Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
Választási nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) |neg, és nincs szó állampolgári egyenjogúságról és a nyomorgók helyzetének megjavításéról sem. Ilyen az ő demokráciájuk. A Hazafias Népfront képviselőjelöltjeinek, ha bejutnak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd mindenekelőtt törvényhozód tisztjüket. Választóik elvárják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák területük fejlesztését, és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indokolt panaszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a legfőbb kötelességük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyének hű szolgálata a hazában. Népünk joggal elvárja, hogy a képviselők méltók legyenek a bizalomra. A képviselők pedig legyenek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokratikusabb rendszerben, szocialista ország parlamentjében a nép ügyét szolgálhatják — jelentette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: Tiszta lelkiismerettel adhatunk számot az elmúlt nég? év munkájáról — Ha szocialista építőmunkánk eredményeit, az ország fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt kötelezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról. A második ötéves tervet végrehajtottuk, fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, számos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javultak a szociális viszonyok, és fejlődött a közművelődés, a kultúra. Fejlesztettük néphadseregünket, közrendvédelmi intézményeinket, a munkásőrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az emberiség iránti kötelezettség szocialista országunktól megkövetelte. Kádár János ezután az elmúlt évtized gazdaságii fejlődésére, eredményeire való visszapillantása után hangsúlyozta: a szocialista társadalom építési programjának, így választási programunknak is fontos része a harmadik ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 százalékos, a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos növelését irányozza elő. A harmadik ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zárult. Az ipari termelés hét százalékkal, a mezőgazdasági termelés több mint öt százalékkal, a nemzeti jövedelem hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedéséből származott. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete négy és fél százalékkal emelkedett. A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száznegyvenmillió forinttal nagyobb nyereségrészesedést fizetnek ki, mint tavaly. A szövetkezeti parasztság személyi jövedelme — a termeléssel arányosain — szintén növekedett. Az életszínvonal emelkedésének kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a termelés növekedésével, a gazdaságosság javításával a föltételek megteremtődnék. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók —munkások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók — munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az- alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak fölismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyének is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megtérítéséhez. A gazdasági reform bevezetése után a dolgozók többségének előnyösebb lesz a helyzete Kádár János a továbbiakban a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. — Meggyőződésünk — mondotta —, hogy a reform előreviszi a szocializmus ügyét, és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség magasabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazdaságban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredményeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a legkülönbözőbb félreértések és félremagyarázások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírmagyarázói, a »kapitalista gazdálkodás elemeinek felújításáról« a gazdasági vezetők tömeges el- bocsájtásáról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési reform a szocialista tervgazdálkodásnak az új követelményeknek megfelelő továbbfejlesztése. A népgazdaság tervszerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és na- 'gyobb mértékben közgazdasági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló termelési eszközök hatékonyabb kihasználása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgazdasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kínálat, a piac szabályozó szerepének. Az általános kilátásokat illetően i fejlődési meghatározza a harmadik ötéves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő, és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli, a népgazdaságban. A gazdasági munibát köz /étién ül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát. A biztosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munikájukakl a társadalomnak. A dolgozni akaró, 2 munkában helytálló gazdasági vezetőnek, munkásnak, parasztnak, alkalmazottnak, dolgozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetése után. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadással, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházásokért. Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül "•ingyen« lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből következett, s emberileg érthető, de elfogadható nem volt, ezért a Tervhivatal, a kormány gazdasági bizottsága ezeket a »beruházási rohamokat« a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezték és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfordul, hogy olyan gazdasági vezetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek általuk irányított gazdasági vezetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság a Minisztertanács általános felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyikmásik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fogyasztóra eközben nincsen tekintettel. Kádár élvtárs egyebek között utalt arra, hogy a gazdasági építőmunka ma a szocialista forradalom előre- vitelének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek ezután is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Hatáskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog. mert az üzemek önállóságának és hatáskörének növekedésével ez együttjár. Az érdemi befolyásolás lehetősége részükről nagyobb lesz, csökken azoknak a gazdasági ügyeknek a száma, amelyeket »fent« és távol, s növekszik azoknak a száma, amelyeket helyben fognak eldönteni. Készben általános agrárpolitikánkból adódóan, részben a gazdasági reformmal ösz- -zefüggésben sok fontos állásfoglalás történt a kongresszuson a mezőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. További lépések egyikeként a tavasszal összeül a termelőszövetkezetek országos kongresszusa. Ott majd megtárgyalják, hogyan alakul a termelőszövetkezetek élete, munkája a módosult föltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intézkedés történt, amely kedvezőbb föltételeket teremt az eddiginél a termelőszövetkezetek munkájához. A tanácsok rendszerünk sarokpillérei — A szorosan vett választási kérdések közül még egyről kívánok szólni — folytatta Kádár elvtárs. — Március 19-én népünk a tanácsokat is újjáválasztja. Mint a jelölések összesített adatai mutatják, 85 000 tanácstagot fogunk megválasztani. Már maga a puszta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fontos kérdéséről van szó. A tanácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szervek s bizonyos vonatkozásban tQ/ncgszerveze fékként is működnek, rendszerünk sarokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fejlődéséről beszélünk. nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági működést is kifejtő, s a területi fejlesztés kérdésében még nagyobb szerepet játszó tanácsokat. Ha a dolgozók élet- körülményeinek javításáról szólunk, nem mellőzhetőek a tanácsok, amelyek a közmű- I vek. utak és lakások karbantartásában és sokféle szolgáltatás tekintetében a dolgozó milliók mindennapi problé máival foglalkoznak. Városaink, falvaink általános fejlesztése, szépítése és kultúrája a legszorosabban összefügg a tanácsok munkájával. A tanácsok úgynevezett »helyi« munkát végeznek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész ország arculatára, az egész nép életére. Erre való tekintettel, a gazdaságvezetési reform egyik lényeges eleme a tanácsok munkájában az önálló ság növelése, a hatáskör bővítése gazdasági és nemcsak gazdasági területen. Ezzel kíván kormányzatunk a tanácsokban dolgozók számára is jobb munkaföltételeket biztosítani. Népünk támogassa a tanácstagjelölteket szavazatával, s majd munkájukban is megbecsülésével, mert a közügyek fontos területén vár reájuk nagy és felelősségteljes feladat. tanúi, amelyek a legnagyobb éberségre és az erőszakkal való szembeszegülésre késztetik a népeket. Az Amerikai Egyesült Államok költségvetése az idén meghaladja a száz- milliárd dollárt, s ennek ötvenhat százaléka, tehát az amerikai adófizető minden dollárjából ötvenhat cent ka- tonai kiadások fedezésére szolgál. Az USA világszerte katonai támaszpontokat tart fenn, s jelenleg határaitól sok ezer kilométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. Csaknem félmillió megszálló katonával operál Dél-Vietnam- ban, és naponta agressziót követ el a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok a vietnami nép ellen elkövetett agresszióval és háborújával kihívta maga ellen az egész világ haladó embereinek felháborodását és elszigetelődött még saját szövetségesei kozok is — jelentette ki Kádár János, s hangsúlyozta: a vietnami név harca igazságos, a viláp minden haladó embere velük van, Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké, és a népek előbb-uitóbb rá fogják kényszeríteni az USA imperializmust arra, hogy eltávozzon onnan, és érvényesülni fog a vitnami nép elidegeníthetetlen önrendelkezési joga. A kínai eseményekről A nemzetközi helyzetet bonyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezíti a Kínai Népköztársaságban kibontakozott események. Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista országok egysége ellen, a vietnami nép támogatásának összehangolása ellen lép fel és rágalmazó hadjáratot folytat a szocialista országok és test- vérpártok többsége, különösképpen a Szovjetunió és vezetői ellen. A Kínai Népköz- társaságon belül Mao elnök és követői hatalmi harcot folytatnak és le akarnak számolni mindazokkal, akik szembe kerültek politikájukkal. Mindez joggal nyugtalanítja és agogdalommaí tölti sl a világ haladó embereit. A Magyar Szocialista Munkáspárt is sajnálatosnak tartja ezeket az eseményeket. Ro- konszenvet érez a kínai munkásosztály és dolgozó nép iránt. Bízunk abban, hogy a kínai kommunisták végül is leküzdik a kommunizmustól idegen törekvéseket, és helyreáll egységünk a marxizmus —leninizmus alapján, a Kínai Népköztársaság a szocialista forradalom útján halad tovább. A világ sorsa elválaszthatatlan Európa sorsától Változatlanul hívei vagyunk a békés egymás mellett élésnek — Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra készülünk, abban a meggyőződésben, hogy a választásokon népünk jóváhagyja és szavazatával is megerősíti politikai törekvéseinket, a társadalmi célkitűzéseinket, és a választások után megnövekedett erővel dolgozhatunk elérésükért. De ahogy mindenkor, így most is figyelembe kell vennünk a nemzetközi helyzetet. Külpolitikánk tartós és elvi alapokon nyugszik, nem rögtönözhetünk, nem követelhetünk ideiglenes és ingadozó. konjukturális elgondol;» sokat, mert feladatunk is állandó. Védelmezzük nemzeti függetlenségünket, országunk szuverenitását, népünk szc- ialista vívmányait és békéiét Ennek megfelelően harcban állunk az imperializmussal. minden agresszióval, cs rá fivet v‘ küzdünk mindaz >k- kal, akik határainkon kívül, szerte a világon a békéért, a népek függetlenségéért, barátságáért. egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barátság és gyümölcsöző együttműködés van a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szovjetunióban a szocializmus, a haladás, a béke legerősebb támaszát becsüljük, s ebben az évben mint a világ minden haladó embere és népe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt ösz- sze bennünket minden szocialista országgal, és bizalommal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársar ság is tagja a varsói védelmi szerződésnek. A Magyar Népköztársaság ma tényezője a nemzetközi életnek saját eredményei alapján. azért, mert szocialista ország, és fokozottabban azért, mert külpolitikája következetes és szorosan együtt halad a szocialista országok népeinek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a kapitalista országok viszonylatában is, mert változatlanul hívei vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy ésszerű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország között normális államközi kapcsolatok létesülnek, ha kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális csere alakul ki. De a norma a felekre egyformán kötelező: Békés egymás mellett élni annyi, mint tiszteletben tartani minden ország területi sérthetetlenségét, minden nép nemzeti függetlenségét, tartózkodni más országok bel- ügyeibe való beavatkozástól, tiszteletben tartani minden nép jogát társadalmi rendszerének szabad megválasztásához és tárgyalások útján rendezni a vitás nemzetközi kérdéseket. A kapitalista országok vezetőinek tudniuk kell, hogy Magyarország sem egy, sem három tál lencséért nem eladó. Egyébként országunk számos kapitalista országnak korrekt, a megállapodásokat pontosan megtartó jó partnere, és ilyen viszony létesítésére készek vagyunk olyan országokkal is, amelyekkel ez eddig nem alakulhatott ki. Vietnam sohase lesz az amerikaiaké — Kedves elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a vezető kapitalista államok szóvivői sem támadják, ellenkezőleg, ők is ezt hangoztatják. Ezzel szemben jelenleg a világban olyan eseményeknek vagyunk — Kedves elvtársak! Az utóbbi időben ismét napirendre került az európai biztonság kérdése, amelynek jelentősége túlmegy kontinensünk határain. A XX. százaid történelmi tapasztalatai mutatják, hogy a világ sorsa elválaszthatatlan Európa sorsától. A Varsói Szerződés országai, közöttük a Magyar Népköztársaság, a múlt évi bukaresti tanácskozáson kifejezték azt a szándékukat, hogy készek az európai kollektív biztonság megteremtéséért dolgozni. Az az elgondolás. hogy Európa minden államának képviselői együttesen dolgozzák ki és kössék meg az európai kollektív biztonsági szerződést. Az európai biztonság kérdésének vizsgálata során természetesen sok kérdés felmerül. Így a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtámadási szerződés kötése, a két katonai szövetség egyidejű feloszlatása, az atommentes övezetek kérdése, a hadseregek létszámának csökkentése stb. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a központi probléma, amelynek elfogadható rendezése nélkül Európa biztonsága elképzelhetetlen, a német kérdés. Európában a biztonság megközelítése a második világháború eredményeként kialakult határok, a történelmileg kialakult két német állam, a Német Demokratikics Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság elismerésén keresztül történhet. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nyilvános állásfoglalásaiban és diplomáciai közlésekben ismételten azt hangoztatta, hogy békés törekvései vannak, s ennek bizonyságául -endezni kívánja kapcsolatait a kelet-európai szocialista országokkal. Mi már a múlt év december első napjaiban, pártunk kongresszusán világosan és nyilvánosan kifejtettük álláspontunkat ebben a kérdésben. Ami a bonni kijelentéseket illeti, a szavak hitelét, mint tudvalevő, a tettek adják meg és támasztják alá. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya valóban rendezni kívánja kapcsolatait az európai szocialista országokkal, s hozzá akar járulni az európai helyzet tényleges javításához, akkor olyan lépéseket kell tennie, amelyek a mindenféle revansista törekvéssel való határozott szakítást bizonyítja. Ez egyértelmű az Odera—Neisse határ elismerésével, az atomfegyverről, az úgynevezett egyedüli képviselet igényéről való lemondással, és természetesen vonatkozik a másik német állam, a Német Demokratikus Köztársaság elismerésére. Ami a Magyar Népköztársaságot illeti, mi normális viszonyt, diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat akarunk kiépíteni minden országgal, amely erre készséget mutat, és különösen fontosnak tartjuk az európai országokhoz fűződő kapcsolatainkat. Ápoljuk és fejlesztjük kapcsolatainkat a szomszédos országokkal, a szocialista Szovjetunióval. Csehszlovákiával. Románjával és Jugoszláviával. Rendeztük viszonyunkat egyetlen kapitalista szomszédunkkal, Ausztriával. Arra törekszünk, hogy a Duna völgye az európai béke tényezője legyen. Javultak és bővültek kapcsolataink Franciaországgal és más nyugat- és észak-európai kapitalista országgal is. Szorosabbra kell vonni sorainkat — Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzet néhány érintett kérdése is mutatja a világban jelenleg meglevő viszonyok bonyolultságát. Semmiféle imperialista erő és agresszió, a haladás erőinek kegyetlen üldözése sem tudta és nem tudja ma sem megakadályozni a történelem törvényszerű fejlődését. Létrejött a Szovjetunió, a szocializmus világrendszerré vált, a gyarmati rendszer a széthullás állapotában van, az emberiség megállíthatatlanul halad a nemzeti függetlenség, a társadalmi felszabadulás útján. Hogy ez a haladás még gyorsabb legyen, szorosabbra kell vonni sorainkat; növelni kell a szocialista országok, a haladás és a béke minden erejének egységét, együttműködését. A Magvar Szocialista Munkáspárt, néni államunk, szocialista elveitől vezéreltetve mindent megtesz ma és a jövőben is mindent meg fog tenni ennek érdekében. — Tisztelt nagygyűlés! Elvtársak! Barátaim! Ez az a politika, amelyhez a választás napján a szavazók bizalmát és támogatását kérjük. Legyen a március 19-i választás felhatalmazás a képviselők és tanácstagok számára. bátorítás, hogy az ország dolgozó népe mögöttük áll. Legyen ez egyben népszavazás pártunk, a Hazafias Népfront politikája és rendszerünk mellett; legyen ez a magyar nép messzehangzó szava a szocializmus igazsága, és a béke mellett. Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Németh Károly, a Foli-tikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott zárszót. Kérte a nagygyűlés részvevőit, hogy március 19-én szavazzanak a Hazafias Népfront jelöltjeire^
