Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

Vasárnap, 1966. október 9. 4 SOMOGYI NÉPLAP Tsz-eink és a közegészségügy Aram érkezik és indul Ki ne szeretne, betegség, kórok, fertőzések veszélye nél­kül élni, dolgozni? Természe­tes igényünk ez. A veszély el­leni törekvés azonban — pél­dák sora igazolja — már ke­vésbé ilyen természetes me­gyénk termelőszövetkezeti mezőgazdaságában. Céltudatos emberi munká­val óvjuk káros behatásoktól a termést. A dolgozó ember­nek és munkahelyének a meg­óvása, tisztasága; az elemi szabályok betartása terén azonban olykor megdöbbentő tsz-eink elmaradottsága. Nyil­ván ez vezette az egészség- ügyi minisztert a tsz-ekre vo­natkozó közegészségügyi sza­bályok közzétételére s egész­ségügyi felelősök beállítására a termelőszövetkezetekben. Feladatkörükkel, munká­jukkal és eredményeikkel kapcsolatban róluk érdeklőd­tem a minap a kaposvári já­rás közegészségügyi felelősétől és a Vöröskereszt járási tit­kárától. Javaslatukra néhány tsz-t meg is látogattunk. Somogy valamennyi terme­lőszövetkezetében van már egészségügyi felelős. Szándé­kosan nem írtam, hogy »-mű­ködik-«, mivel ez távol állna az igazságtól. Van ... Melles­leg különböző tsz-munkahe- lyeken dolgozó társadalmi ak­tívákról van szó, tehát érdek­lődésem és látogatásiul k is tá­vol állt bármiféle ellenőrző vagy számonkérő szándéktól. Tájékozódni kívántunk. így tudtam meg, hogy a felelősök egészségügyi feladatkörét évente a Vöröskereszt és a KÖJÁL egyhetes tanfolyamán körvonalazták. A tanfolyamok részvevői eszerint próbáltak valamit megvalósítani otthon a tsz-ben, mindenekelőtt a rendszabályok betartásában. Már ahol próbáltak és már ahol bírtak, illetve lehetett. Munkásságukért a felelősök. mintegy fele havonta két-há- rom munkaegységet kap atsz. től. A másik fele nem kap semmit. Hogy beállításuk a mostoha körülmények és le­hetőségek ellenére is helyes­nek bizonyult, azt Göllóben tapasztalhattam. Itt Kovács Adorján foga- tost, a tsz ellenőrző bizottsá­gának az elnökét választották meg egészségügyi felelősnek. Meggyőződhettem: tekintélye van, hallgatnak rá az embe­rek a faluban. Ezenkívül né­hány más kedvező adottság is hozzájárul itt a közegészség- ügy átlagon felüli színvonalá­hoz. A tsz jómódú, jól fizető; a majortelepítéskor egészség- ügyi szempontokat is figye­lembe vettek stb. Arra a kér­désre, hogy mit sikerült meg­valósítania egészségügyi fele­lősként, elmondta, hogy — a helyi Vöröskereszt segítségé­vel — több alapvető követel­mény ma már természetes szükséglet Göllében. Például A TRANSZVILL szakszer­vezeti bizottsága újra napi­rendre tűzte a kongresszusi munkaverseny értékelését. A számviteli és a műszaki osz­tály felajánlásait is értékelte az szb a mostani tanácskozá­son. A főkönyvi könyvelés ren­dezte a folyószámlákat, az anyagkönyvelés megkezdte a tö.ösleges anyagok kimutatásá­nak készítését. Az utókalku­lációs csoport felülvizsgálja az utalványozásokat a helyes ön­költségszámítás végett. A nor­macsoport határidő előtt ösz- szesítette a gyártmány norma­órákat. A műszaki osztály nagy se­gítséget nyújtott a tömlő bow- den gyártás előkészítéséhez az­zal, hogy az összeállítási raj­zokat darabjegyzékkel egészí­tette ki. Bevezették a festő körasztalt a 2-es telepen. Ez a módszer mecgvorsítja a fes­tést, s óvja a dolgozók egész­ségét is. A műszaki osztály el­készítette a különleges szer­számgyártáshoz szükséges anyagok (acél, durvalemez, fa, "hűgyanta) alap-, törzs- és fo- Jfá készletét. A folyamatos zuhanyozó van a gépműhely­ben, a tehenészeiméi; higiéni­kus a nyári ivóvízellátás; a trágyát még vasárnap is ki­viszik a gyűjtőhelyre. (Még­hozzá szabályszerűen, a lakott településtől több mint 200 mé­ter távolságra. Ami még saj­nos megyeszerte is nagy szó...) Persze tenni- és javítanivaló akad itt is. Például a ragyo­góan tiszta álvevőhely mel­lett, az istálló közelében szá­radtak a tejeskannák, rajtuk a legyek légióival. De itt leg­alább sikerült odahatni, hogy a legalapvetőbb egyéni és munkahigiénés szabályokat — amiket rendelet ír elő! — be­tartják, betartatják. Ennek szinte a fordítottját tapasztaltuk Büssüben. Igaz, hogy itt az egészségügyi fele­lős reggeltől estig a darálónál dolgozik, nem mozoghat sza­badon nap közben. De — meg­mondta kereken —, a »jobb nem szólni ...« és a »nem szeretek összeveszni a veze­tőséggel-« álláspontját képvi­seli, aminek »fényes« illuszt­rációja volt a tsz-major vi­gasztalan látványa. Düledező műemlék kastély, elhanyagolt udvar szemét- és takarmány­kupacokkal; az istálló mögött egy kisebbfajta hegyvonulat húzódik trágyából, voltakép­pen bent, a falu közepén! A tejházat, a tejkezelést már meg sem mertük nézni ... Az egészségügyi felelős elmondta: fejőruhák kellenének, de be­szerzésük anyagi okok miatt tartósan elmarad. Az udvaron egy félig felépített árnyékszé­ket láttunk. Másfél év alatt a büssüi tsz-ben nem sikerült elérni annyit, hogy ezt né­hány órás munkával befejez­zék (!). Jellemzésül az itteni közegészségügyi szemléletre és a kulturáltság mértékére ta­lán ennyi is elég Két példából nyilván nem általánosíthatunk. De a köz- egészségügy szakemberei — akik évek óta megyeszerte gyűjtik a szomorú tapasztala­tokat — o megmondhatói an­nak, hogy sajnos elenyésző még a göllei példa, és annál több a büssüihez hasonló. S körülbelül ez a tükre az egész­ségügyi felelősök helyzetének, tevékenységének is. Ahol a tsz-vezetőség már eljutott ar­ra a pontra, hogy a rendel­kezéseket, a közegészségügyi szabályokat nem szükséges rossznak, hanem szükségsze­rűen jónak tartja, ott az egészségügyi felelős is többet tehet, És valahol itt a kérdés nyitja Nem vitás, hogy a fejlődés egy bizonyos fokán a tsz-ek egészségügyi felelősei közép­fokú képzettségű szakembe­rek lesznek. Az is érthető, hogy bizonyos követelmények megvalósítása valóban az új beruházások függvénye. (Az új tehénistállók, tejházak stb. szerszámgyártás végett fúró- perselyeket, vezetőcsapokat, -oszlopokat, befogó csapokat gyártattak. A transzformátor­tekercsek impregnálásánál lakkal helyettesítették az ed­digi impregnáló lapokat. Töké­letesítették a kokillalazítót is. Az 1-es telep belső szállító csoportja nyolc hónap alatt 923 BAFSZ-alkatrészt és ti­zenöt árbockapcsolót szerelt össze. Ezzel elősegítették, hogy a gyár teljesítse a tervét. A készárut és a porcelánt úgy szállította a csoport, hogy nem keletkezett selejt. Mind elszál­lították a VÁV-kocsiszerkezc- tet. A forgácsoló műhely Áp­rilis 4. brigádja nyolc órával túlteljesítette a vállalt húsz óra társadalmi munkát. Órán­ként ötven fillérre szorították le a szerszámrongálódást a vállalt egy forintról. Az Ady- brigád külön foglalkozott Kő­falvi Sándor ipari tanulóval. A fiatal fiú sikeresen letette a szakmunkásvizsgát a brigád támogatásával. A B^m-brigád hétszáz órát takarított meg úlítások révén. K<H=z-z órával teljesítették túl a vállalásukat. már a szabályoknak megfele­lően épülnek.) Bizonyos kér­désekben azonban ma is so­kat tehetnénk, különösebb anyagi befektetések nélkül is. Ilyen például az ivóvíz, a tej­kezelés tisztasága; a kannák forróvizes kiöblítése, a sza­bályszerű trágyakezelés; s egyáltalán: az erre vonatkozó 1963. évi rendelet ismerete. Ezt igazán jogos lenne és szi­gorúbban kellene megköve­telni, mint eddig. Legyen te­kintélye az egészségügyi fele­lősöknek, s lehetőleg olyanok álljanak ezen a poszton, akik — munkahelyük, beosztásuk szerint — szabadon mozoghat­nak a tsz területén. Mindez — utaltam rá — függvénye a tsz-vézetők egész­ségügyi szemléletének, amit úgy érzem, nemcsak a Vörös- kereszt és a közegészségügyi hatóságok feladata lenne for­málni. Helyes lenne alakíta­nunk s esetleg — a szaktu­dással, az iskolai végzettség­gel, a rátermettséggel együtt — elvárnunk és megkövetel­nünk ezt, a gazdasági vezető poszt megtisztelő társadalmi rangjának jogán is. Megyénk huszonkét taka­rékszövetkezete nagy gondot fordít arra, hogy termelési kölcsönökkel segítse a gazda­sági célok megvalósítását. Ezeket a kölcsönöket a tava­lyi évtől folyósították a tagok­nak és a 15 000 forintos ér­tékhatár 4—5 évi részletvisz- szafizetési lel -vtőség sok gaz­dálkodót vonzott a kirendelt­ségekre. A harmadik negyed­év végével lezárt kimutatá­sok szerint a takarékszövet­kezeti. tagok 870 esetben vettek igénybe kölcsönöket mintegy ötmillió forint ér­tékben. Az igénylők elsősor­A Somogyjádi Községi Ta­nács és a termelőszövetkezet összefogásával öltözőt kapott a helyi sportkör. A felhívás­ra az első napon tizennégy kőműves és ötven alkalmi segédmunkás jelentkezett az építkezéshez. A tanács hu­szonnégyezer forintja mellé a tsz tízezer forint értékű épí­tőanyagot biztosított. A tár­sadalmi munka értéke körül­belül hatezer forintra tehető. Az országút melletti vil- lanypóznók végtelensége, a hatalmas magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak lenyűgöző monumentalitása már bizonyára sokakat elgon­dolkoztatott, vajén honnan jöttek, hova mennek a ká­belek, hogyan »folyik« ben­nük az áram, és mi volna, ha valaki megérintené. Per­sze ezek a kérdések gyereke­sen hangzanak, de az embe­ri kíváncsiság nem ismer akadályokat, gyerekes vagy felnőttes gondolatok között nem húz határvonalat. Való­ban, honnan jön, hova megy az áram? A műút melletti magas kerítés és a halálfejes tábla tilos területet jelez. A kerí­tés fölé vezetékek, vastra­verzek emelkednek. Távolról úgy néz ki, mint egy óriási játszótérere, belülről pedig az ember új hullámos olasz film környezetében találja magát. Pedig a színhely sem játszótér, sem pedig kulisz- sza, hanem egy 120-as nagy­feszültségű állomás, az or­szágos energiahálózat somo­gyi »kirendeltsége«, a város fényforrása. Az alállomás területén meg­bán tsz-dolgozók, de sok a nyugdíjas és az egyéni gaz­dálkodó is. Különösen a szarvasmarha, a sertés és a gombatenyésztést segítették elő a kölcsönök, de jelentős összegek kerültek a zöldség­gyümölcs és a szőlő termesz­tés, valamint a méhészet fej­lesztésére is. A falusi takarékszövetke­zetek jelenleg is több milliós összeggel rendelkeznek, és örömmel várják mindazokat, akik a nagyobb és jobb ter­melés elérésére kölcsönt vesznek igénybe. Somogy jádon az idén ez volt a legjelentősebb építkezés, ahol a falusiak értékes se­gítségükkel lelkesen támogat­ták a község vezetőinek épí­tési terveit. A falrakásban a községi párttitkár, Bíró Imre járt az élen, de rajta kívül ott voltak a tanácsi és a tsz- vezetők is, akik ugyancsak kivették részüket az öltöző építéséből. határozott rendszerben — szaknyelven mezőkben — szakaszolók, megszakítók, áraim- és feszültségváltók, transzformátorok alakítják, vezetik a 120 000 voltos ára­mot. A magas feszültségű oszlopokról aiz áram egy kap­csolóberendezésbe jut, majd a transzformátorra kerül, ahol elosztó feszültséggé ala­kul. A következő állomás a gyűjtősín, ahonnan a vidéki fogyasztók kapják az ener­giát. Ezek a gyűjtősínek ket­tős rendszerűek. Ha az egyik­ken valami hiba történik vagy karbantartás folyik, ak­kor átkapcsolnak a másikra Egy bonyolult, de végtelenül precíz kapcsolóberendezés gondoskodik arról, hogy az alállomásra beérkező áram a szükséges »munkaterülete­ket« bejárva végül is ház­tartási gépeket működtessen, rádiót, televiziót szólaltas­son meg. A kapcsolóteremben félau­tomatikus és automatikus be­rendezések segítségével irá­nyítják az áram útját. A fa­lakon mindenfelé műszerek, kapcsolók, kapcsolási jelek láthatók, és bizony a be­csöppent idegen csak a fejét forgatja a hatalmas terem­ben; hirtelenében nem is tudja, hova nézzen, mit fi­gyeljen. A falon mindenegyes mezőnek megvan a maga fa­la, ahol a terhelés nagysá­gát jelzik a műszerek. A kapcsolóterem az alállo­más agya. Innen mennek a jelzések, jönnek az utasítá­sok és egyetlen kapcsoló el- fordítására azonnal engedel­meskedik a borzalmas fe­szültség. Kik uralkodnak e fölött az energia fölött? Mér- nökök, technikusok, szerelők, akik tizenkét órát töltenek A porrogszentkirályi Arany­mező Termelőszövetkezet mintegy 140 holdnyi gyümöl­csöséből 29 holdról már szed­hető volt a termés az idei őszön. A termőre fordult gyü­mölcsös zömét almafák teszik ki, mindössze tíz holdon van körtefa, s innen az idén taka­rították be az első termést. A gyümölcsöt szedés után ' egy ideig saját tárolójukba helye­zik el, aztán elszállítja a MÉK meg a csurgói földművesszö- vetkezet. Nagyjából mindjárt a szüret befejeztével osztályoz­zák az almát, de helyszínen történik az átvevők végleges minősítése is. Várakozáson alul fizet az idén a gyümölcsös, jóllehet a növényápolási- és védelmi munkákkal nem késlekedtek. Ottjárttunkkor mór végeztek az őszi műtrágyázással, szán­tótraktorok dübörögtek a fák között, az emberek a permete­zéshez készülődtek. Jövőre több termést várnak azért is mert most már egyre több táblán fordulnak termőre a • • • el egyfolytában a berendezé­sek között. Ha megnézzük a város »energiatérképét«, jól látha­tó, hogy a vezetékek hurok- szerűen ölelik körül Kapos­várt. Miért van erre szük­ség? Azért, hogy az esetle­ges meghibásodás ne okozzon fennakadást a fogyasztásban. A hibás részt áramtalanífc- ják, de ugyanakkor a kör­nyező fogyasztók zavartalanul égethetik a villanyt. Ez a le­hetőség a régi sugaras meg­oldásnál nem volt meg. A technika fejlődésével, új elektromos készülékek szüle­tésével egyidejűleg természe­tesen az energiafelhasználás, is nőtt, 1960-ról 1965-re me­gyénkben megkétszereződött, de még mindig kevés az egy fogyasztóra jutó energiafo­gyasztás. A statisztikát né­zegetve megállapítható, hogy a szomszédos Csehszlovákiá­ban és Ausztriában kétszer ennyi energiát fogyasztanak, mint nálunk. 1965-ben Ka­posvár összes energiafogyasz­tása 50 millió kilowatt volt, ebből a lakosságé csupán 5 millió, tehát egy tizede a teljes mennyiségnek, ami na­gyon kevés. A DÉDÁSZ szakemberei már a jövőre gondolnak, a város energiahálózatának fej­lesztését vitatják meg. Ezek szerint 1968-ban befejeződik a belvárosi 20 kilovoltos alaphálózat megépítése, és az északnyugati meg -keleti városrészek fejlődése is újabb beruházásokat igényel. A je­lenlegi berendezések 1980-ig ugyan kielégítik a város fo­gyasztását, de az évről évre növekvő felhasználás fokoza­tosan nagyobb, korszerűbb telepek létesítését igényli. gyümölcsfák. A munkálatokat Litetz József brigádvezető irá­nyítja — állandó brigád nél­kül. Noha jókora gyümölcsöse van az Aranymező Tsz-nek, külön gyümölcskertész brigád­ja azonban nincs. Hogy milyen nagy szükség volna egy ilyen kis egységre, azt egyre in­kább érzik a szövetkezetiek. Varga János tsz-elnöknek is az a véleménye, hogy legfőbb ideje létrehozni egy brigádot, amely éven át a fákkal fog­lalkozna. Eddig csupán a per­metezést végezték állandóan ugyanazok az emberek, nincs is baj a munkájukkal, eseten­ként jelentős készpénz- és ter­mészetbeni prémiumot kap­nak. Az egyéb munkákat min­dig ember- és gépátcsoportosí­tással oldották meg, ez azon­ban nem tekinthető végleges megoldásnak még akkor sem, ha az idén nem is maradtak el az időszerű tennivalókkal, ön­álló brigád kell — ezt meg­követeli a szentkirályiak ér­deke is. A. porrogszcntkirilyKk ízletes almájából évről évre több kerül közfogyasztásra. Meggyorsították a festést Megtakarítottak hétszáz órát Wall ing er Endre NAPI 80 KÖBMÉTER VÍZ Az újonnan telepített százholdas gyGmölcsös permetezéséhez szük­séges vizet biztosítja majd a készülő új kút a nagy herényi Uj- barázda Tsz körlélycsi majorjában. A 18 méter mély, 3 méter széles kút napi teljesítménye 80 köbméter víz lesz. Ötmilliós termelési kölcsön Öltöző épület társadalmi munkában S. G. Almaszüret Porrogszentkirályon

Next

/
Thumbnails
Contents