Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
Fekete István MÚZEUMI RESTAURÁTOROK BUDAPEST, SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM. Kincsei felbecsülhetetlenek. Egy-egy nemzetközi katalógusban így Jelölik a remekműveket: *Értéke: pénzben nem fejezhető ki.* Sajnos azonban az örökké múló idő nem veszi tudomásul még a leghíresebb festmények, szobrok értékét sem. Támadja, rontja, pusztítja. Meg kell védeni a műkincseket! Meg kall menteni a pótolhatatlan kultúrtörténeti emlékeket! Ebből a gondolatból született a nagy mesterségbeli tudást igénylő restaurátori hivatás. — JÖJJÖN VELÜNK — mondta Lieber Gizella restaurátor. — Nézzünk körül. Mindössze tizenhat éve folyik alkotást a festő szemével nézünk. — Itt élünk a remekművek között, állandóan csiszolódik, finomodik az ízlésünk, de hát a saját képeink lehetnek-e olyan szépek, mint egy Rembrandt vagy Van Gogh? — teszi hozzá Lieber Gizella. — KÖVESSÜK VÉGIG egy restaurálásra váró kép útját — ajánlja Siskov Lúd- mill, aki dasesszzen észként kezdte pályafutását, de a festészet őt is megbabonázta, és azóta mór végzett festőművész-restaurátor. Egy kép, amelyet megvásárol egy múzeum, ritka egyedi példány. Elsősorban a művészettörténészek feladata megállapítani: eredeti vagy hamiA barakk bM gratmr BtawUi* visszanyert eredeti Borbáa Anikó munkája nyomán. szépségét Több száz éves ez a festmény. Bronzino Vénusz és Amor című képe a teljes restaurálásjjtán. Siskov Ludmill mestermunkát végzett. Vita folyik: eredeti-* a kép vagy másolat? Odavezet egy állványhoz, saljuk, infravörös lámpával Munkában egy híres fest- besugárzásokat adunk. Valómeny" . ságos kis boszorkánykonyha. — A legtöbb bajt a helyte- Ez f0iyamat a konzerválás, len tárolási, a nedvesség, az égés, a törés okozza. Ezért feladatunk elsősorban mindert — Amikor eltávolítják az esetleges átfestéseket, nem további romlás megakadályó- iön le ^ eredeti festék, az ton i« a VflR7/vnrrvl? értékes kép is a vászonról? Szerencsére nem. A réMagyarországon restaurátor- sítvámy. Ma már fejlett techképzés a Képzőművészeti Fő- nika segít, hogy a tévedést zása. A tulajdonképpeni res- teir^iár. A hallgatók három kizárják. taurálás csak ezután kezdődévig valamennyien általános — Röntgenezzük a képet, és hét Az eredetiről ej távoli- gebbi festékek mindig ellenművészhalIgatők, és csak az Imltórát. ^iS^és^A tuBk minden 'idegen anyagolt’ állóbbak- min‘ az Ú3+abba^ utolsó két évben specializál- le^öbb Jetben úgy rongál- 32 ^etleges átfestést> amig ezert Jo1 vlsehk a tisztltast Ják magukat ják a képeket, hogy durva feltárul 32 eredeti képl Ez SOKAN AZT HISZIK, — És tizenhat évvel ezelőtt módon átfestik. Laboratóriu- roPpant _ bosszú, nagy preci- bogy a restaurátorok átfestik kénye-kedvére rombolhatott mi vizsgálatok megközelítő 2itast iSénylő feladat vagy újrafesitik a képeket Rész idő? pontossággal megállapítják a — Hogy óvják meg, illetve gébben, az amatőrizmus ide— Nem. Külföldön, elsősor- szögek, a vászon vagy a fa- hogyan javítják a képek álla- jén valóban ilyen durva móban Olaszországban igen aak anyag gyártásának időpontját gát? dón »javítottak«, de ez a restaurátor dolgozott, és rend- Az infravörös lámpa segítse- — Minden régi kép megre- módszer meghazudtolta az kívül jelentős mennyiségű va- géved ismét láthatóvá tehet- pedezik, elválik'az évek fo- eredeti képet hitéért Ők óvták, restaurál- jük a festmény alatt az eset- lyamán a festés az alaptól. — Mi a legfontosabb egy- ták a magyar műkincseket is. leges rajzot, vagy az alatta Először csak hullámos lesz, egy kép restaurálásánál? . — Nem éreznek nosztalgiát levő képet Az ultraviolett aztán lepattog. A két külön- — A fő szempont természeaz önálló festészet iránt, él- besugárzás előhozza a ho- böző anyag (tehát a fa vagy tesen az eredetiség visszaállí- végre valamennyien festőmű- mélyből az évszázadok alatt a vászon és a festékréteg) tása — válaszol Lieber Gi- vészek Is? elhalványult szignókat. Ha közé új ragasztó, szilárdító zella. — Szinte milliméterről — Erre nehéz válaszolni, mindezeket a vizsgálatokat ki- anyagot juttatunk. Injekciós milliméterre, a meglevő ép hiszen egyikünk sem hagyta állja a festmény, és eredeti- tűvel, minit az orvosok, be- részek érintetlenül hagyásá- abba az aktív festést — kap- nek találtatott, akkor jövünk fecskendezzük a különféle ha- val hajszálvékony ecsettel csolódik a beszélgetésbe Deák tóanyagokat, enyvféléket At- egészítjük ki a képet Ahol Klára. — Az igazi izgalom _ Hogyan kezdik a mun- itatjuk a megrepedezett fa- jelentős területen hiányzik a mégis a restaurálás. Minden kát? anyagot dúsítószerekkel. Va- festék, inkább üresen hagyjuk, illetve közömbös tónusI .1 i} * sál hidaljuk át az űrt, nehogy i".. '-’"'V, A rontsunk a kép hűségén. Egy- egy képen hosszú-hosszú hónapokig munkálkodunk. A végén már szinte a magunkénak érezzük. Hogy tökéletes legyen, hacsak lehet, segítségül hívjuk a fotómásolatot, a festő más alkotásait, hogy minél közelebb maradjunk az általa alkotott valósághoz. A restaurátorok keze nyomán horribilis értékek válnak ismét élvezhető alkotásokká. Izgalmas esetek is előfordulnak. Olykor gyatra, értéktelen átfestés alatt tisztítás közben egyszerre csak előbukkan az értékes, régen elveszettnek hitt eredeti mű. »Hát lehet ennél nagyobb öröm?« — mondják lelkesen. írta és fényképezte: Regős István AZ OSTOR A Spanyol tibia madonnája, mé* S*«l nam állapotban: moat -konzerváljait«. A hideg megállt az udvarokon, és hóarcával a földet nézte. A felhők vastagon, nehézkesen úsztak észak felé, és ónos szürkeségükben kcmorabbak voltak, mint nyáron a legfeketébb viharfelhő. A verebek, cinkék, sármányok, ki tudja, hová bújtak, csak a varjak kerengtek alacsonyan, és rekedten károgtak az éjszaka elé. Mert késő délutánra járt már. A jószág álmosan kérődzőtt a homályos istállóban, s az ember megállt, amikor betette az istállóajtót, és fölnézett az égre. — Hó lesz — gondolta Berta Jancsi —, hó. Megette a fene a holnapi vásárt Bement a házba. Csak any- nyit mondott: alighanem valami idő készüL — Reggelig még megfordulhat — mondta az asszony. — Persze — bólintott Jancsi —■, persze. Rózái nem tudott mit válaszolni. Pedig szeretett volna. Mostanában keményen bánt az urával, és Jancsi állta a házi viharokat mert gyereket vártak. Ilyenkor ez így van, hát így van. — A tehenet el kell adni. — Igazságod van — bólintott Jancsi —, csak az idő engedje. — Meg a lustaság. Némelyik smiber lustaságból halogatja a vásárt — Van olyan is — mondta csöndesen Jancsi. Az éjszaka lassan elmúlt Hajnalfelé fütyörészni kezdett a szél. Nyikorgatba a kétágast, csapkodta a kiskertajtót, és olyan aprón hordta a havat, hogy látni nem is lehetett Csak érezni. Jancsi előhúzta a szánkót, szénát készített, befogta a lovat, és kivezette a Csákót, az öreg tehenet A Csákó békésen és bután nézett a hajnali homályba, s csak akkor bődült el, amikor a kötéllel a rakoncához kötötték. Nyers, mély bődülését elkapta a szél, nekivágta az istállóé j tónak, a házablaknak, s ez olyan volt, mint a búcsúzás. A Csákó öreg tehén volt, és tudta, amit tudott A szobában égett a kis lámpa, és megrezzent, amikor Jancsi havas csizmáit a földhöz verte. — Hát én mennék. Rózái kócosán és ellenségesen nézett rá az ágyból. , — Ebben az időben? — Ebben. — Aztán nem sajnálja azt a szegény, öreg tehenet? — Magamat se sajnálom. Az este még nagyon akartad... — Aztán most azért megy, hogy csak ellenkezzen velem?! J ancsi feltolta homlokára a kucsmát. Jól megnézte az asszonyt, a lámpáit, a csizmáját, hogy nem havas-e, ezenközben lenyelte a fölös indulaitakat, megfordult, és bevágta az ajtót, hogy a lámpa ijedt libbenéssel elaludt. Felült a szánra, és a Csákó alig tudott lépést tartani, amikor elindultak. De mire a falu végére értek, meglassúdott a szán, mert a nyitott mezőkről szembefújt a szél, a jegenyék suhogva birkóztak a felhőkkel s a hópor sziszegve nyargalt az utakon. De azért a vásárba szerencsésen odaértek. Akkor már elállt a szék kisütött a nap, és Jancsi lecihelődött a szánról. A méreg még nagyon1 ágaskodott benne, és olyan árat mondott a vevőnek, hogy magá is sokallta. — Sok lesz — mondta a vevő —, sok. Abból még engedni kelL Jancsi vidámabban nézett körül. Rengeteg vevő és kevés marha. Nono! Nem is volt bolondság eljönni... — Ne erőltessük! Majd jön a Makkos. Az majd megadja. — Adja, nem adja? — Mondtam már. Nem erőszak ... A vevő észrevette, hogy egy idősebb parasztember nagyon nézegeti a tehenet. Nézegette, és olyanformán biccentett Jancsi felé, mint akinek tetszik a Csákó. Még megveszi ... — Hát nem enged? — Nem! A vevő ollót vett ki a zsebéből, és nyírt valamit a Csákó szőrébe. Kifizette a pénzt; és egy kis kárörömmel nézett a parasztemberre, aki elől megvette a tehenet. — Kendnek is tetszett? — Valamikor — lépett közelebb —, a lányomnak adtam ezt a tehenet egy éve, hogy férjhez ment. — Kezet fogott Jancsival. — Hogy vagytok, fiam? A vevő mérgesen megrántotta a Csákó köte- • lét, és az öreg tehén elballagott új gazdája után ... Ez kora délelőtt történt, amikor még alig tiporták le a vásártér havát, de a lacikonyhán már sistergett a kolbász, és a fütyülősökben tompán, csillant a sárga bor. — Az áldomást én fizetem — mondta Jancsi az ipának, aki szerette vejét, nemkülönben a bort is. Mivel pedig mindkettőt szerette — amint később kiderült, nagyon szerette —, ott ültek még délután kettőkor is. Jancsi közben ellépett, ostomyelet vett és Rózáinak meleg kendőt. — Nem érdeműi meg, igazán nem, de azért ne mondja, hogy üres kézzel megyek haza. — És elpanaszolta, mennyi baj van Rozáliái. — Na, engem nem ugráltatna — mondta mérgesen az öreg. — Az anyja is ilyen volt — Hát engem sem ugráltat! A kend lánya, és ha kend is igazat ad, tudom már, hogyan térítsem észre — és az ostor- nyélre nézett — Még egy fél litert, asz- szonyság! Akkor váltak el nagy barátságban, amikor a nap vörös arca a határról nézett végig a hómezőkön, s a varjak, mint az éjszaka baromfijai, elültek már a vásártér nyárfáin. Végig futott a szán, mégis este volt már, mire a falu na- tárába értek. —• Megverem — gondolta magában Jancsi mérgesen. — Az új oetomyéllel verem meg — és ezzel a gondolattal fordult be az udvarra is. — Ki se jön elém. Hát szony ez? A lovat bevezette, a pokrócokat bedobta az istállóba. A kendőt a hóna alá csapta, as új ostomyéllel a kezében bement a házba. E 7» gy kicsit pislogott a szobában. Nagy lánggal égett a lámpa, az asztalon fehér abrosz, gőzölgő tál, puha kenyér, s a búbos mellett várakozó melegséggel Rózái. Még a piros réiklit is fölvette, azt az ismerősét mát- kaságuk idejéből... Jancsi hosszan verte le lábáról a havat. A nagykendő rojtjai sután himbálóztak kezében, és az asszony úgy ölelte át, majd feldöntötte. — Nem érdemiem meg! Igazán nem — és könnyeivel ösz- szemasza tolta Jancsi arcát — Ne bolondozz, na — szabadkozott Jancsi. — Hát várj egy kicsit, legalább amíg ezt az ostornyelet a sarokba támasztom.
