Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-30 / 282. szám

'*9 ftLAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEKI I ft LÉK MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI11. évfolyam 282. szám; vh'"­1966. november 30., szerda Az MSZMP IX. kongresszusának keddi tanácskozása BREZSNYEV ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA (a 4. oldalon) Kedden reggel 9 órakor Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnökletével folytatódott a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának ta­nácskozása az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. A részvevők nagy tapssal köszöntötték az elnökségben he­lyet foglaló Kádár Jánost és a többi magyar vezetőt, továb­bá L. I. Brczsnyevet és a többi testvérpárt delegációjának vezetőjét. Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja lépett a mikrofonhoz, s terjesztette elő a Magyar- Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatának módosítására vonat­kozó beszámolót. A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatának módosítása BISZKU BÉLA ELVTÁRS ELŐADÓI BESZÉDE Tiszteit Kongresszus! A Központi Bizottság ez év- augusztusában vitára bocsátot­ta a szervezeti szabályzat mó­dosításának tervezetót, hogy e fontos dokumentum mennél jobban kifejezze a párttagság véleményét A vita — mely­ben több tízezer parttag fej­letté ki álláspontját — rend­kívül élénk, alkotó jellegű és felelősségteljes volt. Egy­értelműen kicsendült belőle az az igény, hogy a szervezeti szabályzat tovább erősítse a párt eszmei, politikai, szer­vezeti, cselekvési egységét, még erőteljesebben fejlessze kommunista jellegét, védel­mezze tisztaságát, és ahol szükséges, szervezeti szigorí­tásokkal is óvja sarait az oda nem való elemektől. A Köz­ponti Bizottság a véleménye­ket és javaslatokat gondosan elemezte, és azok jelentős ré­szét a szervezeti szabályzat most . benyújtott tervezetében figyelembe vette. A párt helyzetének tanul­mányozásánál és a széles kö­rű vitánál bebizonyosodott, hogy a szervezeti szabályzat­ban alapvető változtatásokra nincs szükség. Ezért a Köz­ponti Bizottság ilyen jellegű módosításokat nem javasod. Célszerű és szükséges azonban módosítani mindazt, ami már túlhaladott, továbbá az egyes meglevő szabályokat ponto­sabbá; illetve egyszerűbbé ten­né. A Központi Bizottság egy­ben ajánlja a kongresszusnak, hogy a párt alkotmánya ne tartalmazzon program- és munkamódszer jellegű utalá­sokat, mivel ez nem lehet a szervezeti szabályzat feladata. Lenin tanácsát követve, ügyel­jünk arra, hogy »ne változtas­suk a szervezeti szabályzatot jámbor óhajok gyűjteményé­vé." Vem indokolt a párt nevének megváltoztatása Kedves Elvtársak j> A kongresszust megelőző vi­tában — mint eddig minden kongresszus előtt — többen kérték.'hogy a part nevét »Magyar Kommunista Párti­ra változtassuk. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a javaslat a pártlé­nyegét nem érinti, és komoly indoka nincs. Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy a párt kommu­nista jellege erősödjön, tagjai és szervezetei minél inkább ■ e nagyszerű eszme harcosái­llÉni. dolgozzanak. A párt kom­munista jelle­giét nem a ne­ve határozza meg, hanem célja, politiká­ja és tevékeny­sége. Pártunk történetéből tudjuk, hogy amikor a párt kommunista jellege csorbát, szenvedett, en­nek oka soha­sem a párt el­nevezésében, hanem politi­kájában és gya­korlatában volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt kommunista párt, amelyet marxista—leni­nista politikája és gyakorlati tevékenysége egyaránt bizo­nyít. Párttagságunk, népünk és a nemzetközi munkásmozga­lom pártunkat a magyar kom­munisták pártjának tekinti. A Magyar Szocialista Munkás­párt elnevezésnek dicső forra­dalmi hagyománya van a ma­gyar munkásmozgalom régebbi és legutóbbi történetében. Osztjuk a párttagok vélemé­nyét, hogy tovább kell erősíte­ni pártunk kommunista voná­sait, de ezt nem puszta névvál­toztatással, hanem politikánk végrehajtásával és a szerveze­ti szabályzat tervezetében ja­vasolt módosításokkal szolgál­juk. A Központi Bizottság ezért azt javasolja a kongresszus­nak, hogy tartsa meg pártunk jelenlegi elnevezését, amely alatt az elmúlt évtizedben ki­vívtuk népünk és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom meg­becsülését. 4 tagi e lölt ség megszüntetéséről Elvtársak­A pártszei vezetékben a tag jelöltség megszüntetéséről szenvedélyes vita alakult ki, amelyben az új helyzet köve­telményeinek felismerése mel­lett a párt féltése, a sorainak esetleges felhígulásától való aggodalom is kifejeződött. A hozzászólók többsége egyet­értett azzal, hogy megértek tagjelöltség megszüntetésének föltételei. A felszabadulás után 21 évvel mindén lehető­ségünk meg van arra, hogy a párttagnak jelentkezőket magatartásuk, munkájuk, né­izeteik alapján már a felvéte­re jelentkező fiatalokat. Ezért ajánlásuk sok esetben formá­lis vagy megalapozatlan volt E javaslat elfogadása esetén jelentősen megnő a KISZ-szer­vezetek potitikai, erkölcsi fe­lelőssége. Számos pártszervezetből ér­kezett olyan javaslat, hogy az új szervezeti szabályzat a pártba való belépés alsó kor határát 18 évben állapítsa meg. Ezt azzal indokoltál hogy ebben a korban válnak a fiatalok teljes jogú állam polgárokká. A Központi Bi­zottság e javaslatot több szempontból nem tartja he­lyesnek. A teljes jogú állam­polgárság elérése önmagában nem lehet indok; az állampol­gári jogokat nem szabad azo­nosítani a párttagság követel­ményeivel. Aki felvételét kéri a pártba, annak a többi dol­gozóhoz képest bizonyos tár­sadalmi munkatapasztalattal, politikai és világnézeti több­lettel kell rendelkeznie. Nyil­vánvaló, hogy a 18 éves fiata­lok mindezt még nem szerez­hették meg. Meg kell adni a lehetőséget számukra, hogy a tömegszervezetekben, elsősor­ban a KISZ-ben és a szak- szervezetekben, a közös tanu­lás és munka útján megismer­kedjenek a szocializmus alap­elveivel. Van azonban még egy indok: a 21 éven aluli fiatalok felvételének engedé­lyezése tápot adna olyan tö­rekvéseknek, hogy e korosztá­lyok tagjai zömmel a párt- szervezetekben végezzék tár­sadalmi munkájukat. Ez ká­rosan hatna az ifjúsági moz­galomra. Ha a tagjelöltség megszünte­tését a kongresszus elfogadja, a Központi Bizottság ajánlja: 1967. január 31-ig minden alapszervezet taggyűlésén egyéni elbírálás alapján dönt­senek arról, hogy a jelenlegi tagjelöltek közül ki alkalmas a párttagságra. A párttagság keltét a IX. kongresszus idő­pontjától kell számítani. A jelenlegi csaknem 40 000 tag­jelölt, akinek felvételéről dön­teni kell, a párt szervezeti erejének jelentős része. A szo­cializmus odaadó harcosait, pártunk új katonáit nyerhet­jük közülük. Ennek tudatában kell ügyükkel foglalkozni. Le­gyenek a tagjelöltek felvételé­ről határozó taggyűlések a párt életének ünnepélyes ese­ményei, szolgálják pártunk erősödését, gyarapodását új harcosakkal. A párt fegyelem megszilárdításáért lük előtt alaposan megismer­jük; a jelentkezőknek pedig a tömegszervezetekben lehető­ségük nyílik, hogy társadalmi munkát végezzenek. 1945 óta hazánkban új nemzedék nőtt fel. Olyanok váltak érett em­berekké, akik már a mi tár­sadalmunkban alakították ki életfelfogásukat; lényegesen megváltoztak tehát a tagfel­vétel objektív körülményei. A tagfelvétel továbbra is egyéni elbírálás alaipján tör­ténik, sőt a szervezeti sza­bályzat mind a jelentkezőkkel, mind az ajánlókkal szemben fokozott követelményeket tá­maszt. Az augusztusban vitára bocsátott szervezetiszabályzat­tervezet olyan javaslatot tar­talmazott, hogy új tagot csak az a párttag ajánlhasson, aki legalább 3 éves párttagsággal rendelkezik és a jelentkezőt közös tevékenység alapján éve ismeri. A vita alapján — fenntartva az ajánló 3 éves párttagságát — 2 évre java­soljuk fölemelni a közös tevé­kenységen alapuló iamerett- ség idejét. Voltak javaslatok, amelyek e követelményeket 5, illetve 3 évben határoznák meg. Ezt jelenleg nem tart­juk megvalósíthatónak, mért a termelőszövetkezetekben és az új üzemekben, létesítmé­nyekben indokolatlanul gátol­nánk az új tagok felvételét. Továbbra is helyesnek tart­juk, hogy a tagfelvételnél az egyik ajánló szerepét a KISZ tölthesse be, olyan módosítás­sal, hogy az ajánló a KISZ- alapszervezet taggyűlése lé­gyen. Korábban e joggal az illetékes KISZ-bizottság ren­delkezett, anjely azonban nem ismerhette kellően a íelvétel­Kedves elvtácsak! Pártunk a dolgozó tömegek bizalmát elsősorban érdekei­ket kifejező politikájával vív­ta ki. A párt tekintélyét azon­ban a párttagok áldozatkész munkája, személyes példamu­tatása is növeli. A VIII. kong­resszus óta is jelentősen fej­lődött párttagságunk öntudata és kommunista erkölcsi arcu­lata. Mindez nem jeleníti hogy a pártenkiölcsöt sértő, helyen­ként fellépő jelenségeket lebe­csülhetjük, mert ezek az egész pártnak súlyos károkat okoz­nak. Vannak párttagok, akik szerénytelenekké váltak, akik a meggyőzés, a magyarázás helyett parancsolgatnak és kinyilatkoznak, csalhatatlan­nak tekintik magukat, nem hallgatják meg munkatársaik véleményét, figyelmen kívül hagyják a dolgozók javasla­tait. Előfordul, hogy egyes párttag vezetők visszaélnek hatalmukkal, jogtalan anyagi előnyöket szereznek. Sajnos, előfordul az is, hogy néhány vezető politikailag bizonytalan vagy tehetségtelen emberek­kel veszd körül magát, az őszinte, jóindulatú, elvtársi bírálatot pedig elfojtja, sőt nemegyszer burkolt formában megtorolja. Mi táplálja és éleszti ezt az eléggé el nem Ítélhető, a párt politikájával teljesen el­lentétes gyakorlatot? Először is szemléletbeli okok. Gyakran nem lépnek fel az ilyen gya­korlat ellen, mondván, hogy ez mindenkinek saját ügye, nem tartozik másokra. Pedig ami a pártnak kárt okoz, rontja te­kintélyét a tömegek előtt, az a szó igazi értelmében pártügy, és egyetlen kommunista szá­mára sem lehet közömbös. Má­sok hamis lojalitásból vagy po­zícióféltésből tűrik el ezeket a párt politikájával ellentétes módszereket, és csak akkor jel­zik a bajokat, amikor már ké­ső. A párttagsággal összeegyez­tethetetlen a közömbösség, az elvtelenség, a kényelemszere­tet és a pozícióféltés. Ezért a párthatározatok meg nem tar­tása vagy a kommunista erköl­csi normák megsértése esetén a nevelés eszközein kívül al­kalmazni' kell a fegyelmi úton történő felelőssegrevonást is. A Központi Bizottság a part- fegyelem megjavítása érdeké­ben a szervezeti szabályzatban javasol néhány szigorítást. Ilyen többek között az, hogy a pártbüntetés az első fokú dön­téssel hatályba lép, s hogy a pártból kizárt személy tagsági könyvét azonnal be kell von­ni. Természetesen mindenki­nek joga és lehetősége, hogy a felsőbb pártszervhez felleb­bezzen, ha nem ért egyet a döntéssel, de a kiszabott párt- büntetés hatályba lép. Javasol­juk, hogy a jövőben csak az énintett párttag vagy alapszer­vezetének kérelme, illetve a felsőbb pártszerv határozata alapján lehessen felülvizsgál­ni a pártbüntebést. Eddig ugyanis a fegyelmi bizottságok a kiszabott pártbüntetéseket három év elteltével külön ké­rés nélkül is, automatikusan felülvizsgálták és általában tö­rölték. Ezt meg kell szüntetni. Többen javasolták, hogy a kötelességüket nem teljesítő párttagokat ne töröljék, ha­nem zárják ki -a pattból. A Központi Bizottság úgy vélt, hogy a törlés és kizárás közöt­ti megkülönböztetést célszerű fenntartani. A kizárást csak súlyos fegyelmi ügyekben — a párt politikájának tudatos el­torzítása, a párton belüli frak­ciózás, a kommunista erkölcsi normák durva megsértése, tör­vényszegés és az ehhez hason­ló esetekben — kell alkal­mazni, a kizárt személyeket csak a kizárást jóváhagyó fel­sőbb szervek előzetes hozzájá­rulásával lehet ismét tagnak felvenni a pártba. A törlés is szigorú határozat, de akik így kikerültek, későbbi időpont­ban a felsőbb pártszervek kü­lön engedélye nélkül is felve­hetők újra a pártba, hogyha arra alkalmasak. Pártunk kommunista voná­sainak további erősítését hiva­tott szolgálni az a javaslat, hogy — a fegyveres testületek, a pártapparátus, a tömegszer vezetek központjainak kivéte­lével — minden pártalapszer vezetnek legyen joga és kö­telessége a területén folyó munka átfogó ellenőrzése és a* vezetők beszámoltatása. lényegében megszűnne a ha- táskllikülönbség a termelő üze­mek és hivatalok, intézmények pártalápszervezetei között. A Központi Bizottság fontos­nál« .tartja a páriirányitós megjavítását az állami szer­vekben, a fegyveres erőknél es a tömegszervezetekben. Az ér­vényben levő szervezeti sza­bályzat a párt és e szervek kapcsolatát — helyenként fel­adatát is — három fejezetben rögzíti. Ilyen részletes szabá­lyozásra nincs szükség. He­lyesebb, ha a párt alkotmá­nya rövidebben és egy helyen szegezi le a pártirányítás alap­elveit valamennyi állami és tömegszervezet, illeti’® tömeg - mozgalom számára. — Tisztelt kongresszus, ked­ves elv társak! Az új szervezeti szabályzat­ban javasoljuk rögzíteni, hogy a Központi Bizottság a két kongresszus között jelentős po­litikai kérdések megtárgyalá­sára és eldöntésére országos pártértekezletet hívhat össze. Ajánljuk ugyanakkor el­hagyni azt a megítélésünk sze­rint formális jogot, amely sze­rint a párttagok egy harmadá­nak kívánságára rendkívüli kongresszust lehet összehívni. A párt gyakorlatában a kong­resszus- ilyen • módon való ösz- szelúvására még nem volt pél­da. Soron kívüli kongresszust a párt természetesen tarthat, de kezdeményezését a kong­resszus által választott Köz­ponti Bizottságra lehet bízni. Az eddigiektől eltérően ja­vasoljuk, hogy sem a Közpon­ti Bizottságba, sem a pártbi­zottságokba ne válasszanak póttagokat. A mostani válasz­tás már e szerint történt. Egy­idejűleg javasoljuk 'megnövel­ni a testületek tagjainak szá­mát. A póttagság rendszere az illegalitás körülményei között > fontos volt, mert a vezető szer­vek munkájának folyamatos­ságát biztosította. A későbbiek során a vezetők előiskolájáv és a társadalmi megbecsülés kifejezőjévé vált. Ma már nincs szükség arra, hogy a nagy létszámú vezető testű- lekben kétféle jogú tagok . gyenek. A póttagság megszül.- tetésével e testületek munkája egységessé válik, tagjaik pe­dig egyforma felelősséggel ren­delkeznek. A módosított szer­vezeti szabályzat természete­sen továbbra is biztosítja a kooptálás lehetőségét. A Központi Bizottság az ed­digi tapasztalatok alapján ja­vasolta a kongresszust megelő­ző pártártekezleteknek, hogy ne válasszanak revíziós bizott­ságokat. Kérjük a kongresz- szustól e döntés megerősítését, és ajánljuk, hogy a kongresz- szus ne válasszon köz­ponti revíziós bizottsá­got. A revíziós bizottságok teljes; tél« hivatásukat, őr­ködte]! a párt pénzgazdálko­dása, ügyvitele és munkarend­je felett. Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság pénzgaz­dálkodásának ellenőrzését a kongresszus utalja a Központi Ellenőrző Bizottságok feladat­körébe. A pártbizottságoknál működő fegyelmi bizottságok jogkörét javasoljuk változat­lanul hagyni; ezek továbbra is kizárólag fegyelmi határoza­tok előkészítésével foglalkoz­zanak. A budapesti és megyei pártbizottságok pénzgazdálko­dását, ügyvitelét és munka­rendjét a Központi Bizottság, az alsóbb szintű pártbizottsá­gokét pedig az őket közvetle­nül irányító pártbizottságok végrehajtó bizottságai ellen­őrizzék. Több helyen vitát váltott ki az a javaslat, hogy a szerve­zeti szabályzat no 'a elő kötelezően a kommun . i cso­portok létrehozását. A Köz­ponti Bizottságot az vezette, hogy a kommunista csoportok működése a legtöbb helyen for­mális volt, az idő túlhaladta őket. Az állami és tömegszer- vezetek vezetőségeiben a párt­tagok többségben vannak, he­lyenként ez az arány 80—90 százalékos. Az itt dolgozó párttagok értik a párt politiká ­ját, és annak szellemében te­vékenykednek. A lakóterületi pártmanba ta­pasztalatait áttekinitve, java­soljuk törölni a szervezeti sza- bályzatnak azt a részét is» (ßoiytalas a, 2. otoküm-) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents