Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

Vasárnap, 1966. október 9. 5 SOMOGYI NÉPLAP Mezőgazdasági repülők lesznek A Földművelésügyi Minisz­térium repülőgépes növényvé­dő állomásának Kaposváron van a dunántúli bázisközpont­ja. Ezekben a napokban gyakran látni fel- és leszálló gépeket a kaposújlaki repté­ren: leendő mezőgazdasági re­pülők gyakorolnak a magas­ban. A Ion gyei gyártmányú, sárga színű Gawronok egy része a hangárban kerül »bonckés« alá: fiatal szerelő­jelöltek átképzése folyik a tá­gas csarnokban és a közeli tantermekben. Császár Károly tanfolyam­vezető, Kiss Sándor és Mol­nár Pál oktatók tájékoztattak bennünket a reptér életéről, a pilóták és a szerelők átképzé­séről. Megtudtuk, hogy négy gépük tanyázik a hangárban, illetve a kifutón, közülük az egyiken a pilóták gyakorolnak. 11 pilótát mezőgazdaság repü­lőgépek kezelésére képeznek át. Aztán februártól decem­berig a műtrágyázás, a vegy­szerezés következik, s ebben a munkában jövőre már azok a pilóták is részt vesznek, akik most ismerkednek ezekkel a gépekkel. Két repülő dolgozik egy-egy brigádban, naponta 4—500 holdra szórják lei a vegyszert. Somogybán eddig a Lábodi, a Kutasi, a Kaposvá­ri és a Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaságban dolgoztak mezőgazdasági repülők. Az utóbbi gazdaság például egész évre bérel gépet, mert sok a süppedékeny talajú területe, ahova nehéz rámenni földi járművel. A Dunántúlon üzemelő me­zőgazdasági repülőgépeket Ka­posváron, pontosabban a ka­posújlaki reptéren javítják. > ! v Jgföái ip % Motorpróbát tart az oktató és a gyakorló pilóta. talok között olyanok is, akik a MALÉV-nél voltak ipari­tanulók. Most nekik és tár­saiknak is gyakorlati alapot adnak az oktatók az elméleti ifv" yat >-'•»> :■««« mezőgazdasági repülőgépek száma. A most használatos lengyel PZL—101-esekből 40 dolgozik majd a gazdasá­gokban. Ezek a gépek öt mázsányi terhet emelnek a magasba, viszont a jövőre megjelenő, szovjet gyártmá­nyú AN—2-esek ennek a há­romszorosát szállíthatják. Az utóbbiakból tízet kap a ma­gyar mezőgazdaság. Nagyobb szőlőtermelő gazdaságokban helikopter üzemeltetésére is sor kerül. Mindezeknek a gé­peknek a kezeléséhez, javítá­sához és karbantartásához szakemberekre van szükség. Ezt a célt szolgálja a pilóták és a szerelők átképzése Kapos­váron, a repülőgépes növény­védő állomás dunántúli bázi­sának központjában. H. F. 7 íz nap Lengyelországban Beszélgetés Sási Jánossal, a megyei tanács vb-elnökhelyettesével a Lengyelországban járt tanácsi küldöttség útjáról Szeptember 2. és 12. között háromtagú tanácsi delegáció járt Lengyelországban az" Ol- sztyni Vajdaság meghívására, hogy egy csereakció kereté­ben tanulmányozzák a len­gyei tanácsi szervek munkáját. Munkatársunk fölkereste Sást Jánost, a delegáció veze­tőjét, hogy tájékoztassa olva­sóinkat a küldöttség útjáról. — A delegáció — dr. Kas­sai János, dr. Bagó Gyula és jómagam — a ta.aly nálunk járt Olsztyni Vajdaság Nem­zeti Tanácsa vezetőjének meg­hívására utazott ki és tanul­mányozta a lengyel tanácsok munkáját, különös tekintettel az idegenforgalomra, a mező- gazdaságra és az egészségügyi ellátásra. A két tanács szer­vezeti felépítése között sok a hasonlóság; a tanácsok már jellegüknél fogva sem lehet­nek nagyon eltérők egymástól, inkább strukturális és hatás­kön különbségek mutathatók ki. A lengyel tanácsoknál na­gyon fontos szerepet töltenek be a szervező bizottságok, amelyek véleményét a szak- igazgatási szervek sok esetben kikérik és azokra támaszkod­nak. Érdekes volt megfigyel­ni, hogy pl. a vajdasági nem­zeti tanácsban 20 szakigazga­tási osztály működik, amelyek kiterjesztik fennhatóságukat az állami gazdaságok megyei trösztje, a kereskedelmi vál­lalatok megyei trösztje, a me­gyei autóközlekedési válla­lat, az idegenforgalmi vállalat, valamint a belügyi osztály néven szereplő rendőrség tevé­kenységére is. A másik érdekes vonás, hogy a szakigazgatási szer­veknek sokkal nagyobb a ha­táskörük mint, nálunk. El­mondanék egy példát: Az egészségügyi é s nyugdíjügyi főosztálynak van egy vezető­je és három beosztott osztály- vezetője. Ez a három osztály- vezető saját szakigazgatási te­rületén belül az egész vajda­ság hozzá tartozó szerveinek a munkáját ellenőrzi és irá­nyítja. Eltérő a lengyel tanácsok szervezetében az, hogy a köz­ségi tanácsok titkárát a járá­si tanács elnöke nevezi ki, te­hát nem választják, mint ná­lunk. Egyébként a kinevezés ugyanúgy négyévenként törté­nik, mint Magyarországon. — A látogatás során talál­koztak-e nálunk is hasznosít­ható ötletekkel, amelyek új­donságot jelenthetnek a ta­nácsi munkában? — Az általános benyomás az volt, hogy a kinti felépítés és munka nagyban hasonlít a mi­einkhez, lényegesen eltérő vo­násokat nem tartalmaz. Fel­tétlenül figyelemre méltó a már fentebb említett közsé­gi tanácstitkárok kinevezése és több idegenforgalmi érde­kesség. így például a vajda­ság területén több alkalommal is jártunk kempingekben (a Mazuri tavakat foglalja ma­gában a vajdaság), ahol nem találtuk meg a má balatoni táborainkra jellemző sátrakat, hanem úgynevezett kemping- házakat, barakokat építettek, és a táborok sem olyan kiter- jedésűek, mint nálunk. így az otthonos és barátságos kör­nyezet, a jól üzemben tart­ható épületek nemcsak nagy közkedveltségnek örvendenek, hanem olcsóbbak is, mint a sátrak. Ilyen hasonló kempin­gek vannak már nálunk is — Balatonföldváran, az Express kezelésében és Bogláron a »mikromotel« — és ha bevál­nak, akkor mi is fokozatosan megszüntetjük a sátortáboro­zást. A másik, amire felfigyel­tünk, hogy a lengyel IBUSZ, az ORBIS, szállodákat, étter­meket, eszpresszókat tart fenn,! kizárólagos felügyeleti hatás­körrel. ! — A vajdaság idegenforgal­mi irodájának a vezetője már járt a megyénkben Örömmel mesélt a Balaton mellett töl­tött szép napokról és elvitt bennünket a nidzicai várba, ahol a siófoki borharapó min­tájára hasonló pincét rendez­tek be, a lengyel specialitá­sokkal. Örömmel . hallottuk, hogy a borharapónak nagy si­kere van az üdülők körében. —■ Ön, mint a vb mezőgaz­dasági ügyekkel foglalkozó el­nökhelyettese, mit tapasztalt a vajdaságban a szakember sze­mével? — Először is azt, hogy az olsztyni »megye« több mint kétmillió hektárnyi területen feleszik. Ebből egymillió a szántó. A terület 30 százaléka az állami gazdaságoké, a töb­bi egyéni tulajdon. Ebben a vajdaságban több állami gaz­daságot látogattunk meg, és megállapítottuk, hogy a gépe­sítésben előbbre vannak, mint mi. Munkaerőproblémával nem küzdenek, — mármint a fiata- lok-öregek kérdésre gondolok — és a munkaintenzitás ellen sem lehet kifogás ... Bizony innen volna mit tanulni! A vajdaságban több mint hat­százezer szarvasmarha van, ennek fele tehén. Az évi felesi’ atlag eléri a 3000 litert, ösz- szehasoniítás kép pen Somogy­bán 2000 literes évi átlaggal büszkélkedhetünk. Néhány szót még az egész­ségügyi ellátásról: a vajdaság­ban 28 kórház működik, ra­gyogóan fölszerelve, és egyre újabb és újabb épületek nő­nek ki a földből; az építkezés hatalmas méretű. — A látogatás és a tapasz­talatcsere hasznos volt, na­gyon jól éreztük magunkat Lengyelországban és sok sze- retettel várjuk a jövő nyáron hozzánk látogató olsztyni ba­rátainkat — fejezte be nyi­latkozatát Sási János. Saly Géza Start. Légáközlekedési technikumot végzett harminckét fiatal — valamennyien budapestiek — itt szerzi meg a mezőgazda­ságban használatos repülőkhöz szükséges szerelési ismereteket. Ha fél év elmúltával sikere­tudáshoz. A tanulás két cso­portban folyik, fölváltva láto­gatják a tantermi és a rnű- elyfoglalkozásokat. Az am- Jíció nagy, s a tanfolyam ve­zetői szerint a tanulók zöme jól helytáll majd a vizsgákon Nem lehel dicsekedni Földre érés után kiértékelik a repülést. sen túljutnak az átképzésen, szerelők, technikusok lesznek, s jövőre már kihelyezik őket pilóták mellé; nekik kell rend- betenniük a repülőgépen elő­fordult hibát. Akadnak a fia­Ezeknek a fiataloknak minde­ne a repülőgép, s bízvást szá­míthatnak rájuk; a mezőgaz­dasági repülőflotta szerelő­utánpótlása közülük kerül ki. Jövőre tovább gyarapszik a Az ÉM Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonánnrvár dombóvári telepe belső szá lítási munkára férfi munkaerőt keres. fizetés teljesítmény szerint. Munkásszállás és napi egyszeri étkezés biztosítva. Felvételhez szükséges mun­kakönyv, MIL-lap, SZTK-kiskönyv, egy hónapnál nem régebbi tanácsigazolás, személyi igazolvány és katona­könyv. (4215) A tavasszal a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyára csatlakozott a SZOT és a KISZ felhívásához. Az üzem pártbizottsága tanácskozott a pártkongresszus tiszteletére indított verseny megindításá­ról és megszabta a tennivaló­kat. Legfőbb feladatként a terv teljesítését, a minőség javítá­sát, a termelékenység fokozá­sát, a gazdaságosság növelését szabta meg. Hat hónap telt el azóta. A napokban arról érdeklődtünk: hogyan sikerült valóra váltani azt, amit áprilisban elhatároz- tak. A minőséget nem bírták úgy javítani, ahogyan elhatá­rozták, ugyanis az első és a másodosztályú áruk részará­nya jelenleg csupán 32,96 szá­zalék. A hulladékfelhasználás sem volt olyan, mint amit vállaltak. Kétségtelen, hogy nem kis feladatot rótt az üzem vezetőire, a munkásokra az. hogy kevesebb létszámmal kellett teljesíteniük a tervet. Ez azonban a versenynek csak egyik oldala. Ott, ahol a lét­számtól függetlenül lehetett volna eredményt felmutatni, tehát az anyagtakarékosság, a hulladékfelhasználás terén, nem váltották valóra az adott szót Enyhítő körülményként csak a munkaerőhiányt, to­vábbá a rossz anyagot, a munkások nem éppen kedvező összetételét lehetne említeni. Próbáltak erőfeszítéseket tenni időközben? Igen. Így például Igyekeztek rábírni a fonónőket arra, hogy szabad­ságukat ne vegyék ki addig, amíg a lemaradást be nem hozzák. Aztán: az újonnan fölvett segédmunkások okta­tására fölkérték az aktívákat, jó munkásokat. Külön ver­senyfelelőst neveztek ki. Kongresszusi versenyhíradót jelenttettek meg. Rendszeresen kiírták a fonónők, az üzemré­szek, valamint az egész gyár napi teljesítményét. Nyilvá­nosságra hozták minden hó­nap végén azoknak a fonónők­nek a nevét, akik a legjobb eredményt érték el. Célpré­miummal és jutalommal is igyekeztek ösztönözni a mun­kásokat a termelés növelésé­re, a minőség javítására, a költség csökkentésére. Nem minden munkásnő ismeri azonban a versenyföltételeket. Találkoztunk olyannal is, aki nem tudott a célprémium fel­tételeiről tájékoztatni bennün­ket. . Az említett intézkedések ke­vésnek bizonyultak az áprilisi vállalás teljesítéséhez. Véle­ményünk szerint többet kellett volna tenni a munkaverseny népszerűsítéséért, az új mun­kások tájékoztatásáért. Még közelebb kellett volna kerülni az emberekhez. Szűcs Lajosné versenyfelelős elmondta, hogy szerinte lehetne fokozni a ver­senyt, növelni a versenyked­vet, ha a hangos bemondón a munkásokat minden műszak után tájékoztatnák arról, ho­gyan dolgoztak, ki milyen teljesítményt ért el. Szerinte nemcsak azt kellene megemlí­teni, hány kilométer fonalat fontak, hanem azt is, melyik lány vagy asszony, miben ért el kiugró teljes.tményt, mi­lyen volt a magatartása, vagy kivel nem voltak megeléged­ve. Úgy érezzük, hogy a ver­senyfelelős ötletét már koráb­ban is meg lehetett volna va­lósítani. Mint ahogy vélemé­nyünk szerint azt az intézke­dési tervet is már korábban ki lehetett volna dolgozni, amelyet ottjártunkkor mutat­tak nekünk. Ez a terv azt tartalmazza, hogy az év hátra­levő részében hogyan lehet bi­zonyos összeget lefaragni ab­ból a veszteségből, amely most fennáll. Meggyőződé­sünk, hogy ha ezt az intéz­kedési tervet néhány hónap­pal korábban készítették vol­na el, nem lett volna ilyen nagy veszteség, mint ami most van. Hogy nem tettek meg min­dent a verseny kibontakozása érdekében, azt nemcsak mi állítjuk. Az üzem pártbizott­sága 1966 augusztus 10-én Eitner Györgynek, az szb ter­melési felelősének jelentése alapján megtárgyalta a mun­kaverseny helyzetét. A jelen­tésben többek között ez áll: ~A brigádvizsgálat során egyes dolgozók szóvá tették — több üzemrészben is, de különösen a gyűrűsfonóban —. hogy nem ismerik a célkitűzéseket, a versenyfeladatokat. Ez arra figyelmeztet, hogy az egyes területek gazdasági vezetői az elkövetkező időben a műhely­bizottságokkal együtt próbál­janak újabb cfgitációt folytat­ni. ismertessék meg a felada­tokat. Ez annál inkább szük­séges, mert még a szocialista brigádok is említették, hogy ~iem ismertették előttük a ver­seny célkitűzéseit. Pl. a Fonó 1. gyűrűsfonó B műszakjínr. Hámán Kató brigádja tette ezt szóvá. Bár dolgozóink többsége a célkitűzéseket is­meri, magévá tette, aktívan ekapcsolódott a munkaver­seny moznaiomba. mégis gyári szinten eredményeink nem a cgkedvezőbben alakultak, bár­mely vonatkozásban is nézzük azokat« — állapítja meg % többi között a jelentés. A Pamutfonó-ipari Vállalat nagy tapasztalattal rendelkező vezetői és kipróbált, nagy “kiadatok végrehajtására képen szorgalmas törzsgárdája képes arra, hogy azokat is csatasor­ba állítsa, akik nemrég ké­glitek az üzembe, és nem ren­delkeznek kellő üzem’ tekkeL Szegedi Nándor Kevesebb lesz a fagybiztosítás díja a ísz-ekben A termelőszövetkezetek va­gyonbiztosítása évről évre többet nyom a latban, fokoza­tosan növekszik jelentősége. Ennek az a legfőbb előidézője, hogy közös gazdaságainkban gazdasági évenként gyarapsza- nak a közös javak: újabb és újabb beruházásokat \ lósíta- nak meg, a fejlett agrotechni­kai módszerek alkalmazása ré­vén számottevően növeksze­nek a terméshozamok. Az utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az elemi károk meghiúsítói lehetnek a várható magas hozamoknak: e téren hat nagyon kedve­zően az Állami Biztosító in­tézkedése a fagybiztosítás dí­jának leszállításával kapcso­latban. Néhány évvel ezelőtt az Ál­lami Biztosító lehetővé tette a termelőszövetkezeteknek, hogy összevont vagyonbiztosításuk kiegészítéseként fagybdztosítást kössenek. Sok közös gazdaság él ezzel a lehetőséggel, egyre több tsz köt szerződést, s ép­pen ezért az Állami Biztosító mérsékeli a biztosítás díját. 1967. évre a biztosító az eddigi 40 forintról 25 forintra szállítja le holdanként a fagy­biztosítás évi díját. Mivel a közös gazdaságok általában a szántóterület hatvan százalé­kán termelnek fagyveszélynek kitett növényeket, a biztosítá­si díjat is csak a szántóterü­let hatvan százaléka után szá­molja el a biztosító. Azok a tsz-ek, amelyek a múlt évben is kötöttek fagybizitosítást és az 1966'67. évre szóló biztosí­tásukat a jövő hónap 15-ig új­ra megkötik, az idén holdan­ként mindössze tíz forintot fi­zetnek. A nagybajomi úttörők és gimnáziumi tanulók egy része a nyáron hivatalosan szervezett mezőgazdasági mun­kán kívül önként is jelentkez­tek a tsz vezetőinél. Több hé­ten át kijártak a felnőttekkel a határba. Fétisóztak, tisztítot­ták a legelőt. Egy délután pe­dig a major környékét tették rendbe. A munkájukért kapott pénzt táborozásra, tanszervásárlásra költötték. A tsz munkáiba va­ló besegítés az idei terveikben is az elsők között szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents