Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
A népművelés korszerűségéért sok szó esik manapság a népművelés korszerűségéről. Elméleti viták, tanulmányok, cikkek sürgetik a megújhodást, a több színt és * népművelés valamennyi ágénak céltudatosabb összhangját. Helyes, jó dolog ez. Népművelőink azonban olykor kissé egyoldalúan értelmezik és a gyakorlatban szinte kizárólag formai kérdésekre szűkítik a korszerűsítést. Általában a merőben új tevékenységi formák alkalmazását sorolják ebbe a fogalomkörbe, igy akaratlanul is másodlagos szerepet szánnak a meghatározó tényezőinek: a tartalomnak. Ez a szemlélet az új tevékenységi formától csodát vár, és alig fordít gondot a tartalom megfelelő színvonalára. Az effajta szemlélet még a format is leszűkíti, és nem törődik azzal, hogy a forma fogalmába tartozik mindaz, ami a tartalmat megjeleníti. S ha ezt elhanyagoljuk, elsikkad a mondanivaló, a közönség csalódik, mert nem kapta meg azt, amire az újszerűség hangsúlyozása miatt számított Így jártunk sok helyen az irodalmi színpadokkal, a különbőz» akadémiákkal, olykor a tartalmatlan író-olvasó találkozókkal; a közös tv-nézé- sekikel, a házról házra való »•kosaras-« könyvkölcsönzéssel, legutóbb pedig az új rendszerű kulturális vetélkedőkkel. Noha ezek mindegyike hozzájárulhatna a népművelés korszerűsítéséhez. Helyesebben: hozzá is járult, de a fenti okok miatt korántsem olyan mértékben, mint amennyire a lehetőségek kínálták. A formák újszerűségét nem követte mindig és mindenütt a nélkülözhetetlen minőségi fejlődés. MI EBBŐL A TANULSÁG? Mindenekelőtt az, hogy ma is érvényben van Kazinczy intelme: »Jót s jól!-« E? pedig megköveteli tőlünk, hogy sohase egyoldalúan a formák felől közelítsünk o liorszerű népművelés fogalmához, mert ebből nem születik más, csak tiszavirágéletű divat.’ Mindig az elérendő cél legyen az elsődleges, majd az ennek legmegfelelőbb tartalom, végül a tartalom megtestesítéséhez a méltó forma kiválasztása következzék. Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy nem minden új korszerű, és nem minden légi elavult. Félreértés ne essék! Véletlenül sem a konzervativizmus mondatja ezt velem és nem az idejétmúlt szokványok mindenáron való átmentését akarom, hanem a korszerűség helyes értelmezését szeretném hangsúlyozni. MIT ÉKTÜNK HÁT KORSZERŰSÉGEN, és mikor beszélhetünk korszerű népművelésről? Ennek megítéléséhez a népművelés feladataiból és céljából kell kiindulnunk. A felépítmények minden időben a maguk sajátos eszközeivel szolgálják az alapot. Jelen esetben szocialista alapról van szó. Következésképp rna a népművelés a párt nevelő- munkájának szerves része a kulturális forradalom kibontakozásának és fejlődésének egyik fontos segítője, a szocia-1 lista kultúra terjesztésének eszköze; az iskolában szerzett általános műveltség és szaktudás állandó gyarapításának, fejlesztésének formája. Szervezett és tudatos tevékenység a dolgozó tömegek szocialista tulajdonságainak kialakítására. A népművelés tehát akikor korszerű, ha magas fokú igényesség jellemzi, ha minőségben (tartalmában és színvonalában egyaránt) alkalmas arra, hogy kielégítse a ‘ársada- lom reális kulturális igényeit, 1*3 gyorsan és kellő hatékonysággal reagál az élet lényeges jelenségeire, és magas színvonalú kulturális szolgáltatással képes nyomon követni annak változásait; ha fejlődésének fő iránya a szocialista eszmeiség állandó erősödése. A szocialista eszmeiség olyan módon gyarapodhat, ha egyfelől mind nagyobb szelepet kap a szocialista tartalom, másfelől a nem szocialista tartalmú kulturális szolgáltatásban is egyre meghatározóbbá válik a szocialista szemlélet. Ez a követelmény nem jelentheti sem a haladó hagyományok erőltetett átfestését, sem a tudományok lényegének