Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. november 20. Még egyszer a Mártírok terén levő zöldségboltról ÉV VÉGE ELŐTT K ezembe került a na­pokiban egy friss sta­tisztikai jelentés me­gyénk gazdasági és kulturális helyzetéről az elmúlt kilenc hónap tükrében. Sokan úgy vélik, a számok unalmas ol­vasmányt jelentenek, most azonban úgy érzem, nem le­het erről szó, hiszen a sta­tisztika életünkről, fejlődé­sünkről, előrehaladásunkról ad számot, s ez egyetlen ember­nek sem lehet közömbös. Nézzük sorjában: a megye szocialista ipara az 1—III. ne­gyedévben 5 százalékkal ter­melt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Legna­gyobb arányú az emelkedés a szövetkezeti iparban — 14 százalék —, a legkisebb pe­dig — 3 százalék — a mi­nisztériumi iparban. Iparunk nagymértékben növelte ter­melését transzformátorból, tej­ből, főzelékkonzervből, sava­nyúságból, viszont csökkent a termelés vajból, cukorból, vá­gott baromfiból és gyümölcs- konzervből. Megyénk iparának külke­reskedelmi átadása az orszá­gos szinthez viszonyítva — 8 százalékos az országos emel­kedés — kimagasló: 27 szá­zalékkal több, mint tavaly ilyenkor volt. Üzemeinkben a termelés emelkedésének 40 százalékát termelékenységből valósították meg. Legkedve­zőtlenebb az arány ismétel­ten csak a minisztériumi iparban, ifct a termelékenység emelkedése mindössze 15 szá­zalék. A munkások száma 3 szá­zalékkal volt több, mint egy évvel ezelőtt, ennek ellenére a szocialista iparban foglal­koztatottak havi átlagos ke­resete elérte az 1536 forintot, s 6 százalékkal magasabb a múlt évi szintnél. Lehetne folytatni a számok felsorolását, hiszen a statisz­tika felöleli megyénk jelen­legi helyzetét; lehetne össze­hasonlító táblázatokat is kö­zölni akár a mezőgazdasági eredményekről, akár a keres­kedelem fejlődéséről. És más­fél hónappal az év vége előtt talán beszélnünk is kellene a számokról s a számok nyomán a ránk váró feladatokról. K étségtelen, sok munka vár valamennyiünkre a következő hetekben, hiszen harmadik ötéves ter­vünk első esztendejét zárjuk december 31-én, s most de­rül majd ki, hogyan alapoz­tuk meg a terv egészét. A szocialista ipar termelési ered­ményei biztatóak, különösen örvendetesek a termelékeny­ségi mutatók. Aligha kétséges bárki előtt is, hogy mindezek­nek az eredményeknek az el­érésében meghatározó szerepe volt a megyeszerte kibontako­zó kongresszusi munkaver­senynek. Pártunk rövidesen összeülő IX. kongresszusát ki­magasló termelési eredmé­nyekkel, nagyszerű munkasi­kerekkel köszöntik gyáraink, üzemeink dolgozói. A munká­sok már az első percekben tisztában voltak annak jelen­tőségével, hogy a versenyben elérendő munkasikerek ösz- szességükben egész népünk javát, előrehaladását szolgál­ják. Van azonban a statisztikai jelentésnek egy árnyoldala is. Alapos elemzést érdemel az a tény, hogy ebben az évben valamennyi főbb gabonafé­lénk termésátlaga alacsonyabb volt a dunántúli megyék ter­mésátlagánál. Senki sem ta­gadja: a mezőgazdasági termelés sok mindennek a függvénye. Befolyásolja az időjárás, az alkatrész- és üzemanyagellátás, és ehhez a témához kapcsolódik az is, hogy szövetkezeti parasztsá­gunk átlagéletkora az 1960. évi 51 évről 56 évre emelke­dett. A tagság 44 százaléka már 60 éves vagy ennél idő­sebb, és csak 3,3 százaléka 26 éves vagy enpél fiatalabb. Vi­szont az is igaz, hogy a kör­nyező megyékben — és az összes dunántúli megyében — sem volt jobb az időjárás, mint nálunk, és az átlagélet- korban sem állnak sokkal job­ban, mint mi. Említettem, hogy alapos elemzést érdemel ez a tény. Közgazdasági és emberi elem­zést is, hiszen emberi rugói is lehetnek a lemaradásnak. S ha idejében elvégezzük ezt a munkát, jövőre talán kedve­zőbb lesz a kép mezőgazda­ságunk legfontosabb ágáról. Másfél hónap van hátra az év végéig, tervünk teljesíté­séig. Jön az év végi hajrá — erre is föl kell készülnünk. És azt is tudnunk kell, hogy esetleg sokkal kedvezőtlenebb körülmények között végezzük majd munkáikat, hiszen a tél már itt áll a küszöbön. S fagyban, hidegbsn sokkal ne­hezebb dolgozni, mint enyhe időben. M egyénk munkásai az el­múlt kilenc hónap alatt bizonyítottak. Ar­ról még nem áll rendelkezé­sünkre adat, hogyan sikerült az októberi tervteljesítés, és hogyan állnak üzemeink a novemberi tervvel. Tény az, hogy a pártkong­resszus tiszteletére indított munkaverseny nem fejeződik be a kongresszus kezdetével, hanem tovább tart. S ez biz­tosítékot jelent évi tervünk teljesítésére. Polesz György Lapunkban már többször foglalkoztunk a Mártírok te­rén és a környékén lakók zöld­ség- és gyümölcsbeszerzési gondjaival. Javaslatunkra a MÉK júniusban felállított itt egy elárusítóhelyet. De már akkor szóba került, hogy ez nem végleges megoldás, mert a nyitott bódéban — ha az idő hidegebbre fordul — lehetet­len lesz az árusítás. Most leve­let kaptunk a környék lakódtól. Azt kérik, segítsünk, hogy egy fedett, télen is árusító üzletét nyisson itt a MÉK. Beszéltünk a MÉK vezetői­ved, Küher János igazgatóval és Vadalma Tibor áruforgalmi osztályvezetővel. Elmondták, maguk is fontosnak tartják, hogy vagy a jelenlegi helyén, vagy a közelben egy állandó zöldség- és gyümölcsüzlet le­gyen. Tárgyaltak a városi ta­nács vezetőivel és a SZÖ- VOSZ-szal. A tanács azt java­solta, hogy a Diófa Vendéglő József Attila utcai oldalán építsen a MÉK egy üzletet, vagy állítson fel bódét. A helyszíni szemlén azonban nem találták megfelelőnek ezt a helyet, ezért a terv kútba esett. Pedig a SZÖVOSZ arról tájékoztatta a vállalatot, hogy 500 000 forintot biztosít erre a célra. Közben a pénzt más me­gyének adták, mert nem tud­tak megegyezni — mondták a MÉK vezetői. Dr. Halomvári György, a városi tanács vb-titkára sze­rint is évek óta kérik a kör­nyéken lakó tanácstagok a zöldség- és gyümöícsüzlet fel­állítását. Üres, megfelelő rak­tárral ellátott helyiséget ugyan I nem tudnak adni, de azért kí­nálkozik megoldás. Ha az Áp­rilis 4. utca és a Beloiannisz utca sarkán levő egykori üzlet­ben lakókat más lakásba he­lyeznék, ezt a helyiséget átad­hatnák a MÉK-nek. Adjon a vállalat annyi pénzt, hogy a lakóknak megfelelő lakást építhessünk. 150 000 forint ele­gendő is lenne. A jó szándék, a segíteni aka­rás tehát megvan, ebhez azon­ban péjaz is szükséges. A MÉK nagyon sokat tesz azért, hogy a növekvő igiényeket kielégítse, a maga erejéből azonban nem képes ezt az égető gondot meg­oldaná. A megoldás — jól tudjuk — nem várható egyik napról a máisikra. A MÉK vezetőinek azonban addig is intézkedniük kell, hogy a jelenlegi nyitott bódé helyére egy zárt, a mos­taninál alkalmasabb elárusító- helyet állítsanak. (S zalai) Karácsonyi könyvek gyermekeknek Elkészült az 1967-es Gyer­mek Évkönyv külön a lá­nyoknak, külön a fiúknak, a Kicsinyek képes albuma; »A Futrinka utca lakói«, benne: Böbe Baba, Cica Mica és tv-beli bábtársaik; a »-Min­den napra egy mese« — 365 érdekes, izgalmas történet gyűjteménye. A halak életé­ről szól a »Vizek világa« Réber László rajzaival. »Egy év az Antarktiszon« címmel Titkos Ervin meteorológus útinaplója a Mimij sarkku­tató állomás munkáját, éle­tét mutatja be a fiatal olva­sóknak. JOBB KÉSŐN, MINT SOHA A kaposvár—balatonlellei or szágúton már sok balesetet és kárt okozott a nagy esőzéskor az úttestre zúduló víz­áradat. Most megtalálták a megoldást: kilenc átereszt építenek a veszélyeztetett szakaszokon. Oktatás — szépséghibákkal Szaporán csattog az olló a mester kezében a fonyódi ktsz férfifodrász részlegében. A mellette álló fiatal leány élénlten figyeli a gyakorlott mozdulatokat. Látszik rajtji, alaposan ki akarja használni a tanulóidőt, hogy ő is mi­előbb a szakma avatott mes­tere lehessen. A mester szájában cigaret­ta. Ki sem veszi, szívja egy­folytában, s a füstöt a ven­dég orra alá fújja. Néha egy-egy szót vet oda a kis­lánynak, utasítja, hogy a kö­vetkező vendéget szappanoz­za be. Szinte megállás nélkül dolgozik a mester meg egy fiatal segéd, a tanulóra még nem bíznak önálló munkát. Szappanoz, lemossa az arcot és tanul. S ha rászokik a do­hányzásra, talán belerögző­dik az is, hogy tanítója egy csöppet sem zamrtatva fúj­ta a füstöt a vendégre. Nem helyes az ilyen neve­lési módszer! Ha nincs rá ideje, hogy megálljon addig, amíg a cigarettát elszívja, az illendőség megkívánja, hogy félrefordulva szívjon egyet- egyet a cigarettából, * ugyanúgy fújja ki a füstöt is. Nem nagy dolog, de gon­dolni kellene arra is, hogy nem minden vendég dohány­zik, de még ha rabja is a ci­garettának, nem valószínű, hogy örül az orra alá fújt füstnek. A tanuló dolga az is, hogy időnként összesöpörje a le­hullott hajat, s tegyen a tűz­re. A kislány nagyon szor­galmas. Nem is kell senki­nek sem szólni, egy hosszú vassal megpiszkálja a tüzet, tesz rá néhány lapát szenet, és folytatja a szappanozást, majd lemossa egy másik vendég arcát. Anélkül, hogy előzőleg kezet mosna! Pedig a tűz megigazítása közben kormos lesz a keze. S vajon ki szereti, hogy ar­cát kormos, piszkos kézzel szappanozzák, mosogassák? A mesternek — talán a sok munka miatt — ez elke­rüli figyelmét. Pedig nagy baj, ha ez a rossz szokás be- lercgződik egy fodrásztanu­lóba, s így dolgozik majd mint segéd, és ő is hasonló módon oktatja a rábízott tanulókat. Sz. L. A termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban (3) KÖZÖLETEK. MAGÁNOSOK. FIGYELEM! Irodák és lakások díszítésére vásároljon olcsón virágot! A városi tanács vb kertészeti részlege 2000 cserép dísznövényt kiárusít az alábbiak szerint: Asparágus sprengeri Asparágus plumósus Dracéna draco Dracéna indivisa Pálma phőenix Pálma chamerop Sansaviera ceylonica Eladás a Gorkij úti új kertészeti telepen minden­nap 8 órától 16 óráig. á 20,— Ft á 20,­Ft á 25,— Ft á 20,— Ft á 25,— Ft á 20,— Ft á 30,— Ft Hogyan fejlődhet a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenysége? (1957) KÖNNYEN ELLENŐRIZ­HETŐ TÉNY, hogy a szövet­kezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenysége eddig meglehetősen kezdetle­ges volt, és ezáltal nemcsak a tsz-ek, hanem a népgazda­ság számára is jelentős tar­talékok maradtak kihaszná­latlanul. A feldolgozás lehe­tőségének hiányában sok hasznosítható termék ve­szendőbe ment. A helyi ki­egészítő tevékenység lassú fejlődése, helyenkénti korlá­tozása nemcsak a tsz-eket, hanem a népgazdaságot is olyan jövedelemforrásoktól fosztja meg, amelyek az egyébként meglevő mezőgaz­dasági kapacitások felhaszná­lásával, az üzemben keletke­zett hulladékok és mellékter­mékek feldolgozásával feltár­hatók lennének. A tsz-ek szolgáltató és értékesítő tevé­kenysége pedig amellett, hogy növeli a tsz-ek jövedelmét, sokat segíthet a lakosság jobb élelmiszerellátásában, a mindennapi szükségletek ki­elégítésében. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a tsz-ek ár­bevételeinek ma még alig 10 százaléka származik a se­géd-, melléküzemági és egyéb tevékenységből, a nem mezőgazdasági jellegű ki­egészítő tevékenység révén elért bevételek pedig mind­össze 2 százalékot tesznek ki. A szocialista átszervezés előtti években sok helyen foglalkoztak a mezőgazdasági termelés mellett más, gyak­ran ipari jellegű termelő te­vékenységgel is. Az, hogy a termelőszövetkezetek nem mezőgazdasági jellegű tevé­kenysége nem fejlődött, csak részben az átszervezés követ­kezménye. A szövetkezetek ilyen irányú tevékenységét — legalábbis a közelmúltban — már nem a tsz-ek gazdasági lehetőségei, hanem elsősorban a különböző tiltó jogszabá­lyok és az egyes irányító szervek értetlensége korlátoz­ta. Nem kis szerepet játszott ebben az elterjedt — általá­ban igaz — elvi megállapí­tás, hogy csak a korszerű, koncentrált nagyipar képes gazdaságosan, olcsón és gyor­san termelni. Ennek merev értelmezése következtében azonban megerősödtek azok a törekvések, amelyek min­den olyan tevékenység fel­számolását megkövetelték a szövetkezetektől, amely nem tipikusan a mezőgazdasági termelés szűkén értelmezett fogalmába tartozott. Az élet pedig már sok esetben bebi­zonyította, hogy a gazdasá­gosságot nem lehet szűkén, csupán egy«egy üzemre vagy akár iparágra vonatkoztatva értelmezni, hanem mindig azt a megoldást kell válasz­tani, amely az egész társa­dalom számára a leggazda­ságosabb. A termelőszövetke­zetek jelenlegi társadalmi— gazdasági helyzete, a fel­dolgozó vállalatok lehetőségei — minden meggondolás emellett szól — lehetővé és egyben szükségessé is teszik az ipar és a mezőgazdaság szorosabb együttműködését, a szövetkezetek gazdasági tevé­kenységének fejlesztését. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG MINDEZT MÉRLEGELTE, amikor a gazdasági mecha­nizmus reformjáról szóló ha­tározatában a tsz-ek gazda­sági tevékenységének bővíté­se mellett foglalt állást. En nek alapján a tsz-ek minden olyan tevékenységgel foglal­kozhatnak, amelyre szüksé­gük és lehetőségük van, amely iránt igény jelentke­zik, és a maguk és a nép­gazdaság számára gazdaságo­san tudják megoldani. A tsz-ek gazdálkodási körébe tartozhatnak tehát a jövőben azok a tevékenységek is — pl. az értékesítés, takarmány­keverés, szállítás, tárolás, gépműhelyépítés, feldolgozás —, amelyeket a különböző jogszabályok eddig tiltottak, vagy külön engedélyhez kö­töttek. Sokan félnek attól, hogy a tsz-ek gazdálkodási körének bővítése a mezőgazdasági rációt, bérfoglalkoztatást termelés rovására mehet. Ez bedolgozást is. és természetesen egy-egy szö­vetkezet esetében megtörtén­het. Ilyenkor a hatósági be­avatkozás indokolt lehet. A nagyobb arányú kiegészítő tevékenységgel foglalkozó tsz-ek példája azonban azt bizonyítja — és a józan ész is ezt diktálja —, hogy a tsz-ek ilyen irányú tényKe- dése nemhogy visszaszoríta­ná, hanem inkább biztonsá­gossá, megalapozottabbá te­szi a mezőgazdasági terme­lést, és olyan tartalékokat szabadít fel, amelyek az egész mezőgazdaság fejlődé­sét meggyorsítják. Ha a ter­melőszövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató te­vékenységük megkezdésekor figyelembe veszik a tsz mun­kaerőhelyzetét, természeti vagy más jellegű adottságait, fölmérik a piacot és saját le­hetőségeiket, a termékkel szemben támasztott minőségi és egészségügyi követelmé­nyeknek meg tudnak felelni, és mindezeket a tényezőket mérlegelve tevékenységük bő­vítése gazdaságosnak ígérke­zik, akkor ez a népgazdaság­nak is hasznot eredményez. A GAZDASÁGI TEVÉ­KENYSÉG BŐVÍTÉSÉT IGÉNYLI többek között, hogy a téli hónapokban a mező­gazdasági munka jellege miatt a tsz-tagok százezrei tétlenségre vannak kárhoz­tatva. A tsz-ekben egy dol­gozó tsz-tagra évi átlagban 200 ledolgozott munkanap jut, a gyenge tsz-ekben pe­dig még ennél is kevesebb. A téli foglalkoztatás a népgaz­daság számára sok százezer­nyi új munkaerőt, a tsz-ek számára új jövedelemforráso­kat, a tsz-tagoknak pedig sze­mélyi jövedelmük növelését jelenti. Különösen jelentős lenne nemcsak a téli idő­szakban, hanem általában is a gyenge tsz-ek ilyen irá­nyú tevékenységének bővíté­se, beleértve a közeli ipari üzemekkel kialakított koope­Sokféle előnyt ígér a tsz- ek és az élelmiszeripar együttműködése, a tsz-ek sa­ját feldolgozó tevékenységé­nek fejlesztése. A mezőgaz­dasági termékek ún. előfel- dölgozása sokat segíthet a ma gyakran jelentkező szállítási nehézségeiken, és egyben ol­csóbbá is teszi a szállítást, hiszen kisebb tömegű, de nagyobb értékű terméket kell továbbítani. Másrészt a tsz- ek saját feldolgozó kapacitá­sának növelésével nagy mennyiségű olyan terméket dolgozhatnak fel, ami koráb­ban pocsékba ment, s ugyan­akkor hasznosan kiegészíthe­tik az élelmiszeripari terme­lést is. A termelőszövetkezetek fő partnerei természetesen to­vábbra is a felvásárló válla­latok maradnak, de sokféle lehetőség adódik az állami kiskereskedelemmel, a közül­ietekkel, a vendéglátóiparral, illetve közvetlenül a lakos­sággal kiépítendő értékesítési kapcsolatokra is. Ez megrö­vidíti az áru útját, s a fel­használók frissebb, jobb mi­nőségű és általában olcsóbb termékhez juthatnak. Az is bizonyos, hogy a tsz-ek ér­tékesítő tevékenységének fej­lődése egészséges versenyt eredményez a különböző ér­tékesítő vállalatok között, s ennek elsősorban a lakosság látja majd hasznát. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK gazdasági tevékeny­ségének bővítéséhez tehát a közös gazdaságoknak is, a népgazdaságnak is olyan ér­dekei fűződnek, amelyeket jobb lenne minél előbb érvé­nyesíteni. Az irányító szer­vek akkor járnak el helye­sen, ha gondosan mérlegelve a lehetőségeket, segítik és ösztönzik a tsz-eket gazda­sági tevékenységük bővítésé­re. Dr. Dankovits László

Next

/
Thumbnails
Contents