Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Vasárnap, 1956. szeptember 4. 3 SOMOGYINSPIAF _ HADÜZENET IBnMiBiMäffl Ik kék dosszié Közéletünk fonákságait rejti magában ez az áttetsző mű anyag irattartó. Jelzések, észrevételek, panaszok és krit kai megjegyzések nyomán a legkülönbözőbb f ljegyzések c's már megírt glosszák — mögülük pedig jó szándékú segíteni akarás kér most utat a nyilvánossághoz. Bizonyára olvasták már az újságokban, hogy a Minisztertanács fontos határozatot hozott a lakosság hivatalos ügyének intézéséről. A cél világos: egyszerűsíteni az ügyintézé t, kiű ni közéletünkből a bürokratikus vonásokat, a formalizmu-t. De hadd idézzek a párt kongresszusi irin e veiből egyetlen mondatot: «-Továbbra is törekedni kell arra, hogy a pártéit tből kiküszöböljük a formális elemeket, az iires.-á atokat.« Az intézkedések, a határozatok, a vizsgálatok azt tanúsítják: hadat üzenünk a formalizmusnak. Igyekszünk felkutatni minden ésszerűtlen, formális vonást, küzdeni a bürokratizmus ellen, megvizsgálni a maga idejében jó, de ma már túlhaladott rtn- deleteket és szokásokat. Megvallom, az adatok és a tények gyűjtögetése kö ben ar-a gondoltam: nem is lesz nehéz dolgom, hisz mindenki berns él, mindenkit szorít, mindenki szeretne szabadulni a forme lizmus terhétől. Aztán megkértem valakit, hogv segí sen. A saját intézményében ő jobban láthatja a formális elemeket. Ktszséges volt, és ezt mondta: — Szívesen ... de... Tudja, mi már annyira benne élünk a bürokráciában, hogy úgy tarijuk természetesnek, ahogy van. Talán kívülről könnyebb észrevenni . .. Es ebben nagyon sok igazság van. Ekkor gondoltam arra, hogy miért ne lehetnének az olvasók munka tá sa nk? Miért ne válhatna ez a cikksorozat igazán közös ügyünkké; Miért ne írhatnák meg olvasóink azokat a vizsgássá okát, amet>ek őket bosszantották? A mindennapi életben — állam’gazgatási, gazdasági, politikai, társadalmi életünkben — valljuk be, nagyon sok formalitással találkozunk. Ezek nemcsak bo szántják és elkeserítik az embereket, hanem nehezítik a fejlídést is, bonyolultabbá teszik életünket. Hadüzenet a formalizmusnak! Közösen, együtt — jö szán- dékúan és célratörően. A kék dossziét fölnyitjuk most, s nyomában — bízom benne — növeksz k a szerkesztőség levélforgalma is, mert ki-ki megpróbál majd cnmegába nézni, vizsgálni saját munkaterületét. Azt hiszem, sok szerkesztője lesz e rovatnak, s ha csak annyit érünk el, hogy felhívjuk a figyelmet közéletünk fonákságaira, akkor is azzal zárhatjuk majd e sorozatot, hogy érdemes volt.. . Építés — hozzájárulással — Van egy villatelkem a Balatonnál, építkezni szeretnék — panaszkodott egyik olvasónk. — De téved, ha azt hiszi, hogy az építőanyaggal, a tervvel, a kapacitással vagy szerény anyagi felkészültségemmel van baj. Dehogy! A hozzájárulással- Mert van egy rendelet, amely előírja, hogy mind a három szomszédomnak hozzá kell járulnia az építkezéshez. Ez nem is olyan egyszerű. Az egyik ugyanis Nyíregyházán lakik, a másik Szegeden, a harmadik meg a MÁV. Nélkülük nem építkezhetek. Ezt a tortúrát végigcsinálni, kérem... hát ez borzasztó... És mi szükség van rá??? — Tudomásom szerint — mondtam magabiztosan — az Építésügyi Szabályzat pontosan előírja: mi mindenben kell vigyázni arra, hogy az új épület ne sértse a szomszéd érdekét A terv is eszerint készült, nem? — Igaz, de a hozzájárulás mégis kelL — És ha nem írják alá a szomszédok, vagy egyikük megköti magát? — Akkor is megkapom az engedélyt. E párbeszéd után nyakamba vettem a várost, a megyét Hat hivatalos embert kérdeztem meg, közülük négy arra esküdött, hogy kell a szomszédok aláírása, hisz nevük helye is rajta van a nyomtatványon. Melyik rendelet vagy jogszabály írja elő? Ezt senki sem tudta. Végül a megyei tanács illetékese határozottan közölte: NINCS ILYEN RENDELET! — Akkor miért ragaszkodnak hozzá? — Mert megszokták... — De hiszen akkor ez értelmetlen, fölösleges dolog ... — Szó sincs róla! — mondta ő. — Ez megnyugtatja az építési hatóságot afelől, hogy a szomszédok nem fognak föllebbezni. — És ha föllebbeznek? — Akkor elutasítják őket... i Az építkezők nevében kérdéseim a következők: O Miért akar az építkezési hatóság meggyőződni szomszédaim egyetértéséről, ha a tervből is kiolvashatja: sértem-e az érdekeiket? © Hogyan lehet az, hogy egyszer kell a hozzájárulás, máskor nem? Ez hangulat dolga? O Az Építésügyi Szabályzat betartása kötelező. Többek között védi szomszédaim érdekét. Ezenkívül mi közük van az én építkezésemhez ? O Egyáltalán miért kap a szomszédom egy példányt a határozatból? Azért, hogy föllebezhessen? © Miért van föllebbezé- si joga, ha tudjuk: ez úgyis csak időhúzás, hisz — ha szabályszerű a terv — föllebbezését így is, úgy is elutasítják. © Miért nem lehet a nyomtatványon üresen hagyni a múltból itt ragadt rovatot, ha kitöltésé értelmetlen? O Észrevették-e már az építési hatóságok, hogy e cirkusznak nevezhető tortúra következtében számtalanszor névhamisítások nyomán adják Iá az engedélyt? Rendelet tehát nincs, csak rossz szokás van. Ettől pedig könnyebb megszabadulni. Az építtetők és a hatóságok is hasznosabb dologra fordíthatnák drága idejüket . „ Jávori Béla Az egész város értékeli Azt hiszem, kevés olyan ember % an, aki még nem, bosszankodott a kiégett villanykörték miatt. Az utcán este uéba olyan tömör a sötétség, bogy «4ak sejteni lehet, de látni «rn m járdát. Az emberek ilyenkor általában a szerelőket s/.idjákí miért nem jönnek kicserélni a ro*sz villanyégőket. A »roreiők viszont joggal mondhatjuk, hogy ** egész várost nem látják egyszer e. Ahol fölfedezik a r^sz világ tótesteket, nyomban megjavítják. De hit amíg eljut hoz>ájuk a hir, gyakran napok telnek el. Ez különösen a külvárosi részeken így. Vagy inkább volt igy. A DE- DASZ szerelői meg a KlSZ-szer- vezet ugyanis figyelőszolgálatot szervezett, hogy minél előbb ki tudják cserélni a kiégett villany- körtéket. A figyelőszolgálatban részt vevő dolgozók rögtön jelentik, ha valahol nem ég a villany. A kezdeményezés mindenesetre jó. Ha nem tűnnek is el az utcákról a rossz villanyégők, de biztosan csökken a s.’ámuk. Hogy valójában hogyan hajtja végre feladatát a közvilágítási figyelőszolgálat. azt az egész város értékeli, hiszen mindenkinek a szeme előtt végzik munkájukat. As idő gazdasági tényeső A z ipari fejlődésnek sok összetevője van. A két legfontosabb: a társadalom szükségleteinek, keresleténeik változása, a tudomány és technika fejlődése. Ezek azok a hajtóerők, amelyek a legaktívabban mozgatják, ösztönzik az ipar fejlődését. Az egyik azt igényli, hogy az ipar idejében reagáljon a szükséglet, a kereslet változásaira, annak megfelelően alakítsa termelését; a másik, a tudomány és technika haladása pedig azzal a követelménnyel lép föl, hogy az ipar minél gyorsabban alkalmazza a tudomány és technika új vívmányait. Idejében reagálni, gyorsan alkalmazni — mindez azt jelenti, hogy az idő gazdasági tényező. Az időtényező nem új fogalom, hisz bizonyos vetül etben — például erkölcsi kopás — régóta hat a piacra termelő gazdaságban.' Korábban azonban az időtényező szerepe sokkal korlátozottabb volt, nemcsak a termelőeszközök, hanem a fogyasztási javak korszerűsége is tovább állta az idő próbáját. Napjainkban azonban, amikor az egyes országok iparát a szálak ezrei fűzik a világgazdasághoz, az ipari termékek már születésük pillanatában megméretnek az időtényező mérlegén, s a későn érkezetteknek csak a sor végén jut hely. A z idő a gazdasági munka minden fázisában pénzt jelent. Gondoljunk például a beruházások lassú megvalósítására, ez minden esetben nemcsak idő-, hanem pénzveszteséget is okoz, mert növeld a kivitelezés költségeit. Másképpen, de ugyanilyen hatása van az időtényezőnek a gyártmányfejlesztés területén is, mert a korszerűség nem elvont vagy kizárólag műszaki fogalom: a korszerűségnek mindig az idő az egyik legfőbb komponense. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete a közelmúltban a műszer- és híradástechnikai ipar 79 új gyártmányát vizsgálta az időtényező tükrében. Kitűnt, hogy a gyártmányok hazai fejlesztése átlagosan 3—4 évvel a hasonló jellegű külföldi termékek megjelenése után indult meg, az üzemszerű gyártást pedig 6—6,5 év választotta el a külföldi termékek piacra kerülésének időpontjától. Korántsem kirívó példákról van szó. A műszer- és a híradástechnikai iparban a gyártmányfejlesztés átfutási ideje — a fejlesztéstől a sorozatgyártásig — mintegy három esztendő, a gépipar egyeb ágaiban általában ennél is hosszabb. 1961—1965 között a gépiparban a prototípusok alig kétharmada jutott el a nullsoroza.tig, s a kifejlesztett mintapéldányok — összesen 3634 prototípus készült — 47 százalékából lett új gyártmány. A gyártmányfejlesztés üteme csak az elmúlt évben javult; ezt a gépipar egészére vonatkozó statisztika azzal fejezi ki, hogy a nullsorozatok aránya a prototípusokhoz mérten 75,4 százalékra, a sorozatgvártmá- nyoké pedig 53,1 százalékra emelkedett. A gyártmányfejlesztés átfutási idejét, az azonos jellegű külföldi és hazai termék sorozatgyártásának időtávolságát egyebek között az növeli, hogy a kutatók és a fejlesztők nem tájékozottak a világpiaci helyzetről; az említett vizsgálat esetében például csak minden második kutató-fejlesztő tudta, mikor íelent meg ez azonos jellegű külföldi termék a világpiacon. A termelőknél a. lassú bevezetés a lea*őbb időrabló tényező. Külföldi piacokon történő értékesítés esetében a piackutatás, az ára jánlat, a rendéliés-vfeszaispzoTás las.sű folvamata ugyancsak hathatós tényezője annak, hogv úi termékeink több esztendős késéssel jutnak a vb áznia cm. s ennek következében már csak alacsonyabb áron értékesíthetők. A z elmondottak azonban nem okok, hanem következmények. Ha ugyanis azt kutatjuk, miért nem kap jelentőségének megfelelő figyelmet az időtényező gazdálkodási rendszerünkben, a bajok gyökerét abban kell fölismerni, hogy nálunk az egymást kiegészítő folyamatok szervezetileg és érdekeltségi szempontból egyaránt fel vannak parcellázva: az egyik ki itat fejleszt, a másik termel, a harmadik készletez, a negyedik értékesít. S talán nem is a szervezeti elkülönülés a legnagyobb hibaforrás, hanem az, hogy az anyagi érdekeltség is szétszakítja az összetartozó folyamatokat, s az időtényező követelményeinek megsértése jelenleg csak a népgazdaságot sújtja érzékenyen anyagi konzekvenciával. Az időérzékenység — az előszervezet reakciója, érzékenysége az időjárás változásaira — orvostudományi fogalom. Nos, ha nem is az időjárással kapcsolatban, de ilyesfajta érzékelőképességet kell kifejleszteni a gazdasági életben is, hogy a vállal a lóiknak »fejfájást«, anyagi kemzekveri- ciáka-t okozzon az idő múlása, a világgazdaságban végbemenő műszaki-technikai haladás és az Igények változása. Ezt a feladatot a gazdasági reform keretében kell megoldani, rréaoedig oly módon, h~gy az időtényező is •bekeri.V’ön a gazdasági cselekvést s^bálvo- zó — ösztönző és kénysze'íiő — mechanizmusok rendszerébe. N em lehet a problémát egyetlen intézkedéssel megoldani. Az időtényező érvényesülését a gyártmányfejlesztésben csak áttételekkel lehet elősegíteni. Példának okáért a belső és a külföldi piacok értékítéletét híven tolmácsoló árrendszerrel, ahol mód van rá: az egységet alkotó gazdasági funkciók — fejlesztés, termelés, értékesítés — szervezeti elkülönültségének megszüntetésével és végül olyan anyagi érdekeltségi rendszerrel, amely a gazdasági munka minden fázisában egyaránt kifejezi, hogy az idő pénz. Ha az üj mechanizmus következetesen érvényesíti a gazdasági fejlődés időmércéjének követelményeit, akkor csökkenni fog a gazdasági folyamatok — akár beruházásról, akár fejlesztés- termelés-értőkésítésről van szó — átfutási ideje. Az időtényező végeredményben a hatékonyabb gazdálkodás, a gyorsabb fejlődés kulcsa. G I„ Másodszor szedik a másodvetésű uborkát a kéthelyi Aranykalász Tsz-ben. A 19 holdon termelt uborkából eddig 20 mázsát adtak el, most 40 mázsa vár elszállításra. Az uborkát a MÉK fonyódi kirendeltsége veszi át. ARANY FOKOZAT... A KISZ MINDEN ÉVBEN MEGINDÍTJA a Szakma ifjú mestere-mozgalmat. A benne részt vevő fiatalok egy évig készülnek a vizsgára. Átveszik a szakmájukkal kapcsolatos tananyagot, és mestermunkát készítenek. A vizsgabizottság a Szakma Ifjú Mestere érem arany, ezüst, illetve bronz fokozatát adja a legjobban szereplő versenyzőknek. A megye vasútasfiataljai körében már hagyományos ez a mozgalom. A KISZ felhívására az idén is sokan keltek versenyre a Szakma Ifjú Mestere címért A nevezők között volt Kücsön János, Kiss László és Németh, Sándor is. Az említett három fiatal a múlt évben is versenyzett a címért Sikerrel. Ugyanis a tizenegy aranyérmet szerzett KISZ-es közé kerültek. A legutóbbi vetélkedésnek nem ugrottak neki olyan gyorsan, mint az előző évinek. Kücsön János már kifelé ment 'a KISZ-korból. Némethék házépítésbe kezdtek, Kiss Laci pedig a gépipari technikum esti tagozatán az érettségire készült Mindez egy kissé megtorpantotta őket. Végül is úgy döntöttek, indulnak. — Ügy gondoltam, hogy a nehézségek ellenére se maradhatok ki a vetélkedésből, hiszen ái vagyok a KISZ-titkár — jegyezte meg Kiss Laci. MIUTÁN ELHATÁROZTAK, hogy versenyeznek, munkához láttak. Kücsön Jánosnak nem kellett mestermunkát készítenie. Senki sem kívánta tőle, hogy olyan mozdonyt fabrikáljon kicsiben, amilyenen száguldozik keresztül-kasul a megyében. Neki a mozdony szerkezetével, működésével kapcsolatos anyagot, no meg a vasúti »KRESZ-t« kellett alaposan átvennie. Az utóbbi helyett szívesen készített volna mestermunkát. Ugyanis a rengeteg szabály számos buktatót rejt magában. Németh Sándor és Kiss László lakatosoknak már mestermunkát is kellett csinálniuk, továbbá át kellet tanulmányozniuk a szakmával kapcsolatos anyagot, és tájékozódniuk kellett politikai kérdésekről. Nekik se volt köny- nyű dolguk. Kiss Laci napközben dolgozott, este vagy a technikumban volt, vagy albérleti szobácskájábán készült az érettségire, no meg a Szakma Ifjú Mestere vizsgára A tanulást legtöbbször késő éjszaka fejezte be. Nemkülönben Németh Sándor. A napi munka után az építkezés ügyében szaladgált, vagy a falakon dolgozott. A tanulás többnyire estére maradt. A LEGTÖBB IDŐT a mestermunka elkészítse vette el tőlük. Ugyanis mind Németh Sándor szávattyúszelepzára, mind pedig Kiss Laci csősatuja eléggé bonyolult szerkezet Azért választottunk komplikált vizsgaremeket, hogy több műveletet mutathassunk be rajta a vizsgabizottságnak — igy vélekedett Kiss Laci. Németh Sándor még megjegyezte, hogy az említett mestermunkák nem voltak újak számukra. Mindkettőt alkalmazzák a fűtőháznál. Elsősorban a minőségre ügyeltek. Az egyes műveleteket nagy körültekintéssel végezték el. Nemhiába fáradoztak: a bizottság kiválónak minősítette a két fiú mestermunkáját. Mivel a szóbelin is jól megfeleltek, aranyérmet kaptak. Kücsön János ugyancsak remekelt, és az aranyérem birtokosa lett. Mindhárman 400 forint jutalomban is részesültek. ÖRÜLTEK A KITÜNTETÉSNEK, de nemcsak az aranyéremnek: annak is, hogy megfeleltek a bizalomnak. Kücsön János mondta, hogy nagyon boldog volt, amikor egy nehéz kérdésre adott felelet közben a kaposvári Hiffner Ferenc, a Szakma Ifjú Mestere mozgalom egyik fő mozgatója* a vizsgabizottság tagja mosolyogva bólogatott neki. Bólin- tása azt jelentette: Jól van* Jani, nagyszerűen csinálod! Szegedi Nándor Hirdetmény — A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR ÉRTESÍTI mindazokat a férfi dolgozókat, akik a folyó évi üzemre szóló felvételi értesítésüket már megkapták, de a kiértesítés napján nem jelentek meg, baleseti oktatás és munkaruha átvétele eéljából haladéktalanul, de legkésőbb IX. 7-IG jelentkezzenek, mert munkahelyükre jelentkezésük elmaradása esetén más személyt vagyunk kénytelenek beállítani. FÉRFI DOLGOZÓKAT A GYÁR MÉG FÖLVESZ. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán reggel 7 órától du. 4 óráig. s WM
