Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
Sf ^ •& #>' * ítí .'<6f?/VI€K6KH'r' .A AA A A A A A ^ V1 FŰTÉS NAPENERGIÁVAL Márkus Ferenc: Minden reggel Minden reggel arra ébredek, seng as érdé, zsong a nyári rét, a keift Nap fényes, meredek, tOxorugarút bővé* hinti szét. Felkelek, kitárom ablakom, kis pacsirta dalát hallgatom — Zengj madárka, ez as én dalom. Minden reggel vígan ébredek, boldogságban élek véletek. A Szovjetunióban gyártott hőelemes generátor. Egy másik fejlesztési törekvés nem a hatásfok emelésére irányul, hanem az előállítási költségek számottevő csökkentésére. Az elképzelés az, hogy az olcsó -napelemek sok- szorozásával növeljék a teljesítményi. A heliotechnikusok munkájának eredményeként ma már nagy sorozatban állítják elő a tükrös napkályhákat, melyeket Kazahsztánban és Türkméniában éppúgy használnak, mint Japánban, Izraelben vagy Indiában. A tengervízből nyert ivóvíz előállítására ugyancsak Számtalan kisebb-nagyobb készülék van használatban szerte a világon. Sok olyan ház épült már a földön, amelynek a fűtését és hűtését a napenergia segítségével oldják meg. Megszülettek azok a konstrukciók is, melyek a tranzisztoros táskarádiók energia- igényét fedezik napelemek segítségével. Az Egyesült Államokban nemrégben olyan traktor kísérleti példányát készítették el, melynek 20 lóerős motorját napenergia Borsi Darázs József: Őszi dal Mintha cifra függöny volna; Pirostarka a fák lombja, Szelőé is sárgára vált, Kert felett az őszi szél járt.. • Nyomában a seregélynek. Kósza rókák keresgélnek; Egy-egy rejtett fürt elmaradt, Nem látták meg a madarak... Egyetlen hang a nagy csöndben; Szél suhog a néma völgyben, Csupa fehér szál ring rajta, Az ökömyált lobogtatja... PÖTLÖREJTVÉNY — út — llo — iki — okus — ltra — ap — ng Napjaink emberei hajlamosak arra, hogy a jövő energiaforrását csak az atomenergiában lássák. Kevesen ismerik azokat a lehetőségeket, amelyek a természeti energiákban, * elsősorban a napenergia hasznosabba újságában rejlenek. A Napból mérhetetlen energiamennyiség zugárzóddk a Föld irányába, annak felületére, bár ennek egy részét a földi atmoszféra elnyeli. Egy 100x100 kilométeres terület elég lenne ahhoz, hogy ott a napenergiát megfelelően felfogva és átalakítva, a világ összes energiaigényét fedezhessük. A napenergia hasznosíthatóságának kutatód, a helio- technikusok, még távlatilag sem tűznek ilyen maximális célt maguk elé De szorgosan munkálkodnak azon, hogy kis egységek alkalmazásával segítsék az egyre növekvő energiaigény kielégítését, vagy olyan földrajzi helyek ellátását, ahova erő- művi energia belátható időn belül nem juthat el. Huszonhét országban folynak ilyen irányú kísérletek. A napsugárzás hőjét koncentráló úgynevezett hőcsapdák a heüotechnika legegyszerűbb és manapság leginkább használható eszközei. Napsugarakban bővelkedő vidékeken víz melegítésére használják ezeket, segítségükkel azután háztartásokat, sőt kisebb településeket is ellátnak. Ipari vonatkozásban szárításra, vízdesztilálásra állítanak üzembe hőcsapdákat. A tükrök segítségével összpontosított napsugarak már nagyobb teljesítményre is képesek, például gőz fejlesztésére. Ezzel már generátorok és szivattyúk működtethetők, tehát elektromos áram, mechanikai munka állítható elő. A napenergia hasznosításának legfontosabb irányzata azonban a közvetlenül elektromos energiává való átalakítás. A kutatók két irányban folytatják kísérleteiket: úgynevezett hőelemeket és fényelemeket hoztak létre. Köztudomásúan ezek nagyban hozzájárultak a világűrkutatás jelenlegi eredményeinek eléréséhez. A mindennapi életben való alkalmazásuknak egyelőre két nagy akadálya van: viszonylag kedvezőtlen hatásfokuk és tetemes előállítású költségük. A fejlődés azonban nem áll meg Tudományos folyóiratok hasábjain napról-napra újabb eredményektől kapunk hírt. Az úgynevezett emeletes-napelemekkel az eddigi 10—15 százalékos hatásfok helyett 50—60 százalék érhető el. hajtja. A napenergia hasznosításának természetesen mindig lesznek bizonyos határai, elsősorban az évi napsütéses órák számának alakulása. Blahó István —• sák — a — sa — zék Megfejtés a szxzciaílzmus felső foka. FÉSŰS ÉVA: Szeplőcske — M eseország, mesevár, tavaszi szél arra száll, mesevámak ablakából három kislány kandikál. Egyik ékes almaág, másik csengő gyöngyvirág, harmadik még gyönge bimbó, szél sem érti sóhaját ... »Három édes lányom, három szál virágom, szépséges Arankám, nevető Fodorkám, kedves kis Szeplőcském, me- lyikőtök szeret engem igazán?« — kérdezte minden áldott reggel Meseország öreg királya — mire a három kisleány vidám kacagással, hízelegve, kedveskedve borult a nyakába: »Én! Én!... Én szeretlek igazán!-* Az öreg király alig győzte kapkodni a fejét a reá záporozó csókok, hízelgő simo- gatások elől. De amikor a három kislány elszaladt játszani, mégis elborult a homloka. Éppen jött a kincstartó jelenteni, hogy minden hiánytalanul megvan a palota kincseskamrájában, a legnagyobb kincs: a Tündérek Köve is, az a csodálatos gyémánt, amelyből csak egyetlenegy van egész Meseországban, De a király arca ettől sem derült fel. »Miért búsulsz, felséges királyom?* — kérdezte meg tőle az udpari bolondja. »Azért búsulok, mert nem tudom eldönteni, hogy három lányom közül melyiknek adjam a Tündérek Kövét? Melyik érdemli meg igazán?* »Csakis az, aki téged a legjobban szeret.* »Igen ám, de honnan tudjam, melyik az? A hízelgés, kedveskedés még nem szeretet. A két nagyobbik lányom olyan szép, hogy minél tovább nézem őket, annál kevésbé látok a szivük mélyére... Szeplőcske meg olyan csendes és csúnyácska, hogy a szeretetét azért nem látom.* »Mi sem egyszerűbb ennél!« — kiáltott fel az udvari bolond. »Ugyan, mit tehetnék?« — •sodálkozott a király. »Vakulj meg, felség, hogy egy kicsit láss!« — halkította l• hangját • bolond, • utána nyomban összesúgott- búgott a királlyal... Ezalatt a királykisasszonyok vígan énekeltek, táncoltak a rózsáskertben az udvarhölgyeikkel. Azok bizony hízelegtek, kedveskedtek a két nagyabbiknak, de a játék vége mindig az volt, hogy Szeplőcskét kicsúfolták. Most is azt énekelték, hogy: »Szép Aranka, Szép Fodorka, mintha meggyfa ága volna, úgy kivirágzik, úgy kivirágzik! Egyikért J8n egy királyfi, másikért egy herceg áll ki, lesz csuda lagzi, lesz csuda lagzi! Harmadik meg szemlesütve itt marad a sámlin ülve, senki se kéri, senki se kért! Orrocskáján annyi szeplő, homlokán is tizenkettő, jaj, de csúnyácska! Jaj, de csúnyácska!« És kacagva hozzátették: »Pulyka tojásai Pulyka tojása!« Szeplőcskének már éppen lefelé görbült a szája, amikor lélekszakadva érkezett egy apród a palotateremből: »Jaj, királykisasszonykák! Borzasztó baj történt! A felséges király megvakult!« Amilyen hangos volt az imént a nevetés, ugyanolyan hangos lett egyszerre a zokogás. Aranka, Fodorka szí- vettépő sírással borultak egymás nyakába, Szeplőcske pedig csak állt, és egy szót sem tudott szóink »Sem orvosság, sem pápa- szem nem használ!« — csó- válták fejüket a tudós doktorok, akik a világ minden szemüvegét felpróbálták a király orrára. »Igazán semmit sem lát, felséges királyapám?« — kérdezte sírva Aranka. »Semmit!« — bólintott búsan az öreg király, és hogy bebizonyítsa, még a kristálypoharát is leverte a könyökével. Engem se lát, édesapám?« — kérdezte szepegve szipogva Fodorka. »Csak a hangodat hallom* — mondta a király. Az udvari bolond is szomorúan bólogatott: »Bizony bele kell törődnünk, hogy őfelsége nem látja sem a napot, sem a csillagokat, sem a leánykái rámo- solygó arcát.« Az öreg király attól kezdve egész nap a karosszékében üldögélt, odavárta reggelenként köszöntésre a leányait. Aranka, Fodorka lábujjhegyen jöttek, csöndesen, szepegve. Nem is mosolyogtak, nem is hízelegtek. Csak Szep- lőcske szaladt be ezután is mosolyogva. Arcocskája földerült, valahányszor a szobába lépett. Meg is rótták érte, szívtelennek mondták a testvérei. Egy szép napon Szerlőcske vitte be édesapjának az uzson- nxlzávét. »Nem unatkozik, édesapám?« — kérdezte ked esen. »Dehogyisnem, kislányom — felelte a király. —i Ezért arra kérlek, hívd ide Arankát, hogy játssza el kedves dalomat a hárfán, Fodo ka pedig énekeljen néken. Ügy érzem, attól felvidulnék.« Szeplőcske szaladt a testvéreiért. Aranka éppen labdázott az udvarholgyeivel. »Most menjek, amikor olyan jól mulatok? — duzzogta kedvetlenül. — Ráérek akkor hárfázgatni, amikor rossz idő lesz!« Szeplőcske tovább szaladt Fodorkához. Fodorlui új ruháit próbálgatta a tükör előtt. »Nem érek rá — mondta. — Annyi az új ruhám, mind föl kell próbálnom, hogy csinosan állnak-e rajtam.« Elszomorcdott Szeplőcske. Mit tegyen? __ Nem akarta m egmondani a valóságot az édesapjának, nehogy e szom s- rítsa. Egy kicsit gondolkozót', majd felcsillant a szeme. Eszébe jutott, hogy hiszen az édesapja úgysem lát... Visszament szépen, egyedül Megyénk tájai — Dráva-mellék 1 2 3 4 5 ■bél ■ ■■■ ■ ■■a mrua r> 7 8 9 ■■SS ■■na 10 aaaa aaaa :::: 11 ■ ■■■ ■■■■ »■EB *■■■ 12 13 14 aaaa ■ ■■■ ■■■■ aaaa 15 :::: ■■■■ BIBI 16 .... '17 ■ ■■■ ■ ■■■ .... | aaaa aaaa aaaa 18 19 20 :::: :i:r 21 22 23 .... <24 ■ ■■■ ÓIM 23 :::: :::: ■ ■■S ■■m aaaa a un 2b ■ ■■■ ■■■a ■ 113 27 ■ ■■■ aaaa ■■na ■■■■ 28 29 30 31 32 aaaa aaaa !(•« aaaa 33 ■ III ■■■■ ■■■■ 3 4 VÍZSZINTES: 1. A Dráva-mellék központja. 2. Abrak, takarmány. 9. Díszít. 10. Ló, táj szóval. j 11. Festmények. 12. Fehér folt a ló fején. 14. A levegőbe lendít. 15. Falat rak. 16. £. D. 17. A labdarúgók öröme. 19. Antal becézve. 2L Ráfest. 23. Az ABC második kettős mássalhangzója. 24. A drávai halászok régi szerszáma. 23. A betegség jele. 22. Kicsinyítőképző visszafelé. 29. Ahoi laknak, névelővel. 33. Régen sok ilyen működött a Dráván. 9L Tulajdona*. FÜGGŐLEGES: L Mindnyájunk vágya. 2. A füstöt vezeti névelővel. 2. Töredezett. 4. Furíang. 5. Mértani fogalom. \ «* öreg király szobájába, de a hangját kissé elváltoztatta, úgy mondta: »Itt vagyok, én, Aranka!... Itt vagyok én is, Fodorka!« Azután leült a hárfa mellé és játszani kezdett, mint Aranka, és úgy énekelt hozzá, mintha Fodorka énekelt volna. Az öreg király meg se moccant a karosszékében. Végighallgatta a dalt, azután meleg hangon így szólt: »Köszönöm, Szeplőcske! Még sohasem örültem úgy ennek a dalnak, mint most. Gyere ide hozzám, Kedd jutalmazzalak meg érte!« Szeplőcske elsápadt. »Édesapám ... honnan tudja, hogy én vagyok itt?« »Hiszen látlak, édes kicsi lányom! — mosolygott a király. Sőt, még a szívedbe is beleláttam!« »Hát nem veszítette el a szeme világát?« »Nem bizony! Csak azért tetettem magamat vaknak, hogy megtudjam, ki szeret engem igazán, és melyikötök érdemli meg a Tündérek Kövét.« »Nem való az nekem, hiszen csúnya vagyok« — szabadkozott Szeplőcske. »Az igazi szépség nem rózsás szájacska, sem formás orrocska, hanem a jóság fénye, amely az arcot beragyogja!« felelte az öreg király, és a gyémántot a legkisebbik lánya szíve fölé tűzte. Azután nagy ünnepség volt a mesevárban. Mindenki örvendezett, hogy lát az öreg király, nem is volt semmi baja. Csak a két nagyobbik lány szégyenkezett lesütött szemmel, és a csúfolódó, csípős nyelvű udvarhölgyek hallgattak mélyen. Az öreg király valameny- nyiük előtt ölelte megához Szeplőcskét, és így szólt: »Még c.ak egy kérdésemre válaszolj, Szeplőcske! Miért 'öttel hozzám minden reggel mosolyogva akkor is, amikor úgy tudtad, hogy én azt úgysem látom?« »Azért, mert örültem, hog láthatom édesapámat...« — súgta halkan Szeplőcske. 7. Névutó. 8. A Dráva-menti horvát nők ruhadarabja. 12. Fő foglalkozási ág volt a Dráva mellett. 13. Dai névelővel. 15. A folyót táplálja. 19. Gondolkodásom szerve. 20. A kör része. 22. Kicsinyítő képző. 25. Nem fölém. 26. Egyik kéz. 28. Szántóeszköz. 30. Kettőzve, Lajos becézve. 31. K. O. 32. Azonos magánhangzók. K. J. • • • Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1_, 24., 33. és a függőleges 8.. 12. Beküldési határidő IMS. szeptember 30-án, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s Írjátok rá: »Gyermek keresztrejtvény.« Múlt bed rejtvényünk helyes megfejtése: Szüret; Birs; Beka- pálás; Szántás; Vetés. Az ezeregy éjszaka kpidA mesél című könyvet nyerték; Balogh Esster, Sndár I-ászlő, Kaposvár; Fekete Ferenc, Iharos; Rúzsa Ágnes, Kiskorpád. A könyveket postán küldjük eL A villámok haszna Hogyan lehetne megcsapolni a viharfelhőt Tudvalevő, hogy a levegő 78 százalékban nitrogéngázfcól áll. Ebben a formájában közvetlenül alig van hasznára a földi élővilágnak, vegyül elei azonban nélkülözhetetlen alkotói a talajrétegeknek. Szovjet kutatók megfigyelései során kiderült, hogy a nitrogén nemcsak speciális baktériumok közvetítésével és műtrágyázás kapcsán jut el a talajba, hanem a villámok útján is. A viharok alatti kisülések hatására a levegőben levő nitrogén egyesül az oxigénnel, és minden egyes villám- csapás nyomán a zuhogó eső mintegy 1500 kg nitrogénoxi- dult visz a talajba. Kiszámították, hogy egy év alatt a földre csapó sok millió trillám négyzetkilométerenként átlagosan kb. 600 kg nitrogénoxi- dult »rak le* a felületre. Hasznos lenne, ha ezt a különös »-műtrágyázási formát« irányítani tudnánk. N. \. Zubarjev szovjet agro-me- teorológus ezzel kapcsolatban a viharfelhőkkel borított égbolt »megcsapolását« javasolta. Tanácsa szerint 0,01 mm /astag fémszálon kisméretű éggömböt kellene felbocsáta- ni, amelyen keresztül az adott helyekre lehetne irányítani a kisülést. Igaz, hogy a roppant erejű elektromosság pillanar tok alatt elégetné a finom irótot, de ez nem akadályozná meg a villámot abban, íogy az ionizált fémmoleku- ák útját követve befúródjon a földbe, közben létrehozva íz értékes nitrogénoxidul ve- gyületet
