Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

MEGKEZDŐDÖTT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSA 5 (Folytatás a 4. oldalról) nül a kispolgári gondolkodás, az önző anvagiasság szemlé­letének bizonyos fokú meg­erősödéséhez vezetett. A kispolgári gondolkozás a többi között a kispolgárság létéből is fakad. De mai vi­szonyaink között lehetővé kell tenni mindazt a magán­kezdeményezést, ami segíti a szocialista célok megvalósítá­sát, a torzulásokat pedig, amelyek ezt hátráltatják, le kell küzdeni. Ez lenini poli­tika. Az eredmény a szocia­lista állam és rendszer meg­erősödése, a szocialista for­radalom továbbfejlődése. Más kérdés a kispolgári gondol­kodás, a haszonlesés, az önző anyagiasság szelleme, ez ide­gen a szocializmustól, ez al­len megalkuvás nélküli elvi harcot kell folytatni. Megint maás kérdés a dől gozók anyagi érdekeltsége a szocializmus építésében, amely a szocialista eszmével, gya­korlattal teljes összhangban van, ezért erősíteni kívánjuk. Valljuk és hirdetjük, hogy a szocialista társadalom épí­tése a tömegek tudatos cse­lekvését, áldozatkészségét, ön­zetlenségét, közösségi szelle­mének erősítését kívánja meg. A kettő azonban nincs ellen­tétben egymással, hanem ki­egészíti egymást. A párt a szocialista eszme terjesztésén és elmélyítésén munkálkodik, és egyidejűleg hirdeti, hogy a szocialista társadalom épí­tésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Sőt jelenleg a szocialista bé- ezási e'v hatékonyabb é~ vényesítése a feladatunk, más szóval növelni akarjuk a dolgozók anyagi érdekeltsé­gét, azt, hogy aki munkájá­val többet ad a társadalom­nak, az a javakból is jobban részesedjék. Internacionalista szellemben neveljük népünket ­‘— Tisztelt elvtársak! Ideológiai munkánkban ki­emelkedő fontosságú a szo­cialista hazafiság elmélyíté­se, a nacionalizmus ellem harc, az internacionalizmus erősítése. Népünkben erős a hazasze­retet érzése, történelmi múl­tunk, nemzeti kultúráik érté­kes hagyományainak őrzése, ápolása. A múltban az ural­kodó osztályok, a nemesség és példájukat követve a bur­zsoázia az alkotmányon kí­vül helyezte, jogtalanná tet­te a dolgozó népet. De még akkor is a mostoha sorsra kárhoztatott dolgozó nép voll a haza igazi védelmezője, a nemzet fenntartó ereje. A nép akkor is szerette a szülő­földet, a hazát. Százszor in­kább szereti ma, amikor a szülőföld, a nép saját, igazi édes hazájává vált, amikor a haza és a magyarság fogal­ma azonos a független or­szágban szabadon élő néppel, és a társadalmi haladással, az emberiség jövőjét jelentő, szocialista társadalom emel­kedő, hatalmas művével. A nacionalizmus polgári eszme, amely ma még pozi­tív szerepet tölt be a világ­nak azokon a helyein, ahol a népek még az önálló nem­zet megteremtéséért és a függetlenségükért harcolnak az imperializmussal, a reak­ciós feudális vagy törzsi erők ellen. Európában azonban a nacionalizmus már betöltötte pozitív szerepét az önálló nemzeti államok kialakulása idején. Még ma is léteznek olyan polgári erők nyugat­európai országokban, amelyek nemzeti érdekek védelméhez csatlakozva szembekerülnek amerikai imperialista, nyu gatnémet revansista törekvé­sekkel. Az ilyen erőkkel le­hetséges és szükséges is együttműködni, azonban a nemzeti érdekeket Európa or­szágaiban következetesen már régen a munkásosztály képviseli, a reakriós burzsoá zia pedig az osztátyharcban a nacionalizmust, a modern ipari proletariátus megjele­nése óta az osztályellentétek ködösítésére, más népek el­leni uszításra használja fel. Ezért pártunk, mint minden forradalmi párt, következete­sen hgrcol a burzsoá nacio­nalizmus ellen. Üjabban az imperialisták és a reakció honi maradványai szeretnék felszítani a naciona­lizmus eszméjét a szocialista országokban, éppen azzal a cél­lal, hogy a régi recept szerint megosszák és kijátsszák egy­más ellen e népeket. Szocia­lista ' országokban is akadnak egyes emberek, akik rövidlátó módon kacérkodnak a nacio­nalizmussal, és ezzel — bár azt szolgálni vélik — ártanak a szocialista ügynek. Az impe­rialisták azonban hiába re­ménykednek, a szocialista or­szágokat vezető marxista—le­ninista pártok nagy forradal­mi tapasztalatokkal rendel­keznek, népeik között szocia­lista, testvéri barátság épül, alapvető érdekeink közösek, és a burzsoá nacionalizmus nem fog ékét verni közénk. Pártunk a szocialista haza­fiság lényeges elemének te­kinti a munkás nemzetközi­séget. Ezért ideológiai munká­jában az internacionalizmus, a nás népek iránti barátság szellemében neveli a magyar népet. A proletár internacio­nalizmus eszméjében egyesül a szocialista haza, a nemzet­közi munkásosztály, a szocia­lista , világrendszer érdekeinek azonossága és az ezekhez va- ó hűség. Pártunk a leniniz- ;nus tanításaihoz híven hű a proletár internacionalizmus eszméjéhez. Fő feladatunk a szocialista társadalom fölépí­tése hazánkban. Ebből kiindul­va hozzuk döntéseinket, de azok nem lehetnek ellentéte­sek a szocialista világrendszer országainak, a nemzetközi munkásosztálynak közös érde­keivel. Közös frontban, egysé­gesen kell harcolnunk közös ellenségünk, az imperializmus ellen. Ezért mi elítéljük a kí­nai vezetők jelenlegi irányvo­nalát, amely a világfartada- lomról sűrűn hangoztatott szavak ellenére mindinkább áthatóan nacionalista, nagy­hatalmi, hegemón törekvéseket mutat. Ax egyházak és ax állam viszonyáról — Elvtársak! Az ideológiai kérdések kö­zül érinteni szeretném még a vallásos világnézethez, a vallásos emberekhez, az egy­házakhoz való viszonyunkat. Pártunk álláspontja e kérdé­sekben alapjában mindvégig helyes volt. Pártunk világnézete szem­ben áll minden idealista vi­lágnézettel, így a vallásos vi­lágnézettel is. Ez eszmei har­cot jelent. Hazánkban vallás- szabadság van, pártunk kerül mindent, ami a vallásos embe­rek érzéseit sértené, de nem mond le arról, hogy küzdjön a felvilágosodottságért, a tu­dományos világnézet elterjesz­téséért. Az osztályharc front­ja szerintünk nem a hivők és nem hivők között húzódott meg, és nem ott húzódik meg ma sem. Bármely felekezethez tartozó hivők szabadon g> a- korolhatják vallásukat, hát­rányos megkülönböztetésben nincs részük, egyenjogú ál­lampolgárai a hazának. Jelenleg a Magyarországon működő egyházak és az ál­lam viszonyát mindkét fél szá­mára elfogadható egyezmények kielégítően szabályozzák. Amióta az egyházak vezetői a szocialista társadalmi rend megszületését és fennállását tudomásul vették, és a helyze­tet e reális valóság alapján ítélik meg, nem egy társadal­mi kérdésben is közelNcni tudtuk álláspontunkat. Az állam, az egyház szántá­ra elfogadható, és a nép érdekednek, szocialista építő- munkájának megfelelő helyzet kialakításában a párt, az ál- ’am helyes politikája mellett szerepe van a hivő tömegek demokratikus állásifoglalásá­nak. Szerepük van az egyhá­zak vezető testületéiben reá- 1 isa n gondolkodó embereknek és a különböző egyházak, gya­rapodó számú haladó papjai­nak is, akikkel a Hazafias ■lépfront keretéiben a kölcsö­nös tisztelet alapján, egyetér­tésben dolgozunk népünk ja­vára. A származási kategóriák eltörlésének helyességét az élet igazolta — Kedves elvtársak! Az dtöbbi négy évben mé­nünk műveltsége tovább gya- apodott. Minden általános is­kolát végzett 100 tanuló közül 12 középiskolában, 41 pedig •zakmunkástahuló intézetben lolytatja tanulmányait. Ma évenként másfélszer annyi szakembert bocsátanak ki egyetemeink, főiskoláink, mint az egyetemi, főiskolai hallga­tók száma 1937—38-ban össze­sen volt. A tízezer tikosra ju­hi nappali tagozatos egyetemi ás főiskolai hallgatók számaránya tekintetében olyan fejlett európai ka­pitalista országokat előztüni? meg, mint Anglia, Franciaor­szág, Olaszország, Svédország. S tények szocialista építésünk legszebb eredményed közé so­rolhatók. A VIII. kongresszus egyik jelentős döntése a származási kategóriák eltörlése és az új egyetemi-főiskolai felvétel i rendszer bevezetése volt. A döntés helyességét a gyakorlat ; gazolta. A felvételi rendszer követelményei: a felkészültség, a tehetség, rátermettség és a magatartás fokozottabb helyt­állásra serkent és jobb tanu­lásra, a képességek fejlesztésé­re ösztönöz. Az ez évi egyete­mi felvételi vizsgákon a ko­rábbinál nagyobb lehetőséget biztosítottunk a felkészültség mellet a tehetség, a rátermett­ség és a magatartás figyelem­be vételére. Nem számolva a más műnk a körben dolgozó munkások és parasztok gyer­mekeit, a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya országo­san nem csökkent, a hallgatók 44—45 százaléka közülük való. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy egyes — különösen budapesti — egye- cmeken arányuk alacsony. 1961 óta közoktatásunk egé­szét átfogó reform megvalósí- ásán dolgozunk. Az oktatási L-eform eddigi tapasztalatai .gazolták a lefektetett alapél­nek helyességét. Az iskolare­formmal a Központi Bizottság behatóan foglalkozott. A gya­korlati végrehajtás néhány Torzulását és hibás értelmezé­sét kijavítottuk. Folytatnánk kell azonban erőfeszítéseinket, hogy az eredeti célnak megfe­lelően csökkentsük a tanulók megterhelését, ugyanakkor minden iskolatípusban kor­szerű műveltséget nyújtsunk, tegyük hatékonyabbá a tudo­mányos, szocialista világnézeti nevelést, s készítsük fel tanu­lóinkat a tudatos szakmavá­lasztásra és választott élethi­vatásukra. A mi társadalmunkban a műveltség, a szakmai ismere­tek, a tudás megszerzésének különböző útjai vannak. Van­nak, akik iskolai keretben sa­játítják el, mások pedig egyé­nileg képezik magukat. Olyan gyakorlatot javasolunk — és elkezdtük ennek bevezetését —, mely mindenkinek lehető­vé teszi, hogy bármely okta­tási intézményben vizsgázhas­son, és megfelelő tudás ese­tén erről bizonyítványt is kaphasson. Az ifjúság nevelésében, ok­tatásában alapvető szerepük van a pedagógusoknak. Neve­lőink többsége hivatását át­érezve, munkájával, magatar­tásával igazolja, hogy a párt, rendszerünk hűsé­ges szövetségese. Most is azt kérjük tőlük: soha el ne "elejtsék, hogy népünk legfél­tettebb kincsét, a jövő nem­zedéket bízza rájuk. Szocializmust építő népünknek szocialista kultúra keli Tisztelt elvtársak! 'Kulturális politikánk ered- nényességét bizonyítja, hogy a szocialista közművelődés az utóbbi négy esztendőben né­pünk újabb, még' szélesebb tö­megeit fogta át. A könyvforgalom az utób­bi öt évben 554 millió forint­ról 778 millióra, a tanácsi és üzemi közművelődési könyv­tárakba beiratkozott olvasók száma több mint 2 millióra, a kölcsönzött kötetek száma pe dig 30 millióról 49,5 millióra emelkedett. Az is figyelemre méltó, hogy a .múzeum- és tárlatlátogatók száma az utób­bi években kétmillióval nőtt, hogy a múlt év hangverse­nyeinek és esztrádműsorainak *1,2 milliós közönsége felerész­ben komoly, zenét hallgatott, hogy a mozilátogatók 65—70 százaléka szocialista filmeket tekintett meg. Talán még fontosabb, hogy a közvélemény az utóbbi idő­ben az alkotásokat, a kultu­rális és művészeti élet jelen­ségeit, eseményeit mint köz­életi kérdéseket, érthetően, kritikusan és széles körben vitatja. Kultúrforradalmunk legjelentősebb új eredménye, hogy a közvélemény nemcsak passzív befogadója, hanem mindinkább aktív részese is a kulturális életnek De a nagyarányú fejlődés felszínié hozott új problémákat is. Az életszínvonal emelkedése, a mezőgazdaság szocialista át­alakulása, a technika fejlődé­se új rétegek bekapcsolódását tette lehetővé a kulturális életbe. Társadalmunk külön­böző rétegeiben azonban még jelentős bázisa van a kispol­gári ízlésnek. Az alkotói légkör jelentős javulásához vezetett az, hogy a kulturális, életet elsősorban eszmei eszközökkel irányít­juk, hogy stíluskérdi * ben hatalmi szóval nem szomnk bele, s a kísérletezés szabad­ágát biztosítjuk. Jórészt en­nek köszönhető, hogy az utób­bi időben eszmeileg, művészi­leg magas színvohalú művek születtek, amelyek nagy része szocialista művészetünk nem­zetközi tekintélyét is erőltet­te. A legjelentősebb szocialis­ta és humanista elkötelezett­ségű alkotások politikai és vi­lágnézeti hitelét az adta meg, hogy a valóságot összetetten és mélyen átérzett társadalmi felelősséggel ábrázolták. Iro­dalmunk közvetlenül is hoz­zájárult a szocialista tudat, erkölcs, életforma kialakítá­sához: a nemzeti—történelmi inimeret elmélyítéséhez. A paraszti világban végbement átalakulás a szociográfiai iro­dalom újjászületésével járt -egénybeli ábrázolása pedig történelmi értékű áttekinté- ekhez vezetett. A beszámoló feltárta a kul iurális életben tapasztalható negatív jelenségeket, s rámu­tatott: Kulturális politikánknak el­vileg és gyakorlatilag egya­ránt világosabbá kell tennie hogy mi amellett állunk ki, hogy szocializmust építő né­pünknek szocialista kultúra kell. Továbbra is mindin nrőnkkel támogatjuk a széle? ömegekhez szóló, szocialista szellemű, humanista alkotáso­kat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeretterjesztés és népművelés munkájában ezek terjesztésének és propagálásá­nak kell az eddigieknél hatá­rozottabban érvényt «szerezni. Támogatjuk azokat az útke .eséseket, kísérletezéseket is, amelyek a szocializmus esz- mekörén belül keresik az újat. Kiinduló szempontún!-: ebben az esetben is elsősor­ban a modaiiivaló, az eszmei­ség és nefn a megszokott for­mákhoz való ragaszkodás lesz Az eddigieknél határozottab­ban kell visszautasítani a po­litikailag ellenséges, antihu- manista és a közerkölcsöt sér tő alkotásokat. A párt feladata, hogy esz­mei irányítással erősítse kul­túránk szocialista vonásait biztosítsa további fejlődését. A pártélet kérdéseiről — Az utóbbi négy évben a párt .egészségesen fejlődött, a taglétszám évenként 3,5 szá­zalékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett, és je­lenleg a párttagok és tagjelöl­tek száma 584 849. A párttag­ság összetétele alapjában meg- ’elelő. A tagság 42,5 százalé­ka fizikai dolgozó, 37,3 szá­zaléka szellemi dolgozó, 7,9 százaléka a fegyveres erőknél teljesít szolgálatot, egyéb fog­lalkozású és tanuló 3 száza­lék, 9,3 százalék nyugdíjas. A párttagság 22,9 százalékra nő. A párt ereje nemcsak/ lét­számban, hanem elsősorban tagjainak öntudatában, felké­szültségében, aktív munkájá­ban, a párt egységében és összeforrottságában van. Ezért továbbra sem célunk a tag- étszám nagyarányú növelése. Arra kell törekednünk, hogy új tagokat elsősorban a ter­melő- és társadalmi munká-* ban kitűnt munkások, terme­lőszövetkezeti tagok, a nők és a fiatalok soraiból vegyünk fel. A Központi Bizottság je­lentheti a kongresszusnak hogy pártunkban a lenini Tormák a pártélet meghatá­rozói, a kollektív vezetés elve érvényesül. A pártmunkában azonban az utóbbi években bi­zonyos mértékig elhalványult a személyes felelősség. Kívá­natos, hogy az elhatározások és döntések meghozatalánál továbbra is szigorúan meg­tartsuk a kollektív vezetés el­vét, de a határozatok végre­hajtásában jobban érvénye­sítsük az egyszemélyi felelős­ség elvét. Pártunk a demokratikus centralizmus elvei alapján működik: a felső pártszervek ténylegesen irányítanak, az alsóbb pártszervek megfelelő önállósággal, hatáskörrel dől goznak, a pártélet demokrati­kus légkörben és keretek kö­zött folyik. A pártdemokrácia továbL fejlődött és erősödött kong resszusunk előkészítő munká ja során. A jelölő bizottságok előzetes megválasztása bevált, a párttagság hatékonyan köz­reműködött a jelöltek kivá­lasztásában. A választás tit­kosságának kiterjesztése a pártbizottság tisztségviselői aek, az alapszervezetek titká­rainak megválasztására to­pább erősítette a pártélet de mokratizmusát. A pártdemok áciának ezeket az új vonása it a jövőben is tovább kel’ erősíteni és fejleszteni. Pártunk a hatalommal jól él, nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja A következő időszakban a demokratikus centralizmus el­vének mindkét oldalát tovább kell erősítenünk. Erősíteni kell a centralizmust is. Ha szórványosan is, de előfor­dul, hogy egyes tagok ugyan élnek a bírálat jogával, de nem veszik ki részüket a ha tározatok megvalósításából, feladatok megoldásából. A gyakorlatban kell biztosítani és minden párttagnál érvé­nyesíteni igazságos rendün­ket, azt, hogy pártunkban nem választhatók el egymás­tól a jogok és a kötelességek. Pártunkban élénk a kritl kai szellem. Az élénk kriti­ka szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy vannak, akik önmaguktól el­telve, mindennel elégedettek. Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, ak mindent meg tud magyará: ”.' aki a kritikát megköszöni ■ de nem felejti el. Pártunknak becsületet szerez hogy a hatalommal jól él, nem uralkodik, hanem vezet, és a népet szolgálja. Ez a maga­tartás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjára. Az egyszerű emberek vélemé­nye a pártról nem kis rész­ben azoknak a kommunisták­nak munkájától és magatar- .úsától függ, akiket személye­sen ismernek. Funkcionáriu­saink. párttagjaink zöme kom­munistához méltóan él és dol­gozik. A leghatározottabban felléptünk azokban a szórvá­nyos esetekben, amikor vala­ki a rábízott hatalommal visszaélt, és így járunk el a jövőben is. Azt is tapasztaljuk, hogy a kispolgári életmód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadá­sa, szerénytelenség, erkölcste­len életmód — hatást gyako­rol egyes párttagokra is. Első- endű pártérdek, hogy párt­ás közéletünket erélyes és ha­tékony fellépéssel óvjuk min­den olyan jelenséggel szem­ben, ami sérti pártunk tiszta­ságát, becsületét Pártunk eszmeileg, politi­kailag egységes: a párt tag­sága helyesli és követi a Központi Bizottság politikai irányvonalát. Az egységet pártunk hűsége a marxizmus —leninizmushoz az a harc formálta, amelyet a jobb- és baloldali nézetek ellen foly­tatott. Ez pártunk nagy ere­je, sikereinek forrása. A pártdemokrácia lehetővé teszi a vitákat, és ennek so­rán elkerülhetetlenül he'vie­len nézetek is felszínre ke­rülnek. Ez nem csórbítia a pártegységet az alapvető kér­désekben, sőt’ lehetővé teszi a helytelen nézetek le!,,ü dé- sét és ezzel a pártegyséa még további erősítését. A viták és a nézeteltérések különbö­ző okokra vezethetők vissza. Az élesebb nemzetközi hely­zet, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom vitái, a fejlődés ellentmondásai nem marad­nak hatástalanok pártunk ‘"gságára sem. Az utóbbi dőkben megelevenedtek kü- önböző balos, szektás és iobboldali, revizionista néze­tek is, és ezek is hatnak bi­zonyos körökben. A pártirányítás helyes módszerei Meg nem értés mutatko­zott párttagjaink egy részé­nél egyes kér. fejlődésnek, mai viszonyaink­nak megfelelő új megoldását illetően. így a származás sze­rinti kategorizálás megszünte­tése, az állampolgári egyen­jogúság, egyházpolitikánk ér­telmezése, más vonatkozás­ban a gazdasági helyzet, az életszínvonal fejlődésének megítélésében jelentkeztek véleményeltérések. Az egyes részkérdések különböző meg­ítélése alapjában korszakunk bonyolultságából, társadal­munk, gazdaságunk jelenlegi állapotából fakad, összefűz gyakran azzal, hogy sók párttag is illúziókat táplál, és a szocializmusba való át­menet korszakát r"m ' konfliktus nélkülinek véli. Eziért értetlenül állnak éle­tünk sok — gyakran ellent­mondásos — jelenségével szemben. Kádár János ezután arról beszélt, hogy felmerülnek a Pártéletben a párt vezető szerepének gyengüléséről szó­ló vélemények is. Az e kér­désben folytatott, viták rész­ben a párt vezető szerepé­nek különböző megítéléséből fakadnak. Vannak, akik a vezető szerepet úgy értelme­zik, hogy a legapróbb rész­letkérdésekben is a pártszer­veknek kell dönteniük, és az állami, társadalmi szervek szerepe csupán a végrehajtás. Ez helytelen nézet. A párt vezető szerepének ez a fel­fogása oda vezetne, hogy el­sorvadna az állami- és tö­megszervezetek önállósága, felelőssége. Mások a vezető szerepeit azonosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalmazá­sával. Ez — különösen a szocializmus építésének mos­tani időszakában — ellent­mond a pártvezetés lenini alapelveinek. Nem kevés párttag a párt vezető szere­pét egyes pártszervezetek szeredével és hatáskörével azonosítja, mások abban lát­ják a párt vezető szerepének föltételét, hogj? minden veze­tő. beosztást párttagok fog­laljanak el. A párt vezető szerep* mindenütt érvény«­1 (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents