Somogyi Néplap, 1967. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1967. Január A. Móricz Virág: KUDARC és már az egész falu fel Zsófi arra kért a tanács­volt zúdulva. Ajánlott levélre tagoktól és az egész községtől sem felelt. Zsófi elment utá- Határozatot, hogy az orvosia- na. A klinikán próbálta ke- kást odaadhassa Fekete János resni, a professzornál. tanítóéknak. A rendelőbe Mintha a falnak beszélne. maíd előbb-utóbb jön kijáró Félórái birkózással annyit 9fvos> a ^^^st így hasznal­arányi falu az erdő- Féter szép szál legény derék p^r^ég^^k^nok ^klf ^ ben. Valamikor az fiú, a sok diákévé alatt sem- "}eg gyaxornoK a kii uradalom favágói, er- mi disznóságot nem csinált, mkan» ez n,em alias dei munkásai települtek ide, pedig lett volna rá elég al- Ment a minisztériumba, ott — Utó végre — mondta — mindegy, orvos vagy tanító, egyik az ember a testét, a úgy rakódott rá még néhány kalma. Szépen levizsgázott; csillapították, hogy a lehető Megszavazták És ha Feke­sss ; tAutmm kapott csak iskolát, postája Egyelőre csak egy koffer- — Kit? Ha ez is megszö- xnég ma is egy l^élszek- rei érkezett, bútora még ifin- kött az erd5b51 mi ta. rény. Valami tíz eve hirte- csen. Míg berendezkedik, ... , , len nekilendült. ldetelepe- Zsófi fogadta be sok tréfa mtta ttunk, és akinek házat dett az erdőgazdaság irodája, közt, igaz, szeretettel. építettünk. kudarcot vallottak az ösz­a katonaság bekötő utalt ép£- Péter két napig babrált a _ Naev könnvelmüsóe volt töndíías orvosukkal. Az el­tett, és a megyénél úgy tér- röntgengépen. Azt mondta, , ... 'Y' H nők rögtön leintette, hogy vezték, hogy az apró, szét- először mindenkit átvilágít, f® maxima,™us- Olyan szűk forduljon panaszával a mi- szórt erdei falvaknak ez lesz és fölveszi az adatokat. körzetben, öt- és tízezer fős nisztériumhoz. De a kis fal­a közigazgatási központja. A __ keR fölvenni körzetek várnak orvosra, vak elnökei zúgtak, hogy j árási pmdbizotrtsag saját — nevetett Zsófi. — Itt min- Amint sorra kerül, foglalko- csak mondja, és ő folytatta. ?1l?i^a^rs0,t.. ^jándékozte a (jenki biztosított, és a ta- zunk a problémával — Orvosellenes hangulatot fejlődésre kijelölt község ta- n^cs házán készen vár a falu P ’ kelt — kiáltott valaki. — Ez nácselnökéül. Dalos Zsófinak kartotékja Barátom, privát — ott á11 az egészséghá- demagógia! nincsen családja, elvállalta a betegre nálunk nem sipeku- zunk lakással, üresen. — Én keltek? Tíz éve örü­megbizást es amilyen szén- kihatsz. _ F kérem a mervén lünk’ hogy maíd lesz orvo' vedelyes természet belevetet- _ Tudom _ Pé_ ~ Ez az’ ,k®rem’, a megyén SUnk. Nekünk kell az orvos, munkába. Totezett ^ ropparjt komolyan.Majd nem gomlolják végig adói- tiszteljük, becsüljük, de az neki, hogy itt nincsen sem- megették érte nagy szerete- S°kat. Most már megvan a ilyen becstelenség ellen tilta­beköltözhet a szép, új lakás­ba. P énteken Zsófi megyei tanácsülésen volt, és ott elmondta, milyen kudarcot vallottak má. mint egy kis gyermeken '..Tvöá, minden falat meglátszik. Ta- tu 00 nítónő az eredeti mestersé­ge, a pártnál is népművelési körben dolgozott, itt rögtön az igazgató-tanítóval kötött szövetséget, és elhatározták, hogy a falu minden lakóját kultúremberré nevelik. Először második tantermet szereztek, ahol délelőtt, dél­után mind a négy osztály kü­lön tanulhat. A nagyobbak- . nak autóbuszt, mely össze- /fa szedte az erdőből a gyereke­ket, és behordta a járási székhelyre tanulni. Onnan majdnem mindenkit gimná­ziumba. technikumba- küld­tek, mégpedig előre kiszámít­va, milyen foglalkozásokban hány emberre van és lesz a községnek szüksége. A szá­mítást , nem magukban, ha­nem falugyűlésen végezték. Mindent teljességgel nyilvá­nosan tettek és tervezitek, megszerezték a végrehajtás lehetőségét is, így aztán baj, és igyekezni fogunk or- kozunk! — Elvtársnő — mondta az 2__ _ ülés után a megyei főorvos —, semmi esetre sem adha- tunk engedélyt az egészségház 1 t más irányú felhasználására. — Amint kapunk ott lakó orvost, kiürítjük a lakást. — Hogyan? Ezt már isme­rem. Nincs az a hatalom, amivel kiüríthetné. Mit gon­dol, kérem, csak nem ad fel az egészségügy egy megszer­zett várat! — Mi építettük. — Építsenek pedagógusla­kást. — Igen, de Bt évre eladó- sodtunk emiatt Álljon üre­sen? — Zsófi ka, maga igazán nem vosolni. A fiatalok többsége tud^ hogy nem lehet igény­Hiába. a röntgengép __________ __ ^_____ a működik. Péter szombaton lelkiismeretes, örömmel vál- be venni. l egnaevobbat teremtették, ami Pestre utazott szerelőért, de lalkozák falusi munkára. — Hát én pedig Igénybe lehetséges, barátságos, biza- anélkül jött vissza szerdán, — Tapasztalom. veszem. Fekete tanítónak gye­kodó. jó közhangulatot, mtin- Így ment ez háromszor, egy- _ jje ítéljen egy esetből, reke született, nem viheti ab kakedvet és életörömét re rosszkedvubben. .. , . .. , . ... _ __ . , _ , — Bizonyítsák be a koz- ba a vizes putriba. Ez ember Nam í"enL?erS2e k?nnyen -Mi P^T7,, “ kélT ségem előtt. jelenség, az embereket becsalogatni dezte Zsófi a kelletlen fiút _ Amint sorra kerül. leienseg. közös fizikai és szellemi mun- _ Nézze Zsófi néni meg- — Nekem mondja? Isme kára, meg kellett birkózni a mondom magának őszintém 7sófi elkeseredetten rém a viszonyokat külön járókkal, a lomhákkal, Állás után járok. £J ment haza. Ez^r — Mikor kapunk orvost? sokfdle emberrel. De hs ott __ ttirmn iuunks vártft és K.O- Fntfaimam «íny»« tvi».“. t art a falu ma. ahol tart, “ tegnyi posta. Haragosan bel^ ~ Fogalmam sincs. Esku­hogy mindenük van, majd- 260 orv* w tórt- & megenyhülten kivá- szom magának, rajtam nem nem mindenük, ami egy kis — ZsóB. néni, nincs rab- jasztotta belőle Fekete Jankó múlik. község civilizált életéhez szolg&vasár. Én Itt nem ma- levelét. Ez a másik fia, a fa- — És ezzel jó vagyok fi­kdll, azt a kitartó nevelőik- radok- lu tanító ösztöndíjasa. Ennek . a falu nek köszönhetik. — M! a tatár! Kötelezvé- kelllett volna, bizony ennek ’ , B , . N , . nyed van! Hat évig használ- lakást építeni. Régen itt dói- Falba tudná verni fejet, akLinv község ™ tad a? ösztöndíjunkat gozik, meg is nősült és még miért járt a szája. Be fcel­, . , .__mindig a szülei kamrajaban lett volna költöztetni őket, n apsag sajat ösztön- — Zsófi néni, az én barát- búvik. , . . . díjjal taníttatott orvos fiát „s™ ixn„ ... . „ e* haugatni, fogadta a pompásain fölsze- m0Tldhatom neki ho„v utón . M<?^Zuletett„ * kislanyu , Ráadásul az aut<3buszt is relt egészségházban. Tán még mondhatom neki, hogy autón irja. Gyönyörű, formás kis- elmulafiztott£, Ez hozt. gyermek sincsen, aki nem hét óra. nekem irtrt soha nem ^ba, minden ujjacskája ró- e™masziorra uz. nozia dolgozott azon a házon, csak lesz kocsim. A lakás pedig 75ac7irren Piri pfféczcépos ki- 2311 inclulEtba­a fölszerelést kapták kívül- o1yan kicsi, meg se lehet Sld^gok, dulV^ “ * Az iskolás gyerekek 3t mozdulni csak azt szeretnék tudni, mi b^szí magát egy "hétre3 a nagy és háromszáz kis pia- Nahát, egyelőre csak azt lesz velük abban a vizes, húgánál, táviratot küld haza, kátot festettek. Némi variá- lehet. Ha a berendezés a baj, földes kamrában?! Vasárnap hogy beteg, s addig végezzék dóval az a szövege^ hogy segítünk. Mind a két szobá- érkeznek... a munkát, ahogy megbeszél­Kiállítús a Fényes Adolf-teremben iga- Sarkon for­szeretettel köszöntjük az or­vosunkat. Az őszi esőre való dat, az egész lakásodat be- — Hol a kisbíró? ték. , . . . , , . , És mire hazautazott Feke­tekintettel a plakátokat ce- rendezzük. Fizetést nem kap- A kisbiro kadobolta, hogy te Jankóék valóban beköltöz­lofánpapírral vonták be, úgy hatsz többet, az szabály, az este tanácsülés lesz az egész- tek az orvoslakásba. Mit te­szógezték ki minden ház ka- jár neked, amennyi a többi, ségház ügyében. Kibővített hét róla? Otthon se volt. Te­pujára, az erdésziroda, a ta- frissen végzett diplomásnak. ülés’ mindenkd eljöhet gye ki őket a megyei tanács, náesház, -az iskola és terme- _ . , .. .. szelesen az egészségház előtt ^ 'term^szetben kipótoljuk, földbe szúrt táblás karókra. — Nem maradhatok itt. &ürű esőben, ünneplőben a Búcsúzni jöttem, gyerekek két óra hosszat ál- __ j)e miért’ lettak sorfalat. Minden ház- _ Zsófí néni_ ^ adJa ^ nál sütöttek és főztek, mert kem a naivat m ^ hoUig Fsófi megígérte, hogy az új a fizetésemre vagyok utalva, orvost végigkíséri mindenütt, Rutlnmuinka mellett pedig este pedig batyubál lesz a csak visszafGjiődhetek. tanácshaz összes helyiségei- _ Tudod te> ^ berl‘ kölcstelen, amit most mend­Csoban Pétert a megyei Gábor Magda szobrászművész műveit bemutató kiállítás nyílt a Fényes Adolf-teremben. A képen: Gábor Magda Fekvő anya című alkotása. Vallató Géza: KEZEK Vannak kezek, amelyek megnyomorítják a lépre csalt madarakat Es vannak kezek, amelyek megnyomorítanának minket Olyanok is vannak, amelyek megáldják e kezeket De azok la kezek, amelyek AJKUNKHOZ EMELIK MAJD A GYŐZELEM HARSONÁIT HAJNALT HASÍTANAK AZ ÉJSZAKA AMORF TÖMBJEIBŐL FELÉPÍTIK TÜNDÖKLŐ VAROSAINKAT ES MEGSIMOGATJÄK GYERMEKEINK ARCAT A mi kezeink. Márkus Ferenc: EGY KISFIÚ FELSÍRT Egy kisfiú felsírt az éjszaka: Miért nem jössz már, édesanyám?! S te is, oly régen látott apám, Végleg elfelejtettetek talán? Amikor jő a hónap elseje, Első vagyok a nagykapuban. Míg társaim csókoktól olvadoznak, Csak én érzem egyedül magam. Régóta van így. Néha egy csomag.. . Hát azt hiszitek, boldog, aki kap? Mit írtatok, a levél is szűkszavú, Rövid a kézírás: Anyu, Apu . • • Bár bennem csak pislog az értelem, mégis. E ridegség fáj nekem. Holnap is kinn leszek a kapuban, s szíveteket várom, ha még van. ISMÉT AZ ELSŐ SOMBAN tál? — Csak őszinte. Azt hdt- teim, magával lehet őszintén beszélni?! Z sófit döntötte a düh. Legszívesebben ki ker­et; észsegügyi osztály három munkatársa hozta ki. Előbb a városban ünnepeltek, azért késtek. No, jó, megbocsátta­tott a hosszú és dermesztő várakozás Olyan ünneplés, — geti> ^ csak nem ad ujjongás folyt egész nap, már neki ürügyet arra, amire a megyeiek azt mondták, ez pont készül. Lelkére beszélt, tisztára személyi kultusz. Péter ártatlan képpel hali­' .... ................. gáttá, bólogatott, sóhajtozott, D e hat hogyne örült volna ^ másnap a hajnali busszal minden ember, mikor saját búcsú nélkül megszökött orvos fiát ölelhette. Az őre- Zsófit még ekkora csalódás gebbek sírtak, emlegették az nem érte. Azonnal telefonált apját, a szegény favágót, az a rn,egye egészségügyi osztá- , , , lyara. ott azt a nyugtatást 18 . olyan ok<>s cmber volt- kapta, hogy a megye úgysem szószólója az erdei munká- adja ki, anélkül pedig nem soknak, azért pusztították el vállalhat másik állást, aegényt még a háború előtt De nem jött haza hetekig. Amikor még kisfiú voltam, moziba, rájöttem ugyanis, és moziba mentem, mindig az hogy több szem többet lát. első sorba váltottam jegyet. Az első sornak sok előnye volt: nem ült előttem senki, jól lehetett látni, és ha a film hőse netán segítségért kiált, pillanatok alatt fel tudtc.m volna rohanni a vászonra, hogy bevessem magam a vo­natrablók elleni küzdelembe. dig páholyba ültünk. Lehető­leg kétszemélyes páholyban. Azokban az években még hát- Olykor-olykor lenéztem az rább ültem, illetve ültünk. Lehetőleg az utolsó sorba vál­mek filmeket láttunk ét mindketten meglepetten ta­pasztaltuk, hogy jegyességünk első sorba, és meghatódtam: óta mennyit fejlődött a nem­valaha én is ott ültem tottam jegyet. Az utolsó sor- Meghatottan gondoltam arra, nak hetvennyolc előnye van. Az első előnye az, hogy nem ülnek a hátunk mögött, és senki sem szól ránk, hogy: ne tessék összebújni, kérem!. És ami a legfontosabb: olcsó Azt hiszem, a többi előny volt a jegy. Titokban mindig kinevettem a felnőtteket, akik ugyanazt a filmet látják, mint én, csak drágábban, és so­hasem értettem: mi lehet ab­ban a jó? Tizenhárom-tizennégy éves koromban hűtlen lettem az már nem is érdekes ... Ak­koriban sok híres film látott minket, sok híres filmszínész­hogy: de nagy utat tettem meg visszafelé! Az első sor­ból eljutottam a páholyba! Nyílegyenesen hátráltam a nézőtéren. Mi ez, ha nem fej­lődés? Büszkén üld géltem a páholyban, mellettem a menyasszonyom, aki konya­kos meggyet evett, és közben nő gyönyörködött bennünk, néha félszemmel a filmet is Mi nem láttunk semmit. Cso- kolóztunk, és perecet ettünk. Istenem, hol vannak már azok a régi, nagy szerelmek és első sorhoz. Csak nem ülök azok a régi perecek! A régi le a visítozó pockok közé? szerelmekről nem tudok, de Igaz, hogy drágább volt a egy régi perecet a min^p ei- jegy, de a tekintély se kutya, tem meg a Srikra moziban, és egy kamaszfiú legal bb Teltek-múltak az évek, A annyira félti a tekintését az sok moziba járásnak az lett a áláásástól, mint egy igazgató vége, hogy vőlegény lett m. vagy egy főosztályvezető. Ti- “ A menyass-onyom is imádta zsnöt-ti enhat éves korom- a mozit, akárcs~k én. Gyak­láthattam. Mi ez, ha nem bol­dogság? Az esküvő után már ismét az utolsó sorba kértem a je­gyet. Megmagyaráztam ugyanis a feleségemnek, hogy onnan is ugyanazt lehet látni, mint a páholyból. Nem is ke­rül annyiba a jegy, és minek kucorogjunk abban a levegőt­len, szűk kalitkában? Konya­kos meggy helyett pereces meggyet vettem. Negyed kiló ban már nem egyedül jártam ran jártunk moziba, és min- meggyet és egy perecet. Re­zetközi filmgyártás. Tartal­masabbak és szórakoztatób- bak lettek a filmek: most már nem lehetett nem oda figyel­ni, mással foglalkozni elő­adás közben, mint annak ide­jén, az esküvőnk előtt. Később a tizenötödik-tizen­harmadik sorban ültem a leg­szívesebben ... Tetszik tudni, már nem volt jó a szemem, és ott kevesebb a szerelmes­pár is. Nem kellett mindun­talan ráiuk szólni, hogy: ne tessék összebújni, kétem! Most, hogy már öreg va­gyok öreg nyurdíjas, ismét az első sorban ülök, a srácok között, és nagyokat nevetünk, és ha a szerelmesek csókolóz- ni kezdenek a filmen, együtt mondom a fiúkkal: ereszted el, te! Mikes György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents