Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

Vasárnap, 1966. november 26. 5 SOMOGYI EPLAP VIKTOR VÉLEMÉIHIYII Mostanában korán beszökilt az este. Először mindig a sze­relőpadok fö­lött kattintják fel a villanyt, így a műhely hátsó részében csak a tárgyak körvonalait le­het kivenni. A bejárat előtt egyetlen égő birkózóik a sö­tétséggel. Né­gyen dolgoznak a padok mel­lett. Egy svájci­sapkás idősebb ember, egy szé­les vállú, köp­cös szerelő és két fiatal. A két fiatal közül az egyik most lépett ki a gyerekkorból, a másikat a nyár óta legényként tartják számon. A legényt Vojkovics Viktornak hívják. Az olajos ruhában is megnye­rő egyéniség. Még a nyáron beszéltem egyik tanárával. Ar­ról érdeklődtem, milyen jövőt jósol a frissen végzett szán­tóföldi növénytermesztő gé­pész szakmunkásoknak. A ta­nár Viktort említette példa­ként: »Ez a fiú úgy szereti a gépeket, annyira kitartó, és olyan szorgalmas, hogy már itt is tekintélye volt a társai előtt. Kitűnő bizonyítvánnyal lett szakmunkás. Az országos versenyen ő nyerte el a szak­ma kiváló tanulója címet. Ka valakit érdemes fölkeresni, ak­kor őt igen. Mert nagyon nagy örömmel ment haza, a görge- tegi Búzakalász Tsz-be. Én biztos vagyok abban, hogy Viktor megállja a helyét. A többi már azon múlik, hogy törődnek-e vele.•« A tanártól kapott tájékozta­táshoz még ennyi tartozik: Viktor jeles bizonyítvánnyal végezte el az általános iskolát. Három éve sokan csóválták a fejüket Görgetegen: »Kár érte. A garantált munkadíjazás tapasztalatai (Tudósítónktól.) A tabi járás vezetőinek javas­latára a gyengén gazdálkodó és korábban mérleghiánnyal záró tsz-ek közül a somogydöröcskei á mült évben, az andocsi, a bony- nyai, a kisbárapáti és a somi pedig az idén vezette be a ga- ranált munkadíjazást, illetve a munkanap-támogatásos módszert. A tagok az állami támogatásból minden hónap végén készpénzben kapják meg munkadíjuk 80 szá­zalékát, a fennmaradó 20 száza­lékot év végén számolják el. A járási párt- és tanács vb legutóbbi együttes ülésén egyebek között e munkadíjazás tapaszta­latait vitatták meg. Megállapítot­ták, hogy e tapasztalatok több szempontból kedvezőek. A tagok azonkívül, hogy rendszeres pénz- előleget kapnak, a terményekből szükségletüknek megfelelően vá­sárolhatnak. Így elejét vehetik annak, hogy azok jussanak több természetbeli részesedéshez, akik főként a részes művelésben vet­tek részt. Ezáltal csökkent a bér- feszültség. Hogy a végzett mun­kákért ki mennyit' fog kapni, ezt is könnyebb most már megmon­dani. Nagyrészt a havi készpénz- fizetésnek köszönhető, hogy eb­ben az évben Bonnyára 14, An- docsra 13, Kisbárapátiba 5, Som­ba és Somogydöröcskére 4—4 fia­tal tért vissza. A kisbárapáti ki­vételével minden ilyen termelőszö­vetkezetben növekedett az áru- értékesítés mértéke, s javult a munka minősége. E kísérleti módszer még ered­ményesebbé tjeiére a járás két végrehajtó bizottsága több hatá­rozati javaslatot fogadott el az együttes ülésen. Olyan éles esze van, mint a borotva. És most tessék! Beje­lentette szüleinek, hogy trak­toros akar lenni.-« Még az öre­gek is miregtek-morogtak. »Traktorosnak bárki beállhat — mondták. — Mit kell ahhoz tudni? Semmit. Ezt a gyereket magasabb iskolába kell külde­ni. Taníttatni kell, hogy le­gyen belőle valaki.- Tán egyet­len segítője akadt, Jakab Gyu- szi bácsi, a műhelyfőnök. Az csak mosolygott a szóbeszéden. Tudta, mondhatnak bármit, Viktor hű marad a traktorhoz. A falu első szakmunkása tu­lajdonképpen két győzelmet aratott Azzal, hogy valóra vál­totta tervét, rácáfolt a közvé­leményre, és akarva-akaratlan megváltoztatta azt. Megtört a jég. Ma már Görgtegen is rangot jelent szakképzett trak­AZ ELSŐ SZAVA ®ak^' zás. Nem szereti a nyilvá­nosságot. De amikor az em­berekre terelődik a szó, a változó, egyre újabb prob­lémákkal előrukkoló életről beszégetünk, megelevenedik a hangja. Kedvesen, mosoly­gósán ül szemben velem a tárgyalóasztalnál. Ezt a mosolyt jól ismerik a Kefeanyag-kikészítő Vál­lalat minden műhelyében. Dódity Miklósáé — vagy ahogy az üzemben nevezik: r anica — olyan aki magába tudja saját gondjait azért, vállalhassa az üzem, munkatársak gondját. A megfogalmazás ellen először tiltakozik: — Nekem nincsenek külö­nösebb gondjaim. Később aztán maga is megerősíti, hogy a család elég sok elfoglaltságot je­lent. Naponta egyszer vé­gigutazza s egyszer végig­gyalogolja a várost. Reggel hattól délután kettőig cso­portvezető a serteműhely- ben. Amikor a többiek lete­szik a munkát, hazaindul­nak, ő hozzálát a szakszer­vezeti munkához. Igaz, hogy közben is csinálja^ Ha ide­je engedi, el-elugrik vala­mit elintézni. De hát a dóluitánosokkal csak akkor találkozik, ha bent marad. S találkozni velük is kell. Amíg az üzemben megol­dandó feladatokról tárgyal, már félig otthon van. Hi­szen délután a gyerekek leckét írnak, tanulnak. Ha végez, csak futhat haza, utazni nem tud. Az autó­torosnak lenni. És ami ugyan­csak lényeges: három fiatal követi példáját, ők is szak­munkások akarnak lenni. Hátraülünk, a homályos sa­rokba. A bizonyítványosztás óta öt hónap telt el. Mi min­den történt Viktorral ez alatt az idő alatt? — örültek, hogy hazajöt­tem, mert éppen üresen állt a Dutra. Dolgoztam és tanultam. Az iskola után lehetőségem nyílt arra, hogy jogosítványt szerezzek személy- és teher­gépkocsi-vezetésből. Le is vizs­gáztam, és most hivatásos jo­gosítványom van. — Megtalálta a számítását? Bölcsen válaszol: — Mindenki annyira találja meg számítását, amennyire alkarja. Az teljesen rajtam áll, hogyan dolgozom, és hogyan viselkedem. Itt náiunk is a munka és a viselkedés a mérv­adó. Az ember csak annyit kaphat, amennyit dolgozik. Ez így van jól... — Mi kell ahhoz, hogy jó traktoros legyen valakiből? — Először is az, hogy szeres­sük a gépet. Aztán meg úgy meg keil ismerni, mintha sze­relő volna az ember. Nem akármilyen szerelő, hanem jó szerelő. Olyan jó, mint Jakab Gyuszd bácsi. Szerintem ez kell, mert nem olcsó mulatság a gép. Az oktalan emberek nagy károkat tudnak tenni benne. Legyen kitüntetés, ha valakire gépet bíznak ... A Cézi, a műhely kutyája egy pillanatra sem veszi le szemét Viktorról. Azt mond­ják, úgy várta haza a fiút, mint a leghűségesebb barát. Ha Viktor gépre ül, és kimegy a határba, a Cézi elkíséri, és órákon át nézi, ahogy dolgo­zóik. busz már régen elment, a másik meg sokára jön. Hazafelé mindig gyalog teszi meg az utat. Két esztendeje — amióta megválasztották szakszerve­zeti titkárnak — kell gya­logolnia. Azelőtt őt is meg­várta az autóbusz. Kaposvárt ezen az üze­men keresztül ismerte meg. XX>DOOOOOOOOOOOOOOCOCC n^ujúacL Tizenhárom évvel ezelőtt költözött ide Békés megyé­ből. Ez az idő hozzáforrasz­totta nemcsak az üzemhez, a városhoz is. — Szeretem ezt a vidéket. Először furcsa volt távol élni a szülőföldtől, de mi­óta megszülettek a gyere­kek, megszoktam én is. AMIKOR BELÉPETT az üzembe, még minden­honnan petróleumszag áradt. Abban az időben petróleum­ban mosták a szőrt. Ez a szag annyira beleitta ma­gát a hajba, bőrbe, nogy akik vele dolgoztak, soha nem tudtak szabadulni tő­le. A fodrásznő erről a ke­sernyés szagról ismerte meg az üzemben dolgozó nőket. Ledig nem ez volt a leg­jellemzőbb rájuk, hanem a szorgalom, a kitartás, az áldozatvállalás. A petróleumot jobb, kor­szerűbb mosóanyag szorítot­Németh Sándor asszony, gyűrni hogy XXXXXXXXXXXXXX5000000C a kremtartalmanal fogva a bőrre jobban tapad. Különleges összetétele a bőrt hamvassá és bársonyossá teszi. SZAKTAN ACS ADAS AZ ILLATSZERBOLTOKBAN. (4736) Fontos feladat a termőtalajok védelme, javítása Évente több millió forint értékű terméskiesés a termőréteg pusztulása miatt Rendkívül fontos és idősze­rű probléma megtárgyalását tűzte napirendjére a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lya, a Magyar Agrártudományi Egyesület Talajtani Társasága és az Agrártudományi Egyesü­let megyei szervezetének nö­vénytermesztési szakosztálya. Mintegy százötven mezőgaz­dasági szakemberrel tanács­koztak a talajjavítás és a ta­lajvédelem helyzetéről, a to­vábbi feladatokról. Nemcsak megyénkben, ha­zánkban, hanem világviszony­latban is mindinkább a gaz­dálkodás homlokterébe kerül ez a kérdés. Ahogy ár. Soós Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettes, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület elnö­ke bevezető előadásában mon­dotta, nálunk fokozott nép- gazdasági feladat a talajjaví­tás és a talajvédelem, hiszen a mezőgazdasági termelés nö­velésének elsőrendű föltétele a termőföld védelme. Orszá­gosan a termőterületnek mint­egy ötven százaléka beteg, le­romlott, és évenként mintegy 3—4 milliárd forintra tehető az a veszteség, melyet a víz és a szél pusztítása okoz. So­mogybán még ennél is rosz- szabb a helyzet: nálunk a me­zőgazdasági területnek csak­nem hetven százaléka szorul javításra és védelemre. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy a mezőgazdasági termőterület számottevően — 1936 és 1965 között mintegy 60 000 hold­dal — csökkent a megyében. Kiss Andor, az OMMI me­liorációs osztályának vezetője két csoportba sorolta a fel­adatokat Az egyik feladat a nagy beruházást nem igiénylő, egyszerű üzemi talajvédelmi eljárások sürgős és széles kö­rű alkalmazása; a másik: a veszélyeztetett területeken — főként dombvidékeken — a komplex védelmi munka el­végzése. A két feladatkör nem választható el egymástól. Járányi György, a Keszt­helyi Agrártudományi Fő­iskola docense. A részvevők egy csoportja. A ta ki. Az összetartás azon­ban megmaradt. A serte- műhelyben most még ta­lán erősebb az összetartó erő, mint annak idején, mi­kor ide került. Ott nem na­gyon váltják egymást az emberek. Igaz, a fizetés se rossz. De hát a pénzen kí­vül a jó, a kellemes társa­ság még inkább összefogja a brigádokat. Együtt, egy­másért is aggódnak egy Ki­csit. S ebből a gondból so­kat vállal magára a szak- szervezeti titkár. Ahol sok nő dolgozik, speciális feladatok is hárul­nak a szakszervezetre. S az asszonya gondokat legin­kább asszonyok értik meg. A családot itt nem lehet I írekesztend a munkahely­ről. Olyannyira nem, hogy két hónappal ezelőtt még nem volt ritka az álmos óvodás gyerek a porta előtt reggel hat óra tájban. Az asszonyoknak dolgozni kel­lett, az óvoda viszont csak hétkor nyit. Mit lehetett mást tenni? A gyerekek egy óra hosszat ott álltak a ka­pu alatt. A szakszervezeti titkár meg a vállalat veze­tői pedig kilincseltek. A tanácstól a nőtanácsig. Nem sok eredménnyel. Bérprob­lémákat vetett föl a kéré­sük, s úgy látszott, senki sem tudja megoldani. Vé­gül itt az üzemben oldot­ták meg. Reggel hattól hé­tig egy asszony vigyáz a gyerekekre — nem a kapu alatt, hanem az óvodában. A gyerekek elhelyezését megoldották. De az élet nem áll meg, nap-nap után újabb — gyakran aprócsep- rő — feladatokat állít a7 emberek elé. És gondokat is ad. S ha valakinek ei n _t- len ügye van? Majd a Da- nica — mondják a vállalat­nál. S A FIATALASSZONY soha el nem múló mosolyá­val ígéri meg, hogy elinté­zi, mert így tartja kereknek az életét. A maga gondja mellé vállal egy keveset — gyakran sokat! — a válla­lat, az üzem asszonyainak gondjából is. Kercza Imre A megfelelő vetésszerkezet, a vetésforgó ésszerű elhelye­zése, az okszerű talaj műve­lés, a helyes szervesanyag­gazdálkodás mind-mind olyan feladat, ami külön beruházást nem kíván, ám a termőtala­jok védelme érdekében okvet­lenül célszerűen kell elvégez­ni. Sajnos — ahogy a vitában is szóba került — sok helyen nem fordítanak kellő gondot erre az üzemekre váró fel­adatra. A komplex védekezés — éppen mert nagyon elha­nyagolták — számottevő ösz- szegű beruházást igényel. A megyében a föltétien javítás­ra váró 65 000 hold — mivel nem összefüggően helyezkedik el — összesen 150 000 holdat zár közre. Ekkora területen kell elvégezni a talajvédelmi munkákat. Ez a fölmérések szerint 420 millió forint be­ruházást igényel. A kezdeti lépéseknek már vannak eredményei — erről számolt be Molnár Imre főag- ronómus —, de a harmadik ötéves terv időszakában hat- ványozottabb mértékben kell folytatni ezt a tennivalót. Míg 1965-ben 26 millió forint ál- lámi támogatást kapott me­gyénk erre a célra, a tervidő­szak végére ez az összeg kö­rülbelül 50 millió forintra emelkedik. A talajjavítás, a talajvéde­lem szerteágazó feladat. Ge- röcz Emil, az OMMI Talajtani Osztályának vezetője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy mindenütt a helyi viszonyok­nak megfelelően alakítsák ki az üzemek a legcélravezetőbb módszereket. Az állam anyagi támogatása mellett a tudo­mány is messzemenően segít s feladat megoldásában. Dr. Máthé Ferenc, a mezőgazda- sági tudományok kandidátu­sa, a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agro­kémiai Intézetének osztályve­zetője a kémiai talajjavítás tontosságáról, hasznosságáról, eredményéről szólt. Szászhelyi Pál, az Országos Vízügyi Fő- ' gazgatóság főigazgató-helyet- ese a talajvédelmi és a víz­gazdálkodási feladatok össze­függéseit elemezte. Ehhez a gondolathoz kap­csolódott Járányi Györgynek, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola docensének felszóla­lása. A harmadrendű vízfo­lyások rendbetétele, karban­tartása üzemi, illetve üzem­közi feladat — mondotta. — A gazdaságok anyagi lehető­ségei azonban meglehetősen korlátozottak, erejükből vagy csak az üzemen belüli fel­adatok elvégzésére futja, vagy csak a társulati beruházások­ra. Meggondolandó, milyen módszer szükséges ahhoz, hogy a célnak megfelelően a ket­tőt egyszerre végezhessék el. Másrészt rendkívül fontos, hogy a nagyüzemek a gazda­ságosság és a szükségszerű­ség alapján határozzák meg a beruházások sorrendjét. Hegedűs László, a nagy­atádi vízügyi társulás elnöke a Rinya vízrendszerének ren­dezésével kapcsolatos mun­kákról, feladatokról, Komáro­mi János, a karádi termelő- szövetkezet főagronómusa a szövetkezetükben folyó talaj- védelmi munkáról szólott. Az FM növénytermesztési fő­igazgatósága részéről Bán Mi­hály az üzemben elvégezhető, beruházást nem igénylő ten­nivalók fontosságát hangsú­lyozta. Ahogy dr. Mohar László megyei mezőgazdasági osztály­vezető, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei szer­vezetének alelnöke összefog­lalójában mondotta, ez a sok figyelemre méltó, hasznosat adó tanácskozás része egy fo­lyamatnak, amely Somogy mezőgazdaságának fejlesztései célozza. Arra van szükség, hogy a szakemberek mindent megtegyenek a maguk terü­letén a talajvédelem, a tála javítás érdekében. Vörös Márta Az ÉM Villanyszerelő­ipari Vállalat (Buda­pest, VII., Síp u. 23.) FÖLVESZ | segéd­munkásokat és villany- szerelőket budapesti, Pest környéki és vidéki munkahelyek­re. Bérezés: Megemelt teljesít­ménybér keresetkorlátozás nélkül, ehhez 15 százalék idénypótlék. Egyéb járandóságok: Saját lakóhelyén kívüli foglal­koztatás esetén — a jogo­sultságtól függően — kü- lönélésl oótlék. természet­beli szállás vagy szállás- dfjtérltés, étkezési hozzájá- I rulás, munkáruha. Jelentkezés: Budapest, VII., Síp utca 23. sz. (főporta). (4550)

Next

/
Thumbnails
Contents