a marxizmussal való helyettesítését. A szocialista szemlélet abban nyilvánuljon meg, hogy a hagyományokat a szocialista kultúra gazdagításának jegyében tesszük közkinccsé. Ez tegye fogékonyabbá a tömegeket az új kulturális értékek befogadására; a tudományok hirdetésében, magyarázásában pedig érezni lehessen, hogy az ismeretek közvetve a szocialista alapot segítik. Minden kulturális érték terjesztése szolgálja a szocialista társadalom érdekét és az említett követelmények alapján segítse, formálja az emberek világnézetét, erkölcsét, általános és szakmai műveltségét. A szocializmust építő társadalomban élő tömegek érdeke ez, s meg is illeti őket az, Hogy a legkorszerűbb ismeretek birtokába jussanak. A népművelés eddigi tapasztalatai megmásíthatatlanul bizonyítják, hogy népünk igényt tart a szellemi kultúra igaz értékeire. A népművelésre is vár a feladat, hogy nevelő tevékenységével tovább fokozódjék a tömegek kulturális igénye, és mind többen felismerjék a művelődés szükségességét, hasznosságát, szépségét. Ezért az egész kulturális szolgáltatásban az érdeklődés föl- keltésére, magas fokú élménynyújtásra kell törekedni. Az emberek ily módon kedvüket, örömüket lelik a művelődésben. A mi társadalmunkban népművelési szempontból ez jelenti a »jót s jól«-t. EBBŐL KIINDULVA egyrészt nem lehetnek korszerűek azok az új kezdeményezések, amelyek akár sekély tartalmukkal, akár silány megjelenési formájukkal nem képesek megfelelően elősegítem a szocialista társadalom fejlődését vagy rossz irányban hatnak vissza az alapra. Másrészt: nem elavultak azok a régi és jól bevált tevékenységi formák — pusztán a koruk miatt —, amelyek ma is alkalmasaik a jó, a szükséges tartalom hatékony tolmácsolására. . Azonban a formák hagyományőrzése, felhasználása sem minden. Lankadatlanul keresni kell megújuló mondanivalónk kifejezéséhez az új, hatékonyabb formákat is. Tehát nem a jó hagyományok elpusztítása, hanem ezeknek az élethez igazodó állandó megújítása, és a hagyományokra épülő új, életképes tevékenységi formák bátor kikísérletezése együttesen adja a népművelés korszerű kereteit Természetesen az is szükség- szerű, hogy a népművelés objektív és szubjektív föltételeinek módosulása, fejlődése következtében nyugállományba kerüljenek az elavult, élet- képtelen tevékenységi formák. A születő új felülmúlja a kiszoruló régit. Társadalmunk fejlődési tendenciája lehetőséget nyújt erre, mert az egyre növekvő anyagi javak össznépi érdekű hasznosítása a művelődés mind szélesebb tárgyi bázisát teremti meg. Az életszínvonal emelkedése pedig az állandóan bővülő kulturális szolgáltatás nagyobb mérvű igénybe vételét teszi lehetővé. A tömegkommunikációs eszközök, a rádió, a televízió terjedése és a népművelési ágak együtthatása következtében állandóan nő a művelődök köre, s ez együtt jár a művelődési igények gyarapodásával is. Mindez megköveteli a kulturális szolgáltatás számának és minőségének állandó, tervszerű emelését. Nem az a törvényszerű, hogy az országos hatókörű szolgáltató eszközök terjedésével visszafejlődjön, hanem az, hogy megújuljon, hatékonyabbá és korszerűbbé váljon a népművelés. A TELEVÍZIÓ sok szempontból forradalmasítja a népművelést, és igen nagy hatást gyakorol egész népünk művelődésére. Ezért sokan szinte kizárólagosan a televízió hatáskörébe szeretnék utalni az emberek iskolán kívüli művelését. Pedig a televízió nem cél, hanem nélkülözhetetlen eszköz az egyetemes művelődésben. A tv műsora nem adhat mindenkinek minden esetben gyors választ, sőt adásai ezer és ezer új kérdést ébreszthetnek a nézőkben. Ezek megválaszolása nagy részben a népművelés feladata. Ezért szükséges, hogy a televízió ne csak a nagy közönségben ébresszen kérdéseket, hanem késztesse válaszadó gondolkodásra, cselekvésre a népművelőket is. Helyes lenne, ha az eddig is alkalmazott közös tv-nézések vitáit, a klub- és olvasómozgal- mi módszereket, tovább fejlesztenék, és a népművelés egyéb ágaiban is gyümölcsözőbben hasznosítanák a televízió adta lehetőségeket. A minőség emelkedése, a hatékonyság fokozódása az ismeretterjesztésben sem az előadások számának csökkenésével következhet be. Ennek itt is a tartalmi korszerűsítés az útja: a témák differenciáit kiválasztása, a formák célszerű gyarapítása, fejlesztése; a szemléletesség fokozása, az ismeretek minél több emberhez való eljuttatása. Az ismeretterjesztő tevékenység megjavítása objektív szükségszerűség, és a fejlesztés legnagyobb lehetőségei éppen ebben a népművelési ágban vannak meg. A korszerűség jegyében item szabad halálra ítélni a műkedvelő művészeti mozgalmat Mesterségesen fojtanánk el ez esetben egy olyan forrást, amely szinte magától buzog. Ezért a realitás talaján inkább inspirálnunk, bátorítanunk kell a mozgalmat A NÉPMŰVELÉS KORSZERŰSÉGE megköveteli minden népművelési ág és intézmény összehangoltabb munkáját, az irányítás és a tervszerűség állandó javítását, az aktív népművelők számának növekedését, rátermettségük fokozását. Mindez együttes erőfeszítést igényel a párt-, az állami- és a társadalmi szervektől, de külön- külön is minden népművelőtől. A korszerű elgondolások csak következetes munkával valósulhatnak meg, ezért a korszerűségre való törekvésben sose feledkezzünk meg a tettekről. E nagy-fontosságú munkában a párt számít a megye értelmiségének odaadó tevékenységére. Honfi István, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának helyettes -vezetője. AZ ÚJ BABÁK MESÉI Szergej Obráezov, a Központi Bábszínház főrendezője, Szovjetunió népművésze legkedvesebb bábjával. Színtársulatába*) 230 ember van: igen nagy szám ez. A Központi Bábszínház testületé — röviden az ~obrazoovi*> — éppen ennyi tagot szám'ál, beleértve bábjátékost, rendezőt, áíszletezőt és a színhez más dolgozóit. A színház harminchat éve működik már, s vezetője azóta is egy remek művész, színész, teoretikus, a kultúra sokoldalú embere — Szergej Obrazcov. Obrazcov színháza felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt játszik. Naponta kétszer van előadás: délelőtt és este. Műfajai a legkülönbözőbbek: szatirikus, műsorok, hős-romantikus drámák, politikai pamflettek, mesék és tanítómesék, vígjátékok minden formában. Obrazcov megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekeknek szóló színdarabok kiválasztására. »Mi azon vagyunk — mondja Szergej Obrazcov —, hogy a kisgyermekeik részére írt színdarabokban nagyon egyszerű, könnyen érthető vezérfonala legyen az eseményeknek, minden rém, félelem, gyilkosság vagy verekedés nélkül, hogy minél több legyen benne r mulatságos és nevetséges, ugyanakkor ez a nézőtéri - vetés ne legyen gúnyolód és ne legyen rosszindulatú, ha nem vidám legyen és jőindu latú.« Színházunkat örömteli esc meny várja; új épület épv számunkra 500 személyes n zőtérrel. Ezenkívül Veszni még »gyermeJc« és »felnőtt színpadok, amelyek nagyon megkönnyítik a színdarabok közvetlen előkészítését. És ami a legérdekesebb, az épület homlokzatán egy rendkívüli óra lesz, amely egyszerre ősi és modern, igazi és játék is. Ez az óra, mint a régi európai városházák órái nemeset az időt fogják mutatni, hanem közben több rövid jelen tét is eljátszik. Csakhogy tek, ördögök, apostolok lyett a számlap melletti a, lakból óránként különféle u.- latkák, a gyermekek meséinek kedvenc hősei fognak kilépni, dalokat, kuplékat énekelve. Az új színháznak lesz egy másik büszkesége is, mégpedig a kertje — csodálatos kert, melyben szórakoztató trükkbe- rendezések, vidám kávéház, * különféle attrakciók lesznek. A z unokám és az édesanyám néhány napig vendégségben voltak nálunk, s együtt aludtak a vendégszobában. De ma reggel vége szakadt a boldogságnak. A kicsiért eljöttek a gyermekkocsival, és az édesanyámat gyalog kísértem ki az autóbusz állomáshoz. — Valami nagyon furcsát álmodtam — kezdte el az anyám. — Ügy! — Igen, de pontosan tudom, miből származik az egész. Hajnalban felriadtam, s persze azonnal a kicsike után néztem. Ó, édes gyönyörűségem, aranyosan játszott, mialatt lábacskáit feldobta a levegőbe. Lerugdosott magáról mindent, a kis pehelypaplant, a takarót. És mezítelen lábacskái jéghidegek voltak. Kezemmel melengettem a kis lábakat, betakartam, és visszabújtam az ágyba, rögtön elaludtam, és álmodtam. .. SIMON CARMIGGELT :* CSALÁDI IDILL Róla? — No, igen, tulajdonképpen róla azt álmodtam, szólok a feleségednek, hogy a kicsike hálóinge túl rövid, erre feleséged azt felelte: — Dehogyis! — olyan ingerülten, mintha valami ostobaságot mondtam volna. Gondoltam magamban, ezzel itt nem jutsz semmire, elmentem hát Elsihe-hez, a lányodhoz, és azt mondtam: — A kislányra hosszabb hálóinget kell adnod, mert reggelre jéghideg lábacs. kával ébred. És mit gondolsz, mit felelt erre? — Fogalmam sincs. — Hát, kérlek, azt felelte: — Törődj a magad dolgoival. Mit szólsz ehhez a szemtelenséghez? — De hiszen ezt valójában nem is mondta... — Már hogyne mondta volna! — Hisz csak álmodtad az egészet. — Egyre megy — állapította meg az anyám. — Erre azt mondtam: — Hát ez már aztán mindennek a teteje, én csak a gyerek javát akarom. De ő, Elsie rám- förmedt: — Ne ártsd magad mindig más dolgába. Jobb szeretném, ha szednéd a sátorfádat — no, igen, csak így —, a sátorfádat. Hát erről mi a véleményed? Ezt kellett megérnem, hogy ilyeneket vágjanak a szemembe! Megértőén bólogattam. — Kérlek — mondta még —, menj csak nyugodtan, nekem ugyan nem fo#5i Mányozni! Ezt a teomiszságot! Egészen fel indultán lépdelt mellettem. — És aztán? — érdeklődtem. — Aztán fölmentem a szobámba, összecsomagoltam, és föltettem magamban, hogy soha többé át nem lépem a küszöbötöket. Felőlem ugyan mindnyájatokat elvihet az ördög kivéve az én drága kincsemet, a kicsikét. Vettem a kabátomat, kifelé mentem, s akkor ott ültél te... — Öltem? — Igen, egy tolókocsiban — mondta köny- nyedén... — De hát miért tolókocsiban? — Nem tudom, de így veit, valami bajod történt. Ha most utánagondolok, ez nagyon bolond dolognak tűnik, de hát álmában nem akad fenn az ember ilyesmin. Aztán az autóbusz- megállóhoz mentem, és te velem jöttél a tolókocsin, magad hajtottad a kezeddel. — Praktikus megoldás valóban. — Igen, nagyon ügyes szerkezet tolt, és én arra gondoltam, hogy most elmondom neked az álmot a rövid ingecs- kévél, különben a feleséged meséli el vagy a lányod, s aztán majd nem tudom, hányadán vagyok, mert ők mindent elferdítenek. Elhallgatott. Éppen megérkeztünk a megállóhoz, és az autóbusz már fel is tűnt. — És mit mondtam én, amikor elmesélted? — Már mit is mondhattál volna? — válaszolta megvetően. — Valamit morogtál az orrod alatt, valami olyasmit, hogy ezek az asszonyok egyebet sem tudnak, mint civakodni. Megértettelek, nem akartai felettünk pálcát törni. De különben is mire mennék én a te válaszoddal! Az autóbusz megállt, és az anyám felszállt. Mielőtt a kocsi elindult, még kikiáltott az ablakon— A hálóing túl rövid. Mondd meg nekik! Intettem, és elindultam hazafelé, nem tolókocsin, hanem a saját lábamon. Útközben elhatároztam, hogy majd szóba hozom az ingecs- két. Fordította: Szenes Erzsi 'Carmíggelt neves holland író. Látszólag ksnv- nyedén odavetett történeteiből meleg öensőség árad, emberszeretet, s valami száraz humor, mely mindig derűt kelt. Több elbeszélés- kötete jelent meg; németül éa franciául I*.
