Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-13 / 293. szám
SOMOGYI NÉPLAP Kedd, I960, december 13. DC 'll wiő delUk A Mosoly Album gyermekfotó műtermében így készül a kis modellek sikeres fényképe. Megjelent a Jelenkor decemberi száma Az évfolyam most megjelent utolsó számának lírai anyagából kiemelkednek PÓZ József versei. A fiatalabb nemzedékből többek között Csanády János, Galambost László, Kalász Márton és Makay Ida új verseit olvashatjuk, s egy Pécsen élő középiskolás, Csordás Gábor bemutatásával új költőt is »indít-« a decemberi Jelenkor. A szépprózai művek közül érdekes műfaji megoldásival is figyelmet érdemel Tüskés Tibor Várkonyi gesztenyék c. írása. Thiery Árpád Cassián- ról, a legrégibb pécsi bányáról írt érdekes szociogx-áfiát. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Kolozsvári Grandpierre Emil esszéje a francia nyelven megjelent huszadik századi magyar irodalmi körképről és Loránd Imre írása, amely Szilvást Lajos könyvei kapcsán a kritika időszerű kérdéseit veti föl. A képzőművészeti írások az észak-dunántúli festők székes- fehérvári, a szlavóniai képzőművészek pécsi és a pécsi grafikusok budapesti kiállításáról adnak tájékoztatást. Figyelmet érdemel a decemberi Jelenkor két színházi cikke is: Zircz Péter írása a vidéki színházak gondjairól és Nagy L. Sándor kritikája a pécsi színház új Shakespeare- előadásáról. A ZAMÁRDI KÉK TÓ ÉTTEREMBE az 1967. nyári szezonra fölvételre keresünk főszakácsot, szakácsot, kézilányokat, mosogatókat takarítókat. Lakással rendelkezők előnyben. Jelentkezés levélben a Siófok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kereskedelmi főosztályán, Siófok, Kálmán Imre sétány 1. sz. (4329) L Megjelent a IS ŐK LAPJA ÉVKÖNYVE 224 oldal terjedelemben, mélynyamásos, képes melléklettel. Az évkönyv tartalmából: Beszámoló az év politikai eseményeiről — Kis divatmagazin — Mit mondanak a leletek? Hasznos orvosi tanácsok — Az évszázad hírhedt bűnügye — Magánügyben — A Nők Lapja postájából — Korszerű lakberendezés Jogi kérdésekről — Modern konyha — Praktikus ételreceptek — Irodalom — Humor Tizenötezer forintos rejt vény pályázat ható a postáskézbesítőknél és a hírlapárusok - ■ (5572) MOSZKVA, PRAGA, BERLIN, OTTAVA Fantázia — és a követelmény Az ország gyerekeit két asz- szony öltözteti. Amennyire hihetetlennek tetszik ez a mondat, annyira igaz. A két asz- szony — Szarka Lászlóné és Nagy József né — a Kaposvári Ruhagyár laboratóriumában dolgozik. Tervezők. Foglalkozásuk — vagy inkább hivatásuk — velejárója, hogy mindig egy évvel előbbre járnak, mint a naptár. A vállfákon már a jövő őszi kollekció mintadarabjaival találkozik a látogató. Mutatós, kedves gyerekruhák. Színes, akár az ősz. 4300 fazon A vállfákon negyven-negyvenöt fazon lóg. Ennyit készítenek el negyedévenként. Sok mindenben különböznek egymástól ezek a gyerekruhák. Egy jellemzőjük azonban van, s ez a praktikusság. A kész- ödtönyök kimentek már a divatból, A tervezők azt tartják, hogy a modern anya nem vesz öltönyt, hiszen sakkal divatosabb a lemberdzsek, a kulikabát meg a szólónadrág. S hogy ez divattá vált, abban a két tervezőnek is nagy része van. Nyugodtan mondhatom azt is, hogy övék a fő érdem. Hiszen nehéz lenne azt a sok gyerekholmit felsorolni, amit egyedül Kaposváron gyártanak. Mivel itt készítik, itt is tervezik. A gyerefccüvaitban a sláger a könnyű, de meleg kabát. Ezért szeretik az orkánt mindenütt, s ezért kísérleteznek most műszőrmével, de nem hagyják számításon kívül a hagyományos anyagokat sem A miért?-re így adják meg a választ: — Mi sokféle anyukának tervezünk, olyannak is, aki az újat szereti, meg olyannak is, aki a réginek a híve. Itt van például a fazon nélküli zakó. Praktikus, s nagyon jó szolgálatot tesz az iskolában, a kereskedelem azonban idegenkedik tőle, mert fél, hogy nem lesz sikere a vásárlók között. Nem ez az első fazon, amit idegenkedve fogadott a kereskedelem is meg a vásárlók is. A négyezer-háromszáz között — ennyit terveztek, amióta a laboratóriumban dolgoznak — akaidt jó néhány. Közülük egyik a kapucnis kabát. Aztán két éve már sikert aratott. Az ember szinte hihetetlennek tartja, hogy még most is akadnak olyanok, akik Idegenkednek tőle. Ezért veszi szívesen a kereskedelem azokat a kabátokat, amelyekről legombolható a kapucni. Álom és valóság Hat esztendeje dolgozik önállóan a két tervező. Ez alatt az idő alatt álmodták pauszra a négyezer-háromszáz fazont. Pontosan nem tudni, hogy mennyi került ebből a vásárlók elé. Elég egy viszonylagos adat is: nagy része. S valamennyi új ruha egy-egy ötletet jelentett. Az álomból lassan valóság lett. S előfordult az is, hogy a valóság különbözött az álomtól. Itt mindig alapanyaghoz terveznek, aztán megesik, hogy a kereskedelem legtöbbször más anyagból kéri azért, mert másikat nem lehet kapni. — Ilyenkor megtörténik, hogy szomorú szívvel állunk meg a kirakat előtt: »Nézd, ezt ml csináltuk? Na, menjünk gyorsan tovább!« Ez a munka nem olyan, mint a divatszaloné. Ott akár kézzel is megvarrnak egy ruhát, mi viszont soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nagyüzemi gyártásra tervezünk, s a modell a szalagokon technológiai problémákat is fölvethet. Ezért vitatkozunk sokat itt a gyárban is. Mi szeretnénk megvalósítani elképzeléseinket, a műszakiak viszont fölnek tőlük. A gondolatot Szarka Lászlóné folytatja tovább: — Nem mindig a fazon a hibás, és nem is mindig az alapanyag, hanem az anyuka. Mi általában meg szoktuk nézni a ruhákat az utcán is. Egyik gyereken nagyon jól áll, a másikon pedig rosszul, s ha a kettőt egymás mellé tennénk, senki sem mondaná meg, hogy ugyanannak a gyárnak a terméke. Hatalmas erő van ennek a két asszonynak a kezében. Hiszen terveiken keresztül a legtöbb családba eljutnak. S nem puszta jelenlévőik, hanem ízlésformálók, s irányítói — ha közvetve is — a gondolkodás- módnak. Mindig közösen dolgoznak, bizonyára ezért beszélnek állandóan többes számban. Pedig munkájuk sok egyéni ötletet, találékonyságot kíván. Csak így lehet színt vinni a gyerekdivatba. Hiszen leginkább egymása vannak utalva. A szocialista országokban például egyetlen gyerekdivatlap sem jelenik meg. Honnan van hát az ötlet? Az élet hozza magával. Elismerés külföldön — Ez a munka nem attó’ függ, elsősorban ki milyer szorgalmas, hanem attól, hog milyen napja van az ember nek. Előfordul, hogy egész na gyötörjük magunkat és egy mást, s nem sikerül semrr. sem. Aztán éjfél után kettőkor eszünkbe jut, hogyan kellene csinálni. — Nagy Józseíné Hirdetmény A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatósága értesíti Kaposvár város, Topanár, Taszár, Baté, Mosdós, Nagyberki, Szabadi, Csorna, Attala és Kapospula községek lakosságát, hogy az 1966. évben Kaposvár—Dombóvár között a felsorolt lakott helyek területén keresztül húzódó Kaposvár - Dombóvár II. számú 35 kV-os nagyfeszültségű gerincvezetéket 1966. december 20-án feszültség alá helyezi. Ettől az időponttól kezdve a vezeték és tartozékainak megérintése vagy megközelítése ÉLETVESZÉLVES ÉS TILOS gondolatait még ezzel toldja meg Szarka Lászlóné: — Gyakran csak az első öt percben tetszik a szülöttünk. Utána másikat csinálunk. Sorát vitatkozunk már a technológia miatt is. — Mi ad mégis új ötletet? — Segítséget ad az ötlethez a Ruházati Minta tervező Vállalat félévenként megjelenő Divatirány című kiadványa. A többi a fantáziára van bízva meg arra, hogy alkalmas-e nagyipari gyártásra, kapható-e az alapanyag Egy kicsit úgy fest, hogy a meglévő és újraszülető modellekből variálják a legújabbakát. Az ember hajlamos rá, hogy azt gondolja: egyre nehezebb lesz újat adni. A gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Egyre keresettebbek és szebbek a Kaposvári Ruhagyár termékei. Tavaly Kanadába is exportáltak. Az orkántkuli eljutott Berlinbe. A Szovjetunió már állandó megrendelője a gyárnak. Az idén hetvenezer ruhát vásároltak, jövőre pedig nyolcvanötezerre kötöttek szerződést. S így egy kicsit a moszkvai divatot is befolyásolják a kaposvári tervezők. Egy-egy újabb megrendelés — az anyagi hasznon túl — bizonyítványa is a gyárnak. Jó bizonyítvány éppen úgy, mint az az elismerés, amelyet a nyáron Prágában a KGST országainak ddvatkongresszusán kaptak azért a háromdarabos kiskamasz-kollekcióért, amit bemutattak. Mindig újat Ennek a kollekciónak az elkészítése után parázs vita folyt a gyárban. Azok az emberek vitatko-.-k, akik elsősorban eldöntik, hogy oda kerülj ön-e a nagykereskedelem szakemberei elé az új fazon. De nemcsak akkor, hanem valahányszor bemutatóra készülnek, mindig vitatkoznak. Ez végül is a tervezőknek használ az új tervek készítésekor. A törekvést az újért és a szépért, azok az oklevelek is bizonyítják, amelyeket az irodaház folyosóján meg a tervezők szobájában láttam. Az egyik arról tudósít, hogy a Nagy Józsefné által tervezett kisfcamiaszöltöny 1965-ben elnyerte a könnyűipar legszebb terméke címet. — Nem ez az egyetlen — mondják —, csak éppen ezt találtuk meg a képkeretező- nél. Az idén nem kaotak kitüntetést termékeik. Amikor ezt említem, így válaszolnak: — Nem baj, majd talán jövőre. Ebben a mondatban bizakodás van. Hiszen szakmai szempontból gyakran képzettebb emberekkel kell versenyre kelniük. Mert a tervezői asztalhoz — az ő szavaikkal élv« — a járható út a Képzőművészeti Főiskolán keresztül vezet Belőlük pedig azért lett tervező, mert nagyon szerettek rajzolni, s — ami még ennél is fontosabb — nagyon akartak tudni. S vállalták a nehezebben járható utat is: munkájuk mellett elvégezték a Ruházati Mintatervező Vállalat tanfolyamát. S ami még hiányzott, azt a szorgalom pótolta. »A főiskolások túl kötöttnek érzik a vidéki gyárakban a tervezést« ök ketten a hat év alatt arra jöttek rá, hogy nagyon szép munka, mert mindig újat adnak. S újat adni — jó. Kercza Imre I I I (4344) (4715) (4844) J
