Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-16 / 245. szám

Vasárnap, 1966. október 16. 5 SOMOGYI NÉPIAP A közgazdasági műveltségért Jól emlékszem az időpont­ra. Nem sokkal a határozat nyilvánosságra hozatala után beszélgettem a kefeüzem igazgatójával. Sok mindenről szó esett, a legnagyobb be­nyomást azonban az tette rám, hogy ebben az üzem­ben ilyen gyorsan megkezd­ték a fölmérést: milyen esé­lyekkel indulhat ez a taná­csi üzem az új mechaniz­mus föltételei között, verse­nyezhet-e a többi társválla­lattal. A vezetők arra a he­lyes álláspontra jutottak, hogy a termelés mostani szerkezetével nem áll majd meg a saját lábán a kapos­vári üzem. A mechanizmus bevezetéséig rendelkezésűidre álló másfél évet arra kell felhasználniuk, hogy elér­jék a versenyképességet. S hogy nemcsak szóban állnak ki az új mellett ebben az üzemben, azt a napokban adtuk hírül: műszálhűzásra vállalkozik a kefeüzem. Ez az első határozott lépés az elképzelések megvalósításá­nak útján. Az új gazdasági mecha­nizmus egyik napról a má­sikra napirendre tűzte a közgazdasági gondolkodásmód terjesztését, mégpedig mind szélesebb körben. Elsősorban azonban a gazdasági vezetöK közgazdasági műveltségét kell emelni, hogy az előt­tük álló feladatokat meg­oldhassák. Ez az előfeltétele annak, hogy a gyárak, üze­mek, \ állalatok vezérkara él­ni tudjon a lehetőségekkel. A kefeüzem példája megvi­lágítja a közgazdasági szem­lélet hatékonyságát. Ahol ilyen gondolkodásmód jellem­zi a vezetőket, ott valóban hasznosan készülnek föl a gazdasági mechanizmus re­formjára. Elméleti igényes­ség, önálló véleményalkotás; a tudomány maximális fel- használása nélkül nem ve­zethet senki eredményesen. Mi sem természetesebb, hogy a közgazdasági műveltség megszerzését minden szinten szorgalmazni kell, hiszen az eddigi adminisztratív mód­szerek helyett közgazdasági eszközökkel irányítanak. S ha ezt szeretnénk elémi (márpedig ez a törekvésünk), hogy használják ki az önál­lóságot, a gazdasági dönté­sek lehetőségét, ésszerűen vállaljanak kockázatot, mind­ez megköveteli a pontos is­mereteket, a nagyobb tudást. Itt van például a műszaki fejlesztés; a jövőben közve­tett közgazdasági eszközök (hitel-, ár-, beruházási, kül­kereskedelmi politika stb.) ösztönzik erre a vállalatokat. Mivel nő az áruviszonyok 6zerepe (piac, pénz, árak, jö­vedelmezőség, hitel), megvál­tozik az eladók és a vevők kapcsolata, közgazdasági elemzés nélkül sehol sem állhatnak neki a termelés­nek. S hogy az új követel­mények nemcsak az igazga­tóra, a főmérnökre, a fő­könyvelőre vonatkoznak, ha­nem minden vezetőre, ezt a kísérletező üzemek példája bizonyítja. Az anyag- és áru­forgalmi osztályoknak, a személyzeti és munkaügyi osztályoknak ugyancsak ele­mezniük kell a munkaterü­letükön tapasztaltakat, s csak ezután dönthetnek. Egy délutánt végigbeszél­gettünk a múltkor a barcsi fűrészüzem áruforgalmi osz­tályvezetőjével a piackuta­tásról, az új módon való ke­reskedésről. Az itt szerzett tapasztalatokat azért adtam közre, hogy bebizonyítsam a kétkedőknek: mind a két fél, s a népgazdaság is nyer eze­ken az üzleteken. S arra is utaltam, hogy megfelelő közgazdasági szemlélet nél­kül nem szorgalmazná min­denki ebben az