Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Vasárnap. 1966. október 16. 4 SOMOGYI NÉPLAP AKINEK A LEGNAGYOBB JUTALOM A FALU BIZALMA FÜTIK MAJD A MUNKAHELYEKET Készül a délre az építőipar A jövő év első három hónapjában hatvankétmillió forint értékű munkát végeztek Sablonok nélkül Nemrégen meglátogattam egy szocialista brigádot az szb-titkár társaságában. Ta­lán a negyedik órában jár­hattunk, amikor véletlenül elszólta magát a szakszerve­zet tisztségviselő je, hogy ezt a brigádot nagyon megsér­tették tavaly. Arra számí­tott, hogy az első helyem végez a munkaversenyben, ezt azonban a rivális bri­gádnak ítélte oda a bizott­ság. — S melyik volt a jobb — kérdeztem. — Amelyik a második lett — mondta csendesen. Megzavart ez a közlés, mgvaliam. Akikor már min­dent tudtam erről a brigád­ról, megismertem minden tagját Hallottam vallomá­saikat a munkáról, az élet­ről a brigádról. Átolvas­tam a naplójukat amelyből kitárult ennek a kis közös­ségnek minden emberi szépségé Firtatni kezdtem az okot. Hogyan üthették el ezeket a lelkes asszonyokat az elsőségtől, nem gondol- 'tak-e rá, hogy emiatt eset­leg csalódnak a munkaver­senyben? Félmondatokban, zavartan válaszolgaíott a titkár az elején, aztán fel­oldódott, s mindent elmon­dott — Az előírásokhoz ra­gaszkodtunk ! Ebben az esetben az előírások megtartása egyet jelentett a látszat támoga­tásával. A két brigád kö­zött ugyanis egy lényeges különbség volt: a tartalmi munka. Az elsőnek kikiál­tott brigádban állandó volt a veszekedés, a naplóba be­írtak nem mindig fedték az igazságot A másik közös­ség példát mutatott megér­tésben, lelkiismeretes mun­kában, egymás önzetlen tá­mogatásában, politikai ér­deklődésben, összetartásban. S mégis elcsúszott a séma .banánhéján. A másik bri­gád naplója ugyanis sokkal szebb voltI Az szb-titkár csöndesen bevallotta, hogy az azóta eltelt idő megmutatta, me­lyik brigádot illette volna meg az első hely. — Nem változtathattunk az előírásokon . .. Nem mi találtuk ki — mondja re­zignál tan. Az üzemet nem nevezem meg, rn^rt nem szeretném felszakítani a rég behegedt sebeket. Azt azonban hozzá- tehetem, nem az egyetlen eset ez. Máshol is béklyóba verte az értékelőket a sab­lon. Ezt a kölöncöt nem ci- peltette továnb a verseny­mozgalom, hiszen fékezte a lendületet, indokolatlanul keserűséget okozott a sab­lonos értékelés. Mert visz- szatérve a példánkhoz: me­lyik brigádnak jár a juta­lom: annak, amelyiknek a munkájában akad még hi­ba, de formai szempontból többet mutatnak, vagy an­nak, amelyikben ugyan ha­dilábon állnak a formai ele­mekkel, a tartalmi része a versenynek azonban magas színvonalon áll. Természe­tes, hogy a? utóbbi a jutal­mazandó. Ezt vette figyelembe a Szakszervezetek Országos Tanácsa is. Legutóbbi ülé­sén Beckl Sándor, a Szak­tanács titkára leszögezte: a vállalati önállóság növeke­dése megköveteli, hogy mi is feloldjuk a versenyre vo­natkozó központilag előírt részletes szabályozást. A versenyformák megválasztá­sának lehetőségét bátran az alapszervezetekre bízhatjuk. Ügy vélem, hogy ez az állásfoglalás ösztönző ha­tással lesz megyénkben is a szocialista munkaversenyre. Felszabadítja az, eddig visz- szafogott energiát, megszün­teti az ellengőzt, a munka­verseny vonata nyílt pályát kap mindenhol. Mert sablo­nok nélkül szívesebben áll­nak csatasorba a munkások! Lajos Géza Hogy az építőipar hogyan használja ki kapacitását, sok­ban függ attól is, hogy a té­li hónapokban mennyit tud dolgozni. Nagy szerepe van tehát a téliesítésnek. Fontos, hogy a munkahelyek nagy részét tető alá hozzák, fűthe- tővé tegyék. Az É.M. Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat az idén is nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy télen is dol­gozhasson, valamennyi munkását foglalkoztassa. A vállalat vezetősége meg­vizsgáltatta a létesítmények készültségi falcát, majd meg­határozták, melyek lesznek azok az épületek, amelyekben a télen is végeznek vakolást, belső szerelést stb. Harminc­két épületet találtak alkal­masnak erre a célra, ezeknek 40 százaléka Kaposvár térsé­gében van. Ütemtervet készí­tettek arra is, hogy decem­ber 1-ig milyen munkálato­kat kell elvégezni ahhoz, hogy a téli munkahelyek fűthetők legyenek­A vállalat biztosítja a fű­»Volt egyszer egy kemen­ce« című kis gyermekdal ju­tott az eszembe, amikor Ka­posváron, a Mártírok teré­nek pékségében összetalál­koztam Kovács Sándorral, a megye egyetlen hertverőjé- vel. Sokszor megcsodáltuk már a televízió képernyőjén vagy a filmhíradó celluloid szalagján a martinászok ne­héz és fáradságos munká­ját; az iszonyatos hőséget, a kiömlő acél vakító fényét és az izzadságban fénylő arco­kat. Itt, a pékműhelyben a hertverő egyetlen kis nadrág­ban — más ruhadarabot nem lehet elviselni — be­bújik a forró kemencébe, és ott tapaszt, falat rak, agyagot döngöl. A kemencéket a bennük sü­lő termékek szerint több csoportra osztják: zsemlye, perec- és kenyérkemencék. Ezek belső magassága is vál­tozó, 25—40 centiméter is le­het. Ilyen kis helyen csak hasonfekve lehet dolgozni, ami nagyon fárasztó, és ha ehhez még hozzávesszük a 80—90 fokos hőséget, akkor elképzelhető, milyen hatal­mas erőfeszítés szükséges egy-egy samott-tégla beraká­sához, vagy a téglák alatti agyag ledöngöléséhez. — Egy öreg herlverőtől tanultam a mesterséget — kezdi a bemutatkozást Ko­vács »Csincsi« (állítólag így jobban ismerik őt o város­ban, mint keresztnevén) —, és már gyermekkoromban hozzászoktam a munkához. Eleinte alig mertem bebújni a kemencébe, de aztán ter­mészetes lett, és egyre szí­vesebben csináltam Pedig nem veszélytelen foglalko­zás. Több alkalommal meg­égtem már, felhólyagzott a hátam a hőségtől, sőt az egyik kemencében kiestek a plafon téglái, rázuhantak a hátamra. Rettenetes volt... De szerencsére az eddigi 20 év alatta sikerült megúszni ilyen kisebb sérülésekkel. Közben agyagot tesz a vö­dörbe, és beönti a kemence­ajtón. Utána jön egy zsák, erre fekszik, majd néhány samottlapot is berak a zsák után, és bemászik az ajtón. Hosszas fészkelödés és he­lyezkedés után végre elfog­lalja a legmegfelelőbb test­téshez szükséges berendezése­ket, eszközöket. Százötven gázkályha, tíz gőzkazán, kilenc gőzkály­ha, huszonöt hőlégfúvó, három Hitting kályha, há­romszáznegyven Yvaskály- ha, háromszázhúsz koksz- kosár sugározza majd a meleget a szociális helyiségekben és a munkaihelyeken. A meleg megőrzését 20 000 négyzetmé­ter nádpalló, 8800 négyzetmé­ter ponyva, 2600 négyzetmé­ter fólia biztosítja. Lesz elég fűtőanyag is. 600 mázsa gáz, 570 tonna gázolaj, 5200 mázsa szén, 4200 mázsa bri­kett, 3300 mázsa koksz áll az építkezők rendelkezésére. Az említett berendezések egy óra alatt csaknem há­rom és fél millió kalóriát adnak. A téliesítés lehetővé teszi, hogy 1967 három első hónap­jában mintegy hatvankétmil­lió forint értékű munkát vé­gezzen el az E. M. Somogy megyei Állami Építőipari helyzetet, megkezdődhet a hertverés. A 3úlyos verővas tompa puffanásokkal csap le az agyagra, és kezd kiala­kulni a lap ágya. A hőség még a helyiség­ben is kibírhatatlan — há­rom kemence ontja a mele­get —, hát még ott bent.., »Csincsi« arca, majd az egész felsőteste megpiroso­dik, és ömlik róla az iz­zadság. Egy ilyen kemence kita- pasztása után átlagosan öt kilóval könnyebb lesz a test­súlya. — Ebben a munkában nemcsak a hőség okozza a legnagyobb nehézséget mond­ja miután ismét kibújt a »levegőre«, hanem az is, hogy a kemence hátulsó ré­szén nincs levegő. Néha csak tátogat, mint a partra vetett hal... — Nem lehetne a kemen­céket kihúteni, mielőtt hoz­zákezdene a munkához? — Ugyan hogy képzel ilyet? — Mire egy kemencét kihűtenének, két-három mű­szak is kiesne a munkából. Mindig délután jövök. Dél­ben leállítják a fűtést, és kinyitják az ajtót, hogy hűl­jön valamit a sok forró tég­la. De ezek a samottlapok egymásra sugározzák a me­leget, és teljesen kihúteni szinte lehetetlenség. Ha hi­deg levegő kerül a kemen­cébe azonnal gőzzé válik, ettől pedig meg lehet fullad­ni. .. Itt csak az a megoldás, DÓMJÁN LÁSZLÓ azok közé a tanácsi vezetők közé tartozik, akik idestova egy év­tizede állnak helyt becsülettel falujuk élén. Katonai szolgálata idején ismerkedett meg az ifjúsági mozgalommal, majd tagja lett a kommunista pártnak, és az ezred ifjúsági szervese tének titkárává választották. A tö­megszervezetek leszerelése után is számítottak rá Talán az emberekkel való sajátos bánásmódja, közvet­len hangja tette egykettőre népszerűvé Nagybajomban. 1958-ban lett tanácselnök. Ez az évszám egybeesett a falu központjának villamosításá­val. A következő években a művelődési ház építését kel­lett szorgalmazni. Jól megér­tette magát kollégáival, mun­katársaival is, akik ugyan­csak szívükön viselték a falu gondját. A művelődési ház építésénél a falusiak 300 000 forint értékű társadalmi mun­kával segítették a község ve­zetőinek tervét. A járásban elsőnek Nagybajomban hozlak létre sajátrezsis ópítőbrigádot. Kőműveseket, ácsokait tobo­roztak, hogy a legfontosabb építemival ókkal ne kelljen várni az amúgy is túlterhelt megyei építőipari vállalatok­ra. Kicsi volt az óvoda, szo­rított a lakáshiány, kevés volt a járda, és hiányzott egy újabb orvosi rendelő is. Ter­veztek, építettek, átalakítot­tak, de a tennivalók száma 80—90 fokot... Hogy ki le­het bírni, arra én vagyok az élő példa... — Mennyi a fizetése? — Attól függ, hogy meny­nyi munkám van, mert ke­mencénként nyolcvan forint veszélyességi pótlékot is ka­pok. így fölmegy három­ezerre. De van maszek mun­kám is. — Van valaki, aki érdek­lődik a szakma iránt, és szeretné elsajátítani? — Nincs. A fiamat egyszer elvittem magammal és be­bújtattam. De a gyerek ki­menekült, és közölte, hogy ez olyan hőség, amit nem lehet kibírni. Itt nem lehet dolgozni... Ő már biztosan nem lesz hertverő! — Van-e szezon ebben a munkában? — Van, különösen ősszel és tavasszal sok a munkám. Ebben az évben már az öt- venhetedik kemencét csi­nálom. Decemberig még biz­tos akad egypár darab... Elfordul, ismét rendezget valamit szerszámai között, majd becsúszik a forróság­ba, és kezében meglendül a verővas... Kovács »Csincsi« szerve­zete nap mint nap hatal­mas próbatételnek van kité­ve, meg kell birkóznia a hő­séggel és a légszomjjal is. Nyugodtan elmondhatja: munkahelye a »pokol« tor­náca. .. Saly Géza alig csökkent. Következett a tornaterem, a politechnikai műhely, az öregek napközi otthona, a tűzoltószertár, egy­szóval még elsorolni is sok volna a legfontosabb beruhá­zásokat. Mennyi gond és fá­radtság előzte meg ezeknek a terveknek a megvalósítását! Még így is, hogy a falu népe lelkesen támogatta elképzelé­seiket. Majd minden családot fal kellett keresniük, hogy jól megértessék velük, mit is akarnak. Dómján László ilyenkor mindig úgy beszélt a község gondjairól, mintha sajátjáé lettek volna. Fogadó­napjain a legkisebb ügyeik­kel is hozzá fordulnak az em­berek, mert tudják, hagy meghallgatja őket. A tanács­elnök idejéből mindenki szá­mára jut idő. DÉLELŐTT KERESTEM MEG hivatali szobájában, ahol ugyancsak elég gyakran nyílott az ajtó. • Kérésekkel, panaszokkal keresték, míg mások egy aláírásiért vagy tar (Tudósítónktól.) A múlt év végéig az ál­lami és szövetkezeti kereske­delemben rendszeresen meg­rendezték a tél utolján a téli, a nyár végén pedig a nyári szezon végi kiárusítást, fő­leg olyan árukból, amelyek­nek további gyártását az ipar beszüntette, vagy már — mi­vel hosszú idő óta álltak az üzletekben — nehezen elad- hatókká váltak. Ilyen ese­tekben az árkülönbözetet az állam vállalta magára. Elké­szült a hivatalos árulista, az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem dolgozói átvizs­gálták készleteiket. Ami raj­ta volt a listán, azt eladták áron alul, ami pedig nem, az maradt a régi áron. Sokszor előfordult, hogy olyan — főleg ruházati — árukat amelyeket még el le­hetett volna adni teljes áron, 30—40 százalékkal olcsóbban hozta forgalomba. Ennek el­lenkezője is gyakran előfor­dult: valóban elfekvő áruk viszont továbbra is teljes áron maradtak a boltban, mert felsorolásuk hiányzott a »bűvös listáról-«. Januártól életközeibe ke­rült a szezon végi kiárusítás és az egyéb leértékelés. Na­gyobb hatáskört kaptak a vállalatok és a szövetkezetek. A forgalom 0,44 százalékát fordíthatják leértékelésre, és ez a szövetkezeteknél, a vál­lalatoknál költségként, tehát veszteségként jelentkezik. Ha ilyen árukat a nagyke­reskedelemtől vesznek át, ak­Taszáron az utóbbi évek­ben nagyon elhanyagolták a közös állatállomány számára fenntartott legelőket. A fű mellett gazdagon nőtt a ha­szontalan tüske, a bogáncs, a régi bársonyos réteknek nyo­mát is alig lehetett megtalál­ni. Pedig a tsz ötven szarvasmar­háján kívül 180 tehenet hajtottak ki naponta a háztáji gazdaságokból. nyár végén hozzálátott a két­száz holdat kitevő rétek és legelők rendbehozásához. nácsért jöttek. Doanján László nem hivatalos fogadóórája reggeltől estig tart, akárcsak a szolgálata Mindez azért* mert a falusiakkal jól megér­tik egymást, és az emberek mindenben kikérik a vélemé­nyét. A tanácselnök szívén viseli a fiatalok gondjait is* Rendszeresen érdeklődik az ifjúsági szervezet tevékenysé­ge iránt, ő volt a balatonlel- led úttörőtábor építésének egyik leglelkesebb szószólója. Munkája mellett a marxista egyetemre jár, a harmadik évfolyam hallgatója. Iskola- napokon rendszeresen csak éjfél után ér haza Kaposvár­ról. A NAGYBAJOMI TANÁCS­ELNÖK jó munkáját több­ször is jutalmazták már ki­tüntetésekkel, oklevelekkel. A legbecsesebb jutalomnak Dómján László mégis a falu­siak bizalmát tartja, amellyel hosszú éveken át választások alkalmával tüntették ki. Nagy József kor a nagykereskedemi vál­lalat az áruval együtt adja az értéknek megfelelő koc­kázati veszteségalapot is. Ér­dekük tehát a kiskereskedel­mi szerveknek, hogy csak olyan árukat adjanak olcsób­ban, amelyeknek szezonja el­múlt, vagy valóban nehezen eladhatók. A balatonboglári fmsz ke­reskedelmi és pénzügyi szak­emberei is meghányták-vetet- ték a tennivalókat. Éltek az önállósággal. Igyekeztek ész­szerűen gazdálkodni a kocká­zati alappal. A vezetők kezéből nem hi­ányzott a papír és a ceruza egy-egy akció előtt. Ésszerű­en akarták felhasználni a kockázati alapot, úgy, hogy megszabaduljanak a terhet je­lentő áruktól. Igyekeztek igazi kereskedők lenni. Mér­legre tették, ml a jobb a szö­vetkezetnek. Az, ha az áru marad a boltban eladatlan, vagy 30—40 százalékkal ol­csóbban a fogyasztóhoz kerül. A balatonboglári fmsz har­madik negyedév végéig körül­belül 200 000 forint kockázati alapot használt fel, és 6000 forinttal jutalmazta azokat az eladókat, akik a premizálás alá vont cikkeket értékesí­tették. A szövetkezet nem használta még föl egészen a kockázati alapot. Jelenleg is van 100 000 forintjuk, amely az év végéig segíti az új uta­kat kereső kereskedelmet cél­jai elérésében. D. Z. Géppel lekaszáltatták a füves területeket, s először a le­gelőt tisztították meg. Mű­trágyát is rendeltek. Holdanként két mázsa pétisót, egy-egy mázsa szuperfoszfátot és kálisót hintenek majd szét. A feljavított legelőn jövőre villanypásztor segítségével be­vezetik a szakaszos legelte­tést. A legelő bekerítését még az idén elkezdik. A 117 000 forint állami támogatás mel­lett a tsz 57 000 forintot for­dít saját erőből a legelők megjavítására; MUNKAHELYE a „poko!” hogy ki kell bírni azt a Áruleértékelés életközeiben a balatonboglári fmsz-nél A „BŰVÖS“ LISTA — KOCKÁZATI ALAP — AZ ELADÓK PREMIZÁLÁSA Rendbehozzák a taszári réteket, legelőket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents