Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-12 / 241. szám

Szerda, 1966. október 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP HADÜZENET l'lili'iliHHi'iUH« í/ M ** »» § | #í „ho&zono emberek Nem szokásom régi köz­mondásokat idézgetni, most mégis ez a legcélszerűbb. Azt mondja ugyanis a köz­mondás: »-Amit nyer a ré­ven, elveszti a vámon«. S ha meggondolom, ez nem vala­mi jó üzlet. Hát még ak­kor, ha az ember jóval töb­bet veszít a vámon, mint amit nyerhet a réven. Itt most erről lesz szó. \ Egy járási értekezleten ugyanis igen jó érzéssel ál­lapította meg az előadó, hogy a takarékossági szem­pontokat messzemenően fi­gyelembe vették az intéz­ménynél. A határozatot si­került végrehajtani, s egy fil­lérrel sem lépték túl a tele­fon-költségkeretet. Monda­nom sem kell, hogy a felüle­tes hallgató erre a bejelen­tésre hátradőlt a székében, kezét karba fonta, s arcán az elégedettség vonásai raj­zolódtak ki. Aztán valaki mégis megkockáztatott egy- kérdést: Bizonyosak önök afelől, hogy ez eredmény...? Mindenki kérdően nézeti rá, hitetlenkedve, ezért hát nem hallgathatta el tapaszta­laton alapuló véleményét. Azzal kezdte, hogy mióta takarékoskodunk a telefon- költséggel, azóta kialakult az úgynevezett »köszönő embe­rek« csoportja. Ök pótolják manapság azt, amire a tele­fonköltség nem elegendő. Figyeljük csak, miről van szói Egy járási tanácson csak­nem mindennapi dolog az adatgyűjtés, adatszolgálta­tás. Ne vitassuk most azt, szem azt, érdekli a járás ve- vetőit, hogy hogyan halad­nak a mezőgazdasági mun­kák, hogyan indult az isko­laév, készülnek-e a művelő­dési tervek, és ezer más részletkérdés. Azelőtt, na agy jelentést kértek a me­gyéről, a járás fölhívta a községeket' hogy friss adato­kat tudjon adni. Most nem. Most takarékoskodunk, és mi sem természetesebb, mint hogy felülnek az emberek a vonatra, kiutaznák a közsé­gekbe, köszönnek és meg­kérdezik: hány holdon vé­gezték el az őszi mélyszán­tást, és így tovább. Előfor­dul persze az is, hogy kocsi­ba ülnek, s egy napon öt-hat községen futnak át, minde­nütt csak köszönésre, és egyetlen kérdésre van ide­jük: hogy áll ez vagy az a dolog. Följegyzik, és rohan­nak tovább. Ök a >>köszönő emberek«, akik hazatérve, természetesen, elszámolják az útiköltséget (a kilométer­pénz még több), a napidijat, és hát azt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy arra a napra is fizetést kap­tak. De mindez ma már nem, számít. A fő dolog: takaré­koskodtunk, s tíz vagy húsz forintot megspóroltunk a te­lefonköltségből ... Egy szó mint száz: furcsa kévét kapnánk, ha valaki ki­számítaná, hogy a takarékos­ság rossz értelmezéséből mennyit veszítünk a vámon. Hadd tegyem hozzá: nem a takarékossági intézkedések­kel van baj, nem. A törek- _ vés látszólagos végrehajtása von maga után formalista hogy a töméntelen adatgyűj- gyakorlatot, s ez ellen érdé tés közül mi a célszerű és meg föllépni... mi a fölösleges, ez amúgyis külön téma. De ősszel, te- . Jávori Béla Társadalmi tevékenység — PÁRTMUNKA »Zoli bácsi, magának nincs semmiféle pártmunkája.« Ki­csit szemrehányó hangsúllyal mondta ezt a párttitkár. A megszólított pedig némileg zavartan magyarázkodott. Vál­lalna ő szívesen valamit — mondta —, de rengeteg ide­jét leköti az üzemi kézilabda szakosztály vezetése. Nem te­het róla, de neki szívügye ez a sportág — ifjabb korában maga is művelte —, s ezért fordít most is szabad óráiból nem keveset arra, hogy együtt legyen a csapat tagjaival, in­tézze az együttes ügyes-bajos dolgait. Ügy beszélt erről, mint va­lami hobbyról, s a párttitkár is így hallgatta, megjegyezve, hogy szép, szép, de azért va­lami pártmunkát sem ártana végezni. Egyikük sem gondolt arra, hogy amit Zoli bácsi tesz, az voltaképpen nagyon is társadalmi tevékenység — pártmúnka. A kézilabdacsapat tagjaival, tehát számos fiatal­lal foglalkozik, neveli őket, segít kialakítani és megszilár­dítani bennük különféle hasz­nos, pozitív tulajdonságokat. Egyszóval: aktív társadalmi munkásként fáradozik az ifjú­ság nevelésén. Jó néhány pártszervezetben még mindig meglehetősen le­szűkítik a pártmegbízatás, a társadalmi tevékenység fogal­mát. Addig már talán minde­nütt — vagy csaknem minde­nütt — eljutottak, hogy a szakszervezetben, a KISZ-ben, a tanácsban folytatott tevé­kenységet egyenrangú párt­munkaként kezelik. De a köz­életi cselekvés skálája ennél jóval szélesebb — s ezt nem minden alapszervezetben is­merik föl. A Tudományos Is­meretterjesztő Társulat egyik szakosztályának vezetője pa­naszolta a minap, hogy alap­szervezetében ezt a feladatot nem tekintik pártmunkának. Holott — kell-e bizonygatni? — az ismeretterjesztés na­gyon is fontos szerepet játszik a tudatformálásban, az em­berek világnézetének alakítá­sában; ezért ez az ideológiai munka és küzdelem egyik el­sődleges színtere és eszköze. Érdemes fölfigyelni a szer­vezeti szabályzat új terveze­tének a párttagok kötelessé­geit megfogalmazó egyik pont­jára, amely a társadalmi élet­ben való cselekvő részvétel kötelezettségét mondja ki. Márpedig a társadalmi élet­ben igen sokféle módon le­het részt venni, hiszen terüle­te rendkívül széles. Az a kom­munista tsz-tag például, aki társai bizalmából a szövetke­zet vezetőségének soraiba ke­rült, elsőrendűen fontos tár­sadalmi feladalot lát el, na­gyon is jelentős tisztségben képviseli pártszervezetét, a kommunista elveket. A kom­munista népművelő, aki társa­dalmi munkásként szakkört, klubot, irodalmi színpadot vagy könyvtárt vezet a falu, az üzem művelődési otthoná­ban, ugyancsak cselekvő ré­szese a társadalmi-politikai életnek. S folytathatnánk a sort: ahol emberekkel lehet foglalkozni, ahol politikánkat lehet és kell képviselni, ott mindenütt mód nyílik a tár­sadalmi tevékenységre, a párt- munkára. Az újjáválasztott vezetősé­gek most általában sort kerí­tenek arra, hogy ismételten megvizsgálják a párttagság aktivitását, részvételét a po­litikai életben. Akkor lesz jó ez az értékelés, akkor tudják a párttagság minél nagyobb hányadát a közéleti cselekvés részesévé termi, ha figyelem­be veszik ennek sokféle lehe­tőségét, formáját. Ralatonendréd is csatlakozott Tegnap délután kaptunk ér­tesítést a balatonendrédi Zöld­mező Tsz-ből: a szövetkezet csatlakozik a mosdósiak felhí­vásához. Vállalták, hogy októ­ber 24-ig földbe teszik a ke­nyérgabona magját mind a 660 holdon. A vetési munkák felénél tartanak a kaposvári Latinka Tsz-ben. Vetéstervük 475 hold, s már csak a terület húsz szá­zalékát kell előkészíteni vetés­re. Szántótraktoraik a vörös- here-földön dolgoznak, szálli- •tójárműveik a cukorrépát hordják. A hónap második fe­lében befejezik a vetést. Jolán segítsék az ellátást a háztáji gazdasagok három iárás NŐKÜLDÖTTEINZK TANÁCSKOZÁSA TABON Évente hétmillió tv-készülék A jelenlegi ötéves tervben 120 újabb televíziós központ létc- $81. 1065-ben a Szovjetunióban 3,7 millió televíziós készülékét hoz- tak forgalomba, s ez a szám 1970-re megkétszereződik. A képén, írj típusú tv-készülékek a gyári futószalagon. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya és a megyei nő- tanács hétfőn nőtalálkozót rendezett Tabon. A siófoki, a kaposvári és a tabi járás kö­zös gazdaságainak legjobb nö­vénytermesztőd, kertészei, a szocialista brigádok tagjai és a háztáji árutermelésben leg­jobb eredményt elért asszo­nyok találkoztak a tabi Egyet­értés Tsz kultúrtermében. A tanácskozást Horváth Sándor- né, a megyei nőtanács titkára nyitotta meg, majd Kővágó Gyula, a Tabi Járási Tanács V. B. elnöke tartott előadást a közö6 és a háztáji zöldség- gyümölcstermesztés fontossá­gáról. A szövetkezetek árutermelé­se kétirányú: hozzájárulnak az ország ellátásához, s él kell látniuk saját falujukat is. Nagy könnyítést jelent, ha a háztájiból több és jobb minő­ségű termelvény kerül ki. Vannak áruk, amelyekből a háztáji máris többet ér­tékesít, mint a közös, azonban az adottságok még nincsenek kihasználva. Csak A község általános rende­zési terve 1962-ben készült el. Két évvel később befejez­ték a részletes rendezési ter­vet, az úgynevezett belső ma­gas építésű övezetre, s ké­szen van az ipartelepítési terv is. Most ezeket rakja az asz­talira Pohl István, a községi tanács elnöke. 4 jövő kovácsai (2) szorgalmas emberek Az Alkotmány utca mosta­ni új házadnak helyén tavaly ilyenkor még az alapokat rakták a kőművesek. Most családok laknak benne. Igaz, hogy a villannyal még nem készültek el, de lakásproblé­mákat már oldottak meg. Készen áll az új művelődési ház terve is. A mostanit át­adták a földművesszövetke­zetnek, mert egyre kevésbé tudta kielégíteni azokat az igényeket, amelyek egy járá­si művelődési házra hárulnak. Az új helyen valóságos mű­velődési komlexum lesz. Itt mindig az ésszerűségre törekszenek. A régi művelő­dési ház jó szolgálatot tesz mennénk. Ezért hoztunk létre az fmsz-nek, hiszen olcsób­forintot ajánlottak fel. Volt, — Nagyatád lakossága élér- aki eljött dolgozni, akadt te a tizenegyezret. A múlt olyan is, aki megváltotta a évben például 280 ember felajánlott társadalmi mun- költözött be a községbe. Eti­kát. hez jön még a természetes — Ügy tudom, emelkedett szaporulat: 56 lélek. Ez bizo­az egy lakosra jutó társadal- nyos mértékig jelzi a járási mi munka értéke. székhely népesedését, s mu­— A korábbi hét forint tatja a problémákat is. Sok helyett 35,70 forintra. Külö- gondot okozott a vízellátás, nősen a jubileumi park fel- ezt most megoldottuk az ú, töltésénél segítettek sokat az vízmű fölépítésével. A tele- emberek. A Hazafias Nép- pülés fejlesztésénél igien szo­— A jóváhagyott tervekhez front megszervezte több utca rít bennünket a szennyvíz el- sincs meg a megfelelő anya- fásítását. A lakók végeztek vezetése, gi fedezet. A községfejlesztési el itt minden munkát, mi alapból ebben az évben csupán a csemetéket szállí­800 000 forintot használha- tottuk ki. tunk fel. Ez elmegy járda- _ Ez azt jelenti, hogy az építésre meg a park rendbe- emberek szívükön viselik a hozására. Ha ezt úgy hasz- község fejlődését? — Igen. Itt székel az Erdé­szeti Tudományos Intézet. A nyát csak úgy lehetett le bontani, hogy helyet adtak az ottani raktáraknak, másutt. A községi tanács elnöke ez­zel kezdi: > — Az új ipartelepen egyet­len vállalat sem törekszik ar­ra, hogy rendezze területét. Azt mondják, nekik jó he­lyük van ott, ahol vannak. Ez az érvelés rengeteg időn­ket veszi el, hiszen mindenki a főhatóságokra hivatkozik. nálnánk fel, hogy a kivitele­zéssel megbízunk egy vállá­bám tudják átalakítani, mint­ha újat építenének. Haszno­sítják a légi általános isko­lát is. A posta megvette öt­venezer forintért. Ezt a pénzt az új iskolához adták, több tantermet építettek belőle. Elmondani egyszerű ezt. Megcsinálni bonyolult. A megoldandó feladatok úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a fogaskerekek. A mű­velődési házat csak úgy tud­ták átadni, hogy lakást biz­tosítottak az cmeletet bérlő családoknak. A régi lakta­latot, akkor semmire sem munkatársai _ társadalmi mennénk Ezért hoztunk letre munkában készllették el az egy sajat rezsis epitobnga- ^gész község fásítási tervét. dot. Velük építtettünk fel pél­dául hét új pedagóguslakást két év alatt. Ők csinálták az egészségházat Üj lakásokat építettek, s rájuk vár évente a körülbelül kétszáz lakás tatarozása, felújítása is. Emel­lett még ők láttak hozzá a laktanya bontásához. — A község lakói hogyan segítik ezt a munkát? — Legutóbb — az új is­kola elkészülte után — a te­rületrendezésre szerveztünk társadalmi munkát. A szü­Nagyrészt társadalmi munká­val bontottuk le a gázcsere­telepet. Ilyen munkákban az­tán éppen úgy részt vesznek a járás vezetői, mint a kon­zervgyár időszaki munkásai. S ha lenne a tanácsnak egy műszaki embere, aki ráérne ezzel foglalkozni, még szebb eredményeket érnénk el. — Milyen túlterhelést je­lent mindez a tanács appa- lők harminc-negyven-hetven rátusának? Az építőipari részlegnek mindössze egy raktárosa, egy bérszámfejtője és egy építés- vezetője van. Ez a tény a ta­nácsi apparátustól fokozot­tabb ellenőrzést követel. Megnőtt az ügyiratforgal­munk is. A múlt évben kö­rülbelül kilencezer üggyel foglalkoztunk. Nagy lekötött­séget jelent, sok tárgyalást igényel a vállalatok elhelye­zése, s még többet a kisajá­tításokkal járó huzavona. Ezeknek a munkáknak az elvégzésére nincs létszámunk. 1960-ban, amikor az éves be­ruházás, felújítás és belső költségvetés mindössze 1 800 000 forintot tett ki, hu­szonegyen dolgoztak a taná­cson. Most a hét-nyolemilliós költségvetésre tizennégyen va­gyunk. A szennyvízhálózat megépí­tése Nagyatádon huszonötmil­lió forintba kerül. A terv készen áll. Érdemei megem­líteni létrejöttének körülmé­nyeit. Először a konzervgyár rekonstrukciója kapcsán ke­rült szóba. A gyárnak kellett volna a szennyvíztelep. Ak­kor azt mondták: a község problémája nincs megoldva. Hangolják össze a kettőt. Az eredmény: kevesebb költség­gel készül el a szennyvízte­lep. — Az ilyen tervösszehango­lások persze sok energiát köt­nek le — mondta beszélgeté­sünkkor Gajdos László, a já­rási pártbizottság első titká­ra — de megéri, mert az em­berek látják, hogy milyenek a közös gondjaink, törődnek vele, s szívesen megtesznek mindent megoldásukért. So­kat jelent ez nekünk. A fej­lődés lemérhető, de nem elég gyors. Többet is lehetne ten­ni. Ezután, éppen a nagy feladatok miatt, még jobban kell párosítani az állami erőt és a helyi forrásokat. Valaha rengeteget ígértek itt, de ke­vés valósult meg belőlük, s ez rontotta a szavak hitelét, ma már látják az emberek, hogy a tervek valóra válnak. Egy példa erre: a művelődési ház átvételének gondolata egy földművesszövetkezeti gyűlé­sen vetődött fel először. Mi láttuk, hogy jó kezdeménye­zés, felkaroltuk, s most már biztos, hogy végre is hajt­juk. A járási székhely példát mutat. Milyen hatása van ennek a járásra? Kercza Imre (Folytatjuk; körül kell nézni a falvakban, mennyi istálló, ól áll üresen. A tabi járásban tavaly a 16 000 hízott sertésből 4277 darabot a háztájiból értékesí­tettek, s ezen felül tízezernél is többet levágtak saját szük­ségletre. Sok vágómarhát, tejet s több millió tojást adtak köz­fogyasztásra, s az átvett ba­romfinak is több mint a fele a háztájiból került ki. Mégis sok még a kihasználatlan lehetőség. Ha ezekké! él­nének, a járás lakossága a jelenleginél mintegy 40 százalékkal magasabb jö­vedelemre tehetne szert. A háztáji árutermelés föl­lendítésében különösen az asszonyok tehetnek sokat. Most alakítanak ki a- járásban egységes baromfifajtat, s ha az állománycserét kellő gon­dossággal végzik, szép tenyész­tési eredményeket érheíne.k el a szakcsoportok. Egv sor ked­vezmény, hitel-' és kölcsonak- ció segíti a háztáji gazdaságo­kat nemcsak a nagy- és kis­állattenyésztésben, hanem a zöldség-gyümölcstermesztés fokozásában is. A földműves- szövetkezetek is sokat tesznek saiátos lehetőségeiken belül e cél megvalósításáért. A járás közös gazdaságainak zöldségtermesztését előmozdít­ják azok a kertészeti brigádok, amelyek már elnyerték a szo­cialista címet, vagy most munkálkodnak az elérésén. A íárásban jelenleg huszonnyolc brigád küzd e címért, tíz pe­dig már elnyerte, s köztük legtöbb a kertészeti és növény­termesztő brigád. Sokat tehet “gy ilyen termelőegység —■ er­ről beszélt előadásában Baráth Györgyné, a tabi Egyetértés Tsz kertészeti agronówvusa. Ki­tért arra. hogy szövetkezetük kertészetében a szocialista cí­mért küzdő brigád látja el a tennivalókat, s évről évre di­cséretes eredményeket érnek el. 1964-ben 130 000, tavaly 94 000 forint tervtúltelie- sítést értek el. és az idén is mintegy 100 000 forint­tal több bevételre számí­tanak, mint amennyit előirányoztak. A két előadást számos hoz­zászólás követte. A Magyar Nők Országos Tanácsának kép­viselője az iskolák, az fmsz-ek és a helyi társadalmi szervek segítő szerepéről beszélt; az OTP megyei igazgatóságának küldötte a falusi lakosságnak adható kölcsönöket, hiteleket ismertette; a járási tanács elő­adója az asszonyok kezdemé­nyező szerepéről beszélt, a szö­vetkezetek küldöttei zöldség- termesztési tapasztalataikat, értékesítési problémáikat mondták el. A tanácskozás Horváth Sán- domé zárszavával ért véget, a részvevők ezután megtekintet­ték a zalai Zichy emlékmúzeu­mot. h. r. i

Next

/
Thumbnails
Contents