Somogyi Néplap, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

w

•;V: ÍÍK

■

IMi

■8 »rüg .,,

!♦ «r. s«

« iü” í&Mí

22 ÉVE SZABAD KAPOSVÁR

1944

december 2-án t a moszkvaj rádió megszakította adását. A bemondó felolvasta a Legfelsőbb Parancsnokság közleményét: »A Harmadik Ukrán Front csapatai kifejlesztve a támadást, két nap alatt elfoglalták Szekszárdot, Kaposvárt, Paksot, Bonyhádot és Dombóvári. Ma, december másodikén húsz órakor hazánk fővárosa, Moszkva a haza nevében kétszázhuszonnégy ágyú húsz össztűzével köszöntse a Harmadik Ukrán Front dicső csapatait.-«

Huszonkét éve szabad Kaposvár!

A város régi lakói jól emlékeznek még, hogyan vonultak be a felszabadító szovjet katonák Kaposvárra. Az ifjúság számára ez az idő már történelem, mint ahogy történelem az a korszak is, amely 1944 decemberének első szombatjával örökre befejeződött Somogy székhelyén.

Néhány éve Kaposvárra látogatott a Vörös Hadsereg egyik alezredese. Részvevője. volt a város felszabadításáért vívott harcoknak. ö mondta el, hogy sokan félve nézték a vörös , csillagos katonákat, hiszen a Horthy-fasizmus éveiben az úri propaganda mindent elkövetett, hogy befeketítse a szovjet embereket, útszéli hangon ócsárolja, rágalmazza a szovjet rendszert. De amikor a szovjet katona kenyeret kínált az éhes embereknek, amikor cukorral kedveskedett a gyermekeknek, fölengedett a bizalmatlanság. S ebben részük volt azoknak a munkásoknak, szervezett dolgozóknak is, akik jól tudták, hogy a szovjet katonák a szabadságot hozták el a sokat szenvedett magyar népnek.

Levéltári feljegyzések bizonyítják, hogy míg a város határától néhány kilométerre tovább dörögtek az ágyúk, míg a fasiszta csapatok elkeseredett küzdelemben próbálták megakadályozni a felszabadítók előretörését, Kaposváron a legteljesebb nyugalom uralkodott. A szovjet csapatok munkát, közellátást biztosítottak, nyugodtan élhettek az emberek.

Huszonkét éve ennek! Az emberiség történelmében ennyi idő szinte jelentéktelen, a mi számunkra azonban nagyon is jelentős. Városunk azóta soha nem látott fejlődésen ment keresztül, s a már előbb idézett szovjet alezredes nem győzött csodálkozni, hogy mennyit gyarapodott Kaposvár. Aki két évtized távlatából visszapillant, valóban megállapíthatja: Somogy székhelyének dolgozó népe élni tudott a szabadsággal, jól, okosan intézi ügyeit.

P

edig a történelmi múlt nyomasztóan hatott az emberekre. Sokan nagyon szívesen kitörölnék emlékezetükből a fasiszta terror huszonöt esztendős tébolyult uralmát. A dicsőséges Tanácsköztársaság vérbefoj- tása után a íöldesúrak és a tőkések elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak politikai ellenfeleikkel. Aljas módon kivégezték Kaposvár kommunista vezetőit, és holttestüket elrejtették. A város első munkás tanácselnökét, Szalma Istvánt, különösen megkínozták. De hiába minden kegyetlenkedés. a Tanácsköztársaság szelleme, a kommunista eszme tovább él. Két évvel a proletárdiktatúra leverése után a kaposvári politikai kémelhárító főnök így panaszkodik fölöttesének:

»-Kétségtelen, hogy a kommunisták erősebb munkát fejtenek ki ellenünk ...« Egy másik jelentés szerint: »Kaposvár város lakosságú - nak harminc százalékát a munkásság teszi ki, melynek egyharmad része vasúti cs gyári murikás. Kétségtelen, hogy a munkáság zöme ma

is .az internacionális szocializmus, illetve a kommunizmus felé hajlik. A munkásság a régi szakszervezetek útján még ma is a szakcsoportokba tömörülve van. Munkakedv, illetve szorgalmas munka eddig nem voll tapasztalható.«

Igen, a munkásosztály él, .és hallatja szavát. 1925 tavaszán megalakult Kaposváron a több száz főnyi MSZMP-szervezet, és két éven át motorja az osztályharcnak. 1933 márciusában, a Tanácsköztársaság évfordulóján a külterületi munkásházakon röpcédulák sorakoznak: *.Mutassátok meg, hogy tudtok és akartok harcolni a jólétért, a szabadságért, a második Tanács- Magyarországért! Földért! Kenyérért! Szabadságért! Éljen a Szovjetunió, minden

dolgozó hazája! Harcoljatok a második magyar Tanács- köztársaságért !«

Aztán jön a második világháború, sok kaposvári fiatal vére folyik el értelmetlenül. A somogyi katonákból álló 10. könnyű gyalogos hadosztály két ezredének veszteségei 1943 januárjában 75 százalékosak. Mintegy hatezer ember pusztul el megyénkből, a dolgozó nép színe-virága az esztelen úri politika miatt.

És bekövetkezik a náci megszállás is. 1944. március 19-én hajnali 5 órakor riadóztatják a háromezer fős kaposvári helyőrséget. De egy órával később érkezik egy távirat: »A német csapatok átvonulnakf!) Magyarországon. Velük szemben barátságos magatartást kell tanúsítani, és ha követelik, a fegyvert is le kell tenni.«

Hogy mit jelent ez? A nácikkal együtt érkezik a városba a Gestapo 7-es számú különleges különítménye, gyorsan berendezkedik a mai Dózsa György utcában, és megkezdi működését. Sorra letartóztatják — a város rendőrségével közösen — a baloldali személyeket, főleg a kommunistákat. Legjobbjainkat börtönökbe, internáló táborokba hurcolják. A komáromi vár s később a dachaui koncentrációs tábor sok^t tudna beszélni a kaposvári baloldali' munkások sorsáról. Aztán 2760 zsidó gettóba kerül, majd koncentrációs táborokba. Legtöbbjükre a megsemmisítő gázkamra és a krematórium vár. A szerencsétlen elhur- coltaknak alig tíz százaléka éri meg a felszabadulást!

1944 áprilisában kommunista röplap jut el a város munkásaihoz: »Ne engedelmeskedjetek a behívásoknak. Minden be nem vonult katona egy-egy magyar életének a megmentését jelenti, egy Lépéssel aláássa a németek erejét. Indítsatok irtóháborút a német betolakodók és cirikosaik ellen!« A magyar fasiszta hatóságok is kénytelenek megállapítani: »Az ipartelepeken foglalkoztatott gyári munkások között a kommunista beállí- totságú egyének azt hangoztatják, hogy a háború a kapitalizmus háborúja. A

mmmmm

magyar munkásságnak harcolnia kell a németek ellen, mert egyedül csak a szovjet védi a munkásság érdekeit.«

De á fasizmus tobzódására még mindig nem került föl a korona. A nyilas puccs Kaposváron is szabadjára engedi a gyilkosokat. Répa- uralmuk »csak« másfél hónapig tart, de kegyetlenkedéseik örökké emlékezetesek maradnak. A megyei nyilasvezér, Kuhl cipészmester bandájával az üzleteket és a raktárakat fosztogatja. Strehn tűzifa-kereskedő — a városi nyilasvezér — tetemes adósságát próbálja korántsem tisztességes úton rendezni. De már szorul a hurok, s a patkányok- patkánymódra menekülnek. Csak néhányan reménykednek abban, hogy feltartóztathatják a szovjet csapatokat. Leventegyerekekkel és kispuskákkal akarják megakadályozni, hogy a Vörös Hadsereg felszabadítsa a várost. December elsejének éjjelén azonban a . szovjet csapatok mái* Kaposvár közvetlen közelében vannak. És

H

i

ÜK i

másodikén az 57. szovjet hadsereg 6. löuészhadtesté- rek 10. gárdahadosztálya bevonul a városba »A külvárosi munkások ennivalóval . kínáltak .. .„ —

mlékezik vissza a Vörös Hadsereg alezredese.

1945. január 5-én hivatalosan is megalakul a városi pártszervezet, és élére áll*a politikai és a gazdasági munkának. Tevékenysége találkozik a lakosság helyeslésével, s egyre bővülnek sorai is. A .Nemzeti Bizottság vezetői szintén a kommunisták soraiból kerülnek ki, majd 1945 nyarán kerül először munkásember a felszabadulás után a polgár- mesteri székbe.

úszónkét év telt el azóta. Rövid és mégis hosszú idő. Nyugodtan állíthatjuk, hogy aki " azóta nem járt városunkban, rá sem ismer, oly sokat fejlődött.

Nemcsak azért, mert lakosainak száma az akkori harmincezerről több mint ötvenezerre emelkedett, hanem azért is, mert új gyárak, üzemek, iskolák nőttek ki a földből, új házak egész sora épült fel mindenfelé.

Alig egy hónapja a rhe- gyei pártértekezleten hangzott el Kaposvár fejlődéséről: »Kaposvár kommunistáit, lakosságát az országos és a megyei eredmények mellett a város iparosításának helyzete . és a kommunális problémák megoldása érdekli legjobban. Nagy elismeréssel és örömmel nyilatkoznak a TRANSZVILL, a Világítástechnika, a Vas- és Fémipari Vállalat fejlesztéséről, várják a Pa- mutfonó-ipari ' Vállalat bővítésének megkezdését is. A nők, a fiatal lányok munkába állításának legnagyobb lehetőségeit a könnyűipari üzemek biztosítják. A megyei pártbizottsággal egyetértésben a városi pártbizottság is szükségesnek tartja a Kaposvári Ruhagyár fejlesztését központi erőforrásból ...«

És nemcsak az ipar fejlődik városunkban, hanem az emberek tudata, gondolkodása is. Soha olyan igény nem volt az olvasás iránt, mint napjainkban. Erről tanúskodik az ország egyik legszebb könyvtárának, a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárnak a forgalma is.

A különféle szakmai és politikai tanfolyamokon emberek ezrei sajátítják el az előrehaladáshoz szükséges legfontosabb tudnivalókat.

Szemünk előtt nő és gazdagodik Kaposvár. Gondjaink vannak jócskán, ezt jól tudjuk valamennyien. De azt is tudjuk, hogy közös erővel minden akadályon áthaladhatunk.

Céljaink, terveink' világosak. Ha becsülettel, tisztességgel megvalósítjuk őket. akkor bátran állíthatjuk: pártunk vezetésével jól sáfárkodtunk a huszonkét évvel ezelőtt megkapott szabadsággal. Kaposvár felszabadulásáról i' szólnak a költő sorai:

»Mikor ébredt szerte az ország, ö is felnyitotta egét,

Beszívta mélypri a szabadság Keleti-szél leheletéi.. ■«