Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. november 20. Még egyszer a Mártírok terén levő zöldségboltról ÉV VÉGE ELŐTT K ezembe került a napokiban egy friss statisztikai jelentés megyénk gazdasági és kulturális helyzetéről az elmúlt kilenc hónap tükrében. Sokan úgy vélik, a számok unalmas olvasmányt jelentenek, most azonban úgy érzem, nem lehet erről szó, hiszen a statisztika életünkről, fejlődésünkről, előrehaladásunkról ad számot, s ez egyetlen embernek sem lehet közömbös. Nézzük sorjában: a megye szocialista ipara az 1—III. negyedévben 5 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Legnagyobb arányú az emelkedés a szövetkezeti iparban — 14 százalék —, a legkisebb pedig — 3 százalék — a minisztériumi iparban. Iparunk nagymértékben növelte termelését transzformátorból, tejből, főzelékkonzervből, savanyúságból, viszont csökkent a termelés vajból, cukorból, vágott baromfiból és gyümölcs- konzervből. Megyénk iparának külkereskedelmi átadása az országos szinthez viszonyítva — 8 százalékos az országos emelkedés — kimagasló: 27 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor volt. Üzemeinkben a termelés emelkedésének 40 százalékát termelékenységből valósították meg. Legkedvezőtlenebb az arány ismételten csak a minisztériumi iparban, ifct a termelékenység emelkedése mindössze 15 százalék. A munkások száma 3 százalékkal volt több, mint egy évvel ezelőtt, ennek ellenére a szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagos keresete elérte az 1536 forintot, s 6 százalékkal magasabb a múlt évi szintnél. Lehetne folytatni a számok felsorolását, hiszen a statisztika felöleli megyénk jelenlegi helyzetét; lehetne összehasonlító táblázatokat is közölni akár a mezőgazdasági eredményekről, akár a kereskedelem fejlődéséről. És másfél hónappal az év vége előtt talán beszélnünk is kellene a számokról s a számok nyomán a ránk váró feladatokról. K étségtelen, sok munka vár valamennyiünkre a következő hetekben, hiszen harmadik ötéves tervünk első esztendejét zárjuk december 31-én, s most derül majd ki, hogyan alapoztuk meg a terv egészét. A szocialista ipar termelési eredményei biztatóak, különösen örvendetesek a termelékenységi mutatók. Aligha kétséges bárki előtt is, hogy mindezeknek az eredményeknek az elérésében meghatározó szerepe volt a megyeszerte kibontakozó kongresszusi munkaversenynek. Pártunk rövidesen összeülő IX. kongresszusát kimagasló termelési eredményekkel, nagyszerű munkasikerekkel köszöntik gyáraink, üzemeink dolgozói. A munkások már az első percekben tisztában voltak annak jelentőségével, hogy a versenyben elérendő munkasikerek ösz- szességükben egész népünk javát, előrehaladását szolgálják. Van azonban a statisztikai jelentésnek egy árnyoldala is. Alapos elemzést érdemel az a tény, hogy ebben az évben valamennyi főbb gabonafélénk termésátlaga alacsonyabb volt a dunántúli megyék termésátlagánál. Senki sem tagadja: a mezőgazdasági termelés sok mindennek a függvénye. Befolyásolja az időjárás, az alkatrész- és üzemanyagellátás, és ehhez a témához kapcsolódik az is, hogy szövetkezeti parasztságunk átlagéletkora az 1960. évi 51 évről 56 évre emelkedett. A tagság 44 százaléka már 60 éves vagy ennél idősebb, és csak 3,3 százaléka 26 éves vagy enpél fiatalabb. Viszont az is igaz, hogy a környező megyékben — és az összes dunántúli megyében — sem volt jobb az időjárás, mint nálunk, és az átlagélet- korban sem állnak sokkal jobban, mint mi. Említettem, hogy alapos elemzést érdemel ez a tény. Közgazdasági és emberi elemzést is, hiszen emberi rugói is lehetnek a lemaradásnak. S ha idejében elvégezzük ezt a munkát, jövőre talán kedvezőbb lesz a kép mezőgazdaságunk legfontosabb ágáról. Másfél hónap van hátra az év végéig, tervünk teljesítéséig. Jön az év végi hajrá — erre is föl kell készülnünk. És azt is tudnunk kell, hogy esetleg sokkal kedvezőtlenebb körülmények között végezzük majd munkáikat, hiszen a tél már itt áll a küszöbön. S fagyban, hidegbsn sokkal nehezebb dolgozni, mint enyhe időben. M egyénk munkásai az elmúlt kilenc hónap alatt bizonyítottak. Arról még nem áll rendelkezésünkre adat, hogyan sikerült az októberi tervteljesítés, és hogyan állnak üzemeink a novemberi tervvel. Tény az, hogy a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny nem fejeződik be a kongresszus kezdetével, hanem tovább tart. S ez biztosítékot jelent évi tervünk teljesítésére. Polesz György Lapunkban már többször foglalkoztunk a Mártírok terén és a környékén lakók zöldség- és gyümölcsbeszerzési gondjaival. Javaslatunkra a MÉK júniusban felállított itt egy elárusítóhelyet. De már akkor szóba került, hogy ez nem végleges megoldás, mert a nyitott bódéban — ha az idő hidegebbre fordul — lehetetlen lesz az árusítás. Most levelet kaptunk a környék lakódtól. Azt kérik, segítsünk, hogy egy fedett, télen is árusító üzletét nyisson itt a MÉK. Beszéltünk a MÉK vezetőived, Küher János igazgatóval és Vadalma Tibor áruforgalmi osztályvezetővel. Elmondták, maguk is fontosnak tartják, hogy vagy a jelenlegi helyén, vagy a közelben egy állandó zöldség- és gyümölcsüzlet legyen. Tárgyaltak a városi tanács vezetőivel és a SZÖ- VOSZ-szal. A tanács azt javasolta, hogy a Diófa Vendéglő József Attila utcai oldalán építsen a MÉK egy üzletet, vagy állítson fel bódét. A helyszíni szemlén azonban nem találták megfelelőnek ezt a helyet, ezért a terv kútba esett. Pedig a SZÖVOSZ arról tájékoztatta a vállalatot, hogy 500 000 forintot biztosít erre a célra. Közben a pénzt más megyének adták, mert nem tudtak megegyezni — mondták a MÉK vezetői. Dr. Halomvári György, a városi tanács vb-titkára szerint is évek óta kérik a környéken lakó tanácstagok a zöldség- és gyümöícsüzlet felállítását. Üres, megfelelő raktárral ellátott helyiséget ugyan I nem tudnak adni, de azért kínálkozik megoldás. Ha az Április 4. utca és a Beloiannisz utca sarkán levő egykori üzletben lakókat más lakásba helyeznék, ezt a helyiséget átadhatnák a MÉK-nek. Adjon a vállalat annyi pénzt, hogy a lakóknak megfelelő lakást építhessünk. 150 000 forint elegendő is lenne. A jó szándék, a segíteni akarás tehát megvan, ebhez azonban péjaz is szükséges. A MÉK nagyon sokat tesz azért, hogy a növekvő igiényeket kielégítse, a maga erejéből azonban nem képes ezt az égető gondot megoldaná. A megoldás — jól tudjuk — nem várható egyik napról a máisikra. A MÉK vezetőinek azonban addig is intézkedniük kell, hogy a jelenlegi nyitott bódé helyére egy zárt, a mostaninál alkalmasabb elárusító- helyet állítsanak. (S zalai) Karácsonyi könyvek gyermekeknek Elkészült az 1967-es Gyermek Évkönyv külön a lányoknak, külön a fiúknak, a Kicsinyek képes albuma; »A Futrinka utca lakói«, benne: Böbe Baba, Cica Mica és tv-beli bábtársaik; a »-Minden napra egy mese« — 365 érdekes, izgalmas történet gyűjteménye. A halak életéről szól a »Vizek világa« Réber László rajzaival. »Egy év az Antarktiszon« címmel Titkos Ervin meteorológus útinaplója a Mimij sarkkutató állomás munkáját, életét mutatja be a fiatal olvasóknak. JOBB KÉSŐN, MINT SOHA A kaposvár—balatonlellei or szágúton már sok balesetet és kárt okozott a nagy esőzéskor az úttestre zúduló vízáradat. Most megtalálták a megoldást: kilenc átereszt építenek a veszélyeztetett szakaszokon. Oktatás — szépséghibákkal Szaporán csattog az olló a mester kezében a fonyódi ktsz férfifodrász részlegében. A mellette álló fiatal leány élénlten figyeli a gyakorlott mozdulatokat. Látszik rajtji, alaposan ki akarja használni a tanulóidőt, hogy ő is mielőbb a szakma avatott mestere lehessen. A mester szájában cigaretta. Ki sem veszi, szívja egyfolytában, s a füstöt a vendég orra alá fújja. Néha egy-egy szót vet oda a kislánynak, utasítja, hogy a következő vendéget szappanozza be. Szinte megállás nélkül dolgozik a mester meg egy fiatal segéd, a tanulóra még nem bíznak önálló munkát. Szappanoz, lemossa az arcot és tanul. S ha rászokik a dohányzásra, talán belerögződik az is, hogy tanítója egy csöppet sem zamrtatva fújta a füstöt a vendégre. Nem helyes az ilyen nevelési módszer! Ha nincs rá ideje, hogy megálljon addig, amíg a cigarettát elszívja, az illendőség megkívánja, hogy félrefordulva szívjon egyet- egyet a cigarettából, * ugyanúgy fújja ki a füstöt is. Nem nagy dolog, de gondolni kellene arra is, hogy nem minden vendég dohányzik, de még ha rabja is a cigarettának, nem valószínű, hogy örül az orra alá fújt füstnek. A tanuló dolga az is, hogy időnként összesöpörje a lehullott hajat, s tegyen a tűzre. A kislány nagyon szorgalmas. Nem is kell senkinek sem szólni, egy hosszú vassal megpiszkálja a tüzet, tesz rá néhány lapát szenet, és folytatja a szappanozást, majd lemossa egy másik vendég arcát. Anélkül, hogy előzőleg kezet mosna! Pedig a tűz megigazítása közben kormos lesz a keze. S vajon ki szereti, hogy arcát kormos, piszkos kézzel szappanozzák, mosogassák? A mesternek — talán a sok munka miatt — ez elkerüli figyelmét. Pedig nagy baj, ha ez a rossz szokás be- lercgződik egy fodrásztanulóba, s így dolgozik majd mint segéd, és ő is hasonló módon oktatja a rábízott tanulókat. Sz. L. A termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban (3) KÖZÖLETEK. MAGÁNOSOK. FIGYELEM! Irodák és lakások díszítésére vásároljon olcsón virágot! A városi tanács vb kertészeti részlege 2000 cserép dísznövényt kiárusít az alábbiak szerint: Asparágus sprengeri Asparágus plumósus Dracéna draco Dracéna indivisa Pálma phőenix Pálma chamerop Sansaviera ceylonica Eladás a Gorkij úti új kertészeti telepen mindennap 8 órától 16 óráig. á 20,— Ft á 20,Ft á 25,— Ft á 20,— Ft á 25,— Ft á 20,— Ft á 30,— Ft Hogyan fejlődhet a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenysége? (1957) KÖNNYEN ELLENŐRIZHETŐ TÉNY, hogy a szövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenysége eddig meglehetősen kezdetleges volt, és ezáltal nemcsak a tsz-ek, hanem a népgazdaság számára is jelentős tartalékok maradtak kihasználatlanul. A feldolgozás lehetőségének hiányában sok hasznosítható termék veszendőbe ment. A helyi kiegészítő tevékenység lassú fejlődése, helyenkénti korlátozása nemcsak a tsz-eket, hanem a népgazdaságot is olyan jövedelemforrásoktól fosztja meg, amelyek az egyébként meglevő mezőgazdasági kapacitások felhasználásával, az üzemben keletkezett hulladékok és melléktermékek feldolgozásával feltárhatók lennének. A tsz-ek szolgáltató és értékesítő tevékenysége pedig amellett, hogy növeli a tsz-ek jövedelmét, sokat segíthet a lakosság jobb élelmiszerellátásában, a mindennapi szükségletek kielégítésében. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a tsz-ek árbevételeinek ma még alig 10 százaléka származik a segéd-, melléküzemági és egyéb tevékenységből, a nem mezőgazdasági jellegű kiegészítő tevékenység révén elért bevételek pedig mindössze 2 százalékot tesznek ki. A szocialista átszervezés előtti években sok helyen foglalkoztak a mezőgazdasági termelés mellett más, gyakran ipari jellegű termelő tevékenységgel is. Az, hogy a termelőszövetkezetek nem mezőgazdasági jellegű tevékenysége nem fejlődött, csak részben az átszervezés következménye. A szövetkezetek ilyen irányú tevékenységét — legalábbis a közelmúltban — már nem a tsz-ek gazdasági lehetőségei, hanem elsősorban a különböző tiltó jogszabályok és az egyes irányító szervek értetlensége korlátozta. Nem kis szerepet játszott ebben az elterjedt — általában igaz — elvi megállapítás, hogy csak a korszerű, koncentrált nagyipar képes gazdaságosan, olcsón és gyorsan termelni. Ennek merev értelmezése következtében azonban megerősödtek azok a törekvések, amelyek minden olyan tevékenység felszámolását megkövetelték a szövetkezetektől, amely nem tipikusan a mezőgazdasági termelés szűkén értelmezett fogalmába tartozott. Az élet pedig már sok esetben bebizonyította, hogy a gazdaságosságot nem lehet szűkén, csupán egy«egy üzemre vagy akár iparágra vonatkoztatva értelmezni, hanem mindig azt a megoldást kell választani, amely az egész társadalom számára a leggazdaságosabb. A termelőszövetkezetek jelenlegi társadalmi— gazdasági helyzete, a feldolgozó vállalatok lehetőségei — minden meggondolás emellett szól — lehetővé és egyben szükségessé is teszik az ipar és a mezőgazdaság szorosabb együttműködését, a szövetkezetek gazdasági tevékenységének fejlesztését. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG MINDEZT MÉRLEGELTE, amikor a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatában a tsz-ek gazdasági tevékenységének bővítése mellett foglalt állást. En nek alapján a tsz-ek minden olyan tevékenységgel foglalkozhatnak, amelyre szükségük és lehetőségük van, amely iránt igény jelentkezik, és a maguk és a népgazdaság számára gazdaságosan tudják megoldani. A tsz-ek gazdálkodási körébe tartozhatnak tehát a jövőben azok a tevékenységek is — pl. az értékesítés, takarmánykeverés, szállítás, tárolás, gépműhelyépítés, feldolgozás —, amelyeket a különböző jogszabályok eddig tiltottak, vagy külön engedélyhez kötöttek. Sokan félnek attól, hogy a tsz-ek gazdálkodási körének bővítése a mezőgazdasági rációt, bérfoglalkoztatást termelés rovására mehet. Ez bedolgozást is. és természetesen egy-egy szövetkezet esetében megtörténhet. Ilyenkor a hatósági beavatkozás indokolt lehet. A nagyobb arányú kiegészítő tevékenységgel foglalkozó tsz-ek példája azonban azt bizonyítja — és a józan ész is ezt diktálja —, hogy a tsz-ek ilyen irányú tényKe- dése nemhogy visszaszorítaná, hanem inkább biztonságossá, megalapozottabbá teszi a mezőgazdasági termelést, és olyan tartalékokat szabadít fel, amelyek az egész mezőgazdaság fejlődését meggyorsítják. Ha a termelőszövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenységük megkezdésekor figyelembe veszik a tsz munkaerőhelyzetét, természeti vagy más jellegű adottságait, fölmérik a piacot és saját lehetőségeiket, a termékkel szemben támasztott minőségi és egészségügyi követelményeknek meg tudnak felelni, és mindezeket a tényezőket mérlegelve tevékenységük bővítése gazdaságosnak ígérkezik, akkor ez a népgazdaságnak is hasznot eredményez. A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG BŐVÍTÉSÉT IGÉNYLI többek között, hogy a téli hónapokban a mezőgazdasági munka jellege miatt a tsz-tagok százezrei tétlenségre vannak kárhoztatva. A tsz-ekben egy dolgozó tsz-tagra évi átlagban 200 ledolgozott munkanap jut, a gyenge tsz-ekben pedig még ennél is kevesebb. A téli foglalkoztatás a népgazdaság számára sok százezernyi új munkaerőt, a tsz-ek számára új jövedelemforrásokat, a tsz-tagoknak pedig személyi jövedelmük növelését jelenti. Különösen jelentős lenne nemcsak a téli időszakban, hanem általában is a gyenge tsz-ek ilyen irányú tevékenységének bővítése, beleértve a közeli ipari üzemekkel kialakított koopeSokféle előnyt ígér a tsz- ek és az élelmiszeripar együttműködése, a tsz-ek saját feldolgozó tevékenységének fejlesztése. A mezőgazdasági termékek ún. előfel- dölgozása sokat segíthet a ma gyakran jelentkező szállítási nehézségeiken, és egyben olcsóbbá is teszi a szállítást, hiszen kisebb tömegű, de nagyobb értékű terméket kell továbbítani. Másrészt a tsz- ek saját feldolgozó kapacitásának növelésével nagy mennyiségű olyan terméket dolgozhatnak fel, ami korábban pocsékba ment, s ugyanakkor hasznosan kiegészíthetik az élelmiszeripari termelést is. A termelőszövetkezetek fő partnerei természetesen továbbra is a felvásárló vállalatok maradnak, de sokféle lehetőség adódik az állami kiskereskedelemmel, a közülietekkel, a vendéglátóiparral, illetve közvetlenül a lakossággal kiépítendő értékesítési kapcsolatokra is. Ez megrövidíti az áru útját, s a felhasználók frissebb, jobb minőségű és általában olcsóbb termékhez juthatnak. Az is bizonyos, hogy a tsz-ek értékesítő tevékenységének fejlődése egészséges versenyt eredményez a különböző értékesítő vállalatok között, s ennek elsősorban a lakosság látja majd hasznát. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK gazdasági tevékenységének bővítéséhez tehát a közös gazdaságoknak is, a népgazdaságnak is olyan érdekei fűződnek, amelyeket jobb lenne minél előbb érvényesíteni. Az irányító szervek akkor járnak el helyesen, ha gondosan mérlegelve a lehetőségeket, segítik és ösztönzik a tsz-eket gazdasági tevékenységük bővítésére. Dr. Dankovits László
