Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOCOOOCOC<XXXXXXXXXXXX>DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC cocooooocooooo

SALVATORE QUASIMODO:

A felülmúlhatatlan föld

Tartozom neked szerelmes szavakkal vagy olyanokkal tán, melyek naponta felcsendülnek, s hangjuk már csöndbe vész.

Fél tőlük az emlékezet: bennük könyörtelen jelek ellenséges beszéddé állnak össze s ez a súly a lélekre hull. Az ész zuhanásának hangja nyomja el, szerelmes szavaimat, vagy tán a visszhang kiszámíthatatlan félelme, melynek szorításában szolid suttogásnál halványabbá homályosul a kép.

Vagy a láthatatlan iróniát súrolják szavaim, a gúny sötét peremét és immár bekerített életemet, szerelmem.

Vagy tán a szín kápráztatja el őket, ha beleütődnek fényfalába az időnek, mely akkor ér hozzád, ha már az én időm nem bir felidézni sötét szerelmet, mely megrendültén elsiratja majd a szépséget s a viharos szakítást a felülmúlhatatlan földdel, szerelmem.

Képes Géza fordítása

Salvatore Quasimodo 1901-ben született, Szicília szigetén, Slracusában. 1959-ben megkapta az Irodalmi Nobel- díiát. Petőfinek a legjobb olasz fordítója. Az olasz ellenállás egyik harcos tagja, az antifasiszta ellenállás élményeiből egész kötet verse született. Válogatott versei magyarul Képes Géza fordításában jelentek meg. (»Hazatérések«, 1960. Európa Kiadó.)

A KÖLTÉSZET NAPJAI BUDAPESTEN

EDUARD AS MIEZELAITIS:

Szó

Szólok: magas ívű szemöldöke íj, nyilait beröpíti a szívbe.

Szólok vakító sima kebleiről, meredek márványkupolákról.

Szólok: haja fodra folyó, zubogó, nap-sajkát úsztat a sodra.

Szólok: piruló nap a kedves ajak, a fehér fogaikat beragyogja.

Szólok: mint lótusz, e homlok olyan, a fülek kicsi tengeri kagylók.

Szólok: ha beszél, patakok nesze kél, madarak dala, lomb susogása.

Szólok estéről: akár a mező, ibolyás, mentás, csupa illat.

Szólok, hiszen ő igen elbűvölő, dalom ihleti nagyszerű teste.

Dicsérem ölelve, lehullva elé, napom, éjem benne keresve.

Bronzára borulva, a szája ívén enyhítve, eloltva a szomjam, dicsérem e testet, amelynek a föld összes szépsége az éke, mert mindegyikük kicsi föld, csupa zöld, patakok, ligetek menedéke. »

Hány fold van e földön! A szó nem elég, a szxmaknál többel adózom: a szavaktól hervad a szép, de az én szavaimtól mégsem enyész el, kivirít, kivirít! Segítek magam is, hogy e rét kiviruljon egészen! ölelem, karolom, tele véle karom.

Bűn, emberi, nagyszerű vétek!

Bűn-párti vagyok; ha a mag kifakad, hímezze ki dúsan a rétet.

Nem hagyhatom őt, hogy a drága mezőt a vihar letarolja, megölje!

Én a nagy szerelem kenyerét perelem, ami éhet elolt, ami írt ad.

Az olyan szerelem jogait perelem, amilyenről még sohasem írtak.

Bede Anna fordítása

Eduardas Miezelaitis litván költő, a közeljövőben jelenik meg verséskötete a Magvető kiadásában.

MAURICE CAREME:

A zebra

Megpillantván a zebrát A bozótos előtt;

— Be’ gyászos szemet vet ránk!

— A tigris így nyögött.

— Ugyan már, hisz vidám!

— Vélte a pávián.

— Fehér szalagot árul

— Hangzott most elefántul.

S a sün felelt eképp:

— Csudákat! Feketét.

— Pardon, mindkettőt árul, ’sz Látni — közié a párduc.

— Ez nem szalagvivő,

Nem is kereskedő

— Szólt az orángután, —■

Egy festett ló csupán.

Térj meg homályaidba,

Ha nem akarod, zebra,

Hogy míg leszáll a nap, Karvalynak tartsanak.

GUILLEVIC:

Ha volna hely...

Ha volna hely amely Megnyílnék végül is Annak ki egyre megy csak

Meglátni, hogy mit is rejt A végső meredek,

Túl a láng és a kén Örvényes förgetegjén,

Ha volna hely amely

:

Megadna néki mindent Hős-volta dijaként,

Ki futna meg az áldozattól?

Tímár György fordítása

Eugene Guillevlc neve egyre otthonosabban cseng a magyar olvasóknak. Föld és víz című válogatott kötete nagy könyvsiker volt. GuiLevic a mai francia líra kiemelkedő alakja, magyaroknak különösen kedves: igen sok magyar verset fordított franciára. A Guillevic által fordított magyar költők közt olyan neveket találunk, mint Arany Jánosét, Ady Endréét, József Attiláét.

ARVO TURTIAINEN:

Larin Paraske *

Száz autó percenként

»-hajnalok hasadtán«

Ezer villamos évenként »éjek évadján«

Emberek áradata

»taplófülüek, szikkadt szívűek,

hideg kezdek.«

»Kinek panaszoljam én, szomorú asszony,

kinek mondjam el tűzként égető tűrhetetlen kínomat,

kinek beszéljem el kibírhatatlan bánatomat?

Mért hagytál itt ebben a világtalan világba?

Hadd haljanak hamuba a tűzként égető kínok! Idegenek nem istápolnak, hideg a testük, hideg a lelkűk, így cipelem sanyarú sorsom vadidegen sáros utakon.«

Képes Géza fordítása

Arvo Turtiainen 1905-ben született Helsinki külvárosában. összegyűjtött verselnek kötete tavaly jelent meg, a költő 60. születésnapjára. József Attila és Ady kitűnő finn nyelvű fordítója.

•Larin Paraske asszony egyike volt a világ legnagyobb népi versmondőinak. Kelet-Karjaidban született, ahol Elias Lönnrot és a többi gyűjtő a legszebb ősi dalokat és hősi énekeket lejegyezte. Neovius Adolf írta le annak az éneknek a szövegét, amellyel Larin Paraske saját férjét elsiratta. Arvo Turtiainen, amikor a nagy énekmondő emlékét felidézi, ennek a méltán híressé vált siratóéneknek egyes részleteit Is megeleveníti.

SZEMJON KRISZANOV:

ELLEN NIIT:

Tavaszt dal

Égen két felleg-hajó ring: a nap gyönyörködve bólint, szikrázva a partra néz.

Domboldalon két nyírfa áll, mert ha a tavasz itt van már, élni egyedül nehéz.

Két karcsú fenyő és odább két zelnice, csupa virág, két madár van minden fán.

Fenyő tövét két kő nyomja, párosával fut zubogva tengeren is a hullám.

Hát csoda-e, hogy mi is így találtuk meg egymást a víg virágzásban, napfényben?

S hogy azóta együtt járunk s havat és fényt együtt várunk —

Így él a szív, másképp nem.

Észtből fordította: Képes Géza

Ellen Niit 1928-ban született Talllnban, Eddig legnagyobb feltűnést keltő verseskötete: »Tele a föld meglepetéssel«, 1960-ban jelent meg. Ellen Niit magyarul is tud, Petőfi, József Attila és Radnóti verseinek hivatott fordítója.

JEAN ROUSSELOT:

Én nem mondom ...

Én nem mondom, hogy

rám egy csepp se hulljon,

s utánam

jöhet már a vízözön.

Hogy lesz-e még

ezer és öt év múlva utamon friss nyom —

van hozzá közöm!

Hogy sehol se

kolduljanak már félve s futhassanak mezítláb gyermekek itt, e földön, hol

ezer és öt éve

záporban áztunk, s átöleltelek.

Hallottam már:

csodás a bolygónk, kérem, de mit bánom, hogy vele majd mi lesz...

Más hogy van ezzel, nem tudom,

de nékem

e földön úgy élnem

nem érdemes.

Radó György fordítása

Szemjon Kirszanov 1906-ban született. Művei 1922 óta jelennek meg. A legismertebb szovjet költők közé tartozik. Majakovszkij jó barátja és harcostársa volt. Gazdag életművében jelentős helyet foglalnak el műfordításai, így a magyar költők költészetének is egyik kiváló tolmácso- lója.

LEONYID MARTINOV:

Szeretem, s ezért. ..

Én

magát szeretem s ezért

a világot újjáteremtem.

Vén a világ, sok millió évet élt, sok benne a furcsa, az esetlen, a nevetséges, a suta, az ó, a semmire sem használható.

Nézd,

a kohók lángolnak, nézd,

lesújt egy kalapács,

arany és ólom eggyéolvad,

eggyéforrasztja a pörölycsapás.

Mindennek, ami átmegy a kezünkön, kincseket rejt a gyomra — minden elektronokra esküszöm, én esküszöm minden megbontott atomra!

Hát maga

miért nem mosolyog reám?

Haragszik talán?

Vajon mit róhat nekem fel?

__ Tudom már, miért neheztel:

m

ert nem formáltam eleddig a fülönfüggőjének párját a kozmikus világenergia parányi forrásává át.

Csak nyugalom,

kérem,

nyugalom!

Előbb még meg kell gyógyítanom azt, akit eltorzított a kegyetlen erő, előbb még jogába iktatom azt, akit kisemmizett a lelketlen, s ha örökségébe már visszahelyeztem, ha törvénytelenül

kivégeztettet is életre keltettem — akkor a világot újjá teremtem!

Radó György fordítása

Leonyid Martinov 1905-ben született. Kalandos Ifjúságától kezdve költő, bensőséges lírikus, egyéni utakon jár. A magyar költészet legtermékenyebb orosz nyelvű tolmá- csolója: Petőfi, Ady, József Attila és sok más költőnk műveit fordította kiválóan. Legutóbb, két évvel ezelőtt Az ember tragédiája jelent meg tolmácsolásában.

Mi vagyok én itt ?

ILLYÉS GYULÁNAK ÉS FLÓRÁNAK

Mi vagyok én itt, legendámtól elszakítva?

Járkálok, nézek s próbálok megérteni mindent,

de nincs semmi bizonyság, mit felmutathatnék életemből.

Lehetnék e fáradt emberek egyike,

kiket sárga villamos visz robogva

hamuszínű külvárosok felé,

hol aranytányérját villantja rád a napraforgó.

Lehetnék az utcák kövezője, ajci vizsgálgatja, még álmában is, a város romlott fogazatát,

vagy az öregasszony, aki nyekergő seprőjét forgatva, megtiltja a szakadatlan hulló holt leveleknek, hogy bálba menjenek a Dunára.

De csak utazó vagyok, családi fényképek nélkül bolyongok, a magány októbereinek követeként.

Járkálok, nézek, próbálok megérteni mindent —

Olyan lettem mint a szerelem, melyből kiszálltak a szeretők,

s mint a levél árnyéka

vagy mint egy csipetnyi színes por:

ennyi maradt meg a pasztellképből,

ami a tenger volt, a szél meg az ég.

Egyedül vagyok s látom, amint hátratekintek:

szegény gyermekkorom utcái

mint felszaggatott erek csüngenek mögöttem.

Talán az is lehet, hogy távol amott, nem tartottam senkit a karomban.

Kételkedném ebben, ha nem lenne olyan meleg a kezetek, s ha 'nem érezném az emberi tél illatát kabátjaitokon.

Lehunyom szemem s magamra találok. Elég, ha vagyunk, s már mindenütt az emberrel van találkozónk.

Együtt élünk, örökre együtt, mit számít hát a legendám? Elúszik a vízben, ahová a halász százszor bemeríti hálóját, a bábaasszony gyöngéd mozdulatával míg nem ficánkol ujjai közt a remény.

Képes Géza fordítása

PARUJ SZEVAK:

Alkonyaikor

íme az autók,

amelyek eddig vakon nyüzsögtek,

mint cicakölykök: J

zöld szemüket most sorra kinyitják.

>

Szerte a csend már j '

bontja a tollát. q

készíti fészkét.

Tán ez a hosszas, halk cihelődés tette: a halmok mennek aludni.

Részeg az alkony, mint vala Khajjam, részegen átkát szórja az égre.

Most a kutyáknak hű ugatása, még az is átok, részeg imádság, kéri az istent: ostromlóin megkönyörüljön.

Jő a sötétség-spongya, letörli lassan a táblát, fordul az égbolt, zúzmara csillan: csillagok ezre.

Szerte a földön ritka a szó már, ritka is és halk.

Szólnak a fények, rengeteg ablak

fényjeleket küld messze az űrbe.

Bent csecsemő sír, édesanyánk hív, hogy hazatérjünk, bőgnek a barmok, zúgnak a gépek.

És az a sok-sok fényjel az égen...

Majd amidőn a hangok elültek, fény se világol,

megjön az űrből végre a válasz, már mikor alszunk: itt kusza rémkép, ott szelíd álom ...

Nékem a rémkép, kedveseimnek halk, szelíd álom.

Bede Anna fordítása

Parujr Szevak örmény költő, nemrég jelent meg váloga- i tott verseinek gyűjteménye az Európa Könyvkiadónál.

öoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocxxiooooooooo ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocxxxxdoooooocx)oooocxxxxxxxxxxxxxxxxx)o