Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1967. január 1. 5 SOMOGYI HtníAff NEVET AZ ÜZEM Mégpedig a mókamester tré­fáin. Annyi ugratás fűződik a nevéhez, mint égen a csillag. Van közöttük szolid, no meg vastag tréfa is. Különben na­gyon dolgos ember, jó szak­munkás, csak éppen leikibs- teg, ha nem állíthat valakit a falhoz. Mindig azon töri a fejét, hogyan tolhatna ki mun­katársaival. Speciális tudósí­tónk kimerítő közvélemény­kutatás után megállapította, hogy az üzem mókamestere megérdemli .4 leghumorosabb munkás kitüntető címet. Az ő ugratásaiból adunk közre né­hányat úgy, ahogy elmesélték a többiek. i it&U kutyawámc — A köszörűsünk oltárian nagy vadász a fiával együtt. Hónapok óta nyavalygott, hogy így kellene neki egy jó va­dászkutya, meg úgy • keltana... Több se' kellett a mi móka­mesterünknek, amikor fülébe jutott, mire ácsingózik az öreg Szabó. Nyomban bement hoz­zá a műhelybe: — Papa, hozok én magának olyan kölyökkutyát, hogy még a halat is ki kergeti a Bala­tonból. Persze nem grátisz, hiszen Krisztus koporsóját se őrzik ingyen, ugye. Ért en­gem ... Hogyne értette volna az öreg. Másnap beállított egy demizson saját termésű má- riai borral. Egy hétre rá vitte a mi heccmejszterünk a vizs- lakölyköt. Madarat lehetett volna fogatni az öreg lesipus- kással, olyan boldogan vitte haza az aktatáskájában. Olyan büszkén járt be azután, mint­ha ő nyerte volna meg a vi­lágbajnokságot. Közben meg már az egész üzem dőlt a ne­vetéstől. Valahogy kipattant, hogy a kutya — hamis. A mi mókamesterünk a telep korcs Bundásának a kölykét adta el. Persze előbb bevitte a festők­höz, s dukkózó pisztollyal ka­tonásan lefújatta. Egy hét múlva pattant ki a botrány, mert a festék pattogzott le­fele a kutyáról. Mint a hur­rikán, úgy nyargalt az öreg Szabó a mókamesterünkhöz: — Te átkozott, mit sóztál rám, vedlik az a kutya! — or­dította, s vérben forgott a szeme. — Hozd csaik Se, majd át­festjük — mondta a kutyavá­sárosunk. Bemondását akkora röhej kísérte a műhelyben, hogy nagyobb volt egy hang- robbanásnál. OlafäUdZ — Ez régebben esett meg, de nagyon sokáig vihogott raj­ta a banda. A legfiatalabb drehusunk. igen. izzadt a nyá­ron. Amikor megkezdte a mű­szakot, rögtön leakasztotta a sűrített levegős gumicsövet, ki­nyitotta a csapot, s befújátott a nadrágjába. Olyan szertartá­sosan kezdte el ezzel a hűsí­tőzéssel a napot, hogy erre a mi tréfakirályunk is felfigyelt. Másnapra már kidolgozta a legújabb hecc tervét. Előbb jött be az üzembe, leakasztot­ta a gumitömlőt a főcsőről (a központi kompresszorból innen áramlik a géptisztítás­ra használt sűrített levegő), fáradt olajat öntött a gumi­csőbe, majd visszaszerelte a lerendezést, felakasztotta a tömlőt a szokott helyére. A vni drehusunk nem tudta el­képzelni, miért lézeng annyi ember a műhelyben műszak- kezdés előtt. Persze van olyan nagy vagány, hogy fütyült zz egész bandára, méltóságtelje­sen odasétált a pádhoz, le­dobta az Ingét, s félmeztele­nül parádézott. Aztán mintha "rak nyújtózna, leakasztotta a : ömlőt, bedugta a nadrágjá­ba, s kinyitotta a csapot. Már jó előre lehunyta a szemét, s várta a hűsítő légáramlatot. Hát jött is, de nem a lég íramlat, hanem az olajtus Csörgött kifele a nadráeszá- ron, egy pillanat alatt fekete tócsa közepén állt a megle­pett drehus. Olyan váratlanul érte a behúzás, hogy még a csapot is elfelejtette elzárni. — Te, ez a sűrített levegő biztosan megromlott ebben a nagy melegben, azért ilyen fekete — dobta be a móka- mesterünk. A fyyamvJjtíeq. — Ugyanezzel a drehuss.: történt meg a következő eset. Többször panaszkodott a mű­helyben, hogy fáj a gyomra, mindig émelyeg satöbbi. Ügy beleakaszkodott ebbe a nya- valygástoa a mi mókameste­rünk, mint a bogáncs. Folyton- folyvást azt duruzsolta a fü­lébe, neked biztosan rákod van, egy ismerősömnek is így kezdődött, a múlt héten te­mettük. Berezelt a drehusunk, s olyan szorgalmasan járt a körzeti orvoshoz, mint a nagy­anyám a misére. Egy hónap múlva szörnyen zat>os lett a doki, hogy mi a frászt jár a nyakára a képzelt betegségé­vel. Amikor végképp megunta a mi űrehusunk gömbölyű ar­cát, azt mondta neki, kedves imám, ma estére meghívom a Dorottyába halvacsorára. Ha megeszi, akkor én fizetem a cechet, ha nem birkózik meg a hallével, akkor maga nyitja ki a bukszáját Este a meg­beszélt időben mind a ketten ott voltak a kisvendéglőben. A doki két kiló halból főze­tett halászlét, olyan erőset, hogy szinte lángolt. Fbrt any- nyit tett a pincér az asztalra, amennyi belefért a mi drehu- sunkba. Izzadt, prüszkölt, de egyre kevesebb halászlé ma­radt a tálban. Majdnem el­ájult a dőld, amikor a mi ba­rátunk mind bevágta az ételt, s még ki is törölte a tálat. Már azon spekulált, hogy te­lefonálni kellene a mentőknek, mert mindjárt rosszul lesz a páciense. Ö azonban megtöröl­te a száját a keze fejével, s így szólt: — Nem volna még egy adag túrós csusza... A doki se holt, se eleven nem volt, amikor hozta a pin­cér a számlát. Egy család bő­ven kosztolhatna ebből a oénzből egy hétig. Amikor felcihelődtek, csak annyit mondott a drehusunknak: — Barátom, magának az ég­világon semmi baja sincsen, de hogy én magával többet nem fogadok, az tuti ... Lajos Géza ÖN LEVÉLBEN MEGRENDELI NÁLUNK, MI BESZEREZZÜK ÉS POSTÁN ELKÜLDJÜK ÖNNEK az építkezéshez vagy a személyes szükségletre szolgáló anyagokat és árukat, a. vásárláshoz és a szolgáltatás teljesítésére szolgáló összeget postai cse’ kbefizetési lapon MNB 49. egyszámlánkra befizeti. TEMPO SíSZ, BUDAPEST, V., Bajcsy-Zs. út 56. Telefon: 117-428, 310-188, 124-556. (5604) Kelendő exportcikk: a híd A nílusi forgóhíd az UVATERV Duna-parti szék­házában látható, a kicsinyí­tett makett eredetije azon­ban a nagy afrikai folyó egyik csatornáját íveli át. Magyar mérnökök tervei sze­rint a világ sok táján épül­tek és épülnek hidak. Dr. Petur Alajos, az UVATERV I-Iíd-irodájának vezetője a ,-öv°+’"ez:*ket mondotta erről: Eredményes versenytárgyalás — A magyar ipar első Ilyen jellegű exportmunká- iát Egyiptom megbízásából készítette. Azóta itthon is ismerős névként cseng He- luan, ahol 800 méter hosszú acélhíd vezet át a Níluson. A terveket a vállalat mér­nökei készítették, és a Ganz-MÁVAG végezte az acélszerkezet-gyártást és -sze­relést is. A munka nyomán több megrendelés született: a későbbiekben tíz forgóhi- dat szállítottunk még Egyip­tomba. Most készülnek a Fontána-híd tervei. Ez Kairó szívében, a Nílus egyik szi­getén épült luxusszállodához nyit majd utat. a híd közvet­lenül a szálloda terras záhaz vezet. A kivitelező ezúttal egyiptomi vállalat. Közel-Keletről sok meg­rendelés érkezett a tervező- iroda címére. Magyar terve­zésű és kivitelezésű Szíriában az Orontes völgyét átkötő, 400 méter hosszú vasúti vas­beton hid. Hasonló méretű szerkezeteket terveznek Irak­nak. Itt versenypályázatot ír­tak ki, s ezen a magyar ter­vezők vitték el a pálmát. A kiviteli megbízást a basrahi hídnál bolgár vállalat nyerte el. A másik iraki híd — a di- galah-híd tervei is elkészültek. Kivitelezéséért finn, bolgár éé jugoszláv cégek versenyezz- i nek. Méretében kisebbek az In­diának szállított rácsos acél- szerkezetek. Egy-egy ilyen hídból 30—40 diarab készült a Ganz—MÁVAG-bam és a Győri Vagon- és Gépgyárban. Érdekelt a vállalat Pakisz­tánban is, valamint az utób­bi időben bővül az európai niac. Csehszlovákia a vasút részére rendelt hegesztett acélhidakat, és most folynak a tárgyalások eev látványos­nak ígérkező tervezési meg­bízás elvállalásáért, amelynek témája " --»-o-wt függőhíd. Káyéház a pilon tetején — Valóban különlegesnek ígérkezik megoldásaiban ez a híd — jegyezte meg Dr. Petur Alajos. — Az igény a következő: Egy pilonos füg- gőhidat kívánnak felállítani, s a folyó fölött a szerkezetet hárfaszerűen kifeszített ká­belek tartanák. A 72 méteres pilon ferde szögben állna, és a tetején — ez is szokatlan — kávéházat kívánnak léte­síteni. Hogy megkapja-e vég­legesen az UVATERV a megbízást, az hamarosan el­dől. A nemzetközi együttműkö­dés szempontjából ígérkezik érdekesnek a barcsi Dráva- híd, amely hazánkat Ju­goszláviával köti össze. A két ország közösen végzi az építést ugyanúgy, ahogyan a letenyei Mura-híd készült. B. B. I. A szövetkezeti demokráciáról és a vezetésről tárgyalt a Nagyatádi Járási Párt-vb. (Tudósítón któ l.) A Nagyatádi Járási Párt­végrehajtóbizottság 1966. évi utolsó ülésén a járás tsz-ei- nek vezetésiről és a szövetke­zeti demokrácia helyzetéről tárgyaltak. Ezt a témát leg­utóbb 1964 decemberében vi­tatta meg a vb. Akkor meg­jelölte a további feladatokat, és több fontos határozatot hozott. A mostani előterjesz­tés elkészítése előtt a pártbi­zottság mezőgazdasági osztá­lya a járási tanácsnál és 19 tsz-ben vizsgálta meg a ha­tározatok végrehajtását. Megállapították, hogy az utóbbi két évben tovább nőtt a közös vagyon, s az állóesz­közök pótlására, felújítására több mint 46 millió forintot költöttek. Gyarapodott az ál­latállomány. Javult az erő- és munkagépekkel való ellá­tottság. A fejlődés üteme még nem mindenütt kielégítő, és ennek egyik oka a vezetés gyengeségleiben keresendő. A tsz-elnökök zöme megfe­lel a követelményeknek. 1964 óta jóval kevesebb elnök, agronómus és főkönyvelő vált meg funkciójától, mint az elő­ző két évben. Az utóbbi esz­tendőben kifogás merült fel néhány tsz-elnökkel kapcso­latban. Többször határozatla­nok voltak, nem mindig ügyeltek a közös gazdaság ér­dekeire, sőt az is előfordult, hogy jogtalan előnyök szer­zésére használták fel beosz­gokkal nem mindenütt élnek egyformán. Általában hiánpos a megjelenés, emiatt több­ször határozatképtelen a gyűlés. Háromfán például évek óta rendszeresen hatá­rozatképtelenek a közgyűlé­sek. A vezetőségek összetéte­le is kifogásolható: igen ala­csony a nők és a fiatalok arányszáma. A tagság 48 szá­zaléka nő, ennek ellenéi« csak 7,5 százalékuk vesz részt a vezetésben. Az ellenőrző bizottságok hatáskörét jogszabályok is rögzítik, mégsem kielégítő a tevékenységük. Ritka az átfo­gó és elemző vizsgálat, amely a vezetőség munkáját elősegí­tené. A fegyelmi bizottságok hatáskörét több helyen — mint például Nagyatádon és Taranyban — a vezetőségek gyakorolják. A leggyengébb a szociális és a háztáji bizott­ságok tevékenysége. Egy-két kivételtől eltekintve a szo­ciális és kulturális alapot véleményük kikérése nélkül osztják el, rendszerint a kul­turális ágazat rovására. A beszámoló végezetül megállapította, hogy a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának irányító munkája so­kat javult. Többet foglalkoz­nak a tsz-ek belső életével, jogszerű működésével, mint 1964 előtt. Tiltakozás tásukat. Az agronómusofc sem mind végeztek kielégítő mun­kát. A szövHdoezeti dempkrácia érvényesülésének egyik fon­tos tényezője, hogy ta köz­gyűléseken az egész tagság részt vehet a szövetkezet ügyeinek intézésében. E jo­A Szakszervezeti Világszövetség főtitkársága a spanyol igazságügy- miniszterhoz intézett táviratában határozottan tiltakozik több spa­nyol szakszervezeti vezető letartóz­tatása ellen, akiknek az volt a ►>b2níik«, hogy a munkásuk kö­veteléseiért és eredményeiért har­coltak. AZ ÜGYFÉL VISSZALÓ Arra a májusi napra most is világosan emlékszem. Nap­sütéses délelőtt volt, amikor kopogtak szobám ajtaján. Be­állított egy gyors mozgású ember, s bemutatkozás helyett ezt mondta: — Uram! Feltaláltam a ■panyolviaszt. Komoly volt az arca. Én is komolyan válaszoltam: — Nem új dolog, már más is feltalálta. Egy kicsit mérges lett, s én azt néztem, merre tudok menekülni, ha éppen szükség lesz rá. Látogatóm azonban komótosan helyet foglalt, s nekem szögezte a kérdést: — Maga írta, ugye, hogy a feltalálókat és az újítókat meg kell védeni. — Igen, én írtam. — Namármost, kérem — folytatta az emberem —, én feltaláltam az igazi spanyol- viaszt. Egy kis nyomás kel­lene. Meg kellene írni, hogy támogassák ennek a spanyol- viasznak a hazai gyártását, hi­szen fontos népgazdasági ér­dek. — Elakadt valahol? — Nem. Itt van a szakem­berek levele, hogy nagy szük­ség volna rá. Ennek alapján a Mindent Elvállaló Ktsz meg­kezdte a prototípus gyártását. — De hát akkor minden endben van! Nagy szemet meresztett rám: — Nem érti, hogy egy kis egítség kellene? — Minek? — Nehogy elakadjon. — Maga mondta az imént, hogy rendben megy minden. — Most igen, de mi lesz később? — Ha nem megy, tessék :sak visszajönni. — Szóval nem érti? Akkor szíves engedelmével elmegyek T, főnökéhez. Ö biztosan job­ban támogat majd. — Kérem, ehhez joga van. Köszönés nélkül távozott. Két nap múlva már a fo­lyosón várt. Alighogy beér­em, elkezdte: ' — Nem gondolta még meg? — Még nem. — Pedig én segíteni akarok magának. Nagy szemet meresztettem rá, ő tovább folytatta. Meg­állíthatatlanul ömlött belőle a szó: — Így képzeltem én el — nyomott a kezembe egy pa­pírt. — Így kellene ezt meg­írni. Segíteni akarok magá­nak, mert látom, hogy sok a dolga. Olvassa el, ugye, jó lesz? A tízsoros szöveg így kez­dődött: »Fontos népgazdasági érdek a magyar spanyolviasz. Mindenki ezt vásárolja.« — Ne haragudjon, de a cik­keimet magam szoktam meg­írni. — Jó, akkor írja. S diktálni kezdte. Nem ír­tam. Erre otthagyott. Egy hé­tig nem is hallottam róla. Kezdtem megnyugodni, de nem engedte, hogy elfelejtsem. Csengett a telefon. Ö keresett. — Nem gondolta meg még magát? — De igen, nem írom meg. *— »Az újítókat támogatni kell, hiszen többet adnak a társadalomnak, szabad idejü­ket arra használják, hogy ész­szerűbbé tegyék környezetü­ketx — idézte minden átmenet nélkül a cikkemet. Közbevágtam: — Nekem tö­kéletesen megfelel a régi spa­nyolviasz, s úgy tudom, a szakemberek is elégedettek vele. — Mondja, maga annyira értetlen, hogy nem tudja fel­fogni, mit jelent ez a deviza- gazdálkodás szempontjából? — Dehogynem! Hol gyárt­ják a mostani spanyolviaszt? — Magyarországon, — Akkor mi köze van a devizagazdálkodáshoz? — Az, hogy a hagyományos a spanyol spanyolviasz. Az enyém viszont magyar spa­nyolviasz. Itt a nagy különb­ség. Egyébként közölhetem, hogy találmányomat nemzet­közi sajtóértekezleten fogom ismertetni. A sajtóértekezletet egyenes adásban közvetíti a Magyar Rádió és Televízió, a BBC, a prágai és a jugoszláv rádió. Meghívtam a New York Herald Tribum-t is erre a sajtótájékoztatóra. — Rendben van, ha meg­lesz, arra én is elmegyek. — De előtte kellene.-r Nem akarom a külföldi ko}légák elől elvenni a témát. Majd akkor. — Szóval maga így fogja pártját az újítóknak, feltalá­lóknak? — ön szerint bort iszok, és vizet prédikálok? — Látja, ez a helyes. Én azon a sajtóértekezleten meg akartam említeni magát, hogy mennyi segítséget ad, de hát úgy látszik, ez nem jó magá­nak. — Nem. — Egyébként, ha elkészül a spanyolviasz prototípusa, akkor bankettet is szerettem volna tartani. — Ehhez jó szórakozást kí­vánok. — De maga azt írta, hogy... S megint olvasta a korábbi cikkemet. K. L A karácsoMui a*áw§dék sorsa

Next

/
Thumbnails
Contents