Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

SOMOGYI -EPLAP

4

Vasárnap, 1966. szeptember i.

Két év múlva „forintszüret"

1964-ben alakult meg bárom termelőszövetkezet közreműködésével a Pannónia Kincse szőlészeti társulás Nagyberkiben. A 100 holdas területen csak Pannónia kincse szőlőfajtát termesztenek, ezt a húsos csemegeszőlőt, Pócik Ferenc és Javós Gyula nemesítését.

Az alakuláskor földet és százezer forintot adtak a társ- szövetkezetek, ehhez járult még hozzá az állam. Azóta sokat fejlődött a szőlészet, évről évre újabb telepítésekkel gazdagítják a területet. Az idén tavasszal mintegy 500 000 tőkét oltottak be a jól bevált ékoltással, és ahosy a másoditer- mést nézegettük, maid minden tőkén 60—70 dekás fürtöket találtunk. A telepítés 1968-ban fordul termőre, de a szövetkeAz ifibrigád.

alakulás után máris megfogyatkoztunk két fővel, mert elkerültek Sopronba, iskolára. A vezetőség kívánsága szerint az ősszel nekünk is kell szaktan- folyamot végezni, hogy a tanultakat a tavasszal hasznosíthassuk.

— Melyik munkát végzik legszívesebben?

— A kötözést. Ez órabéres munka, ebbe minden belefér — nevet a »brigadéros« —, de azért nem kell azt hinni, hogy lógunk. Van egy munka felügyelőnk, az ő árgus szemét senki nem kerüli el. A szaktudást igénylő munkák közül a szemzést és az oltást szeretjük, s örülünk, hogy ilyen fontos feladatot Is ránk bíznak.

— Meg vagyunk elégedve a

lányokkal — szód közbe Tu- csek László, a társulás elnöke. — Jó munkájukért elvittük őket egy napra Sikondára, és jövőre benevezzük őket a KISZ brigádversenyébe is. Reméljük, hogy helytállnak.

Somogy megye első szőlészeti társulásában , már vannak eredmények: augusztus közepén mintegy 10 mázsa gyümölcsöt szüreteltek le első termésként, és a másodtermés is jónak ígérkezik, de akadnak gondok is. Rövidesen elkezdik az agronómus szolgálati lakásának építését, és 1968-ra el kell készülnie a korszerű gyü- mölcscsomagolónak és -tárolónak. Feladat tehát van bőségesen.

Saly Géza

ÜVECHÁZ?

Ilyen fürtöket hozott a má- sodtermés,

zetek minél hamarább szeretnének forintot »szüretelni«.

A szőlészetben hatvanan dolgoznak, közülük már 40 munkás szakember, és évről évre mennek a fiatalok is szakiskolára, technikumba, hogy elsajátítsák a szőlőtermelés csin- ját-bínját. Mivel ez a 60 ember nem tagja a társszövetkezeteknek, ezért a vezetőség olyan gondolattal állt elő, hogy küldjék el a jelenlegi dolgozókat, és a termelőszövetkezeti tagok akkor jöjjenek ide elvégezni a tennivalókait, ha van rá idejük. Ez már csak azért is megoldhatatlan, mert a szőlőkapálás például egybeesik a kukoricakapálással, és a szőlő, ha nem gondozzák, azonnal »megérzi«, kipusztulhat, és oda a befektetés. Ezt nyilván nem akarják a szövetkezetek, hiszen azért alapították a társulást, hogy termelési eredményük és a munkaegység értéke megnőjön.

A sorok között sétálva egy lánycsapattal találkoztunk. Kapáltak. A társulás ifjúsági brigádja Hajdúk Piri vezetésével május óta dolgozik a szőlőben — közmegelégedésre.

— Szívesen jöttünk ide — mondja a brigádvezető, aki Attalából biciklizik át mindennap —, mert jók a kereseti lehetőségek, körülbelül ötven forintot kapunk naponta. A munka nem nehéz, inkább szórakoztató. Minden brigádnak külön területe van, és vetélkedünk egymással, hogy kinek a táblája, sorai tisztábbak.

— Az általános elvégzése után kerültünk ide, de a megSzemet gyönyörködtetöcn sorakoznak egymás mellett az észak- nyugati városrész épületei. A lép- csöházak mellett apró, üvegfalú helyiségek. Nem láttam mind, csupán a Hunyadi utca 30. sz. épület lépcsőházait néztem végig. Olyanok ezek a kis helyiségek, mint valami üvegház. Virágok nyílnak benne, s üde zöldjükkel integetnek az ablakon keresztül. Azért építették ezeket a kis fülkéket, hogy virágot tartsanak bennük. Azt beszélik, hogy eredetileg gyermekkocsiknak szánták ezt a helyet. De hát mindegyiken még kilincs sincs. Akad olyan, amelyiknek nem Jó a zárja.

A gyermekkocsiknak a virágok

között nem jut hely. A lakók — ha már nem akarják az emeletre cipelni — bedugják a lépcső alá a gyermekkocsikat. Oda, ahol a motorkerékpárokat is tartják. Hogy ott nincs jó helyük? Ki törődik azzal? A házmestertől akartam megkérdezni ezt. De csakhamar elment a kedvem tőle. Az ajtóra ugyanis ki- frták, hogy a házmester — legalábbis a Hunyadi utca jSO. szám alatt — csak délután 5-töl 8-ig fogad.

Még Jó, hogy nem akkorra teszik a »fogadóórákat«, amikör mindenki dolgozik! S miért nem lehet a házmester! »hivatalt« máskor is megtalálni?

K. I.

Tsz-ek vitás ügyei a Legfelsőbb Bíróság előtt

Vadak a gyümölcsösben — Az özvegy keresete — Mennyi a fuvardíj?

Egy termelőszövetkezet öt- venholdas gyümölcsösében a szomszédos állami gazdaság vadjai olyan súlyos károkat okoztak, hogy a szövetkezet 825 000 forint megfizetéséért pert indított. A gazdaság azzal védekezett, hogy a kárt nem nagyvadak, hanem nyu- lak, őzek okozták, tehát nem felelős. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nőm fogadta el, és a gazdaságot kártérítésre kötelezte.

— A vadászterületen akkora és olyan vadállomány tartható fenn, amely az ott folytatott mező- és erdőgazdálkodásban tetemes kárt nem okoz, a várható kisebb kártételek nagy része pedig megfelelő intézkedésekkel megelőzhető vagy elhárítható — hangzik az ítélet. — A vadkár megelőzése, illetve csökkentése érdekében a nagyvadas vadászterületet kezelő vagy használó köteles a vonatkozó rendeletekben megszabott intézkedéseket megtenni. Viszont a mezőgazdasági ingatlan használója is köteles a veszélyeztetett termelvények őrzésében, valamint a szarvas, dám, vaddisznó, muflon elriasztásában közreműködni. E kötelezettségét azonban az állami gazdaság nem teljesítette, ezért felelősségét meg kell állapítani. Különösen kirívó az az eljárása, amelyet az etetőhöz vezető szóróút létesítésénél tanúsított. Ugyanis a szóróutat a szövetkezet gyümölcsösén keresztül vezette, és ezzel az őzeket, valamint a nyulakat odaszoktatta. Ugyanakkor semmiféle intézkedést sem tett, hogy a gyümölcsöst ily módon fenyegető kár elhárítható legyen. A szövetkezet sok ezer gyümölcsösfájájt nádból és napraforgószárból készült védőkötéssel látta el, és őriztette. Helytelen volt azonban a szövetkezet részéről, hogy az őrzés inkább nappal történt, éjszaka meg hajnalban kevésbé, pedig a vadak mozgása, károkozása leginkább a hajnali

órákra esik. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a szövetkezet csekélyebb mulasztását figyelembe véve — az állami gazdaságot 85 százalékos kártérítés fizetésére kötelezte.

A bíróságra tartozik

Egy tsz-tagot munka közben halálos baleset ért. özvegye, aki nem volt tag, kérte a szövetkezetei, hogy a férje által bevitt öt hold földet neki mint örökösnek adják ki. A szövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy az özvegynek használatra átengedi azt az egy katasztrális hold háztáji földet, melyet eddig férje kapott, de a bevitt öt holdat csak 1980-ban adja át. Addig pedig haszonbért fizet utána, melynek összege azonban a földjáradéknál magasabb nem lehet. Ennek a közgyűlési határozatnak hatályon kívül helyezése érdekében bírósághoz fordult az özvegy. A járásbíróság és a megyei bíróság végzésében azzal utasította el, hoey a vita eldöntése nem tartozik bírói hatáskörbe. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság a végzéseket hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította.

A döntés indokolása szerint a tsz-en kívül álló olyan örökös földjét, aki — mint jelen esetben — mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozik, a rendkívüli kilépés szabályai szerint ki kell adni. Az erről szóló közgyűlési Ihatározat ellen bíróság előtt keresetet lehet inditanl. Az alsó fokú bíróságok tehát helytelenül állapították meg, hogy az ügy elbírálására nincs hatáskörük. Iránymutatásul a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy a hozandó ítéletben érvényesülnie kell annak a szempontnak, hogy a föld kiadásának idŐDontia összhangban álljon a termel ős 7övetkezetl jogszabályok célkitűzéseivel, a

közös gazdaság és a tsz-tagok

érdekeivel.

*

Hiány a káposztában

Az egyik megyei értékesítő központ egy termelőszövetkezettől háromezer mázsa I—II. osztályú dán káposztát vásárolt. A vételárat kifizették, és megállapodtak, hogy az átvétel később történik meg, addig az árut a szövetkezet »-minden mennyiségi és minőségi kockázatot vállalva« őrzi. Ennek ellenében a központ fölemelt tárolási díjat fizet. Az átvételkor kiderült, hogy több mint 1500 mázsa hiány van, 230 mázsa káposzta pedig harmadosztályú. Az elszámolás miatt keletkezett per másodfokú elbírálását a Legfelsőbb Bíróság elnöke a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta, és ítéletében a szövetkezetét 135 000 forint visszafizetésére kötelezte.

A döntés indokolása szerint a szövetkezet — védekezésével ellentétben — csak részben tel. jesítette szerződéses kötelezettségét, mert kevesebb és részben alacsonyabb osztélvú árut adott át. az értékesítő kömön f- nak. Ezért a hiányzó, illetve meg nem felelő minőségű áru erif-nértékét visszafizetni tartozik.

Nem bérfuvarozás

Egy szövetkezet élő szarvas- marhákat adott el egy másik szövetkezetnek, és az állatokat saját autóján fuvarozta el. A fuvardíjat az AKÖV díjtételei szerint számította. A vásárló szövetkezet ezt az összeget nem volt hajlandó megfizetni: álláspontja szerint az eladó a fuvardíjat csak a tsz-ek gazdasági melléktevékenységéről szóló árualapon számíthatta ki. Az emiatt keletkezett perben a bíróság kimondta: — A termelőszövetkezetek egymás részére történő fuvarozása nem minősíthető bérfuvarozásnak, hanem a mezőgazdasági gépi munkák elvégzésére vonatkozó rendeletnek a fuvarozásra megállapított szabályait kell irányadónak tekinteni.

H. E.

Qteoeínl eiak izíaaeL lehet

Mi mindent rejt ez a két szó:

szakoktató előadó? Szigorú arcú nevelőt, aggódó édesanyát, kellemesen társalgó barátnőt. Olyan embert, aki felnőtt fejjel is mindig igyekszik megérteni a kamasz lányokat, vállalja gondjaikat, osztozik örömükben. Példák tömkelegét lehetne sorolni. Helyettük azonban többet ér egy tanulság, amelyet száz- nyolcvan lány életbe indítása után így fogalmazott meg Papp József né, a textilművek szakoktató előadója: »A fiatalok sorsúdért mindig felelősséget kell vállalni nekünk, felnőtteknek. Nem vagyunk olyan öregek — és nem is lehetünk soha —, hogy ne érezzük a felelősséget: milyenek lesznek a holnap felnőttéi, hogyan alakul a mostani fiatalok sorsa, jövője.«

A száznyolcvan fiatalból az utolsó harminchárom a napokban vett búcsút az iskolától. Róluk mondja aggódva:

— Szegénykéim, most ismerkednek a három műszakkal.

— Hiszen

egy évig

erre

készültek.

— De nem

mindenütt

fogadják őket

úgy, ahogy

kéilene. Nagyon

elfoglaltak

a

dolgozók az

üzemben.

nem

nagyon tudnak segíteni nekik, s egyedül még nem mindegyik adja a száz százalékot. — Egy sóhajtás, és némi csend után mondja meg róluk a véleményét: — Nagyon aranyos kislányok voltak. Gyakran rosszalkodtak, is, de én mindegyiket nagyon szerettem. Úgy a szívemhez nőttek ez alatt az egy év %latt . . .

Azt hiszem, nemcsak azok a gyerekek virrasztottak az éjszaka, akik most mentek először dolgozni, hanem a szakoktató előadók is. Az alatt az egy év alatt, amíg tanultak, nagyon sok időt töltöttek együtt _ Mert azt a munkát amelyet Papp József né végez, nem lehet ■ beleszorítani a nyolc órába. Pedig gyakran jólesett volna sétálni egyedül, kikapcsolni a nevelés és a tanulás fáradalmait. Mert nemcsak ő kérte számon a gyerekektől, hogyan tanulnak, hetenként háromszor őt is felelésre szólították a gimnáziumban. S ki tudná megmondaná, hogy abban a három évben, amióta ebben a beosztásban dolgozik, hányszor indult el este a középiskolai órák után a városba, hogy az albérletben élő lányokat ellenőrizze. Azt sem tudja megmondani, nem hányszor volt velük a múzeumban vagy kirándulni.

Egyszer egy éjfélig tartó értekezlet után valaki csipkelődve megkérdezte: »Ne adjunk igazolást? Úgysem hiszik ed otthon, hogy ilyen későig dolgozott« Feriig elhiszik. Megszokták már, hiszen nemcsak az ipari tanulókkal foglalkozott. Tagja a textilművek párt-végrehajtó bizottságának is. S azt a műszakot patronálja, ahol négy éve még dolgozott.

— S a háztartás kire marad?

— Rám. Ügy szoktam csinálni, hogy a család ne érezze meg, ha távol vagyok. Ha tudom, hogy elfoglaltságom van, akkor előtte való nap megfőzök. Ha nem jut idő, hát azért sem szól a férjem. Tizenegy év alatt elég sokszor volt olyan elfoglaltságom, hogy csak későn értem haza... De tudja, a gyerekeket csak úgy lehet megismerni, ha az ember sok időt tölt közöttük. S őket még nagyon lehet formálni. Tizenhat-tizenhét évesek. Fogékonyak a jóra, de hamar megtanulják a rosz- szat is. Ha nehéz velük, akkor mindig az átképzősök jutnak eszembe. Velük még nehezebb volt. Rövid idő alatt kellett megtanítani őket, hogyan kell dolgozni, és hogyan kell viselkedni.

Megkérdeztem, hogy miért tölt ennyi időt a gyerekekkel, hiszen beosztása, munkája nem követel ennyit. Ennyit nem is lehet papíron megkövetelni egy embertől, hiszen a nevelést nem lehet munkaköri kötelességnek tekinteni, ahhoz szív kell.

Egy rövid mondattal válaszol:

— Szeretem az embereket.

— Ez a nevelés nagy felelősséggel jár.

— Tudom. De csak így lehet eredményt elérni. Legtöbbjük nagyon zárkózott, amikor Ide kerül; a szép szó, a bizalom azonban meghozza gyümölcsét. Ritkán akad olyan gyerek, aki nem enged föl. Vám olyan, akivel többet foglalkozom, mint a saját fiammal. Ha itt elfáradok, jólesik hazamenni. Mindig találok valami olyan elfoglaltságot, amely megnyugtat. Persze a fáradtságot

mindig feledteti az öröm.

Sok apróság van, aminek örül az ember. Elmondok egy esetet. A félévesek most mentek el szabadságra. Hónapokkal ezelőtt sok probléma volt az egyik kislánynyal. Romlott a tanulmányi eredménye. Sokat beszélgettünk. S most, amikor elment, megkérdeztem tőle: Minek tulajdonítja, hogy az utóbbi időben jobbam ment a munka, javult a tanulmányi eredménye? Azt felelte: »Megfogadtam Papp néni tanácsát. Sokat gondolkoztam azon, amit mondott. Hát azért.« Nem hiszi el, milyen jólesett.

Elhiszem, mert a munka eredményének mindig örül az ember. S azt hiszem, Papp Józsefnénak ez a legnagyobb öröme. Azok közül az emberek közül már kevesen dolgoznak az üzemben, akikkel együtt Szegedre ment 1951-ben, hogy megtanulja a szakmát. De eg^re többen lednek olyanok, akiket ez a törékeny, de hallatlan energiával dolgozó asszony vezet be a gépek először talán félelmetes, később egyre kedvesebb birodalmába. Amit tett, szívből tette, mert tudta, hogy tanítani, nevelni csak szívvel lehet.

Kercza Imre

I