üzemben a piac, az export jobb kihasz­nálását, a több munkával jobb minőségű áru előállítá­sának népgazdasági szüksé­gességét. Ugyanebben a gyárban hallottam a követ­kezőket: nem rendelt fű­részárut á külkereskedelem a barcsiaktól. Az igazgató uta­sítására mégis külön válo­gatták az exportminőségű árut. Sokan nem értettek ez­zel egyet, fölösleges mun­kának tartották. S ezt az ellenérzést a közga-’da'árti műveltség hiánya okozta. Ak­kor értették meg, milyen előrelátó volt a vezetés, ami­kor az év második felében exportmegrendelést kapott az üzem. Ha volt valaha haszna a tapasztalatcserének, a köl­csönös üzemlátogatásnak, most igen. Az ország több üzemében kísérletképpen be­vezették az új gazdasági me­chanizmus elemeit. A megye több üzemében erősödik az új gazdaságpolitikai szellem, van­nak élenjárók a kockázatvál­lalásban (Kaposvári Ruha­gyár, Vas- és Fémipari Vál­lalat, Csurgói Napsugár Ktsz stb.). A tanfolyamok látoga­tásán, az előadások meghall­gatásán kívül az a leghatéko­nyabb módja a közgazdasági műveltség megszerzésének, hogy somogyi üzemek vezetői meglátogatnak fővárosi, más megyei kísérletező üzemeket, megismerkednek az itthoni módszerekkel. Ezeket elemzik, s az iparágukban felhasznál­ható módszereket minél előbb alkalmazzák. Fokozott követelményt tá­maszt az új gazdasági me­chanizmus. A gazdasági ve­zetők megfelelő közgazdasági ismeretek nélkül nem állhat­ják meg a helyüket. Amikor a gazdasági döntések a ke­zükbe kerülnek, amikor ön­állóan dolgozzák ki a tervü­ket, határozzák meg a beru­házásokat, mindehhez szilárd ismeretekre, elemzőkészségre, határozottságra, a közgazda- sági föltételek maximális kihasználására van szükség. Ez pedig csak közgazdasági műveltséggel rendelkező ve­zetőknek sikerülhet! L>. G. FÉNYKÉP AZ ÉD3ELISZEKRÉNYEN LÁGY CSONTOZATTAL SZÜLEI LTT. Erős felső testét fűző szorította, egyik lába rövidebb és vékonyabb is volt. Iskoláit magánúton vé­gezte, így szerezte kitűnő érettségi bizonyítványát is. Közben annyira megjerősödótt, hogy a főiskolára már nyilvá­nos hallgatóként iratkozhatott be, alapos elméleti tudással, de olyan hihetetlen tájékozat­lansággal és naivitással az élet gyakorlati dolgai iránt, ami diákos évődésünk derűs forrását szolgáltatta nap mint nap. (Anélkül azonban, hogy egyszer is megsértettük volna barátunkat.) A lányokhoz is ez határozta meg viszonyát. Húszéves kora ellenére soha nem volt szerel­mes, a férfi és nő viszonyát csupán romantikus regények­ből ismerte. Azt vallotta, hogy szerinte a legmagasztosabb földi érzés, minden gyönyörök legnemesebbje az andalító kéz a kézben, lehetőleg csendes tavaszi estén, holdvilággal és egyébb szükséges kellékekkel. Persze mi, szobatársai köteles­ségünknek tartottuk elvégezni a nemi felvilágosítást, és arra buzdítani, hogy gátlástalanul beszélgessen legalább csoport- társnőivel. Fáradozásunk nem volt hiá­bavaló. Hónapról hónapra mind fesztelenebből csevegett a lányokkal, sőt a tőlünk ta­nult bókokat is kezdte elsütö­getni társaságukban. Minden­képpen egészséges irányban fejlődött tehát. Egy dolog hiányzott azonban ahhoz, hogy »teljes jogú« rész­vevője legyen 20—21 évünk fölényes modorában nőkről vitatkozó, nyilatkozó társasá­gunknak: állandó kapcsolat egyetlen lánnyal. Nem tudom, mi feszült benne jobban: a természetes vágy egy társ után — vagy az az igyekezet, hogy megmutathassa nekünk: ő sem kirekesztett, van vala­kije, akiről beszélhet, akivel dicsekedhet, és amely kapcso­latot elismerve egyenrangú partnerként vehet részt a be­szélgetéseinken. Az már csak természetes, hogy szobánk mind a tizenöt lakója dicse­kedhetett valakivel. Olyan kislánnyal, akivel szórakozni járt, vagy távol lévén, rend­szeresen levelezett, fényképét pedig az éjjeliszekrényén tar­totta. Nem beszélt érzéseiről, de arcáról olvashattuk sóvár­gását, amikor egymásnak be­számoltunk a vasárnap dél­utáni sétáról, tervezgettük a találkát, töprengtünk a név­napi ajándékon. A M ÁSODIK ÉV karács o­nyi szünete után aztán egy- csapáSra egyenrangú férfitár­sunkká lépett elő. Emlékszem, A posta Dobó Katicái A tabi postahivatal női kol- elköltöztették romos és hasz­lektívája 1965 januárjában el­határozta: szocialista címért küzdő brigádot alakítanak. A kilenctagú csoport még abban az érvben elnyerte a kitüntető címet. Minden jel arra muta­tott, hogy a gyors siker nem szállt a fejükbe: gyakran vet­tek részt kulturális és politikai megmozdulásokon, vitákat szerveztek, és felkarolták a járási székhely egyik idős szo­ciális gondozottját is. A nagy aktivitást azonban kellemetlen epizód szakította meg. Az egyik brigádtagot, egy fiatalasszonyt ki kellett zárni, mert viselkedése, a munkához- és kollégákhoz való viszonya bonílasztólag hatott a közös­ségre. Ez az incidens nem is múlt el nyomtalanul. A brigádtagok a posta leg­különbözőbb munkaterületén dolgoznak, felvevők, géptáv- írászok, telefonosok. Bizony a nyári sikeres Ki mit tud-sze- replésen kívül nem nagyon vettek részt más megmozdu­lásokon. A brigád tagjai fel­váltva vesznek mindennap ebédjegyet az említett idős né­ninek, és azt is elérték, hogy nilhatatlan lakásából, a szak maközi bizottság pedig — ez is a postások érdeme — há­rom köbméter fát vett és szál­lított az otthonába. Mint minden női brigádban, ahol fiatal asszonyok is dol­goznak, előbb vagy utóbb fel­vetődnek a családi problémák, az anyai örömök. Jelenleg is négyen vannak szülési szabad­ságon. Így elég nehéz dolgoz­ni. Ha a brigád igazán méltó akar lenni névadójához, Dobó Katicához, akkor ismét össze kell rázni és összefogni a szét­széledő »-Katicákat«... ,(S) NAGYOBB SEGÍTENI AKARÁSSAL! K‘ özség- és városfejlesztési terveinkben megyeszerte nagy jelentőséget tulajdonítanak a társadalmi munkának és a helyi anyag felhasználásának. Érthető ez, hiszen mind­azt, amit a lakosság saját erejéből elvégezhet, arra nem szüksé­ges központi anyagi fedezet; az összegből más fontos munkákat kezdhetnek el és fejezhetnek be. Sajnos, Kaposvár lakossága ebben az évben nem dicsekedhet nagy társadalmi munkaakciókkal. A Hazafias Népfront városi bi­zottságán megtudtuk, hogy minden jószándékuk ellenére sem si­került megszervezni a munkaakciókat, sem az üzemek, sem pedig az intézmények nem értették meg a társadalmi hozzájárulás fon­tosságát. Emiatt aztán késedelmet szenved jó néhány olyan lé­tesítmény megvalósítása, amelyet pedig a lakosság igényel, sze­retné, ha mihamarabb elkészülne. Az Arany úti sporttelep építéséhez az őszi időszakban mint­egy 40 000 óra társadalmi munkára volna szükség, a Jókai ligete hez 50 000 óra az igény, és lehetne még sorolni az utcák zöld­övezeti programját, a cseri vidám parkot stb. Sajnos az Arany úti sporttelep építésénél eddig mindössze 350 óra társadalmi munkát végeztek el a kaposváriak, illetve csak három üzem, hivatal kollektívája: az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat, a Nemzeti Bank megyei fiókja és az OTP megyei fiók­jának dolgozói. Jobb az arány a Jókai liget építésénél: itt vi­szont főleg a középiskolák fiataljai jeleskedtek. Szükséges, hogy a lakosság kétkezi munkával segítse a vá­ros szépítését, illetve ha erre módja nincs, akkor pénzben váltsa meg a társadalmi munkát, A városi tanács KÖFA-számlájára azonban csupán 1615 forint értkezett eddig. Nagyobb segíteni akarással feltétlenül előbbre lehetne lépni Kaposváron is, hiszen valamennyiünk érdeke, hogy városunk szebb, csinosabb legyen. P. Gy. a termelőszövetkezetek NOVEMBER 15-ig kedvezőbb föltételekkel köthetnek, mint a múlt esztendőben. Fagybiztosítással biztonságosabb a termelés! (4225) T CSORDUL A SZÁLACSKÁN A gyönyörű őszi napsütés napról napra édesíti a sárga venyigéken kövérre hízott szőlőfürtöket, és ahogy vilá­gosodnak,' a méz ízű szemek, úgy sárgul, színesedik a tő­kék természetes sátra, a le­vél. A szüret igazából csak most kezdődik a Szálacskán. Ügy mondják, hogy ameny- nyit ellopnak a darazsak, a méhek, az később megtérül a bor erejében. Egyik tőke szebb, mint a másik. A rizling csupa lé, fi­nom zamatú bogyójával ve­tekszik a mézes, a szőlősker­tek leirálynéja, de bőven ter­mett a mézédes oportó és a, sajátos ízű kékfrankos is. A pincék udvarán a hordó­kat tisztogatják, de akad már néhány olyan kisebb edény is, amelyikből idei musttal kínálják meg az ar­ra vetődőt. A szőlőkben jobbra is, bal­ra is esetlen formájú ma­dárijesztők rongykarjait ló­bálja a szél. Talán még jobb a seregélyek elriasztására a magas karókra akasztott zörgő műanyarfólia. Lejj bb, a domb oldalában pár nap múlva már ezekre sem lesz szükség. A termelőszövetke­zet szelőjében csupán né­hány vágat vár leszüretelés- re. A többit már leszedték. Hajdúk Piroskáék mázsaszám ra szüretelik naponta az át­látszó, húsos szemű Pannónia kincsét. A présházban a mustszagú kádak körül mohó étvágyú darazsak vigasztalódnak a szüret feletti bánatukban. A prés pereméről és a csa­pokból finom must csordul. A szüretelők kóstolgatják, a nap felé tartva vizsgálgat ják, milyen bor érik majd belőle. A musttal teli hor dókkal megrakott lovaskoc.s többször is fordul napjában. A Szalacska s~üreti han­gulata megt'ilálh-tó a Pan­nónia Szőiőtársulás lugasá­ban is. Itt jókedvű, barnára pirult lányok járják párosá­val a rendeket, hogy leszed­jék a másodérésű gazdag fürtöket. A húsos, tömött szemű Pannónia kincse szé­pen hozott az idén. Augusz­tus derekától száz mázsát szüreteltek le és szállítottak el a budapesti és a kaposvá­ri piacra. Az utószüret még újabb tíz mázsát ígér. Sza­porán telnek a ládák a lá­nyok kezében, és ahogy egy­re kisebb a még szedetlen terület, úgy fogy a jóked- "ük is. Az országút me letti szőlőben nemsokára véget ér a szüret, és pár nap múl­va a talajmunkiló gépek za­ja hallatszik majd a lányok vidám nevetése helyett. (Nagy) este ep'pe-. vihanyoltás előtt sántikált be a hálóba, alapo­san megizzadva a kétemelet- nyi lépcsősoron. Éppen csak a télikabátját vetette le, és máris sokat sejtetően intett maga köré bennünket: — Meg kell osztályozni va­lakit! Ezzel egy vastag könyvet tesz az asztalra, közepetáján felcsapja, és az ott lapuló bo­rítókból óvatosan előhúz egy levelezőlap nagyságú fényké­pet. A csodálkozástól szisszenés csúszott ki a szánkon. Csillo­góan szép, 18—20 év körüli lányarc mosolygott ránk a képről, kedvesen, üdén, ham­vas-báj osan. — Ne hülyéskedj, Tóni! Ki­től loptad ezt a képet? — mor­dul fel a szoba örök heccmes­tere. Tóni szóra sem méltatja az élcelödő kérdést. Ehelyett megfordítja a képet, és az or­runk elé tartja. Hátalpján, át­lós irányban ez a szöveg állt, lányosán kerek betűkkel: Sok szeretettel Tóninak, 1953 ka­rácsonyán, Edit. Egy pillanatra csend lett. De nem sokáig, mert a poca­kos, szemüveges Dagi ismét hitetlenkedni kezdett: — Ezt bárkivel ráírathat­tad. A többiek azonban már nem gúnyolódtak. Inkább vállát —eregetve dicsérték ízlését, no meg keresztkérdésekkel hal­mozták el a gyűrűnk közepé­ben boldog-pirosán ragyogó fiút: — Hány éves? Hol lakik? Mi a foglalkozása? Hogyan is­merted meg? Megcsókoltad-e már? A kérdésekkel azonban nem lehetett zavarba hozni az új­donsült udvarlót. Gondolko­dás nélkül és meggyőzően íe- lelgetett, válaszaiban nem le­hetett felfedezni a nagyotmoh- dás legkisebb jelét sem. Végül is a fénykép két üveg között, olcsó kis tartóban az éjjeliszekrényre került. És et­től a naptól kezdve Tóni egyenrangú félként vett részt a nőikről folytatott fölényeske­dő, ám valójában nagyon is sóvár beszélgetéseinken. LEVELEKET IS ÍRT. Szép, kerek betűkkel címezte a borítékot és aznap este Tó­ni mindig éjfél tájban jött cak fel a tanulóból, könyvei közt a több oldalas válasszal. Március végén Tóni esküvői meghívót kapott. Ügy adódott, hogy éppen tanulmányi ver­senyen vettünk részt Egerben, és Tóni előre örült az esemé­nyek szerencsés egybeesésé­nek: szombaton ugyanis dol­gunk végeztével éppen Pestre értünk, ahol ő lemaradt, csat­lakozik a rokonsághoz, részt vesz unokatestvére esküvőjén. Háromórányi időnk volt az átszálláshoz, és így Tónit — kérésére elkísérhettem a la­kodalmas házhoz. Ahogy mondta, egyáltalán nem is­merős Pesten. A lakás konyhájában csak két szomszédasszony sürgőit, a többiek éppen elmentek az esküvőre. Mindegy — mond­ták — üljünk csak le, várjuk meg, amíg hazajönnek. Szokásom szerint alaposan körülnéztem a zsúfolt, süte­men yszagú .helyiségben. És eközben megpillantottam az éjjeliszekrényen a lányt. Ugyanaz a kép, a szépséges arc, mosolygós szemek. Tóni elcsípi rajta'e!edkezé- semet. Fülig vörös lesz, fél­szegen elmosolyodik, és mint aki terhes titoktól szabadul, halkan menői»­— A MENYASSZONY. Anyai unokatestvérem. Szótlanul bólintok, igyek­szem palástolni meglepetése­met. Másról kezdek beszélni. Tóni egy ideig szórakozottan válaszol, aztán karon ragad: — Te! A többieknek azért ne mondd meg! Rendben? És kérve nézett rám, erősen szorítva a karomat. Somogyi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents