Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

SOMOGY? NÉPLAP 8 Vasárnap, 1966. november 13. | Három évig | jártak, • ____________s ezalatt be­b arangolták a budai hegyek­ben az összes, szerelmeseknek való zugot A város minden moziját nyilvántartották: rendszeresen látogatták a vil­lamossal megközelíthető film­színházakat Ismerték az aránylag csöndes eszpresszó­kat, sőt azt is tudták: melyik napon legkisebb a forgalom, mikor nem zavarják túlságo­san a hozzájuk hasonló fiata­lokat Három év alatt bőségesen volt idejük kitapasztalni mindazt, amit fiatal szerel­meseknek tudniuk kell. Lad egyébként technikus­ként dolgozott, Ica pedig óvó­nő volt De egyelőre önálló lakásról álmodozhattak. Pedig egyszobás lakásnak is úgy őrülteik volna, mint valami főnyereménynek. Még a kony­hát és a fürdőszobát se tar­tatták nélkülözhetetlennek. Csupán egyhez ragaszkodtak. Az egyedülléthez. Kettesben akartak maradni, hogy szeret­hessék egymást illetéktelen szemek ellenőrzése nélkül. Hi­szen ezért menekültek otthon­ról is. A tanács nem tudott lakást ednd, a lakásüzénetare pedig gondolni sem mertek. Ica fél­árván nőtt fel, most járt elő­ször rászabott téükatoétban, csináltatott ruhában. Futott a pénz a kezükből, és nem ts tehettek róla. Pedig a lakás nagyon kellett, mert még al­bérlőnek se mehettek el Min­denütt magánosokat kerestek, fiatal házasokról hallani sem akartak. Attól féltek a boldog háztulajdonosok hogy kettő he­lyett három albérlőjük lesz ha­marosan, ha fiatal párt vesznek a lakásukba. A kis harmadik tudvalévőén lármás, öreá az utcán illik rámosolyogni, oda- gügyögnd a babakocsihoz, de otthon: azt már nem! Hall­gassa mindenki a saját gyer­meke sírását.. ) Belefáradtak küzdelembe. De szerelmük változatlan tűzzel lobogott, s elhatározták, hogy egybekel­nek. Még akkor is, ha egyelőre külön-külön laknak. Ez utóbbira mégse került sor. Icáékihaz költöztek. Igaz ugyan, hogy szoba-konyha volt mindössze, mégis ide hú­zódtak, mert Icu-anyuval job­ban ki lehett jönni, mint La­ci szüleivel, ök nem könyö­rögtek, Icu-anyu hívta őket Annyi történt mindössze, hogy látva vágyakozásukat és kál­Gerö János: ANYA váriájukat, megsajnálta a gyerekeket Három érvvel ezelőtt meg se hallották volna ezt a csende­sen elhangzó hívó szót Az idő azonban megtanította őket sok mindenre. Most már örültek ennek is. Icu-anyu olyan figyelmes­nek bizonyult, hogy igazán hálásnak kellett lenni érte. Igyekezett minél többet ma­gára hagyni a fiatal párt. Hé­gi barátnőit, pedagógus kol­légáit sorra látogatta és ha mód kínálkozott, az iskola Ban javította a dolgozatokat, ami­kor ez irodában akadt egy- egy csöndes este. De még a mozira is egészen rászokott. Alig akadt olyan film, amit nem nézett meg. A fiatalok is igyekeztek al­kalmazkodni. .Főzni nemigen főztek, a rádiót is csak az anyu engedélyével szólaltatták, s ba­rátokat is ritkán hívtak. Ar­ra pedig — Laci minden ál­modozása ellenére is — na­gyon vigyáztak, hogy kis jö­vevénnyel ne zavarják meg a család nyugalmát mégis egyre ko- morabb lett, ahogy telitek a hónapok. Sok­szor ingerülten szólt ha te­hette, igyekezett ügyes trük­kökkel elküldeni hazulról a fiatalokat Ha kérdezték, mi baja, csak vállát húzogatta, és hümmögött, hogy semmi baja sincs, hagyják békén... ■Palán maga se tudta volna pontosan megmondani, mi tet­te ingerlékennyé. Az ötven éven még jóval alul volt és a világháború óta egyedül élt özvegyen. Csak nevetett, ha barátnőd vagy kollégád a flérj- hezmenésre biztatták. — Meg­élek én bosszantó nélkül is. Minek főzzek, mossak másra, amikor magiamra se igen sze­retek? — ilyeneket mondoga­tott, amikor a kényes téma szóba került Amióta Laciék ideköltöztek, egészen furcsa érzései támadtak. Különösen este későn, ha nem tudott el­aludni, és az ágyban az életé­ről, a hátralévő évekről gon­dolkozott. Meg se moccant, nehogy a fiatalok észrevegyék ébrenlé­tét. És bármennyire haragu­dott magára, akárhogy tilta­kozott a kínzó érzéseik ellen, mégis ezeken az estéken járta át egész énjét újra meg újra a tudat, hogy ő is asszony... Reggelenként gyűrött arccal, kényszeredetten kelt. Már nem melegítette meg a fiatal1 ok ká­véját, csak magának készített reggelit. Aztán gyorsan ösz- szeszedte a holmiját, és visz- szaszólt: — Ti még maradhattok egy picit... Tiétek a világ! — Anyu teljesen megválto­zott. Nem értem, mi bújt be­le? — mondogatta Icu egyre gyakrabban. Minek hívta őket ide ha ilyen hamar megunta a vendéglátást? Nem akarták el­fogadni, megmondták élőre, hogy kellemetlen lesz. Most itt van, tessék! Éppen csak nem dobja ki az utcára a saját gyerekét. Icu-anyu szintén elégedet­len volt a helyzettel. Egyre többet töprengett, sokszor a hajnal is ébren találta. Mind­inkább érett benne az elhatá­rozás: változtat ezen a tűr­hetetlenné váló helyzeten. A legnagyobb áldozatok árán is... napról napra rosszabbodott Végképp békétlenség, ingerült­ség lett úrrá a házon. Már ott tartottak, hogy egyik este Laci el határozta: beszél anyu­val. — Mondja meg nyíltan, ha megunt bennünket — hajto­gatta, és leste az ajtónyílást elszántan. Egy kissé tovább kellett vár­ni a szokásosnál. Anya később jött A kabátját még le se tette, Laci elébe állt: — Beszélni akarok magával! Anyu alig hallhatóan vála­szolt: — Qa is veletek... De előbb visszament az elő­szobába, hogy a kabátját le­vesse. Lad addig is harciasán jár­kált a szobában, ed volt ké­szülve a csatára. Magában már pontosan megfogalmazta a mondatokat: »-Ez így nem mehet tovább. Mondja meg, mi a baja, mondja meg a sze­münkbe. Elmegyünk mi, majd akad egy albérlet. Ezt akarja úgyis!-« Anya nagysokára belépett Szeme könnyes volt, zsebken­dőjét szorongatta. Alig lehe­tett hallani a hangját: — Áthelyeztettem magam vidékre. Adnak lakást is... És hangosan sírva fakadt Icu-anyu | A hangulat {kutyáknak nincs vasár­napjuk. A vonatok va­sárnap is közlekednek, és a gyerekék vasárnap is játszanak. Május végién a va­sárnap esték éppoly melegek, a levegőben éppúgy érződik a nyár illata, mint hétköznap. Nyárillatú bokrok mellett nyárillatú szerelmesek sétál­nak; nyárillatú az emberek es­ti 'köszöntése és az utcán ját­szó gyerekek kurjantása is. NyárilLatúak a kódorgó ku­tyák és macskák. Néha vasár­nap éppúgy esik, mint hétköz­nap. Májusi zápor. A köves- útón bugyborékot verő, hirte­len jött és hirtelen távozó má­jusi zápor. Egy ilyen zápor vert végig a falun egyik al­konyaikor, amikor a sorom- póőrék Klárija elindult, hogy megkeresse kisikuityáját. A halál, vonatkozzék ez em­berre vagy állatra, nem más, mint biológiai kudarc. Minden élőlény önmagán és másokon kísérletezik, aztán jön a bio­lógiai kudarc, és vége a kísér­leteknek. Az önkísérletek mint azt aethet narcosis esetében, érthető halállal végződnek. Az egyéb öhkísérletek kudarca talán nem ilyen nyilvánvaló, nem olyan nyilvánvaló a bioló­giai kudarc. Lehet felindult- ságból, túlfeszített idegállapot miatt agyvérzést kapni, és az ok: fölidegesítette magát. Le­het hosszas betegség után ágy­ban párnák közt halni meg. Az ok hosszabb betegeskedés vagy a halál, bocsánat: bioló­giai kudarc előtti közvetlen állapot. Aztán lehet szánt- szándékkal és véletlenül né­hány robogó vonatkerék közé kerülni.­z állatoknak . persze minderről fogalmuk sincs, bár a kudarcban nekik is részük van. Szeren­csére nem tudnak róla. Tehát röviden: ember vagy állat ha­lála fájdalmas vagy groteszk, de mindenképpen megdöbben­tő biológiai kudarc. A sorom- póőr, a felesége, Klári és a kutya, a csirkékkel, a puly­kákkal, a galambokkal együtt a sorompótól néhány száz mé­terre laktak. A kiskutya a hir­telen jött zápor után eltűnt. A rét felé szalad, de Klári ezt nem tudta. Ellenkező irányba, a falu felé kezdte keresni. — Igazán rendes kis jószág volt — dühöngött magában Klári —, hova a csudába csavarog­hatott? Biztosan nagyon unat­kozott itt kinn, és besétált ta­lán a faluba. Na, de honnan tudta, hogy merre van a falu? Ja persze, a szag után. A ku­tyák az orruk után mennek. Biztosan a falunak is van szaga, és ő a falu szaga után ment. Bizonyára a falunak is szaga van, minit, mint... vár­junk csak... A faluban sok ember lakik. Apu egyszer dü­höngött, mert sok ember volt a konyhában, és mikor elmen­tek, olyan büdös maradt utá­nuk. Ez persze csak akkor volt, amikor tehéntrágyát hoztak a sarompóőmék a ve­teményeshez, ő meg a szíves­séget egy kupica pálinkával viszonozta. A szívességet pá­linkával viszonozta, de a ci­pőre tapadt gaméjt már csak megillette egy kis káromko­dás. —• Igen — eljnélkedett to­vább Klári —, biztosan akkor a falunak is szaga van, mert ott is sok ember él. — Átug­rott egy útjába dobott kőda­rabon, és a sínek mellett, a derekáig érő dróthuzalok men­ten a falu felé szaladt. Egy kis idő múlva, fújtatva, piheg- ve megállt Erősen alkonyo- dott már. — Meg kéül keresni ezt a buta jószágot, hol mász­kálhat ilyen későn? — És alhogy ezt mondta, fölnézett az égre, hogy megkeresse a hói­dat. A hold és a kutya eb­ben a pillstaatban számára egy volt. Egyszer látta, ahogy a kiskutya a holdra bámul és ugat. Talán ezért kereste most DClá^l a holdat. De a holdat az el­vonuló esőfelhők még elta­karták. — Most már kezdek ideges lenni, hol a csudába lehet egy ilyen vakarcs ku­tya?! eért a faluba. Az utcán tisztelettudóan köszönt mindenkinek, mert amikor anyuval bejön vásá­rolni, ő is köszön mindenki­nek. — Hol a kopolban csavarog az a kutya? — A pokolt kopol- nak mondta, mert fogalma sem volt a pokolról és az in­gerült káromkodásról sem. Otthon hallotta. A falu nem volt nagy, hamar a végére ért, a másik oldalon ismét folytatódtak a vasúti sínek mintegy a falut megkerülve. — Kitekerem a nyakát, ha Somogyi Pál: Ha eljő a pillanat Felhődunyhái közül kancsali szemmel tekint le a nap. Sóhajként száll a szél, levegőujjaival alig érinti a fák gyér üstökét, mégis mint félhalott lepkék halkan hullanak a sárga falevelek. Pillanatnyi utolsó útjukon utoljára még megfürdenek a fényben, a fényben, mely egy üde tavaszon s egy forró nyáron át anyaszívvel dédelgette őket. Megfürdenek a fényben, és zokszó nélkül, néma énekszóval leborulnak a földre, gondosan, melegen betakarják egymást. O, boldog falevelek, titeket utolsó szép ragyogástokért nem sajnállak, irigyellek. Ha eljő a végső pillanat, így szeretnék én is, mint ti, fényben fürödve alászállnL Kerék Imre: Árvaságunk szigorú holdja Magatokra maradtok, anyáink, dérlepte fái a szomorúságnak. Törvény, hogy a súlyosodó gyümölcsöt elejtik egyszer az ágak. Irdatlan kőrengetegben, gigászi betonkatedrálisok árnyékában is érezzük naponta: fejetekre az idő hogy zubog. Már nincs hozzátok visszatérni út! Oklünk harapdáljuk csak átkozódva. Emlőtök hélyett szemünkbe sugaraz árvaságunk szigorú holdja. ŰJ KÖNYVEK A KÖNYVTARAKBAN Bárczi Géza: A MAGYAR NYELV ÉLETRAJZA *Ez a könyv a magyar nyelv több ezer éves életfolyamatának legfontosabb történésein kívánja végigkalauzolni az olvasót« — Írja a bevezetésben a szerző. A most második kiadásban megje­lent mű azt a szerepet kívánja betölteni, hogy a nem szakembe­rek számára, de «-teljes tudomá­nyos felelősségei« összefoglalja anyanyelvűnk történetét. A téma mélyebb megismerését bőséges képanyag is támogatja, s gazdag Irodalomjegyzék nyújt útmuta­megtaliálom, akkora pofont adok ennek a haszontalan kó- lyöknek. Ilyen későn elcsava- rogni! Már azt hiszi, mindent szabad, az apjától tanulja — és Klári mondta magában az anyjától hallott szidást, és ter­mészetesen a kutyára gondolt. — Már egészen besötótedett, és ez a semmire kellő még min­dig kódarog valahol, vagy el- csavarog a faluba? A faluban rnncs — állapította meg Klári. Bár egyetlen utcán ment csak végig, a Fő utcán, ami nyíl­egyenesen vezetett a falu má­sik végéhez. — Helyes, a falu­ban nincs — és gondolkodás nélkül elindult a vasúti sínek mellett a derékig érő dróthu- zalok mentén. Az átok, ami a sínek mellett mélyült, túl sö­tét volt, és az alját sem lát­hatta, viszont kibukkant a hold a felhők mögül, és a sí­nek között, a talpfákon sza­ladt tovább. A kutyák elkódorognak va­sárnap is. Esetleg néhány fa­luval arrább, aztán valahogy csak visszatalálnak. A kutya gazdája, amikor keresi a ku­tyáját, nem azért teszi, mert annyira szereti a kutyáját, hanem mert szüksége van ar­ra a szeretette, amit a kutyá­ja iránt érez. A gyerekek sze­retette éhesek, aztán felnőnek, és a körülmények miatt vagy néha saját biológiai kudar­cuk — ez érthető szó szerint is, nemcsak halállal való ösz- szehasonlításként! — arra készteti őket: szeressenek egy kutyát. Tisztelni kell az ilyen embereket, de szemernyi saj­nálattal, hogy a szeretetüket nem emberre pazarolják. A gyerekek csak tanulják, ho­tást a nyelvtudományi irodalom iránt érdeklődőknek. Körner, Horst: A LEGYŐZÖTT GRAVITÁCIÓ Korunk technikájának egyik legnagyszerűbb eredménye a ra­kétatechnika nagyméretű fejlő­dése és az űrhajózás megvalósí­tása. A könyvből megismerhetjük a rakétameghajtás elméletének kialakulását, fejlődését, majd gya­korlati alkalmazását. Az űrrepü­lés eddigi eredményeinek, vala­mint a szovjet és az amerikai mesterséges holdak megismerése mellett képet kapunk az űrhajó­gyan, kit és mennyibe lehet szeretni. Erre egy kutya na­gyon alkalmas. Persze baj mindig van azzal is, akit sze­retünk. A kutyákkal is. lári elballagott egészen a másik falu széléig. A kutya a réten át a fa­lu szóiéig ment, aztán a falun keresztül a következő faluig, és miutóin azt is végigkóborol­ta — egy ilyen kis kutyától meglepően nagy teljesítmény! —, a vasúti talpfákon igyeke­zett hazafelé. Klári is vissza­fordult. A távolban észrevet­te az előtte szaladó kisku­tyát, viszont maga mögött nem vette észre a közeledő vonatat. A kiskutya felé sza­ladt, rohant, aztán nem bírta a futást, és csak sietett. Na­gyon örült, zihált, fújtatott és sietett. A kutya is, pár száz méterrel előtte. — Átkozott egy kölyök, csak kapjam a kezeim közé, meg­emlegeti ezt az estét! Az embernek rohan gásarii kell utána... — és fortyogott, zú­golódott Klári magában. Már alig sietett, a tüdeje nem bír­ta, de a szíve folytatta az utat, egészen a kutyáig, zsör­tölődve és boldogan, hogy megtalálta. De ez már nem fejeződött ki egyetlen szóban sem, csak egy vékony, esetlen, hirtelen kiáltásban. Odább, pér pillanat múlva egy szűkölő kutyavonítás hal­latszott. A kutyáknak nincs vasár­napjuk, a vonatok vasárnap is közlekednek, és a gyerekek vasárnap is játszanak. Május­ban is. Győrl'fy László zás szükségességének társadalmi hátteréről is. Bródy György: FIUKNAK LÁNYOKRÓL Minden családban sok problé­mát okoz a gyermekek felnőtté válásának folyamata. A társa­dalomnak, az iskolának és a szülőknek nem csupán ismeret- nyújtással, a helyes nézetek, szo­kások és magatartási módok ki­alakításával kell a folyamatott elősegíteniük, hanem gondolniuk kell a biológiai fejlődéssel együtt járó problémákra is. Az életre nevelésnek szerves része a nemi életre való előkészítés Is. Ez a 116—20 éves fiúk számára írott könyv az anatómiai és fiziológiai ismeretek mellett nagy teret szen­tel a nemi élet erkölcsi és társa­dalmi vonatkozású kérdéseinek, s ezáltal az egészségügyi ismeret- terjesztés. felvilágosítás mellett pedagógiai funkciót Is betölt. Illyés Gyula: SZIVES KALAUZ Regények, versek, drámák, esz- szék, irodalmi tanulmányok, szo­ciográfiai írások és műfordítá­sok után most az úti jegyzeteket író Illyés Gyulát ismerhetjük meg az új kötetből. Az első írás 1934- ben, az utolsó 1966-ban keletke­zett, s az írónak hat országban szerzett benyomásait összegezik. Illyés sohasem figyelte a külföl­det a magánember szemével. Kül­országokban is mindig a ma­gyarságot képviselte, s beszámo­lóit a nén számára írta. Scott Fitzgerald: AZ ÖLOMKRISTÄLY Az első világháború után Ame­rikában kialakult értelmiségi kor­érzés irodalmi megformálólt az irodalomtörténet az »elveszett nemzedék« néven tartja számon. Ezt az egymástól stílusban és alkotói eszményekben távol álló csoportot, melynek tagjai He­mingway, Dos Passos és Faulk­ner is — a háborúról és a hábo­rú előtti erkölcsi fogalmakból va­ló kiábrándulás jellemzi. Közülük Fitzgerald szólal meg elsőnek. Pnncetoni egyetemi évéit ábrá­zoló regénye, az Édenen innen, egy csapásra híres íróvá tette. Fénykora mintegy tíz évig tar­tottá 1930-tól forgatókönyveket írt Hollywoodban. 1940-ben — majd­nem ismeretlenül — súlyos alko­holistaként halt meg. Ma világ­szerte a modern amerikai próza egyik mesterének; tekintik. ÜJ kö­tete húsz év novellaterméséből válogat, beosztása időrend’. A no­vellák önéletrajzi ihletésűek. Szén élménvük a védett gyer­mekkor csodálatos korszaka, melyre a kiábrándulás állomásai: az iskola, a szerelem, a háború, az átláthatatlan emberi és társa­dalmi viszonylatok •n'i’-zavaros összessége következik. A kötet legjobb írása az. a novella, amely élete utolsó nagy élményét; az alkohol pusztító hatását, örökíti meg. A könyvet a modem iro­dalmat kedvelő felnőtt olvasóknak ajánljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents