Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

MEGKEZDŐDÖTT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IX. KONGRESSZUSA

(Folytatás a 3. oldalról.) sadalmi szervek bevonásával dolgozzák ki mindazokat az intézkedéseket, amelyek a nők,

Pártunknak az utóbbi időben hozott minden fontosabb határozata a szocialista társadalom teljes fölépítését célozza, s ezt szolgálják a kongresszus előtt lévő újabb javaslatok is. Nagy célunk megvalósításáért, at szocialista társadalom teljes fölépítéséért:

1. Erősítjük és tovább fejlesztjük a munkásosztály, a nép hatalmát;

2. tovább kell szilárdítani és fejleszteni a szocialista tulajdonviszonyokat;

az anyák, a család, a társadalom érdekének megfelelnek, és a kérdés társadalmi, etikai, közegészségügyi és anyagi oldalát egyaránt átfogják.

3. növelni kell a termelőerőket, és meg kell szervezni izok ésszerűbb felhasználását;

4. uralkodóvá kell tennünk i marxista világnézetet, erősíteni a szocialista társadalmi tudatot, a közösségi szellemet;

5. a magasabb szinthez kö- elítve tovább kell csökkenteni a fizikai és szellemi mun

ka. a város és falu közölt '■különbséget;

6. növelni kell a munka ermclékenységet döntően o műszaki színvonal emelésével

tátják,. hogy a javulás folytatódott.

A harmadik ötéves terv ’őbb előirányzatait, a népgazdaság fejlesztésében előttünk álló legfontosabb feladatokai ismertette Kádár elvtárs ezután. Hangoztatta, hogy az idei első háromnegyed év tapasztalatai alapján megállapítható: a gazdasági fejlődés fő vonalaiban megfelelt a harmadik ötéves terv céljainak. Az ipari termelés a tervezettnél gyorsabban emelkedett. ' A termelés színvonala várhatóan 6—6,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. Javult a termelés és a szükségletek összhangja. A termelés általános emelkedési üteménél gyorsabban nőttek a bélés a külkereskedelem részére történő áruátadások, és eredményes lépéseket tettünk a fölösleges készletek növekedésének megakadályozásában. Az iparban 5 százalékkal emelkedett a termelékenység Kedvező, hogy a termelés növekedését a tervezettnél alacsonyabb létszámnöveléssel tudtuk elérni. Az egy keresőre jutó átlagkereset 3,3 százalékkal nőtt.

Ez az év kedvező mező- gazdasági eredményeket hozott. Az egész mezőgazdasági termelés 5—6 százalékkal magasabb, a múlt évinél. A legfontosabb növények közül a kenyér- és takarmánygabona hozama, a burgonya és a zöldségfélék terméseredményé a tervezettnél is magasabb. Ez évben is sikerült saját tér mésbci fedezni az ország kenyér szükségletét a jövő aratásig.

Továbbra is nagy problémát jelent, hogy a beruházásoknál nincs megfelelő összhang a beruházási igények és a beruházást előkészítő, illetve kivitelező kapacitások között. Bár az építőipar egészében túlteljesíti tervét, tetemes mértékű elmaradással kell számolnunk a beruházási építkezéseknél, ezen belül főként az ipari beruházásoknál.

Külkereskedelmi forgalmunk alapvetően a tervezettnek megfelelően alakult. A nemzetközi piacon valamivel versenyképesebbek vagyunk, de a fejlődés nem kielégítő.

lesz. A központi tervben kell dönteni a fogyasztás és felhalmozás arányáról, a beruházások fő arányairól, a nép- gazdasági ágak műszaki fejlesztéséről, a fogyasztási struktúra befolyásolásáról, a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fejlődésének kérdéseiről, a termelőerők elhelyezésének

változtatásairól és a e tosabb szociális-kulturális és életszínvonalbeli tényezőkről. Az árutermelés és a piac mechanizmusától várjuk viszont, hogy egyes termékek termelésében a kínálat ruga masabban alkalmazkodjék a kereslethez, hogy a vállalatok igyekezzenek a legcélszerűbben felhasználni gazdasági erőforrásaikat

és a munka magasabb fokú

szervezettségével;

7. növelni kell a gazdaságos ermelést az ipar, a mezőgazdaság, a népgazdaság minden főbb területén;

8. tovább kell emelni népünk, a dolgozók szakismereteinek, általános műveltségének, kultúrájának színvonalát;

9. meg kell javítani elosztási rendszerünket, tovább kell emelni a fogyasztást, a iolgozók életszínvonalát.

Az eredményes munkához az országon belüli föltételek megvannak, és a nemzetközi ’öltételek is adottak, illetve szakadatlan helytállással biz- osíthatók. A szocialista társadalom teljes fölépítéséhez 'lazánkban még hosszú .évei nunkája kell, de annak gyü- nölcseit már a ma élő generációk is élvezni fogják.

Nem arról van tehát szó. hogy a jövőben a központi .ervezés, illetve a piac törvényei egymástól függetlenül funkcionálnak a gazdaságban, haftem e kettő olyan egységéül van szó, amely a közpon- i tervezés játssza az uralkodó szerepet, mivel az a feladata, hogy szabályozza a népgazdasági fő folyamatokat és magát a piaci mechanizmust is.

Szükségszerűen megnő a távlati tervezés felelőssége, a Hosszabb távra történő szabályozás szükségessége. A jóváhagyott terv a kormány és valamennyi központi szerv :zámára kötelezően előírja a cselekvés irányvonalát.

A vállalatok helye és szerepe elvileg megváltozik a szocialista tervgazdálkodás tovább fejlesztett, új rendszerében. A szocialista vállalatok eddig lényegében a népgazdasági tervből rájuk kirótt feladatok mechanikus végrehajtói, a végrehajtás megszervezői voltak. Az új irányítási rendszerben az állami terv fő céljaival összhangban a vállalatok pénzeszközökkel, beruházási alappal és ösztönzési alappal rendelkeznek. Maguk is végeznek piackutatást, közvetlenül tárgyalnak szállítóikkal, és építik kapcsolataikat megrendelőikkel. Mindinkább általánossá kel! hogy váljék a vállalatok közötti közvetlen kapcsolat a termelőeszközök kereskedelme forgalomban történő beszerzésében és értékesítésében is.

Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok számára az állam kötelező tervmutatókat általában nem ír elő. A vállalatok maguk dolgozzák ki terveiket a központi szervektől kapott információ és piaci ismereteik alapján. Az állam mint tulajdont» a vállalatok működését szabályozza, de a szabályozás módja, formája megváltozik. Az állam általában nem közvetlen utasításokkal biztosítja a tervcélok megvalósítását, hanem gazdasági és közgazdasági eszközökkel, megfelelő hitelpolitikával, a vállalati tiszta jövedelem felhasználásának szabályozásával és más eszközökkel.

A szocialista tervgazdálkodás célja a szükségletek kielégítése. A vállalati gazdálkodás akkor szolgálja a társadalom érdekeit, ha tevékenysége a fizetőképes kereslet kielégítésére irányul a lehető leggazdaságosabban, ha azt termel, amire a társadalomnak ' szüksége van. A vállalati nyereség-eszköz. Az új gazdasági mechanizmusra való áttérés után a nyereség alakulása nem egyedüli, de !egfőbb mutatója lesz a ter- oelés hatékonyságának, a gazdasági tevékenység minőségének a vállalatoknál.

Termelői és fogyasztói ár, munkabér

A gazdasági mechanizmus

eformja a tényleges értékekkel, az előállításhoz szükséges társadalmi munkával ossz hangban levő termelői áraka'

' kíván. A termelői árakat 1968 január elsejével általánosan

endezni kell, s magát az árképzés módját is meg kell változtatni. A következő években egyes cikkek termelői árát emelni, másokét hökkenteni kell. A termelői Irak változása bizonyos esetekben és mértékben a fogyasztási árakat is érintheti. \ fogyasztási árak változása nem járhat a lakosság élet- színvonalának csökkenésével, mnak a tervben meghatározott mértékben emelkednie kell. Árpolitikánk fontos vonása marad a jövőben is — éizonyos rugalmasság mellett — az árszínvonal stabilitásába való törekvés.

A reform kiterjed a szo- úalista építés más fontos kérdéseire is, így az anyagi ösztönzésre és a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb alkalmazására. A jövőben arra keU törekednünk, hogy elsősorban a dolgozók munkabérei. jük, viszont mindenki fizesse meg annak értékét, amit fogyaszt. A munkabér jobban tükrözze a dolgozók tényleges teljesítményét, ez a munka szerinti szocialista elosztás elvének következetesebb alkalmazása. Ezért bát- ■abban kell haladnunk a

— Tisztelt elvtársak!

A Írét kongresszus közötti időszakban a dolgozók életszínvonala a reálbér 9 százalékos, a reáljövedelem 13 százalékos, a társadalmi juttatások 33 százalékos növekedésével jelentékenyen emelkedett. ' Az életszínvonal emelésének megfelelő irányzatai, a reálbér 9—10 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos emelkedése szerepelnek a harmadik ötéves terv számaiban.

A munkások, a dolgozók életkörülményeinek további javításával a pártnak és a kormányzatnak mindenképpen és sok vonatkozásban foglalkoznia kell. A Központi Bizottság az utóbbi időben néhány ilyen kérdéssel behatóan foglalkozott abban a meggyőződésben, hogy az anyagi fedezet megteremtésére irányuló céltudatos munkával a legközelebbi években megoldhatunk egyes arra érett kérdéseket.

Javaslat a munkaidő ■ csökkentésére

A munkások és \alkalma- zottak életkörülményeinek lényeges része a munkaidő, amely nálunk az iparban heti 48 óra. A Központi Bizottság a munkaidővel kapcsolatban javasolja a kongresszusnak, mondja ki határozatként:

1. Az eddigi teljesítményt

és munkabért biztosítva — 1968-ban megkezdve — vállalatonként, üzemenként — fokozatosan 1970 végéig — az összes ipari dolgozó munkaidejét 48 óráról átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni.

2. Az egészségre ártalmas

és különösen nehéz fizikai munkát igénylő munkakörben eddig 170 ezer dolgozó

munkaidejét csökkentették

— Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak!

Pártunkat, társadalmunk eszmei-politikai vezetőjét, tevékenységében a munkásosztály forradalmi elmélete, a marxizmus—leninizmus vezérli. A marxizmus—leninizmus, mint. minden igazi tudomány a gyakorlottal kölcsönhatásban szűntél ~nül fejlődik. -Pártunk alapvető feladata a sokoldalúan kifejtett ideológiai munka:

Az ideológiai területnek csupán néhány kérdését kívánom röviden érinteni, elsőként a szocialista tudat, az anyagi érdekeltség és az

anyagiasság összefüggéseit.1 Nálunk az utóbbi időben aggodalmuknak adtak kifejezést, ' hogy egyrészt az életszínvonal emelkedése, másrészt különböző negatív haoérek és a keresetek diffe- enciálásában is.

A gazdasági mechanizmus .•eformja során lehetőséget 'kell teremteni arra, hogy az eredményesen dolgozó vállalat meghatározott mértékű, de az eddigi nyereségrészesedésen túlmenően többletkeresetben részesíthesse jól dolgozó munkásait és alkalmazottait. Ilyen módon is erősödik a jó munka ösztönzése. A műnk: szerinti elosztás következetesebb érvényesítése, a tényleges egyéni és vállalati ered menyekhez való alkalmazkodás növeli a munka becsületét. ,

Az új gazdasági mechanizmustól joggal azt várjuk, hogy növekszik az állami irányító szervek tekintélye. Űj tartalmat kap az állami fegyelem, megszűnik a felelősség áthárítása, a kicsinyes civódás részkérdésekben, de megnövekszik a tényleges irányítás súlya. Most mindent meg kell tennünk, hogy a gazdasági vezetés reformjának részintézkedései összhangban legyenek a jóváhagyott alppelvekkel, és a reform 1968 januáriával teljes hatékonyságában életbe léptethető legyen.

heti 36—i2 órára; ezt a munkát folytatni kell, és fokozatosan 1970 végéig azonos mérvű ' munkaidő-csökkentést kell végrehajtani az összes még hátralevő hasonló munkakörben, mintegy 60—70 ezer dolgozónál.

A családi pótlék rendszerének fejlesztése

A párt, kormányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermekeket nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését, és ezt az anyagi fedé- zei megteremtésétől függően a jövőben Is szorgalmazza. Az eddigi intézkedésen túlmenően most bevezethető további intézkedéseket is javasol a Központi Bizottság:

1. Javasoljuk, hogy a kisgyermekes dolgozó anya — munkaviszonyából eredő jogait biztosítva —- gyermeke gondozása céljából a gyermek két és fél éves koráig két éven át otthon maradhasson — ha kívánja — és havi 600 forint gyermekgondozási segélvt kaiy-on.

2. A gyermekgondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőkre is ki kell terjeszteni, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek.

3. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy necsak az egyedülálló anya. hanem az olyan apa is kapjon családi nótlékot, ki egyetlen kiskoú gyermekét egyedül neveli.

4 tsz-tagok szociális és egészségügyi ellátásának megjavítása

A Központi Bizottság — eddigi politikánkhoz híven —

a) Alkotó módon alkalmazza és fejleszti a marxista elméletet és választ ad a fejlődés új kér.dcseire; b) propagálja és terjeszti a marxista-leninista elméletet, a kommunista világnézetet,-harcot folytat az ellenséges szemléletek ellen; c) a tömegek céltudatos aktivizálásával az elméletet a társadalom anyagi erejévé változtatja.

tások következtében csökken a forradalmi szellem, és teret nyer az önző anyagiasság, társada’munkat az. e - pc>lgárias~dás*< veszélye fenyegeti. A párt a szocialista tudat, közgondolkodás erősítése mellett sokszor szólt az "nyagi érdekeltségről, sőt a gazdasági mechanizmus reformja kapcsán még növelni

annak érdekében, hogy a falusi dolgozók életkörülményei közelebb kerüljenek a városi * dolgozókéhoz, javasolja:

1. A termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátásának rer.ds.ere — a nyugdíj- és a táppénzellátásban a szövetkezeti sajátosságot megtartva — a harmadik ötéves terv időszakában kerüljön a bérből és fizetés- bőt élők színvonalára.

2. Javasoljuk, hogy 1970 végéig a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka érje el a bérből és fizetésből élőkét.

Lakáskérd* *

Fontos társadalmi kérdés a lakáshelyzet további javítása. Ismeretes, hogy kidolgozásra került egy 15 éves terv, ii mely 1975-ig egymillió lakás építését irányozza elő. A második . ötéves tervben eredetileg 250 ezer lakás építése szerepel, ezt a számot a VIII. kongresszus fölemelte 3C0 ezerre, ténylegesen 282 ezer lakást sikerült fölépíteni. A harmadik ötéves tervben 300 ezer lakás építését irányozzuk elő. Ez az előirányzat alapjában megfelel a 15 éves terv időarányos részének.

A Központi Bizottság úgy véli, hogy a terv végrehajtása mellett ismét meg kell vizsgálni a lakás kérdést, mégpedig az építést, az elosztási ‘ rendszert és az igénylés rendszerét egyaránt. Az építésnél azt, hogy a tervet mi módon lehetne túlteljesíteni. A gazdasági reformmal összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy az üzemek létesíthessenek saját pénzügyi alapot, és saját kivitelezésben is építhessenek dolgozóiknak bizonyos számú lakást, továbbá, hogy a lakásépítő ipari kapacitást hogyan bővíthetnénk a kisipari termelőszövetkezetek bevonásával. Az elosztási rendszert is javítani kell oly módon, hogy abban a tanácsok fő szerephez jussanak, és az elosztás a nyilváriosság ellenőrzésével történjék. Az elosztás igazságosabbá csak akkor tehető, ha módosítjuk az igénylés rendszerét is. Akinek módja van, az csak megfelelő anyagi hozzájárulással igényelhessen, bizonyos jövedelemhatáron felül keresők pedig ne igényelhessenek és ne kaphassanak állami bérlakást.

Jelenlegi viszonyaink között a gazdasági építőmunka a párt, a forradalmárok számára az osztályharc központi kérdése. E munka sikerétől függ szocialista céljaink elérése, a munkásosztály, a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedése

is kívánja azt. Véleményünk szerint itt különböző kérdésekről van szó, közöttük két olyan jelenségről, amelyik közül az egyik káros és leküzdendő, a másik pedig telles összhangban van a szocialista elmélettel és gyakor- ’attal.

Az ismert korábbi hibák és az ellenforradalmi demagógia a szocializmus ingadozó híveinél átmenetileg kiábrándulásra és a szocialista eszmétől való eltávolodásra, nemegyszer valamiféle »-éljünk a mának« hangulatra vezetett. \z életszínvonal 1957-ben bekövetkezett jelentős emelkedése, a kisipar, a kiskereske- lelem felle-d'ilósc .» e.lek- vásárlás. a családiház-építéa,

s’en'élyffépkocsi'-’ásárlás, a külföldre utazás tömegessé válása, a nyugati tőkés országokkal létrejött széles fe- 1 {IJo* - (V-: nf1-r7l ^ krts^gtele(Folytatás az 5. oldalon.)

III.

Népgazdaságunk fejlődése és az előliünk áÜQ legfontosabb feladatok

A referátum ezután gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ismertette a második ötéves tervidőszak eredményeit az iparban, a mezőgazdaságban, szólt a vidék fokozott iparosításában elért előrehaladásról, majd aláhúzta:

— A Központi Bizottság a beszámolási időszakban átfogóan, kritikailag elemezte gazdasági fejlődésünket. Ez \a vizsgálat is megmutatta népgazdaságunk életerős alapjait,, az elért nagyarányú fejlődést, Ugyanakkor komoly fogyatékosságokat is feltárt.

A gazdasági münka főbb fogyatékosságai abban foglalhatók össze, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrások kihasználásának hatékonysága elmaradt a lehetőségektől. Gazdasági növekedésünk üteme a korábbi évekhez képest lassúbbodott. A termelő- eszközök kihasználása az ipari és a mezőgazdasági üzemekben nem volt kielégítő. Fontos gazdasági ágazatok fejlődését gátolta, hogy a termelés növekedésével nem tartott lépést a tárolás, a feldolgozás és a szállítás. Ennek következtében komoly károk keletkeztek. Ez rámutatott tervezőmunkánk komoly fogyatékosságaira.

A nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb volt, a fogyasztási alap a terv szerint, a felhalmozási alap a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a fogyasztás és a felhalmozás együttes összege meghaladta a nemzeti jövedelmet, kedvezőtlenül alakult a külkereskedelmi mérleg.

A Központi Bizottság e káros tendenciák láttán 1964 decemberi párthatározatban a pártszervezetekhez, a párttagsághoz, az állami és gazdasági vezetőkhöz, a munkásokhoz, a dolgozókhoz fordult. Napirendre került a gazdasági vezetés javítása, a rend megkövetelése, az általános munkafegyelem erősítése, a munkateljesítmények fokozása, a létszámgazdálkodás szigorítása. Ezeknek az intézkedéseknek nyomán 1965-ben a javulás sok jele mutatkozott, és az 1966. évi adatok azt muA gazdaságirányítási rendszer reformja

Kitért a referátum a gazdaságirányítási rendszer reformjára is. Aláhúzta: a reform célja erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, az életkörülmények javításának meggyorsítása. A reform lehetővé teszi, hogy a döhtési jogkörök jelentős része a kormány és a minisztériumok hatásköréből a vállalatok és a tanácsok hatáskörébe kerüljön. Azzal, hogy a gazdasági kérdések nagy tömegének eldöntése vállalati és tanácsi hatáskörbe kerül, a kormányzati szervek számára biztosítható, hogy figyelmüket az ellenőrzésre, a népgaz daság fő arányainak tudományosabb kialakítására, hosz- szabb távú tervek kidolgozó sára fordítsák.

A központi tervezésnek a Jövőben is elsőrendű szerepe

Pártunk újabb javaslatai is a szocialista társadalom teljes felépítését szolgálják

Életszínvonal, reálbér, reáljövedelem

IV.

A* eszmei-ideológiai munka kérdései

Anyagi ösztönzés és anyagiasság.

#