Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Tasnádi Varga Éva:

KARÁCSONYESTE

Fenyőfa mennyezetig érő, színes fénykörték hosszú sorban, jó szagú ágak himbálóznak aranydíszekkel megrakottan.

Kupolaterem. Sok-sok gyermek.

\ Fehér ingükön piros nyakkendő, láncként fonódik kéz a kézben, mint egy virágsor — ringó-rengő.

Hangjuk félszámyál a magasba, és zeng az ének: — Boldog karácsony!

S messze földön is szívből mondják:

— Béke őrködjék a világon!

Béke őrködjék áhítattal, mint madár kiterjesztett szárnya, vigyázzon a bevetett földre, tájra, otthonra, iskolára.

Hangjuk felszárnyal a magasba, szép szaloncukrok himbálóznak. Mennyi jelmez és mennyi móka, s nincs vége már a baráti szónak!

Szépséges fenyő, égig érő ...

Táncol, játszik a sok-sok gyermek, dalukban az öröm, a játék, és a karácsony énekelget.

V

______________________________

F

azekas Anna:

A LEGSZEBB ŰMEP

A legszebb, a legszebb ünnepem, az igazán valódi, jó, ha karácsonyfával megjön a szakállas Télapó.

Tudom, hegy a ho. szú fehér szakáll csak vatta. S a prémkabát nem a Télapót talcarja be, nem ám, hanem apát.

ö csengettyűz az ajtó előtt,

s a szánkó, mit húz: enyém, azt kérdi — hangja furcsa, mély —, no hogy vagy, te, kislegény?

Hallom, hogy rendesen tanulsz, s tanítód is szeret.

Hoztam hát cukrot és ruhát, és persze, könyveket.

És itt van, amit anyu, apu, nagynénik, nagypapák a szánra tettek, hogy hozzam el, s a kezedbe adjam át.

Az ajándék aztán mind olyan, mire régen fáj fogam.

Most van kis autóm, traktorom, s egy mozdonyom, mely rohan a körformájú síneken,

míg a föld csak úgy remeg;

A váltóőr vigyázzba áll, s a zászlóval integet.

A traktor berreg; Indulás!

Az autó hosszan dudál.

Ennél szebb ünnep nincs is, mint a karácsonydélután.

J

PÓTLÓREJTVÉNY

— IGARÓ

— NGA

— AB

— NERGIA

— ABUCCO

— IT A

— LLA

Megfejtés: cflaszországi város neve (sokat szenvedett az árvíztől).

PÓTLÓREJTVÉNY

— RÁMA

— CET

— AD

— MIL

— ATTA

— R

— ADIÓ

Megfejtés: szárnyas

emlősállat.

kis

A föld belsejének fényképezése

A kraíklkói bányászató akadémián olyan fényképezőgépet szerkesztettek, amelyet mélyfúrásoknál a fúrólyukba le lehet bocsátani. így a különböző földrétegekről felvételeket készíthetnek.

Édesanya megvásárolta a halat, a karácsonyesti vacsorához.

Pindurka örvendezve fogadta. Amikor azonban

édesanya hozzálátott a vacsora elkészítéséhez, Pindurka keserves sírásra fakadt.

íme, így örvendezett a

fenyőnek Pindurka és a halacska. Nem hiszem, hogy sokan kaptak ilyen karácsonyi ajándékot!

(Görög Júlia rajza)

McjjoH a Télapó

A legdrágább helyesírási hiba

A világ legdrágább jelhibáját 1962 novemberében követ- | ték el az Egyesült Államokban. A számítógépbe betáplált programiból kimaradt egy kötőjel, s emiatt a Kennedy-fok- ról a Vénus irányába elindított űrrakétát föl kellett robbantani. Márpedig a rakéta 18 millió dollárba került.

KELLEMES

ÜNNEPEKET!

Optikai tinta

Megjelölhetik a szemüvegeket anélkül, hogy a látás tisztaságának ártanának: Nagy- Britarmiábam a Markem Machine Co. láthatatlan tintát hozató; forgalomba, amellyel üvegre is lehet írni. Száraz állapotban nem látszik az írás, de láthatóvá válik abban a pillanatban, amelyben az üveget megnedvesítik.

Autóút a Szaharán át

A Szaharán átvezető autóút a megvalósításhoz közeledik. Az építéshez szükséges hitelt Egyiptom. Mali Csád és Nigéria közösen teremtik elő. Az úttal kapcsolatos legfőbb probléma az elhomokosodás megakadályozása. E célból az út két oldalán nem gyúlékony petroleiumtermék felhasználásával homokkötő vé- dősávot létesítenek majd.

\

HÓEMBER

Hóember j ágingben, reszket kék hidegben.

Tíz ujja fűz ága. Letörölt, ki látta?

Hóember kis könnye pergő gyöngy, szedd össze. Szedd össze, hadd legyen csillag a kezeden.

V

__________

i

lubabák

dárvalla

cinkéknek kispárna.

Cön-cön-cön,

rákezdik,

csivognak

™ély estig.

Hóember bajából kibújt a karácsony.

Szép csend cseng, halig tsd csak, kántálók ballagnak.

Bényei József

KARÁCSONY

1

■■■■

■■■■

2

3

4

5

>■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■■■■

6

7

HH

■■■■

8

9

10

T,

11

■■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■

12

m

13

■■■<

■■■■ ■ ■■■

14

15

■ül

lb

17

iífí

::::

«■■■

22 "

••••

18

19

ü§

20

21

23

DD

24

2: i

2b

»H

■■■■

sasa

27

...

::::

28

MM 5 fisra ■■■■

29

BMI ■■■■ ■<■■■ ■ ■■■

30

HM

is:

33

31

32

■mi

■ .ma ■■■■ none

34

Rejtvényünkben egy karácsonyi mondóka befejező két sorát rejtettük el. A mondóka kérdéses részét megkapjátok, ha a megfejtendő sorokat így állítjátok össze: vízsz. 8., függ. 17., vízsz. 23. és vízsz. 34. Így is küldjétek be.

VÍZSZINTES :

2. Időmérőt.

6. É. A.

8. A mondóka harmadik sorának első része.

11. Arany László,

12. Biztató szó.

13. Életnedv névelővel.

14. A szobát határolja, visszafelé ékezetfölösleggel.

16. Kérdőnévm.ás többes számban.

18. Lócsemege.

20. Hajít.

23. A mondóka negyedik sorának első része.

26. Jószívű.

27. Itt is tanított Juhász Gyula.

28. Csodálkozást kifejező szó.

29. A test legkülső szövete.

31. Felszínét névelővel.

34. A mondóka utolsó szava.

FÜGGŐLEGES :

1. Víziállat névelővel.

2. A cselekvés kiváltója.

3. Sír népiesen.

4. Kerti szerszámok.

5. Varró eszköz.

6. Vét betűi keverve.

7. Méhészeti termék névelőv el.

9. Hőemelkedésed névelővel.

10. Dinom-dánom.

15. Falu a szekszárdi járásba . 17. A mondóka harmadik sor nak vége.

19. Belsejéből.

21. Belügyminisztérium rövl tése.

22. Szavát adta.

23. A ... rossz tanácsa'

24. Egyre kevesebb lesz. első kockába kettős mássalhangzó.)

25. Indulatszó.

29. A szabadságharc lengye’ tábornoka.

30. Ezen a helyen, fordí

32. Egressy Gábor.

33. É. B.

Megfejtésül beküldendő a

szintes 8., 23., 34. és a függök 17.

Beküldési határidő 1966. december 30-án, péntek délig. A séges sorokat levelezőlapon ki..'«' - jétek be, s írjátok rá: »Gye'-, keresztrejtvény.«

Múlt heti rejtvényünk h ' megfejtése: Iatvánffy; Muszí

Cselebi; Csánki; Bél.

A Csillagszóró című könyv » Jutalmazzuk a következő pajtás-, kát: Jánoska Éva, Lucz István, KaposváF; Ormay Éva, Bárdibükk ; Berdán László, Fonyód.

A könyveket postán küldjük el.

CCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXDOCOOC joooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxdoooooooooooooooooocxxxxxxxx: XXXXXXXXXXXDCo

I

cÁ (emjú tf a ruhája

E

gyszer, egy régi tavaszon fütyörésző széllőcske szaladt végig a világon. Olyan jókedvűen dudo- rászott, hogy az öreg Nap néni félrehúzta a felhőfüggönyt, és kinézett az ég kék üvegű ablakán.

A szellő erre még vidámabbat füttyentett, és táncolni kezdett az alvó fák között:

"Ébredjetek! Öltözzetek! Harmatcseppben mosakodjatok, napsugárba törülközzetek!-* Mindjárt nyújtózni kezdtek a csupasz ág- karocskák, és Tavasz tündérnek megnőtt a gondja, mert a sok ébredő fának, előbújó virágnak új ruha kellett.

Pici manók szabták, tündérujjdk varrták a rengeteg apró ibolyaszoknyát, tulipáninget, ágaskodó fáknak suhogó, üdezöld köntöskéket Ki csipkéset, ki bolyhosat kapott; a tündér- Iték annyit varrtak, hogy a varrótű mind megzöldütt a kezükben.

örültek a fák az új ruháknak! Boldogan nézegették magukat a tavaszi vizek tükrében. Csak a kis fenyőfa válogatóit, kényeskedett, egymásután dobálta félre a lomb-ruhákat:

"■Ez se jó! Az se jó!... Ez sötét! Az fakó!... Ez nagyon, foltos, nem áll jól. Az hamar lehull az ágról.*

A tündérkék tanácstalanul néztek egymásra. Szájuk pityergősre görbült. Mi lesz, ha egy fát nem tudnak felöltöztetni?...

Hanem a kis fenyőfa add g-addig fitymál- gatta a sok szép, tavaszi holmit, míg, egy kis szabó manó felfertyant haragjában, és ráborította az egész varrótűs dobozt:

»■Nesze! Varrj maradnak!*

Fák, virágok meghökkentek, a varrótün- dérkéic felsiko tottak. de a következő pillanatban kitört a kacagás, mert a kis fenyőfa ott állt előttük talpig sötétzöld tűlevélruhíban, és lecsüggeszíett ágaival annyira más volt, mint a többiek, hegy ezen nevetni kellett.

"No lám, ez a tiéd lehet! Télen, nyáron vitelheted.’" — kiáltották a megbántott tündérek, piszeorrú manócskák, aztán szedték a cókmókjukat, hogy átadják helyüket a Nyárnak, aki már jött utánuk búzás szekerével, barackos kosarával.

A fenyőfácska nem sokáig hallgatta zizegő, nevető társai csúfolódását. Fogta magát és szégyenében felkapaszkodott a hegyre, olyan magasra, hogy a lomblevelű fák mind elmaradoztak mögötte.

Odafent, a hegytetőn szomorúan sóhajtott, és kérgén kibuggyantak a gyantakönnyek. Bánta már a csúnya viselkedést, ostoba hiúságot. Elfogadott volna akármilyen egyszerű lombköntöskét a szúrós tűruha helyett, mert így a madár se fészkelt rá, őzike se törlesz- kedett hozzá, és olyan elhagyatottnak érezte magát.

A NYÁR TÜNDÉRE, aki minden fára akasztott valamit, őt is észrevette. Szép, pikkelyes tobozokat adóit neki, de a fa azoknak sem tudott örülni. Elrejtve viselte őket, és közben azon töprengett, hogy mivel tehetné jóvá a rósz- szaságát.

Egyszer aztán, egy hűvös reggelen csodálkozva látta, hogy a többi fa lombja miaui megsárgult odalent, csak az övé nem változik. A hegy mögül, puha ködpapucsában előcsoszogott Ősz anyóka. Bokron, ágon fennakadtak ezüstös hajszálai.

"Menjetek aludni, kedveskéim! — mondta fának, virágnak, és nyomban vetkeztetni iezdte őket. Egyetlen hűvös leheletétől hullani kezdtek a tarka szirmok, büszke bóbiták. A sudár bükkök, tölgyek, a fázós kicsi nyv fák engedelmesen ejtették lábukhoz zörgő lombruhájukat. A fenyő boldogan várta, hogy őt is elérje ősz anyóka lombfosztó sóhaja, és

végre megszabaduljon kellemetlen ruhájától, ősz anyóka rá is fújt, de a tömött, tűleveles ágak meg se rezzentek.

"Ejnye — csodálkozott az anyó —, ilyen nehezen jön le a ruhád? No, várj csak!*

Hozzáért, hogy lehúzza róla, de tüstént el is kapta a kezét, mert az ujja hegyéből rozsdaszínű vér cseppent a fűre.

"Jaj, megszúrtál, haszontalan fácska! — szisszent föl. — Ki látott ilyet? Nem is vesződöm veled, vetkőzz le magad, ahogy tudsz!*

így szólt, és zsörtölődve tovább ballagott. A száraz fű mindenütt rozsdafoltos lett a nyomában.

A fenyőfácska megrázta az ágait, belehajolt a zúgó szélbe, csapkodott, ágaskodott, de egyetlen tűlevélke se pottyant le róla.

Minden fa mélyen aludt már a hófehér télben, amikor ő még mindig zölden álldogált a hegyen. Így talált rá Télapó, amint arra hajtatott csodaszép szánkóján.

Nini! Álljunk csak meg! — kiáltott föl meglepetten, és aranyos gyeplőjét a szarvasok közé dobta. — Hát te mit keresel itt, örökzöld fácska? Nem fázol? Nem félsz egyedül ebben a korai alkonyaiban?*

"Dehogynem félek! Dehogynem fázom, Télapó! De így kell bűnhődném ostoba hiúságomért!" — zokogta a fa, és elmesélte, hogy mi történt.

Télapó nagyon megsajnálta. Ummögölt- hümmögött, hosszú szckál'át simogatta, azt'n gondolt egyet, kibontotta a zsákjt, és beborította a kicsit fát puha, fehér angyalhajjal, hogy ne fázzék, az ágaira pedig gyertyácská- kat rakott, és meggyújtotta őket, hogy legyen világossága.

"O, de szép!* — torpantak meg az e ső őzikék, amint meglátták, és karcsú lábuk földbe gyökerezett a csodálkozástól.

"Nahát!* — makogták a nyulacskák, és két- lábra álltak, hogy jobban lássák.

H

armadiknak egy favágó VETTE ÉSZRE, aki késő este igyekezett hazafelé a hegyi ösvényen, es azon búsult, hogy már minden boltot bezártak odalent a városban, így hát üres kézzel kell betoppannia a gyermekeihez.

"No, nézd csak! — kerekedett nagyra a szeme, szája, amint a fenyőfát meglátta. — Olyan, mintha maga Télapó tette volna az utamba! Vagy álmodom talán?*

Odakapott. A gyertyaláng nyelvecskéje forrón megnyalta az ujját.

"Hű, ez aztán valóság!* — rázta a kezet, de nem haragudott. Kapta a fejszét, óvatosan kivágta a fát, és vitte haza boldogon a kicsinyeknek. A gyerekek körülu jovg 'ák, sona még ilyen meglepetésben nem volt részük, ilyen szépet nem láttak!

"Karácsonyfa! Gyönyörű karácsonyfa!* — kiabálták csengő hangon.

A kis fenyőnek még fájt a lába a fejszecsapásoktól, de hamarosan megfeledkezett r<Ha, mert valami nagy-nagy boldogságot érzett, először életében. Végre sikerült a'.-Jco'o örömet szereznie, hogy többé senki sem gondol a szúrós tüskeruhára és arra a kényes, neveletlen kicsi fára, aki volt!...

A

ZT'MÉG NEM IS TUDTA, hogy fent a hegytetőn, a tobozaiból széthullott magocskdkból új kis fenyők fognak nőni. Ugyanolyan tűruhájuk ész, mint neki, de azok már lüszk 'n viselik. 1 zért nem vetik le, hogy a té’ derekán örömet szerezhessenek a gyerekek - rk, és már nem is emlékeznek arra, hooy h gyan járt egyszer egy hiú és ostoba fácska, az n a régirégi, mesebeli tavaszon ...

fésűs Év»