Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. február %. PÉKEK piát és fél millió forintos költséggel új kenyérgyár épül Tabon. Átadása után — a mostani öttel szemben — nyolc tonna kenyeret süt­hetnek. Ez nemcsak a járás, hanem a Balaton-part ellá­tása szempontjából is jelen­tős.) A frissén sült kenyérnek ínycsiklandozó az illata. A le­vegőben keringő elégett liszt­por könnyeket fakaszt. Állan­dóan dolgozik a ventillátor, de a sütőüzem levegőjét képtelen megtisztítani. Üzem? Sok minden volt már ez a néhány szobából álló épü­let: kocsma, mészárszék, 1952 óta pedig a pékek dolgoznak itt. Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy jó körülmények között. Ennek ellenére a tabi kenyérnek híre van. Nemegy­szer előfordul, hogy messzi vá­rosokba is innen visznek ke­nyeret. A pékek erre azt vála­szolják: — Igyekszünk. — Mi a jó kenyér titka? — Vigyázni kell rá, mint a gyerekre. Ha jó a liszt, akkor sok hiba nem lehet. — Hosszú élettapasztalatra hivatkozva mondja ezt az ötvenöt észtén-, dős brigádvezető: Hoffmann Árpád. Szikár, alacsony em­ber. Nem tudni, a lisztpor fes­tette-e fehérre vagy az idő? Tizenhat éves kora óta süt ke­nyeret. S nagyon szereti a mesterséget. Csak hát ezen a helyen már nehéz volt jó ke­nyeret sütni. Különösen a nyáron. Akkor a járás ellátásán kívül — mert a tabi járás csaknem vala­mennyi községébe innen viszik i a kenyeret — a Balaton-part is egyre többet kért. — Mi igyekszünk, kérem, de hát itt nehéz. A tervünk igy is túlfeszített. Ezért a sütemé­nyeket most Siófokon készítik. Mi már nem bírtunk vele. Nem az erő volt kevés, hanem a hely. Azt halljuk, hogy a nyáron még több kenyeret kell sütni. Itt már nehéz lesz. Kor­szerűtlen ez a hely. Sok még a- kézi munka. Vannak ugyan dagasztógépek, de az nem min­den. A dagasztóhelyiség nem na­gyobb egy négyszer négymé­teres szobánál. A pékek véle­ménye szerint legalább négy­szer ekkora kellene. S ráadá­sul a lisztet is itt kell tárolni. — Sokszor akrobatikus mu­tatványnak fest innen kivinni egy kocsi nyers kenyeret a ke­mencéhez. — Mennyit tudnak így meg­sütni? — Ha megszorítanak ben­nünket, egy brigád harminc mázsát is kisüt. dóm, hogy a Sütőipari Válla­latai.' nagyon is számon tart- jí r. Szeretnék, ha minél előbb elkészülne, hiszen ez nem az ő könnyebbségüket jelenti csak, jön. Ezért használják fel a te­let a vállalatnál a szakember- képzésre. Tegnap huszonkét vállalati dolgozó fejezte be a könnyű- gép-kezelői tanfolyamot. Ezek az emberek korábban is a Köz­ez a vendégfogadó. Ami kevés időt enged a kenyér az embe­reknek, azt használtuk ki be­szélgetésre. Most a lángos mel­lett azt mondják: a régi munkásgárdából elégít­sék ki, hiszen ezek az emberek ismerik legjobban az adottsá­gokat, a feladatokat. Cserébe nem kérnek mást érte, csak azt, hogy maradjanak tovább­ra is a vállalatnál. hanem a Balaton-part jobb, biztosabb ellátását is segíti majd. A tüzelő kemencék mellett frissen sült lángost ropogta­tunk. Azt mondják, a pékeknél j — Az új kemencékben még jobbat lehet sütni. Pedig a tabi kenyérnek most is híre van. Kercza Imre A szakemberellátásért Évről évre növekszik a Köz­úti Üzemi Vállalat feladata. A múlt évi U.8 000 000 forinttal szemben ebben az évben mái' 145 000 000 forint értékű mun­ka elvégzését tervezik. Növek­szik a vállalat gépparkja, s egyre több szakemberre lesz szükség. Azt akarják elérni, hogy minden gépre megfelelő végzettségű szakember kerül­úti Üzemá Vállalatnál dolgoz­tak: zömük segédmunkás volt. Most egyhónapos tanulás után jogosítványt kapnak a kezük­be: az építőiparban használt könnyűgépeket kezelhetnek. Az ilyen tanfolyam hasznos a vállalatnak is meg a munká­soknak is. Régi törekvés a Közúti Üzemi Vállalatnál, hogy a szakemberszűkségletet Szükség van a fonalra Műszaki tanácskozás a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában meg­tartották az első negyedévi műszaki tanácskozást. Meg­tárgyalták a tavalyi munkát, s az idei tennivalókat. A konferencián a gazdaságirá­nyítás új rendszerének kér­dése is megfelelő teret ka­pott, hiszen a gyárnak szin­tén föl kell készülnie az 1968-ban életbe lépő új me­chanizmusra. Róna Imre igazgató szá­molt be a múlt évi munká­ról. Megállapította, hogy az üzem mintegy negy­ven tonna fonallal gyár­tott többet a tervezett­nél. Minőségi mutatóját azonban nem teljesítette. Az első osz­tályú áru részarányának 35,5 százaléknak . kellett volna len­ni, de csak 34,2 százalék volt. Az idén a fő feladat a terv túlteljesítése, a minőség javítása, a választék bővíté­se, a fluktuáció megszünteté­se — mondta az igazgató. A fonalra ebben az év­ben nagyobb szükség lesz, mint tavaly volt. Éppen ezért a terv túlteljesít­hető. A minőséget úgy kell javíta­ni, hogy az első osztályú áruk részaránya elérje a 35 százalékot. A választék bő­vítése érdekében operatív ter­vet dolgoznak ki. Ennek vég­rehajtása biztosítja a szövö- dék igényeinek kielégítését. A múlt évben nagy volt a munkásvándorlás. Az idén ezt csökkenteni akarják. E téren főként a társadalmi szervekre hárul nagy fel­adat. Az új munkásokkal meg kell ismertetniük az üzemet) a várost. Föl kell vi­lágosítani őket arról, hogyan művelődhetnek, szórakozhat­nak. Ezzel is előmozdíthatják azt, hogy a , távolról jött munkásnők mielőbb ottho­nuknak érezzék az üzemet, és szívesen letelepedjenek a vá­rosban. A műszaki konferencián ti­zenheten szólaltak fel. Az elhangzott megállapításokat, javaslatokat a hamarosan sorra kerülő termelési ta­nácskozásokon ismertetik a fonónőkkel. Ezeken a mun­kaértekezleteken beszélik meg azt is, kinek mit kell tennie ahhoz, hogy idei fel­adatát valóra váltsa az üzem. CjABB SZAKCSOPORTOK A TABI JÁRÁSBAN (Tudósítónktól.) A múlt évben három mé­hész, három baromfitenyész­tő és tojástermelő, két nyúl- tenyésztő és — Somogyegre- sen — egy csuhéfeldolgozó szakcsoport működött a Tab és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezethez tartozó köz­ségekben. A közelmúltban Nagyberényben 12 taggal újabb nyúltenyésztő, egy ba­romfitenyésztő és hibridto­jástermelő, Somogy meggye­sen, Tabon pedig egy-egy baromfitenyésztő és tojáster­melő szakcsoportot alakítot­tak a gazdák. Tabon és Nagyberényben az állatte­nyésztést kedvelő pedagógu­sok is tagjai lettek az újon­nan alakult szakcsoportnak. Tabon ugyancsak most ala­kult, Somogyegresen pedig alakulóban van ,egy-egy nyúltenyésztő szakcsoport. Somogymeggyesen szinte napról napra újabb tagokkal bővül a szakcsoport. A ház­táji gazdaságok máris mint­egy 11 000 hampshyre napos­csibét igényeltek az fmsz-től. A baromfitápot is az fmsz biztosítja a szakcsoportoknak. A tabi fmsz vezetőségének szép elgondolásai vannak a háztáji gazdaságok baromfi­tenyésztésének és áruterme­lésének növelésére. Mint ar­ról már korábban hírt ad­tunk, egy százezer darabos csibekeltető állomást akarnak létehozni. Ily módon először a körzetükbe tartozó közsé­gek háztáji gazdaságait lát­ják el a szükséges mennyisé­gű vérvizsgált naposcsibével, később pedig a szakcsoport­jaik által biztosított tenyész- tojásból az egész megye el­látását is segítik. Évente így mintegy 600 000 naposcsibét tudnának juttatni a háztáji gazdaságoknak. A múlt évi tervek szerint .ennek az állomásnak már január elején meg kellett volna kezdenie a keltetést. Épület hiányában azonban eddig még nem sikerült hoz­záfogni a terv megvalósításá­hoz. Sajnos a Kapolypusztán levő épület átadásában nem tudott megegyezni a helyi szövetkezet és az fmsz veze­tősége. Kulturális szemlére készül a csurgói táncegyüttes (Tudósítónktól.) Programokban, műsorokban gazdag évet zárt tavaly a csurgói táncegyüttes. A zene­kar, a táncosok és szólisták 42 előadáson bizonyították, hogy szeretik és őrzik a hagyomá­nyokat, és képesek igényes tánckompozíció bemutatásá­ra is. Tavaly sok előadáson szere­peltek a Balaton-part külföldi közönsége előtt. Ott voltak a balatonföldvári és a balaton- lellei fesztiválokon, jártak Ju­goszláviában és nem utolsó­sorban a járás, a megye közön­sége előtt is bizonyítottak. Tóth Tihamér, az együttes vezetője és koreográfusa tájé­koztatott bennünket az idei célkitűzésekről. A csurgói fmsz meg a ktsz és a Faipari Válla­lat ez évben is előteremti az együttes fenntartásához szük­séges erkölcsi és anyagi támo­gatást. A csoport hetenként kétszer-háromszar próbál a járási művelődési házban. Ti­zenhalt lány és tizenegy fiú táncos gyakorolja a régi és az új táncokat. Közülük a laghan- gulatoeabbak talán Rábai Mik­lós Üveges tánca, Dezső Attila Kalocsai párosa; Tóth Tihamér Fantázia egy verbunkra; Ko­dály—Rábai Kállai kettős és Bodnár Sárga rózsa című kom­pozíciója. A kulturális szemle rendez­vényein már bemutatnak né­hányat az új számokból is. A csoport már az idej évre is több meghívást kapott. Szere­pelnek majd ismét a Balaton- parton; a budapesti Bartók Táncegyüttes pedig fővárosi vendégszereplésre hívta meg őket. Ezt a látogatást a Bartók' Együttes csurgói szerepléssel viszonozza majd. A járás és a megye több művelődési otthona várja a lelkes csurgói táncegyüttest. 1950 óta sok elismerést kap­tak, és reméljük, hogy az 1967-es esztendőben újabb megérdemelt sikerekkel gazda­godnak a lelkes csurgói tánco­sok. „ÖRÖKÖLTEM EGY KIS HÁZAT, TANÁCSOT KÉREK...“ — Szép teljesítmény ez. — Tízórás meló van benne. A brigád öt tagból áll: Hoff­mann Árpád, Ábrahám Dezső, Kázik hajós és Bebesi István, ó a legfiatalabb pék. öt kér­dezem a munkáról. Így felel: — Kívülről szép, belülről iz­zasztó! Aztán megismétli mindazt, amit már annyit hallottam ezen a késő esti — vagy in­kább kora éjszakai? — beszél­getésen: kicsi a hely. Annyira kicsi, hogy soha semmi nem fér el. Semminek nincs helye. Aztán még hozzáteszi: — De azért szép munka. Ne­kem muszáj volt ide jönni. Ez családi hagyomány. Azt hiszem, érthető, hogy senki nem várja jobban az új üzem elkészülését, mint ők: a pékek. Tudják, hogy ennek a kócerájnak már ez a hattyú­dala, de talán az utolsó hóna­pok a legnehezebbek. — A vállalat' erre már nem költ semmit. Minék? Űgyis le­bontják majd. Mi érezzük, hogy napról napra nehezebb a munka. A kemencében tüzel az olaj. Ha kinyitják az ajtaját, piro; kenyér nevet vissza az ember­re. S ilyenkor talán az elégett lisztpor sem olyan könnyfa­kasztó. A tabi pékek már az új kenyérgyárról álmodnak, s nem vagyok benne biztos, hogy nem számolják a napokat, mi­kor költözhetnek be. Azt tu­Bonyolult, szerteágazó az állami közjegyző munkája. Nagy rendéletismeretet és végtelen türelmet igényel, hi­szen az itt megforduló embe­rek többsége nincs tisztában a különböző rendeletekkel, s nem egyet közülük csak hosz- szas érvelés után lehet meg­győzni, hogy a közjegyzői hi­vatalban kapott tanács az ő érdekét szolgálja. Dr. Máthé Béla közjegyző csaknem húsz éve végzi ezt a munkát Kaposváron, és hozzátartozik a kaposvári já­rás is. — Feladatomhoz tartoznak a hagyatéki ügyek, az örökö­södési illeték megállapítása, az adás-vételi szerződések, a végrendeletek, az ajándékőzá- si és eltartási szerződések — illetvcg. most már inkább örök­lési szerződéseket kötnek — elkészítése, nekem kell elren­delni a tartozások letiltását stb. No és tanácsot kell ad­nom azoknak, akik nem tud­ják, hogy ilyen ügyben mit kell tenniük. „Akkor inkább lemondunk.. — Örököltem egy kis házat, íanácsot kérek — állított be nemrégen a közjegyzői irodá­ba egy kaposvári lakos. — Nem egyedül, két testvérem­mel együtt örököltem. Azt hallottuk, hogy a ház nem ér húszezer forintnál többet, de legalább harmincezer forint adóssággal van terhelve. Ne­künk kell azt rendeznünk? — Ha elfogadják az örök­séget, akkor igen, ehhez hoz­zájön még az örökösödési il­leték is... — Akkor inkább lemon­dunk róla. Van erre mód? Van rá mód. S ha a felhí­vásra nem jelentkezik jogos örökös, akkor a ház tulajdon­joga az államra száll, eladják, s ebből rendezik az adóssá­got. Cz. B. először maga kérte a hagyatéki tárgyalás meg­tartását, de miután megtudta, hogy öröksége, egy családi ház, lakott, és ráadásul elég rossz állapotban van, ezért tatarozni kell, gondolkodási időt kért: — Kérem, előbb megtanács­kozom otthon. Hiszen eladni így nem tudom, az illeték meg a tatarozás viszont húszezer forintba is belekerül. Tessék a tárgyalást elhalasztani... Élelmes kaposfürediek Kissé csalódottan távozott V. J.-né a közjegyzőtől, mert anyai hagyatékának ügyét nem sikerült rendezni. Ez egy házhelynek kisajátított belső­ség, amit tíz évvel ezelőtt cse­reingatlanként kaptak földjü­kért. A tanács akkor elmu­lasztotta a változást a telek­könyvbe átvezetni, bizonyára ők is megfeledkeztek róla, s most nem kaphatják meg a pénzt, amíg a tulajdonjog nem rendeződik. Addig a pénz bírói letétben lesz. — Ennél cifrább ügy is tör­tént az egyik zselicségi falu­ban, itt ugyanis nem szívesen fizették az emberek az illeté­keket, ahogy ők mondják, százalékot a változásokat in­kább elhallgatták. Egy darab föld még mindig a száz évvel ezelőtti tulajdonos nevén sze­repel, pedig már négy alka­lommal is öröklődött. S most, amikor a jelenlegi tu­lajdonos végrendelkezni akart, akkor keletkezett a bonyoda­lom, mert nem volt a nevén... — mondja dr. Máthé Béla. A kaposfürediek közismer­ten élelmes, törekvő embe­rek. Ezt mutatja a gazdagodó, fejlődő falu, a sok szép új ház meg a közjegyzőnél kötött sok ajándékozási szerződés is Ugyanis a telket vagy az átépítésre szánt régi, rozzan! házakat még az új felépitése előtt elajándékozzák, hogy az örökösöknek ne kelljen magas illetéket fizetni. Nem ügyes­kedés ez, hanem előrelátás, erre a törvények módot ad­nak. Sok még a zugírász Elmondja a közjegyző — s ez emberileg érthető —, hogy az eltartási szerződéseket nem szívesen csinálja, mert több­ségük bíróság elé kerül. Egy vasutas házaspár — hogy kis családi házhoz jus­son — felmondta főbérletét, beköltözött az eltartottakkal együtt egy kis szoba-konyhás házba, s három hónap múlva már a bíróság előtt álltak, mert nem fértek össze. — Ma is emlékezem arra az idős nénire, tavaly halt meg, aki hét alkalommal kötött el­tartási szerződést. De még az utolsó percekben is azt mon­dogatta, hogy szívesebben vin­né magával a házát, mintsem hogy eltartói örököljék — mondja a közjegyző. Aztán sok olyan végrende­letet mutat — s szerződése­ket —, amelyeket zugírászok készítettek. Legtöbje érvény­telen, mert formailag, tartal­milag hibás, a beteg, mozdul­ni képtelen emberrel egy ke­resztet rajzoltattak oda, vagy rajzoltak oda ők maguk, s mindezt egy darab papírra. Ez csak nehezíti a munkát, s emiatt gyakorta szenved ké­sedelmet egy-egy intézkedés. Feledékeny emberek Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még igen sok kórházi ápolási költ­ség végrehajtását kellett el­rendelniük. Ma ilyen alig van. Emelkedik viszont az embe­rek »íeledékenysége« miatt bekövetkező végrehajtások száma. Elsősorban az OTP- kölcsönök — házépítési, sze­mélyi, vásárlási — részletei­nek fizetéséről és a könyvtár­ból elvitt kölcsönkönyvek, dia­filmek visszaviteléről feled­keznek el jó néhányan. M. D. tanuló értékes szak­könyveket kölcsönzött ki. A felszólítás ellenére sem vitte vissza a könyveket, s most 316 forintot kell majd fizet­nie. T. J. ellen is könyvek miatt rendelték el a végre­hajtást. 438 forint értékű könyvet nem vitt vissza. L. Gy.-né diafilmek visszavitelé­ről feledkezett meg, s ez a késedelmi kamattal együtt 262 forintjába kerül. F. J. bizo­nyára minden este jól szóra­kozik a részletre vásárolt té­vé előtt. Annyira, hogy a visszalevő részlet — 960 fo­rint — fizetése teljesen ki­ment az eszéből. A. Gy. pedig nyilván arra gondolt: felépült a ház, s az 1050 forintot az OTP majd csak elengedi. Ö is csalódott, mert másként lesz. Mindez csak egy kis bete­kintés a közjegyzői munkába. Évente több ezer különböző okirat készül, nem szólva a hivatalos másolatokról. S egy- egy napon — főleg piaci na- ookom — tizenöt-húsz ember is kopogtat tanácsért a köz­jegyzői iroda ajtaiáo. S zalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents