Nóri is született pestiek voltak. Dezső egy bármashatár-hegyi közös vasárnapi ebéden szólta el magát, hogy a palóc rokonság padlásán bizonyára bőven lehetne találni efféle öreg kaca- tokat, és a bejelentéstől lázba Jött a sógor. — Mondd, öregem, nem haragudnának meg a rokonaid, ha elmernénk, és feltúrnánk a padlásukat? — Várnak. — Akkor menjünk. Akár már jövő vasárnap, ha nem fújja be az utat a hó. nem lehetett hebehurgya kalandba ugratni. Amióta szülei elhaltak, ő pedig nagyvárosi lányt vett feleségül, csak nagy ritkán, rendszerint halottak napján gyertyagyújtásra és búcsúkor járt haza. Búcsú sem volt már vagy öt esztendeje, mert Nóri nem szerette sem a zsíros ételeket, sem a részeg rokonokat, s a nagy ünnepeken rendíszarint kijutott mindkettőből bőven. Dezsőnek hat testvére maradt otthon. Ferenc, a legidősebb báty, a mostani családfő a termelőszövetkezet fogatosbrigad- jának volt a vezetője; Sanyi, a második fiú bányász, naponta busszal járt a nógrádi szénmedence hol egyik, hol másik aknájára. A négy lánytestvér már egytől-egyig férjhez ment, A vidám, nagyhangú sógorok Dezsőt Az autóban s a csipogó gyerekhad körében Nóra, a sápadt arcú, kényes, szőke asszony nehezen találta fel magát. Nóra Dezsőről is mindig faragta a durvának ítélt falusias szokásokat. Eleinte dührohamot kapott, ha a férfi kedveskedve megpas- kolta a hátát vagy fenekét, intette, hogy ne legyen hangos, és rászedte, hogy könnyű, füstszűrös cigarettát szívjon. Megkövetelte azt is, hogy Dezső többen adjon az öltözködésre, gondosan kösse meg a nyakkendőjét, sőt, amikor harminc után Dezső hízni kezdett, a parizeres fogyókúrára és a reggeli uszodába járásra is rászedje. Dezső viszonylag köny- nyen lemondott a korábbi szokásairól, vállalta a személyiségváltozást, mert szerette a feleségét, és meg is akarta tanulni a városi életformát Dezső mint szakérettségis diák került Pestre, közgazdaság! egyetemet végzett, és terményforgalmi szakértő lett. Későn nősült, sokáig lakott albérletben, s ordas módra csavargóit a nagyvárosban. Nem ő vette el Nórát, a szép budai úrilányt, hanem az okos, szőke nő választotta ki őt. Nehezen kezdtek. Nem volt lakásuk. Dezső sokáig albérletben maradt a házasság uitán, és Nóra pedig otthon lakott a szüleivel. Nem akarta, hogy Dezső odamenjen, mert át kellett volna járni az öregek szobáján, és előre látszott, hogy ebből komoly konfliktusok adódnának. Nóra röntgen-laboráns volt, s megszokta, hogy jól öltözzön. Az ő keresete erre kellett. Dezső fizette az albérletet, és mert sókat ültek vendéglőkben, eszpresszókban, az 6 fizetése erre kopott el. így ment el az első három év. Aztán Dezső lakást kapott kint Angyalföldön. Ezt a környéket Nóra nem nagyon szerette. Kedélybeteg volt, mire hazatért. Két év alatt berendezték a lakást, de aztán arra gyűjtöttek, hogy elcseréljék. Házasságuk hetedik évében sikerült beljebb kerülni a Szent István parkiba. Itt újra kellett vásárolni egyet-mást, s most mór kocsira gyűjtenek, mert mégiscsak kínos, hogy folyton a sógorék hurcolják őket. A falusi rokonok nagy néha Nóra örömére náluk alszanak. Olyankor csak lesnek, micsoda élete van Dezsőnek. Már csak a kilátás! Az ablak a Margitszigetre néz, de látni a hidakat, a királyi várait s az egész budai panorámát a János-he- gyi kilátóig. Még egy kanyar, s már előt... tűk volt a völgyben ülő falu. Dezső átta a hófoltos hegyoldalt, ahová szánkózni járt s a vadkörtefát, amit minden évben ők kopasztottak meg. Nóra vajas, szalámis zsemlét evett, hogy ne legyen éhes, mert félt a rokonok zsíros kosztjától. Először Ferencéfkhez mentek, a legidősebb testvérhez, ahol a viszontlátás örömére megírtak egv pohár pálinkát. Ferenc azt javasolta, hogy ebédig maradjanak is együtt, mert már kész a húsleves, és sül a liba is. Ám a pesti sógor nyugtalan volt. Zsákmányolni akart. Kiderült, hogy a Sanyi apósáék- nál, akik még régi házban laknak, vannak r -ép régi, öreg tárgyak. Igaz, ők a másik falu végén laknak, de nem tesz semmit: mire való a kocsi? Így Sanyiék a pesti sógorral elvonultak. — Ti nem akartok a lomok között turkálni? — kérdezte megértőén Ferenc. — Nálunk is lehet még ezt^azt találni, a hátsó ház padlásán. Dezső legnagyobb meglepetésére Nóra azonnal fölkelt az asztal mellől. — Jó, menjünk, nézzük meg — nyújtotta kezét a férjének. Kiderült, hogy kettesben ákart maradni, hogy pihenjen, és a kíváncsiság is furdalta, hátha találnak valamit, amit ők is hazavihetnék a lakásba. A létra meredek volt, Dezső támasztotta meg, amíg Nóri felmászott Feren-ctől kaptak egy jó fényű villanylámpát, amit különben akkor használt, ha éjszakai ellenőrzésre ment a lóistállóba. A padlás poros volt és pókhálós. Nóra nein nyúlt semmihez. Elkérte a villanylámpát, és idébb-odébb világított. — Ez mi? — Motolla. Erire csavarták fel a kenderfanalat — Kár, hogy ilyen nagy. Kü- löben jópofa. És ez mi? — A szövőszék. Szét van szedve. Én össze se tudnám rakni. És elfoglalna egy fél szobát. — Már nem szőnek? — Nincs mit A háztájin nem kendert termeinek. És nem is érdemes. Már a falusi asszony is aludni akar a hosz- szú téli éjszakákon. — És ez? Ezt is a fonáshoz használták? — Igen. Guzsalyok. — Vigyünk el talán egyet? — Ahogy gondolod. — Majd meglátjuk. És ez a ládaforma? — Ulcsik. Ebbe ültünk kiskorunkban, amikor már kinőttünk a pólyából. — Jé, de mókás! És ez a lócaféle? Miért lyukas a közepén? — Ebbe bele lehetett állítani a babát, amikor nem tudott még rendesen járni. Elácsor- gott óraszámra. Legföljebb egy kicsit meggörbült a lába. Pláne, ha nem kapott elég vitamint — Ezért ez borzasztó. fis nem sajnálta az anyja? — Nem ért rá sokat törődni egy-egy gyerekkel. — És te? Ebben nőttél meg? — Ebben. Látod art a tek- nőt? Minden testvéremnek az volt a bölcsője. Tizenketten voltunk, heten maradtunk. Az asszony megsápadt majdnem elejtette a lámpát. Dezső tudta, mi a baj. Most rosszul szólt Nóri éppen tizenkét gyereket vetetett el. Tizenkét küret je volt Főleg eleinte. Amikor még külön laktak és Angyalföldön. Mindegyiket hosszú tárgyalás előzte meg, és mindig nehezen döntötték el: nem most majd később. Amióta a Szent István parkban laknak, már nagyon akarnák a gyereket Tavalyelőtt Nóri sokat járt orvoshoz. Injekciókat kapott Végül kiderült hogy már késő. Nem lehet Meddő maradt — Azért hoztál fel, hogy ért elmeséld nekem? — csattant fel keserűen a nő, és eloltotta a lámpát Dezső a sötétben tapogatózva lépett oda hozzá. Előbb a könyökét fogta meg, aztán óvatosan végi gsdmí tattá az arcát. Az ujjhegyed nedvesek lettek a könnytől VAGÖ JÄNOS: TÜZTÄNC Vallató Géza: ZSOLTÁR A természet és a szerelem dicsérgetés* nem célom. Költeményeimben az Emberről énekelek ö az én természetem és ő az én szerelmem. Tőle távolodom, hozzá közeledem. Taszosz Livaditisz:* ZEISE Némasággal megtöltött óriás terem. Es zongora — nagy úrasztala; rajta hajlékony s türelmetlen férfikezek szeletelik és szétosztják Az örökkévalóság kenyerét. Papp Árpád fordítása • Görög költ«. (Szül. 1927-ben.) (ffbovLaszezon Négy íróasztal. Álló naptárak, néhány irat szerteszórva. Apró tükör, rúzs, fésű. Fél kilenc. Bronz haj, frissen tupíroz- va, hosszú, piros körmök. Sárga blúz, feszülő mellek. — Mit szóltok az esti tv- filmhez? Állati nagyot játszott az a pali. — A nő szeme többet ért az egész történetnél. A lába viszont lehetett volna formá- sabb is. Különösen térdben. A férfi a naptárt lapozgatja. Unottan eltolja, aztán az erszényét veszi elő Néhány tízest húz ki, gondosan egymásra rakja, szabályosan, ki is simítja. Lebiggyeszti az ajkát, homloka ráncokba szalad. A papírpénzt féltőn visszacsúsztatja a tárca rekeszéibe. Fekete, kissé ferde orrú, rövid bundás nő libben be. — Sziasztok. Nem keresett a főnök? — Még nem érdeklődött személyed iránt. — Bedobtam volna, hogy orvoshoz kellett mennem. Jóska? — Kiküldjük kávét venni. Kimerült a készlet. — Pedig nem ártana, mert hulla vagyok. Nem látszik rajtam? Ártatlan tekintettel néz kartársaira. Csinos nő lenne, csak az orra ... Az alakja így is feledteti arca hibája Tükör, rúzs, púder. Fésű. Öblös kézitáskájából könyvet kotor elő. Kolozsvári Grand- pierre Emil: A burok. — Olvastátok? Tegnap kaptam. — Kitől? — Na, mát gondolsz? Tudod, hogy Ferin kívül... — Persze. És milyen? — Azt mondja, halált. Olyan dumája van a főszereplő csátrimek, hogy az nem is igaz. Gondosan leveri a vállára hullott hajszálakat az élénkpiros blúzról. — Mindjárt jövök. Kimegy. A férfi előtt totószelvények. Szórakozottan nézegeti. Reggel vásárolta. A kitöltés napja csütörtök, azt nem szabad megváltoztatni. Marhaság, ezekkel az idegen csapatokkal. Nem lehet megismerni őket ilyen messziről. Genova, Róma, Nápoly, Firenze, Milánó... Színek, tenger, nők... A Balaton. Igaz, nekik nyáron van a hajrá. A főszezon. De akkor eljuthatnak a tő menti üzemeikbe is. és ilyenkor egv- egv délutánt, estét csak tudnak csinálni maguknak. Tavaly is az a* kis üzemegység! adminisztrátor... Azóta biztosan talált valami iobb állást, eeész éveset. Sőt talán térthez is ment. A piros blúzos lány visszajött. Az ajtónyitás megleb- bentette a lepedőnyi kimutatásit kolléganője előtt. — Még mindig ezen nyűglődsz? — Csak tegnapra volt határidős. De a főnök azt mondta, ráér még néhány napig. Nekem is. Kábé kétórányi munka van rajt, de restellek nekiállté, hogy őszinte legyek. Meg aztán, ha elkészülök vele; idenyom valami másik marhaságot — Fenét. Nem tud. Uborkaszezonban örül, ha valami kimutatást lát a dolgozók előtt. — Lehet, hogy az új mechanizmusban leépítenek bennünket a téli hónapokra. Nem gondoljátok? Az elkésett lány kihúzza a fiókját, belecsúsztatja a magával hozott könyvet, és fölé hajol. Előtte kézitáskája gondosan felállítva, mellette a naptár. Az asztallapon valami közlöny. Meg golyóstoll, négyszínű. — Neked nincs munkád? — Azt mondta a fej, mára keres valamit. Különben is hagyjatok, állattan indítja az író a cselekmény! Figyeljétek csak! Hangosan olvasni kezd. Kint topogás, lábtörlés. Hasával gyorsan betolja a fiókot, és a közlönybe mélyed. . Huszonhárom—huszonnégy év körüli fiatalember lép be. Zsebéből egv csomag kávét dob az asztalra. — Sokan voltak a csemegében, úgye? Sorba kellett állni a szegény dolgozónak. — Most mit vagy oda? Nem mindegy, hol töltöm el a napot havi ezer ha tért? Nyáron úgyis ráverünk. Egyébként találkoztam egy haverral, szabadságon van, becipelt a presszóba, belém diktált egy konyakot — Egyet? — A másikat én fizettem. — Az más. — Nem volt semmi? — Csöndes napnak ígérkezik. Gépkocsi ajtaja csapódik az utcán. — A főnőkhöz jött valaki. Nézzétek, micsoda csini baba! Nem ismeritek? Sosem láttam. Csak nem az új könyvelő a központból? — Mindegy. Kávét nem iszunk? — Tízkor szoktunk. Félidőben. Még csak háromnegyed. A bronzhajú kiréved az ablakon. A gyereknek feltétlen cipőt kell ma venni, különben reggel nem tudja küldeni óvodába. Pista elutazik, Mucival ötre beszélt meg találkozót. Lehet, hogy ott lesz Péter is... És akkor elmarad a vásárlás. Hm. Hiszen most is elintézheti! Miért ne? — Nem vagytok éhesek? Kimegyek, veszek valamit. — Hozhatsz egy kiflit. — Nekem egy kockasajtot. Mackót. — Ha valaki keres ... — Jó. tudjuk. A kávéddal mi, lesz? — Fél óra múlva visszatérek. Negyedkor bedughatjátok. Cigi nem kell valakinek? —• Kösz. Fél tizenegy. Kész a kávé. — Tíz perc szünet. A munkát a knv-éivás tartamára felfüggesztem. Ezt Jóska mondja, a legfiatalabb. Alig fél éve került a vállalathoz. — Nincs valami új viccetek? — Nem tudom, hallottátok-e, amikor a nő fölmegy a pali lakására, és már csaknem teljesen levetkőzött, amikor... — Jön a főnök! Gyors koppantás. — Jó munkát A Julis nénit nem látták? — Ma még nem járt itt. ‘’zó nélkül behúzta az ajtót — Na, folytasd. Elmondta. — Csak ne nevetnéd el mindig a poént! Különben nem rossz. Lassan megy az idő. Nem kell még ebédre menni? — Sajnos, még van egy óránk. — Ajaj! Addig kellene dolgozni valamit. — Erre a kis időre már igazán nem érdemes nekiáll- ni. Maid délután. — Ha közbe nem jön valami. — Lehet, hogv beugrik a Sankó. Teena.p érdekes tárgyalása volt. elmonda tinit vale. Erőszakos nemi közösülés kísérlete. — Na! Legalább tekintsd a fiatalkorúakat! Itt van Jóska is!--- TTAc-iV a rvvrtn.. — vár<?z? Tí7 r*p"v» r^lva dél. T7S’AV H q n £ s. aranyozott to’-'-aSomogyi Károly i Papp Árpád: TETOVÁLT Véreseppek a tőrön. Halálfej. »Ica«. »Jocó.« Vajon mi lehet szívére tetoválva, tűnődöm, látva a hirtelen fékező villamoson kétségbeesetten kapkodó, fogódzót kereső fiatal kezet. Apáti Miklós: ÖLELÉS HELYETT Könnyű félelem motoz az ajtó kulcsra zárva 'assú hó kering. A kötőtű elpihent kezed már mit se babrál elalszol megint. Öled bezárt világ i lassú hó fölkering szemhéjaimra. Tétován megáll mereng azon tűnődik hogyan juthatna vissza. d tányérokon friss víz andctlog körbe-körbe -zinte hallani. Tudom fáradt vagy édes nem általam csak értem s ez is valahai.
