Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. január L KÉK VÁGYUNK a Mváló címet elnyert század katonáira A néphadsereg kiváló százada. Néphadseregünkben is nagyszerű eredmények születtek a szocialista versenyben. Az eredményeket csak növelte a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusára vájó készülődés. Kovács Csaba százados alegysége példás, fegyelmezett munkájával elérte — az elsők között a hadseregben —, hogy a honvédelmi miniszter parancsában nekik adományozta »A Néphadsereg Kiváló Százada-« címet Kovács százados »A Néphadsereg Kiváló Századának Parancsnoka« megtisztelő címet kapta. A kitüntető cím, az ezzel járó zászló és oklevél átadása felemelő ünnepség közepette zajlott le Kaposváron. Harckocsik, rohamlövegek, gépkocsik álltak a díszemelvény körül. A fákon, oszlopokon a nemzeti zászlón kívül a baráti, szövetséges országok zászlói lengtek. A díszemelvényen Marties Pál vezérőrnagy, a hadsereg parancsnokának helyettese, dr. Katona Sándor, a megyei párt- bizottság képviselője, a kiváló' alegység katonáinak hozzátartozói és a TRANSZVILL fiataljainak képviselői foglaltak helyet. Szemben az emelvénynyel a kitüntetett század meg az ünnepségen részt vevő többi alegység sorakozott fel. Kürtszó jelzi az elöljáró — Szűcs Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes — érkezését. Szűcs elvtárs meghallgatja a jelentést, üdvözli a katonákat, majd felolvassák a honvédelmi miniszter parancsát. Szűcs Ferenc vezérőrnagy szól ezután a kitüntetett század katonáihoz, méltatva nagyszerű tettüket. Példaképül állította őket a néphadsereg valamennyi katonája elé, majd átadta a zászlót és az oklevelet Kovács Csaba századosnak Ezután Hegyes László a TRANSZVILL Március 15-e ifjúsági szocialista brigádja nevében köszöntötte a katonákat s arra kérte őket, hogy a jövőben Is ilyen kiváló munkát végezzenek. A kiváló század katonáit otthon, leszerelésük után érte a hír a kitüntetésről. — Meglepődve olvastam a meghívót a hadseregtől, hogy jelenjek meg a kitüntetés átadásán — mondta Hugi Mihály — most már tartalékos — őrmester, aki az idén lett a néphadsereg kiváló katonája, tavaly pedig az élenjáró címet nyerte el. Meglepődése csak egy pillanatig tartott. Nyomban elkéretőzött munkahelyéről, vonatra ült, ás idejében érkezett meg Szegedről. A század — egy ember kivételével — teljes létszámban sorakozott fel az ünnepségen, pedig tagjait az Meglepődtem: meghívó a hadseregtől... ország különböző részeiben érte a hír és eléggé váratlanul, (Csak a kétszeresen kiváló Baranyai János — aki pedig Kaposváron dolgozik — nem vehetett résft az ünnepségen, mert fontos (?!) munkára hivatkozva nem engedték el.) Néhány órára ismét katonaruhát öltöttek, s régi fegyvereiket is magukhoz vették A »háromszoros« Somogyi. — Jövőre ugyanilyen ünnepségre szeretnénk visszahívni leszerelt társainkat — mondja Rózsa Sándor nemrégen bevonult katona, s ez nemcsak ígéret, hanem vállalás is, amelynek nagyon szilárd alapjai vannak. A leszereltek helyébe ugyanis olyan katonák álltak, mint a »háromszoros« Somogyi László őrvezető, aki egy hónappal ezelőtt kapta meg »-A Néphadsereg Kiváló Katonája« kitüntetést. Azért nevezik társai »háromszorosnak-,, mert Somogybán született, gomogy- szilban lakik — szülei az ottani termelőszövetkezet tagjai —, a neve pedig Somogyi A kitüntetett század katonái, parancsnokai, a hozzátartozók és a magas rangú elöljárók közös díszebéden vettek részt a Fegyveres Erők Klubjában. Az ünnepség baráti beszélgetéssel zárult. Szalal László Hit és várakozás — MI FOGLALKOZTATJA leginkább az embereket? — Az új mechanizmus. Általában mindenki erről beszél. A fiatal esztergályos, Cse- lőtei Tibor tömören, világosan fogalmaz. Azt hiszem, a mechanizmus reformjának gondolatában az újszerűség mellett a tömörség késztette gondolkodásra az embereket. Először a fogalommal ismerkedtek. Aztán arról kezdtek beszélni, hogy tulajdonképpen mit is rejt magában ez a három szó: új gazdasági mechanizmus. Ha valaki általánosságban beszél róla, az emberek hamarosan unalmas témának tartják. De amikor saját üzemükről munkahelyükről van szó, s ezen keresztül a maguk sorsáról, jövőjéről is, a foglalom kilép az elérhetetlenség bűvköréből. Konkrét tartalmat kap. — Amikor először hallottuk, hogy új gazdaság: mechanizmus lesz, nem láttunk tisztán. Az emberek a jól és rosszul dolgozó üzemek problémáját boncolgatták. Mi történik azokkal a vállalatokkal, ahol nem gazdaságos a termelés? Bezárják kapuikat? S akkor hova mennek a munkások? Szélnek ereszük őket? De aztán azt mondtam én is: az államnak nem az az érdeke, hogy a szakmunkásoknak ne legyen helyük. Pénzbe került a taníttatásuk. Most már tudjuk, hogy nem a gyár bezárásáról van szó, hanem jobb munkáról, értékesebb termékekről. Itt az üzemben az emberek nagy változást várnak az új mechanizmustól. Az ember természetéből fakad, hogy tart az újtól addig, amíg meg nem Ismeri, milyen változást hoz az életében. Az év eleji árrendezéstől is tartottak az emberek. összebeszéltek mindent, hogy így lesz, meg úgy lesz. Aztán kellemesen csalódtunk. Ne mondjak mást: a munkásnak sokat számít, hogy alacsonyabb a zsír ára meg a szalonnáé. KETTESBEN KEZRTÜK a beszélgetést a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi telepén. de lassan megtelt a kopott bútorokkal berendezett szoba. Munkások jöttek ide a gyár különböző munkahelyeiről. Tovább fűzzük a szót: — Itt még nem a végrehajtásról beszélünk. Azt még nem ismerjük. A szándékról beszélgetünk egymás között — szövi tovább a gondolatot Angyal István villanyszerelő. — Abban mindenki egyetért, hogy a szándék jó. — Én egyáltalán nem félek — ezt már Nagy Imre. a römktelep egyik dolgozója mondja. — A mi műszakijaink ebben az üzemben nevelkedtek. Soha nem riadtak vissza a nehézségektől. Akkor a jót ne tudnánk, úgy megcsinálni, hogy az mindenkinek jó legyen? — Azért a nyersanyagutánpótlástól sok minden függ — így Cselőtei Tibor. — Arra törekszünk, hogy valóra váljanak ezek a célkitűzések — mondta Angyal István. — Hiszen nekünk lesz jobb. — Az új mechanizmusban az emberek jobban magukénak érzik majd a köztulajdont — vág közbe valaki. — Nemcsak azt figyelik, hogy mennyi a norma, hanem azt is, hogy milyen a minőség. S ez nyereség. Ennek így kell lennie, mert ha rossz árut ad valaki azt ő is megérzi meg a gyár is. A selejt előtt a kereskedelem lehúzza a rolót, s a gyár nem tudja eladni. Hát nem jó lesz ez így? — Hogyan vélekednek az üzemben a vállalatok önállóságáról? Megint Cselőtei Tibor ragadja magához a szót: — EZ JO JEL. Nálunk tíz éve építik az új műhelyt, de még az alapozásnál sem tartunk. Pedig a múltkor már mondtam az igazgatónak, amikor társadalmi munkát végeztünk itt benn, hogy szívesebben ásnám az új műhely alapjait. Azt válaszolta, majd az új mechanizmusban. Hát csak jönne már az új, mechanizmus! Mi nem féltjük az igazgatónkat. Amilyen leleményes ember, megtalálja a módját, hogv saját beruházásból elkészítsük a műhelyt. — Ha önállóan gazdálkodunk, akkor talán megcsinálják a rönktelepen is a gépi mozgatást — Nagy Imre egészen belemelegszik, úgy folytatja. — Nekünk nagyon kellene. Amikor rönkzúdulás van nyáron, úgy elfárad az ember, hogy alig bír hazamenni. •— A kísérleti nyúl már készül — veti közbe Cselőtei Tibor. — Egy kis mozdonyt terveztünk a rönkmozgatás megkönnyítésére. A rönktélepi munkás tovább folytatja: — A normákat mindig száraz időben veszik föl. Akkor könnyebben megy a munka. De ilyenkor meg kell kapaszkodni. Nagyon bíaom abban, hogy megoldódik a ml gondunk is. Ha sok a munka, két vasárnapot is dolgozunk 1800—1900 forintért. Ez egy kicsit kevés. Ml azért jövünk ide, hogy dolgozzunk. Ha egy helyem topogunk, az a vállalatnak is, nekünk is kár. Pedig amikor jön a rönkzúdulás ideje, akkor sok a vagonállási' idő, ha nem sietünk. — Legtöbbször itt csúszik el a nyereségrészesedésünk — teszi hozzá Antal István. — Csökkenteni kell a vagonállást. Eddig sokan azt tartot- lák, minek hajtsam magam, úgysem lesz több pénz. — Az új mechanizmusban ez is másként lesz. Nem tudom, ki vetette ért közbe, de mindjárt válaszolt is rá valaki: — NEM A HAJRÁ, hanem a szív lesz a fontos. A sokszor hangoztatott cél, a minőség most előtérbe kerüL Nemcsak a gazdaságirányítás reformja lesz ez, hanem ezé is. — Kezével a fejére mutat. — Hiszen senkinek sem közörnbös, hogy mekokra a haszon. Most sokam azt hiszik. hogy ez túlhajtja az embereket. Én azt mondom: a moytani norma inkább túl- hajszoláshoz vezet, mert elsősorban a mennyiség volt a fontos, nem a minőség. Ha valaki rosszabb áruból többet termelt, az annyit kapott — vagy még többet —, mint aki kevesebbet, de jót Mindehhez még ennyit ffi* Ladányi Ferenc kalkulátor: — Nyilván, hogy a többtermelésre is törekszünk, de ez nem mehet a minőség rovására. Ezzel mindenki egyetért De a vita nem zárult le. Tovább gyűrűzik az emberek között Hitet tettek ^iz új mellett, s még jobban várják az új mechanizmus bevezetését. Egy kérdés ott él bennük, de erre csak az új gazdaság- irányítási rendszer adja meg a végleges választ: S ez a kérdés: Hogyan válik be a jó elképzelés? Kercza Imre 75 éves a szabást önkéntes tűzoltótestü/et (Tudósítónktól.) Csütörtökön este ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját a szabási önkéntes tűzoltótestület. A jubileumi közgyűlésen megjelent mind a huszonöt önkéntes tűzoltó, s ott voltak többen a régiek közül is. Páifi László községi tűzoltó- parancsnok mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett az elmúlt hetvenöt év eredményeiről, a testület lelkes, odaadó munkájáról. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Szabó József őrnagy, a tűzrendészeti alosztály járási parancsnoka is. Elismeréssel szóit a szabási tűzoltók munkájáról. Ezután felolvasta a Tűzrendészet Országos Parancsnokának dicsérő parancsát, majd oklevelet és jutalmakat adott át A testület tagjai közül hatan pénzjutalomban részesültek. A községi parancsnok és a titkár megkapta a belügyminiszter kitüntetését, a Tűzrendészeti Érem ezüst, illetve bronz fokozatát Kovács Csaba százados átveszi a miniszterhelyettestől a ■ászlót. A kongresszusi verseny legjobbjai — A Március 15-e brigáddal szeretnék megismerkedni. Ügy tudom, az ifjúsági brigádok versenyében első lett — mondtam Éry Károlynak, a TRANSZVILL Kaposvári Gyára szb-titkárának. — Igen, ők lettek az elsők — felelte. Kezébe vette a brigádnaplót, és ezt mondta: — Indulhatunk. — Ne siessünk — szóltam. — Odaadná a naplót? — Tessék, benne van az értékelés is. A kicsit nőies írással vezetett naplóban a felajánlás minden pontja után ezt olvastam: Teljesítve. Nem akarom leírni a vállalások sorát, csupán annyit erről, hogy tükrözi a kollektíva fiataljainak akarását, kiterjed az anyagtakarékosságra, a társadalmi munkára, a gépek különmunkában végzett felújítására. A párttitkár, Bene Nándor is t-núja volt a naplóval való ismerkedésemnek. A brigádról ezt mondta: — A tmk-műhely Március 15-e brigádjának tagjai kitettek magukért. Megérdemlik az elismerést. Azt szeretném, ha 11-es számú gyárban minél több ilyen kollektíva alakulna. Mindent megteszünk azért, hogy föllendüljön a fiatalok versenye. A tmk-műhely irodájában KEK Tukora József főmechanikust kérdeztem a brigádról. — Hónapokig dolgoztunk azért — mondta —, hogy az ifjúsági brigád megalakuljon. Erőfeszítéseink sikerrel jártak. Annak ellenére, hogy az »öregek« eleinte leszólták a brigádot, a fiúk rendkívül gyorsan összekovácsolódtak. Olyan lelkesen dolgoznak, hogy néha már fékezni kell őket. El akarnak vállalni olyat is, ami meghaladja erejüket. — Hogyan sikerült ilyen gyorsan összeforrni s ilyen szép eredményeket elérni? — kérdeztem Hegyes László brigádvezetőtől. — Meg akartuk mutatni hogy lesz belőlünk valami. Az öregeknek is, másoknak is. A legnagyobb elismerést talán a TOS esztergapad villamos berendezésének felújításé, val vívták ki az idősebbek előtt (A felújítást a kongresszus tiszteletére vállalták.) E a munka igen nehéz volt, nagy szakértelmet kívánt. Novák György és Huszár Gyula (övék az érdem) azonban nagyszerűen végrehajtották az ön ivén 1 vállalt feladatot Novák György úgy emlékeDÓK zik vissza rá, mint valami kellemes szórakozásra. — Túl vagyunk rajta — mondta mosolyogva. — Elfelejti a nehéz perceket? — Nézze — mondta —, én szeretem a nehéz perceket Az ember soka tanul, amíg a nagy feladatot végrehajtja. Novák György technikumba jár. Ott szerzett ismeretei is segítségére voltak a munkában. Nemcsak ő igyekszik ismereteit gyarapítani, hanem a többiek is. A brigádvezető mondta, hogy több szakkönyvet megrendeltek (sajnos még máig sem érkeztek meg). Novák Györgyön kívül technikumba jár Jónás Gyula és Huszár Gyula is. A kollektíván nem lett úr • rá az önelégültség. Ezt bizonyítja, hogy őszintén beszélnek a fogyatékosságokról is. Hegyes Laci mondta, hogy még nem mindig nyújtanak egymásnak kellő segítséget a bri- gádtagok. Megesett, hogy az egyik fiatal azért nem segített a másiknak, mert az a munka nem volt valami kellemes. Elismerték azt is, hogy jobban kell magukat politikailag képezni. A kilenohónapos múltra visszatekintő ifjúsági brigád még sok kellemes meglepetést szerez a vállalat vezetőinek. Nem hagyott alább lelkesedésük az értékelés óta. Ezt többek között az a nagyszerű munka bizonyítja, amelyet az NNGF-műhely berendezésénél végeznek. — A műhelyt január 1-re a TRANSZVILL Kaposvári Gyára és a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyára egyesítésének napjára be kell rendezni — mondta a főmechanikus. — A gyáregység nem cud segédmunkásokat fölvenni, éppen ezért a tmk-műhely Március 15-e brigádjának olyan munkát is el kell végeznie, ami nem lenne feladata (takarítás, festés stb.) Meggyőződtünk arról, hogy az NNGF-műhelyben a fiúk kitettek magukért. Ottjártunkkor teljes gőzzel dolgoztak, festettek, takarítottak. A beszélgetés közben többször is hallottam, hogy a brigád kezdő. Ez valótan igaz, hiszen fiatal a kollektíva. Ám hadd jegyezzük meg: lelkesedésük, szorgalmuk egy tapasztalt brigádnak is dicsőségére válna. Szegedi Nándor
