Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. február 23. választás huzavonával DICSÉRET ÉS ELMA­RASZTALÁS. Az előbbit a megyei tanács végrehajtó bi­zottságától kapta kedden a Vas- és Fémipari Vállalat a tavalyi jó munkájáért, a me­gye iparának fejlesztéséért tett erőfeszítéseiért. Az utób­bit pedig mindazoktól az ál­lami és politikai vezetőktől, akik meglepődve hallották a szakszervezeti választás körüli huzavona hírét. Február 16-án hét óráig tartott a szakszer­vezeti választás (ebből két órát a szavazatok összeszámlá- lása foglalt le), mégsem fe­jezte be munkáját a küldött­értekezlet. Csak a szakszerve­zeti tanácsot választotta meg. Az idő előrehaladottsága, a küldöttek többségének eltávo­zása, a szavazás meglepő ered­ménye és sok más tényező miatt a következő hétre ha­lasztotta a HVDSZ megyebi­zottsága a szakszervezeti bi­zottság, az elnök, a titkár és a szervező titkár megválasztá­sát Hogyan fordulhatott ez elő, hiszen ez a vállalat nagyon fontos helyet tölt be a megye iparában, öt év alatt megnégy­szerezte termelését, létszámát, önerejéből is fejlesztette az üzemet, közgazdasági elemzés alapján haladt előre, s ebben az évben is számít rá a me­gye, amikor a somogyi ipar fejlesztése kerül szóba. Még ez év végéig önállósul a rá­dió- és fénycsőgyár, jelentős fejlesztés előtt áll a lakatos­üzem is. Most készül ez a vállalat is az új mechanizmus bevezetésére, most alapozza meg jövőjét. Ebben felelős­ségteljes munka hárul a szak- szervezeti tanácsra, a szak­szervezeti bizottságra. AMIKOR MEGINDULT A VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÜ­LET, a jelölő bizottság meg­kezdte a közvélemény-kuta­tást. A kiválasztás fő szem­pontjaként kellett volna meg­határozni: milyen munkát ké­pes végezni az egész vállalat tevékenységére kiható testü­letben a lakatosok, a festők, a rádiócsövesek stb. jelöltje, ki kerülhet szóba az elnöki, a titkári poszton. Sajnos, nem a tartalma, hanem a formai oldalról közelítették meg a kérdést A pártszervezet is felelős a kialakult hangulatért. Nem volt határozott, nem rendez­te kellő időben a sorait, s rajtuk keresztül nem nyerte meg a küldötteket a közös ügynek. Jelöltek és önjelöltek neve forgott közszájon, cso­portosulások, klikkek, baráti körök, üzemek csaptak össze, hogy az ő jelöltjük kerüljön lei győztesen a választásiból. Olaj volt a tűzre, amikor ki­pattant, hogy hamarosan füg­getlenítik a titkárt. A volt szb-titkár szerette volna meg­tartani pozícióját, noha nem jelölték, s a közvélemény is ellene fordult. (Legalábbis a választáson, mert hetvenen ki­húzták a nevét. Amikor pót­lólag fölvették a jelölőlistára, a tömeg vörösre verte a te­nyerét. s mindössze huszon­hármán szavaztak ellene, ti­zenegyen pedig tartózkodtak. Nyíltan csak egy ember elle­nezte a jelölését: a vállalat főmérnöke!) A pártszervezet Karácsony Jánosnét ajánlotta az szb-titkári posztra. Tízéves szakszervezeti tag, az Egyesült Izzóból került Kaposvárra, nagy szakmai tapasztalata van, kiváló brigádvezető stb. A küldöttek azonban »ha az nem, akkor ez sem« meggon­dolásból kibuktatták a szak- szervezeti tanácsiból a szava­záskor. A derék munkásasz- szonyt letörte, hogy minden ok né]kül ellene fordultak a szakszervezeti tagok. NAPONKÉNT VÁLTOZOTT A LISTA, az elképzelés, egy­re magasabbra csaptait a szen­vedélyek. S a személyi harc elterelte a figyelmet a lényeg­ről. Ezt bizonyította a küldött- gyűlés is. Garami Béla szb- titkár nem azt a beszámolót mondta el, amiit először meg­írt, hanem egy tompítotttab- bat (?). Babodi István, a vá­lasztógyűlés elnöke hibákat követett el, nem demokratiku­san vezette az értekezletet. Előfordult, hogy belefojtotta a véleményt az emberekbe. Rossz volt hallgatni a burkolt hozzászólásokat. Akik sorban jelentkeztek, többségében ki­csinyes, nem lényeges dolgok­kal hozakodtak elő. A nagy buzgalomban azt is a szak- szervezeti bizottság nyakába akarták varrni, amiért nem felek Hiába próbálta az érte­kezletet rendes mederbe te­relni Berek János igazgató, Dolgos Gyula, a HVDSZ me­gyetitkára, az első lépéstől el­rontott kedélyeket nem sike­rült helyrebillenteniük. Kö­nyörögni kellett a küldöttek­nek, noszogatni őket, hogy mondják el véleményüket, no­ha nemcsak magukat, hanem még három társukat képvisel­ték. Á vállalat dolgozóinak több mint a fele nő. Ebben az arányban vettek részt a gyűlésen női küldöttek. S egy sem szólalt fel, pedig volt problémájuk. Az első és a második választás közötti hat napban nőellenes álláspont alakult ki a vállalatnál, s fi­gyelmen kívül hagyva, hogy a rádiócsőgyár önállósítása kí­vánja meg a női titkárt, meg­kezdődött a szervezés: csak férfit a titkári posztra! Szabályos beszámolót ter­veztem ennek a vállalatnak a szakszervezeti választásáról is. S hogy ilyen cikk kerekedett ehelyett, nem az újságíró a hibás: két tábor küzdött egy­más ellen, téves nézetek, szemléletek csaptak össze, a választás minden stációja te­le volt megalkuvással, rossz- indulattal, elvtelenséggel. S két bába között elveszett a oyermek, azaz a tartalom. Senki sem a jövőre figyelt, hanem a pillanatnyi érdekek­re, szövetségekre. S ezért fi­gyelmeztető ez a választás. Azt írtam a hétórás értekez­let után a noteszomba, hogy minden beteg gócot kimutató politikai röntgenképet kaptam. A vállalat fejlődése mögött elmaradt az emberek politi­kai érettsége, nem sikerült úr­rá lennie a felbolydult vál­lalaton a pártszervezetnek sem. FEBRUAR 23-án ÖSSZE­ÜLT a szakszervezeti tanács, s nyugodtabb légkörben, mint egy héttel azelőtt, befejezte a választást. Parragí József lett az elnök, Piczil Jánosné az szb-titkár, Kovács István a szervező titkár. Talán az Is hozzájárult a nyugodtabb lég­körhöz, hogy Dolgos Gyula több mint egy óráig magya­rázta bevezetőként a szak- szervezeti tisztségviselők ki­választásának szempontjait. Most már csak az szüksé­ges, hogy megnyugodjanak a kedélyek, s álljanak a meg­választott testületek és veze­tők mellé. Lajos Géza fiiéi sok szó esett a lehetőségekről ARANYKALÁSZ adása úgy fog megmaradni emlékezetemben: olyan össze­jövetel, olyan fórum volt ez, ahol a falu lakói, a szövetke­zet dolgozó tagjai sokat fog­lalkoztak a lehetőségekkel. Nem véletlen ez. Mint ahogy az sem volt véletlen, hogy az ünnepi közgyűlés színhelyén, a művelődési házban igen ötle­tes kimutatás szemléltette, mi minden történt itt az utóbbi öt évben. Mindössze néhány szám, hatalmas papírforintok­Az igaliak zái számadása zárszám- ba írt összeg jelezte, hogyan alakult gazdálkodásuk, sor­suk, jövedelmük ebben az idő­ben. Beszédes számok ezek. 1962-ben 9929, 1966-ban 24 051 forint volt az egy tagra jutó I jövedelem. A múlt évben 39 ' forintot ért, most ötven forin­tot ér egy munkaegység Mennyi munkát, mennyi fára­dozást, mennyi céltudatos tö­rekvést fejeznek ki ezek a szá­mok! És a grafikon csaknem egyenletesen emelkedik fölfe­lé. A csúcspontot a legutóbbi KORSZERŰSÍTIK SIÓFOK BELTERÜLETÉT A régi, romos épületeket lebontják, a főútvonalat kiszélesítik, gépkocsiparkoló helye­ket létesítenek SZÖVETKEZET A VÁSÁRLÓKÉRT Megragadnak minden lehetőséget Nyolcmillió forint értékű áru: televízió, hűtőszekrény, kerékpár és sek más műszaki, háztartási cikk, cipő, textília, konfekció stb. várja a vásár­lókat az fmsz tahi áruházá­ban. — Nem lesz könnyű teljesí­teni idei, 26 milliós tervün­ket. Igényesek az emberek, mindenből a legjobbat és a legújabhat kérik — mondja Szabó Győző, az áruház veze­tője. „Elégedett vagyok, mindig itt vásárolok...” A divatcikkek között válo­gat Nagy Lajosivé. Bedegkér- ről jött a járási székhelyre. Hamarosan talál egy kedvére való, nagyon szép velúrpuló­vert. Kér egy pár nylonharis­nyát is, azitán fizet — Megitalálta azt az árut, amit vásárolni akart? — Igen. Eddig még mindig elégedetten távoztam, ezért csak ide jövök vásárolni. Nemrég a kislányaimnak vet­ÜGYES KEZEK NYOMÁN Hetenként egyszer, szerda délutánonként nyolc pedagó­gus — többségük óvónő — jön össze a Marcali Járási Művelődési Ház egyik kis helyiségében. Táskájukból előveszik szerszámaikat: az ollót, kést, tűt, cérnát, és megkt k a foglalkozást. I Sim> Béláné óvodai fel­ügyel' vetésével a múlt év őszén ült meg a játékké­szítő éi ibszakkör. Azóta egvre tök kedves figurával, műsorral é- játékkal lepik meg a kis ó ásókat, és te­szik változatossá nevelésüket, szórakoztatásukat. A szakkör — ahogy hivata­losan mondják — anyagigé­nyes. A bábuk, az apró já­tékszerek készítéséhez sokféle nyersanyag szükséges. És ép­pen ez a legkedvesebb a szakkör működésében. Az asztalokon színes összevisp- szaságban hevernek a mun­ka nyersanyagai: kiürült mű­anyag flakonok, dobozok, té­gelyek, posztóhulladék- és műbőrszeletek, habszivacsda­rabkák, színes huzalok, pa­mutszálak, raffia, törött Ping­ponglabda; és ki tudná fel­sorolni mindazt, amiből ügyes kezekkel (szakkönyvek taná­csai és salát ötletük, nyomán) a gyermekek kedves dísztár­gyai, játékai formálódnak? Ismert mesealakok, katonai őrtorony, szobaberendezés, ba­bák, szánkó, korsó, csészék, állatkák, bábfigurák, babako­csik — mindez óvodásaink megannyi öröme. A bábcsoport fellépéséről érdeklődöm. — Az óvodán kívül — mondják — a járási tanácson rendezett Télapó-ünnepségen szerepeltünk és egyszer a művelődési házban is. A most készülőben levő műso­runkhoz segítséget kapunk a megyei művelődési háztól, ahonnan kész szöveget kül- ienek magnószalagon. Mi tartja össze a csopor­tot, mi ad munkájukhoz újabb és újabb ötletet? A kérdést nem tettem föl, a vá­laszt azonban megfogalmaz­tam rá: nagyon szeretik a gyerekeket, a hivatásukat. B. L. l tem nagyon szép cipőiket meg ruhákat... A . szöveteket nézegeti szak­értő szemmel Szigeti Valéria. Ki is választ egy szoknyára valót. — Másutt nem lenne bő­vebb a választék? Mondjuk Kaposváron vagy Siófokon? — Alig hiszem. Talán Ka­posváron, de az túl messze van. Siófokon viszont a fele sincs annak, mint itt. De Is­merem a csurgói és a barcsi üzletek választékát is. Tab magasan vezet. Az igények alapján E két vélemény is jelzi, hogy a Tabon és a környékén la­kók magúkénak érzik a szö­vetkezeti kereskedelmet, az pe­dig mindent elkövet az igé­nyek lehető legjobb kielégí­téséért. — Nem magunk határozzuk csak el, hogy miből mennyit rendelünk — tájékoztat Berg­mann György, az áruház ruhá­zati osztályának vezetője. — Rendszeresen tartunk divat­bemutatókat, a múlt évben például tizenötöt rendeztünk. Az áruház meg a szövetkezet többi dolgozója mutatja be a legújabb ddvatú női és férfi ru­hákat. Ezután vevőankétot tar­tunk, és figyelembe vesszük a kéréseket. Legutóbb Bábony- megyeren volt divatbemutató. Nagy sikert aratott a habszi­vacs kosztüm és kabát. Ren­deltünk is belőlük, és megfele­lő készlettel várjuk a tavaszt meg a vásárlókat. Az áruház meg is könnyíti a vevők helyzetét. Nem kell be­utazniuk Tabra, a helyi üzlet­ben megrendelhetik a faluban nem kapható árut is: szőnye­get. függönyt vagy drágább kabátot, és az áruház egy-két nap alatt eljuttatja nekik. Ta­valy havonta 100—200 000 fo­rint éri, ,ű árut adtak ilyen módon el. Jjat, kifogástalan minőségűt Ezt várják ma a legeldugot­tabb faluban élők is a szövet­kezeti keresked -lemtől. Joggal megkívánják viszont egy járá­si székhely áruházától, hogy a legújabb és legjobb minőségű áru legyen raktáron. A tabi áruház vezetői sokat tettek en­nek az igénynek a kielégítésé­ért. Megállapodtak a helybeli Vegyesipari Ktsz-szel, hogy férfi- és női cipőxet készít ré­szükre, s azt másuÜfc nem áru­sítják. Tárgyaltak arról is, hogy a ktsz szabórészlege fér­fi és női, illetve gyermekkon­fekciót gyárt kizárólagosan az áruháznak. Törekvéseik helyességét iga zolja, hogy bár január és feb­ruár általában gyenge hónap a kereskedelemben, mégis 15 százalékkal több árut adtak el, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Hogy a vásárlók igényeit minél jobban kielégíthessék, a múlt évben verseny indult a tabi és a hasonló típusú lenti szövetkezeti áruház között. A versenyt az idén tovább foly­tatják. Szalai László Másodorvosi fórum A másodorvosi fórum meg­alakulása után csütörtökön rendezték meg az első összejö­vetelt a megyei kórháziban. Dr. Tarján László igazgató-fő­orvos bevezető előadásában a fórum céljáról, tartalmáról szólott a részvevőknek. Beszé­dében kiemelte, hogy haté­konyabban kívánnak foglal­kozni a fiatal orvosokkal, azok gondjaival. A másodorvosi fó­rum feladatának tekinti to­vábbá a fiatalok etikai, poli­tikai, tudományos és társadal­mi nevelését is. Dr. Tarján László bevezető­je után dr. Zavilla Norbert rendőrorvos, igazságügyi yr- vosszakértő az orvosetikai és büntetőjogi felelősségéről tar­tott tájékoztatót, majd dr. Gebhardt József ügyész az or­vosi tevékenység jogi prob’é- máit ismertette a másodorvosi fórum első összejövetelén. zárszámadás jelenti. És a .e- hetőségek azért forogtak szó­ban, hogy ne legyen megállás a szépen ívelő fejlődésben. Egy évvel ezelőtt — mondta Deák János, a szövetkezet el­nöke — bizakodó volt a han­gulat. A bizakodás év közben odaadóbb, szorgalmasabb mun­kában nyilvánult meg. Egy emberként dolgoztak a közös­ség tagjai. Az általános javu­lás mellett így születhettek olyan kiugró teljesítmények, mint Kiss Jánosnéé, Haurer Ernönéé, Pozsár Jánosé vagy mint Riba Ernőé, aki 41 600, Gyökér Miklósnéé, aki 31 500, Jakab Jánosé, áld 39 600 fo­rintot keresett a múlt évben a szövetkezetben. VALAMIKOR AZ A SZÓ- LÄSMONDÄS JARTA, hogy »Igáiban dolgost ne keressen senki«. Az idő, a tények rég megcáfolták ezt a gondolatot. — Az eredmények nem ma­guktól jöttek, és nem volt hiábavaló a küszködés — han­goztatta Dombóvári László, a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkára, aki itt járt ebben a faluban akkor is, amikor megalakult a szövetkezet, saz emberek bizonytalankodva, kétkedve tekintettek a holnap elé. Beszélgetések, viták idéződ- tek föl ezen a közgyűlésen, ahogy szokás ez régi ismerő­sök között, s a végkövetkez­tetés az lett: kölcsönös egyet­értésben, bizalomban igenis lehet eredményeket elérni. Most ötven forintot ér egy munkaegység. De minden adottság megvan ahhoz, hogy még több legyen. Igái a kapos­vári járásban az elsők közé küzdötte fel magát, ami a ta­gonkénti jövedelmet illeti. Ám ez nem jelenti azt, hogy min­den rendjén megy. minden helyes és jó, ami kialakult eb­ben a gazdaságban. A lehetőség... Elsősorban az állattenyésztésben van még sok tennivaló. Befejezni a ne- gattvizálást, növelni a tejhoza­mot, minőségi cserékkel to­vább javítani az állományt, takarékosabban bánni a mun­kaegységekkel, ésszerűen fej­leszteni a kertészetet — szin­te felsorolni is hosszú, még mennyi mindent tehetnek a munka megjavításáért, életük megszépítéséért az igali tsz tagjai. A tenni akarás nyilvánult meg ezen a felelősségteljes ta­nácskozáson. És nem csupán abban, ahogy szóba hozták a bajokat, hanem abban is, hogy negyvenketten kérték felvéte­lüket a szövetkezetbe. Sőt egy újabb kérelem a közgyűlés alatt érkezett az elnökségi asztalra. Gyugyi Jánosnéban azokban az órákban érett meg az elhatározás: nemcsak dol­gos asszonynak, hanem mint teljes jogú tagnak is itt a he­lye. S a felsoroltak között volt, akit megtapsoltak, volt, aki­nél beleegyezően csak a kezü­ket emelték föl. De a legtöbb­nél véleményt is nyilvánítot­tak: — Fiatalember ... Jól dolgo­zik ... Eddig is köztünk volt.. A MŰLT ÉV FORDULÓ­PONT VOLT Igái életében. Tudják, és talán egy kicsit büszkén vallják is ezt az em­berek. De tudják azt is, hogy ezért keményen meg kellett dolgozni, mint ahogy kitartó munkát kíván tőlük a jövő is. Jól és jobban élni a lehető­ségekkel — vezérfonalként ezt határozták meg maguknak. V. M. Magas és mélyépítési technikusokat ölvételre keresünk. Fi­zetés teljesítménybér­ben. Jelentkezés szemé­lyesen. Siófoki Tervező Iroda Bezerédy utca 11. (T.: 456.) (126615)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents