Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

•«MOOT! • tPLAP 14 Vasárnap, 1966. december Látogatás a Pénzverőben Nemcsak pénz készül a pénzverőben Azt hihetné az ember, hogy az Állami Pénzverő­ben csak ércpénzeket gyár­tanak. Pedig ez nem így van. A pénzverő nagyüzem —- ha úgy tetszik — gyár, ahol a bevont, elkopott érc­pénzek pótlása újak veré­se csak a munka mintegy Hz százalékát teszi ki. A pénzverő ma a magyar ék­szeripar egyik központja is. Mi minden készül hát eb­ben az üzemben? Érmek, bizsuk, plakettek, jelvények; ezüstáru — például a köz- kedveit, áttört mintájú ezüstkosarak — láncfélék a legkülönfélébb kivitelben, cigarettatárcák, gyertyatar­tók, ötvösmunkák, díszes sakk játékok. Tágas termekben foljh'k a munka. Egy finom kezű dolgozó apró, csak pinzettá­val fogható színes köveket foglal az egyik műtárgyba: finom kivitelű, igen díszes ezüst-aranyozott kis áüóóra Az igen közkedvelt montírozzák. áttörtmintájú ezüstkosarak szélét lesz belőle, aprólékos vé­séssel alakít ki egy másak tekervényes vonalakat egy ezüsttárgy felületén, a har­madik folyékony, piros zo­máncot visz föl egy jel­vényre, a negyedik áttört művű ezüstkosár szélét ala­kítja ki. Mindegyik művész — ha magukat nem is an­nak nevezik, hanem ezüst­művesnek, kőfoglalónak, zománcolónak vagy cázelő- nek. Láncot szőnek Van a pénzverőnek egy érdekes osztálya: gépek szövik itt a láncokat — és pedig nem csak arany vagy ezüst díszláncokat, hanem rézből is, balesetvédelmi lánckesztyűnek. A sárgás vöröses láncszövetből itt il­lesztik össze a kesztyűket, amelyeket a többi között a húsiparban is használnak. Az ötvösárut a külföld is szívesein vásárolja, de a jel­vénygyártásban is kiváló eredmények születtek. Kép és szöveg: Rózsa László Az évszázad legértékesebb őskori lelete Az egyik vitrinben látható koponyacsont-maradvámy szerint rekonstruálták a vértesszőllősi ősember arcát. Karácsonyi karikatúrák Bocsánat, hol vette ezt a szép nagy íátT! 'mm Az ezeréves tiszafa rejtélye A tiszafák erdeink leg­öregebb fái. Koruk esetleg meghaladja a háromezer esztendőt. De az a fa, amely a habarovszki múzeumba került, nemcsak a kora miatt érdekes. A tajgán, amikor a törzsét fűrész érintette, nehezen megold­ható talányt adott fel. — A tiszafát a Doima taj- gai folyó partján találtuk, ott, ahol intenzív fakiterme­lés folyik, és elhatároztuk, hogy elvisszük a múzeu­munkba — mondja Vszevo- lod Sziszojev, a múzeum igazgatója. — Nos hát el­kezdtük fűrészelni a csak­nem egy méter átmérőjű fát. Hirtelen megcsikordult a fűrész. Nézzük a törzset, nincs rajta semmiféle rend­ellenesség: tömör, egyenle­tes a kéreg. Amikor a fa ledőlt, kide­rült, hogy a belseje üreges és a másfél méter hosszú szabad tér sűrűn tele van tömve kaviccsal és homok­kal. Nagy óvatossággal szállí­tottuk el a tiszafát a tajgá- ról. Azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy ^hány éves, de a ’ * legszerényebb számítás szerint sem keve­sebb, mint ezemégyszázöt- ven. De mit jelent ez a rej­tély. Az én föltételezésem szerint a fa elrothadt belső résszel nőtt és ahogyan nö­vekedett, felszedett homo­kot és kavicsdarabkákat. Nyikolaj Navolocskin fró azonban nem ért egyet ve­lem. — Azok a népek, amelyek egykor benépesítették a Tá­vol-Keletet, szent fának tar­tották a tiszafát — mondja ő. Egyszer külföldön talál­koztam ilyesmivel. A kirán­dulásvezető azt mondta, hogy a tiszafa mellett val­lási szertartásokat végeztek. Az egyik ilyen rituálé meg­követelte, hogy a fa odvá­ba mosott kavicsot és ho­mokot öntsenek. Azután az odút betapasztották. A ké­reg 10—15 év alatt benőtte a heget. Semmi csodálkoz­nivaló sincs azon, hogy ezer év elmúltával nem lehetett megtalálni a tapasztást. Lehetséges, hogy a mú­zeumba eljuttatott fa szin­tén bálványul szolgált a Távol-Kelet őslakosainak? Vértesszöllősön, a Tatabá­nya melletti kis községben a múlt évben tárták fél a kutatók az emberiség törté­nelmének legrégibb idősza­kából származó »Homo erec- tus« koponya töredékét. A mintegy félmillió éves lelet­tel egy időben gyermekfoga­kat, csontdarabokat, egyko­rú állati és növényi marad­ványokat is bemutatnak. A világszerte nagy érdeklő­dést kiváltó leletekkel a legtöbb külföldi tudományos sajtóorgánum foglalkozott már, és a Nemzeti Múzeum kiállítását is nagy érdeklő­dés kíséri. Képeink részlete­ket közölnek a kiállításról. (MTI fotók — Fényes Tamás felvétek») Éhes? —■ Tárcsázzon! London agyes éttermei­ben a fogyasztók aszta­lain telefonkészülék talál­ható. A vendégnek nem kell mást tennie, mint néhány számot tárcsáz­nia, a számok azt az étéit jelentik, amit megrendel­ni kíván. Arról, hogy mikor hoz­zák a kívánt fogást, szól a hír. _ Látszik a gyerekeken, hogy Pesten s KÖZÉRT-ben helyezkedtek el! ÉRTÉKES FA: A FŰZ A közvetlen faanyagpótlá­son kívül haszon származik abból is, hogy termesztése Elnézést, azt hittem szaloncukor! (Endrődi István rajzit Gyors növekedőképessége folytán az egyik legértéke­sebb fafajtónk. Ezenkívül még olyan előnyös tulaj­donságai is vannak, ame­lyekkel más fa nem »dicse­kedhet«. Így pL a vízjárta hullámtereken és a lápteru- letetoen olyan termőhelyet biztosíthatunk szamára, amely egyébként kiesne a termelésből. Ezenkívül egyi­ke azoknak a fáknak, ame­lyek a legsokoldalúbban felhasználhatók az iparban. Fehérfűz, kecskefűz és a többiek Hazánkban a legelter­jedtebb a fehérfűz, de meg­található a törékeny fűz, a dekoratív szomorú fűz, a káspifűz és a kecskefűz is. Mivel a fája tüzelésre na­gyon gyenge értékű, ipari felhasználása viszont sokol­dalú — szálerdőben érde­mes termelni. Egyre kiterjedtebb a fűz­favessző felhasználása is. Lá­dákat, értékesebb szállító­eszközöket számos esetben helyettes í thetünk kosárfűz- göngyöleggel. A csomagoló­ipar fűzfakosarakat hasz­nál élelmiszer, gyümölcs, szén, fa, hal stb szállí­tására. de a palackok cso­magolására is kosarakra van szükség. Ugvanesnk is­meretesek a vesszőből ké­Exportcikk fűzfavesszőből. (MTI fotó — Kovács László felvétele.) szült bútorok. Az ágas, vas­tagabb fűzfavesszőt kerítés­nek, az egyenes, 20 mm-nél vastagabb vesszőt bútorláb­nak. hasítással pedig hordó­abroncsnak használhatjuk fel. Űjabban a fonásra al­kalmatlan vesszőt éppúgy felhasználják a papír- és farostlemezgyártásnál, mint a vastagabb fűzfát. ipart, kelendő kiviteli cik­kekkel erősödik a kér ske- delem, elősegíti a gyümölcs­ös szőlőgazdálkodást, cserző­anyagot juttat a bőriparnak. A mezőgazdasági célokra al­kalmatlan területeken érté­ket termel, a folyók gátvé- delmét biztosítja, és foglal­koztatja a csökkent mun­kaképességűeket. Magas a cellulóztartalma Érdemes külön kiemelni a fűzfa nagy cellulóztartal­mát. A hazai laborató­riumi és papírgvári kísérle­tek azt bizonvo - a fűzfavessző )• tétele a r s szempontjából na od­vező. Cellulóztartalma ugyanis lényegesen felül­múlja a szalmáét, amely­ből almozásra is kevés van. Termesztésével. telepíté­sével kapcsolatban fontos szempont: a nyárfának és- a fűznek nem szabad »verse­nyezniük-«. hanem ki kell egészíteniük egymást. Á fü­zet ott kell termelni, ahol a terület a n várfa számára már túlságosan vizenyős vagy tápanyagszegény. Ha­tónkban éppen e~ek a terü­letek vannak legkevésbé le­használva.

Next

/
Thumbnails
Contents