Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-02 / 207. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1966. szeptember 2. Pearl arbourtól a Missouriig H uszonegy esztendővel ezelőtt, 1915. szep­tember 2-án, a to­kiói öbölben horgonyzó Mis­souri nevű amerikai páncé­loshajó fedélzetén aláírták Japán feltétel nélküli kapi­tulációját. A fegyverletétellel vég­képp befejeződött a második világháború — Európa után immár Ázsiában is. A vég­ső csapást a Szovjetunió szerződés szerinti hadba lé­pése mérte Japánra. Mali- novszkij marsall csapatai megkezdték az előrenyomu­lást Senjang irányában, szétzúzták a Kvantung-had- sereget, néhány nap alatt 600 000 foglyot ejtettek. Ezt a sikert akarta csökkenteni az amerikai vezetés a két atombomba ledobásával, amelyeket a szovjet had­üzenetet megelőző 96 órá­val zúdítottak rá Hirosimá­ra és Nagaszakira, Ma már politikusok és katonai szak­értők egyetértenek abban, hogy az atomfegyverek ilyen jellegű bevetése nemcsak elkerülhető, de szükségtelen volt — tulajdonképpen nem a második világháború be­fejezésének, hanem a hi­degháború megkezdésének jegyében állott. Ez az amerikai törekvés nyomta rá bélyegét Japán későbbi fejlődésére is. Amint Európában újjáélesztették a német imperializmust és militarizmust — a Távol- Keleten Japánt állították terveik szolgálatába. Okina­wa szigete még ma is csak­nem egyetlen összefüggő amerikai támaszpont. Japán kikötőkbe rendszeresen be­futnak amerikai atom-ten­geralattjárók. A »felkelő nap országát-« felhasználták a Korea elleni kaland során, most pedig a Vietnam elle­ni agresszió egyik kiinduló bázisául szolgál. Napjainkban,, amikor az amerikai imperializmus Délkelet-Ázsiában és Távol- Keleten növeli agresszivi­tását, s ehhez szövetséges társakat keres — Japán szá­mára különösen időszerű az emlékezés. S a tanulság, hogy a nagy ázsiai ország igazi nemzeti érdekeit csak következetes békepolitikával lehet megvalósítani. (réti) Az egyik szovjet pilótaiskolában szovjet kiképzők oktat­ják a VDK néphadserege repülő-műszaki személyzetének egy csoportját. (MTI külföldi képszolgálat). Diplomaták — hetven országban Bulgária' közvetlenül az ot­toman iga alóli felszabadulása után. 1878-ban létesítette el­ső diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal, Nagy-Britan- niával, Olaszországgal, Ro­mániával, Törökországgal, Franciaországgal, majd Bel­giummal és Görögországgal, 1894-ben az Egyesült Álla­mokkal, 1897-ben pedig Irán­nal vette föl a diplomáciai kapcsolatokat. Századunk első éveiben, 1903-ban Bulgária diplomáciai kapcsolatba lépett Egyiptom­mal, 1909-ben Hollandia kép­viselője nyújtotta át megbí­zólevelét, 1914-ben Svédor­szággal, egy évvel később pe­dig Svájccal létesültek diplo­máciai kapcsolatok. 1918-ban El ilgáriának már diplomáciai kapcsolata van Finnországgal, 1919-ben Ausztriával és Len­gyelországgal, a következő évben pedig Magyarországgal, Csehszlovákiával és Jugoszlá­viával. A Szovjetunióval első íz­ben 1934-ben létesültek diplo­máciai kapcsolatok, s ezeket 1945. augusztus 14-én vették föl újból. A második világháború vé­géig Bulgária 32 országgal tartott fenn diplomáciai kap­csolatokat, 1964-ben pedig számuk már megkétszerező­dött. 1963-ban például fölvet­te a diplomáciai kapcsolato­kat Kuwaittal, Líbiával és Izlanddal. Bulgáriának jelen­leg 64 országgal van diplomá­ciai képviselete nagykövetsé­gi rangon, követségi rangon pedig az Egyesült Államok­kal, Brazíliával, Izraellel, Lu­xemburggal, Törökországgal és Hollandiával. A Luna 11. útja: FARIZEUSOKHOZ MÉLTÓ FRÁZISOK 37 FORDULAT A HOLD KÖRÜL A Luna 11., amely augusz­tus 28-a óta a Hold körül kering, folytatja útját. Szep­tember elsején, magyar idő szerint 14.00 órakor a 37. for­dulatot fejezte be. Az említett időközben az automatikus állomással 29 al­kalommal létesítettek rádió­kapcsolatot. Megmérték a pá­lya elemeit, vették a Luna 11- ről érkező tudományos infor­mációkat. A távmérés megállapításai szerint a Luna 11. berende­zései és tudományos műsze­rei kifogástalanul működnek. (MTI) Nagygyűlés Pekingben A kínad fővárosban szerdán délután nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen körülbelül félmilliónyian vettek részt — tanítók, diákok és középisko­lások, az ország minden ré­széből, valamint pekingi fia­talok. A gyűlésen Mao Ce-tunggal és Lin Piaóval az élen ott voltak a kínai párt- és álla­mi vezetők. Lin Piao beszédet mondott. Hangoztatta, hogy a nagy kul­turális forradalom már át­terjedt politikai és gazdasági térre is, s teljes egészében megváltoztatja Kína társadal­mi arculatát. Utána Cső En-laj mondott beszédet. (MTI) Erhard ingerülten válaszol i Ludwig Erhard nyugat német kancellár csütörtökön elutazása előtt sajtóér tekezletet tartott a norvég fővárosbain. Innen Stoc kholmba utazott tovább. A bonni kormányfő »szen­vedélyesen eltúlzottnak« mi­nősítette azokat a jelentése­ket, amelyek szerint súlyos konfliktus robbant ki a nyu­gatnémet tábornokok és a politikai vezetés között. A szövetségi kormány — mon­dotta a kancellár — a Bun- deswehr-vezetés válsága ide­jén egyértelműen bebizonyí­totta, hogy Nyugat-Németor- szágban »nem a katonaság az úr«. Egy kérdésre válaszolva nyomatékosan hangsúlyozta, hogy iviéfg nem ücésS! Szerezzen örömet gyermekének, vásároljon iskolaszereket: Kézi-, hátitáska 105,— Ft-tól Pasztellironók 6-os, 12-es, fél és, egész szálas kivitelben, körzők 11,— Ft-tól Műanyag vonalzók 3,50 Ft-tól Javítja a gyermek írását az ALFA töltőtoll: 17,— Ft. Ezenkívül gazdag választékból vásárolhat a földműves­szövetkezeti boltokban. (4lőá) 155,— Ft-ig 491,— Ft-ig 4—, Ft-ig az Egyesült Államok kor­mánya nem szándékozik csökkenteni Nyugat-Né- metországban állomásozó fegyveres erőinek le­génységi állományát. A Frihetennek, a Norvég Kommunista Párt központi lapjának szerkesztője emlé­keztette a bonni kormányfőt az éppen csütörtökön közzé­tett norvég—nyugatnémet kö­zös közleménynek arra a pontjára, amely szerint mind­két ország törekedni fog a kelet—nyugati kapcsolatok megjavítására, s megkérdezte, hogy a szövetségi köztársaság ilyen irányú törekvéseibe bele kívánja-e vonni a Német Demokratikus Köztársaságot. A kancellár — az AP je­lentése szerint — ingerülten azt válaszolta, hogy az NSZK »sohasem fogja elis­merni a keletnémet rezsi­met«. A hírlapírók tudakozódtak a nyugatnémet—szovjet tár­gyalások lehetősége iránt is. Erhad szerint Bonn bármikor hajlandó tárgyalásokra. Az európai biztonság kér­déseivel foglalkozó értekezlet egybehívásáról szólva han­goztatta, hogy mindenekelőtt meg kell állapítani a részve­vőket. Mint mondotta, az Egyesült Államok nélkül nem jöhet számításba egy ilyen értekezlet, mivel a »szövetsé­gi kormány nem tekinthet el a német kérdésben vállalt négyhatalmi felelősségtől«. (MTI) A Pravda a Johnson-beszédről A Pravda csütörtöki szá­mában szerkesztőségi cikkben kommentálja az Egyesült Ál­lamok elnökének Idaho Falls­ban elhangzott beszédét. Az amerikai elnök — írja a lap — fontos kérdéseket érintett. Beszélt egyebek kö­zött a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyességéről és az amerikai—szovjet kapcso­latok megjavításának fontos­ságáról. E kijelentéseknek »lehetne bizonyos meghatá­rozott jelentőségük, ha nem lettek volna gondosan bele­szőve a soron levő szovjetel­lenes, Vietnam-ellenes, kom­munistaellenes megnyilatko­zások, ha nem lett volna bennük az amerikai politikai vezetők beszédeiben hagyo­mányossá vált igény a világ csendőrének szerepére, és ha az Idaho Fallsban elhangzott szavak nem térnének el a tettektől«. Az Egyesült Államok elnö­ke — folytatja a Pravda — élénk színekkel ecsetelte a nukleáris háború borzalmait. De szükségesnek tartotta rög­tön kijelenteni, hogy ez a fegyver állítólag »elhárítja a háborút, segít megakadályoz­ni a kommunizmus elterjedé­sét a világ jelentékeny ré­szében« és »lehetővé tette barátaink számára, hogy ha­zájukat a szabadság viszo­nyai között helyreállítsák.« (Talán csak nem e szörnyű fegyver hirosimai és naga- szaki alkalmazására gondolt?) Az Egyesült Államok elnö­ke szükségesnek tartotta ki­jelenteni, hogy az amerikaia­kat összekapcsolja az orosz néppel »közös életigenlésük, a dalok és a hagyományok szeretete és az a tudat, hogy országaink — a nagy lehető­ségek országai«. De az elnök jobbnak látta, ha hallgat az Egyesült Államokat a Szov­jetuniótól elválasztó alapvető és elvi kérdésekről. Egyebek között arra a rendőri doktri- nára gondolunk — írja a Pravda —, amelyet az elnök beszéde előtt 24 órával Rvtsk külügyminiszter reklámozott a szenátusban és amely sze­rint az Egyesült Államok fegyveresen beavatkozik min­denütt a világon, ha úgy vé­li, hogy ez a beavatkozás megfelel »nemzeti érdekei­nek«. És valóban a farizeusokhoz méltóak voltak a »közös« ér­dekek állandó növekedéséről elhangzott, cukrozott ostyába csomagolt frázisok, s azok a képmutató és fondorlatos ki­jelentések, hogy a vietnami konfliktusnak »nem kell meg­akadályoznia bennünket az egymáshoz fűződő kapcsola­tok új útjainak megtalálásá­ban«, mivel az Egyesült Ál­lamok céljai — úgymond — »nem fenyegetik a Szovjet­unió létérdekeit vagy bárme­lyik barátjának területét«. Ne­héz elképzelni, hogy Wa­shingtonban ilyen rosszul lennének tájékozódva a szov­jet politika elvi alapjairól, hogy komolyan ilyen föltéte­lezésekből indulhatnának ki. »A Szovjetunió — hangsú­lyozza a cikk —< kész békében élni minden országgal, de nem nyugszik bele a más né­pekkel szemben alkalmazott imperialista önkénybe. Pár­tunk, államunk határozottan elveti azt a képtelen állás­pontot, amely szerint a nagy­hatalmak más országok és népek rovására építhetik ki kapcsolataikat.« Az az igen jelentős körül­mény sem kerülte el a fi­gyelmet — folytatja a Prav­da —;, hogy az Egyesült Álla­mok elnökének beszédéhez az amerikai légierők vietnami tömeges bombatámadásai szolgáltatták a kísérőzenét. »E nyilvánvaló ■ tények lát­tán ismét hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió politikájá­nak lényege: minden impe­rialista agresszió határozott visszautasítása, a béke és a népek biztonságának megerő­sítése. Ezt a politikát az a szilárd eltökéltség jellemzi, hogy a Szovjetunió erősíti a szocialista országok egységét és összefogását; támogatja a nemzeti felszabadulásukért küzdő népeket, sokoldalúan fejleszti az együttműködést minden fiatal független állam­mal; következetesen megva­lósítja a különböző társadal­mi rendszerű államok békés együttélésének elveit, miköz­ben erélyesen visszavág az imperializmus kardcsörtető erőinek, és ezzel, elhárítja az új világháborút.« ­A Pravda befejezésül azt írja, hogy az Egyesült Álla­mok — amely kiterjeszti viet­nami agresszióját és egyre inkább fokozza a nemzetközi feszültséget — felelős a szov­jet—amerikai kapcsolatok szemmel látható rosszabbodá­sáért. A Szovjetunió egyéb­ként úgy vélte és úgy véli, hogy e kapcsolatok az Egye­sült Államok magatartása miatt nem lehetnek jobbak. E kapcsolatok megjavításához elengedhetetlenül arra van szükség, hogy az Egyesült Ál­lamok tiszteletben tartsa a nemzetközi jog szabályait, és ne avatkozzék más országok és népek ügyeibe. Véget ért a bakui írótalálkozó Bulgáriába érkezett csütör­tökön Mohammed Reza Pah- levi iráni sah, kíséretében van Abbasz Aram külügymi­niszter is. Maurer román miniszterel­nök megkezdte tárgyalásait Sztefanopulosz görög kor­mányfővel. Franciaország 98 000 000 dollár értékben vásárolt ara­nyat ez év júliusában az Egyesült Államokban. Így Franciaország az Egyesült Államok legnagyobb arany­vásárlójává vált, miközben az amerikai aranytartalék sza­kadatlanul csökken. Aden Abdullah Oszmán, a Szomáli Köztársaság elnöke szeptember 20-tól 27-ig hiva­talos látogatást tesz a Szov­jetunióban. A Japán Szocialista Párt központi végrehajtó bizottsá­ga jóváhagyott egy nyilatko­zatot, amely követeli, hogy a kormány folytasson »pozitív semlegességi« politikát, mond­ja fel a japán—amerikai biz­tonsági szerződést, szüntesse meg a Japánban levő ameri­kai katonai támaszpontokat, tartsa távol magát az Egye­sült Államok távol-keleti ka­tonai stratégiájától, amely háborúba sodorhatja az or­szágot. Csütörtökön véget ért az ázsiai és afrikai írókkal való kapcsolatok szovjet bizottsá­gának bővített ülése, ame­lyet a vietnami nép támoga­tására hívtak össze. A találkozón több mint öt­ven szovjet és külföldi író vett részt. A külföldiek 30 ázsiai, afrikai, európai és la­tin-amerikai országból érkez­tek. A találkozón elfogadtak egy nyilatkozatot, amely tiltako­zik az Egyesült Államok viet­nami agressziója ellen. Meg­állapítja, hogy ez az agresz- szió a történelem legsúlyo­sabb gaztettei közé tartozik. A nyilatkozat leszögezi, hogy az értekezlet részvevői egyöntetűen kifejezésre jut­tatták: mindent megtesznek, hogy kialakuljon a világ írói­nak a hős vietnami néppel való szolidaritási, frontja. A találkozón elfogadtak egy felhívást is, amelyben a szov­jet írók az ázsiai és afrikai írókhoz fordulnak: bontakoz­tassák ki az írók szolidaritá­sát az amerikaiak vietnami agressziója elleni harccal. A bakui összejövetelen el­fogadták azt a kairói javas­latot is, hogy 1967-ben hívják össze az ázsiai és afrikai írók soron következő értekezletét. (MTI) Johnson levele WilionlioK A Fehér Ház szóvivője csü­törtökön megerősítette azt a hírt, hogy Johnson elnök le­velet küldött Wilson angol miniszterelnöknek, és ebben háromhatalmi megbeszélése­ket javasol Anglia, az NSZK és az Egyesült Államok rész­vételével »a közép-európai szövetséges védelem kérdései ről«. (MTI) Adam Malik külföldi útja Az Antara hírügynökség jelentése szerint Adam. Malik indonéz külügyminiszter ma külföldre utazik. Először In­diában tesz háromnapos hi­vatalos látogatást, majd on­nan Moszkvába repül. A ter­vek szerint az indonéz kül­ügyminiszter a továbbiakban ellátogat Varsóba, Prágába, Belgrádba, Kairóba, Algírba és Rawalpindibe. Hamengku Buwono jogja- kartai szultán, pénz- és gaz­daságügyi főminiszter ugyan­csak ma indul nyugat-euró­pai körútra. Hazatérőben út­ba ejti New Yorkot, ahol a Nemzetközi Valuta Alap ve­zetőivel folytat tárgyalásokat arról, hogy milyen föltételek mellett csatlakozhat újból Indonézia az alaphoz. A djakartai katonai ható­ságok betiltották a Suluh Marhaen című lapot, az In­donéz Nemzeti Párt hivatalos lapját. (MTD Az angol kormány Harold Wilson elnökletével csütörtö­kön minisztertanácsot tar­tott, amelyen Rhodesia kér­désével foglalkozott, különös tekintettel a kedden Lon­donban megnyíló nemzetkö­•7 rvccá.ctA r-c/i /'•c^.r'+olro'zl o+T'O

Next

/
Thumbnails
Contents