Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

▼arórttap. 1967. február 36. 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ EMBEREKRE VÁR E gyre több embertoL hal­lani mostanában: «-Majd az új mechanizmus megold­ja. ..« Gondok, bajok fölveté­se kapcsán hangzik el ez a mondat. Legtöbbször ezt mondják s nem azt: »-Majd az új mechanizmusban megold­juk.« Kétségkívül a hitet jelenti az új mechanizmusra való hi­vatkozás. Az embernek — veze­tők és beosztottak — bíznak abban, hogy az új gazdaságirá­nyítási rendszer megoldást Iá­nál olyan vállalati, gazdasági problémákra is, amelyek már régóta vajúdnak. A legtöbb vállalatnál már ebben az év­ben élnek a lehetőséggel: előkészítik üzemüket, vállala­tukat az új gazdaságirányítás: rendszerre. Ebben kívánt se­gíteni a tanácsi vállalatoknak a megyei tanács akkor is, ami­kor az idei tervben csupán a béralapot és a termelési érté­ket határozta meg A vállalatokon áll, bo- gyan élnek ezekkel a lehetőségekkel. Hiszen ha ke­vesebb emberrel oldják mag feladatukat, többet tudnak fi­zetni egy munkásnak. Ezzel jól jár a munkás, mert többet keres, jobban él. Igaz, hogy ezért többet is kell dolgoznia. Vagy helyesebb, ha így fogal­mazunk: munkaidejét minden­kinek jobban ki kell használ­nia, hiszen többletmunkát senki sem kér az emberektől. A munakádő jobb kihaszná­lása végső soron a vállalatnak is érdeke. Nem egy helyen már áttérnek az ösztönzőbb bérezési rendszer kialakításá­ra. Az emberek mindenütt azt mondják: megérte. Nemcsak a beosztottait, a vezetők is így vélekednek. Igaz, hogy na­gyobb a feladata a vezeték­nek, hiszen egy termelő válla­latnál csak úgy lehet jól ki­használni a munkaidőt, ha a munkának minden föltételét biztosítják. Az anyaghiány veszteséget jelent a vállalatnak, mert a munkások nem tudnak dolgoz­ni, bérüket viszont meg kell hogy kapják. Ez jobb munka- szervezéshez, nagyobb körül­tekintéshez vezet. A haszon végső soron a vál­lalaté is, mert fejlődik, gya­rapszik, s olyan munfeásgár- dát tud kialakítani, amellyel az eddigieknél nagyobb fel­adatra vállalkozhat, vagy na­gyobb szakértelmet kívánó munkát fogadhat el. Ezért pe­dig több pénz jár, nagyobb lesz a bevétele. S az sem mel­lékes, hogy megelégedett, szor­galmas, nagyobb tudással rendelkező munkásokkal jobb versenyképesebb árut lehet termelni. Olyan árut, amely­nek neve van a piacon, a vevők keresik, megrendelése­ket adnak rá ILI ostanában egyre több munkahelyen vezetik be az önmeózúst. Az emberek tudják, érzik, hogy elsősorban maguknak kell vigyázniuk a minőségre. Ez kétségkívül fe- lelősségnövekedést is jelent. Hiszen ha hibás, rossz készter­mék kerül ki valakinek a ke­zéből, ezért kollektíván vállal­ják a felelősséget Egy _ kicsit az új mechanizmus légköre már ez is. A brigádok, a mun­kacsoportok nagyobb önálló­ságáé. Ezt is emberek csinálják, A gépiesen, minden felelős­ségérzet nélkül végzett mun­kát is emberek végezték. Ami­kor például egy irodaházat a harmadik műszála átvételnél sem tartanak jónak, már fel­vetődik az ott dolgozó szak­emberek felelőssége. Vajon nem saját munkájukról, fele­lősségérzetükről és szakmasze- retükről állítanak ki nagyon csúnya bizonyítványt? Kárt tesznek nemcsak a vállalat­nak, hanem önmaguknak is. Hiszen az épületet meg kell javítani. Amíg az egyszer már elronwu munkát útra megcsi­nálnák, addig új feladatot is megoldhatnának. A vállalat­iak több lenne a nyeresége, ők is többel részesednének belőle L’ zért mondom azt, hogy ■*“' az új mechanizmus ön­magában nem oldja meg a gondokat, a problémákat. Csak tehetőséget ad a most még ne­hezen megoldható gondok, ba­jok elhárítására. De ezeket a vezetőknek és a munkásoknak kell megoldaniuk az új mecha­nizmus keretei között. A gon­dolkodó, törekvő embert nem nélkülözhetik sehol, sőt az ed­digieknél sokkal nagyobb sze­repük lesz a vállalatok életé­ben. Rájuk, az emberekre vár a gondok, bajok orvoslása. Kercza Imre Nádpal 1 ókészítéssel és drótfonással is foglalkozik az idé't a csurgói Búzakalász Tsz Noha a határ már a tavasra kö­zeledtét mutatja, zömmel iné? té­li m.inkákkal fogtálát oslP.Mlnak a csurgói Búzakalász Termelőszövet­kezet tagjai. Fjekben a n po ;*>an a favágás és a trágyahordás adja a legtöbb tennivalót a gazdaság- I ban. .Igaz ügyért, közös ügyért fogtatok fegyvert...* — linnepi gyűlést tartott a kaposvári járás munkásőrszázada Tegnap délelőtt az Ifjúsági Házban tartotta meg ünnepi gyűlését a munkásőrség meg­alakulásának tizedik évfor­dulója alkalmából a kaposvá­ri járás Szalma István nevét viselő munkásőrszázada. A díszelnökségben helyet foglalt Dombóvári lAszló, a Kaposvári Járási Pártbizott­ság első titlcára, Vigh Pálné zászlóanya, Vass Gyula, a munkásőrség megyei parancs­nokának helyettese, dr. Vi- rágh Ferenc őrnagy a rend­őrség, Kovács Lajos őrnagy a honvédség, Biezó Mihály vb-titkár a járási tanács kép­viseletében. Eljöttek az ünnepségre a munkásörök hozzátartozói is. Várhelyi Ferenc munkásőr­nek a felesége .s kislánya, Pintér Lajos munkásőrnek a felesége vett részt a benső­séges ünnepségen. Az ünnepség Vörös Zsu­zsanna szavalatával kezdő­dött Szilágyi György Mun­kásőrökhöz című versét mondta el. Majd Bernáth Károly parancsnok köszön­tötte a munkásőröket, a hoz­zátartozókat és a vendégeket. Ezután Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizott­ság első titkára mondott ün­nepi beszédet, köszönte meg a munkásőrök és családjaik áldozatos munkáját hangoz­tatva, hogy igaz ügyért, kö­zös ügyért fogtak fegyvert tíz esztendővel ezelőtt Az ünnepi beszéd után 37 munkásőr kapta meg a 10 éves munkája után járó Szol­gálati Érdemérmet, köztük Kardos János, Stiteczki János — ő a század legidősebb munkásőre, 62 éves —, Hor­váth Imre, Zanykó Konrád és mások. A kitüntetettek nevé­ben Eszterhai Sándor mon­dott köszönetet, és tett ígé­retet a további lelkiismere­tes munkára. Megható, kedves jelenet kö­vetkezett ezután. Trombiták hangjai közepette vonultak be a nagyberki úttörők, és a já­rás fiataljai nevében Septe Márta arra kérte a munkás- őröket hoev a jövőben Is védjék szilárdan hazánkat, tegyék lehetővé békés tanulá­sukat, majd munkájukat A kitüntetett munkásőröket vö­rös szegfűvel, illetve egy-egy esetkor hóvirággal köszöntöt­ték. Az ünnepség az Intemaeio­nálé hangjaival ért véget. Mint megtudtuk, az idén a tS termelési ágazatok mellett — a körülményeknek megfelelően — fejleszteni akarják meliéküzirmági tevékenységüket, ezzel munkale­hetőséget biztosítanak több tz- taguak. és növelik a gazdálkodás jövedelmezőségét. , A szö'.etkezet területen rövide­sen elkezdik a nád k termelését, és pallót készítenek belőle. Már­cius első napjaiban hozzáfognak a drót.fonáshoz is. A nár'at kézzel vágják, a kerítésdrót k sütéséhez azonban már van egy gépük, s ni-- hármat vesznek. A dróifonús különösen jó bevételi for ás í k 'górkezik. A gép mindössze 2100 forintba került. tehát e mellék­üzemági tevékenység megindítása nem igényelt különösebb beruhá­zást. Szakember irányítja a mun­kákat. Megrendelést máris kaptak. A Déi-somogyi Állami Erdőgazda­ság 2000 folyóméter különböző mé­retű drótfonatot rendelt, s ezt áp­rilis közepére kell elkészíteniük. Ügv tervezik, hogy az igények nö­vekedésével együtt esetleg két műszakban végzik majd a ürötfo- nást. Tíz év a mozgalomban Jubileum. Van ennek a saónak valami különös csengése. Jubileum­ról beszélünk neves évfordu­lókon. jubilálhat egy üzem, s jubilálhatnak az emberek is. A somogymeggyesi Porga István is elérkezett életének egy ilyen nevezetes napjához. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség újjáalakulásá­nak 10. évfordulója az ő év­fordulóját is jelenti. 1957. március 21-től tagja a KISZ- nek, s nemcsak egyszerű tag­ja, hanem vezetője is: né­hány hónaptól eltekintve az ő irányításával dolgozott az ifjúsági szövetség somogy­meggyesi szervezete. Most 34 éves. Sokan mások ebben a korban már a ké­nyelmesebb, gondtalanabb élet felé kacsintgatnák, az általá­nos iskolából éppen hogy ki­derült fiatalok társaságát már nem tartják megfelelő part­nernak. Mások a gondjaik, mint a »tízéveseknek«, más foglalkoztatja őket —- család, munka, tanulás —, mint az ifjabb nemzedéket. Porga Istvánnak — és a Porga Istvánoknak — azon­ban a szívéhez nőtt a KISZ, s lélekben éppoly fiatalnak érzi magát, mint tíz évvel ezelőtt — Tizenheten kezdtük a faluban, az első szóra meg­alakítottuk az ifjúsági szö­vetséget. Programunk volt bőven, hiszen a fiatalokat mindig minden érdekli. Csak ezt az érdeklődést kellett jól kihasználni. Énekkart szer­veztünk, tánccsopertot. s köz­ben persze politizáltunk is. Azok is hozzánk tartoztak, akik nem léptek ugyan be a ÚJ MAGYAR TALÁLMÁNY Szén-, olaj-, érc- és ^feltárásoknál előforduló üzemza­varok gyors helyreállításához nyújt segtíséget egy új ma­gyar találmány, a Patkós-féle fúróméter. Á berendezés az ilyen kutató fúrásoknál minimálisra csökkenti az állás­időket. Képünkön: Patkós László feltaláló a berendezés laboratóriumi próbáját figyelt. az utöbbi néhány HÓNAP ALATT többször is alkalmam volt — talán mind­annyiunk örömére — leírni e régen várt megállapítást: a népművelés fellendülésének je­lei mutatkoznak megyénkben. Ez jutott eszembe legutóbb is, amikor az egyik műkedvelő művészeti ág képviselőinek összegező tanácskozásán ültem. Volt miről vitaitkozni, s ez nagyon jó jel... Kár volna most hosszadal­mas visszapillantást adni me­gyénk fotokulturális tömeg- mozgalmának korábbi esetle­gességéről, botladozásadról és fejlődéséről, még a sok év megszépítő szemüvegén át is kár. Annyi azonban bizonyos: megszüntető, feloszlató, lebe­csülő tendenciáknak makacsul ellenállva egy szűk kis társa­ság erőfeszítéseire, állhatatos­ságára és fotoszeretetére épült az új, ami most már biztos talajon áll, és fejlődik tovább. Egy év munkáját, sikereit összegezte a Latinka Művelő­dési Ház Megyei Foto- és Filmklubjának közgyűlése. S amiről számot adhatott, az csak a kezdet AZ VOLT AZ ELSŐ GON­DOLATOM, hogy ez a hat- van-hetven, különböző életko­rú és foglalkozású ember, aki szenvedélyének — ha úgy tet­szik, hobbyjának — hódolva termékeny közösséggé ková- csolódott egy év alatt, élni akar és tud a lehetőségekkel. »Udvari« találkozók és folyo­sóbeszélgetések, általános fél- -etaszítottság után barátságos, rellemes otthont kapott egy évvel ezelőtt a megye legma­gasabb fotós fóruma. A mű­velődési ház befogadta, anya­gilag támogatja, és sok min­denben segíti a kibontakozást. Ez volt az alap az induláshoz. erősödés után még nagyobb eredmények várhatók, A közgyűlés elmarasztalta a kisfilmes szakosztályt, amely zetőség részéről, amely egy toművészek, esztéták tartanak részben tapasztalatlanság, EQY ÉV UTÁN csapásra megszüntette a be- feléfordulást, kitárta a klub kapuit, s nem állított túlzott mércét a fotó iránt érdeklő­dők elé. Ennek köszönhető a szervezeti megerősödés, a kö­zösségi és önművelés, a kép­alkotó tevékenység fokozódása ás a közönségre hatási, az íz- lésmevelés fejlődése is. Mert minderről — korántsem ön­elégülten — számot adhatott ez a közgyűlés. A kluíb titkársága — Lipko- vits Tiborral az élen — oda­adással szervezett, irányított. Jó kapcsolat alakult ki a Fotóművészek Szövetségével, a Népművelési Intézettel, a megyei klubokkal és számos külföldi klubbal is. Egyre öbbfelől figyelnek föl a So­mogyi E oto- és Filmklubra, amely most már bekapcsoló­dott a mozgalom országos vér­keringésébe, s mind többször hallat magáról a nemzetközi fórumokon is. Az elsődleges cél mégsem ez. A klub a fotó iránt ér­deklődők és művelőik összefo­gását, esztétikai továbbképzé­sét, a kulturális életbe való bekapcsolását tekinti felada­tának, s nem a mindenáron művészkedést. Tevékenysége ■zért oly rokonszenves sokak számára, s ezért adódik egyre több lehetőség a művészeti munka fejlődésére is. A leg­biztatóbb eredménynek azt könyvelte el a közgyűlés, hogy Somogybán most sikerült elő­ször rendszeres és magas szín­vonalú esztétikai képzést biz­tosítani a klub tagjai számá­ra. Az érdeklődéssel kísért S egy elvi *ná»fngialám a ve- klubesteken neves fővárosi fo- tóé képe. A szervezeti meg-j előadásokat, film-, kép- és Jiabemurtatók váltják egymást a programban üzemi és táj­egységi fotosétákkal, s a leg­korszerűbb technikai fogások­kal ig megismerkedhetnek a fotósok. A KÖZÖSSÉG BELSŐ ÉLETE követésre méltó. Rend­szeres pályázatokon vizsgáz­nak egymás előtt a klub tag­jai. A hónap legjobb képe, diája pályázatokat viták, kép- bírálatok követik. Jellemző például, hogy egy év alatt 178 — érthetően különböző szín­vonalú — képet vitatott meg és értékelt a művészeti bi­zottság; a Fotóművészek Szö­vetségének zsűrije pedig ti­zennyolc képet fogadott el külföldi kiállításokra. Hetven olyan fotóművészeti alkotást tart már számon a klub, amely megyénket, hazánkat képviselheti a legkülönbözőbb európai és tengeren túli or­szágok tárlatain. Egy év alatt öt kiállítást rendezett a klub Kaposváron, s az anyag egy része járási székhelyekre is eljutott. Ki- váltkécp a közönségre hatás szempontjából számottevő ez az eredmény, hisz általa nö­vekedett a fotó iránt érdek­lődők száma, s a nézők hoz­záértőbben szemlélik a való­ságunk egy-egy mozzanatát ögzítő alkotásokat. De ezen iúl öt hazai, számos külföl­di kiállítás, díj és oklevél bi­zonyítja az alkotó közösség előrejutását és az, hogy Kali- nyin és Bmo mellett Barcelo­nába és Rio de Janeiróba is 1 jutott egy-egy kaposvári fő­részben program és irányítás híján alig mutatott föl valami eredményt Elismeréssel nyi­latkozott viszont a nagyatádi íotoszakkörről, amelynek négy tagja rendszeresen részt vesz a megyei klub tevékenységé­ben. ÉS ITT VAR MÉG NAGY FELADAT A KLUBRA, er­ről hangzott el kevés szó a közgyűlésen. A megyei klub­nak ugyanis az volna a hiva­tása, hogy magába tömörítse Somogy legjobb fotósait. Nagy­atádon kívül azonban megye- szerte elsorvadt a fotoélet. Sok tízezer forint értékű föl­szerelés van a művelődési há­zakban, az üzemekben, de szakkör, említésre méltó tévé kenység alig. Ezek megszer­vezésére, a munka fölélénkí- lésére azonban önmagában gyenge a megyei klub. A mű­velődést irányító szervek, osztályok, a megyei művelő­dési ház figyelmére, buzdítá­sára volna szükség ahhoz, hogy mindenütt kialakuljanak a kis közösségek, amelyeknek vezetői, legtehetségesebb tag­jai a megyei klubban kaphat­nának esztétikai irányítást, tanácsot munkájukhoz. Eszembe jut egy megjegy­zés, a klub egyik estjén hang­zott el: — Csodálatos, hogy milyer komolyan tudnak játszani a otó felnőtt megszállottjai.. Azt hiszem, ezt a komoly átékot, a hobbyt kell nagyon szeretni, megbecsülni és támo­gatni, ha úgy tetszik, meglo­vagolni ahhoz, hogy a nagy közösség számára érlelje gyű mölcseit... Jávori Béla KISZ-be, de kíváncsiak vol­tak életünkre, munkánkra. Az emlékezés mindig érdé- es. Újra föl lehet idézni az Iményeket, újra el lehet Időzni egy-egy kellemes em­léknél. S ilyenkor az arc minden p irányi rezdülése sej­teti az élmény jellegét. Az arc most egy kissé el­komorul. — Jött egy időszak, 1959- ben, amikor nagyon nehéz olt az ifjúsági munka a fa- :un. Megindult a fiatalok el­vándorlása, és ez rányomta bélyegét a munkára. Sokszer bizony nern tud tunk miről be­szélni, mert jóformán nem volt kivel... De aztán újra jött a fel­lendülés. Az arc újra mo­solygós. És az újságíró jól tudja, hogy mire gondol a ritkán hiszen annak idején hírt adott a pezsgő somogy- meggyesi KISZ-életről. I Fiatal pedagógusok jöttek a faluba tele tűzzel, lelkesedés­sel. Sütő Erzsébet, Mátyás Ilona, Rorbacher Géza. Meg­mozgatták az ifjúságot. A lámpa késő este is világított az iskolában, a klubban; tán­coltak, tanultak, színdarabot játszottak, sportoltak. Gyakori volt a rendezvény, a tabi színházlátogatás, egyszóval si­került olyan családias hangu­latot kialakítani, amilyenre még nem volt példa. — Hol vannak most a ta­nítónők? — Elmentek, elköltöztek... Csak Rohrbacher Géza maradit, ő most is a sportelnokunk... A kulturális munkával bi­zony most nem nagyon törő­dik senki. Van egy olyan szemlélet, hogv elég a tele­vízió, nem kell a színjátszó csoportot megszervezni. Egye­dül az énakakrunk tart ösz- sze több-kevesebb sikerrel. Persze folvik azért ifiűságl munka a faluban. Rendsze­res a KISZ-oktatás, 18—20 wital hallgatja állandóan az előadásokat, s vitatkozik az időszerű kérdéseknél. Kijön­nek ide az ifiúsáei szövetsé­gen kívüliek is, hiszen együ­vé tartozónak érzik magukat a KISZ-esekkel. Meg aztán az sem mellékes, hogy vég­eredményben leginkább a KISZ összejövetelein talál­kozhatnak a lányok és a fiúk. itt táncolhatnak, székár kozhatnak a legjobb környe­zetben. — Milyen érzés harminc­négy évesen KISZ-titkárnák lenni? — Pártmegbízatásom ez, de ettől függetlenül nagyon szí­vesen csinálom. Ismerem jóJ a gyerekeket, s ők is érv gém .. i Olyan jó segítőtár­saim vannak ebben a mun­kában, mint Müller Rózsa, Horváth Mária, Győrfi Er­zsébet és Zsuzsanna, vagy a gimnazista Huszár Ilona, a fiúk közül meg Hencz Jó­zsef és Hencz Ferenc — -'gvébként mindketten pártta­gok is —, Garas István, Rei­her Zoltán és a KISZ-en kí­vüli, de valamennyi rendez­vényünkön megjelenő Hor­váth József. Velük nagyon könnyű dolgozni. A termelő­szövetkezetbe sorra jönnek vissza a korábban elvándo­rolt fiatalok, minden bi­zonnyal ők is bekapcsolódnak majd a munkába. Lehet So- mogymeggyesen jó KISZ- munkát végezni, mint ahogy volt már rá példa, és remé­lem, lesz is. Porga István most 34 éves. Tíz éve dolgozik az ifjúsági szövetségben tudása, tehetsé- "e szerint. — Amíg a fiatalok úgygon- tolják, hogy titkáruk legyen^ 'űztük maradok. Jó érzés ilyen öregen is ElSZ-esnek lenni... Polesz Ggörgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents